Egyszerűen tudni kell mi a jó, mi a szép, mi az érték.
Nincs más kapaszkodó. Ezek jelentős részét az ember tudja, mert megtanulta, úgy általában. Aki képekkel akar foglalkozni, annak több ismeretre van szüksége ezen a téren. Lehet bújni a könyveket, de azok általában nem annyira konkrétak, mint, amire szükségünk van
"
Ezt vettem észre én is. Alapozásként most kezdek belemászni a művészettörténetbe, talán onnan fel lehet csipegetni ezt-azt. Valahonnan el kell indulni ugyebár.
"milyen szinten akarja érteni, használni a képi formanyelvet, ami hasonló eszköz, mint a beszélt nyelv. Alkalmas rá, hogy egyszerű felszínes üzeneteket adjunk, és alkalmas mélyebb gondolatok érzések közlésére, befogadására"
Egyelőre csak a szám tátom és próbálok találni néhány alapvetést. E mellé kompozíciós témában böngészek (egyelőre csak netes) irodalmat amikor az a kis szabadidőm kiadja. Ott még nemigen tartok, hogy "beszélni" is megpróbáljam a témát, bár korábban már voltak gyenge próbálkozásaim. Na mindegy is. Szép ez a történet, de baromi messze vagyok még attól, hogy akár a "kezdő" szintet elérjem. Annyit eddig is sejtettem, hogy önállóan nem fog menni, de egyelőre ilyen fotókör meg hasonlók nem vonzanak. Egyszer talán eljutok oda is. Vagy nem. Vagy mégis. Vagy a fene se tudja. Érdekel a téma, egyelőre ennyi elég nekem.
"Ha az ember lezár egy munkát, annak lehet összegzése egy kiállítás, egy könyv, vagy internetes bemutató. Ez sem művészet, a képek nem lesznek műalkotások, csak rendezett, tartalmas, gyönyörködtető, vagy éppen megrázó üzenetek. Meg tudjuk mutatni hol tartunk, mi foglakoztat bennünket, a visszajelzésekből tudunk következtetni jó-e az irány."
Na ja. Csak egyelőre semmiféle olyan lehetőségem nincs, ahol ilyesfajta interakcióra lehetőségem van. Mivel eddig nem is kerestem, így nem csoda. :-)
"Tovább lehet lépni, lehet szisztematikusan fényképezni folyamatokat, fel lehet dolgozni eseményeket, úgy, hogy, aki nem volt résztvevő, az is bele tudjon helyezkedni az eseményekbe stb."
Ezt próbálom már művelni sport és tánc témában, inkább kevesebb sikerrel. Az a probléma, hogy akiknek tetszik amit csinálok, azok általában nem értenek hozzá. Én meg hót' elégedetlen vagyok a képeim nagy többségével, pedig néha sikerül egész korrekt anyagot összerakni. Riportnak talán korrekt, vizuális élménynek meg egy-két kivételtől eltekintve baromi kevés.
Korábban elég volt ennyi is sikerélménynek, de már érzem, hogy bőven van "feljebb" is.
"Vannak stációk a tanulásban, nem lehet egyből nagyot dobni"
Egyértelmű. Ez mindennel így van amihez kicsit is érteni kell, nem újdonság. Én pl azon ritka emberek egyike vagyok, aki először elolvassák a vonatkozó kézikönyvet és utána kezdenek bárminek is neki. Itt is ezt a módszert próbálom követni, persze a magam végtelenül lusta tempójában.
Köszönöm szépen. Most fogom elolvasni István levelét is, kb ennyi időm van a munkahelyen így ebéd után.
Nekem RF 602 produkált hasonló dolgot, a probléma ugyan az lehet. Az adó TTL jeleket nem visz át, viszont nem ok nélkül vannak rajta a TTL lábak, azokon is kommunikál a géppel, képes felébreszteni a vakut az expo gomb félig lenyomására. Persze ezt csak a dedikált rendszeren csinálja, márpedig ebből pentaxos nincs Én kivettem az adóból ezeket a lábakat, amik Pentax rendszeren feleslegesek. Nekem csak 1 csavar fogta össze a borítást, a belső nyák lapot meg 3 tartja. Szépen kivehetőek, ha kell vissza is rakhatóak. A problémám ugyan az volt, nem, vagy random módon sütötte el a kildó a vakut, miután csak középérintkező marad meg megoldódott minden probléma.
Használ valamelyikőtök Pentax K3 vázhoz Yugnou RF 603 II típusú rádiós kioldót?
Az a gondom vele hogy ha a két adóvevő közül az egyiket a vázra rakom, míg a másikba pedig egy Metz 48 típusú vakut rakok, majd a gépen levőt TX (adó) módba rakom, a vakuhoz csatlakozót pedig TRX módba, akkor exponáláskor nem süti el a vakut, viszont a gépen levő adón a gombot megnyomva igen, tehát biztos hogy kommunikálnak egymással.
