Ha valaki 5%-nál pontosabban megmondja a távolságot 1 mérés után egy erdei környezetben, az vagy nagyon bátor, vagy tényleg nagyon odafigyelt és pontos mérőeszköze volt :)
És ennél pontosabb értékre nem is van nagyon szükség általában, hisz teljesen mindegy, hogy 20 km vagy 21 km.
Én, ha laikusok közt szóba kerül a kéktúra hossza és teljesítési ideje, 1200 kilométert, és 50-60 túranapot mondok. A pecsétekhez, közlekedéshez kitérőkkel még akkor is megvan, ha más érdekes helyre nem megy az ember, és nem téved el :-)
"Amikor megkérdezte Pali, volna-e kedvem végigtolni a kereket, azt mondtam neki, én akár egy döglött kutyát is végigrángatok az úton, csak velük tarthassak. Sárban nehéz volt haladni vele, kétszer el is tört a rúd, a kerékre száradt föld akadályozta a forgást. Büszke vagyok arra, hogy én lehettem az első, aki lemérte a kéktúra hosszát."
De mennyi volt pontosan? És hány lépés valójában a másfél millió? A hivatalos keréktoló 1124 kilométert, 274 métert és 2 centimétert rögzített, ami a férfiaknál átlagosnak tekinthető, 75 centiméteres lépéshosszal számítva – szinte hihetetlen! – 1 499 032 lépés, vagyis 968 híján éppen másfél millió.
Honnan tudod, hogy az az adat pontos volt? A tologatós kerékkel tudtak egy mérésből egy számot adni. Még csak becsülni sem tudjuk a pontosságát, hogy az mennyire volt valid. Most sok tucatnyi mérésből már meg tudod mondani a szórás alapján a saját mérésed pontosságát.
Igen, ez jelentkezik az MTSZ adatainál, sokszor indokolatlanul sűrű pontokat használnak a trackrögzítésre.
A megjelenített érték a tervezőknél több forrásból is jöhetnek: a tervezo és a tervezo-light a Routino által feldolgozott adatokat jeleníti meg, míg a tervezo-light/2 és a https://heyjoe.hu/index.php?oldal=utvonal_varazslo&mozgalom=okt pedig a leaflet egy pluginjából számolja a távolság (és a magasság) adatokat.
Felesleges ezeket a számokat túlmisztifikálni, napi túra szinten semmi jelentőségük, ott több difit lehet összehozni, hogy konzekvensen leszűkítjük a kanyarokat, vagy direkt nagyobb íven megyünk.
Az a mérési pontatlanság, de itt valami másról lehet szó, mert ha letöltöm a heyjoe.hu -n tervezett GPX-et és azt megnézem mapsource-val, akkor meg 1165 km-t mutat.
Nem lehet, hogy a sok szakasz összeadásánál valami kerekítési probléma van?
Az hogy lehetésges, hogy az OKT teljes hossza az MTSZ önbevallása alapján jelenleg 1172,3 km, de a Heyjoe tervező (régi és az új is) "faltól-falig" csak 1146,6 km-nek számolja? És ha végigmegyek a térképen, akkor végig a kéken tervezett. Kinek nincs igaza, és hol veszik el egy napnyi túra?
Figyelembe ajánlom az ÉSZAKERDŐ látogatási korlátozás közleményét. Főleg a Zemplén, de az Aggteleki-karszt és a Dél-Bükk is érintett többnyire szeptember hónapban.
Mi július végén jártuk végig a fiaimmal a Sárvár - Sümeg távot, utána egyből el is küldtem az igazolólapokat, de még mi sem kaptunk értesítést arról, hogy utalhatnánk a pénzt. Én is úgy vagyok, vele, mint ahogy te is írtad: Engem még nem is érdekelne, hisz a túra volt a lényeg, de az unokámat a fiaimat nem szeretném csalódásban hagyni. Nem tudunk mást tenni, mint várunk türelemmel...
