Irod: Na persze emellett Pálban is volt Sátán angyala
2.Kor,12 :7. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam
Szerintem az nem a bün volt, hanem a halál mindig a sarkában volt Pálnak.
Jób.2: 6. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld
Sajnos megint keversz valamit. Mindenki testében ott a bűn: 1 Ján. 1.8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Pál pedig hálát adott a szabadítónak. És szóba sem jött, hogy van szabadulás a testünkben levő bűntől, ez a test elvettetik gyalázatban.
Addig is nem a testünk kéne, hogy vezessen-uralkodjon, nem vagyunk adósai a testünknek, hogy test szerint éljünk.
Isten teremtette igaznak az embert (keveset ám), a vétkezők (nem igazak) meg mindenféle kigondolásokat találnak. Egyik ilyen kigondolás, ha vétkezem, nem feszítem meg a testemet (a benne levő bűnnel együtt, hogy ne cselekedjem a bűnt), hanem démonra fogom. Áááá, a legtöbb ember közelébe sem jut démon, oly könnyű lenne mindent démonra fogni! (Sokezerszer több ember van, mint démon) Ha a derekprinszeknek igaza lenne, hemzsegne a démonoktól a föld, ennek a véteknek is démon az oka, meg annak is, ami felett nincs kedvem-erőm úrrá lenni.
Pedig ember dolga, hogy megfeszítse testét és lelkét, különben nem követheti Krisztust. Szülessen újjá, és vegyen Szellemet, és ekkor ez lehetségesé válik neki. Akinek meg ez nem megy, nem becsületes dolog ilyen meséket találni kifogásul.
Te ott hibázol, azt mondod, szabadulni kell attól, aki a vétket teteti az emberrel. Veled és a derekprincszekkel ellentétben Krisztus tanítása, vegye az ember naponta a keresztjét, feszítse meg a testét, és lelkét is utálja meg, különben nem méltó Hozzá, nem méltó tanítványnak.
Mondom, vegye a keresztet! És ne mondja, előbb szabadíts meg Uram! Mert aki újjászületett, meg is szabadult, sem generációs átok, sem más mesék nem fenyegetik (hisz Istentől született). Akit Krisztus megszabadított, valósággal szabad. Na persze emellett Pálban is volt Sátán angyala, de Pál ettől nem fogta vétkeit (pl. a haragot) démonra. Senki tanítványnál nem igazolt, hogy nem tud erőt venni a bűn felett, sőt, a Szellem egyik munkája ezt bizonyítani! Aki mégis azt hirdeti, uralkodik a bűn, mert biztos démon, nos, antikrisztus ő, mert tagadja, hogy Jézus testben eljött, és így el is végzett mindent, minket megváltott a bűntől is (mely testünkben), így nem vagyunk adósok a bűnnek (testünknek) sem, valósággal szabadok vagyunk a bűntől. Bizony, aki a bűnt cselekszi, egy sem ismerte meg Őt (írta János), nem úgy van az, hogy mentséget talál a vétkező. Csak feszítse meg a testét, csak vegye a fegyvereket, és nem kell cselekednie a bűnt! De ne kiáltson szabadításért, mintha nem történt volna meg! Mert megtörtént, mert mindent elvégzett az Úr, és mi apostolokéval egyenlő drága hitet kaptunk, meg isteni természetet, meg ... vagy van, aki nem? No, az nem hisz Benne! Az ilyen csalódik megvallásaiban, az ilyennek kell kifogás, biztos démon van a dologban, átok, meg egyéb rejtett csudadolgok. Az ilyen az antikrisztus, aki tagadja, hogy Ő testben jött el...
Meg kellene nézni az eredetit, hogy mit kérdezett. Nem mindegy, hogy azt kérdezik tőlem, hogy mi a nevem, vagy azt, hogy hogyan szólítsanak - ha érted a különbséget, mert látom, hogy régóta külföli lehetsz már.
Miért kérdezte meg az Úr a démon nevét abban az esetben. Nem hiszem, hogy nem tudta volna nevüket? Azért ment oda mert a személy gondolatát is ismerte és akarta hogy megszabaduljon.
Szerintem azért kérdezte meg, hogy meglegyen irva a mi tanulságunkra és utmutatoul számunkra, hasonló szituácioban hogyan csináljuk.
Szerintem D.P. nek jó volt a látása. Nem nála volt a baj.
Igaz, ahogy idősödött a szabadulási szolgálatban kevésbé aktív lett.
