Ha az ember bajban van, segítségért ordít teli torokkal. Néha jön is a segítség. Tehát a hanggal elérte, hogy segítsenek neki. Segíthet esetleg az ember saját hangja a bajok leküzdésében saját magának?
Hát ezt csak egy módon tudhatnád meg - ha kipróbálnád..... Már számtalan rezgőgépet használnak (ultrahang, MR stb) és néhányat már forgalmaznak is. Én mondjuk nem igen adnék ki még egy fityinget se rájuk, amíg meg tudom oldani egyedül is...........
Hát lehet benne valami. Ha az ember szeret valakit, akkor nem igen akarja megbántani. Tehát, ha magát is ide sorolja, akkor megtanulhat nem ártani magának. De ez sok embernek nem megy, mert nem igen törődik azzal, hogy mi árt neki és mitől lenne jobban.....
Régebben lehetett kapni olyan kazettát, amin állítólag gyógyító hatású "alfahangot" lehetett hallani. Én mondjuk nem próbáltam ki, de kiváncsi lennék, hogy valóban gyógyít-e.
Hát gyógyszert már 33 éve próbálok nem szedni. Énekelgetni csak 9 éve kezdtem magamnak. De nemcsak a hanggal lehet rezegtetni a testet, hanem mindenféle más rezgéssel, vibrálással - amihez szintén nem kell sok energia.
Igen, akkor is hat, ha hamisan hangzik a dallam. Hamisnak csak akkor mondható, ha valamihez hasonlítja az ember. Csak úgy magában nincs olyan, hogy hamis hang, vagy hamis rezgés.....
Ha az ember el tud sajátítani bizonyos dolgokat, akkor lehet mindenféle bajra valahogy hatni lehet ezekkel a rezgésekkel, hangokkal, vibrálásokkal. Lehet, még a rák sem kivétel. Ezt talán legjobban R.R. Rife tudná megmondani, ha még élne. Annak ellenére, hogy felgyújtották a laboratóriumát (és mint embert tönkretették), fennmaradt sok cikk, adat, videó stb a munkásságáról. Már vagy 80 évvel ezelőtt nagy frekvenciájú utrahanggal bombázta a vírusokat, melyeket saját készítésű mikroszkópban figyelhetett meg előben. Rájött, hogy mindegyiket egy rá jellemző frekvenciával (nagyon pontos) szét lehet roncsolni. Ez a frekvencia másban nem tesz kárt. Ezzel hogy szinte 100%-os hatásfokkal tudta gyógyítani a rákosokat is. Na ez sokaknak nem tetszett - ez lett a veszte.......
Na akkor könyen lehet, hogy azért nem kapod el, mert elég sokat dúdolgatsz magadnak. Nekem is ezek e a dolgok segítettek a nátha, meg a torok gyulladások ellen (na meg több más balhéra is). De én csak 2003-ban kezdtem el tök véletlenül egy kicsit hangoskodni magamnak. Az utolsó torokgyulladásom 2007 decemberében volt (azelőtt minden évben volt, néha kétszer is), taknyos az meg szinte egyfolytában voltam.
Én sem tudom, hogy kapnak e vagy nem az énekesek gégerákot, lehet majd utánanézek, ha találni valamit erről. De lehetséges a dolog, mégpedig a mozgás miatt. Mert ott rezegnek közel a hangszálak és így sokkal gyakrabban vannak mozgásban mint az átlagembernél. Van egy szervünk, ami nem áll meg életünk folyamán egy percre sem - a szív. Na és a szívrák nagyon de nagyon ritka, gyakorlatilag nincs is. Erről olvastam pár éve egy cikket
Volt mindenféle nyavalám, most egész remekül érzem magam, még a nemrégi focin elszenvedett csúnya bokaficamom ellenére is. Nagyon rossz volt az 1970-es években, nagyon gyenge voltam (lehet a sok gyógyszertől) és szinte mindentől fuldokoltam - aminek szerencsére (persze, azt hisem tettem érte valamit) már semmi nyoma.........
Mikor hogyan. Néha hosszú heteken kiflit, vagy valami olyasmit is eszegetek. Van hogy kenyeret, mint mostanában is - de az kb úgy néz ki, mint egy nagyobb zsemle (még ízre ius egy kicsit).
Hát igen, az embereket nagyon nehéz megváltoztatni - sokkal nehezebb, mint mondjuk magunkat. De ha magunkat meg tudjuk változtatni, akkor valami azért átragad itt ott másokra is, mert az emberek azért figyelnek (még ha nem is annyira, mint a gyerekek)...