Létezik hogy szükség lenne egy hasonló kioldó kábelre is?
Nem tudom végül írt-e neked István, kaptál-e fogódzót.
Azt sem tudom én tudok-e ilyesmit nyújtani, de megpróbálom valamennyire leírni a helyzetet.
Aki a műszaki életben keres kapaszkodót könnyen megtalálja, mert szinte minden számszerűsíthető, mérhető. Az értékek táblázatokba, képletekbe írhatók, lehet velük számolni, akár előre modellezni folyamatokat.
Vannak dolgok, amik nem számszerűsíthetők, mégis értéket hordoznak, lehet őket rangsorolni, meg lehet őket mérettetni.
Amíg a fényképezés eszközéről beszélünk tiszta a képlet, mindent lehet számszerűsíteni, a számok alapján eldől melyik eszköz, vagy szoftver a jobb. Az analóg fotózásban is így van, meg lehet mérni mindent, bár ott ez nem annyira kardinális kérdés, annak ellenére, hogy ott legalább olyan pontosan kell dolgozni, vagy pontosabban. Egy RAW fájl nagyobb slendriánságot elvisel, mint a dia.
Amikor a végeredményről beszélünk, azaz a fotózás céljáról, a képről, másfajta kapaszkodóra van szükség. Egyszerűen tudni kell mi a jó, mi a szép, mi az érték.
Nincs más kapaszkodó. Ezek jelentős részét az ember tudja, mert megtanulta, úgy általában. Aki képekkel akar foglalkozni, annak több ismeretre van szüksége ezen a téren. Lehet bújni a könyveket, de azok általában nem annyira konkrétak, mint, amire szükségünk van. Ha valaki a fotózással akar foglalkozni, akkor a Práter utca nem éppen a legrosszabb, hely, ha nem is a legmagasabb szintű képzést adja, de még mindig jobb, mint a jogi, pénzügyi, vagy egyéb iskola. Maga a tananyag bagatell, egy hétvége elég lenne a megtanulásához. Nem ez benne a lényeg, hanem a közeg. Az a közeg, ahonnan az ember folyamatos visszajelzést kap a munkájáról, a környezetéről, és mindenről, zömében a vizualitáson keresztül. Naponta hallja a visszajelzéseket a képeiről, látja a többiek hogyan oldanak meg feladatokat, azokat hogyan értékelik a tanárok, mesterek, a többi hallgató. Akarva-akaratlan ő is értékel magában folyamatosan, összeveti az értékeléseket. Abban a közegben mozog, ahol a kép a lényeg.
Nem akar mindenki fényképész lenni, nem is kell. Vannak más lehetőségek is, de legelőbb azt kell eldönteni ki milyen mélységig akar belemerülni a fotózásba, milyen szinten akarja érteni, használni a képi formanyelvet, ami hasonló eszköz, mint a beszélt nyelv. Alkalmas rá, hogy egyszerű felszínes üzeneteket adjunk, és alkalmas mélyebb gondolatok érzések közlésére, befogadására.
Maga a tanulás mindenképpen interperszonális folyamat. Nyelvezetről van szó, az elejétől fogva tudnunk kell, értenek-e bennünket, mi értjük-e a másikat. Ezt otthon a monitor előtt nem lehet eldönteni. Ha valakinek komolyabb szándékai vannak, akkor olyan közösséget, olyan lehetőséget kell keresnie, ahol kiforrott értékrendű tanítóktól, mesterektől kaphat információt, visszajelzést.
Így van ez más területen is. Régen is így volt, vagy még ígyebbül. Ha valaki ismereteket akart felszedni, akár több országban, több iskolából, több mestertől, több professzortól, vagy iparostól tanult.
Sokféle szép, sokféle jó van. A különbség azonban nem olyan nagy, az azonossághoz képest. Ha több mester eltérő értékrendjét megismerjük megkeressük bennük azt a közös halmazt, ami a mi értékrendünkkel megegyezik, akkor lesz érezhető, mennyire biztosak ezek a kapaszkodók, számok, törvények, és bármilyen konkrétum, vagy algoritmus nélkül. A művészeti iskolákbanis osztályoznak, pályázatokon, versenyeken zsűriznek. Nem az a jellemző, hogy egyik tanár, mester, vagy zsűritag 1 pontot ad, a másik meg tízet. Ha szórnak is az értékelések, ott a közös értékrend, a tradíció, ameddig egyeznek a vélemények. Márpedig egyeznek.