Ha az ember nem tud úrrá lenni az indulaton, akkor csak a szabadulás segít.
De abban az esetben amiről Pál ír. 20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. És ebben az esetben csak a szabadulás segit
Roma: 7: 5. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. 16. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. 17. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. 18. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. 19. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. 20. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. 21. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
Itt az úr a szabadulást a fiak kenyerének nevezi.
Az angol ugy irja „ demon – possession „
Máté:15 22. És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. 23. Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. 24. Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. 25. Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! 26. Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. 27. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
Amúgy a gyakorlatban dolgozik ha a megnyilvánulásuk szerint nevezzük meg öket .
Démonok elnevezésére egyáltalán nincs példa. Ha jól emléxem arra is csak egy példa van, hogy egy démon elnevezte magát és társait a sokaságuk, számuk alapján: légió. De ez sem tűnik személynévnek.
"Azér legalább egy példát tudok a Bibliából, ahol emberről neveznek szellemet. Jézabelt, mint élő személyt említi a Jelenések, a hölgy halála után sok száz évvel. Már, ha jól értelmezem. Sőt János is Illés szellemével jött."
Aha, és ennek mi köze van a démon(ok)hoz? Vagy mi köze van egy bizonyos szellemhez? Esetleg mi köze van egy bizonyos szellemiséghez? Itt valahol nagyon össze vannak mosva a dolgok, kérem szépen...
" Ugyanis Tallér még él. Ahogy erre az imára emlékszem, nem is a T-szelleméről volt szó, hanem a tőle jövő ilyen-olyan szellemekről. Mintha a felsorolt személyek "szellemgenerátorok" lettek volna, akik gonosz szellemeket bocsátanak ki. Leginkább ennek a dolognak az összevissza vagdalkozás jellege zavart. Mintha nem volna konkrét ellenfél, csak az ember összevissza hadonászna ököllel, hátha eltalál valakit."
Szoktak is mutogatni meg hadonászni, és hozzá speciálisan begyorsuló, bénán és magyartalanul a szó második szótagjára hangsúlyt fektetve kiabálnak... Klasszikus példája az "Elhhhhhhhagyom magam..." kezdetű mantra. Egyébként, ha Tallér nem élne is hülyeség volna - szerintem. Ez inkább arról szól(hat), hogy "mi" olyan fontosak és nagyok vagyunk, mint a fent nevezett szereplők, ill. kortársaik (ki-ki pozitív vagy negatív szerepe szerint), hiszen nyilván nagyon fontos embere lehet "I"-nek az, aki ellen egy olyan komoly szellemet küldenek folyamatosan, mint a Tallér-szellem, amely a Jezabel szellemének mintájára kapta a nevét, mer'hisz a megtámadott és a megtámadó is olyan világraszóló és korokon átívelő jelentőségű, mint a bibliai példák... Ehh. Fontosak vagyunk, kérem, fontosak... Vegyük már észre.
Nem tudok mit kifejteni részletesen. Egyértelműen benne van a Bibliában, nem fogalmazástan ez, hogy csűrjük-csavarjuk. Tényként van a Bibliában, a hívők démont űznek. Az meg nincs, hogy űzni kell. Az van, hogy a magasságbeli (mennyei) szellemi lényekkel van harcunk. Mondom, a magasságbeliekkel. A démon nem a magasságban, vagy a földön, vagy valami élőlényben. És nincs vele harc, hatalma van felette a krisztusinak, vagy nincs (ekkor meg böjtöljön és imádkozzon, de ne a démonnal harcoljon). Senki ember nem harcolt démonnal a Bibliában, ha nem ment ki, sem harcolni kell, mondom, Pál is könyörgött sátán angyala ellen, Jézus is azt tanította bizonyos fajtáról. Nevetséges is lenne a dolog, harcolászik a nagy démonspecialista, vagy inkább szomorú.
A szellemek elleni fegyverek meg nem olyan harc, hogy az öklünket, meg a mutatóujjunkat rázzuk az égre. Hanem életmód. bizony, a szellemi fegyverek életmód, tulajdonságai az őket viselőknek, nem a dumájuk. Nem beszédben, hanem erőben. Nehogymár az igazságtalan ember bemondása jelentené, hogy fel is öltözte mellvértként, stb. Ilyesmire gondolok, hogy életmód, nem duma.
