A toronydaruk az élő város különös képződményei. Kinőnek a földből, majd egy ideig uralják a környéket. Felülről figyelik a várost, dolgoznak, forogna, élnek. Aztán egy idő után lebomlanak, eltűnnek, hogy máshol emelkedjenek fel újra. Amit a toronydaru lát, az egy egyszeri, megismételhetetlen várostörténet. Maga a daru is egy különös képződmény: megfigyeltétek már, milyen munka felépíteni vagy lebontani egy toronydarut?
Írjatok meg mindent, amit a toronydarukról tudtok. Hol vannak, éppen hol épülnek, mit építenek, hol bontanak le egyet, mekkorák, miért különlegesek.
Gyűjtsünk toronydarut.
@Zooley: megkaptam a képeket, köszi!! :))) Nagyon jól sikerültek!! Az MK-k valóban érdekesek! A Liebherr-nek korábban is voltak ilyen járműalvázra szerelt darui: MK-40, MK-45 (kétféle változatban), MK-52, MK-80, MK-100, és a legújabb az MK-110. Voltak aztán járműalvázra szerelt toronydaruk a Potain, a svéd Tornborgs, a szintén svéd Linden, a holland Munsters stb. termékei közt is. Viszont ha ennek a "műfajnak" a királyára vagy kíváncsi, akkor a - szintén holland - Spierings-eket nézd meg, ebben a kategóriában a legnagyobb és legerősebb gépek! :)) Spierings Ja, és ha netán fotózol bárhol bármi érdekeset a témában, itt mindig szívesen látjuk! :))
...ez pedig egy Edilmac 701, szerkezetileg szinte ugyanolyan, mint a 951. Ez a gép viszont még kúszási helyzetben van. A horogra azért akasztanak ballasztot, hogy a macska mozgatásával egyensúlyi helyzetbe hozzák a kúszótörzset, kúszatni ugyanis csak úgy szabad. Látható, hogy itt a kúszótörzs köré éppen felraktak egy oszoptagot, de még nem kúsztak feljebb benne. Látható a hidraulikus munkahenger is a kúszótörzs belsejében, ami a "lépegetést" végzi. Az Edilmac-ok tetején látható kis ferde "gém" (segéddaru) egyébként épp arra szolgál, hogy a fél külső oszloptagokat mindkét oldalon felhúzzák vele (forgatható). A fél oszloptagokról is van ott egy kép, ez tulajdonképp egy tag.
Na, kerestem a témához pár képet, hogy szemléltetni tudjam a hagyományosabb, kúszótörzses megoldást (erről interneten sem találtok túl sok képet). :) Először is itt van egy Edilmac 951, üzemi helyzetben. Jól látható a kúszótörzs helyzete, több, mint egy oszloptagnyit kiemelkedik a külső oszlopból, míg pontosan egy oszloptagnyi hosszon van "belecsúsztatva" a külső oszlopba:
Ez a kúszási módszer használatos inkább manapság. Az Edilmac-okon, Pingon-okon stb. a felső oszloprész (kúszótörzs) még a teleszkópos szerkezet belső része volt, ami azt jelenti, hogy köré kellett felhelyezni egy-egy külső oszloptagot, majd abban léptették felfelé a kúszótörzset egy tagnyit. Ennek a hátránya épp ezért az volt, hogy a külső oszlop egy-egy tagját két félrészből kellett odafenn összeszerelni. A linken látható kúszatási módszer más, itt az oszlop körül van egy ún. kúszató keret, aminek egyik oldalán akkora nyílás van, amin be lehet helyezni egy egész törzstagot. Ehhez a kúszatókeret a rá felrögzített egész "daru felsőrésszel" együtt felkúszik egy tagnyit, így lesz hely a kereten belül a következő, oldalról becsúsztatható oszloptagnak. Ma már szinte kizárólag olyan állóoszlopúakat gyártanak, amik ezzel a módszerrel magasíthatók. Ez az "újabb" megoldás tulajdonképpen nem is olyan új, a Potain alkalmazta először, azt hiszem, a hatvanas években (vagy esetleg még korábban), Potain Record 6-osokon. Kétségtelen, hogy ennek a módszernek számos előnye van a belső kúszótörzshöz képest: - az oszloptagokat egy darabban lehet gyártani, nem kell "félbe szedni" őket, - ha a magasság nem indokolja a kúszatást, akkor a kúszatókeret elhagyásával a daru egyszerűen egy autódaru segítségével szerelhető fel, ami ma elterjedt, - ha több magas gépre van szükség egy építkezésen, akkor oda elég akár egy kúszatókeret is, mindig arra a gépre helyezik fel, amelyiket éppen kúszatni kell.
