Hogyan lehet minél nagyobb kristályt házilag csinálni, rövid idő alatt? :)
Keresgéltem a neten, de mivel totál nem értek a témához, elég nehéz. Angolul se tudok annyira hogy a vegyi anyagok nevét értsem, vagy az elkészítés módját.
Szerintem érdekes téma. :)
A maradék ecet az még nem is lenne baj, inkább a CuO utánpótlás a problémás, hogy egyensúlyba hozzad a vegyületet.
A rezet oxidálni nem egyszerű, ha szerencsés vagy a kábel belsejében talált réz sodrony eleve, fekete, oxidos. Ötletelésként:- lehet még hőkezelni sütőben, azután párás helyre tenni. - lepermetezni vízzel, napoztatni. - vagy még külön, csak hidrogén-peroxidban áztatni.(ecettel együtt hőt fejleszt és felforr, habzik! veszélyes !!!)
A karbonátosodással sincs probléma az ecetsav hatására CO2-ként távozik. Persze a kész kristályt azt támadja a szén-dioxid. (zöldül)
Az alapanyagul használt oldó, oxidálószerekkel bevitt vízmennyiség a problémás és annak az elpárologtatása. Eleve ha tiszta "vízmentes" anyagokkal dolgoznánk akkor is keletkezne víz ami ugye beépül a kristályba de ez csak 1 rész az acetátban.
Pedig ahol ecet párolog, ott ecetszag van. :)Nem is kicsit. :(
Nem 100% a CuO + CH3COOH -> Cu(CH3COO)2 átalakulás, mindig marad benne ecet, elég sok.
Ami még durva, ahol kezdtem párologtatni, lakáson belül, azt vettem észre 3 hónap után, hogy a műanyag nyílászáró alumínium vasalatait megrágta az ecetsavgőz.
A réz-acetátom mostanában hasonló módszerrel csinálom, de nekem nincs bent ecetszag a bonyolult elpárologtatót mellőzve sem :/
Meg a réz(II)-kloridot is hasonló módszerrel állítom elő, na azt csak kint az udvaron egy terráriummal lefedveXD egyszer anyámnak megmutattam a belőle elszált gőzökből lecsapódott sósavat-lecseppentettem a földre és pezsgett mint az állat, mondom, a lecsapódott desztillált víznek ilyet kell csinálnia? :O XDD (a CuCl2 higroszkópos úgyhogy exikkátorban szoktam szárítani, bár azt inkább panelmaratásra csinálom mint kristálynövesztésre)
Én kaptam mcc-től bolti réz-acetátot és annak az oldatából kivált az ecet és tele lett réz-karbonáttal vagy hidroxiddal. Az lehet a baj, hogy forró vízben oldottam?
Nem tudom mennyire látszik, de belül egy Tchibos kávésüveg van, ebben van az ecetes oldat.
Rá van húzva egy 2,5 literes kólás flakon, ami alul vízben úszik. Valamennyire ki szoktam nyomni
a levegőt a flakonból, hogy pár centiméternyire felszívja a vizet, így a lecsapódó és lecsorgó ecet
nehezebben jön ki. Mármint a szag. :)
Ilyen melegekben kétnaponta kellett után tölteni a vizet, hamar elpárolgott. Este szoktam, mikor hűl az
idő, mert belül csökken a nyomás, és felszívja a vizet.
Ami nehéz, kitapasztalni, hogy miből mennyi kell. A mostani 2 fagyisdoboz + 1 kis csészéhez 3 ilyen párologtató
gyártja az alapanyagot. (És legalább 2 réz-ecet üveg.)
Az újra feloldásnál desztillált vízben arra nagyon kell figyelni, hogy legalább 1 hét, mire tényleg telített lesz az melegítés nélkül. Utána szűrés, és kész a friss.
Azt hiszem a fontosabb dolgokat leírtam. Ha van kérdés, ötlet, várom szívesen.
már egy ideje nem írtam, de vége a nyárnak, újra itthon és van kicsi időm foglalkozni a kristálynövesztéssel.
Én is próbáltam sok mindent, de végül a legnagyobb kihívással teli megoldást választottam:
Réz-acetátot.
Ahogy most itt visszaolvastam, ezek szerint más is belefutott a problémákba, amibe én is, de másfél év kísérletezgetés után azt mondhatom, hogy van jó módszer. Vagyis módszerek egész sora. :)
Képeket remélem sikerül felraknom, egyszerűbb úgy a magyarázat.
Röviden összefoglalva:
Sárgaréz nem jó, mert viszonylag sok cinket tartalmaz, ami szintén fehér csapadékként jelenik meg.
1. Réz acetát oldat gyártása.
a) gyors módszer: H2O2-vel keverni az ecetet (20%-os) és ehhez adni a rezet. FIGYELEM! Nagyon NAGYON melegszik!
kb. fél deci 30%-os H2O2 + 3 dl ecet, és a réz lehetőleg ne túl nagy felületű legyen. (Ne rézforgács legyen.)