Szögezzük le, nem művészetről beszélek, csak arról, a fényképfelvételt meg kell tölteni értékkel, hogy kép legyen belőle. Lehet valaki a családját, a gyerekeit, a kutyáját fotózgatja, vagy az utazásait. Ha nincs vele különösebb célja, akkor is megteheti úgy, hogy az másnak is élményt jelentsen, ne legyen vizuális szemét.
Tovább lehet lépni, lehet szisztematikusan fényképezni folyamatokat, fel lehet dolgozni eseményeket, úgy, hogy, aki nem volt résztvevő, az is bele tudjon helyezkedni az eseményekbe stb.
Ha az ember lezár egy munkát, annak lehet összegzése egy kiállítás, egy könyv, vagy internetes bemutató. Ez sem művészet, a képek nem lesznek műalkotások, csak rendezett, tartalmas, gyönyörködtető, vagy éppen megrázó üzenetek. Meg tudjuk mutatni hol tartunk, mi foglakoztat bennünket, a visszajelzésekből tudunk következtetni jó-e az irány. Ha valaki introvertáltabb, akkor is összegezhet munkákat saját célra készült egypéldányos könyvben, ahhoz is ugyanazok az ismeretek kellenek az esztétikáról, mintha szélesebb közönségnek szánná.
Vannak stációk a tanulásban, nem lehet egyből nagyot dobni, vannak kötelező kökörcsinek, napraforgók, naplementék, és Eiffel tornyok.
Még rengeteget lehetne és kellene ezekről írni, illetve ráfordulni a konkrét képekre, hogy akkor mitől is izé a hogyishíják...
Szerintem ez így teljes mértékben helyre tesz mindent, ügyes lányod van. Legközelebb, mond neki, hogy arra a csajra jobban figyeljen és anyának egy szót se szóljon. :)
Ami engem zavar, a legkedvencebb csajom lemaradt.....:( . Egyébként sohasem fotózzunk automatával, csak manualban. A többi képe is fenn van a Facen (DÉLFOLK). Én zavartam a közönséget (falnál is székek voltak), ő kicsike, tud furakodni ...:)
Nem az első kép a kislánytól, ami itt az oldalon megjelenik. Látszik, hogy nem véletlen találomra készülnek a képek. Van még mit finomítani, de egy gyereknél ez szerintem elfogadható. Kevesen vannak a korosztályában, akik így kezelik a gépet.
Automata módban nem igazán lehet ilyet csinálni, mert az automata eldönti, hogy a fekete bebukást világosítja ki, vagy a fehér kiégést csökkenti, és ahhoz állít expót. Mivel nem egyenlő arányú a bebukás és a kiégés ezért nem egyformán játszanak bele az automatika találgatásába, elcsúszna az expó, de ez mégis jó. Nem a géptől...
Nem belekötök, nézzünk exifet, aztán kiderül. Hasonlót írtam régebben példának, hogy a gyerek ilyen képet teljesen automata módban simán meg tud csinálni egy rendes vassal. Napokban pld. Pro1 is volt a kezemben, tetszik az is, ilyet viszont lehetetlen vele csinálni :-D Ezzel meg jó lett a kép, miközben lehet azt sem tudja mi az a kompenzáció. Erről nincs infónk, ha tudja és használja, akkor örülés, de most már kíváncsi lennék rá... Ha kötekedni akartam volna, akkor nagyobb felbontás kellene és biztos találok egy blúzt, ami kiégett, nincsenek részletek, lehetett volna még lefelé finomítani meg ilyesmik, ahogy a nagyok szokták kielemezni a helyes expót.
Tapasztalt online shopperkent en tuti amazonon neveznek be a dologra. Szeretem az Ebay-t is de ha gaz van az amazon gyorsabban reagal es szerintem jobban vedett vagy.
Az usa-ban legalabb is.
De akkor is... huh... bar a kategoriahoz kepest nem draga, azert nagyon sok $...
Ha teljes területen mért a fénymérő, akkor a háttér feketéje miatt kellett pontosan megfelelő expo korrekciót alkalmaznia, mert különben túlexpós lesz a kép. Ha a ruha fehérjére mér spottal akkor korrekció nélkül alexpós lenne, ha máshová mér, akkor nem szürkeárnyalatos területen tud csak fényt mérni, ami szintén becsapós a gépnek a tapasztalataim szerint. Vagy így, vagy úgy, de expokorrekciót kellett alkalmazni, ami nagyon jól sikerült. Szóval elismerésem a kis hölgynek.
Néhányan fognak, és mellé a K-3 és K-3 II tulajok egy része is. Én arra számítok, hogy amikor az Ebayen a németek, hollandok és a franciák elkezdik kiszórni ezeket a cuccokat, akkor a hazai használt árak is változni fognak.
