valahogy mindig mindenki munkája, gondja, problémája nagyobb mint az enyém és én mindig örüljek magamnak és kussoljak mert szájon vágnak. konkrétan illetve képletesen.
nekem mindig jó, legalábbis mindig jobb, mint akivel épp beszélek, vagy akit épp hallgatok. elegem van. ki vagyok bukva.
anyám egyáltalán nem figyel, ha beszélek hozzá. mást csinál, utána meg visítozik, hogy old meg a problémát millió dolgom van. de anya azért kérdezek, mert máskor az a baj, hogy feldúlom a konyhát, ahelyett, hogy megkérdezném hova raktad. erre jön apám és ordít velem, hogy mi ez a hangnem és óva int attól, hogy mégegyszer ezt meghallja, mert kipofoz az udvarról is. és ne ne merjek megszólalni, mert felképel.
kurvára elegem van. csak nincs pénzem semennyi. csak melóm meg stresszem van annyi, hogy osztogathatnám is.
Arról nem beszélve, hogy nem nagyon sózok - utálom a sót :)
Mindegy, megnézzük, aztán vagy kiderül, mitől van, vagy nem. Anyut izgatja jobban, azért is szóltam a dokinak. Én már évek óta tudom, hogy dagad a bokám.
Kért vizeletet is, bár azt mondta, nem hiszi, hogy a vesémmel lenne valami.
Időközben kaptam beutalót a szokásos (egészségpénztáras) szív- és érrendszeri szűrővizsgálatra is, úgyhogy majd oda is elmegyünk anyuval. Pénzbe nem kerül, hát akkor miértne.
Bár ha ugyanaz a neurológus lesz, aki 2 éve volt, akkor meggondolom.
Az a picsa akkor előadta nekem, hogy itt ő a sztrókológus! és kb. 10 év múlvára eltemetett engem.
hát a bokadagadás az nemcsak pajzsmirigy probléma, de az is lehet. tény, hogy magyarország jódhiányos terület. hiába jódozzák a sót...
egy alapos kivizsgálás mindig jó. nekem hálisten mostanában nincs sok egészségügyi problémám, eltekintva a horrorisztikus menstruációimtól. ellentétben az eddigi világom fokozatosan, de erőteljesen hullik darabokra. mindent kezdek megutálni, ami megkönnyíti a váltást, de keserű szájízt hagy maga után. egyelőre nem tetszik. remélem valami jót tudok kihozni belőle, és sikerül sínre tennem az életem.
Nem mertem így bemenni reggel, úgyhogy elmentem délelőtt az orvoshoz. Mondtam, hogy semmi bajom, azt mondta, majd lesz, enyhe hasmenéses-lázas-gyengeséges.
Meg kértem beutalót (sosem fogom megbocsátani anyunak, hogy rábeszélt) a proktológiára, meg a bokadagadásom miatt egy vérkép és vizelet vizsgálat is lesz, azt mondta, ez pajzsmirigy működéssel függ össze.
Mikor írta a kódot a gépébe, láttam, hogy mit ír ki a masina... elborzadva mondtam, hogy az a heveny HIV fertőzéses tünetek az nem kéne :)
Én is jobban viseltem volna egy masszázst, mint a gyakorlatot.
Viszont hihetetlen fickó volt velünk a gyakorlaton, egy fiatal tanár (vagy talán tanársegéd? nem tudom).
Köszöntünk el ketten, hogy jövünk, erre megkérdezte, nem várjuk-e meg a kaját, mindjárt jön a pizza... majd' leesett az állunk :)
Ráadásul segített is, amikor valamit nem tudtunk.
Az előbb volt egy öreg nénike a közértben, haláli volt.
Közölte a kasszában a lánnyal, hogy namármost ugye Ő nem tudja mennyibe kerül a tej (mármint a lány), de hogy lehet, hogy "ez" (és rámutatott a szg-re) meg tudja? :)
A lány csak annyit mondott, hogy nagyon hosszú lenne elmondani :)
Már mindegy, több, mint 2 hetes a kölyök.
Oké, csak kíváncsi voltam, kedves telekszomszédjánál láttunk egy kis mikrojegesmedve kinézetű kölyköt, akinek az apja a testvére.
