Airwheel, Fastwheel, Inmotion, IPS, Ninebot, és minden más elektromos egykerekű. Vásárlás, tapasztalat, élmények/kudarcok, műszaki adatok miegymás. Tulajdonosoknak, vásárlás előtt állóknak vagy csak szimplán érdeklődőknek.
Ma a szép napsütésben, délután a Nagyerdei Stadion környékét kerestem fel, hogy önkioldóval készítsek néhány fotót. illetve rövidke videót. A mai nap gurulásának az adta az újdonságát, hogy először merészkedtem úgy a "forgalomba", hogy nem csatoltam a fogantyúra a gyeplőt. Pár napja az egyik szomszédom leszólt az erkélyről, mondván: "le kell már rakni az az istrángot, tanár úr!" Válaszoltam is, hogy már közeli az időpont, hamarosan anélkül megyek majd. Már eléggé biztosnak éreztem magam a dologhoz, és nem is volt gond, akkor sem, amikor a belvárosban, gyalogosok között haladtam.
A jobb oldali kép időrendben előbb készült, s látni rajta azt a rámpát, melyen a stadion bejárati szintjére lehet jutni. Ma próbáltam ki, hogy fel tudok-e menni rajta a Q5-tel. Korábban mindig sötétben jártam erre, s nem akartam bajt, így a rámpának nem hajtottam neki. Most láttam, hogy egy tábla mutatja, hogy 7,5 %-os az emelkedő szöge, így - tudván, hogy a neten 15%-ot említenek, mint akkora emelkedőt, amivel még megbirkózik a jármű - bátran indultam el felfelé.
Egy nagy újdonság volt még az is, hogy mivel eléggé sokat gurultam ma, s félidőben nem teljesen töltöttem fel az akkut, a belvárosba indulás előtt, a hosszas kerekezés és ügyintézések után, hazafelé sikerült megtapasztalnom, hogy milyen módon figyelmeztet a gép és hogyan feszül hátra a pedál, blokkolva a haladási szándékomat. A gyors csipogásról nem tudtam, meddig tart, így a leállás kissé mégis váratlan volt, s hirtelen leléptem ugyan a gépről, de az "istráng" hiányában nem tudtam elkapni, így eldőlt "szegény". A villamosig cipelnem kellett, de a leszállás után már annyi töltés ismét volt az akkuban, hogy hazáig tudtam gurulni (egy fél megállónyira lakunk), tehát cipelni nem kellett a masinát.
Ismét felkerestem az egykerekűeket is árusító debreceni üzletet, hogy lefotózzam a járműveket. Megtudtam, hogy az "airboard-rendszerű" járművek bizonyultak náluk a leginkább kelendőnek, abból az ünnep előtti készletüket szinte teljesen eladták. Két mintapéldány marad a boltban. Valószínűleg jót tett az üzletmenetüknek, hogy az adventi vásárt felkereső emberek naponta láthattak engem gurulni a belvárosban, tehát kedvcsinálónak bizonyult a látványom, amit a Q5-tel haladva keltettem. Megpróbálom a képeket csatolni. (A minap ez a művelet nem járt sikerrel.)
Bár a topic-unk az egykerekűekkel foglalkozik, az érdekesség kedvéért csatolom a további 3 képet, melyek egyikén egy könnyű kétkerekű és egy robusztus "harci szekér" valamint egy elektromos roller látható.
Köszönöm, hogy elkészítettétek és közzétettétek ezt a kis filmet! Szerencsésnek tartom magam, hogy megkaptam a lehetőséget, és gyakorlatilag nap mint nap ezen a Duna-közeli budapesti panorámán kerekezhetek munkába és vissza. Hacsak tehetem, más útvonalat választok, mint előző nap, ügyintézéseimet is egykerekűvel végzem, már sokkal gyorsabb vagyok mindent egybevéve, mintha autóval járnék, mert nincs parkolás, nincs dugó, és a nagyobb távokra igyekszem vonatot igénybe venni.
Jól toljátok, a filigrán kis gépeitekhez képest a Q5 egy tanknak tűnik, szerencsére annak stabilitásával együtt :-)
Akinek elemlámpát ajánlottam, és még nem vásárolt, most nézzen utána még egyszer, mert megint csodák történnek elemlámpa fronton. Az Olight új S2 nevű lámpája ugyan nem dokkolóról tölthető, hanem ki kell venni belőle az aksit, de ugyanolyan cellával működik, mint az Airwheel (csak a lámpába egy is elég belőle :-), és elképesztő üzemidőket és fényerőket tud.