Megnéztem a Liebherr honlapját és az a mobil toronydaru nagyon tetszett. Mk seria. Amúgy a szakmámból kifolyólag (autószerelő vagyok) az autódaruk is nagyon érdekelnek. Imádom a nagy nehéz vasakat!!
Tulajdonképp a hidraulikus munkahenger nem magukat az oszloptagokat építi be, azokat a daru többnyire kötéllel húzza fel. A munkahenger segítségével azután "fellépeget" egy oszloptagnyit az oszlopnak a felső, belső tagja. Van olyan képem, amin ez jobban látszik, csak most épp nem otthonról írok, de majd keresek. :)
Ha vonaton ülök - főként ha olyan helyen járok, amerre nem szoktam -, mindig nyitva tartom a szemem, hátha feltűnik valahol valami ritkaság. Ezúttal sikerült találnom egy igazi csemegét! :)) Debrecen felé menet Szolnokon vettem észre ezt a gépet, így a visszautat "kénytelen voltam" Szolnokon megszakítani! :D Igaz, nem épp egy óriás, de annál érdekesebb egy gyűjtőnek: egy hazai gyártású kövület, az ÉPGÉP által egykoron gyártott TD-26. A gépkönyv szerint a használandó megnevezés "törpe toronydaru", bár éppenséggel az ötvenes években használták ezeket magasabb oszloppal építkezéseken is. Emlékszem, hogy jónéhány éve láttam még ilyet a Ferihegyre vezető útról is, egy gyár udvarán, de akkor még nem volt se fényképezőgépem, se lehetőség arra, hogy a teljes gépet le lehessen fényképezni (épp csak a felső része látszott a kerítésen túl). Akkor még azt sem tudtam, milyen típus ez. Most viszont hatalmas szerencsém volt, mert amint látjátok, a gép teljes egészében látható és fotózható volt egy felüljáróról. Máshonnan bizonyosan nem lehetett volna így látni! :) Még a daru sínpályája és a tápkábelhez tartozó kábeldob is látható (ez utóbbi ahhoz kell, hogy a daru a sínen szabadon haladhasson annak a veszélye nélkül, hogy például a futókerekek átvágják a kábelt). Érdemes megfigyelni az ellensúly kialakítását is! :) Ja, és ez még billenőgémes (a teher távolságát az oszloptól nem futómacskával, hanem a gém fel- illetve lefelé történő billentésével érik el), ez pedig forgóoszlopú toronydaruk esetében nem épp gyakori látvány már. :)
Ahogy írtam tegnap, elutaztam Debrecenbe, hogy végre lefotózzam azt a darut, ami számomra a toronydaruk "királynője": az Edilmac 401-est. Szerintem a legletisztultabb formájú toronydaru. Vélhetőleg már csak ez az egy van belőle, legalábbis itthon. Szerencsére egy még van... :) Az olasz tervezők annak idején kitettek magukért, amikor ennek a gépnek a terveit készítették. :))
Ez a típus ugyan nem volt épp a kezelők álma: ha megfigyelitek, a fülke az oszlopban van, és nem fordul a gémmel -> a kezelő fordul a gém után, mindig más ablakon néz lefelé. :D Ez a daru még azok közé az állóoszlopúak közé tartozik, amik majdnem önszerelők voltak, tehát csak egy kisméretű autódaru kell ahhoz, hogy a földön összeszerelje elfektetve a részegységeket, utána a daru már felállítja magát, aztán pedig önmaga képes az oszlop magasítására kúszással a szükséges magasságig (ehhez kell például az oszlopcsúcs legtetején látható kis segédgém is). Erről majd alkalomadtán teszek fel ábrákat, és folyamatában láthatjátok a szerelést - szerintem sokkal érdekesebb és ötletesebb, mint a ma elterjedt - bár kétségtelenül gyorsabb és egyszerűbb - módszer, miszerint egy nagy teljesítményű autódaruval vagy egy másik toronydaruval egészen egyszerűen a levegőben "összerakják" a masinát (mint például azokon a korábban feltett képeimen, amiken a két Wolff-ot szerelik le). Még az önszerelőkhöz tartozik egyébként az eddig feltett képek közül mindegyik Pingon, valamint a magyar QTS-101 is.
