A régieknek üzenem: belevágtam, újra van sstyle edzés. Vasárnaponként 17h-kor , a Szentendre Gymben a Kőfaragó utcában vagyunk. Jól felszerelt, nagy terem, ára jó, van hely mellettünk is, legalább oszlik a bérlet. (régen többen kerestetek hétvégi edz(eget)éshez helyet) . Hét közben még képlékeny, egyelőre Szentendre az is, de mivel az embereim nagy része észak-pesti, itt is tervezünk valamit.
Aki nem ismer: az sstyle a 90es években kifejlesztett mondhatni utcai bunyó. Saját koncepciója van, eltér az ún önvédelmi irányzatokétól. Jellemzően állóharc (teljes test)+földrevitel (földharc minimális), pusztakezes és védőfelszereléses (sportszerű) gyakorlás van. Nem fitness: bunyózni tanulunk, komoly alapozással. Igyekszem mindenkivel egyénileg, képességeinek megfelően foglalkozni. Komoly hozzáállást várok, hülyék, lusták, magamutogatók stb kerüljenek.
Akinek kérdése van, itt a fórumon is megtalál (egy darabig legalábbis), az érdeklődők meg inkább az sstyleszentendre kukac gmail com-ra irjanak, ott folyik a koordináció.
Nem tudom, vagy nem akarom értelmezni a hozzászólásodat. Mert ha tudom, akkor azt gondolnám, hogy véletlenül válaszoltál egy olyan hozzászólásra, amit LARA-nak küldtem.
Ha pedig értelmezni akarom, akkor arra kell kilyukadnom, hogy LARA is Te vagy. Ez enne a rosszabb lehetőség.
Nézz utána a sportélettannal foglalkozó írásokban. Magasabb intenzitású terhelés másfajta izomzatot csinál. Természetesen a futástól (ha csak nem extrém módon kizárólag sprintelsz) nem leszel kigyúrt, de a általánosságban a gyors futás inkább izmot épít, mint a lassú - persze nem testépítői értelemben.
A gyors futáshoz vörös izomrostok kellenek, a lassúhoz meg fehérek.
Kedves Lara! ( hiába no, erről nem bírok leszokni...)
Igérem, rövid leszek és ez az utolsó hozzászólásom Feléd, mert egyszerűen el sem hiszem, hogy 45 éves vagy...
- ha Te olyan akartál lenni valaha is, mint bármelyik Mestered, akkor Te semmmit nem értettél meg a wushuból.
- ha Te a Mesteredben hiszel és nem saját magadban, akkor semmit nem értettél meg wushuból.
- sehol nem játszom meg magam. Olyan vagyok, amilyet az adott személy megérdemel.
- nem ahhoz kell merészség, hogy jelentkezz egy wushu iskolába. Ahhoz, hogy elszánd magad, hogy rendszeresen járj, hogy ne számítson se fájdalom, se fáradtság. Hogy kitarts évekig-évtizedekig. Ahhoz kell. De ezt Te nem biztos, hogy ismered.
- a mester és a tanítványra bízott sikola féjtegetéséhez nem tudok hozzászólni, olyan kapitális baromságot hordtál össze.
- nincs olyan, hogy harcművészet, de látom nem akarod megérteni. Van a harc, amit lehet szinte már művészi szinten csinálni. Példa erre Muhammad Ali, Andy Souwer, Buakaw Porpramuk, Jet Li, Mike Tyson, Kató Misi - legyen könnyű Neki a föld -, Kokó és a többiek. És van a többi. Nem ragozom.
Nem érdemes Veled tovább levelezgetni. Hajtogatod a magad elképzelt dolgait, vitatkozol olyanokkal, akik 20-30 éve gyakorolnak valamit - akár 1 valamit is, amire Te nem voltál képes -. 45 éves vagy, de a harci rendszerekről kialakult véleményed egy gyermeké. Sajnálom, de mi két különböző nyelvet beszélünk.