Javában tart az idei alpesi élményeim leírása, valamint az élmények megszerzése (tegnapelőtt tértem haza egy nagyobb szakaszról). Még októberre van tervezve egy 3 napos, aztán még remélem ősszel bezárólag közzé tudom tenni az idén májustól lejárt szakaszok beszámolóit, volt/van bőven miről írnom.
Egy július végi történetet csak úgy tanulságképpen bemásolok ide, a többit részét majd idővel teszem fel, de ez a kiragadott részlet önmagában is értelmezhető sajnálatos kortünet:
"Csak úgy még egyszer átléptem a határt pár lépés erejéig, ki tudja mikor lesz rá újra alkalmam, majd visszatértem az útvonalra. Tetszetős bivakház állott a szűk kis hágóban, egyetlen hiányossága csak a víz nem léte volt, amúgy szívesen maradtam volna itt, de közeli Tilisunahüttétől komfortosabb éjszakázást reméltem és reggelre sem hiányzott a fennmaradó durván fél órás út pluszba. Így egy kis lejtő után haladtam tovább az egyre fogyatkozó fényekben. Egy ösvénytől nem túl távoli, térképen nézett alvási alternatíva ötlete egy zárt és szem előtt lévő kőház formájában kútba esett (ehhez nem is kellett közelebb mennem, távolról is nyilvánvaló volt), így mentem tovább a közeli Tilisunasee-t tápláló egyik patakon átkelve a már csak pár lépésre lévő Tilisunahüttéig. A 2208 méteren fekvő házhoz érkezve (20:55-kor) az már kapásból látszott, hogy szombat este lévén elég sokan vannak, a zsákomat a bejáratnál raktam le, majd a teraszról csináltam még pár képet a fogyatkozó fényekben. A házba lépve jobbra az emeletre vezető lépcső, balra átlósan a Trockenraum ill. a földszinti szobák, egyenesen pedig az előtéren keresztül a vendégtér volt megközelíthető. Szépen levettem a bakancsomat az előtérben, először egy kopasz férfi, majd egy szemüveges nő szólított meg, már ekkor elkezdték a jajveszékelést, hogy nem foglaltam előre. Mondtam, hogy én egy önellátó túrázó vagyok és nincsen ezzel gond. A vendégtérben elég sokan voltak, pecsételés után léptem a pulthoz, hogy megbeszéljem a továbbiakat. A sorrend ugyanaz volt, mint az előbb: először a kopasz magas férfi, majd a szemüveges nő, aki mint kiderült a ház egyik főnöke közölte velem, hogy ők mennyire teltházon vannak most. Tucatnyi alkalommal futottam ebbe már bele, nem estem kétségbe, eddig is volt mindig valami megoldás (ha legkésőbb nem is, elalvás előtt, mint a Starkenburger hüttében). Nem elhanyagolható tény, hogy ezúttal nem szabad szobát szerettem volna, hanem csak egy fedett helyet az ajtón belül, tehát nem vártam semmilyen fogyasztást ingyen. A pénztárgépnél álló fiatalabb hölgy még hajlott volna valami megoldásra miután előadtam, hogy én csak egy benti vízszintes helyet akarok, de a főnöknő kötötte az ebet a karóhoz: se trockenraum, se vendégtér, se sehol, vagy veszek egy helyet a matraclágerbe vagy kint alszok…mondtam, hogy én idegenek között nem tudok aludni (és nem is akarok, másképpen minek cipelném a motyót a mobilitáshoz) és kint meg hideg van (július végéhez képest tényleg hűvösnek számított az este). Erre azt mondja, tudja, hogy hideg van, némi gúnnyal fűszerezve. Még pár érdektelen félmondat elhangzott, majd aki ismer tudja, hogy