Igen, az emberek nem is tudatosítják, hogy szinte majd mindent muszáj csinálniuk - és úgy istenigazából szabadnak nem is érzik magukat szinte soha. Nekem a munkámmal egy kis szerencsém is van, mert nagyon jól érzem magam ott is. Legjobb azonban kint a szabadban. Mondjuk most is volt nagyszerű élményem kint a halakkal. Nem emlékszem, hogy valaha annyi halat láttam volna abban a patakban egy helyen, ahova járkálok. Egy hídról (vasúti) nézegettem őket, hogyan úszkálnak, hogyan játszadoznak (vagy 70-80 ponty). Ott voltak már vagy három hete (tegnap már nem láttam őket) - egy teljes órát is képes voltam figyelni hogyan úszkálnak, izegnek, mozognak szüntelenül - most nem érdekelte őket, hogy ott állok........
Én is dúdolgatok magamban állandóan, sokszor még az álmaimban is zenét hallok...
Lehet, hogy ennek a következménye, de úgy átlag 10 évenként egyszer vagyok náthás és még akkor sem kapom el, ha mindenki beteg körülöttem, nem szoktam megfázni sem, és mindig csodálkozok, hogy mások évente többször is megbetegszenek...
Nem tudom, hogy igaz-e vagy sem, egyszer azt olvastam valahol, hogy az énekesek nem kapnak gégerákot...
Nem olvastam vissza, hogy milyen betegséged van/volt.
Azt hiszem én ilyenkor inkább éhes maradok, vagy ettem volna csupasz kenyeret zöldéseggel. Feltéve, hogy eszel kenyeret.
Ami azt illeti a környezet se hibátlan, mint ahogy én sem. Azonban az ő hibáikat sajnos nem tudom megváltoztatni, csak a sajátjaimat és persze a hozzáállásomat az övéikhez. De van, hogy az ember fáradtabb, feszültebb, olyankor nem tud annyira tudatos lenni, meg aztán ott vannak a hormonok is, éppen abban a korban vagyok, amikor elég nagyokat hintáznak és sokszor külső ok nélkül is feszült vagyok. Ez nem kapcsolható ki pusztán a gondolattal, hogy belátom, semmi okom, hogy ideggyagya legyek, attól még az vagyok.
Meg aztán persze, az ember törekszik vissza a nyugalomba, de vannak napok-hetek, amik nagyon feszesek, mások is feszültek és ha akarom, ha nem, akkor is átragad. Főleg ha fáradtabb vagyok. De hát ilyen az élet.
A rabszolgaságról lehetne beszélni, most is rabszolgák vagyunk. Ha otthon akarsz maradni egy napot, még arra is engedélyt kell kérned. Ennyit a szabadságról.
Igen, a tehetetlenség nagyon bénító. Ahogy visszagondolok, mindig azt éreztem, mikor orvoshoz mentem. Nem tudtam mit fog csinálni, nem tudtam mire jó az a sok orvosság. És aztán 1979-ben betelt a pohár - kérdeztem Tőle, hogy nincs más út, hisz ezek az erős gyógyszerek kinyírnak és pár hónap múlva megint kell. Aszonta nekem, hogy semmi vész, ha ez nem segít, írunk fel mást, erősebbet, az majd biztos megint segít. Na ez volt az utolsó csepp. Ha az ember egyre többet megtapasztal saját maga alapján, akkor ez előbbre viszi és már nem lesz olyan tehetetlen - és egyre több bajjal fog tudni megbírkózni. Az orvos meg ott lehet mint háttérnek, ha már nem tudunk mit kezdeni. Akkor aztán megmutathatja, hogy Ő többre képes...... Ez is olyan nyugtatólag hat rám, mert az orvosok biztos többet tudnak mint én, de mostanság nagyon visszaélnek ezzel. Ezért minden igyekezetem, hogy elkerüljem Őket.......
Mindig lehet valamit tenni. Sokszor a legjobb megoldás az, ha nem is teszünk semmit, csak megpróbálunk megnyugodni, lecsitulni, mélyeket lélegezni hosszabb ideig. Közben csak úgy dúdolgatunk magunknak ezt ezt, rezgünk, vibrálunk egy kicsit - mintha az ég világon semmi problémánk nem is volna. A test végül el is hiszi és lassan ellapátolja a bénító és rossz helyen lévő anyagokat (amiket többnyire magunk termelünk magunknak, rossz és sokáig tartó gondolatainkkal).............
