Szia! Szeretném megkérdezni, hogy milyen tapasztalataid vannak az 5 Htp-vel? Több mint 20 éve vagyok kényszerbeteg, a történetemet már leírtam itt egyszer. A lényeg hogy korábban "csak" az ismételt cselekedetek, és gondolatok knoztak, majd ehhez társult a HIV-vírustól való rettegésem, ami állandó kézmosással, és szinte mindentől való félelemmel jár, szörnyű gondolatok kínoznak. Többször szedtem gyógyszert, ami tulajdonképpen hatásosnak bizonyult, de rengeteg mellékhatás alakult ki nálam, ezért egy ideje már kacérkodom az 5 Htp szedésével, viszont eléggé ellentmondóak az ezzel kapcsolatos vélemények. Köszönöm a válaszodat!
Lehet, hogy szimplán nem tudod kiélni az agressziódat. Az anyaság ugye nem az a terep, ahol erre van lehetőség, ott kedvesnek, gyengédnek, lágynak kell lenni. De ha rá tudnád bízni valakire a gyereket és egy kis levegőhöz jutnál, valószínűleg könnyebben menne az egész. Ha felelősen gondoskodsz a gyerekedről, akkor jogod van a vele töltött időn kívül ahhoz is, hogy magaddal foglalkozz, bármit mondjon is a környezeted. (mert ha nem teszed, ezzel a gyerek életére is kihatással vagy)
Van egy spirituálisabb szemlélet is, miszerint a gyerek, mint egy életerős rügy, kipattan, és elkezdi beléd átáramoltatni az energiáit, amelyeket te finomítva visszaáramoltatsz belé, mert még ő maga sem elég erős hozzá, hogy kibírja. Ez természetes folyamat, de előfordulhat, hogy nehéz ezt a "tükrözést" anyaként megélni. Általában azért nem, mert az anyának magának is vannak problémái. Akár olyanok, amelyekről nem is tud, csak érzelmileg emlékszik rá. Bár előfordulhat, hogy egy jó pszichológus fel tudja hozni ezeket, és segíthet a megoldásban.
Nem bántottak soha, ismeröst se...nem tudom csak jön. De pl elkepzelem azt is hogy a tunderi postasunk csinalja ezt vagy a ferjem...vagy bárki akit még nem is láttam csak mosolyogni. Mindenkit eltudok képzelni agresszívan. De igazából akár kutyával macskával, bárkivel csak azokra nem gondolok nem szorongat nem érdekel. Imádkozok rengeteget és segít. Minden nap elképzelem hogy ma mekkora dobozba tudom bezárni a problémámat vagy azt hogy hány százalékon vagyok. Az elején rettegtem hogy megkötöznek bezárnak elveszik a gyerekem na azt nem kívànom senkinek szó szerint túl éltem a napokat. Ma már jobb. Valahogy kiütöm pedig ezt a betegséget!
Gondolatok, szerencsére nem más valaki hangja. Viszont szinte elmúlt, ha eszembe is jut nem okoz szorongast szerintem mar annyiszor mondtam hogy nem is erdekel. Megszakitom! Volt hogy lejatszottam de az szinte sirassal vegzodott! De kioltódtak általában ìgy lehet azt kéne.
Ha van pénzed, az jó. Például megtehetsz olyan dolgokat, amelyekkel kizökkented magad az eddig megszokottból, olyan intenzív élményeket szervezhetsz magadnak, amelyek mellett esélyed sincs másra gondolni. (és nem az önpusztításról szólnak) pl. utazás. Olyan gyorsan megszervezni, hogy esélyed se legyen lehurrogni magad.
Ez a hang olyan, mint a hallható hang, vagy inkább olyan, mint egy gondolat?
Mi történik, amikor képzeletben bántod a gyerekedet? Végigmész a "történeten" vagy a bűntudat és a kétségbeesés miatt megszakítod? Ez te vagy, vagy csak valami, amit veled tettek, esetleg másokkal, akiket ismersz, vagy csak egy olyan univerzális dolog, ami a kollektív tudattalanból tör elő?