Tudom, hogy nem értesz hozzá, és csak vaktában tapogatózol, ahogy én is, sőt! :)
Iiigen. Ilyesmik is beugrottak nékem is. Így kell ugye a kötőszöveteket edzeni, meg ilyenek. Értem én.
Szóval ez van, hogy csapongok kicsit, meg próbálok értelmezéseket hajkurászni. Van egy olyan gyanúm, hogy itt nem véletlenről van szó. Mit értek véletlen alatt? Szóval, hogy nem arról van szó, hogy van ugye egy bizonyos edzésmódszer, amit a belső stílusok gyakorolgatnak, ami véletlenül megegyezik a komoly állóképességi sportok edzéselméletével (és igen a "fartleknek"is van része a belső stílusokban is.., de ezt úgy is tudod, csak provokálsz), és ezért véletlenül némely híresebb mester olyan futásokat produkált pl, amik ultrafutóknak is példaértékűek lennének, még akkor is, ha a túlzásokat lecsipegetjük.
Van egy olyan érzésem, hogy ez a dolog nem csupán a belső stílusú edzés "mellékterméke", hanem az egyik célja..., de pontosan miért is?
Van egy olyan érzésem is, hogy a "qian tian" (- ég előtti, vagy inkább veleszületett) állapot elérése is kapcsolódik ide. Biztosan hallottál (hallotatok) a "futó ember" elképzelésről, vagyishogy a homo sapiens konkrétan futásra termett.
Szóval azt nem tudom, hogy a kínaiak vajon tényleg ennyire zsenik-e, vagy csak az én fejemben állt össze valami, aminek nem is kellene összeállni...
a futás - itt kifejezetten a hosszú távra gondolok- más izomzatot követel. Nem hatalmas izomzata van a futónak, hanem inkább szálkás, inas.
Ha gyors iramban futsz, attól az izomzat inkább növekedni fog, ezért javasolják a az alacsonyabb pulzusszámot belőni. Nagyobb izom=nagyobb súly. Hosszú távnál az alacsonyabb súly ideálisabb.
Az is érdekes kérdés lehet, ha gyorsan futsz (magasabb pulzusszám), akkor a fáradás (savasodás) érzete sokkal gyorsabban következik be. Ha lassabban futsz, akkor azok a jellegzetes tünetek, amik megelőzik az izom fáradását fokozatosan jelennek meg, és jobban "átélhetők". Így megtanulod ezeket átlépni. Ezek a holtpontok. Amik tulajdonképpen az anyagcsere folyamatok átfordulásai, az energia felhasználásának módjainak érzetei.
Egy komolyabb futás után olyan helyeken is tudsz fájni, amire nem is gondolna az ember. Talán azt is mondanám, hogy a hosszú erőkifejtés során olyan izmokra is terhelsz, amelyekre egy rövidebb sprint esetén nem kerül sor. Itt látok kapcsolódást, mert a "belső" stílusoknál nem annyira a látható izomzat a domináns, hanem inkább a mélyebb izomzat, az inak, és szalagok. A kirívóan hosszú, alacsonyabb intenzitású terhelés -szerintem- ezek fejlesztésére alkalmasabb.
Másrészt az érzések megfigyelése egyszerűbb.
És ekkor jön a küzdelem része. Ez a gyakorlás biztos hogy nem készít fel a küzdelemre. Mint a hosszú egyenlete futás sem a maratonra.
A futásban "barátom" a fartlek, ami játék az irammal. Egy jó hosszútávra felkészülésnek ez is arésze kell legyen (heti hat edzésnappal számolva legalább 2 nap fartlek!), ahogy a belső stílusnak is kell/lene olyan gyakorlat, ahol a mozgás dinamikája váltakozó, és ezáltal jobban közelít a küzdelmi körülménykhez.
"reneszánsz ember képét kelted, aki él az általa elképzelt világban és továbbra sem érti meg, hogy nem a wushu-tól fogja megkapni mindazt, amit szeretne."