Hát biztos megterhelte. Az asszony az előzőnap vette, hogy frisset (hogy aznap hozták a hentesbe). A csomagban nem lehetett érezni. A melóban reggel minden zöldséget elkészítettem, leültem az asztalhoz (már szinte csurgott a nyálam) és kicsomagoltam azt a szalámit. Poponvágott a szaga, de legnagyobb meglepetésemre nem ment el az étvágyam. Kezdtem gondolkodni, egyem meg vagy ne. Nem volt semmi más a zöldségekhez és az üzemi büfé csak 1 óra múlva nyitott. Még emlékszem arra is, hogy átfutott az agyamon, hogy a kutyák ilyet csemegeként esznek meg - na akkor ez lesz a csemegém most. Jó étvággyal falatoztam, de azért tettem hozzá még 2 almát és aztán hangoskodtam is magamnak egy kicsit, kb úgy mint Te is nemrég.......
Hát benned lehet a hiba, nemigen lehet a környezetre fogni most már. Régen mondjuk a rabszolgáknak nehéz volt stb..... De most azt hiszem majd minden csak rajtad múlik. A gondolataidon főleg. Lehet ezeket kellene elodázni, nem törődni, nem rágódni a problémákon - azok anélkül majd megoldódnak. Neked csak azt kellene tenned, hogy egyszerű dolgokkal teljen az idő nagyobbik része - ami nyugtat, pihentet stb. Aztán ha szembe kell nézni a problémával egy kettőre elintézed és megint nyugalomba vonulsz. Mintegy a probléma legyen csak olyan másodlagos dolog, mintha úgy venné az ember, hogy ez a dolog néha bekavar, mihamarébb mással foglalkozzam. Ebben segíthetnek a dúdolgatások is, szép dalokat mormolni stb......
Hinni és aztán bízni benne, az valóban nehezebb dolog. Mert az nem úgy van, hogy aszondom, hogy ebben hiszek, meg abban hiszek - közben csak godolom, az semmi. A bizalomnak és a hitnek belülről kell jönnie - sok sok tapasztalat alapján a sejtek elhitetik veled, hogy ettől meg ettől nem kell félni, azt így meg így át lehet vészelni.......
Az erőfeszítés! Késznek lenni megújulni, annyi, mint nyitotnak leni, akár az ismeretlenre is, keseregni csak az ismerten lehet, az ismeretlen elé pedig menni kell, ahol állsz ott csupa ismert van csak, tehátlépj! Mindig lépj. HA jobban átgondolod számtalanszor meglepted már magad, olyankor mikor azt hitted már nem megy, itt le kell feküdni, és valamiért léptél egyet, majd még egyet, és azon kaptad magad h futsz, végül pedig eltűnt a tehetetlenség érzése.
Azt hiszem ezért kell, mozogni, ha nem tudsz mozogni, rezegni, ha azt sem dúdolni, ha azt sem akkor Remélni, az is rezgés.
Te aztán bízol a módszeredben, hogy meg merted enni a büdiszalámit. De akárhogy is sikerült rávenni a szervezetedet az emésztésére, azért csak megterheli az a májat és a sejtek is romlottat kapnak. Persze a próba arra azért jó lehet, hogyha az ember egyszer (neadjisten) ínséges időket él meg és nincs más ennivaló, mint a romlott, ez a tudás életet menthet.
Olyan jó olvasni, hogy pozitívnak látszom, hát még hinni milyen jó lenne. Sajnos az utóbbi időben épp a negatívságomal küzdök keservesen. Újra és újra felüti a fejét és szinte elborít. Úgy érzem magam, mint aki örökké veszít egy harcban. Ráadásul azt is tudom, hogy nem lehet a környezetet okolni miatta, hiszen az engem tükröz vissza, de valahol mégiscsak oka, mert ott már nem tudom kioldani a feszültségeimet. Pedig nincs más, próbálkozni kell, mert a változtatás csak elodázná a megoldást. Na, nyavolyogtam kicsit. :(
Nagyon jó ez a hozzáállás - ez a pozitív gondolkodás.
Látom, már kezdel egy kicsit bízni is a hangokban, rezgésekben és kipróbálod élesben is. Ez tovább fogja növelni az önbizalmadat és így a nyugalmadat is. Ettől meg jobban is fogsz működni.
