A borovit próbáltam, sajnos lényegesen rosszabbul szól mint a lucc, vagy a cédrus. Keress inkább egy régi polcot, vagy deszkát, ami luccból van, lehet találni. Ha nincs, ne kapkodj, inkább várd meg amíg akad jó luccanyag, és akkor folytatsd a hangszert, inkább megéri várni, mint a nem megfelelő anyagot beépíteni.
Ami miatt "tollat ragadtam", hogy elkezdtem megépíteni a Dédnagyapám '60-as években Vésztőn egy citerakészítő által készitett citerájának "replikáját".
Ez a citera évek óta múzeumban pihen, kb. '92-ben adományoztuk a szigetszentmiklósi Molnár Imre bácsi magángyűjteményébe.Sokévvel ezelőtt a Szigetszentmiklós városának adományozta a tekintélyes gyűjteményét, -ami azóta is ingyenesen látogatható bárki által a Városi Könyvtát épületében.
Akkor egy méregdrága MOLCI csikófejes tenor mesterhangszert adott nekem cserébe, hogy bizonyítsa mennyire értékeli az öreg citerát.
Az érdekességét az adta, hogy Imre bácsi elmondása szerint ez egy Felső-Tiszatáji vályúcitera, -ami még a klasszikus egy darabból kivájt kávájú citera, -és a '60-as években már ritkaság volt ez a készítési mód...
Eredetileg javításra vitttük az öreghez a szúette, -íjszerűen meggörbült citerát, de mivel sajnos valami könnyen faragható pufafából készült, hangszernek alkalmatlanná minősítette... Dédnagyapám is állandóan szidta a készítőjét, mert állandóan lehangolódott, a kilazuló hangolószögek miatt.
Úgy volt a családom vele, hogy hiába egy kedves örökség, de valóban múzeumba való inkább.
Szerintem Öregnagyapám is megértené, hogy nem a kedves emlékének meggyalázása az, ha mindenki által megtekinthetővé tesszük a citeráját!
Megpróbálok használható hangszert készíteni, úgy, hogy az eredeti formájára készüljön, -de pl. gőzölt bükk hangszertesttel, -és sugármetszésű borovi fenyőből.
Itt a kiindulási képem, -egy majd' 3 méteres 50mm vastag szélezetlen gőzölt bükk palló... :)
Sziasztok! A minap vásároltam egy Yamaha CG-100A klasszikust, és sajna az előző tulaj valami oldószeres cuccal próbálta áttisztítani a gitárt, aminek az lett az eredménye, hogy a lakk csúnyán bemattulat. Az eleje rendben van, de a nyaka, hátulja elég tré így. A gitárt első lépésben darabokra szedtem, alaposan átpucoltam, a felső nyerget méretre csiszoltam. Próbáltam különböző finomságú csiszpapírokkal, és polírpasztával a mattulást eltüntetni, de nem megy. Mivel a gitár számomra esztétikailag is fontos, a nyári egy hetes szünetemben tervezem a teljes felújítását. Le szeretném csiszolni, és újra lakkozni. Ehez szeretném valaki hozzáértő tanácsát kérni. A lakkozás, csiszolás, szakmámból adódóan nem áll messze tőlem, de nem tudom milyen lakkot lehetne használni, mi a buktatója a dolognak, hol lehet nagyon mellé nyúlni? Azt tervezem, hogy citlingel leszedem a régi lakkot, majd fokozatosan kb. 4000-6000-es papírig átcsiszolom... Utána jöhet a lakkozás... Hát itt elakadtam :-) Ha valaki segítene előre is köszönöm...
na emiatt a gép miatt most nem tudom eg mit írtál :) ha nem írtad volna nem lennék rá kiváncsi, de most már tudom, hogy írtad, mellé még frappáns is. :)
erre tudod milyen ötletem lenne? a microsoft world-be írd be a szöveget, mentsd el, és 2-3 soronként is mentsd, ezzel áramszünetre is biztosítva van, és aztán onnan másold be a fórumba.
én nem értem ezt, mostanában ha negyed óránál tovább írok egy hozzászólást, akkor a végén nem küldi el, és elnyeli az összes szöveget. megírtam egy nagyon frappáns választ és ez a rohadék benyelte . nincs erőm újraírni, nagyon ideges vagyok!
köszi, érdekes dolgok, majd ezeket is figyelembe veszem :).