4 hónapja szültem meg a kisfiamat azóta gyötörnek az agresszív kényszergondolatok. Az elején olyan gondolatok jöttek hogy berakom a sütbe fagyasztóba stb Rettenetes volt. Aztán jött az hogy minden tárgyba belegondoltam hogy bánthatom. Ami most van az az hogy csak olyan dolgoktól szorongok ami agresszív. Az a legrosszabb hogy egy képet látok magam előtt ahol látom saját magam ahogy bántom a gyerekem és agresszív vagyok! Pedig soha nem bántanék senkit! Annyira szuper életem volt most meg nem ismerek önmagamra. A férjem nem veszi konolyan azt mondja a sírástól van a kialvatlanságtól. Én már enni is alig bírok. Egy hete úgy éreztem nagyon jó úton haladok aztán hangokat hallok a fejemben de ez az én hangom, késztetés hogy bántsak másokat de brutálisak! Mindenféle. Nem tudom mit csináljak. Gyógyszert nem akarok szedni de lehet az lenne a megoldás! Mindenki azt hiszi en vagyok a legboldogabb rohadt nehez eljatszani. Anyukám tudja csak meg a férjem de úgy érzem hogy nagyon nem veszik komolyan. Szedjem össze magam talaljak ki valamit stb. Ha ezek a hülye hangok nem jöttek volna már egész jól lennék. Februarban fogok elmenni egy latohoz, gyogyitohoz allitolag sok embert gyogyitott mar. Az meg sok ido, félek hogy megőrülök félek hogy bántok valakit. Öngyilkosságra is gondoltam :( férjemet meg csak felidegesítem vele. Azért írtam ide hátha itt kapok egy kis támogatást ami jól esne olyanoktól akik nem bagatelizállják el a dolgot. Valakinek bejött a gyógyszer?
A pszichiáterem is kezel ilyen kényszerbetegeket, viszont valami terápiás módszert is kéne alkalmazni szerintem. Az angolt jól tudom, angol oldalakat is olvasok ezzel kapcsolatban. Ha esetleg valaki Zala megyében ilyen betegséggel küzd vele szívesen beszélgetnék ha neki nem probléma.
Mindenképpen kéne keresned szerintem egy szakembert aki ért a kognitív viselkedésterápiához, és van tapasztalata kényszerbetegekkel. Külföldi oldalakon főleg az ERP (ingerexpozíciós technika) terápiát javasolják az OCD kezelésére. A gyógyszerek általában arra jók, hogy lejjebb vigyék a szorongást és csökkentsék a kényszergondolatokat és így könnyebb legyen pszichoterápiát csinálni. Én is ilyen szakembert keresek egyébként Budapesten. Angolul mennyire tudsz egyébként?
És ha bekerültél az államiba akkor is szarnak rád:-( bár fővárosi vagyok és itt nagyobb a "választék", de mindenképpen maszekra szavazok. Megtapasztaltam mind a két oldalt.
Köszönöm a gyors választ én is ezen gondolkozom, viszont nem tudom hogy állami vagy maszek orvost keressek. Orvosa válogatja a hozzáállást, viszont állami ellátásba nem lehet egyszerre bekerülni mert szarnak rád. Gondolkozom hogy beszélnem kéne egy ilyen beteggel csak nem ismerek senkit. Zala megyében élek, szóval ha esetleg valaki van erre fele szívesen beszélgetnék vele.
A tanácsotokat szeretném kérni. Én is ezzel a betegséggel küszködök már régóta, főleg az utóbbi évben. Sokszor nagyon elhatalmasodik felettem a kényszer és az általa diktált cselekedetek. Az őrületbe kergetnek és a napi tevékenységemet is nagy mértékben befolyásolják. Ez évben érettségiztem és az egyetemet is halasztanom kellett miatta, volt hogy annyira ideges voltam már hogy könyékrepedés volt a vége egy ütésnek a falba. Tesóm vette észre rajtam én nem mertem beismerni pedig tisztában voltam vele hogy kényszerbeteg vagyok. Szeptember óta járok pszichiáterhez, viszont nem érzem hogy segítene. Tudom hogy rengeteg időbe telik a gyógyulás, azonban a gyógyszerek mellett is magas szinten jelen van a szorongás és a kényszerek és kényszercselekedetek. Először Paroxat-ot szedtem Frontinnal párosítva viszont nem használt nagyobb dózis mellett sem. Szóval az én javaslatomra a pszichiáter más gyógyszereket írt fel, köztük a Xanax-ot is, viszont még ezeknek sem érzem hatását.
