Nyitotta:Cayman Island, 2011.03.18 20:01 |
Hozzászólások: 10199 | Hozzászólók: 281
Líbia elleni katonai csapás néhány órán belül megkezdődhet, és a franciák "részt fognak venni benne". Szakértők szerint a bombázást már nem befolyásolja a tűzszünet bejelentése.
A klasszikus vicc szerint egy nő kapaszkodik az erkély-korláton a 9-iken, és egy pasi üti a kezét, hogy engedje már el. Pillanatok alatt csődület gyűlik össze, és ordítanak a pasinak, hogy hogy lehet ilyen szemét rohadt gyilkos, azonnal hagyja abba, és húzza fel a feleségét. Erre az lekiabál a tömegnek:
Légierővel meg páncélosokkal könnyü a sivatagban csatár nyerni a kalasnyikovok ellen,de már egy nyomorult kisváros bevételénél is mennyit tököltek.Városharchoz gyalogság kell,az meg nincs,igy inkább szétlövik az egészet.
SZVSZ nem csak olaj... eccerűen a kapitalizmus - amióta csak létezik - mindig expanzióval képes kezelni a válságokat... "szines forradalmak" megvótak, most a "twitter-forradalmak" vannak soron, amelyek persze semmi másról nem szólnak, mint arról, hogy hogyan darálják be a pánarab szocializmus országait a globális imperializmus és szabadpiac rendszerébe... a recept meg ősi, öszeugrasztani a helyi erőket (itt törzsfőket), majd úgymond "békét és szabadságot teremtve" katonai beavatkozással megfelelő bábkormánnyal lecserélni az épp uralkodót...
Marhára érdekes, amit mondasz, de van más megoldás?
Az alapprobléma (szerintem) az, hogy különböző kultúrák, civilizációk léteznek.
Az arab/muzulmán civilizáció, életmód és a nyugati marhára különbözik; az ortodox muzulmán és a nyugati kizárják egymást.
Ezzel (látszólag) semmi gond addig, amíg egymástól elszeparálva élnek.
De mi van, ha létrejön az információáramlás és ismerkedés a két világ között?
Ha pl. egy muzulmán nő szívesen hordana nyugati ruhát a csador helyett?
Vagy pl. egy nyugati ember szívesen utazna egy muzulmán országba, és ott meg-meginna egy üveg sört?
Vagy ha egy hithű muzulmán pl. Németországban dolgozik, és megkövetelné a családjától, hogy az otthoni vallási előírások szerint éljen, ami óriási konfliktusokat okoz?
Még nem találtak tökéletes, súrlódásmentes megoldást a kultúrák együttélésére.
Viszont a globalizáció, az információ- és árucsere itt van, akár tetszik, akár nem.
Nem véletlen, hogy az NDK és az NSZK is csak a berlini falnak "köszönhetően" létezhetett egymás mellett.
Libia meg egyszerü eset,hisz itten tulajdonképpen a légierő(kizárólag kadhafa törzs) meg a páncélosok +nehéztüzérség (kadhafa +szövetségesek:megarha ,beduinok)támadják a többi,katonailag gyengén képzett,elnyomott törzset(pl varfalla-legnagyobb kb 1 millió,Misszuratanál vagy zuvajják,Bengházinál.A lakosság kb 10-15%,nehézfegyverekkel felszerelt és kiképzett része a többiek ellen.
A légierőt,páncélosokat meg a libiai sivatagban csekélység kiiktatni,a többit meg oldják meg maguk.
Na most ez a "írtja népét" is igencsak relatív kategória sajnos.
Azzal odáig semmi gond, hogy ez ellen próbál a világ valamit tenni. Nade
mondjuk az iraki "demokrácia teremtés" hány áldozattal is járt eddig?
Optimiták 200000 ezerre a realisták millió fölöttire becsülik a "járulékos áldozatként" meghlat iraki civilek számát...
És ebből több tizezer akik nem hadműveletek következtében haltak meg hanem a "nyugati felszabadítók" bosszúból, szórakozásból, heccből, stb, stb öltek meg őket.
Szóval ha mindenkit bombáznánk aki írtja a népet eléggé ki kellene terjeszteni a légicsapásokat...
Hát, téged egy percig sem zavar, hogy a Nyugat momentán a "twitteres forradalmaival" - akárcsak pár éve a "szines forradalmaival" pünkt ugyanazt csinálja, mint amit beidéztem a 96-ban?
"Boszniában mennyi idő telt el haszontalan pöcsöléssel, és a mészárlások tehetetlen bámulásával"
Ez nem pontosan így volt, mert a srebrenicai mészárlásban pl a holland békefentartók tulajdonképpen segítették a szerb szabadcsapatokat, nem csak tehetetlenül szemlélődtek...
A fellazítást szolgálta a lélektani hadviselés (psychological warfare) politikája is, amely a kommunista rendszerekkel szembeni ellenállást, a diktatúrák felszámolásába vetett hit táplálását tűzte ki célul.
