Én be voltam nevezve erre a versenyre. Idén kb. 2/3-át edzem annak, amit szoktam, mert folyamatosan beteg a család, és én is bekapok ezt-azt (Ennek ellenére elmondhatom, hogy szuper a kondim). A verseny előtti héten már épp ki vagyunk gyógyulva mindenből, ez is szuper. Szerdán lenn vagyok a Cserhátban, dolog van. Gondoltam kifutok Bedepusztára, megnézem a vetést, úgysem lehet kimenni kocsival. Futok ám a legelőn Nagybárkány felett, és hirtelen eszembe jut, hogy abban a kis horpaszban megnézem milyen a Szikoráék búzája. Amúgy laza edzés, telefonálgatok is közben, mert ugye dologidő van. Persze a legelőt összetúrták a disznók, áll a víz a horpadásokban. Épp ugrom át az egyiket, mikor éles fájdalom hasít az achillesembe...
Le sem nézek -mondom, telefonálok közben- szaladok tovább. De azért ez nem olyan mint szokott lenni, mikor megszúr a valamiakármi. Rohadjon meg az összes disznó, meg mit keresek én itt, menjünk szépen lefelé a faluba.
Azért odalenn megnézem. 2 pici pötty, picit még vérzik. Na jóvan, lehet menni odább, nincs itt mit nézegetni.
A vetés egész szép, nem vadkáros, hát ez is szuper.
Visszafelé 1x furcsán élesen szúr megint az achillesem. Picit máshogy lépek, de szaladok tovább. Sámsonon vége az edzésnek, mára a 15 laza km is pipa, megveszem a biosajtot, már hajtok is vissza Pásztóra, minden nagyon ok.
De Pásztón nem tudok kiszállni a kocsiból, nem tudok ráállni a lábamra!
Sürgősségi.
Kitakarítják, felírja az antibiot, lehet menni haza.
Otthon ülök, rángatózik a vádlim, olvasom az interneten, milyen lehet a Viperacsípés, hívogatom a nemzetiparkos ismerősöket, fotózom, küldöm. Várom hogy feketedik, vagy valami egyéb horror rámtörjön. Nemtör.
Másnap info: 20éve nem volt észlelés arrafelé, és elég korán is van, kizárhatjuk a kígyót, valszeg a tövis volt elég jó fertőzött, felcsapódott, beszoptam.
De így beszoptam:
4nap után tudtam ráállni
5nap után bicegni
7. nap leesett a hó NHH-n, oda azért felkínlódtam lécen, de a bal bakancs lazában...
9nap után turasín egy hard-pótló
10. nap lett volna a hard, de eltanácsoltak tőle - ezt köszönöm
és a 11.napon futottam!
És most a 14. napon még komolyan meg van dagadva, nagyonfáj, ha felfeléfeszítem a lábfejemet, úgyhogy csak dózeren futok.
2016. márc. 5. Bükki Kilátások - Fun Run 35,5 km / 1500 m
A tavalyi bemutatkozó megjelenésünk után idén is szerettem volna részt venni az eseményen, mivel mind a szervezés, mind a pálya belopta magát a szívünkbe. Sajnos Ildikó idén is a pálya mellőle szemlélte volna az eseményt izomfájdalmai miatt, de szerencsére a Bükk most különleges látványossággal készült, hogy ők se unatkozzanak túrázás közben, megnézhették az időszakos forrásokat. 3/4 órával a rajt előtt érkeztünk a BNP központba, ahol hamar hozzájutottam a rajtcsomaghoz. Nagyjából már össze voltam készülve, nem kellett nagyon kapkodnom, volt időm kicsit trécselni MTB kollégával is. 10 perccel 9 előtt kisétáltunk testületileg a start színhelyére, de előtte Imaro még felhívta a figyelmünket egy-két apróságra, pl. hogy ne menjünk fel Tar-kőre, mint én tavaly. :) Ahogy olvasom a FB-on a történéseket, nem sikerült 100%-osan eljutnia a résztvevőkhöz az infónak ennek ellenére sem. :) Pontban 9-kor nekiindultunk. Én senkinek nem vettem fel a ritmusát, megszoktam már, hogy elhúz az élmezőny, azt is, hogy a középmezőny egy része is. Én igyekszem a saját tempómat követni. Meg kell várni, míg bemelegszik a rendszer, mielőtt kicsit bátrabban nekiindulnék. De most még ezt sem terveztem, hiszen ez inkább csak olyan felmérő verseny volt; lássuk, honnan kell elérnem a 7 órán belüli Mátrabérc állapotát. :) Jó