Itt már mindenkinek volt/van legalább egy, de van akinek több IGAZI-ja is. Én miért nem éreztem/érzem úgy hogy nekem volt/van? Persze a bölcs öregek aszongyák, hogy eljő az valamikor... De mikor?! Pedig már én sem vagyok mai csirke, akarommondni friss sajt.
Madárka, szerintem sokan vagyunk mindkét nem képviselőiből, akik így gondoljuk. És sokan vannak akik úgy gondolják mint Csülök. Szerintem ez így normális. Tapasztalataim szerint tragédia abból szokott származni ha két különböző képpen gondolkozó szalad egymás karjaiba. De azt gondolom, hogy az érzés amit akkor érzünk mikor azt mondjuk Igazi, meg nagy Ő, az teljesen ugyan az és a köznyelv még mint szerelem szokta emlegetni. Csodálatos érzés.
A sors útjai kifürkészhetetlenek! Na ilyen nagyszerű bölcsességet nem is mondok többet (pedig tudnék!), inkább leírom a saját történetemet:
Az ifjú Csülök némi keresgélés után kb. 21 évesen megtalálta az IGAZIT! Igaz, hogy idősebb volt nála és férjezett volt, egy kisgyerekkel, ráadásul a Csülök família nem győzte lebeszélni az ifjú Csülököt, de mégis. A hölgy elvált, szerették egymást. Aztán az ifjú Csülköt besorozták a hadigépezetbe, a világ végére. A nagy Ő egy ideig lelkesen látogatta, aztán már csak leveleztek, aztán egyszer csak jött egy barátságos bulcsúlevél...
A hadviselt Csülök leszerelt. Néhány hónap múlva megtalálta őt az IGAZI, aki ugyanaz volt mint az előző. Szerették egymást. És akkor a hölgy kapott egy nagyon jó állásajánlatot a Bundesrepublikba, amit nem lehetett viszautasítani. Katonaviselt Csülök egy darabig levelezett szíve, hölgyével, de aztán, eléggé el nem ítélhető módon mást talált, és érzékeny búcsút vett párjától. Eltelt, vagy tíz esztendő, mire a hamincéves Csülök megtalálta az IGAZIT. Nem lep meg senkit remélem, hogy ugyanazt az IGAZIT találta meg mint az előző két alkalommal. Azóta, mintegy 13 éve boldogan élnek, amíg...
Nem az az érdekes hogy elveszítettük egymást, az Élet szinte mindig átlép rajtunk. Néha hagy egy kis időt élvezni, de néha azonnal reagál a dög. A tény az, hogy szerintem mindenki nagy Ő akivel hosszabb-rövidebb ideig maradéktalanul boldogok voltunk. Ezek oly kis darabok ebből a rohadt életből, hogy sosem fogom ezeket a pillanatokat elfelejteni és e boldogság morzsák másik felét szerelmeim őrzik. És ezek a kis emlékek segítenek normálisan viselkedni, gondolkozni, érezni, álmodni.
Azt azért mindenképp hozzátenném, hogy ilyen különleges pillanatokat nekem nem csak szerelem tud okozni, hanem például egy találkozás a térrel és idővel, egy nagy egyedüllét valami szép helyen nagy gondolatokkal, vagy a gyerekeimmel töltött idő néhány valóban frenetikus pillanata. De ez nem ehhez a topichoz tartozik, bocs az offért.
Ha úgy érzed, hogy Ő az igazi, és ez az érzés tartósan fennáll, akkor sem szabad lustálkodni! A kapcsolat nem csak úgy zajlik, véleményem szerint. Mindkét részről sok figyelem és odaadás szükségeltetik. persze, ha az IGAZról van szó, akkor ez édes teher...
Anno : Megbecsültem , mert azt hittem Ő az igazi.Ő is azt hitte , hogy én.Többéves kapcsolat után bevittek a seregbe.Három hónap után kiderült számára , mégsem én vagyok az igazi.
Most : Megbecsülöm , mert azt hiszem Ő az igazi.Ő szintén úgy gondolja , én vagyok az igazi.Már öt éve hisszük el egymásról , hogy Ő a nagy Ő.
Jól érzem magam vele annyira , hogy két éve együtt élünk.
Megbecsüljük egymást !!!
Ez érdekes, bár miért ne fordulhatna elő. Hogy lehet, hogy elveszítettétek egymást? Ha az nagy Ő, hát ki lehet nyomozni, nem? Persze, az sem biztos, hogy mindenki, akinél ott van egy darabka a szívedből, az nagy Ő. És akkor még nem is bezséltünk azokról, akik ugyan nem nagy Ő-k, de kedvesek, aranyosak, szeretetreméltók - csak hát épp nem mi vagyunk azok, akiktől ezt meg tudják kapni. Hejj, nehéz ügy ez.
Egérke bazira egyetértünk, de - és ezért itt meg fognak lincselni - nekem volt már kétnapos nagy Ő-m is. Sosem fogom elfelejteni. El kellett utaznia, azóta sem láttam. Nagyon rég volt, már meg sem ismernénk egymást, de egy darab az övé a szívemből. De mint tudjuk minden tovább osztható. Az én szívem is és vannak egyedek akiknek szívesen adom.
Engem megtalált az IGAZI. Wagy én Őt? Egymásra találtunk és ez yo! És megtartjuk egymást! Mert meg kell tartanunk, hiszen olyan drága kincs nekünk a másik. Már több, mint egy éwe Ő wan és én wagyok Neki. És ez örökké így lesz!