Most a ködben gyakoroltam rokonaimmal egy lakótelepen, és biztos akartam lenni abban, hogy nem rongyol belénk valaki. Van az Olight lámpákhoz egy traffic wand nevű kis műanyag kúp, ami áttetsző, fluoreszcens és lumineszcens, az irányított fényből egy mini fénykardot (inkább fénybicskát) csinál, stroboszkóp üzemmódban kézben tartva azt hiszem, sötétben sem lehet nem észrevenni az egykerekest.
Örülök, hogy tetszett. Megnéztem a Segway hivatalos oldalát. Nincs egykerekűjük, ők megmaradtak a "tradicionális" kormányos egymás melletti kétkerekűsökél. Abból viszont tényleg nagy a választék.
Egész elvetemült szerkezeteik is vannak. Pl az SE-3, ami kimondottan rendőröknek készül. Amolyan álló tricikli. Olyan rendőröknek, akik se motorozni, se egy-két kétkerekűzni sem tudnak :)
Remek volt ez a kis úti film, s jól illett hozzá a Strauss-muzsika. A keringőzés is megvolt időnként hozzá, s persze a főváros csodás kulisszái között igazi élmény a páros gördülés. A nézőnek sem volt unalmas a filmetek, én tetszéssel néztem végig, köszönöm!
Az ünnepnapokat és a még mindig fagymentes időjárást kihasználva én is mentem még minden nap a Q5-tel. Itt Debrecenben a felújított stadion körül most nagy területen van díszburkolat és aszfalt, melyek mindegyike a guruláson túl már a suhanás élményét is lehetővé teszi.
A múlt héten a cívisvárosban is nyílt egy üzlet, ahol - egyéb termékek mellett - egykerekűeket is árusítanak. Így előbb-utóbb igyekszem a Q5-ösöm mellett egy "valódi" egykerekűt is kipróbálni.
Kérdeztem az eladót, hogy milyen márkájúak az egykerekűk. Ő azt mondta, hogy Segway, de szerintem - figyelemmel a mérsékelt árakra - valamilyen más márkájúak a járműveik.
Bár elég hűvös és ködös idő volt, mégsem tettünk le a budai rakpart "felfedezéséről". A Műegyetem rakparton a "K" épület előtt parkoltunk le. A Szabadság híd - Erzsébet híd közötti szakasz ugyan aszfaltozott, de rengeteg foltozás és megsüllyedt rész tarkítja. Simán leküzdhető, de odafigyelést igényel. Onnét a Batthyányi térig jó minőségű aszfalt van, azután az új fonódó villamosvágány mellett, a gyalogjárdától elkülönített kerékpársáv. Utóbbival csak annyi a bajom, hogy elég keskeny, két szembejövő kerékpárnak nem túl nagy élmény. Különösen, hogy a Duna felőli oldalon már most rálógnak a bokrok a kerékpárútra. Látszik hogy a tervező (tájépítész?) nem sokat jár kerékpárral (egykerekűvel meg pláne!) mert bár szinte végig kényelmes padok sorakoznak a Dunára néző kilátással, de a kerékpárútról csak a bokrokon keresztül esős időben sáros lábbal lehet a padokhoz "átkelni". Csak az útkereszteződéseknél van lehetőség a kerékpárútról a gyalogjárdára áttérni egy kis üldögélésre.
Ha még nem unjátok, egy kis kedvcsináló videó a mai gurulásunkról.