én a 3.hegedűt elég könnyű fából készítettem, a tető is, és s hát is. a tető legvastagabb ponta 4.3 mm, a háté meg 6.5 . és ennek ellenére az önhangok súrolták az alsó határt a Fuhr szerintieket. vízüveggel elég jól kialakult a hang. azt mondod, hogy azért ráérzés is kell hozzá, nem elég adatokkal dolgozni? :)
mert ha azt nézzük Stradivárinak egyik gyereke se tudott jó hegedűt csinálni. és ott meg voltak a feltételek hogy ők is kiváló hegedűket csináljanak. :)
Az arc a tetőnek nem egy sávja, hanem összefüggő területe. ezt a szóhasználatot, is a mestertől vettem át. Azt a területet nevezzük így, amiknek a közepe az alsó és a felső legszélesebb résznél vannak, a felezővonaltől félúton kifelé. Így tehát a hegetűtetőn négy arc van, a háttal együtt 8. Ezek a statikailag legkevésbé terhelt területek, így a leg rezgőképesebbek. Az a huncutság a Furh-féle kísérleteknél, és a Cladni ábráknál, hogy azok tehermentesen és rögzítetlen állapotban mutatják meg a rezgési frekvenciákat. A terheléssel a módusstruktúra nem változik, te a egyes frekvenciák rendszerint felfelé mozdulnak el, és ha a terhelés nem érinti az összes múdus területét egyenletesen, akkor a frekveciák eltolódása sem lesz egyenletes, szóval tapasztalat kell ahhoz, hogy kitaláljuk milyen hangra kell behangolni egy módust, hogy az összeragasztott és húrral terhelt állapotban éppen megfelelő legyen. Bizonytalanságot tartalmaz a becslés, mivel nem biztos, hogy tudom, a felhasználó milyen húrrral akarja használni a hangszert, illetve a ragasztásnál is sok dolog változhat: a felkent ragasztó, a kinyomódás, hány ponton szorítok, milyen erősen, mekkora előfeszítés alkalmazok? Szóval elkezdek okoskodni, számítgatni, hangolgatni és a végén legalább annyira bizonytalan eredményt kapok, mintha az éltalam itt leírt logiával vezetem le egyszer (nem minden hangszernél!) a vastagságtérképet, tapasztalati eredményeket is felhaználva módosítom az előírt abszolút méreteket az arányokat megtarva, figyelembe véve az adott hangszer egyedi tulajdonságait (húrminőség, faanyag minőség, vízüveg..stb). Vigyázat, amikor egy könyvben látsz egy vastagságtérkép ábrát, akkot sokszor van úhy, hogy látsz egy vonalat, ráírva egy számot. Vegyük példáula legvékonyabb méretet jelző vonalat, rá van írva, hogy pl 2,2, és körbemegy a tőkénél is a vonal. Nos az nem azt jelenti, hogy a vonal mentén mindenütt 2,2 a méret, hanem azt, hogy belüről kifelé haladva a méréssel, a vonalra érve a legvékonyabb a tető, de nem mindenütt 2,2. A tőkéknél 2,7 a legvékonyabb részm és nem a kávától mérjük a vonal haladását, hanem a gávalécek és a tőkék belső szélétől. Fejben ennek megfelelően módosítani kell az ábrákat. Javítottam régi hangszert, melyet elvékonyítottak könyv alapján a tőkéknél is 2,2-re. Fáradt hangja volt, a szokásosnál hosszabb gerendát tettem bele és a túl vékony részt bekentem vízüveggel. ezzel a hang jó lett egy évig, de amikor letelt, megint elfáradt. Vannako olyan szakirodalmak, ahol nem vonalakra írnak számot, hanem pontokra. Ez kevésbé félreérthető, de ittt is gondolkodni kell a méretek kiértékelésénél és felhasználásánál. Marosvári mester egy Nemessányi hegedű térképét mutatta meg nekem, ahol a vastagságtérkép mindenhol a várt számokat tartalmazta, de a közepén csak 2,5 volt. Nos, nem szabad azt gondolni, hogy Nemessányi így készítette el ezt a hangszerét, a többinél, meg rendesen megvolt hagyva a tető vastagság 3,5-3,8mm-re. Nyilvánvaló, hogy a hangszert utólag módosították nem teljesen hozzértő kezek, és ezt követően vették le a méreteket, majd így került be a szakkönyvbe. Szokás volt elvékonyítva a tető közepét "tuningolni" a hangját. Ettől a beavatkozástól időlegesen szebb, lágyabb lesz a hang, míg el nem fárad az anyag, új hegedűt azonban semmiképpen sem szabad így elkészíteni, nem lesz hosszúéletű.
szerintem csak megfelelő páratartalom, meg hőmérséklet kell és házilag is lehet gombakezelni a fát. ha zárt helyen van nem fér hozzá más gomba, vagy egyéb. úgy olvastam a 9 hónapi gombakezelés az optimális, ott volt a legjobb a hang. a 6 hónap is jó. ha tudnék ilyen gombákat szerezni, physisporinus vitreus a fenyőhöz, és a xylaria longipes a jávorhoz.
tudom, hogy te arcról beszéltél, de Karl Fuhr pofákról beszél a könyvében, vagyis a fordításban így van,szerintem nagy valszinüséggel az arcot mondhatja ő pofának. így akkor meg lenne fejtve a rejtvény :), mivel te tudod mi az arc :) és azok az arcok hány milliméter sáv szélesek az intarziától?
már látom mi volt félreérthető, alyuk alső szeménél kifelé kanyarodik a lyuk a káva felé, ennek az ívnek a hosszabbik széle az ív külső széle, ami a lyukon valójában belülről van a közép felé nem a káva felé, ez félreérthető volt.
arcfelekről, arcfelületekről beszéltem, azok a tető illetve hát kiszélesedő részeinek jobb és bal felei. két kiszélesedő rész van, azló és felső, tudod, az alsó a szélesebb. a lyukaknak főleg a belső szélét fontos vastagabbra hagyni, akár olyan vastagra is, mint a tető közepe. A lyuk külső szélét 2,7-3mmre szoktam hagyni, és az a legvlkonybb rész a lyukon kívül, kifelé haladva vastagszik 4mm-ig.
