Hát hello-halló!
Természetesen nincs harag, szeretem az értelmes vitákat.
Nézd az volt az előírás (5 kg), ha valaki betartatta -nagyon helyesen- akkor ne törjünk pálcát a feje felett. De ugye ennek már vége, tehát annyi kilósra pakolod a bágázsod, ahányra akarod, felviheted, ha befér a sizewizebe.
Igen, megértem a bőröndféltést, én is láttam már szálló bőröndöket (nem önszántukból tették, hanem mert épp lerepültek vhonnan /de ez megint természetesen nem azért volt, mert a dolgozóknak ki lett adva utasításba, hogy ma 12 bőröndben tegyünk kárt…) de azért érthető, hogy valahol/valahogy határt kell szabni a nagyságnak és a súlynak is. Egyik légitársaság így, a másik úgy teszi, mi meg próbáljuk betartatni, amit lehet.
Hátitáska gond: kinek mi a közepes… ugye a méret mégiscsak lényeg, itt jön be a „dudor” kérdésköre, mert ha már van dudor, akkor nem fér a sizewizebe, de ugye az ember (a checkin agentre gondolok most) azért fel tudja mérni, hogy a fej feletti tárolóba igen, tehát elengedi. De van, aki nem. Vagy nem gondol bele, vagy tényleg mereven ragaszkodik a kiadott utasításhoz.
A csellónak kell külön jegyet venni, meg hasonló nagy dolgoknak. A többi hangszert (gitár, trombita) stb. általában felcímkézzük, és az utasnál maradhat, mert teljesen érthető, hogy nem akarja leengedni a szalagon. A személyzet meg majd eldönti, hogy felengedi a fedélzetre (és berakja a wc-be:)))))))))))))))))), vagy leküldi a többi csomaghoz a raktérbe, ez már nem az én oldalam, de én „mindent” megtettem az utasért.
Hogy miért lehet? Mert nem hozza oda a checkinbe. A kis rutinos szépen azt füllenti, hogy „áh, dehogy van nekem kézipoggyászom” aztán meg megjelenik a hajókofferrel bent. Nekem már volt olyan, hogy nem tudtam magam átverekedni a kapunál, hogy belépjek a rendszerekbe, mert akkora csomagokon kellett átesnem, hogy az ember nem látszott ki mögüle. 3ig számoltam, berángattam a sizewizet, és minden olyan csomagot, amit úgy ítéltem meg belerakattam, és ami nem fért bele azonnal címkéztem fel és levitettem a rakodóval. Hát mit mondjak, nem voltam épp népszerű, de nem szeretem, ha hülyének néznek, és azt mondják, hogy „aoaooa, én ezt kint megmutattam, és belefért”. Hát persze, én meg Hófehérke vagyok!:)
Igen sok pogyó elveszik, más uticélt talál magának. Megint: mennyi az az igen sok? Sajnos nem tudok statisztikai adattal szolgálni, de megpróbálok valamit szerezni ezzel kapcsolatban az Elveszett Pogyó osztályról. Aztán újra elővesszük a témát. Hidd el, azt is megértem, hogy féltik az emberek a dolgaikat. De nem mindig tolerálható a checkinben előadott szöveg…
Egy esetleírás: nyaralójáraton, felajzott utasokkal, akik már ezerrel mennének, pihizni (tökre megérthető ez is), és már fél lábbal kint érzik magukat a tengerparton, ezért nyírják egymást is az utastársak, meg minket is. Felad X db poggyászt a kedves család, majd kérdésemre közli, hogy neki aztán nincs kézipogyója, hát akkor szépen megkértem, hogy az előtte álló picike kis pogyókát, ami félcombig ér, ugyan hadd mérjem már le…, bár ugye neki nincs kézije, de hát azért mégis, élnék a mérési jogommal… felteszi a mérlegre: 15kg.
Innen indult meg a "vita"(én nem vitázom, amire én azt mondom, hogy feladják, azt fel fogják adni), hogy ő márpedig ezt nem hajlandó feladni, mert roppant fontos dolgok vannak benne, és én mit képzelek. Jó, egy ideig csendben hallgattam a monológot, aztán megkértem, hogy nyissa ki, és mutassa meg azokat a roppant fontos dolgokat, és utána újra beszélgetünk…. Kinyitja, és kb. 12 pár különböző papucs figyelt ki a táskából. Akkor felnéztem, és megkérdeztem, hogy ugye ezt nem gondolja komolyan…? És már ment is le a szalagon a csomag, mielőtt újra megszólalhatott vna, a kedves utas. Nah, hát az eset előtt is kétkedve fogadtam a roppant fontos dolgokról szóló meséket, ezután meg főleg. Amúgy meg utazásra nem biztos, hogy viszem azokat a legfontosabb dolgokat, amik nélkül nem tudnék élni, nemdebár?