engem sem kell félteni, fogtam magam és visszavettem a bakancsomat és kiléptem a házból. Ilyen embertelen, bunkó, lekezelő és rugalmatlan hozzáállással még nem találkoztam a hegyen sehol még…mivel volt nálam matrac és hálózsák, így nem hagytam magam megzsarolni. Eddig elképzelni sem tudtam, hogy egy magashegyi menedékházból konkrétan kiküldenek, azt hittem ilyen sosem történhet meg…de megtörtént és nagyot csalódtam ebben a helyben és sajnos úgy általában rendült meg a bizalmam, pedig rengeteg normális és korrekt ház van a hegyekben (elég az előző estére és a Tübinger hüttére gondolni, ahol tényleg nagyon rendes volt mindenki). Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ahol 100-120 ember elalszik, ott nem maradt volna hely még egynek, tulajdonképpen bárhol ahol lehet: trockenraum, folyosó, pince, bármi. Szomorú volt abba belegondolni, hogy a fogyasztói társadalom és a pénz világa ide is felért már, szerencsére ez a hely csak egyike azoknak, amik még kisebbségben vannak a rendes és normális, bakancsos túrázót szolgáló házakkal szemben. A terasz alatt lévő kb 3 méter hosszú járatban végződő ajtót már az érkezéskor kiszúrtam, még viccesen bele is gondoltam, hogy itt is aludhatnék, nem gondoltam, hogy negyed óra múlva élesedik a helyzet. Az éjszakai hűvös miatt aggódással vegyes dühvel ágyaztam meg a legalább fedett helyen, nagyjából minden szóba jöhető ruhadarabot magamra vettem: 2 zokni, jéger alsó, hosszú nadrág, rá rongyszatyor a lábaimra, kívülről a hálózsák végére zacskó, hogy ne távozzon a talpam felől a hő olyan könnyen ki. Felülre 4 réteg került: póló, garbó, kapucnis felső, céges farmerkabát és persze még a hálózsák. Fejemre téli sapkát vettem fel, majd még némi telefonozás után kissé össze-összehúzva magamat aludtam el a 2208 méteren fekvő menedékház alatti ajtónál. Ennek nem így kellett volna lennie, de nem rajtam múlott. Meleg zuhany is elmaradt „érdeklődés hiányában”.
Szerencsére a rendkívüli szettem kiállta az éjszaka próbáját, 5:20-ra állítottam vekkert, előtte kezdett már el fázni a vállam, szóval fent voltam már. Beugrott az esti szituáció újból, így a vérnyomásom ismét megugrott, lendületesen pakoltam bele a zsákomba a reggeli félhomályban, majd néhány magyaros, nem túl halk félmondat kíséretében hagytam magam mögött ezt a pöcegödör helyet"
Augusztus31.,17:21 · Szolgálati közlemény (soron kívül) Ma 13 óra 35 perckor a Mázsa téren átvettem 260 db OKT 70 jelvényt. Ez azt jelenti, hogy a napokban indulhat a postázás mindazoknak, akik a kapott számla ellenértékét átutalták.Köszönöm mindenki türelmét! A pozitív visszajelzéseket különösen köszönjük!Természetesen ezzel párhuzamosan kértem további 200 db jelvény soron kívüli legyártását is.Mint jeleztem, szeptember 6-án már személyes átadásra/átvételre is van mód a szokásos keddi klubnapjainkon (Bp. VIII. Luther u. 3. sz. alatt 17 és 18 óra között).Kérem azokat, akik személyesen adták le a füzeteket igazolásra, azok ugyanúgy személyesen érdeklődjenek az elfogadásról, illetve a jelvény átvételéről. Mivel ők nem kapnak számlát, csak nyugtát a klubban, így az ő értesítésük akadozik.