Inkább az a baj sokakkal, megrágott ételt esznek a tiszta bibliai dolgok helyett, és nem zavarja őket, milyen butaságokat mond a híres-neves "tanító", sokan hajlongnak neki, hát biztos igaza van. Sokan meg valakivé válnak, ha elkezdik ezeknek a "tanításait" szajkózni.
A Biblia egyszerűbb, és ha valakit Isten vezet, még egyszerűbb, nem is lesz baja ilyen dolgok értelmezésével. Ha ezek fontosak lennének tanított volna róla az apostol, vagy Jézus. De inkább csak be lettek jelentve ezek a dolgok, mit a krisztusi élet velejárója. Bizony, a démonűzés sem valami tanfolyam, kiképzés, meg szertartás eredménye, egyszerűen követi azokat, akik hisznek, mindenféle meghatározások, rendszerezések, meg egyéb tanítások nélkül. Ha valaki ilyen bibliátlan mesékre szorul, legfeljebb olyasmi lesz, mint Skéva fiai, az emberek előtt tán híres lehet, de hit dolgában nem becsületes.
Kérlek, ezt fejtsd ki bővebben. A démon kiűzése nem harc? A démon nem egy fajta szellemi lény? Kérlek, ne vedd kötözködésnek, tényleg nem látom az általad írt különbséget.
Köszi:b
Te valahogy nagyon furcsa dolgokat írsz.
Kevered a gonoszság szellemi lényeit (fennhatóságát) a démonokkal. Kevered, hogy pl. haragnak lenne démona, és így írásodból az a fura dolog következik, szerinted pl. a harag démonát űzhetnék azok, akik hisznek. Áááá!
Démont űznek, és nem szellemet. A haragnak nincs démona (vagy, ha van, legfeljebb egy emberre hat, hiszen a démonok kevesen vannak). A rosszaság szellemi lényeit meg nem lehet űzni, mivel meg sem szállják az embert, ugyanis a mennyeiekben (magasságban) vannak. Az általad említett harag, meg a gyűlölet nem démonikus, nem démon okozza. Ilyennek nyoma sincs a Bibliában.
Az ember dolga, hogy haragján úrrá legyen, meg ne vétkezzen. Ehhez apostli rendelés, hogy, felvegye a gonoszság szellemi lényei ellen a fegyvereket.
A démonokkal nincs harcunk.
A szellemekkel van.
Aki nem bír a haragjával, gondolom, nem igazságos, nincs reménysége (nem gondol vele), nincs hite, stb. Ne fogja démonra. Aki általában is gonosz, az gonosz, ne fogja démonra, nem démon okozza az emberek gonoszságát.
A démonok meg sokkal-sokkal kevesebben vannak, mint az emberek, így a legtöbb haragvő, meg gyűlölő embernek sem volt soha dolga démonnal. Miért is okozná démon az emberek gonoszságát?
Jobb lenne inkább a Bibliában levőket tekinteni, és nem ilyen ködös-homályos furcsa meséken ábrándozni szerintem. Derek P. is jobban tette volna, ha nem akar mindenről tanítani, sőt, ... ehh, amúgy sincs valami jó véleményem róla.
gyülölet, harag... A démonok ilyen elnevezése is némi bibliai igazolást kívánna meg. Jézus szerint ezek ugyanis az emberi szívből származnak, viszont hirtelen nem emlékszem egy esetre sem, hogy démonnak ilyen elnevezése lett volna.
Azér legalább egy példát tudok a Bibliából, ahol emberről neveznek szellemet. Jézabelt, mint élő személyt említi a Jelenések, a hölgy halála után sok száz évvel. Már, ha jól értelmezem. Sőt János is Illés szellemével jött. Itt inkább az a kérdés, hogy az ilyen szellemek elhagyják-e a gazdatestet, hogy szabadon működjenek. Ugyanis Tallér még él. Ahogy erre az imára emlékszem, nem is a T-szelleméről volt szó, hanem a tőle jövő ilyen-olyan szellemekről. Mintha a felsorolt személyek "szellemgenerátorok" lettek volna, akik gonosz szellemeket bocsátanak ki. Leginkább ennek a dolognak az összevissza vagdalkozás jellege zavart. Mintha nem volna konkrét ellenfél, csak az ember összevissza hadonászna ököllel, hátha eltalál valakit. Szerintem a szellemi harcnak nem vagdalkozásnak kéne lennie, sem mantrázós imamalomnak, hanem kijelentésen alapuló, hatalommal megtámogatott cselekedetnek. Ha nem így történik, az jobb esetben humbug, rosszabb esetben... nem írom le.
b
Egyébként én láttam: lapos volt, köralakú, két oldala volt: fej és írás. Olyan volt, mint a katolikus templomban a plafonon a képen az a rés, ahol a felhőn átsüt a napsugár - népieschen: fény-lik. Dehát nem mind Tallér, ami fénylik...
