Airwheel, Fastwheel, Inmotion, IPS, Ninebot, és minden más elektromos egykerekű. Vásárlás, tapasztalat, élmények/kudarcok, műszaki adatok miegymás. Tulajdonosoknak, vásárlás előtt állóknak vagy csak szimplán érdeklődőknek.
Egyelőre jobban teljesít a hóban, mint a közlekedés többi résztvevője. Most kifejezetten előnynek érzem az ikerkereket, bár valahol érzem, hogy ezt most nem kellene erőltetni :-)
Ötletes megoldás! Ám nagy valószínűséggel csak sík aszfalton vagy betonon áll meg vele a masina.
A 450 W meg ízlés dolga. Úgy vagyok ezzel, mint a motorkerékpárokkal. Belvárosi guruláshoz (főleg egy általános iskolás gyereknek) bőven elég. Egy vékonydongájú nőnek is megfelelő lehet. Egy 100 kg-os férfiembernek, különösen ha dombvidéken lakik nyilván gyenge. Motoros túrára sem egy 50 cm3-is robogóval vág neki az ember, de attól még van létjogosultsága a libakergető kategóriának is.
Minden Kedves elektromos személyszállító-jármű tulajdonosnak (és kiemelten az egy- és kétkerekűeknek :-) ) ezúton is Békés és Boldog Új Évet kíván az Airwheel Magyarország csapata! Nagyon sok önfeledt kilométert kívánunk és bízunk benne, hogy tél-tábornok lassan megenyhül... :-)
A decemberi képeket ezúton is köszönjük a Kedves beküldőknek, összehívjuk a szigorú zsűrit :-) és utána közöljük is az eredményeket!
Köszönöm! A zene miatt már meg is kaptam a dorgálást a Youtube-tól. Bár mindegyik zenét tőlük töltöttem le (a Princess hónapokkal-évekkel korábban feltöltött videóiból) a "Palotás" szerzői jogokat sért. Remélem emiatt nem fogják letiltani a megtekintést.
Gratulálok a mutatványhoz! A hozzám hasonló "két lábon a pedálon álló" amatőrök kedvéért kérdezem: mennyi idő (gyakorlás) után tudtál egy lábbal vezetni, illetve mennyi a leghosszabb út, amit így meg tudsz tenni?
Remek lett a pesti oldalon tett guruló kirándulásotok úti filmje is. Nagyon csábító "Airwheel-es szemszögből" látni a Duna-korzó gyalogosan már ismerős szakaszait, várom a meleg évszakokat, amikor a fővárosban tölthetek néhány napot oly módon, hogy poggyászomban a Q5 is ott legyen. Autóm nem lévén, ez azért nem lesz annyira egyszerű, de nagy az "ingerenciám" a nehézségek áthidalására. Ami újdonság volt, a felújított Kossuth tér, szintén testközelből és az Airwheel pedáljáról szemlélve. A zene megválasztása is tetszett. :) Köszönöm!
Nos, bámulatos, amit ez a srác tud az Airwheel-jével. Látványnak lehengerlő. Jómagam - már csupán az életkorom miatt sem - török ilyen babérokra, de néhány egyszerűbb technikát - idővel - talán próbálok beemelni a gyakorlatomba. Az ugratások és huppanások estében feltétlenül előny a fiúcska kisebb testsúlya, hisz egy 75 kilós utassal már nem köszönné meg a dinamikai igénybevételt a jármű. Bár tanult kollégáimnak talán más a véleménye, esetleg a tapasztalata (?) erről... Ami legjobban izgat - bár sosem tudtam korcsolyázni - a hátramenetben végre hajtott menetszakaszok.
Köszönöm a videót, inspiráló, mert vágyakat ébreszt, s a fejlődés némely lehetséges irányát is megmutatja.
Az van hogy a lítium elemeket nem szállítják a nagy csomagküldő cégek " UPS, fedex,dhl,tnt,dpd..." , mert robbanásveszélyes.
Így máskép szokták megoldani, mondjuk kissebb cégek, vagy hajók elviszik hollandiába, és onnan már kamionnal 7 nap alatt itt is van. Viszont amíg eljut hollandiába, addig nincs csomagszámod, vagyis van mert már előre kikérik kínából a holland UPS-től mondjuk, de csak akkor tudod már követni amikor ott átvette a UPS, vagy ami szállítja. Onnantől él a tracking number.
Benéztek valamit a szállítás során és vissza lett küldve hozzájuk a csomag, kicsit fura volt, hogy tracking numbert sem kaptam, pedig járt volna. Lebeszéltem a bolttal, hogy ha megkapják auonnal visszaküldik követési számmal együtt. Nem tudom mikorra lesz így meg, remélem minél hamarabb
Igazán nincs mit! És ahogy ígértem, a tegnapi Dunakorzó videója is úton van a megosztáshoz. Még kb. 2 óra mire feltöltődik (dél óta megy), utána megnézhetitek. Amíg meg nem jelenik itt a kezdőkép (Lánchíd) addig nem érdemes rákattintani. :( És mivel a nap hátralévő részét nem itthon töltöm, ezúton kívánok
Eredményekben gazdag, balesetmentes új évet mindenkinek!