Ez azért valószínűleg nem ilyen egyszerű.tudni mit szeret a gomba, és garantálni kell, hogy más kártevő ne szaporodhasson.Még az is lehet, hogy kis tételben nem is oldható meg a kezelés, és olyat is el tudok képzelni, hogy spéci berendezés kell hozzá. Ezek persze csak feltételezések
"Ha az akarjuk, hogy pl a lyukakat megferülve gyorsabban érjen ki a rezgés, akkor logikus, hogy a lyukak szélénél, külösen az alsó szemük külső ívénél vastagabbra kell hagyni az anyagot, hogy az egész tető minél rövidebb idő alatt rezgésbe jöhessen"
a külső íve a káva felőli rész? azt milyen vastagra szoktad hagyni?
Tassy Andrásnak a számítógépes analízisét már olvasgattam a MEK-en. Le fogom tölteni. Az a könyv még nincs meg. :) Gyűjtök minden hegedűkészítésről szóló, hegedűkészítéssel kapcsolatos könyvet.
hát én ebben nem vagyok járatos. maradok egyenlőre a hangolásos módszernél, mert azt értem. ha minden ponton úgy rezeg ahogy kell, akkor ott se lehet probléma.
Én nem vennék ilyen drága hangszerfát, nekem elég ha megszerzem a gombát, azzal is lehet valamit kezdeni. :) Biztos fúl drága lehet, amúgy is drágák a hangszerfák, a gombakezeletlenek is :)
Tudok bion :), már nézegetem egy ideje a net-en :). Csak jó volna tudni, hogy honnan lehetne beszerezni, meg házilag hogy lehet a fa kezelését megoldani :)
A gombakezelésről a google fordítóval a laboratóriumi vizsgálat :)
Ezeket egyszer kellett végiggondolni, és arra jutottam vele, amit a mestertől is hallottam, és beváltak. innentől kezdve nem látom értelmét a hangolgatásnak, csupén az anyagom sűrűségét és erejét kell jól megbecsülni.
Apropó Tassy András mesélt nekem egy gombáról, ami leeszi a fa sejtjeiből a ballasztanyagot és csak a mechanikailag teherviselő részeket hagyja meg, ezzel jelentősen csökkentve annak sűrűségét, miközben a teherbírás nem romlik. Ez gyorsabb hangterjedést, fürgébb megszlalást tesz lehetővé. Hallotál erről valamit? Állítólag valahonnan lehet (persze jó drágán) rendelni ilyen gombakezelt hangszerfát.
Ezek alapján a végeredmény ismert, és arányaiban minden vonós hangszernél követendő, illetve az anyagtól függően módosítandóak a méretek, de az arányok maradnak! Innentől a legvastagabb és legvékonyabb pont megadásával tudni lehet az egész hangszer vastagságtérképét. A lagvékonyabb az arcfelek közepén: tetőnél 2,2 mindig; hátnál 2,2-2,5. A legvastagabb rész a lábtalp alatt tetőnél 3,5-3,8 hátnál 4,5-4,8. hátnál még azt kell tudni, hogy a lélek alatt nem megyünk 4,3 alá, még akkor sem, ha emiatt aszimmmetrikus lesz kissé a térkép, illetve a másik, hogy a gerinc mentén mért legvékonyabb rész kicsit kintébb van a háton mint a tetőn, de mindkettőlén nagyjából ott van ahol a leg szélesebbek alul is és felül is.
Van egy barátpm, aki idős korára tanulta ki a szakmát, aktív korát gépészmérnökként töltötte. Ő használja a homokábrákat hangolásra, de a szélein megfogott tetőre és hátra. Egyszerűen egy szintetizátort használ gerjesztőnek, pontosabban a hangszóróját. Lenyomja a megfelelő billentyűt és a szinti adja a kívánt frekvenciájú gerjesztést. Alumíniumport szór a felületre, és ekkor kirajzolódik a csomóponti ábra, melyeknek mindegyik frekvenciára van egy bevált alakja, amit mutatnia kell. Ha ettől eltér, akkor a megfelelő helyről levesz az anyagból. Hogy honnan kell levenni, azt a xilofon analógiával határozza meg. Úgy kell elképzelni a tető egy kersztmetszetét, mint metszősíkbeli xilofont. Ha a közepéből vesz le, az alaphang mélyül, a csomópontok medig közelednek egymáshoz, ha a végeiből, akkor fordítva. Érdemes letölteni a MEK-ről a szakdolgozatát, Tassy Andrásnak hívják.
Persze én magam nem hiszem, hogy hangolgatni fogok. Egyszerűen azért mert fölöslegesnek érzem. Én nem frekvenciák analízise alapján goldolom végig a vastagságtérkép megalkotását, hanem a statikus terhelés eloszlása illetve a rezgés terjedése alapján. E két elgondolás eredményeit egymársra kell szuperponálni. A staikus terhelés józan ésszel végiggondolható, hogy hol veszi igébe a lemezt jobban.