Tegnap este "csak úgy" gurulhatnékunk támadt. Beautóztunk a Széchenyi (korábban Roosewelt) térre. Onnét már egykerekűkkel jártuk be az Erzsébet-, Városház- és Vörösmarty tereket, a Váci utcát és végül a Duna-korzón merítettük le a járgányokat. Szinte mindenhol akadálymentes és alig lépcsős kereszteződések vannak, élmény volt a gurulás. 9 felé már turista sem sok volt, így elég tempósan lehetett menni. Az egyedüli csalódás(?) a Városház-tér volt, olyan ramaty nagykockakő burkolat van lerakva, hogy gyalogosan is kihívás menni rajta. A Vörösmarty teret is érdemes volt útba ejteni, de a pavilonok között kígyózó kábeleket nagyon meredek takarólemezekkel fedték le. A Bazilikához is elgurultunk, ott igazából semmi karácsonyi látványosság nem volt (rajtunk kívül) :-)
Mára a budai felső rakpartot tűztük ki célul a Margit-híd - Műegyetem rkp. között. Ha lát ott valaki két zúzmarás elvetemültet egykerekűn gurulni, az nem a véletlen műve. :-D
Nehéz a videó alapján eldönteni hogy mi a gép márkája, de nem irigylem a srácot, sőt nagyon is sajnálom, mert nem olcsó mulatság. Én még nem hallottam rossz véleményt IPS gépekről, viszont annál több dicséretet. Firewheel -ről már hallottam rosszat, de csak 1 véleményt, a többi szintén jó volt.
Rákerestem a kedvenc oldalamon. Ha elég Neked a piros/fehér fényvisszaverő, akkor a legolcsóbb megoldás.
Alig több, mint 200 forintért házhoz küldik, és a csomagban 2 db 30 x 4,6 cm-es csík van. Itthon kb. 1000 Ft/m áron kínálják az 5 cm-es csíkot, rövidebbet meg nem is tudsz rendelni.
Igazából nem vettem, hanem kaptam. Régebben gyártattam néhány fényvisszaverő feliratot a Plastiroute nevű (magyar) cégnél. Ők csinálják a Kresz táblákat is és kunyeráltam a hulladék fóliákból néhány darabot. Ami a kerek táblák fóliázásánál leesik a négyzet alakú fóliából, az nekik hulladék, nekem meg kincs. Mindenféle színből (fehér, piros, kék, sárga, narancs, zöld) kaptam egy-két darabot. Az Airwheel elejére fehéret, a hátuljára pirosat ragasztottam. Nem csak az enyémre, a párom Q1-ére is. Nyáron Olaszországban voltunk, természetesen a városnézésekhez vittük az Airwheeleket is. Hogy lássák a népek honnét jöttünk, a "Magyarország szeretlek!" logóját is kivágtam piros-fehér-zöld fóliából és azokat is felragasztottam. Volt sikerünk. Firenzében és Pisa-ban nagyobb látványosság voltunk mint az épületek meg a szobrok. :)
Na, lassan de bizonytalanul elkészítettem egyik Airwheel-es utam első hosszabb videóját. Reggel hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy magammal viszem a kamerámat. Nincs selfie-botom (nem is lesz), ezért körülnéztem a garázsban és találtam egy kb. fél méteres alu profilt. Némi szerencsével bele tudtam szorítani a pedál nyílásába, a végére meg felrögzítettem a kamerám mini állványát. Nem teljesen jó a megoldás, egyrészt rövid a rúd és a tájból nem sokat látni, másrészt gyorsításnál és emelkedőn elég gyakran leért a földre (a felvételen hallani). Sajnos az sem jön le a videóból, hogy az út egyáltalán nem sík, hanem jelentős szintkülönbségeket tettem meg fel és le. Mentem jó minőségű aszfaltozott járdán, térköveken és járdalapokkal burkolt sárrázón (errefelé ez is járda) is. Néhol az úttestre kényszerültem, mert vagy egyáltalán nem volt járda, vagy ha volt, olyan hepe-hupás, hogy inkább a padkára húzódtam. Mivel elég nagy volt a sár, nézzétek el nekem a cipőm állapotát, amikor elindultam otthonról, még egész kulturáltan nézett ki. A Youtube korlát miatt 15 percesre vágtam meg a filmet,természetesen nem kötelező végignézni! :)
Az ilyen eszközök esetében azt szeretném, ha soha nem sorolnák őket a járművek közé, hanem megmaradnának a sétapálca, a kerekes táska, a járókeret, a magassarkú cipő kategóriájában: eszközök, amelyek valamilyen módon segítenek a gyalogos embernek a haladásban, vagy terhei cipelésében. Gyalogosok vagyunk, akik ráállnak a gurulós táskájukra.
Az igazság odaát van... Jó lenne tudni, ki mond igazat, mert a videó alatti szöveg szerint ez a tűzokádó sárkány egy IPS 101 volt. De mintha a bolt vitatná ezt.