Napok, sőt hetek óta készültem erre a szolgálati közleményre, melyet szomorúan adok közre.A nyári hónapokban töretlenül folytatódott az OKT 70 túramozgalom népszerűsége, sokan a nagy melegben is járták az országos kék jelzés ösvényeit. És sokan beküldték a sikeres teljesítést igazoló füzeteteket.Hozzám eddig 1230 füzet érkezett, ezek közül mindössze 17 esetben nem tudtam igazolni a teljesítést. A teljesítés igazolását követően elkészültek a fizetendő számlák, melyeket email-en ki is küldtünk.És akkor nézzük a szomorúság okát! Sajnos innentől homokszem került a gépezetbe, mivel a jelvényt készítő vállálkozástól július vége óta nem kaptunk kész jelvényeket. Ígéret természetesen volt, de jelvény nem. Ennek oka egyrészt a nyári szabadság miatti leállás, másrészt a munka torlódása lehet.Sokan jelezték, hogy július és augusztus folyamán átutalták a kiküldött számlák összegét, amit nagyon köszönünk, de jelvények hiányában természetesen nem tudunk postázni. Eddig mintegy 1000 jelvényt tudtunk postázni, továbblépni csak egy nagyobb jelvény szállítmány beérkezését követően tudunk. Jelenleg nem tehetünk mást, mint mindenkitől türelmet kérünk. Reményeim szerint szeptember folyamán folytatni tudjuk a jelvények postázását!"
Nyáron 6-7 hét volt az átfutása, kb 4-5 hét után jött a számla hogy utaljak. Azóta pedig jelvény-ellátási gondjuk is volt, tudtommal csak 1x kaptak jelvényeket, így még jobban feltorlódtak az igények. A 3 héttel még bőven időben vagy.
Amúgy a facebook csoportjukat érdemes használni, ott válaszolnak a kérdésekre is, és azt hiszem Ágnes telefonszáma is meg lett adva, aki tud segíteni. De 3 hetes bekültésed jó eséllyel nem lett még elbírálva sem.
Aug. 21-én lejártam unokámmal az OKT-70 túrát. A Becsek - Mátraverebély távot választottuk. Néhány napra rá el is küldtük a bélyegzett igazolásokat ajánlott levélben a Lokomotív Turista Egyesületnek ((Nagy Ágnes, 1135 Budapest, Szegedi út 49. IV. em. 13.). Azóta is várom a választ, s kezdek nyugtalankodni!
Van-e valakinek tapasztalata, hogy mennyit kell várni a válaszra? Kérdeznék az egyesülettől, de egy email cím nem sok, de annyit sem találtam hozzájuk! Csak egy igazgatói telefonszámom van... most hívjam fel őt, hogy mi van az elbírálásommal?
(Engem még nem is érdekelne, hisz a túra volt a lényeg, de az unokámat nem szeretném csalódásban hagyni.)
Az utolsó előtti OKT túrámon ismét az ország keleti részén, a Zemplénben barangoltam. Az AK útvonalán tettem meg az első lépéseket, utána pedig a Magyar Kálvárián keresztül teremtettem meg annak a lehetőségét, hogy egyszer majd bezárulhasson a kör. Nem kis küzdelem árán leereszkedtem a Szár-hegyről, hogy utána felmászhassak a Nagy-nyugodóra. A Cirkáló-tanyánál társaságom is volt az ebédhez, majd egy hosszabb, nem tervezett kitérő után meg sem álltam Makkoshotykáig. A falut elhagyva felmentem a Cifra-kúthoz, ahonnan a Zsidó- és az Eszkála-réten keresztül gyalogoltam el az eszkálai vadszedreshez. Pecsételés után a Gerendás-réten köszöntem el a kék jelzéstől. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2022/09/okt-26-satoraljaujhely-ujhuta-20220807.html
Vasárnap én is a Mátrában voltam, ha nem autózol, mehettünk volna egy busszal :-)
Semmi jelvényszerzés, a saját "mozgalmamat" jártam, az összes turistautast.