Hogyne érteném, azért nem csinálom már.
"ha a Mester számodra az az ember, akiben hiszel, az nagy bajokhoz vezethet. A wushu iskola nem egy szekta, ahol ha a Mester azt mondja, hogy csatolj magadra 10 kg c4-et és szaladj be a Parlament ajtaján, mert Neked jó lesz! Hogy írhatsz felnőtt ember létedre ekkora baromságot. Ettől mester valaki?!?! Nem hinni kell benne, jóember!!!"
Ha ezt a dolgot nem érted meg, sohasem leszel mester. Továbbmegyek: sohasem volt olyan mestered, aki ilyen értékeket tudott volna átadni. Ha benned FELMERÜL, hogy a te mestered mondhat ekkora baromságot, akkor nem tiszteled eléggé. Még egyszer ismétlem: egy ember kezébe adod a további életed. A tanulók, ha évekig lejárnak hozzád, akaratlanul is felnéznek rád, példaképnek tekintenek, olyanok akarnak lenni, mint te. Itt kezdődik a te felelősséged, hogy amikor akaratlanul, de a magad képére formálod őket, milyen embert csinálsz belőlük - abból a 600 emberből, akit említettél, hogy jártak már hozzád. Hogy később - akár olyankor, amikor már nem is járnak hozzád - hogyan fognak másoknak beszélni a wushuról, illetve, hogy a habitusuk miatt nem kerülnek-e komolyabb bajba.
Ha nem hiszel a mesteredben, sosem jutsz olyan magas szintre a tanításában.
"NEM ISMERSZ. Fogalmad sincs, hogy milyen vagyok azokkal, AKIKNEK NEM CSAK A SZÁJUK JÁRT, HANEM LE IS MERTEK JÖNNI HOZZÁNK!!!"
Ebben tökéletesen igazad van, nem ismerlek, nem tudom, milyen vagy a saját iskoládban. Nem akarok megint "belelátni az írásaidba" semmit, de nekem ez azt jelenti, hogy akkor vagy előttük játszod meg magad, vagy itt. Ha ilyen a habitusod, mint itt, akkor előttük, ha pedig nem, akkor meg itt. Persze javíts ki, ha megint tévesen vonom le a konzekvenciát.
Különben nem hinném, hogy túl nagy "merészség" kell ahhoz, hogy valaki jelentkezzen egy kungfu iskolába...
"Hogy nem volt egyetlen olyan Mester sem, aki olyan lett volna, akit Te keresel? ha Kínában, a legnagyobb Mesterek iskolájában tanultál volna, akkor legjobb setben hónapokig nem is találkoztál volna a Mesterrel, majd havonta 1-2 alkalommal és eltelt volna 1 év is, amíg személyesen tanulsz valamit tőle."
Erre két dolgot mondok. 1: Nem Kínában születtem, nem volt módomban kimenni, az itthoni lehetőségekhez mérten próbálkoztam. Elnézést. 2: Ezért írtam, hogy a mesterek, vagy a tanulók között. Ha hónapokig nem találkozom a mesterrel, akkor hónapokig a tanítványoktól tanulok, akkor felmértem volna belőlük, hogy milyen tanítást fogok kapni. Külsőt és belsőt egyaránt. Ha az a tanítvány, akire a mester rá merte bízni a saját iskoláját, aki őt képviseli, nem meggyőző, akkor a mester sem lesz az.
khru:
"Ha valaki már olyan sok helyen megfordult mint Te és nem talált magának megfelelőt... nos ez olyan számomra mint mikor az ember ül az autóban és hallja, hogy a rádióban a bemondó figyelmezteti az autósokat, hogy egy valaki szembe megy a forgalommal. Mire az autósunk: mi az hogy egy, itt mindenki szembe jön."