A kognitív terápiát próbálgatom, és inkább ezt preferálom a gyógyszerek helyet vagy együttesen velük. Azonban javulásnak nincs sok jele, rengeteg új kényszer jelenik meg vagy fokozódik. Pszichoterapeuta bevonásának kérdésére a pszichiáterem sértődötten reagált és nem tanácsolta. Szóval ebben szeretnem segítségeteket, tippjeiteket kérni.
Sziasztok! Valaki tud esetleg valamit Mórotz Kenézről? Róla olvastam, hogy a kényszerbetegség egyik legnagyobb szakértője Magyarországon, de semmilyen elérhetőségét nem találom az interneten.
Szia! :-) Nálam három éve diagnosztizálták a betegséget, de akkorra már tudtam, és én magam fordultam egy mentálhigiénés központhoz, mivel az ingyen van, ugyanakkor egy órás foglalkozás egy alkalom. Nagyon meg akartam gyógyulni, így elfogadtam a gyógyszeres kezelést, továbbá felvállaltam nyiltan, hogy igen én kényszerbeteg vagyok. Sertralint kaptam fokozatosan emelt adagban. A csúcs adag 150 mg volt/nap. Az elsőnapokban borzalmasan rosszul voltam a gyógyszertől, de mivel felvilágosítottak, hogy ez így lesz, igyekeztem nem megilyedni, és mivel nagyon meg akartam gyógyulni tűrtem, és nem dobtam félre a gyógyszert. Pár nap mulva már elmultak a roaszullétek, és én kezdtem érezni a jótékony hatást. A kényszerek mára nagyon minimálisra csökkentek, szabad vagyok, és jól érzem magam. Jelenleg napi 100 mg-ot szedek, és mostanában gondolkodom azon, hogy fokozatosan elhagyjam a gyógyszert, persze az orvossal egyeztetve. Nem volt egyszerű a gyógyszerrel sem a kényszerek levetkőzése, mert ez bizony kemény menet, de a gyógyszer valahogy bátorságot adott ahhoz, hogy nemet tudjak mondani a kényszereimre. Fontos volt hogy nem csináltam belőle titkot, mivel így az emberek nem szégyenlni valónak látták a dolgot, és nagyon sokat segítettek. Örülök, hogy együtt működtem a dokival, és most is úgy vagyok vele, hogy megpróbálok a gyógyszer nélkül élni, de ha a kényszerek visszajönnek nem habozom, és akkor marad a gyógyszer, mert mégegyszer ne akarok úgy élni ahogy azelőtt. Köszönöm abból elég volt. Ez a gyógyszer csak egy bogyó, ami nem tompít nem nyom el, viszont jól vagyok tőle, és megtanultam újra felhőtenül élni, nevetni. Akarom tdni, hogy megy-e nélküle, hisz most már gyógyultnak érzem magam, de ha visszaesem oda, ahol negyven percig nézegettem nagykabátba a gázt, hogy tényeg el van-e zárva és nem tudtam elindulni dolgozni, akkor inkább ezt a bogyót választom, meg egy normális életet. Nekem ez a történetem. Amúgy a legnehezebb időkben írtam ide, ott látható milyen voltam akkor. Sok sikert a gyógyuláshoz, sok akaratot, és nem sírunk este, hanem előre nézünk és cosan meg akarunk gyógyulni! OK? :-)
El kell fogadni, és nem foglalkozni vele, főleg nem rágörcsölni. :) Ha ismeri az ember saját magát, akkor tudja hogy soha nem teszi meg ezeket a dolgokat, ergo nem kell rástresszelni.
Kedves Sza csi, ha használod még ezt az oldalt, és látod az üzenetem, kérlek írj itt, vagy vedd fel velem a kapcsolatot a libacomb@gmail.com-on!!! Nagyon fontos!Köszönöm....
Mióta vagy beteg, és milyen gondolataid vannak? Írd ki magadból, hogy mi bánt és milyen gondolatok kavarognak konkrétan a fejedben, már az is egy kis megkönnyebbülés, még ha nehéz is ezt leírni. A pszichológus nem biztos, hogy maximális segítség, de mindenesetre segíthet a betegség feldolgozásában és könnyítésében. Ne félj magadtól, sosem teszed meg azt, ami a fejedben zajlik, az nem Te vagy.
Több tippet is írtam korábban másoknak is, hogy mi segíthet még, görgesd a fórumot lejjebb. Szívesen segítek bármiben. Mennyi idős vagy, ha megkérdezhetem? :) Üdv.