páran lihegtek körülöttem az emelkedősön, ahol én rendszerint visszaveszem a sebességet, és inkább a teljesítmény állandóságára ügyelek. Pár kilométer után összeálltunk hárman. Egy Hajdúszoboszlói ismerős, és Kovács Laci. Neki sikerült másodszor bemutatkoznom, miután már harmadszor futottunk együtt különböző versenyeken. Kissé leperzselődött a pofámról a bőr emiatt, de Laci szerencsére nem neheztelt. :) Idén kimaradt a tavalyi első ismerkedő teljesítés tétovaságából eredő időpocsékolás, és a Hard - Fun útelágazás is táblával volt idén jelölve, szóval minden flottul ment. Ez a 2 év között 20 perc különbséget jelentett az Őr-kő ház és a Tamás-kúti ház között. Innen 4-en álltunk össze egy időre, és eléggé egy tempót mentünk. Gondolkodtam is, hogy majd békés egyetértésben tologatjuk egymást előre a célban a csippantásnál, vagy a tókörön vérre menő küzdelem dönt? De aztán pár kilométer elteltével, egy fennsíkos résznél a tübbiek valahogy elkezdtek lemaradni. No mondom, akkor most nem veszünk vissza. Pedig a pulzusom elkezdett huzamosabb ideig 150 felett tartózkodni, amit nem akartam igazán. Ugyanakkor rosszabbul nem éreztem magam tőle, hát hagytam. Közben utol is értem néha 1-1 sporit. Az utolsó pont után már elkezdtem nézegetni, hogy ha jól megy a végjáték, akár 4 óra alá is bemehetek. Így aztán az utolsó nagy emelkedőn is mérsékelten a lovak közé csaptam, és már a 160-as pulzus sem fogott vissza. Az utolsó 3 kilométer meg lényegében lefelé száguldás, nem is fogtam magam vissza. Volt benne jócskán 4 percen belüli szakasz. A tóhoz érve 3 perc maradt, és nem tudtam mennyire van szükség, szóval kipróbáltam, mennyi is a max pulzusom. Nos, a 180 simán megvolt. Végül persze meglett: 3 óra 49 perc. 9. hely, de ez lényegtelen. 28 perc javítás tavalyhoz képest. Ebből mondjuk 10 perc körülre mondanám a javulást, a többi csak útvonalismeret. Ami még pozitív, hogy a nagy rohanás ellenére egyáltalán nem csaptam szét magam, a lábam a verseny után és másnap is használható volt. Ami negatív, az a pulzusom szárnyalása. Nem ezt terveztem, hanem végig kontrollt. Ezen a távon ez még elment, de mondjuk 1 hónap múlva a Mátrabércen már nem lehetek ilyen laza. Több hosszú futás kell! Így lesz.
Gratulálok! Na én is pont olyan vagyok, mint akikről írtál, le sem tagadhatnám...:) Először is 4 év után először nem mertem nekimenni a HARD-nak (1.rinya: 2x futottam hegyekben 5 hónap alatt, ez akár nyomós érv is lehet). Maradt a FUN RUN, még leírni is mókás, 35 km vidámság. Persze azt is meg kellett gondolni erősen (2.rinya: 2 hónapja fáj a bal bokám-achillesem, hol jobban, hol kevésbé, mi lesz velem?). Tehát így mentem neki ennek a szombati napnak, de még az időjárás-talajviszonyok sem hagytak nyugodni (3.rinya: jaj mi lesz ha szakad az eső, túrhatjuk a sarat, talán mégse kéne menni...). Aztán már a rajt előtt újabb kétségek, miután már ketten kérdezik meg, hogy nem fogok fázni egy szál hosszú ujjú felsőben? (4.rinya: tényleg, nem fogok fázni?).
Na mindegy, végre eljött a rajt, a sötét gondolatok elillantak, már csak futni kellett. Partner is akadt, egy debreceni futótárssal szinte végig együtt haladtunk. A bokám fájt ugyan, viszont nem esett, sár sem volt sok, és nem is fáztam. A pályán töltött idő 3 óra 43 perc, abszolút 4.hely (az eredménylista még hibás, 3.-nak mutat).
Ma volt a Bükki Hard, mondhatom, hogy a kedvenc versenyem. Remek pálya, nagyon kedves szervezők, szuper frissítés, kulturált versenyközpont, egyszóval na, minden nagyon cool. Talán már mondtam tavaly, hogy az összes rendezésen voltam, ez szám szerint 5 és ez nem véletlen. Szóval erre büszke vagyok.