Távolról sem kizárt, hogy az én elvárásaimban volt hiba, de most már tulajdonképpen mindegy. Olyan helyet kerestem, ahol a "harcművészetet" a teljes jelentésében megkapom. A legtöbb helyen vagy csak harc volt, vagy csak varázslat. Szerettem volna úgy jó küzdő lenni, hogy közben a mozgás szépségében is örömömet tudom lelni. Versenyharc szempontjából a Thai boxot gondolom a legjobbnak, de az számomra nem volt elég változatos, vagy kifinomult (az európai, ugye). A tradicionális kungfu pedig - legalábbis, amikkel itthon találkoztam - harc szempontjából volt elnyomva a koreográfia előnyére. Lehet, hogy nincs is ilyen, legalábbis én nem találtam.
Ezzel is egyetértek... jó példa, hogy simán végigvívok 1.5-2 órát úgy, hogy csak átkötésre állok meg (amíg egyik pástról átkötöm a vezetéket a másikra), viszont ha futni kell, akkor az elején
kb. 10-15 percet tudok egy iramban futni... teljesen más a két terhelés...
A hosszútáv futás nem a legjobb a küzdősportokhoz.
A hosszútávfutás esetében a tüdő, a sziv rá áll egy tempóra és ebben a tempóban leszaladsz 10-15 kilómétert. Harcközben viszont állandó a ritmusváltás, teljesen más terhelés alá esik a sziv és a tüdő is. A sterszről már nem is beszélve ami futásközben nem ér. Ha csak nem a szomszéd Pittbullja kerget. :-)
Rövid 40-50 méteres sprintek ugyan ennyi stafétával. Igy 5 kilóméter és rögtön érzed a különbséget.
Bár én nem vagyok edző, csak 1 felvetésem lenne. Nem lehet olyan magyarázata, amiről itt már volt szó, hogy a "harcművészetek" gyakorlói legtöbbször katonák, testőrök, karavánkísérők és ezek ellenfeleik voltak. Lehet, hogy a harc rövid volt, de az oda vezető út hosszú és fáradságos. Nem pár perces küzdelemre készültek előtte és utána pihenéssel.
Hmm... Köszi! Azt hiszem nem "járok tévúton", csupán egy kérdést tettem fel, hogy ti hogyan látjátok...
Magamban én is valahova ide jutottam, mint te, hogy ugye ezek háborús harci rendszerek eredetileg... Viszont attól félek, ez nem teljesen igaz, illetve nem a teljes magyarázat.... Még emésztem...
Az ún. belső stílusok elmélete a 1900-as évek elején indult be igazán (persze lehet mondani, hogy előtte is megvolt, csak nem írták le) Kínában, amikor komoly harci eseményre azért már ritkábban került sor, de mégis volt ez-az. Legtöbben testőrként, karavánkísérőként dolgoztak, úgyhogy az mégiscsak közelebb áll a csatához, mint a "küzdelemhez".
A könyvet sosem láttam. Olyan titkos volt hogy azt földi halandó keze nem érinthette. :-)
Viszont pár évvel ezelőtt lejött az edzésemre Kovács mester akiről volt itt szó nem régiben. Most Canadában él. Az Ő bevallása szerint a Ping Kune Do Gung Fut ketten találták ki a Tölgyessy Csabával és a könyvet lényegében Kovács irta.
Az edzések kurva kemények voltak az biztos. A nyolcvanas évek elején amikor még az én mesterem is kezdő volt pusztakézzel bunyóztak. Fejre is fullban. Még a csillár is véres volt. Még is voltak akik csinálták. Nálunk is volt olyan, hogy augusztusban piszok meleg, tornateremben ajtó ablak bezár, odaben 35 gyakorló srác. 10 perc múlva olyan pára a parkettán, hogy alig tudtál megállni rajta. Egy óra edzés után meg szintén egy óra bunyó. Mint ha mezitláb jégen mozogtunk volna. Volt kacagás bőven. A Telepy utcában a Moróval bunyóztam pusztakezest. Aztán egész este 40 fokos seblázban feküdtem. Pisilni csak négykézláb. Másnap a Katóval volt edzésem. Mondhattam én hogy fáj itt- ott. Rá kell dolgozni!! Volt a válasz. És ment az edzés. Csak egy PKD formagyakorlatot tanultam meg. Már rég nem tudom. :-)
Ezt a rakapcsolodast a kendo is tanitja azzal a tovabbfejlesztessel, hogy igyekszel iranyitani, hogy azt akarja csinalni, amit te akarsz, hogy akarjon.
