( A filippovkai nomád fejedelmi sír kincsei) Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 1997. március
A hatalmas eurázsiai steppeövezet a Kr. e. VIII. századtól Belsõ-Ázsiától a Kárpátokig iráni nyelvû nomád állattartó közösségek népesítették be: a Fekete-tenger északi partvidékén a Hérodotosz mûvébõl ismert szkíták, a Volga és Dél-Urál vidékén a szarmaták, a mai Kazahsztán és az Altáj vidékén pedig a szakák éltek. Ekkor alakultak ki az elsõ nagy nmád birodalmak Európa és Ázsia pusztáin. Az egykori nomád fejedelmek hatalmát és gazdagságát jól szemléltetik az óriási méretû földhalmok, amelyek sírjaikat rejtik, s ahol a kincskeresõk és régészek a pompás kivitelû arany és ezüst tárgyak százait találták. A nagy orosz múzeumok legféltettebb kincseiként számon tartott fejedelmi leletek korábban a Fekete tenger mellékén (Csertomlik, Kul- Oba, Tolsztaja Mogila, stb) és az Altáj vidékén kerültek elõ (Pazirik, Arzsán). A Dél-Urál vidéki szarmaták egykori szálláshelyein a legutóbbi évekig ismeretlenek voltak e fejedelmi temetkezések. A. H. Psenyicsnjuk ufai régész 1988-ban Európa és Ázsia határán, Orenburg városától mintegy 100 km-re, Filippovka falu mellett olyan halomsírt tárt fel, amewly ámulatba ejtette a leleteket ismerõ szakértõket. A korábbi idõben már négy alkalommal is kirabolt, egykor fából épült hatalmas sírkamra még így is hatalmas kincseket rejtett: több. mint ezer, fõként aranyból és ezüstbõl készült tárgyat lltek a régészek. Nem csupán a sírmellékletek nagy száma, hanem mûvészi kivitelük is merõben szokatlan: 26 db, 50-55 cm magas, fából faragott és aranylemezekkel borított szarvasalak, arany- és ezüst korsó, faedények ezüst és aranyborításai, ruhadíszek, aranyberakásos kardok, lószerszámok, bronzüstök, ékkõberakásos aranydíszek - mind-mind olyan páratlan emlékei az egykori steppei mûvészetnek, amelyeket csak a British Múzeumban õrzött oxusi kincshez mérhetünk. A tárgyak a korban széltében elterjedt un. állatstílust képviselik, de annak egy olyan sajátos, helyi mûhelyekben készült válfaját, amely mind az eddig ismert európai, mind pedig az altáji leletektõl különböznek. Ez kétségtelenné teszi, hogy az Ural-vidéki szarmaták egykori mesterei sajátos mûvészi stílust alakítottak ki, s e mûvészet gondolati hátterét az itteni népesség hitvilágában kereshetjük. A filippovkai lelet eléggé megbízhatóan keltezhetõ a Kr. e. IV. század elsõ felére. Egyébként e leletenek érintõlegesen magyar vonatkozása is van. A filppovkai szarvasok ugyanis eltérnek az eddig ismert szkíta aranyszarvasoktól: jóval nagyobbak azoknál, s egy részük agancsa félreérthetelenül életfát jelenít meg, amelyek ágai sasfejben végzõdnek. az egykori hiedelem szerint égi eredetû szarvas pedig kapcsolatba hozható a magyarság õsi eredetmondájával, az un. csodaszarvas-mondával, amely nagyjából ebben az idõben terjedhetett el a steppe számos népénél, többek között az ekkor még a Dél-Urál körzetében élt õsmagyarságnál is. A Nemzeti Galériában tervezett kiállításon a lelet legszebb tárgyait - mintegy 250 ötvösremeket - mutatjuk be, elhagyva az apró töredékeket és a még restaurálatlan leleteket. Ez lesz az elsõ bemutató, amely teljes áttekintést ad majd e régészeti sznzációról, hiszen a leletegyüttest még sehol nem közölték, s csupán egy tucatnyi tárgy szerepelt belõle egy alkalommal egy gyûjteményes kiállításon. A magyar és angol nyelvû katalógus tehát - amely a megnyitóra jelenik meg - elõször tárja a világ elé e pompás kincsleleteket Fodor István Mindkét kiállítás március 14.-én nyílik, a Tavaszi Fesztivál nyitórendezvényeként.
