Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
Abban nem kételkedek, hogy szép lánynevet találtok, kétszer már bizonyítottatok :-) És ha Lajos, hát Lajos, ha Apát ez boldoggá teszi :-) Én ismerek Gézát is kisfiúban... :-)
Kamillánál ugyanez volt :-), végülis mindegy, apa nagyon szeretné, úgyhogy HA fiú lesz, igen, talán az lesz. Ha lány lesz, meg szép neve lesz, bár egyelőre fogalmam sincs, nincs közös nevező:-)))
Tetszik, ahogy leírtad, este apa végignézi összes gyerekét:-)))
És IGEEEEN! Rád gondoltunk... :-))) Gratula és kösz a hsz-edet, kedves vagy. Biztos minden rendben megy majd. Látod, mire eljutottunk a lányig, csak nem lett Regina, pedig hogy tetszett nekem :-))
A lányok mit szólnak kistesóhoz? Nálunk az egyik főszempont az volt, hogy "jó, legyen lány, de nem veszünk neki Barbie-t" - van nálatok is kikötés? Traktor, kisautó, puska kitiltva? :-)) "Hozott" Emmu ajándékot a fiúknak, de Döme rögtön átlátott a szitán, "hogy hozta volna Emmuska (akkor még Emmusnak hívtuk, de Döme leEmmuzta), el se fért volna a pocakodban..." - enyhe megvetés érződött a hangján, hogy ennyit se tudunk, milyen szülőkkel van ő megáldva :-)
Összességében csak annyit: nagyon jóóóóó háromgyerekesnek lenni ám, majd meglátod! A párom esténként mikor végigjárja őket, annyira megörül, hogy az olyan jó, hogy sokan vannak, és lehet menni egyiktől a másikig, szuszognak - csendben vannak.. :-) -, és még mindig van egy, és még mindig... :-)
Kriza: vannak hullámvölgyek, még egy gyerekkel is, de az, hogy felül lehet emelkedni apró dolgokon, és nagyvonalúan lehet kezelni addig fontosnak tűnő dolgokat, számomra, ez ami nagyszerű benned.
Zsuzsó lennék, és hát a harmadikat várjuk. Félek nagyon, de remélem nem lesz semmi gond:-)))
Az szt-n még maradok terzo, mert szeretem azt a nicket:-)
Köszi! Sok más választása nincs az embernek... mostanára rájöttem viszont, hogy lehetek én is beteg, gyenge, fáradt, kedvetlen és nem muszáj mindig mindent egyedül megoldanom, szabad segítséget elfogadnom, neadjisten kérni is. Azóta sokkal könnyebb az életem, mert karácsony előtt pl. nagyon besokalltam egymagam. A párom rengeteget segít, de hát ő napközben reggeltől estig dolgozik, így maradnak az alternatív megoldások. Lassan elárulhatnád ki vagy, bár van sejtésünk... :-))))
Nem tudom, hogy lehet-e általános szabályt adni. 6 gyerekem van, és nem igazán tudnám megmondani, hogy mikor - és miért - volt a nehéz, illetve mikor volt könnyebb. Nem lehet szerintem ilyen könnyen összekapcsolni a gyerekszámmal, annak aktuális változásával.
A lakás elcserélése nagyobbra (ami a 3. gyereknél vált égetõvé nálunk) például elég nagy teher volt. A feleségem idõnként hullámvölgybe került, persze ez természetes is, ilyenkor besokallt a sok pelenka, fõzés, iskola, lecke, hogyanjövünkiahaviból, megint kiakasztotta a testvére stb gondokba. Amikor ez összejött nálam egy nagyobb hajtással a melóban - az pl. nehéz idõszak volt. Ilyenkor kevesebb idõnk volt egymás támogatására, mindketten elárvultnak, meg nem értettnek éreztük magunkat. Hála Istennek túljutottunk ezeken a periódusokon nagyobb sérülés nélkül, sõt megerõsödve. De ilyenek azt gondolom, hogy mindenhol vannak, akárhány gyerek is van.
Mindamellett azon is múlik szerintem, hogy az aktuális gyereket hogyan élitek, éljük meg. Nálunk pl. a második nagyon nehezen született (az elsõ után volt 2 vetélés, a második ráadásul erõsen koraszülött volt), ezért a boldogság és az aggódás (megmarad-e, egészséges lesz-e) mellett a teher növekedésére nem figyelt a fene se. A harmadiknál a lakáscsere, meg apósom halála fedte el a nettó terhelésnövekedést. Így visszaemlékezve a negyedik és ötödik volt a legkisebb trauma, viszonylag beállt az életünk egy egyenletesen hullámzó szinten. . Pedig az õ érkezésük nagyjából egybeesett egy házbõvítéssel, fûtéskorszerûsítéssel. Szóval nem tudom.
Nagyon óvatosan úgy fogalmaznék, hogy ha egyébként minden jól megy (egészségesek vagytok, van munkátok, a szülõk harmonikus kapcsolatban vannak, mindkettõ örül az új jövevénynek, harmonikusan mindketten kiveszik a részüket a teherbõl stb), akkor a gyerekszámmal nem arányosan nõ a teher. Még azzal sincs arányban, hogy 3-ról 4-re 33%-al több lenne. Jó esetben a teher szvsz nem nõ ennyire. Viszont arányosan (sõt néha exponenciálisan) nõ az öröm.