Hú, itt több különböző téma van, nagyon érdekes kérdés. Ahogy én látom:
Az egyik a hosszútávú futás, vagy mondjuk úgy, minden, ami nem sprint. A témában technikailag a chi futás rendszerét javaslom megtekintésre, nagyon jól összerakott rendszer, a névválasztás nem feltétlenül sikeres. Műkedvelőként ezzel a technikával szoktam futkosni nyáron, és nekem nagyon bejött, könnyedén és természetesen lehet vele futni, kifáradás nélkül, meglepően gyorsan és sokat. Van a futásnak egy nagyon lényeges része, ez az ellazulás, amikor nem küzdesz a tested ellen, ellazulsz, és hagyod, hogy tegye a dolgát. Ez a chi futásnál különösen előjön, az ember a talp földetérésénél automatikusan befeszíti a csípőjét, amire viszont nincs szükség, ha ezt megérzed - nem könnyű - és utána el tudod lazítani a csípő körüli izmokat, akkor fog igazán jól működni az egész.
A másik téma az a mi a belső stílus. Az aikidóban a következőt láttam - és amikor megláttam, akkor utána mindenben ezt kerestem - van egy fajta kapcsolat a két küzdő fél között. Ha megvan ez a kapcsolat, fel tudod építeni, akkor a másik minden mozdulatát érzed, tudsz rá reagálni akár még azelőtt, mielőtt a másik elindította volna a mozgást. Nem tudom jobban megfogalmazni, rá tudsz kapcsolódni. Ezt a fajta érzet lenne véleményem szerint a belső stílusok célja, mert onnantól kezdve a másik mozgásából következik a technika. Ezt meg úgy lehet megérezni, hogy lassan mozogva gyakorolsz ÉS az érzetre figyelsz. Aztán amikor megvan, akkor lehet játszani sebességgel, erővel, stb... egyébként régebben beszélgettünk erről, és pont Pramuk egyik meccsén láttam ezt végrehajtani...
A végcél ugyanis a belső stílusoknál természetesen a harc, illetve a győzelem, de azt általában úgy emlegetik a nagyok és beérkezett bölcsek, hogy "egy lélegzetvételnyi"... "Egy yin egy yang", és vége a küzdelemnek.
Szóval nem készülnek hosszú, lassú, kitartást igénylő bunyóra. Nem készülnek 12 menetre, sem semmi ilyesmire. Akkor meg miért ez a fajta edzésmunka?"
Értem mire gondolsz de tévúton jársz.
A harci stilusokat háborúkra , csaták győztes megvivására találták ki. Itt nagyon érvényes az egy Ying egy Yang és legyen vége a küzdelemnek mert nem volt idő egy emberrel sokat lacafacázni, hiszen leböktek, fejenvertek valahonnan. Tehát egy irányba figyelni sokáig nem volt tanácsos. Viszont, ahogy végeztél az egyik ellenfeleddel, ott volt a másik!!!
És ez igy ment esetleg több órán át. Nuku szerelvényt igazits meg fujjunk egyett. :-) Azt hiszem ehhez kellett a jó állóképesség. Manapság kemény edzéssel 3x3 perc 1 perces pihenőkkel. Nálunk 5x3 1,5 perces pihenőkkel. Nevetséges. Mármint a csatákhoz képest. :-)
Ha már szóba került, mit tudnál mesélni a Ping Kune Do-ról? Elvileg még valami könyv is megjelent a témában, baromira érdekel, hogy abban mit tanítottak..