Tízmillió éves majomállkapocscsontot találtak Kenyában. Az eddig ismeretlen fajtól származó lelet alátámasztja a már-már bukottnak számító elméletet, miszerint a majomtól az emberig tartó evolúciós folyamat Afrikában ment végbe teljes egészében. A gorillák, csimpánzok és emberek utolsó közös őséhez közelálló nagymajom alsó állkapocscsontjára vulkanikus eredetű iszaplerakódásban Kenya északi részén bukkant rá egy japán-amerikai kutatócsoport. A csontban 11 fog nagyméretű, vastag zománcú, alacsony és vaskos koronájú fogak találhatók. Ez arra utal, hogy a majom jórészt kemény anyagú táplálékot, például diót és magvakat fogyaszthatott. A csont mérete alapján az állat nagyobb termetű lehetett egy nőstény orángutánnál, és kisebb, mint egy nőstény gorilla. Csupán egy állkapocsdarabból azonban nemigen lehet megállapítani, hogyan néztek ki az eddig ismeretlen faj példányai. "Jövőre tovább kutatunk a helyszínen. Megpróbáljuk megtalálni a nyak alatti testrészek maradványait, amelyek sokat elárulhatnak az állat mozgásáról és életmódjáról" - mondta Jukata Kunimacu, a Kiotói Egyetem főemlőskutató intézetének munkatársa. A kenyai majom az ember, a gorilla és a csimpánz közös ősének igen közeli rokona lehetett. Genetikai vizsgálatok szerint az emberek és a majmok fejlődési útja 5-7 millió éve, Afrikában vált el egymástól. Sokan feltételezik, hogy a közös ős az ezt megelőző földtörténeti korszakban, 7-12 millió éve valamikor átvándorolt Európába meg Ázsiába és később visszatért. Azért gondolják így, mert Afrikában alig kerültek elő maradványok ebből az időszakból, a miocén közepéről- végéről. A mostani lelet viszont ellentmond ennek az elméletnek, és a korábbi teóriát támasztja alá, miszerint az evolúciós folyamat az elejétől a végéig Afrikában zajlott le. "Most van egy kiváló jelöltünk, aki az evolúciós kirakójáték újabb darabja lehet" - mondta Kunimacu. "Már nem kell arról spekulálni, hogy a közös ős Eurázsiából vándorolt vissza Afrikába. Azt hiszem, a lelet alapján sokkal valószínűbb, hogy a nagymajmok és az ember közös őse itt fejlődött ki Afrikában, a miocén korszakban." Az új faj a Nakalipithecus nakayamai nevet kapta. A miocén földtörténeti kor az oligocén után kezdődött, 23,03 millió éve, és 5,33 millió éve, a pliocén kor előtt fejeződött be. (MTI/Reuters)
Már a hatodik Árpád-kori templomra bukkantak Csíkban 2007-11-13. 10:47:33
Román kori templom szentélyének maradványait azonosította Darvas Lóránt, a Csíki Székely Múzeum régésze a csíkszentkirályi templomban végzett ásatás során. Csíkban ez a hatodik templom, amelyről az utóbbi néhány évben kiderült, hogy helyén már az Árpád-korban templom állt.
A csíkszentkirályi templomba a napokban vezetik be a központi fűtést, és ezzel egyidejűleg több, részben engedélyezett, részben engedély nélküli munkálatot végeznek. A padlót is kicserélnék, mert a templom kőpadlója több helyen besüllyedt, beszakadt. Épp ezen állapot miatt gondolt arra a régészeti felügyelettel megbízott régész, hogy sírokat vagy kriptát rejt a mély. Nem tévedett: az új karzat lábazatának környékén eddig tíz sírt, illetve sírrészletet sikerült feltárnia, és ezzel egyidőben egy Árpád-kori templom szentélyfalát, illetve hajófalának egy részét. Ennek alapozásából egy sor kő maradt meg, és ez még nem minden. Ugyanis megfigyelhető egy nagyon érdekes jelenség, amelyet már több magyarországi Árpád-kori templom ásatása során észleltek, mégpedig az, hogy eleink a kőalap alá agyagréteget döngöltek, ezáltal is szilárdabbá téve az alapozást.
Ami még különösen érdekes, hogy a régész a román kori alapozás alatt sírokra bukkant. "Ez azt bizonyítja, - hangsúlyozza Darvas Lóránt -, hogy a román kori templom építése előtti soros temetkezéssel kell számolnunk ezen a helyen. A sírok valószínűleg 11-12. századiak, mellékleteket nem tartalmaznak." A mai templom északi hajófalán a nedves vakolat alól freskótöredék is előbukkant, igaz, valamelyest megsérült az erőszakos vakolat-eltávolítás során. A freskó 14-15. századi lehet, felismerhető rajta egy angyalalak lába, szárnyának alsó része, valamint a Madonna a kisdeddel. Keretdíszére utólag egy évszámot írtak: 1615. dec. 6.
A kutatók arra is bizonyítékokat találtak, hogy a mai, 17. században épült csíkszentkirályi barokk templom már többszörös átépítés eredménye, ugyanis a felső omladékrétegből nagy mennyiségű boltozati bordatöredéket gyűjtöttek össze, amelyek egy gótikus templomból származnak, és amelynek építésekor részben lebontották, és keleti irányban hosszabbították meg a román kori templomot. A Csíki-medencében ez a hatodik templom, amelyek esetében a régészek az utóbbi néhány évben találták meg a román-kori templomelőd nyomait, s valószínűleg még számos csíki templom esetében sikerülne bizonyítékot találni, különösen, ha alaposan előkészített ásatásokra kerülhetne sor.