Köszönöm, igyekszünk. Tegnap a Kossuth tér Duna-korzó útvonalon gurultunk, élvezve a rég látott napsütést. "Véletlenül" ott is velünk volt a kamera, igyekszem még ma megvágni és feltölteni a videót.
Légy türelmes Magadhoz! A kétlábon járást is kb. 1 éves korára tanulja meg minden ember. Biciklizni sem tud senki a születése pillanatában. Mégis természetes, hogy az emberek többsége két lábon jár, és sokan biciklizni is tudnak. Az egykerekűzés egy teljesen új mozgásforma, kinek-kinek több-kevesebb időre van szüksége az elsajátításához, de megtanulható. Utána már teljesen természetessé válik, és ösztönösen fogod használni. Szinte nem is gondol arra az ember, mi van a talpai alatt.
A vádlizúzás, ami lényegében egy nyomódásos ártalom, nálam is lassan a múlt ködébe vész, de - sajátos módon - a tenyérnyi kezdetben piros, majd különféle színátmenetekben "pompázó", de aránylag hamar múló foltokon kívül nekem sikerült szert tennem egy kemény duzzanatra, mely még mindig látszik és tapintható is. A háziorvosom nem látott még efféle dolgot, így tovább küldött orthopéd szakrendelésre. Szűk 3 héttel a háziorvosnál tett látogatás után, épp tegnapra kaptam időpontot. Itt kiderült, hogy a csonton nincs elváltozás, bár elég kemény a - tetőzésekor galambtojásnyi méretű, de ma már jóval kisebb és laposabb - képlet. Viszont a lágy szövetek elváltozásait ultrahanggal tudják vizsgálni. Erre majd január 11-én kerülhet sor.
Kollégám tanácsára, kb. 3 héttel a Q5 "beüzemelése" után vásároltam egy - futballistáknak gyártott - egyszerű és olcsó (1700 Ft) műanyag sípcsontvédőt (modern, műanyag "lábvértet", amin eloszlik a teher, tehát nem egy kis felületen összpontosul a fel- és leszálláskor megdöntött jármű és a vádli találkozásakor a nyomás. Egy ideje már én is "lazábban" állok a pedálokon, tehát lassan erre a védő felszerelésre sem lesz szükség. Ami előnye ennek a konstrukciónak, hogy az alsó - talpat átpántoló - rész vastagabb mint egy zokni, így kipárnázza a bokát, s védi a korábban szintén gondot jelentő kidörzsölődéstől. A tépőzáras megoldás praktikus, gyorsan fel- és levehető a "lábvért". Az alsó, textil rész levételéhez ki kell lépni a cipőből.
A vádlizúzás szinte törvényszerű egy kezdőnél. (Meg a bokazúzás is). Amíg nincs meg a laza, "csak a pedálokon állok és a vádlim nem is ér a géphez" gyakorlat, addig minden kezdő igyekszik a vádlijával szorítani a járgányt, hogy jobban érezze. Ez sikerül is, még a leszállás után napokkal is érezni, hol zúzta le a lábát az embernek. Idővel értetlenül áll az emlékek előtt: hogy is lehettem annyira béna??? Én is így jártam. :) Júniusban vettük a gépeinket, de még mindig látszik a bokámon a fél éves sérülések nyoma... :(
De mostanra már olyan érzéssel gurulok, mintha porhóban síelnék. Szabadon, lazán, de ehhez nem kell sem hó, sem lejtő sem. És nem kell félóra felöltözés-levetkőzés a sícuccba. Ezen kívül minden évszakban lehet gyakorolni, eltekintve a havas utakat. Az azért tényleg nem ezeknek való.
Köszi a képeket, és gratuláció ahoz hogy a Q5 már póráz nélkül is engedelmes.
Nézegette azt a márkát is amit most már nálatok árulnak, de közben vettem már egy egykerekűt, csak nem írtam le mert kissé zúzott a belső vádlim. Erre nem vagyok büszke, nem voltam körültekintő.
Köszönjük a beszámolót! Mint korábban írtam engem kifejezetten zavart a gyeplő, ezért az első egy-két szárnypróbálgatás után (amikor tényleg majdnem repültem is) leszedtem és anélkül gyakoroltam. Lehet, hogy kétgumisnál másképp működnek a dolgok.
A boltot elnézve ők is az alacsonyabb árfekvésű (tudom, ezektől az áraktól azért még sokan felszisszennek) termékeket kínálják. Kb. az Airwheel áraival azonos szinten mozognak. A szín- és formaviláguk kétség kívül változatosabb, ha úgy tetszik fiatalosabb design is van nekik. Mindegy, a lényeg, hogy működjön és minél több ember kapjon kedvet (és járművet) itthon is.
Most jöttünk haza Egerből, ahol 3 napot töltöttünk. A videót már megvágtam, de csak reggelre lesz elérhető, "hála" a Youtube feltöltési és feldolgozási sebességének. Ha sikerül megosztanom, felrakom ide is.
Mivel az egri vidék nem épp sík, kipróbáltuk a járgányainkat dombvidéken is. A legnagyobb kihívás a várfal sétány volt. Elég meredek és betonba ágyazott hasított terméskővel van burkolva. Elég nagy kihívás volt felmenni rajta, de az Airwheel-ek bírták. :)