Azért vannak biztonságosnak itélt egykerekűk, ilyen az: Airwheel, Solowheel, IPS, Firewheel, Gotway...
Ezekben olyan akkucellák vannak, amik megfelelően szigeteltek, és olyan a töltőjük ami nem tölti túl az akkujukat. Álltalában ezeknél nem menetközben jön az akkurobbanás, hanem töltés közben, mert túltölti az akkukat, amik felforrnak, aztán kigyulladnak.
Korábban írtam (ha úgy tetszik aggódtam), hogy a "hatóságok" mikor találják ki, az egykerekű élet-és balesetveszélyes és saját kerten/házon/lakáson kívül sehol nem szabad használni. Elvégre nincs két egymástól függetlenül működő fékberendezése, és az eddig megszokott járművekhez képest nagyon instabil. :(
Igaz, hogy mindegyiken rajta van a CE jel, de Kínában ez csak fröccs-szerszám kérdése.
A jó az az egészben, hogy ha jól emlékszem az Airbus egyes típusainál is a fedélzeti akkuk okoztak füstöt/tüzet, emiatt le is tiltották őket egy darabig az égről. (De lehet, hogy a Boeing volt). Ha náluk előfordulhat ilyen műszaki probléma, a mi járműkategóriánknál szinte kötelező :)
Pont most olvastam egy cikket az egyik angol oldalon, hogy idén 17000 hoverboard -ot szállítottak be angliába, és ebból 15000 nem felel meg az ottani előírásoknak.
Ez nem azt jelenti hogy mind robban, csak valami gigszer van velük.
Ez az ellenőrzés annak alapján jött, hogy egy kissrác megégett egy ilyen hoverboard-től.
Korábban - tán B.Jenő topictárs - forszírozta, hogy mi az előnyösebb: ha túlterhelés esetén kikapcsol a gép (még ha meglepetést is okoz ezzel a gazdájának), vagy ha mindenáron a továbbműködést erőlteti akár a károsodása révén is. Azt hiszem ez a videó eléggé egyértelművé teszi melyik a jobb megoldás... Inkább kapcsoljon ki váratlanul, mintsem felrobbanjon az akkupakk a lábaim között. Szerintem. 8-)
Én szintén elestem ma. A "forgatókönyv" némiképp emlékeztet a 15 nappal ezelőtt, szintén sötétedés utáni esésemre. A döntő különbség, hogy a korábbi eset rossz minőségű járdán történt, ma viszont díszburkolaton. És még egy különbség volt. Ma fölös kockázatot vállaltam, amikor rosszul megvilágított helyen haladtam, s nem lett volna semmi gond, ha üzemben lett volna a fejlámpám. Nem terveztem ezt a kitérőt, csupán lusta voltam leszállni, amikor a gyalogosok "csatárláncban" jöttek a járdán. Begurultam a forgalom nélküli, jó minőségű, széles kövezetre, melyen azonban egy kissé meredek, rámpa-szerű megoldással áthidalt szintkülönbséget létesítettek az építők. Jármű-szemszögből nézve, ismeretlen volt ez a terep, s bár nem haladtam gyorsan, a "semmiből" felbukkanó akadályt csak az egyensúly-vesztésből vettem észre. Nem sikerült talpon maradni. Most a jobb oldalamon landoltam. Az emlékeztetőt a jobb könyököm csúcsán jelentkező fájdalom szolgáltatja, s a jobb lábfejem is meghúzódott és diffúz sajgásokat produkál. Ettől az epizódtól eltekintve, kellemes gurulásom és manővereim voltak Debrecen szívében, az adventi, vásáros forgatagban. Sikeresen kerülgetem a gyalogosokat, egész jól közlekedek "lépésben" és a tömegből ki tudok kanyarodni, s lendületes hosszakat teljesíteni a sétáló övezetben, a villamos sínek közötti, kissé érdesített, de a haladáshoz mégis kellően sima felületen. Természetesen csak akkor, amikor a villamos egyik irányból sincs látótávon belül. A járókelők leggyakoribb reakciója: "Nekem is kell egy ilyen!"
Sajgásaid mielőbbi csillapodását kívánom, vigyázz Te is jobban magadra!