Hát igen, valahogy működik a dolog a gyomorra is és minden testrészre is. Az összefoglalómban én is említettem két esetet a gyomorhoz. Az egyikben nem tudtam, hogy rossz ennivalót ettem és eleludtam, de éjjel arra keltem, hogy rossz a dolog. Aztán igyekeztem kikezelni, ami sikerült is, de eltartott egy kis ideig. A másik meg az volt, hogy direkt megettem rossz csirkeszalámit (már nagyon büdös volt). Ekkor tudtam, hogy rossz (de jó étvággyal ettem, mert éhes voltam) és igyekeztem a kezdettől valamit tenni a jobb emésztésért, ami megintcsak sikerült és kutya bajom se volt tőle.......
Teszek bizony! Edzek, jógázom, úgy tervezem, hogy egy év múlva ruganyos testű macskanő leszek. :))))
Egyébként pedig a hangokkal is megint volt jó tapasztalatom. Megettem valamelyik délután, munka után egy darab sajtot. Nem volt nagy, de valahogy nem akarta bevenni a gyomrom, fájt tőle, még a hasam is megfeszült. Elkezdtem ÓÓÓÓÓÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ-zni, nagyot belélegeztem és hosszan nyújtva mondtam az ÓÓÓÓÓÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ-t és már kb. a negyediknél elkezdett a gyomrom és a hasam mocorogni és nagyon jól ellazult, hamarosan jobban is lettem. Érdekes érzés volt a hasamban, legalul, mintha csak nyelte volna a hasam ezt a rezgést. Lehetett érezni, ahogy a feszesség elenged és szétterült bennem a jó lazaság. Működik, na! :)))
Ha teszel is érte valamit, akkor meg fogsz erősödni. Aszongyák, hogy harcban erősödik az ember, meg úgy minden.
Hát igen, azok a kicsi jószágok talán tudják, hogy mit kell csinálni, hisz már nagyon rég óta tevékenykednek a földön. Legjobban hogy akkor tudnak tevékenykedni, mikor nem sztresszes az ember. Mert ha az, akkor hogy mintha összekuporodnának (mint a félő állat is meghúzódik valami védelmében) és akkor nem nagyon működik az anyagcsere. Ha ez az állapot sokáig fennáll, akkor a saját anyagcsertermékek mérgezik meg a sejtet (és így az embert is). Ha azonban nyugodt, békés az ember, akkor a sejtek is felélednek, mert a félelem elmúlt és kivirágozhatnak.............
Ebben reménykedek én is. :) Márminthogy megerősödöm.
Szerintem nem is kell minden sejtünknek parancsolni, elég az egész szervezetre hatni egyben, a részecskék majd tudják mi a dolguk, csak jó irányba kell fordítani a vitorlát.
Ha kitartó leszel, akkor meg fogsz előbb utóbb erősödni. Lelkileg is és fizikailag is.
Hát mondjuk úgy globálisan parancsolhatunk nekik. Például ha aszondom, hogy most felkelek a székről és kimegyek a helyiségből - akkor szót fogadnak és már mehetek is. De nem tudom hogyan lehetne elérni azt, hogy egy bizonyos sejtre vagy sejtcsoportra hassak agyilag. Például van a tenyeremen egy seb - ránézek, gondolkodom, szuggerálok, képzelődök, fohászkodok, imádkozok, siránkozok - nem hiszem, hogy valami változást fog ez előidézni direkt. Persze idővel úgy maga is begyógyul, szinte függetlenül attól, hogy agyilag hatok rá. Sőt inkább azt lehetne mondani, hogy akkor gyógyul a legjobban, mikor agyilag békén hagyjuk és nem is emésztjük magunkat, hogy most nagy bajunk van, mi lesz, mikor lesz vége stb..... Sok helyen olvasni, hogy majd minden dolog az agyban dől el. Ez talán igaz is lehet, de én még inkább hozzáteszem, hogy hagyom, hogy ott dőljön el, mert úgy sem tudom igazán, hogy hogyan is csinálják a sejtek. Persze mindennel lehet hatni rájuk, táplálkozás, életvitel stb stb......
Itt tartok most én. Én is tavalyelőtt kezdtem magam összerakni a jógával, de most más edzésre is járok. Sajnos rá kell jönnöm közben, hogy olyan gyenge vagyok, mint a harmat, de azért se adom fel, majd megerősödök és annak a jógában is hasznát veszem, mert vannak ászanák, amikhez elég nagy erő kell.
És legalább fogyok is, izmosodok is és az intenzív mozgás állóképességet is ad. Az igaz, hogy izzadok, mint a ló, piros vagyok, mint a pipacs, meg is mértem minden alkalommal a vérnyomásomat utána, de olyan 120/80, mint a pinty!
Egyébként az ember a sokmilliárd sejtjének sokféleképpen tud parancsolni: az agyával, mert úgy működünk, amint gondolkodunk, a hangokkal, a jógával, az étellel, amit megeszünk, szerintem rengeteg eszköz van, csak az emberek nem használják.