A hangterjedésnél három dolgot kell figyelembevenni:
1,) hogy egy anyagban terjedő rezgésfront energiája állandó, vagyis a területe és az amplitudója a terjedés során egymással fordítottan arányos. Az érthetőség kedvéért gondoljuk végig miként megy végig a hullám pl egy karikás ostoron. A vastag tövét meglendítem a karommal olyan sebességgel, amit a karommal meg tudok csinálni. Ez a sebesség nem túl nagy. Igen ám, csakhogy ezt a lassú meglendítést a karikás nagy keresztmetszetű, nagy tömegű részével csinálom meg. Ez az energia hullám formájában tovább terjed a karikás kissebb tömegű szakaszára, amely már ugyanezen energia hatására nagyobb sebességgel és amplitudóval tér ki, eladdig míg a sudár legvégén lévő finom szálak már elérik a hangsebességet és felületüket lökéshullám - hangrobbanás hagyja el.
2.) A gerjesztési pontoktól sugárirányba (kivéve a lyukaknál) terjed a hang a lemezben, vagyis a rezgés keresztmetszete állandó lemezvastagság esetén nő, az amplitudó a fentiek miatt csökken. Ezt korrigálandó a gerjesztési pontoktól távolabb eső részeket vékonyítani kell, hogy az oda kifutó rezgés amplitudója nőjön.
3.) A terjedési sebesség a vastagsággal fordítottan arányos, mert a merevség is fordítottan arányos vele. Ha az akarjuk, hogy pl a lyukakat megferülve gyorsabban érjen ki a rezgés, akkor logikus, hogy a lyukak szélénél, külösen az alsó szemük külső ívénél vastagabbra kell hagyni az anyagot, hogy az egész tető minél rövidebb idő alatt rezgésbe jöhessen
Ezen elvek alkalmazásával ki lehet ókuláni a következőket:
A statikus terhelés miatt a lábtalp alatt kell a legvastagabbnak lennie, és a középen hosszában végigfutó, a környezeténél vatagabb, de azt arányosan követő vastagságú "gerincet" kell hagyni. Továbbá a középső résznek a szélére nem futhat ki olyan vékonyra, mint máshol, mert itt többet kell tartania a terhelésből. Továbbá A legvékonnyabb részek nem közvetlenűl a kávalécek kezdeténél kell lennie, hanem attól bentebb, mivel a kávák és a kávalécek a láb terhelés ellen fellépő ellennyomatékkal terhelik a tető és a hát széleit, ugyanez a tőkék környezetére fokozottabban igaz, mert azok merevebbek. A legvékonyabbak a terhelés elviselésében legkevésbő résztvevő részek, vagyis melyek a terhelés bevezetésétől és az ellentámaszoktól (kávák) legmesszebb vannak, ezek a területek az arcfelek közepei.Ez volt a statikus végiggondolás.
A tető gerjesztési pontjai a lábtalp, és a lélek miatt a háttól a kávákon keresztül is kap, de kisebb amplitudóval, és valamivel későbbi aktivitással. Ezen pontoktól és vonalaktól legtávolabb eső részeken kell a legvékonyabbnak lennie. Ezek a területek az arcfelek közepei, ide fut ki az "ostorcsapás", ezek a legfontosabb rezonáló felületek. Ez volt a rezgésenergia megmaradásán alapuló végiggondolás.
A rezgés terjedést követő végiggondolásnál azt kell elérni, hogy ezen fontos rezgési területekre a lehető leghamarabb, és a különböző forrásokból egyszerre érjen oda a hang. Innen tudjuk, hogy a középső homoró kávák szélétől befelé eső legvékonyabb résznek vastagabbnak kell lennie, mint az arcok közepe, hiszen innen még mennie kell tovább a rezgésnek, ez még nem az "ostor vége", ugyanezen elgondolá alapján a tőkék miatt a középvonal mentén mért legvékonyabb területnek is vastagabbnak kell lennie, mint az arcok közepeinek.
én aprof. Karl Fuhr-A hegedű akusztikájának rejtélyei könyvében leírt tető és hát hangolást követem. A kész tető és hátlemez részei meg vannak határozva hogy milyen hangonkell szólnia és egymáshoz arányítva is. Lehet a lefordított agol szöveg is ez, csak azok a meghatározások nem érthetőek, merthogy nem tom mi a delta, A0, B-, B+ stb.
Péteri Karcsi ajánlotta ezt a cikket, a net-ről töltöttem le angolul, és lefordíttattam egy angoltanárnővel. Azt mondta Karcsi, hogy ha e szerint készítünk el egy hegedűt, ilyen rezonanciák szerint, akkor annak hangilag tökéletesen jónak kell lennie. Csakhogy nem értek benne mindent. Ezek mik ? :) A0, A1, C2, B1-, B1 +, B0, hangoló módok és a különböző delták. Alsópofák. És mi a felső lemez kapcsolási frekvenciája ami nem lehet több mint 268 Hz.
Stradivari hegedűk titka mítosz vagy valóság? Valójában, ezt csak úgy érthetjük meg, ha belemélyedünk a magasan képzett mesteremberek által kifejlesztett hagyományos technikákba, amik a szólóhegedűre jellemző akusztika törvényén alapulnak, amiről aztán letettek a társadalom kulturális evolúciójának tulajdonítható racionális módszerek kedvéért.
Az olasz mesterek hangoló (tuning) technikjának újrafelfedezése egy olyan adatbázis létrehozását tette szükségszerűvé, mely 90 hegedű szerkezetét foglalta magába. Ezen adatok elméleti kutatása és az eredmények összehasonlítása racionális magyarázathoz és a módszer empirikus igazolásához vezetett és az alapgondolathoz is, hogy mi a különbség a régi és modern hegedűk ívelése között.