Vöröskői kilátó előtt egy gazdátlan sátor, később két túrázó irammenetben, még gondolkoztam is hogy az én buszomhoz rohannak mert azt már bukták, vagy az egy órával későbbihez mert ahhoz elég a sétatempó is. A kilátónál aztán pontőr, csokik meg egyebek, ja vagyúgy :-)
Mátraszentimrétől már nem szaladt senki szembe, a Z4 Szalajkaház felé is gyanús, hogy vasút lehetett
A jelenlegi végállomást elhagyva szuszogott is szembe egy frissen lefestett szerelvény (viszont reggel a buszból Gyöngyös után a 24-es út melletti részt totál feldúlva találtam)
Errefelé csak csöpögött, déltől egyig, fertályóra pihenő után megint rákezdte kettőig. A fák alatt majdnem meg lehetett úszni esőkabát nélkül is.
Felfelé a Z4-gyel párhuzamos P+ pedig meglepően vadregényes, nem számítottam ilyesmire
A Rákóczi-túrának a jelvénye is nagyon szép.
A Mátrásnak. A Zemplénit nem tudom, az még előttem van
Pont vasárnap panaszkodtam a fiamnak, hogy lassan elfogynak a közeli (= egynapos) túraterveim..
Csevice víz nekem ízlik, igaz levesbe még nem próbáltam :-)
Hogy egy kis Erdélyt is beleszőjek: mióta egy máramarosi gerinctúrán csak birkalegelő alatti forrást találtunk, miáltal fertőtlenítőtablettázni kellett, na azóta nem tudok fitymálni semmiféle forrásvizet, akkor se ha sárgállik a kivezető cső a vastól. Ugyi, minden viszonylagos :-)
A végére egy kis repülős lezárás: engem Pipis-hegyen az is ledöbbentett, hogy az év utolsó napjaiban is zajlik rajta az élet
Idén először terepen is megrendezték, ezért én aznap kétszer is megnéztem a Sombokrot. Egyszer felfelé a sárga kereszttől, aztán meg lefele, hogy elérjem a buszt a Vörösmarty-háznál.
Ha jól láttam reggel a buszból, Mátrafüreden volt nagy szervezkedés-készülődés, onnan indulhatott. Azért nem egy egyszerű menet. Lefele sem, nem hogy felfele! :-)
Jó idő volt, bár ilyen meleget talán nem jósoltak. Igaz, tegnapra sem az esőt. Valahogy ez most nem jön össze, új igazgató ide vagy oda... :-D
Igen, mint ahogy azt 'timetable' topiktársnak válaszoltam is, mostanság a közelebbi túrákat részesítem előnyben, ha meg még jelvényszerző is, hab a tortán. Szerencsére annyi van, hogy csak győzzek választani!
De ha nem jelvényszerző, az sem baj. Nyár elején a kollégáimnak-barátaimnak szerveztem egy egynapos Gyimesbükk-Gyimesközéplok túrát a gerincen, szerencsére minden összejött, jó idő, medvék nélkül, visszahívott pásztorkutyákkal, hát, jól esett utána besöpörni az elismeréseket - a Csíki söröket elfogyasztani nemkülönben. :-)
Szóval, nem kell ahhoz a világ végére utazni, hogy az ember szépet, különlegeset lásson.
Hát, azt elhiszem! :-) A zacskósleves amúgy sem egy hatalmas gasztro-élmény, de csevice-vízzel...?!?! :-D
Amúgy nagyon jó kis túra, gyönyörű útvonalon, a Kékesig és Mátrafüredtől délre számomra ismeretlen útvonalon, végig kiválóan jelezve, szóval ezt is megérte végigjárni!
Ahogy öregszem, egyre többször felmerül bennem, hogy mennyi mindent nem láttam még itt Magyarországon, nem beszélve a Kárpát-medencéről; felesleges is távolabbra menni.
Később megkóstoltam a vizet: hát, számomra azt az ökölszabályt erősíti, hogy ami egészséges, az általában nem jó…
Amikor teljesítettem ezt a túrát, a Kékesen egy esőházban bivakoltunk: az esti zacskós levest a csevice vizéből főzni valami leírhatatlan gasztroélmény volt...
Köszönöm a beszámolót, jó volt fejben újra végigjárni!