Igen, van ilyen eset is, amikor a Skyos (Easys, Wizzes, bármilyen) utaskísérők szívélyesen elkérik a plusz csomagokat az utasoktól. Ez tipikusan az az eset, amikor én szívélyesen feladatom, vagy nem. Tehát ez megint függ személyzettől, és géptelítettségtől, meg stb. stbtől…
De van arra is eset, amikor a személyzet fogja azt a bőröndöt, amit az utas előttem gyömöszölt a sizewizeba, és „úgy vágja le” a fedélzetről, „ez túl nagy” felkiáltással, hogy az csörög. Lenn voltam a gépnél, amikor ez megtörtént. Ez a Wc-s sztori halálos:))))))))))))) Ilyet sem hallottam még:)
Ez a teli van aggatva egy rakás légitársaság emblémájával is igen jó szöveg…A kereskedőnek is meg kell élnie valamiből… El kell adnia a beszerzett árut. Persze, hogy azt mondja, hogy ez a kabinméret. És persze, hogy mindenféle fajtájú és méretű táskára.
- Azt kell mondjam, hogy nem szabadna függnie, de függ. Mint már írtam vannak a szabályokhoz nagyon ragaszkodók (volt már olyan, hogy a mellettem ülő kipakoltatott 70 dkg-ot, ami egy magazin volt, és így felengedte a kézimotyót is meg az újságot is, ami véleményem szt 2 méterrel odébb visszakerült a kis gurulósba… tehát bolondot csinált magából a kolléga, sztm…, de hát ez van), és vannak az engedékenyebbek, a gondolkodók. „szerencse” kérdése, hogy kihez állsz be.:)
- az, hogy melyik légitársaság járatain kezelsz, az attól függ hány rendszerre vagy kiképezve. Nem fix. Minden napra más a beosztásod, mindig mást csinálsz. Azt hiszem a Malévnél különböző csapatok vannak (csak Lufin ül, csak Moldávon) de ebben nem vagyok annyira biztos. Nálunk az van, amit dobott a gép (azaz amit a beosztásíró papírra vetett) .:)
- Igen, egy idő után, azért elvárható, hogy fejből tudd, hogy melyik légitársaság hány kiló, mire mennyit kell fizetni, vihető-e bicikli, stb. stb. Az elején persze még nem tudod pontosan. De telefonos segítséget mindig kérhetsz a pihenőben lévő kollégáktól.
- Easyn valóban elviekben nincs súlyhatár, ami fits in az goes on. De pont Easyn volt az, hogy leküldték a fedélzetről a sizewizéba befért poggyászt…
- Sajnálom, de nem tudod hülyére vásárolni magad a tranzitban, annyira jó cuccok azért ott nincsenek:))) A nyaralni indulók nem itt fogják elkölteni a pénzüket, a többi utas meg max pick szalámit vesz, vagy épp vmi “szuper jó” áron kapható dolgot, vagy elkölti a maradék aprópénzét. Sztm..:)
- Természetesen lehet ilyen. Mármint a megdumálós eset, de a rutinosabbaknál már nem annyira. Inkább a nem vallják be hogy van náluk, vagy nem kérdez rá a kolléga, hogy van-e kézimotyesz. Rásózás nem annyira, mert nem pörgik túl ennyire azért az utasok a dolgot. Inkább nekiáll veszekedni. De nem fog kommunikálni a mögötte állóval, és ne is tegye, mert ez megint az, hogy engem néznek hülyének, azt meg nehezen viselem. És egyébként is, biztonsági okokból nem “fogadhatod” el más poggyászát, vagy más cuccait.
- Ha én utazom:) Talán kezdjük hátúlról a magyarázkodást. Ugye a kereskedő elsőként szerez tudomást az akciókról, és jól bevásáról, a pék a legszebb kenyeret viszi haza reggel, nem az égettet… mindenki kihasználja a lehetőségeit, sztm. Én is. 14,5 volt a max+ a női táska+ kabát. Szegény stuvi csaj majd megszakadt alatta, amikor beemelte, de hát, sorryyyyyyyyy:). Ez van. Szerintem te is kiásod a magad gesztenyéjét a saját területeden. Bolond az, aki nem teszi.
Mindenképpen az marad, mert az utasok szeretik el nem olvasni a kapott tájékoztatót, hogy mi merre hány lépés, és onnantól jön a meglepetés a pult előtt, ami meg persze a pult mögött csapódik le…
Nade most akkor felajánlom, hogy segítek a gesztenyeásásban a mi tájékunkon is. Ha megmondod (megírod az emilcímemre) mikor, hová utazol, melyik társasággal, beültetünk (freeseatingnél előre jöhetsz a kapunál), tehát nem kell annyira korán kijönni a checkinbe, és segítünk a dudorodó pogyó felvitelében is.:))))) Mit szólsz?:)
Szép Napot!
Cseny