Ez a könyv bemutatja a módszert,hogy optimalizált súllyal a hegedű szabad tetején és hátsó lemezén ……..valamint az A0, A1, C2, B1-, B1 +, B0, hangoló módok és a különböző delták
Módszerét.. Több fejezetet szentel az anyagok kiválasztására és felületi kezelésekre,amit a kemencében szárított fa és lakkozás szintézise követ.
Hangszereik készítéséhez, az olasz hegedűkészítő mesterek egy egyszerű, reprodukálható technikát alkalmaztak, ami abból állt,hogy először felhangolták a boltozat külső hajlatát (extrados)egy előre meghatározott hanggal vagy frekvenciával,majd kivájták az belső hajlatot(ívet)=intradost. A szabad felsőlemez és hátsólemezek frekvenciája ezen feltételektől függ,függetlenül az anyag súlyától. A hangolást a lemez megérintésével érték el, majd a hallott hangot összehasonlították bármely hangszer produkálta hangéval. Ez a kipróbált és bevált módszer bizonyára hosszadalmas ’kiképzést’ igényelt a fa visszatérő higroszkópos instabilitásának köszönhetően és nehéz lehetett modern technológia nélkül továbbhaladni.
A sűrűség, a gyorsaság, a rugalmasság, és a frekvencia változóak, követvén az anyag nedvességtartalmát ábrázoló ívet . Egy átlagos16 hZ frekvencia amplitúdó a fedőlemez 5-ös frekvenciájú rezgésmódjánál lesz megfigyelhető(basszus gerendával) ,vagy egy szabad hátsó lemezzel fehér színben (megj. Ez a szín arra utal,hogy megveszed a hegedűt és sajátkezűleg te fejezed be?),amikor az anyag nedvességtartalma a fában 6-12% között mozog. Amikor az anyag páratartalma 4,8 %-ra csökken, ez a terjedelem 24 Hz-et is elérhet. A C2, B1- és B1+ módoknak ugyanannyi frekvencia az amplitúdójuk. Télen bemelegített műhelyben lehet a legjobb feltételek között behangolni a felső és hátsó lemezeket, ilyenkor a fa általában 6%-os nedvességtartalommal bír.
A modern (vagy barokk) hegedű lemezeket ugyanazon elv alapján kell összehangolni: egy hanggenerátor használatával, ami 4 Hz pontosságon belül szemlélteti a csomóponti mintákat és hangolja be az anyagok frekvenciáit, figyelembe véve a fa pillanatnyi nedvességtartalmát. Két példa illusztrálja az eljárást, ami érvényes az összes hegedű modellre. Az elejétől kezdve a fehér hegedű befejezéséig a gyártás minden pillanatát a csomóponti mintákról készült fotók kísérik( vagy mintalevétel?).
Az audio-capture software-k használatával a lemezek, basszus gerendák, hegedűtestek, mind kézzel behangolhatók, mint pl. az ingyenes Audacity és a gyengébb minőségű(kevésbé érzékeny) mikrofon. Alfredo Accattatis ingyenes szoftver Visual Analyser -je három előnyös funkcióval rendelkezik: hullám generátor, frekvencia mérő, és hangelemzés. Csak csatlakoztassa a számítógép "output"-ját (kimenetét) egy hangerősítőhöz és kapcsolja ezt egy hangszóróhoz.. Ez lehetővé teszi, hogy bármely más felszerelés nélkül aktiválja és megjelenítse a csomóponti területeket vagy hogy a lemez megérintésével mintát rögzítsen ,mielőtt mikrofont csatlakoztatna a számítógéphez, ill. hogy minden rezgésmód frekvenciát elemezzen. Ezt a két programot felváltva használhatjuk : az Audacity-t gyakorlati szempontból, a Visual Analyser-t pedig generátorként és frekvenciamérőként.
Ugyanakkor egy hanggenerátor segítségével jobban láthatóvá válnak azok a területek, ahol az anyag intrados-án(belső ívén) a fát el kell távolítani a csomómenti mintáknak megfelelően. Továbbá, a 2-es és 5-ös mód megfigyelésekor a csomóponti területek segítik ezen technika megértését és elsajátítását.,különösen a lemezek központjában lévő vastagság esetében. Az egyes készítők választásától függ, hogy az anyag hangolását hanggenerátorral vagy audio-capture szoftverrel valósítják meg.. Mindkét eljárás egyidejűleg is használható, a saját előnyeikkel és hátrányaikkal.
A hegedű felső és hátsó lemezeinek hangolásakor,amit az anyag súlyának optimalizálásával érünk el, lényeges szempont a boltív alakja és térfogata. Hosszú ideig erről elfeledkeztek és nem tekintették lényeges alapnak a hegedű hangolásakor. Mivel az antik hegedű egyszerű vizsgálata nem engedi a vizsgálót mérvadó következtetések levonására, mint pl. a boltív meghatározó szerepével kapcsolatosan, a kutatások más megfigyelések, szempontok irányába billentek el.
