Keresés

"Amikor elhagytak,

mikor a lelkem roskadozva vittem

Csöndesen és váratlanul

átölelt az Isten."

 

Ady

"Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár."

Johann Wolfgang Goethe : Rád gondolok

(Szabó Lőrinc fordítása)

Azt hittem!

Bocsánat!

"Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

Agy Endre

???

Sallai?

Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.

József A.

 

"A vén paraszt már tudta, s várta alkonytájt künn az udvaron:

Sovány földünknek nincsen, ára s meghalunk mint egy barom!

Kaszás testvér, könyörgöm, egyet tégy nekem, ha vinned kell:

Szórd szét, e testet künn a réteken!

S Ő rábolintott, vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél.

A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával: Irgalmazz nékünk Jézus Herceg!"

Francois Villon: Haláltánc ballada (Faludy György fordította, de lehet, hogy Ő maga írta)

"Mindenek fölött

Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,

Következik, hogy ál máshoz se léssz.

isten veled: áldásom benned ezt

Érlelje meg majd."

Shakespeare: Hamlet, dán királyfi  (első felvonás 3. szín)

" Ne sírj az igaz könny ritka,
Mosolyogva szenvedni ez az élet titka.
Nem az az igazi szenvedés amitől
könnyes lesz a szemed,
Hanem az amit eltűrsz mosolyogva csendesen"

Goethe

York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át

"...az utcán béke lengett s valami borzalom." Radnóti Miklós

Mily szomorú a lélek alja,
a lélek ege mily magas,
azért lettünk, hogy égbe törjünk,
vagy földre hullni ugyanaz?

madárképesség, lélek-ára,
szárnyaszegett hit, hontalan,
azért lett szárnya, hogy röpüljön,
azért röpül, mert szárnya van?

Gyurkovics Tibor: Kegyelem

" Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

 

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt."

 

József Attila: Amit szívedbe rejtesz

"Három dolog soha nem tér vissza:
a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap."
(Honoré Daumier)

"Az embernek,mert célja nagy,
Hát kell a másik ember,
Csak szépen összefogva hat.
Sok víz hajtja a malmokat.
Sok cseppből áll a tenger."

/Schiller/

Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása,
egy rejtett szentély,
ahová bármikor visszatérhetsz,
és ott az lehetsz,
aki valójában vagy.

(Hermann Hesse: Sziddhártha)

"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat és tett
tiszta tükörként fog
visszamosolyogni rád."

/Vörösmarty Mihály/

"Légy érc, mely mindig egy marad,
ne törmelék dirib-darab. "
/Ibsen /

"A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét."

/Weöres Sándor: Genesis/

"Köszönöm, hogy megteremtettél,
Ó ,Szeretet és idetettél,
Hogy csillagok, ködök, hegyek
Között ember legyek."

/Vas István/

Az emlékezéshez nem emlék,
hanem szeretet kell,
S akit szeretünk,
azt nem feledjük el.
/Shakespeare/

...Rossz voltam, de te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál...
Végighallgattad mindig, amit mondtam,
Halandóból így lettem halhatatlan...
Pilinszky

Halál dölyföd fakó

Noha van ki retteg, féli hatalmad

tudd, nem vagy mindenható

De ki vagyok én, hogy merjek szájalni veled.......

....Kit ma lesúlytasz.......

és Egy röpke álom s ébredünk örökre, aztán

nem is vagy, és meghalsz,

Halál!

és Halál! Ott nem leszel többé halál,

meg fogsz halni!

John Donne: VI. szonett (töredék? jó lenne tudni így teljes-e)

segítsetek!

Köszönöm, üdv: szilencium

"Hangjaid közötti szünetekbe bújnék.
Csend lennék, amit Te értesz egyedül csak.
Gyertya-fény időn túl hallgatnál."

(Follinus Anna: Ima)

Térdeidnél jegesedő
könnyeim elvetem;
gyöngybástyáid magasodnak,
villognak ellenem.

Nagy László

". . s ha nyár se lesz tõled - s a táj se zöldebb:
- kutakká gyûjt a mély : - soká isznak belõled !"

Váci M. (Esõ a homokra)

Ruháidat ne szaggasd meg.
A lehetetlen után ne epekedj.
Mondj le róla, s egészen a tied.

Szepes Mária

"Nemes önbizalom, de ne az önhittség
Rugói lelkedet nagy célra feszítsék.
Legnagyobb cél pedig itt e földi létben:
Ember lenni mindig minden körülményben."

(Arany János)

már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

B Radó L