Nehézkes, odafigyelést igényel, nem egyszer felforrt, felhabzott, stb.
b) normál módszer: 2-2,5 literes kólás üveg, félig- kétharmadig ecettel. Ebbe belerakni a vörösréz hulladékot.
(Klímacső, indítókábel, régi számítógép hűtőborda, stb.)
Fontos, hogy a réz legalább fele kilógjon az ecetből, és 2-3 naponta át is kell forgatni, ha lehet, hogy más más rész
érjen bele az ecetbe. Amikor már nem tisztul le a réz, hanem egyre nagyobb zöld kristályok képződnek, az oldat
telített, jöhet a második fázis.
A kupakot nem szabad teljesen rácsavarni, mert folyamatosan oxidálódik a réz, és elhasználja az oxigént. (Az palack is belapul, ha nem kap levegőt.) A napon vagy fűtőtesten jól érzi magát, gyors a folyamat.
2. Réz acetát oldat elsődleges elpárologtatása.
Mivel én is főleg szobában csinálom, az ecetszag miatt képtelenség dolgozni vele. (Halállal és egyéb dolgokkal fenyegettek. :) ) Először elpárologtatom az oldatot, de nem egyszerű, hogy itt ne kapjon levegőt, ne legyenek másodlagos vegyületek az oxigén és a CO2 miatt. Képet mellékelek a párologtatóról.
Mivel másodszor is feloldom, bármit is csinálok, mindig kissé zavaros, és ez zavarja a kristályosodást. Ezért feloldás után leszűröm.
Ha rendesen kiszárítjuk, akkor újra feloldás után nem lesz ecetszag.
3. Nyugodt hely keresése, párologtatás, várakozás.
Szebb kristályokat ki lehet szedni oltókristálynak az első párologtatásból, és leszűrt oldatból mehet is. Nagyon lassan nőnek, legalábbis egy réz-szulfát vagy timsóhoz képest.
Fagyisdobozban növesztem őket, és egy vékony újságpapír van a tetején, hogy a beleszálló por miatt ne képződjenek apró kristályok a tetején, amik ráhullva a nagyobb kristályokra eltorzítják.
Azt hiszem röviden ennyi.
Képeket reggel megpróbálok felrakni a párologtatóról.
Az oldhatósági táblázatokat, (szakirodalmat) lapozgatva a vas-szulfátról.
-1.82°C-tól, 56.6°C-ig 7H2O- val 56.6°C-tól, 64.4°C-ig 4H2O- val 64.4°C fölött 1H2O-val kristályosodik.
Tehát nem kell az oldatot 56 fok fölé melegíteni így ezen a hőmérsékleten kell a legtöményebbre beállítani és nagyon lassan kihűlni hagyni, akár hőszigetelt edényzet.
Vagy környezeti hőmérsékleten oldani legtöményebbre és párologtatás "állandó" hőmérsékleten.
A krómtimsó (KCr(SO4)2 12H2O valószínű vizet veszít foltosodik majd kopik porlik. Alumínium timsót szoktak ránöveszteni, vagy avval keverik, így stabilabb.
A vas-szulfát, a gyári az tisztább, (mint a saját készítésű), barnul még légmentesen zárva is, szabad levegőn egyszerűen kiszárad porlik, drappos barna, opak lesz. Amit sk gyártottam az lezárt dobozban a pincében szép zöldes-kék áttetsző színű maradt, a növesztett példányok elkezdtek foltosodni aztán "izzadni" majd kásás állagú lett, mint a nedves porcukor, ez min. olyan 28°C és min. 65-75 %-os páratartalomnál indult be. Nem tudni pontosan mi van a nyersanyagban: Ni, Cr, Mn, C, ...? ezektől lehet stabilabb is akár, de nem barnul, mint a gyári. Majd növesztek újakat más eljárással, ennyi. Érdekesség képen: a magnézium-szulfátok ott kezdenek fehéredni ahol megfogod száraz állapotban a kristályt, több példányt amelyet "sokat nézegettem" kézben forgatva, elkezdett fehéredni, míg a másik többinél nem látszódik ilyen jel.
->ezt a google drive adatbázist anno arra terveztem hogy tartalmazza a különféle sók ásvány növesztésnél hasznos adatait.
Még most is elég hiányos, mert bár a gépen itt-ott vannak még jó kis adatok, de nem volt időm se össze mazsolázni, se a függvénytáblámból kimásolni.
Ötleteket szivesen fogadok, a linket bárki megoszthatja és igény szerint csinálhatok szerkeszthető nézetet is.
Főleg a kezdőknek lenne segítség.
Bár kicsit paranoid vagyok a különféle anyagok egészségügyi hatásait illetően tudomXD (de mivel az eljárások több mint felét a szobámban csinálom jobban odafigyelek)
A krómtimsóra azt írtad nem stabil, mi történik vele (higroszkóbosság vagy kristályvíz vesztés? oxidálódnia elvileg nagyon nem kéne)
A vas-szulfátoddal mi történt? (él oxidálódás, teljes felületen oxidálódás vagy higroszkóposság?, lakkozni gondolom nem szoktad őket?). Am te mondtad anno hogy a vas-szulfátod akkusavban oldott vassal éred el nem(a só előállításod egész sikeresnek tűnt, de ha a kristály instabil :(...)?
