Airwheel, Fastwheel, Inmotion, IPS, Ninebot, és minden más elektromos egykerekű. Vásárlás, tapasztalat, élmények/kudarcok, műszaki adatok miegymás. Tulajdonosoknak, vásárlás előtt állóknak vagy csak szimplán érdeklődőknek.
Nos, bámulatos, amit ez a srác tud az Airwheel-jével. Látványnak lehengerlő. Jómagam - már csupán az életkorom miatt sem - török ilyen babérokra, de néhány egyszerűbb technikát - idővel - talán próbálok beemelni a gyakorlatomba. Az ugratások és huppanások estében feltétlenül előny a fiúcska kisebb testsúlya, hisz egy 75 kilós utassal már nem köszönné meg a dinamikai igénybevételt a jármű. Bár tanult kollégáimnak talán más a véleménye, esetleg a tapasztalata (?) erről... Ami legjobban izgat - bár sosem tudtam korcsolyázni - a hátramenetben végre hajtott menetszakaszok.
Köszönöm a videót, inspiráló, mert vágyakat ébreszt, s a fejlődés némely lehetséges irányát is megmutatja.
Az van hogy a lítium elemeket nem szállítják a nagy csomagküldő cégek " UPS, fedex,dhl,tnt,dpd..." , mert robbanásveszélyes.
Így máskép szokták megoldani, mondjuk kissebb cégek, vagy hajók elviszik hollandiába, és onnan már kamionnal 7 nap alatt itt is van. Viszont amíg eljut hollandiába, addig nincs csomagszámod, vagyis van mert már előre kikérik kínából a holland UPS-től mondjuk, de csak akkor tudod már követni amikor ott átvette a UPS, vagy ami szállítja. Onnantől él a tracking number.
Benéztek valamit a szállítás során és vissza lett küldve hozzájuk a csomag, kicsit fura volt, hogy tracking numbert sem kaptam, pedig járt volna. Lebeszéltem a bolttal, hogy ha megkapják auonnal visszaküldik követési számmal együtt. Nem tudom mikorra lesz így meg, remélem minél hamarabb
Igazán nincs mit! És ahogy ígértem, a tegnapi Dunakorzó videója is úton van a megosztáshoz. Még kb. 2 óra mire feltöltődik (dél óta megy), utána megnézhetitek. Amíg meg nem jelenik itt a kezdőkép (Lánchíd) addig nem érdemes rákattintani. :( És mivel a nap hátralévő részét nem itthon töltöm, ezúton kívánok
Eredményekben gazdag, balesetmentes új évet mindenkinek!
Köszönöm, igyekszünk. Tegnap a Kossuth tér Duna-korzó útvonalon gurultunk, élvezve a rég látott napsütést. "Véletlenül" ott is velünk volt a kamera, igyekszem még ma megvágni és feltölteni a videót.
Légy türelmes Magadhoz! A kétlábon járást is kb. 1 éves korára tanulja meg minden ember. Biciklizni sem tud senki a születése pillanatában. Mégis természetes, hogy az emberek többsége két lábon jár, és sokan biciklizni is tudnak. Az egykerekűzés egy teljesen új mozgásforma, kinek-kinek több-kevesebb időre van szüksége az elsajátításához, de megtanulható. Utána már teljesen természetessé válik, és ösztönösen fogod használni. Szinte nem is gondol arra az ember, mi van a talpai alatt.
A vádlizúzás, ami lényegében egy nyomódásos ártalom, nálam is lassan a múlt ködébe vész, de - sajátos módon - a tenyérnyi kezdetben piros, majd különféle színátmenetekben "pompázó", de aránylag hamar múló foltokon kívül nekem sikerült szert tennem egy kemény duzzanatra, mely még mindig látszik és tapintható is. A háziorvosom nem látott még efféle dolgot, így tovább küldött orthopéd szakrendelésre. Szűk 3 héttel a háziorvosnál tett látogatás után, épp tegnapra kaptam időpontot. Itt kiderült, hogy a csonton nincs elváltozás, bár elég kemény a - tetőzésekor galambtojásnyi méretű, de ma már jóval kisebb és laposabb - képlet. Viszont a lágy szövetek elváltozásait ultrahanggal tudják vizsgálni. Erre majd január 11-én kerülhet sor.