Az időjárásnem játszott éppen a kezemre, mert borult idő volt végig, de legalább az eső elállt, mihelyt elkezdtem fotózni... :DDD Ez itt tehát az E 401:
@Tupolev: az EC-k és az LC-k közt van jónéhány szemmel látható különbség, de hogy pontosan miért volt szükség ebben a kategóriában két különböző sorozatra, azt nem tudom. Az EC sorozat típusainak jellemzője az egy szállítási és szerelési egységet képező oszlopcsúcs-ellengém-gémtő (rajta előre befűzött futómacska, horog) egység, emiatt a szerelés nagyon gyorsan történhet (mint azt most élőben is volt alkalmam látni a Kövér Lajosban). :) (Ja, egyébként minden LC külső fülkés, csak az általad feltett képen egy régebbi HC is van, aminek a fülkéje az oszlopban van; azért írtam így, hogy a többiek is tudják, melyik a HC és az LC.) :)
A Liebherr cég egyébként éppen csak néhány hónapja fejezte be az EC sorozat gyártását, helyettük most már csak a - megújult, jónéhány új típussal bővült - oszlopcsúcs nélküli EC-B sorozatot gyártják. Az LC-k közül is már csak a 30 LC van a programban, az is csak azért, mert abban a kis teljesítményű tartományban nincs alternatívája a cég egyéb termékei közt.
Szép képek! :) A Liebherr HC mellett a másik (a vékonyabb, külső fülkés) pedig LC sorozatú Liebherr! Az sem épp gyakori látvány errefelé! Eddig én is csak ezt az egy LC-t láttam. :) A Volga szálló mellett három Wolff-ot kaptál el, és Wolff az is, aminek a szerelését lefotóztad az Andrássy-n! :) A legalsó kép a sárga táblával brutálisan jó! :))
Mindjárt indulok Debrecenbe, a "célobjektum" egy olasz Edilmac E-401, amit eddig gyakorlatilag nem sikerült élőben látnom '88 óta, pedig szerintem a legszebb az összes állóoszlopú közt! Úgy tűnik, az időjárással nem lesz szerencsém, de bárhogy is, mindenképp csinálok képeket. :)
@Ooz1: hát igen, az egy szép gép! :) Alkalomadtán, ha fénygép is lesz Nálad és lesz kedved hozzá, csinálsz majd néhány képet? :)
Tegnap sikerült elkapnom egy Liebherr 71 EC szerelését, illetve csak a végét. Már ott voltam, amikor a gémet emelték be, de sajnos pont lemerültek az akksik, így futhattam egy közeli lerakatba elemekért... :D Ennyit még sikerült elkapnom:
Igen, az ilyen vékony önszerelőkön - amennyiben a fülke az oszlopban van - szinte mindig állnia kell a kezelőnek, ülés többnyire nem fér ott el. :) Az a kis Potain is ilyen (egyébként közben sikerült beazonosítani, Potain GTMR 334), ami a Kőröshegyen készült képeken látható. Bár létezik ennél durvább megoldás is, az olasz gyártók ugyanis régebben nagyon sok olyan állóoszlopú (tehát ellengémes) típust gyártottak, amiben az oszlop tetején hasonlóan van elhelyezve a fülke, csakhogy ugye az oszlop nem fordul, szóval a kezelő állva fordul a gém után, és mindig más "ablakon" néz ki, iránytól függően. :)) Ilyen például az Edilmac E-401 is, ami nálunk is viszonylag nagy számban előfordult.