Ha meg nem megy minden jól (munkanélküliség, betegség stb), akkor persze nagyon meg tud nõni a teher - de ezek leküzdhetõk, túlélhetõk. Egy dolgot tartok abszolút fontosnak: a szülõk, a házaspár egységét, harmóniáját.
Szóval azt gondolom, hogy a lelki egészség, a párkapcsolat teherbíró képessége a döntõ, ha közös öröm a gyerek, akkor szinte minden megoldható.
Igen, ez szerintem is igy van. Minél több gyerek van, annál inkább csapatjáték lesz a családban, ahol mindenkinek jogai és kötelességei vannak. A nagyok is "nevelik" a kisebbeket. Azt szoktam mondani, hogy csak az elsőt kell jól nevelni, a többi már megy utána. (Nekem 5 van) Bár ha tul kicsi a korkülönbség, talán kicsit nehezebb az elején. Ruhákban természetes az "öröklés", tehát az sem jelent akkora gondot, mint az első gyereknél. Persze sok lemondással is jár a sok gyerek, de több az öröm is! Sok ember lenézi a nagycsaládosokat, ezzel is meg kell néha küzdeni lelkileg. Persze csodálók is akadnak.
Sziasztok, új vagyok ezen a fórumon,egy kérdésem lenne.Tudom, hogy itt a három gyerekesekről van szó, és bár végigolvastam az előzményeket nem figyeltem, vannak-e többen is nagyobb gyerekszámmal rendelkezők köztetek.
Tehát a kérdésem : úgy hallottam több nagyon nagy családtól ( 5 gyerek), hogy a két és három gyerkőc között nagyobb a különbség, mint a három és négy között.Mármint megterhelésben,nevelési gondokban, anyagiakban stb.Szerintetek is?
Nekünk most három van 3L,3F,13 hó F.A nagyok nem ikrek, csak majdnem,ugyanis négy hónap van köztük.Na és remélhetőleg még idén meglesz a negyedik is (egy pici lány).
Érdekes, én is azt hittem, hogy megússzuk, lévén a középső az egyszem fiú, és a korkülönbség is nagy köztük. Aztán eléggé sajátos módon csak elővette magát, itt-ott... pl. soha semmi nem volt jó neki, mindig belémkötött. A kicsit imádta, sokkal szívesebben foglalkozott vele, mint a nővére. Azóta ez megfordult :-)
A fiam magatartása viszont azóta is "úgy maradt", mindig, és mindenhol neki kell a középpontban lennie. Ezt pl. a tanárai nem tolerálják túlzottan (mindig beledumál az órákba). Az első 10 évében sem volt soha "kispályás", de azóta ez hansúlyossá vált.
Jó, hogy írtátok, mire is lehet készülni középső gyereknél. Ha kislány lesz, talán nem annyira gáz, ha kisfiú, az már kemény dió, mert a középső, sem nem lesz legkisebb, sem nem lesz egyedüli fiú. Remélem azért megbirkózunk a feladattal:-)))
Nálunk sincs középső szindróma, nem is tapasztaltam semmi ilyen bajt.
Jól jöttanno, hogy nemsokkal a kicsi megszületése után itthon kellett tartanom egy latens vírus miatt majd 1 hónapig. Lehet, hogy az segített.
Az viszont igaz, hogy eddig mindenki rá vigyorgott , milyen kis helyes, most meg Berni a középpont, és ez látszik, hogy zavarja. Fontos, hogy szóljatok a rokonoknak-barátoknak, bármikor jönnek-találkoztok, először a nagyokra vigyorogjanak, aztán csak a kicsire! (a "legjobbak" a bolti eladók és pénztárosok, akik konkrétan levegőnek nézik a nagyobb tesót:-(((
nálunk sincs középső szindróma, tekintve , hogy egy szem lány, vérbeli nőci, ugy bánik a két fiuval, hogy mindig nyer, vagy Ő, kedvesen enged.....öööö azért sajnálom a leendő pasijait, de ezt csak Nektek árulom el:))
Mi hárman vagyunk testvérek (korkülönbség 6 év és 13 év). A középső idevágó megjegyzése ez volt: Azért rossz, mert a nagynak ő a kis hülye, a kicsinek meg ő a nagy hülye. :)
Nálunk egyelőre semmilyen gond nincsen a középső gyerekkel. Mert ugye L,F,F és így ő a nagyfiú, az okos báty, ez neki meg tetszik, a nővére meg lány, tehát az megint más:-)
nekem két középsőgyerekes élményem van a családban.
mi is hárman vagyunk testvérem, az öcsém a középső, a hugom a legkisebb. Így nálunk nem nagyon volt szindróma, mert az öcsém egy szem fiúként megtalálta a maga különleges szerepét a családban, sőt én kicsit irigylásreméltónak találom a helyzetét, mert van egy nővére aki kitaposott már neki néhány ösvényt és van huga is akit meg ő terlelgethet.
Párom nagy gyerekeinél a Fiú, fiú, lány a felállás, ott a középső A Nagyszájú, a mindentudó, a mindent megmagyarázó talparaesett alkat, őt se látom nagyon veszélyeztetve, hoyg elveszne :) mondjuk amikor társasozunk vagy ilyesmi akkor látom néha, hogy nem könnyű azért neki, a bátyja a két év forjával könnyen lekörözheti, de a huga nyafiskodó szerepét meg 12 éves fiúként ő már nem veheti fel... így kénytelen normális lenni :)