Szerintem nyilvánvalóan hülyeség egy (vagy több) szellemet egy (vagy több) emberről elnevezni. Ha és úgy vannak szellemek, ahogy a DP-i teológia foglalkozik velük, akkor ezek a szellemek lényegesen öregebbek, mint akár Ádám vagy Éva. Apám sem hasonlít rám, hanem én hasonlítok apámra. Ergo: emberről elnevezni szellemet baromság.
A Tallér J. al és feleségével történtekért nem hiszem, hogy lehetne D.P et okolni Csúsztatás itt a Márk. 16:17-et idézni, mert nem arról van szó, hogy vannak-e démonok, amiket ki kell űzni, hanem, hogy lehetnek-e embertől jövő, tehát jogosan róluk elnevezett démonok, ld. Tallér-szellem. :s ennek egy "lite" verzióját Derek is tanította.
Derek P. csak akkor tudhatott volna rolla, ha NS. kért volna tanácsot tőle különböző szituációkban. És megosztotta volna vele a neki problémát okozó kérdéseket. Abban az időben lehet a tanácskérés nem ment olyan simán mint most.
De Derek P. et is hívta NS öreg rigolyásnak, amikor nem volt kedvező D.P. tanácsa, vagy tanítása számára.
Azért a B.A.GY. adta ki D.P. könyvét ami az úgy nevezet „új hullámmal” foglalkozik .
Ez egy nagyon érdekes téma. És ha visszanézünk és le tudjuk szűrni a tanulságot belőle, akkor javunkat szolgálhatja.
Cillit azt irtad:
“ Az egész felveti a Derek Prince-féle démonológia és szellemi harc létjogosultságát is”
A Tallér J. al és feleségével történtekért nem hiszem, hogy lehetne D.P et okolni. Mert a Biblia beszél rolla
A Márk. 16:17,
15. És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. 16. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. 17. Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. 18. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. 19. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felvitették a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
Ahogy elolvastam a cikket a szabadulási témában a NS diktált. És a hibás látása okozta ezt az eltorzult állapotot. Annak az időszaknak a hibái abban is megnyilvánultak, hogy a tagoknak nem engedték meg, hogy tartsák a kapcsolatot a rokonokkal akik nem voltak keresztények, vagy ha keresztények is voltak, de nem hozzájuk jártak, DP a szabadulással kapcsolatos tanításaiban ilyet nem lehet találni. Ezt NS látása volt kontrolálással párosítva. Így a tagoknál kialakult az egyoldalú látás, ami le szűkítette a látókört. Már akkor érezhető volt a felsőbbrendűség látszata, amit a szabadulási szolgálat ismerete okozhatott.
Az Ige mondja, hogy az ismeret felfuvalkodottá tesz, és erre nagyon kellet volna ügyelni, hogy ne történjen meg. Mivel sokakban meg van az a gyengeség hogy felkapnak személyeket így NS is felkapták, mert töbre tartották magukat másoknál az alázat hiánya miatt, de gondolom a tanításaival elhintette a magot a személyi kultuszra. És ennek felismerése okozta a szakadást és a BAGY alakulását.
Isten mindig tiszteletben tartja a szabad akaratunkat és nem kényszerit semmire. Ha akarjuk szeretjük Őt, de Ő mindig a javunkat akarja, de azt nem erőlteti ránk.
És így kellene a vezetőknek „Pásztoroknak” viszonyulni a nyájhoz.
Gondolom Tallér J. nem is gyanította akkor, mi lehet NS indítéka, amit később ismert fel, jobban mondva az Úr meg mutatta neki.
Vfo amit írsz annak nagy a valószínűsége.
„A Tallér-jelenség mögött is a folyamatos ellenségkép generálása áll, ami valószínűleg abból ered, hogy a hgy indulásakor NS Tallér J-ban olyan konkurenciát vélt felfedezni, ami az ő szolgálatát fenyegette - legalábbis szerinte. Ha megfigyeled, a hgy-ben a mai napig gyakorlat az állandó fenyegetettség-érzés fenntartása még akkor is, ha a kutya nem veszélyezteti őket.”