Azzal, hogy megtervezzük egy a tökéletes geometrián (arany ráción) alapuló hegedűmodellt és újragyártjuk egy Stradivari vagy Guarneri hangszer legkiválóbbját még nem feltétlenül érjük el azt,hogy a hangolása is kitűnő lesz. Minden a vibrációban (rezgésben) rejlik, minden rezgés a fizika vagy akusztika törvénye, a hegedűtől kezdve az atomok titkos melódiájáig: innen jön a szükség a felső és hátsó lemezek behangolására.
A szólóhegedű és tanulóhegedű közti hatalmas különbség ok-okozati összefüggésben áll egymással. A lemezek kávához való csatlakoztatása csökkenti a szabad anyagok frekvenciáját. A lemezek csatolási frekvenciáját, a szólóhegedűnek specifikusan megfelelő hangjegyek vagy frekvenciák korlátozott, eltérő sorrendjében kell hangolni, ugyanúgy mint Stradivari vagy Guarneri legkiválóbb hegedűit.
Felix Savart a Tudományos Akadémián bemutatott értekezésében 1819-ben ugyanezen hangolási jegyekre utalt (a Stradivari korszak 415 Hz-es hangterjedelmét használva).
A módok frekvenciáját C2, B1-, B1+-ban állapították meg, függetlenül a fa sűrűségétől, az anyag vastagságától és súlyától. Ahhoz, hogy az anyagok az előre meghatározott kapcsolási frekvenciát érjék el, a szabad lemezek frekvenciáját meg kell határozni. Ennek eléréséhez a kezdő hangerő extradosának(a boltozat külső hajlatának) 5-ös fokozatát egy előre meghatározott frekvenciára kell hangolni, a fa akkori nedvességtartalmát figyelembe véve, még mielőtt kivájnánk az intradost(a botív belső hajlatát)
.
Több oka is van, amiért a hátlap összekapcsolási frekvenciája mindig magasabb, mint a felső lemezé:
• A basszus gerenda beragasztása megnöveli a kényszert az anyagon, továbbcsökkentve a szabad anyag frekvenciáját miután odaszerelték a bordázathoz(kávához?)(kb. 25 Hz-vel lejjebb,mint a hátsólemezt) •A felső lemez kapcsolási frekvenciája sosem haladhatja meg a 268Hz-et 6% nedvességtartalom esetén, máskülönben a hangszer túl élesen és agresszívan szólalhat meg. • Ha a felső és hátsó lemezeknek ugyanaz a csatlakozási frekvenciája, a hegedűvonó nem tud megbirkózni a hangszer dinamikájával és erejével, a vonó impegrál (telítődik?)..
Ez megmagyarázza, hogy Stradivari és Guarneri, akiket ezen technika legnagyobb mestereinek tekintenek, miért hangolta 1,5-1 tónussal feljebb a hátsó lemez csatlakozási frekvenciáját a felső lemezénél. A legjobb olasz hegedűkön, a delta a két frekvencia között 25 Hz átlagot ér el..
• A felső lemez kapcsolási frekvenciája határozza meg a B1- mód frekvenciáját és a hegedű dinamikáját. • A hátsó lemez kapcsolási frekvenciája pedig a B13 mód frekvenciáját határozza meg és a hangszer erejét (kapacitását).
Azért, hogy olyan eszközünk legyen,mely játék közben tökéletes egyensúllyal bír, vagyis tiszta, szép hangot adjon ki, s a húrok a legkisebb érintésre is reagáljanak, s telítettség nélkül jól ellenálljanak a vonó támadásának, a felső és alsó lemezek közötti delta nem lehet kevesebb, mint 20 Hz és nem több, mint 30 Hz, vagyis a delta a B1+ és B1- módok között nem lehet kevesebb,mint 75 Hz és nem lehet több, mint 95 Hz.
Egy jó hegedűn, az üregtérfogat 1920 és 1980 cm3 között van 6%-os fa nedvességtartalom esetén. Ez lehetővé teszi az A0 üreg módfrekvenciának, hogy 238 Hz és 242 Hz között hangolják be ’hangszeg’ nélkül(egy kis faszeg a hangszer belsejében, ld.kép ), az f-lyuknak(hanglyuk) egy 8,5-9,5 cm2 résnyi területet hagyva. A kis rések növelik a légnyomást és összetartják a harmóniát, amint távoznak az f-lyukon, ezzel növelve a hangszer szállítóerejét. Egy fehér ’hegedű hangdoboz’ 50 cm3-vel összezsugorodhat vagy kitágulhat,ha a nedvességtartalom 4,8-13, 5% között ingadozik, így 6 Hz-zel módosítja az A0 üreg frekvenciát(hangszeggel vagy anélkül).
A B0 mód frekvenciát az A0 üreg mód frekvenciájára kell hangolni hangszeggel. Fényezetlen nyakon, ennek kb. 10Hz az amplitúdója, amikor a páratartalom 6-10% között váltakozik.
Az anyagok előzetes kiválasztásakor a sűrűséggel (tömöttséggel) kell kalkulálnunk. Az alacsony sűrűségű anyagok nem összeegyeztethetetlenek, feltéve ha nagyon rugalmasak( ilyen anyag azonban kevés van). Az átlagos vagy magas sűrűségű anyagok ellensúlyozzák a kis rugalmasságot, csakúgy, mint az összenyomó erőt és nem hagyják, hogy a hangoló faszeg mély nyomot hagyjon a felső és hátsó lemezen.