A verseny tavalyhoz képest nem ment annyira jólesően, de volt már ilyen és amolyan év is. Ez most amolyan volt. 6 perccel mentem rosszabbat, mint tavaly, ezt akár a nagyobb sárnak is betudhatjuk, de érzésre sokkal nehezebben ment. A Bükk sem mutatta meg most az igazi arcát, ködös, borongós, taknyos idő volt.. dehát ilyen is van.
Na de a rinya, arról akartam írni. Ez egy ilyen obligát kiegészítő a futáshoz. Már előtte gyártjuk az ürügyeket, közben is mondogatjuk, meg utána nyílván.
Ettől teljesen kész vagyok, :) pedig nyílván én is indulok ebben a nemzeti sportban.
Ezúttal kedves futópajtásom pl., már 3 napja írt, hívott, hogy ő most nagyon kész van, szörnyen fáradt és el sem jön és egyébként is jujjj. Mondtam az ellenérveket, de nem, nem, ő bizony borzalmasan van. Mondanom sem kell, hogy ott volt, és, ha jól láttam, a dobogóra is állt. :)
Aztán útitársam 2 nappal ezelőtt még szörnyű lázzal feküdt és jujj jujj, szinte terepen sem... Mondanom sem kell, hogy remek időt ment kicsattanó egészségben. Egy másik futótársamnak a 4:20-as tempó nagyon gyors volt, de annyira, hogy jajj, ő lemarad menjek csak. Kicsit lassítottam. Mondanom sem kell, hogy 20 percet kaptam tőle.
A másik futótárs egy pontnál, mikor utolértem panaszolta, hogy ő bíz elesett. És egyébként is az oldala is beszúrt (jelezve, hogy csak ezért lehetünk most így egymás mellé kényszerülve:) De azért mikor cipőt kötöttem, gyorsan meglógott, és sűrűn sasolt hátrafele vajon utolérem-e. De volt olyan, akinek a bokája fájt, azért nem ment, olyan, aki eltévedt, mert köd volt, túl nagy volt a sár stb.
Üdítő kivétel volt a váci páratlan páros. Ők mondjuk egy szót sem szóltak, mikor Hór völgy előtt 4 percben, ritmust váltva elhúztak mellettem. Meg lett tervezve és végre lett hajtva. Az Ódorvár meg lett mászva.
Ja és még megfigyeltem. Nem rinyálnak a lányok és azok, akik a futást nettó élvezetből csinálják.
Na ennyi, de erről volt már szó régebben itt és megállapítódott, hogy ez része a trail/futás folklórnak, szóval no para. :)
egy barátomnak van egy pár HOKA cipőre beváltható utalványa, amivel nem élne, de diszkont áron megválna tőle. Ha esetleg érdekel valakit, az itteni emailomra írjon.
Ha szeretnéd akkor szívesen elküldöm postán neked ezeket a régi térképeket, egy csomagban kaptam pár éve más térképekkel együtt, nekem nincsen rájuk szükségem.
Postaköltség nem izgat, ez ne legyen akadály, annyit kibírok. :-)
Ha érdekel írd meg a címed, vagy ahová küldhetem: hobobobokukucindamélponthu
Nem tudom, hogy ki találta ki ezt az 1000 km-t, hogy ennyit bír egy cipő. A gyártónak/kereskedőnek lehet anyagi érdeke, de egyébként erősen kérdéses, hogy mit változik a csillapítása, ami pont olyan lesz mint egy 0 km-es más modellé. A lyukadás, talpleválás, egyéb minőségi probléma az már ettől független kérdés.
Én csináltam egy appot a cipőm kilométereinek nyilvántartására (... még lenne mit pimpelni rajta, de mobilról is működik), ebben a statisztika részben szerepel az ár/km arány. Rajtam kívül szinte senki nem használja, szóval nincs benne túl sok adat, de ha valakit esetleg érdekel itt elérhető. FB app elogadás kell hozzá:
Nemregota keztem ujra a futast kicsivel tobb mint egy eve, harminc egynehany kilometernel tartok egyhuzamban ami megy de a legnagyobb fejfajast egy tartos cipo kivalasztasa okozza.
Hál'Isten nincs tapasztalatom ezzel a "Multi-céggel", de el vagyok szomorodva a mostani általános cipőtartósságtól. Kéne csinálni egy szabadon kitölthető excelt, kinek milyen volt és rubrikázni a tartósakat.