Az ember többször is lehet nagyon szerelmes, de mindig azt hiszi, hogy az az igazi, amit éppen átél.
A nagy Ő pedig az SZVSZ, akivel úgy éled (le) az életed, hogy tiszteled, szereted, megbízol benne (mert meg lehet benne bízni!) és nem utolsó a harmónikus szerelem megléte sem. Hát aki ilyen párt talál magának, az elmondhatja, hogy megtalálta az igazit.
És én is csak azt mondom, amit a topic nyitója: Becsüld meg!!!
putyi
Miért gondolod hogy nem volt igazi?
Szerintem lehet hogy az volt csak nem vigyáztak egymásra. Csatlakozom bagojjhoz, ha nem kezelik, a horzsolások is nagy bajt okozhatnak, hát még ha rosszul kezelik.
A tüzet is táplálni kell.
bagojj
Hát igen amikor nem csak úgy érezzük hogy mident megtennénk Érte (SZVSZ igen gyakori és kissé esztelen nézet, ált. a kapcsolat kétségbeesett megmentését szolgálja), hanem egyszerűn csak figyelembe vesszük az Ő igényeit is. Én ezt ép most "tanulom".
Sajnálom, ami történt Veled, de én azt mondom hiába érezted úgy, hogy Ő az igazi, sajnos kiderült, hogy mégsem. Én úgy gondolom, hogy mindenkire vár a nagy Ő, csak meg kell találni. Ki előbb, ki utóbb leli meg a számára igazi nagy Ő-t.
bagojj írta:
"nem esik nehezedre nagyon figyelni rá és különböző kisebb-nagyobb figyelmességeket tenni, valahogy nagyon összejönnek dolgok (érdeklődési kör, szereti a hagymát, azonos dolgok jutnak eszetekbe, ráadásul egyszerre, kitaláljátok egymás gondolatát, stb.)"
Két éve találtam meg az igazit. Pontosan ezek voltak a jellemzői, bár a hagymát nem szerette, de ez nem érdekelt.
Két hete veszítettem el az igazit.
Nekem Ő volt a nagy Ő. Nem küzdöttünk egymásért. Összekerültünk. Úgy érzem -és ezt mások is mondták-, hogy minket egymásnak teremtett a sors. Ő ezt több, mint másfél évig ugyanígy látta. Aztán egyik napról a másikra már nem így gondolta. Miért?
Mindegy. Én még sosem szerettem ennyire nőt, és a közeljövőben biztosan nem is fogok. Ezt a két évet nem lehet felejteni.
De ez kicsit OFF volt.
Szerintem is lehet érezni, ha valakit az igazival hoz össze a sors.
Bocs a keserű sorokért, majd átvonaglok a Szerelem vége topicba :)
Nem kevertem. Akkor azokról az emberekről, azt hittem, hogy az az igazi.
Elsőnek a lányságomat adtam. Másodiknak a kezemet. A harmadiknak a lelkemet. Ennek pedig mindent odaadnék.
Eszembe jutott egy vicc: Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez is meglőtte, ez is meglőtte, ez a kis hülye meg elvette feleségül. (a kéz öt ujját mutatva közben)
Havária, másikegylány! Így van!
A nagy Ő bármikor, bármelyik életkorban beléphet. Nekem eddig már volt vagy három. Most koptatom a negyediket. És mindegyik jobb, különb volt a másiknál.
A futó - pár hónapos kapcsolatokat - most nem számoltam ide. Tetszettek, helyesek voltak, aranyosak voltak, aztán ennyi. Felejthetők.
Egyszer valaki azt írta itt a Tasztalon, hogy csak "akkor találod meg az Igazit, ha már te magad is Igazivá váltál." Ez annyira igazul hangzik, hogy nekem azóta ez a jelmondatom.
Mindegyik Igazi volt. Mindegyik olyat nyújtott, amit csak Ő adhatott.
Megbecsülés: fontos, hogy Ő ugyanazt érezze. Ha nem érzi, sorry, nemIgazi. Ez esetben egyetlen dolog van, amit megbecsülhetek:hogy ÉN még tudok érezni. Amit átélek (bárki iránt is), az az enyém.
Nagyon jó topik!
Igen, meg lehet érezni. Nem tudom hogyan, de úgy érzem. Persze, nem első látásra, az valami másról szól még akkor, de rá lehet jönni. Pl. abból, hog ynem esik nehezedre nagyon figyelni rá és különböző kisebb-nagyobb figyelmességeket tenni, valahogy nagyon összejönnek dolgok (érdeklődési kör, szereti a hagymát, azonos dolgok jutnak eszetekbe, ráadásul egyszerre, kitaláljátok egymás gondolatát, stb.).
Matematikai alapon én is bizonyíték vagyok arra, hogy létezik, merthogy én is megtaláltam. Egy biztos. Nagyon kell vigyázni rá, a kis súrlódáasokat gyorsan "lekezelni", ilyesmikre gondolok. De ez édes gond :)
Én is az hitem az elsőnél, de csak egy darabig.
Utána azt hittem, nem is lesz ilyen, jött a 2., a 3.,
Míg végre megaláltam...
Higgyétek el lehet érezni.
Nem vagy egyedül.
putyi, tényleg hogy ismerted fel???
Lehet, hogy én már elmentem mellette, anélkül, hogy felismertem volna??
Általában szerintem az ember utlag jön rá, hogy ez volt az igazi...:(((