A hosszanti gyorsaság határozza meg az anyag valós frekvenciáját (mód 5), a hangszerkészítés bármely szakaszában is tartsunk, s ez határozza meg a boltozat hosszanti görbéjét is. A keresztirányú gyorsaság határozza meg az extrados ívének keresztirányú görbéjét a 2-es mód frekvenciát, és a felső és hátsó lemezek közepének vastagságát. Ha a lemezek közepének vastagságának kiegyenlítéséről megfeledkezünk,35 Hz-cel az oktávja alatti 2-es módozatú frekvenciát kapunk. Ennek dacára, ez a frekvencia nem befolyásolja a C2, B1-, B1+ módokat.
A maximum hangerő és dinamika keresése a hegedűt a tökéletesség közelébe viszi, vagy épp a káosz szélére sodorja. Az évek során az anyag veszít hemicellulózitásából (ez a gombasejtfal anyaga), valamint csökken az anyag átlag nedvességtartalma. A hátsó és felső lemez kapcsoló frekvenciája növekszik, továbbá a C2, B1-, B1+ módok frekvenciájával is ez történik. Ha ezen frekvenciák a kritikus határt fölé kerekednek, a hegedűn nem lehet játszani.
Egy megoldás létezik e súlyos probléma elkerülésére: a csúszás indukálása, mely technikát az olasz hegedűkészítők alkalmazták. A hegedű tetejét és hátsó lemezét vagy a fehér hangdobozt (=nyitott hely a hangszer belsejében) napnak vagy ultraviola sugárnak kell kitenni (zárt helyen) vagy meleg környezetbe helyezni, hogy láthassuk, milyen magasra nőhet a rezgésszámuk, hogy ezután a megfelelő értékre csökkenthessük, szükség esetén.
A 6% páratartalom alatti dehidratáció összezsugorítja a fát, megengedve, hogy a lemezek rezgésszámai stabilizálódjanak kapacitásuk csökkentésével, hogy max. 12% -nyi nedvességet abszorbáljanak, mindezt miután a méretezés megtörtént a hangdoboz belsejében és a lakkozás a külső felületen. Az anyagok nedvességtartalma 4.8-8 % között lesz, ami a B1- és B1+ módok rezgésszámát(frekvenciáját) megakadályozza abban, hogy a kritikus pont alá- vagy fölé csússzon.
Ez az eljárás megerősítheti azt, ami elhangzott Cremeni Galielo-nak küldött jól ismert 1638-as levelében, vagyis hogy ’ tökéletes hegedű nem készíthető a nap sugarainak melege nélkül’.
Ezért készített Stradivari előre elő-gyártott fedő és hátsó lemezeket, hogy a nap hatásának tegye ki azokat hosszabb ideig. Így tett a fehér hegedűkkel is.
Szia! 1-2 dolog,ami nem volt tiszta számomra:
coupling frequency= csatolási frekvencia/rezgésszám? Sokszor előfordult,de te biztos érted.
Többször elhangzott a ’violin in the white’ kifejezés,ami elvileg fehér hegedűt jelent,de ez furi volt nekem,beütöttem a google-ba és volt 1-2 angol oldal,ahol így magyarázták,hogy ez olyan hegedű,amit előre megveszel, s saját kezűleg fejezed be (gondolom lakkozod be vagy vmi ilyesmi)
B1- mode = módnak, módozatnak fordítottam, nem tudom pontosan hogy mondjuk
a delta szót deltának adta ki mindenhol
a ’sound post’ –ot is csak találgattam, majd egy oldalon ,angol wikipédia, leírta, mi ez, ez egy kis faszeg a hegedű belsejében a láb alatt valahol, de nem tudom,hogy hívják magyarul,ezért én csak hangszegnek neveztem el J
közben letöltöttem a hegedű részeiről angolul, magyarul is képet magyarázattal,azt is átküldöm,az is hátha segít,ha vmit félre fordítottam
Ez a bátraknak szól. Addig ne kísérletezz a fő testrezonanziák megtalálásával, míg nem vagy jártas az Audacity használatában és az ’érintési hangszínek(tónusok) megtalálásában a fedőlapon és hátsó lemezeken,mert bele fogsz őrülni!:) Van egy weboldal (John Schmidt hegedű,Larinburg, North carolina, Usa), aminek 2 pdf file-ja van (’ Hegedű mód mérések 1 és 2 Don Noon által) és nézd meg a Maestronet B1+ és B1-ról szóló Don és Anders Buen magyarázatait tartalmazó chat oldalakat is, melyek leírják az alapokat és,hogy hogy mérd az A0,A1,B1-,B1+ testmódokat a kész,felhúrozott hegedűkön. Csak pár percbe telik megtalálni az összes kulcs testmódot.Ezeket itt a Strad3D alaki nézet oldalon láthatod.