Ha már szóba hoztad a gyorsan bomló, higroszkópos sóvegyületeket, itt egy lista róluk: Nátrium-karbonát Mangán-szulfát Vas-szulfát Nikkel-szulfát heptahidrát (7 kristályvizes, 6-tal stabil) Trisó, triNátrium-foszfát
A kristályok stabilitását tekintve sok múlik azon hogy: -milyen hőmérsékleten oldasz -milyen intenzitással melegíted vagy hűtöd az oldószert a sót, az oldatot -mennyire tiszta a vegyület mindkét összetevőnél, oldószer - só -hideg(25°C alatt) vagy meleg(30°C fölött) párologtatással, növesztéssel dolgozol (vegyületfüggő) -tudsz-e biztosítani, viszonylag standart körülményeket a növesztéshez. Huzatmentes, viszonylag állandó hőmérséklet, páratartalom, rezgés és pormentes hely. -minőségében, töménységében, hőmérsékletében azonos, oldat utánpótlás. Nem utolsó sorban a tárolási körülmények is számítanak a "kész" kristálynál.
ui.: a vas-szulfátjaim (decemberi növesztés) július elején kezdtek bomlani, akkor állandó 28°C volt és a páratartalom is változott. (szerintem a 28°C az a kritikus határ).
Én is azt hittem, hogy könnyű, ezért akartam mindenbe belefogni az elején, aztán szépen lassan egyre kevesebb lett, amit növeszteni tudtam, akartam. Egyrész a legszebbek alapanyagai a legdrágábbak, 1kd 10E Ft fölött van... Ezeket hagytam inkább. Akkor vannak, amikkel nem lenne baj, ha stabilak lennének mind oldott, mind kristályformában pl Vas-szulfát (ezt gondolom nem kell részleteznem, nagyon utálom mostmár), Réz-acetát (ezzel az a baj,hogy kiválik az ecet és CuAc kristályok helyett CuCO3 képződmények nőnek és mivel ezt akkor nem tudtam bedőlt ez a project is). Színtelen kristályok sosem érdekelte, így azokkal nem foglalkoztam.
Mi maradt?
Mangán-klorid, de csak azért, mert akciós volt (kicsit ebből is válik ki a sósav és barnul, valamint fekete por képződik, de nem vészes. Ha a kristály végleges lesz kell szerezzek hozzá valami lakkot, mert elfolyósodik elvileg.), valamint a Rézszulfát (ezzel is vannak bajok, leginkább azért, mert a 2000 Ft-os nem éppen tiszta és valami barnás dolog ülepedik, rakodik le belőle mindenhova, de van egy üvegcse szennyeződésem eltéve :D)
Szóval ha lelkes újonc téved ide meg kell mondani neki, hogy csak az általad említett kettő ajánlott és ha azokat már növeszti pár hónapja és szeretne továbblépni, akkor nézegethet mást is.
Személy szerint én mindenkit óvva intek a Vas-szulfáttól! :D
Jómagam is elaléltam az oldal felfedezésekor ! :D Szabadidőm nagy részét egyenlőre kutatással, anyagbeszerzéssel töltöm. Olyan mennyiségű tudásbázist gyűjtöttem össze, hogy a részemre fontos dolgokat kijegyzetelni is több nap-hét kellene. (fordítások angolról) Erre az Orosz oldalra is "véletlen" link ajánlás útján találtam rá. A Kálium-szulfáttal házasított, Tutton sók is jó növesztési projecteknek tűnnek ! Azt hinné az ember, hogy a növesztés egy egyszerű dolog, oldok aztán majd nő az magától, a nagy fenéket a két legegyszerűbb a Réz-szulfát és a Kálium-Alumínium-szulfát (timsó) a sima NaCl sem az az egyszerű. Ez az egész egy külön tudomány, művészet akár. El lehet "vegyülni" benne elég rendesen. Remélem hasznotokra válik a link !
Ennyi só (Magnézium-szulfát) 48°C-on 56g vízben feloldódik, az nem sokkal több mint, egy féldecis pohár víz. Ha feloldod, hagyd kihűlni, környezeti hőmérsékletre, a megmaradt folyadékot oldatot öntsd le róla és oldj fel benne abból ami már kikristályosodott a lehűlt oldatból, enyhén melegítsd, majd ezt az oldatot tedd hűvös helyre. Sajnos az a tapasztalatom, hogy egyes sók kristályosítása kb.18°C fölött eléggé lelassul, nehézkes. A legszebb kristályok 8-12 °C körül nőttek nálam.
Sok sikert, bgeo74 !
Ui: Szemre, bőrre, környezetre, vigyázni, az oldat ne a lefolyóban végezze !