Igen, ez valahogy úgy van. Én is csak halogattam a dolgokat, valahogy abban bíztam, hogy elmúlnak a bajok, fájások majd úgy valahogy maguktól, ahogy tették azt fiatalabb koromban. De csak nem múltak és már kezdtem gondolkodni 50 éves fejjel, hogy valamit lépnem kell, mert szétpotyogok. Például a foci után egész katasztrófa volt, olyan érzéseim voltak, hogy teljesen elment az összes erőm, szinte minden porcikám fájt. Engem a véletlen szedett rá, hogy elkezdjek valamivel foglalkozni, ami talán segít jobban működtetni a testemet és a lelkemet is. Azt hiszem, most 60 éves fejjel sokkal jobb kondiban vagyok, mint 50 évesen voltam és lehet ezt fogom tudni tartani még jó ideig.....
Szinte majd minden dolog (elég, ha az ember elkezd hosszan lélegezni), ami eltereli a figyelmed a problémádról, segít megnyugtatni az elmét. Ha ez megvan a test máris jobban fog működni - mert a sztressz fékezi, bénítja a sejteket........ Ha ezt tartani tudja az ember huzamosabb ideig - a bajok, fájások, rosz gondolatk stb elmúlhatnak szinte csak úgy mintha maguktól tették volna. De, ha belegondolunk, az úgy is van - a sejtjeink maguktól képesek irányítani a dolgokat, hisz tudják mit kell csinálniuk. Lehet nekünk csak az a feladatunk, hogy hagyni kell őket és ne gátoljuk őket mindenféle rossz gondolatokkal, rossz táplálékkal, rossz cselekedetekkel stb stb..... Én mondjuk nem is tudom, hogyan parancsolgathanék egy sejtnek, hogy mondjam meg neki, hogy ezt csinálja vagy azt. És nem egy van, hanem kb 75 miliárd.......
Azt hiszem ez az a kor, amikor az ember nem árt, ha fokozottabban figyel az egészségére. Hogy ne csak úgy elszenvedje az öregedést, ahogy sokan teszik. A legtöbb ember majdnem természetes dologként hangoztatja, hogy 50 felett már szinte elvárható, hogy baja legyen. Eszükbe se jut, hogy lehetne egészségesen, fiatalosan is. Sőt, még a tanácsot is elutasítják - merthogy szerintük hülyeség - anélkül, hogy kipróbálnának ezt azt. A hangja és a keze pedig mindenkinél ott van.
A mudra sokféle kéztartás, az ujjak helyzete, sőt néha a karok helyzete is fontos. Némelyik ujjat be kell hajlítani bizonyos pózba, míg másikat egyenesre feszíteni. Elmondhatom, hogy működnek.
Én plö gyakran használom a kiöntés és elengedés mozdulatát. Ez arra jó, hogy ha rossz érzéseid vannak (munkahelyen jól felbosszantanak, vagy félsz valamitől) akkor ezen leeresztheted.
Össze kell kulcsolni a kezeket, a mutatóujjakat kinyújtani és egymásnak támasztani, a bal hüvelykujj van elöl. Ülve, a mutatóujjal a padló felé kell tartani 5-7 lélegzetvételnyi ideig, amikor a kilégzésre kell jobban koncentrálni.
Nos, ha azzal jár ez a mudra, hogy nemcsak rá van téve a helyre, hanem egy kicsit mozgatva is van ide oda a kéz (meg a testrész is), mit tudom én hogyan (eddig nem is hallottam, hogy mi az a mudra) - akkor már el tudom képzelni, hogy hat és hogyan hat.
Én is pont 50 éves koromban kezdtem hangoskodni, mint most Te is megpróbáltál egy problémát ezekkel a rezgésekkel kikezelni. Az idén leszek 60, tehát már meg tudok benne bízni egy kicsit. De azt nem azért írtam, hogy rávegyelek olyasmire, hogy csinálj magadnak balhét - csak írtam, hogy végül valami belső késztetés rávett a dologra.
A mudrák nem kézrátételel való gyógyítás, hanem kéztartások. Nagyon sokféle van és maguk a mozdulatok, az ujjak helyzete adja a hatást. A kezek jógája, úgy is szokták mondani.
Ez így van, de Gephard már tapasztalt, én még nem merném, hiszen elmulasztani se tudnám utána. Szóval előbb a gyógyítást kell megtanulni, de szerintem ebben egyetértünk.