Kollégám tanácsára, kb. 3 héttel a Q5 "beüzemelése" után vásároltam egy - futballistáknak gyártott - egyszerű és olcsó (1700 Ft) műanyag sípcsontvédőt (modern, műanyag "lábvértet", amin eloszlik a teher, tehát nem egy kis felületen összpontosul a fel- és leszálláskor megdöntött jármű és a vádli találkozásakor a nyomás. Egy ideje már én is "lazábban" állok a pedálokon, tehát lassan erre a védő felszerelésre sem lesz szükség. Ami előnye ennek a konstrukciónak, hogy az alsó - talpat átpántoló - rész vastagabb mint egy zokni, így kipárnázza a bokát, s védi a korábban szintén gondot jelentő kidörzsölődéstől. A tépőzáras megoldás praktikus, gyorsan fel- és levehető a "lábvért". Az alsó, textil rész levételéhez ki kell lépni a cipőből.
A vádlizúzás szinte törvényszerű egy kezdőnél. (Meg a bokazúzás is). Amíg nincs meg a laza, "csak a pedálokon állok és a vádlim nem is ér a géphez" gyakorlat, addig minden kezdő igyekszik a vádlijával szorítani a járgányt, hogy jobban érezze. Ez sikerül is, még a leszállás után napokkal is érezni, hol zúzta le a lábát az embernek. Idővel értetlenül áll az emlékek előtt: hogy is lehettem annyira béna??? Én is így jártam. :) Júniusban vettük a gépeinket, de még mindig látszik a bokámon a fél éves sérülések nyoma... :(
De mostanra már olyan érzéssel gurulok, mintha porhóban síelnék. Szabadon, lazán, de ehhez nem kell sem hó, sem lejtő sem. És nem kell félóra felöltözés-levetkőzés a sícuccba. Ezen kívül minden évszakban lehet gyakorolni, eltekintve a havas utakat. Az azért tényleg nem ezeknek való.
Köszi a képeket, és gratuláció ahoz hogy a Q5 már póráz nélkül is engedelmes.
Nézegette azt a márkát is amit most már nálatok árulnak, de közben vettem már egy egykerekűt, csak nem írtam le mert kissé zúzott a belső vádlim. Erre nem vagyok büszke, nem voltam körültekintő.
Köszönjük a beszámolót! Mint korábban írtam engem kifejezetten zavart a gyeplő, ezért az első egy-két szárnypróbálgatás után (amikor tényleg majdnem repültem is) leszedtem és anélkül gyakoroltam. Lehet, hogy kétgumisnál másképp működnek a dolgok.
A boltot elnézve ők is az alacsonyabb árfekvésű (tudom, ezektől az áraktól azért még sokan felszisszennek) termékeket kínálják. Kb. az Airwheel áraival azonos szinten mozognak. A szín- és formaviláguk kétség kívül változatosabb, ha úgy tetszik fiatalosabb design is van nekik. Mindegy, a lényeg, hogy működjön és minél több ember kapjon kedvet (és járművet) itthon is.
Most jöttünk haza Egerből, ahol 3 napot töltöttünk. A videót már megvágtam, de csak reggelre lesz elérhető, "hála" a Youtube feltöltési és feldolgozási sebességének. Ha sikerül megosztanom, felrakom ide is.
Mivel az egri vidék nem épp sík, kipróbáltuk a járgányainkat dombvidéken is. A legnagyobb kihívás a várfal sétány volt. Elég meredek és betonba ágyazott hasított terméskővel van burkolva. Elég nagy kihívás volt felmenni rajta, de az Airwheel-ek bírták. :)
Ma a szép napsütésben, délután a Nagyerdei Stadion környékét kerestem fel, hogy önkioldóval készítsek néhány fotót. illetve rövidke videót. A mai nap gurulásának az adta az újdonságát, hogy először merészkedtem úgy a "forgalomba", hogy nem csatoltam a fogantyúra a gyeplőt. Pár napja az egyik szomszédom leszólt az erkélyről, mondván: "le kell már rakni az az istrángot, tanár úr!" Válaszoltam is, hogy már közeli az időpont, hamarosan anélkül megyek majd. Már eléggé biztosnak éreztem magam a dologhoz, és nem is volt gond, akkor sem, amikor a belvárosban, gyalogosok között haladtam.