Valakinek van tapasztalata a Multinavigátorban vásárolt cipő garanciáztatásával??
Januárban vásároltam egy Mudclaw 265-öt alig tettem bele 200km-t már látszik az orrán lévő műanyag elfáradása kezdődik a repedés hasonlóképpen ahogy Rabimiki is járt vele.
Viszont nekem nagyon kényelmes, nagyon jól teljesít a havas, saras, dagonyás terepen is. Ha kibírna legalább 900-1000Km-t akkor nagyon örülnék, de ahogy halad a dolog akkor szerintem max 2 hónap, pedig én kezdőként nem tartom soknak a havi 100-150 km-t.
Pedig ahogy idézem őket:Az inov-8 a cipők Ferrarija!
Remélem nem csak a színére gondolnak. Na majd meglátjuk egy hónap múlva. Remélem marad hű társam, mert a Muzsla Trailt benne szeretném teljesíteni.
Nagyon szeretem ezt a túrát, egy kicsit én is mindig hősnek érzem magam. Eddig mindig saját zsíron próbáltam, így idén is Sombokornál zuhantam meg:). A röviden. Az uccsó két kilit most sem tudtam megfutni, felőrölt a sár. Még most sem merek belegondolni, mi lett volna, ha le kell menni Kis-kőnél... Mindenkire felnézek, aki megtette!
Ebben szinte minden benne van ami történt, és ami említésre méltó...
Talan csak a citromos Gösser maradt ki:-)
Amúgy nagyon fajin túra volt, szélsőséges körülményekkel. Nekem nagy élmény volt, hogy egy jól kidolgozott expandert megszégyenítő rugalmassággal tudtam haladni a zserzseli-speró duó rutinos gőzösén.
Az Oruxmaps szerintem jobb, mint a Locus (letisztultabb), bár meg kell tanulni kezelni az offline térkép részét. gpsies.com-al kombinálva szerintem jelenleg a legjobb androidra. van róla egy béna videóm, aclényeg benne van.
Új FB-os divat szerint "megfelelek a kihívásra" :) , küldöm a beszámolót.
Barcika 50 TT - 2016.02.06.
48 km (+4) / 1300 m
Nekem ez kötelező darab. Egyrészt lokál patrióta elfogultságból is, hiszen ezen a környéken nőttem fel, sőt a túra átmegy szülőfalumon, Bánhorváton, Barcikán meg 4 kellemes évet töltöttem el a gimi padjait koptatva. Másrészt viszont romantikus kötődésünk is van, 2010-ben ezen a túrán találkoztunk életem párjával, pont a falu határában.
Ezen Story magazinos felütés után jöjjön a lényeg:
Péntek este érkeztünk haza (Ildikó Barcikai). Úgy volt, hogy ő is jön a 25A-ra, de sajnos délután iszonyatosan beállt a dereka, a kocsiban ülni is alig tudott. (Fele királyságom annak, aki meggyógyítja! :-( ) Bőséges vacsora után (a tényszerűség kedvéért közlöm, káposztás csülkös bablevessel alapoztam az 50-esre) szundi, majd én reggel 6 után keltem. Sokat szüttyögtem, így 7 után léptem ki a ház kapuján. 2 km-re lakik Ildikó anyukája a rajt-célhelytől, így bemelegítésnek odakocogtam. A bejárattól nem messze jött szembe Juci és Anita, kellemesen meglepődtem, nem gondoltam, hogy ők is megtisztelik ezt a nekik elég messzi vidéki eseményt. Sajnáltam, hogy nem érkeztem korábban, a kedvükért szívesen szétcsaptam volna magam az első 20 km-en, hogy bandázhassunk.