Benedvesítem a húrokat egy ronggyal a húrok alatt, bal kézzel megfogom a hegedűt felső részén és a láb oldalán megérintem egy ceruzával vagy golyóstollal. A mikrofonnal az f-lyuk fölött minden fő rezgésnek láthatóvá kell válnia,a tetőpontot mutatva,,kivéve a CBR-t és A1-et. Don Noon a testrezgéseket még pontosabban méri: A0- mialatt megérinted a C-bout-ot (= hanglyuk feletti és alatti rész neve, a hegedű dereka) tedd közel a mikrofont az f-lyuk felső részéhez B1- A hátsó rész közepe tájához tedd közel a mikrofont és a közelében érintsd meg CBR- közelítsd a mikrofont egy C-bout széléhez és érintsd meg az ellentétes C-bout-ot a hátán B1+ közelítsd a mikrofont a hegedű tetejéhez,épp az f-lyuk fölött és érintsd meg a lábat,mondjuk egy ceruzával A1- közelítsd a mikrofont az f-lyuk alacsonyabban fekvő részéhez és érínts meg a hegedű derekát (vagy a ’hasát’ a húrtartó rész mellett)
Ekkor látni fogod: A0(helmholtz) tetőpont kb. 270 HZ körül ,és B1- kb 410-460 Hz között B1+ 510-550 Hz között és A1 B1- és B1+ között 450-485 Hz
A jobb oldalon lévő példa egy Audacity FFt helyzetmeghatározás a vörös ’Juzek’ hegedűmhöz, amit a láb oldali részén ceruzával érintettem meg. 50 Hz-nyi hang van(mint az USa-ban mindig), A0 265 Hz-en van (nagyon magas tetőpont), B1- 449 Hz, egy kis A1 válik láthatóvá 465 Hz-en és van B1+ 540 Hz-en. Itt látható ezek kivonata a tetőpontokkal. Pont ugyanezen Audacity FFT görbéket/ helyzeteket láthatod Don Noon 2 leírásában a Schmidt website oldalon,amit már fentebb említettem.
Hogy a fontos A1 rezgést pontosan megtaláljuk (és ez a rezonancia főként a hegedű mentén található légoszlopé) a benedvesített húrokkal, tarts a hegedűt a felső részén és érintsd meg a ’hasát’ vagy a húrtartót az ujjaddal vagy ujjperceddel. Állítsd be a mikrofont,hogy pont a jobbkéz felőli f-lyuk alsó ’0’ részén legyen,pont benne,ha lehetséges. Ekkor látni fogod a a tiszta rezgéseket A0-n (270Hz kb.) és A1-n (450-485 Hz között). Ezzel a módszerrel láthatod a Jurek hegedű nagyon erős A0-ját 263 Hz-en .Ha a jobb oldali képre kattintassz az A1 mód frekvencia erős 462 Hz-nyi tetőpontot mutat. Ezen helyzet kivonatai itt láthatók(gondolom az eredeti szövegben itt van vmi kép). A B1+ és- módok tetőpontjai jóval alacsonyabbak. Ha Patrick Kreit oldalára nézel(vagy még jobb,ha megveszed a könyvet), látni fogod milyen erőteljesen ajánlja hogy ezen kulcs testrezonanciák közötti kapcsolatnak egy koncertminőségű hegedűhöz ilyennek kellene lennie: - 75-95 Hz közötti delta a B1+ és B1- módok között - -60 és 90Hz közötti delta B1+ és A1 módok között - - 0 és 16 Hz közötti delta A1 és B1- módok között
Ha a Schmidt weboldalon található D.Noon írásának instrukcióit használod,könnyen megtalálhatod a CBr-t vagy C2 módot, ami 350-420 Hz között fekszik,de néha nagyon közelinek láthatod a kettőt egymáshoz. A Juzek-nek a CBR 370,5 Hz-en van.
ezér jobb a szeszlakk. :) olvastam olyan írást/merhogy az oljalakktól lágyul a hegedű hangja/, hogy nem az a lényeg, hogy olaj e vagy szesz, haenm hogy mi marad a hegedűn. olajlakk is lett már betonkemyény amikor megszáradt, és szeszlakkban is vannak jó rugalmas lakkok. ez is príma rugalmas szeszlakk amivel most lakkoztam. az a durva az oljalakknál, hogy akkor 3 év várakozás, oszt kiderül, hogy nem is jó. :)
hm, akkor jó, mert már most is jó a hangja. :) és a sok gyakorlástól folyamatosan javul. az okpés ha még fényesedik. és a lényeg, hogy a húrok üresen szép tisztán simán szólnak.
Te szoktad mérni a rezonanciát a hegedűn? pl. kész hegedűn.
Azt lehet érezni, mikor megkocogtatod, hogy már megszáradt. Egy réteg elég, a második már a gumiarábikumos legyen. Ha belegondolsz, rájössz hogy fölösleges több réteget felkenni, hiszen azért (is) kenjük, hogy megakadályozza alakk beivódását a fába. Namármost, ha lakkot nem engedi beszívódni, akkor a köbetkező sor vízüveget sem, annak meg semmi értelme, hogy a felületen kérget alkosson. Ha vastagságot akarsz vele korrigálni, akkor meg azt lehet csinálni, hogy kívül is és belül is bekened. Én sikerrel alkalmaztam részleges bekenéssel vastagságtérkép korrekcióra. A vízüveg azt csinálja a fával, hogy növeli a Young -moduluszát, ezzel a hang terjedési sebességét, így csökkenti a megszólalási késedelmet, gyorsabb lesz a hangszer.
Az hogy felkenés után nem jó a hang, semmit nem jelent, ha 8 hónap múlva is rossz, az már baj. Egy szeszlakk 8 hónap alatt keményedik be annyira, hogy kifényesedik a hang, egy olajlakknak ehhez 3 év kell.