A jobb oldali kép időrendben előbb készült, s látni rajta azt a rámpát, melyen a stadion bejárati szintjére lehet jutni. Ma próbáltam ki, hogy fel tudok-e menni rajta a Q5-tel. Korábban mindig sötétben jártam erre, s nem akartam bajt, így a rámpának nem hajtottam neki. Most láttam, hogy egy tábla mutatja, hogy 7,5 %-os az emelkedő szöge, így - tudván, hogy a neten 15%-ot említenek, mint akkora emelkedőt, amivel még megbirkózik a jármű - bátran indultam el felfelé.
Egy nagy újdonság volt még az is, hogy mivel eléggé sokat gurultam ma, s félidőben nem teljesen töltöttem fel az akkut, a belvárosba indulás előtt, a hosszas kerekezés és ügyintézések után, hazafelé sikerült megtapasztalnom, hogy milyen módon figyelmeztet a gép és hogyan feszül hátra a pedál, blokkolva a haladási szándékomat. A gyors csipogásról nem tudtam, meddig tart, így a leállás kissé mégis váratlan volt, s hirtelen leléptem ugyan a gépről, de az "istráng" hiányában nem tudtam elkapni, így eldőlt "szegény". A villamosig cipelnem kellett, de a leszállás után már annyi töltés ismét volt az akkuban, hogy hazáig tudtam gurulni (egy fél megállónyira lakunk), tehát cipelni nem kellett a masinát.
Ismét felkerestem az egykerekűeket is árusító debreceni üzletet, hogy lefotózzam a járműveket. Megtudtam, hogy az "airboard-rendszerű" járművek bizonyultak náluk a leginkább kelendőnek, abból az ünnep előtti készletüket szinte teljesen eladták. Két mintapéldány marad a boltban. Valószínűleg jót tett az üzletmenetüknek, hogy az adventi vásárt felkereső emberek naponta láthattak engem gurulni a belvárosban, tehát kedvcsinálónak bizonyult a látványom, amit a Q5-tel haladva keltettem. Megpróbálom a képeket csatolni. (A minap ez a művelet nem járt sikerrel.)
Bár a topic-unk az egykerekűekkel foglalkozik, az érdekesség kedvéért csatolom a további 3 képet, melyek egyikén egy könnyű kétkerekű és egy robusztus "harci szekér" valamint egy elektromos roller látható.
Köszönöm, hogy elkészítettétek és közzétettétek ezt a kis filmet! Szerencsésnek tartom magam, hogy megkaptam a lehetőséget, és gyakorlatilag nap mint nap ezen a Duna-közeli budapesti panorámán kerekezhetek munkába és vissza. Hacsak tehetem, más útvonalat választok, mint előző nap, ügyintézéseimet is egykerekűvel végzem, már sokkal gyorsabb vagyok mindent egybevéve, mintha autóval járnék, mert nincs parkolás, nincs dugó, és a nagyobb távokra igyekszem vonatot igénybe venni.
Jól toljátok, a filigrán kis gépeitekhez képest a Q5 egy tanknak tűnik, szerencsére annak stabilitásával együtt :-)
Akinek elemlámpát ajánlottam, és még nem vásárolt, most nézzen utána még egyszer, mert megint csodák történnek elemlámpa fronton. Az Olight új S2 nevű lámpája ugyan nem dokkolóról tölthető, hanem ki kell venni belőle az aksit, de ugyanolyan cellával működik, mint az Airwheel (csak a lámpába egy is elég belőle :-), és elképesztő üzemidőket és fényerőket tud.
Most a ködben gyakoroltam rokonaimmal egy lakótelepen, és biztos akartam lenni abban, hogy nem rongyol belénk valaki. Van az Olight lámpákhoz egy traffic wand nevű kis műanyag kúp, ami áttetsző, fluoreszcens és lumineszcens, az irányított fényből egy mini fénykardot (inkább fénybicskát) csinál, stroboszkóp üzemmódban kézben tartva azt hiszem, sötétben sem lehet nem észrevenni az egykerekest.