A rajtban meg Pap Gabi böngészte az itinert, de ott volt még Carlos, Papp Gergő is, szóval nem maradt elit nélkül a rendezvény. :)
Gyors nevezés után 7:50-kor indultam, épp együtt a kiválókkal, de persze eszem ágában sem volt megpróbálni tartani a lépést, bár meglepetésemre, Gabival még mintha esélyem is lett volna. Gondoltam, biztos kényelmesre veszi az elejét, aztán morzsolja fel a mezőnyt, ahogy szokta. :)
Dér Jankó szerencsénkre a túrázókkal volt jó darabig, fagyos rögökön lépdelhettünk tengelyig érő sár helyett az erdészeti utakon. Kis falum látképét hamar megpillanthattam, ilyenkor mindig csak annyi zavar, hogy látnom kell, ahogy a fa- és széntüzelés szmogja beteríti a völgyben fekvő települést. Lekocogtam a temető mellett, ahol a felmenőim nyugosznak, majd a fő úton elértem az első pontot. Természetesen a kocsmában helyi ismerős is van, aki rácsodálkozik az ilyen formájú megjelenésemre. :)
A Harákli (Horalky) elfogyasztása után még a falu közepén lévő boltba is beszaladok innivalóért, aztán a templomnál bekanyarodok a Damasa-szakadék felé vezető útra. A már nagyon sokszor látott sziklás hasadék ismét szép. A vadászházig tartó szakaszon pár futót előzök, de szinte egyszerre érünk a 2. pontra. Ott van egy kis fejvakarás az új útvonal miatt. Rá kell találni az OKT-ra, ami majd kivisz a pompás kilátással gyönyörködtető Háromkőre. Kicsit eltájolom magam, de aztán a Locus helyreteszi a fejemben a dolgokat, elindulok a jó útvonalon. Pár száz méter után bejön az OKT, az útkereszteződésben vadi új irányjelző táblákkal. Megrökönyödésemre a Háromkőt szögesen ellentétes irányba mutatja, mint én azt tudni vélem. Megzavarodva elindulok a rossz irányba, de aztán 100 méter múlva, érezve, hogy ez nagyon nem klappol, újra megnézem a mobilomon a térképet, és visszamegyek, majd tovább a jó irányba. Közben röhögök magamban, hogy biztos a tábla kihelyezői mit össze tanakodhattak, hogy mit tegyenek a tegyenek a rosszul feliratozottal. Tegyék ki jó irányba? De akkor fejjel lefelé lesznek a betűk! Az meg nem járja, inkább kitették helyes szövegállással rossz irányba, :)
A Háromkő mellett ismerősökbe botlom. Szoboszlói cimbora debreceni csapattal, plusz Troppauer kolléga, akivel tavaly is összefutottunk. Nem siettem, így vagy bő 10-15 percet gyalogoltam velük Uppony felé beszélgetve. Aztán leváltam, majd Upponyon és a látványos Upponyi-szurdokon keresztül elértem a Lázbérci víztározót, aminek a partján 4-5 km-t futva beértem Dédesbe, a 3. pontra. Itt ettem 2 szelet zsíros kenyeret, feltöltöttem a puttonyomat teával, magamba is tettem egy bögrével, majd nekivágtam a pincesoron keresztül a hegyoldalnak. A part tetején aztán következett a pálya legnehezebb szakasza. Tudtam, hogy saras lesz, és hogy már nem számíthatok Dér Jankó segítségére, tapasztalatom is volt már innen jó pár korábbi évről, de ismét megleptek az útviszonyok. Olyan bő 6 km-t kell megtenni, míg az ember eléri a Tardonai utat, ráadásul összességében negatív szinttel, de ez most is 50 percembe, rengeteg kalóriámba és pár ősz hajszálamba került. Felfelé menet visszafelé csúsztam vagy oldalra, ahol nem csúsztam ott megtapadtam, ahol meg lefelé vitt az út, ott meg az testi épségem megtartásáért küzdöttem. Iszonyatosa fárasztó ez, csak úgy szívta ki belőlem az energiát. Ezt a 65-ösök nem tapasztalják meg. :) Egyszer el is kéne menni arra a távra, csak sajnálom az időt elvenni az otthonlevésből. A Tardonai út után aztán kicsit jobb lett a helyzet míg felmásztam a másik oldali gerincre, aztán itt is jött a feketeleves. Az utolsó pár kilométer már tűrhető volt, leszámítva a Gabi által is említett leereszkedést az Ebecki-tetőről. No az nagyon durva volt. Mintha jeges hegyoldalon kellett volna lejönni. Csak fától fáig sikerült, de néha úgy csapódtam be egy fa oldalába, hogy a kezem is belesajdult. Kíváncsi vagyok, Juciék ezt hogy oldották meg. :)
Végül 6:20-szal csaptam célba. A tavalyi konstans PB javítgatás után rögtön egy -25 perces rontással kezdtem az évet. De most nem is akartam - nem is tudtam volna - PB-t futni. Még nem vagyok abban az állapotban. Majd. Majdcsak eljön a tavasz sok remek versennyel! Addigra kell készen állnom, most csak gyűljenek a hasznos kilométerek a naplóba.
Otthon ismét káposztás csülkös bablevessel ünnepeltem az idei első ultrámat. :)