A lélektani hadviselés fő eszközei a Nyugatról sugárzó rádióadók, az Amerika Hangja (Voice of America), a State Departmentnek alárendelt Szabad Európa Rádió (Radio Free Europe) voltak. Az utóbbi számára 1951-ben készített kézi-könyv szerint a kelet-európai népek egy világháborútól remélik országaik felszabadulását, ugyanakkor a rádióadó hullámhosszain megszólalóknak óvakodniuk kellett attól, hogy nyugati katonai intervenciót ígérjenek hallgatóiknak, de hangsúlyozniuk kellett, hogy „nem jöhet létre tartós béke, amíg a Moszkva befolyása alatt álló rendszerek megdöntésére sor nem kerül, és amíg a szovjet imperializmus árhullámát ilyen vagy olyan módon arra nem kényszerítették, hogy elvonuljon hallgatóink földjéről”. 1956-ban azonban bebizonyosodott, hogy a remények ébrentartása és a hiú ábrándok táplálása közötti választóvonalat nem sikerült mindig betartani. Egyes műsorkészítők felelőtlen ígéreteket tettek közönségüknek.
A rádióadások tartalmának összeállításakor figyelembe vehették és felhasználhatták a vasfüggöny mögötti elégedetlenségről szerzett információkat, melyeket emigránsok kihallgatásával vagy az onnan érkező magánlevelek elolvasásával és tartalmuk feldolgozásával szereztek. Az utóbbiakat tehát nemcsak a hazai belügyi szervek bontották fel, hanem az Ausztriában működő ún. Civil Cenzúra Csoport is.
Egy másik, különös módja volt a lélektani háborúnak a léggömboffenzíva. Az ún. „Prospero-hadművelet” keretein belül 6500 léggömböt küldtek csehszlovák területre 12 millió röplappal, melyeken a következő üzenet volt: „a rezsim gyengébb, mint gondolnátok, a remény a népben rejlik”. A ballonok meglehetős irritációt okozhattak a csehszlovák vezetésnek, mert a légierőt is felhasználták azok megsemmisítésére. A Magyarországon „bevetett” léggömbök ellen a Rákosi-rezsim számos alkalommal tiltakozott. Az amerikaiak a légballon-hadművelet leállítását aduként igyekeztek felhasználni eredmények kicsikarása érdekében.
A pszichológiai hadviselés keretein belül nemcsak békés lépések merültek föl, mint pl. élelmiszercsomagok osztogatása Kelet-Berlinben az ottani alacsony életnívó leleplezésére, hanem harcias intézkedések is. Ide tartozott az ún. Kersten-féle kiegészítés, amely 100 millió dollárt juttatott a szovjet zónából érkezett menekültek katonai megszervezésére. 1952 és 1955 között 60 ezer önkéntes kapott volna katonai kiképzést. A legjobbakat pszichológiai, illetve nem hagyományos harci tevékenységben kívánták felhasználni. Végrehajtása azonban megbukott az amerikai katonai vezetés ellenállásán. Hasonló ok miatt nem került sor az Eisenhower által elrendelt Önkéntes Szabadság Alakulat (Volunteer Freedom Corps) felállítására sem.
Ez kérdés, hogy mennyire tervezett a nyugati beavatkozás és mennyire csak futnak a pünzük után... Ezt most még nehéz megítélni.
Kadhafi megdöntésének lehetnek komoly előnyei és komoly hátrányai a nyugat számára.
Sztem több évtizedes terv a sajt (olaj) kiéneklése Líbia kezéből, de eddig a kockázatok nagyobbak voltak mint a rövidtávú nyereség.
Kadhafi nem volt mindíg a nyugat nagy barátja de a pánarab nyugatellenesség támogatója sem...
Sok a nyugati világ számára is gondot jelentő militáns arab szervezett bepróbálkozott már Líbiában és Kadhafi ezeket mindíg nagyon keményen leverte, így a nyugatban kicsit az a kép alakult ki, hogy Kadhafi a radikalizálódás ellen megvédi Líbiát.
Tehát jó lenne megdönteni, de kockázatos...
Hogy most aztán a kezdeményezés nyugatról jött, vagy csak látták, hogy valami lesz és jobb beavatkozni mint kimaradni..., ez kérdés.
Minden esetre a "békés tüntetőket" valaki csak felfegyverezte, ami azért nem kétperces művelet, és az sem hiszem, hogy a nyugati hírszerzéseknek ne tűnt volna fel, hogy a líbiai forrongók körül egyre több "pánarab harcos" kezd mozgolódni. Olyanok akik más ügyekben amúgy a nyugat esküdt ellenségei...
Szóval ez azért bizonyos előkészítettséget feltételez.
Sztem kényszerpályára tették saját magukat a "nyugatiak". Mikor úgy tűnt, Kadafi veszít, akkor elítélték nagyon a személyét, elfogadták hogy a felkelők képviselik eztán Líbiát és befagyasztották a kinti számláit.
Ha továbbra is fontos üzlet a líbia olaj akkor az elsőből még valahogy vissza lehet táncolni, a másodikból nehezebben, na de harmadik, hát az ciki. Most már muszáj hogy ne Kadafinál legyen az olaj, behúzták saját magukat a csőbe.