Mondjuk nem klaszikus régészet, hanem geológia és paleobotanika, de:
ami a bükkábrányi ősfák ügyében megy, na az a leletpusztitás!
Ezek az okosok a fákat 8 millió évig védő folyós homokot leszivatták a lelőhelyről, és most hápognak, hogy ki fog száradni - tán elég lett vóna egy-két fáról leszivatni, és akkor talán nem pusztulnának addig, amig ki nem találják, h hogyan mentség meg őket?!
A "szakértelem" másik kitűnő bizonyitéka, hogy a megtalált 16 fából már csak 15 van, mert ezek a szagértő geomókusok úgy próbálták kiemelni a leletet, hogy szétmorzsolták az egyiket.
No comment. Ha a bánya tulajdonosában lenne némi lovagiasság - ami nincs -akkor pl. a helyszinen lehetne bemutatni az ősfákat, és nem kéne elfuvarozni onnét.
Hát, azért nem egészen az a két alternatíva, hogy vagy belefoglaljuk egy ízléses betonszarkofágba az egészet, mint Csernobilt, vagy elpusztul a lelőhely.
P.S.: most olvastam el én is: nem egészen értem, hogy miért pont Visy Zsolt modnja ezt, hiszen ő vezette a Cella Spetichora feltárását, tehát valami köze mégiscsak volt a végső kialakításhoz.
Az egész pécsi kultúrális beruházás egy kész csődtömeg. Az ókeresztény sírkamrákat például sikerült egy igen ízléses betonszarkofágba befoglalni, mindezt igen tetemes összegért.
"A hun korból származó áldozati üstöt találtak a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a 67-es út építését megelőző régészeti feltáráson. A szenzációs leletről Honti Szilvia és Németh Péter Gergely régészek adtak tájékoztatót.
Az i.sz. 5. századból származó üst a népvándorlás kori régészeti hagyaték kiemelkedő tárgya. Jelentőségét az adja, hogy most először sikerült hiteles, módszeres és szakszerű feltárással napvilágra hozni a hunok temetkezésének ezt a jellegzetes kellékét. A kutatás számára ismert korábbi darabok (Törtel, Kaposvölgy, Várpalota környéke) előkerülési körülményeiről minimális információ állt rendelkezésre.
A rézből készült üstöt egy gödör aljába fektetve találták meg, 100 cm mélyen. A 22 kg súlyú, gazdagon díszített, 60 cm magas edény szinte teljesen ép, több helyen javítások nyomát viseli magán. Az üstöt a hun előkelők halotti búcsúztatójához tartozó áldozati szertartás során használhatták. Ennek nyomát jelzi a szája körül kívül-belül megmaradt vastag koromréteg. Eltemetése előtt vászonba vagy bőrbe burkolták, ennek maradványai az üsttesten megmaradtak.
A régészek óvatosan nyilatkoztak a földbe kerülés idejével kapcsolatban, ez valószínűleg i.sz. 425-455 között történhetett. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy más, a hun korból származó leletanyag nem került (még) elő a környéken. A gödörből és az edényből vett föld- és koromminták, valamint magának az üstnek formai és anyag-összetételének elemzése nagyon sok új információt szolgáltathat a különleges leletről.
Az üstöt restaurálás után a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők.
KORÁBBAN
Attila francia tábora kiemelten védett közterület lett Hun településeket keresnek Közép-Oroszországban Attila palotája Tápiószentmártonban Helyreállítják a hunok fővárosát
Gordiusz/Kossuth rádió http://real1.radio.hu/kossuth/MP3/2-Ked/Ked-K01.m3u http://real1.radio.hu/kossuth/MP3/2-Ked/Ked-K00.m3u
"tavaly 14 ezer négyzetméternyi területet tártak fel Bátaszék térségében, és több mint egymillió tétel került elő a cserepekkel, táplálékmaradványokkal, elsősorban állati csontokkal együtt."
Magyarországon élt a leggazdagabb őskori törzsfőnök >>olyan egyedülálló leletek, objektumok kerültek elő, melyek igazolják azokat a feltevéseket, hogy egész Európa legnagyobb ismert és kutatott őskori lelőhelyéről, temetőjéről van szó - tette hozzá a szakember. Hangsúlyozta, hogy a napokban feltárt törzsfőnöki sír a temetkezés "eszköz- és ékszerleleteinek gazdagságával talán az egész európai őskor eddigi legkiemelkedőbb sírja".<< http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=17276
Tud-e valaki régészeti összesítésről(pl. az európai országok szerint ), ahol a lelőhelyek száma szerint és az egyes leletekben talált tárgyak száma szerinti összesítések vannak?
Szegény Vöröst tényleg sajnálom. Minden épkézláb ásatása közröhejbe fullad az újságíróknak köszönhetően... Már megint feltárattak vele egy olyan várost, ahol 1962 óta folyamatosak az ásatások...