Örülök, hogy tetszett. Megnéztem a Segway hivatalos oldalát. Nincs egykerekűjük, ők megmaradtak a "tradicionális" kormányos egymás melletti kétkerekűsökél. Abból viszont tényleg nagy a választék.
Egész elvetemült szerkezeteik is vannak. Pl az SE-3, ami kimondottan rendőröknek készül. Amolyan álló tricikli. Olyan rendőröknek, akik se motorozni, se egy-két kétkerekűzni sem tudnak :)
Remek volt ez a kis úti film, s jól illett hozzá a Strauss-muzsika. A keringőzés is megvolt időnként hozzá, s persze a főváros csodás kulisszái között igazi élmény a páros gördülés. A nézőnek sem volt unalmas a filmetek, én tetszéssel néztem végig, köszönöm!
Az ünnepnapokat és a még mindig fagymentes időjárást kihasználva én is mentem még minden nap a Q5-tel. Itt Debrecenben a felújított stadion körül most nagy területen van díszburkolat és aszfalt, melyek mindegyike a guruláson túl már a suhanás élményét is lehetővé teszi.
A múlt héten a cívisvárosban is nyílt egy üzlet, ahol - egyéb termékek mellett - egykerekűeket is árusítanak. Így előbb-utóbb igyekszem a Q5-ösöm mellett egy "valódi" egykerekűt is kipróbálni.
Kérdeztem az eladót, hogy milyen márkájúak az egykerekűk. Ő azt mondta, hogy Segway, de szerintem - figyelemmel a mérsékelt árakra - valamilyen más márkájúak a járműveik.
Bár elég hűvös és ködös idő volt, mégsem tettünk le a budai rakpart "felfedezéséről". A Műegyetem rakparton a "K" épület előtt parkoltunk le. A Szabadság híd - Erzsébet híd közötti szakasz ugyan aszfaltozott, de rengeteg foltozás és megsüllyedt rész tarkítja. Simán leküzdhető, de odafigyelést igényel. Onnét a Batthyányi térig jó minőségű aszfalt van, azután az új fonódó villamosvágány mellett, a gyalogjárdától elkülönített kerékpársáv. Utóbbival csak annyi a bajom, hogy elég keskeny, két szembejövő kerékpárnak nem túl nagy élmény. Különösen, hogy a Duna felőli oldalon már most rálógnak a bokrok a kerékpárútra. Látszik hogy a tervező (tájépítész?) nem sokat jár kerékpárral (egykerekűvel meg pláne!) mert bár szinte végig kényelmes padok sorakoznak a Dunára néző kilátással, de a kerékpárútról csak a bokrokon keresztül esős időben sáros lábbal lehet a padokhoz "átkelni". Csak az útkereszteződéseknél van lehetőség a kerékpárútról a gyalogjárdára áttérni egy kis üldögélésre.
Ha még nem unjátok, egy kis kedvcsináló videó a mai gurulásunkról.
Tegnap este "csak úgy" gurulhatnékunk támadt. Beautóztunk a Széchenyi (korábban Roosewelt) térre. Onnét már egykerekűkkel jártuk be az Erzsébet-, Városház- és Vörösmarty tereket, a Váci utcát és végül a Duna-korzón merítettük le a járgányokat. Szinte mindenhol akadálymentes és alig lépcsős kereszteződések vannak, élmény volt a gurulás. 9 felé már turista sem sok volt, így elég tempósan lehetett menni. Az egyedüli csalódás(?) a Városház-tér volt, olyan ramaty nagykockakő burkolat van lerakva, hogy gyalogosan is kihívás menni rajta. A Vörösmarty teret is érdemes volt útba ejteni, de a pavilonok között kígyózó kábeleket nagyon meredek takarólemezekkel fedték le. A Bazilikához is elgurultunk, ott igazából semmi karácsonyi látványosság nem volt (rajtunk kívül) :-)
Mára a budai felső rakpartot tűztük ki célul a Margit-híd - Műegyetem rkp. között. Ha lát ott valaki két zúzmarás elvetemültet egykerekűn gurulni, az nem a véletlen műve. :-D