Az átkosban és a 90-es évek előtt a portát a birkózók, Judósok, és ökölvivók adták. Biztosan volt már akkor is kickboxos meg karatéka köztük de nem sok.
"Egyrészt te is úgy példálózol Egerrel, meg a háboruval, hogy másokat citálsz."
Én csak példának irtam, hogy ott harcos szellemű emberek voltak. Gáz hogy magyaráznom kell.
"Azért nem fogok keresni egy háborút, meg hemperegni a mocsokban, hogy te elégedett legyél."
Nem kell keresned! Általában az találja meg az embereket. Se értem ilyet ne is tegyél.
"Nem fogok lemenni agyonveretni se magam 45 évesen sehová, hogy össze tudjak kacsintani veled.
Utcára se megyek miattad hirigelni."
Ne is kacsingas rám... :-) Miattam ne is menjél sehova!! Esetleg saját magad miatt.
"Másrészt te meg ugy szoktad fikázni a karatét, hogy semmit se tudsz ról láthatóan"
Akkor: Karatéval kezdtem én is. Kyo. még a 80-as évek elején. Folytattam Sotokannal. Még vizsgáztam is Gyulyás mesternél. 89.-ben kezdtem el a Thaiboxot 34 évesen. (Tavaly még volt versenyem) Akkor még tanultunk Ping Kune Do Gung Fut is. Tudom, hogy kamu. Most már tudom. A Muaythai viszont nem. Már csak azért sem fikázom sem a karatét sem a Kung Fut mert nagyon sok barátom van a mesterek között mind a két ágazatból.
Azokat viszont fikázom akik előadják magukat nagy harcművésznek közben a levegőn kivül még nem küzdött senkivel.
Egyezzünk meg abban, hogy egyik ágazatott sem arra találták ki, hogy elsportolgassanak benne az emberek. A mai időkben viszont legtöbben csak erre használják. Ez nem is lenne baj, ha közben nem agyatlanoznák le azokat akik viszont próbálják megtartani a tradiciókat.
"Mégegyszer elmondom azt is, hátha felfogod végre, Mati senseit is azért hoztam példának, hogy a karate fikázásodra, meg a mosolyogva álltunk az ájult karatésok fölöttre, mondjak egy példát."
Még véletlen sem éleztem ki a karatésokra ezt a mondásomat. Ha igy lenne akkor most kérek elnézést!
"Nem fogok lemenni agyonveretni se magam 45 évesen"
Nem tudom zavarhatok-e egészen más témával? Tudom, hogy itt jópáran edzők közületek, gondolom van némi elméleti háttérismeretetek is. :)
Mostanában kicsit elmélyültem az állóképességi sportok elméletében (triatlon, ultrafutás ilyesmi), és kissé meglepődve észrevettem, hogy az edzéselméletük rengeteg hasonlóságot mutat az úgynevezett belső stílusokéval.
Mikre gondolok? Tulajdonképpen ugye az állóképességi sportok előtérbe helyezik az aerób edzésmunkát, az anaeróbbal szemben, sőt, mondhatjuk, hogy hosszú- és ultratávoknál kizárólag erre koncentrálnak. Az első tanács, amit ilyenkor kezdőnek (és haladónak is) adnak, hogy lassítson. A szívritmus lehetőleg ne menjen 140/perc fölé. Ha így gyakorol hosszan, kitartóan, akkor létrejön a könnyedség, és később a gyorsaság is (miközben azt továbbra is aerób tartományban maradva képes végrejatnai a sportoló).
Ha belegondolunk a belső stílusok edzéselméletébe, szinte ugyanezt látjuk... Lassú, egyenletes és kifejezetten hosszú edzéseket. Gyakorlatilag aerób tartományú edzésmunkát (ok, ott, ahol van egyáltalán edzésmunka).
Ezt mondjuk értem, és nagyjából a célokat is "megértem", viszont amit egyáltalán nem bírok beemelni jelenlegi agyammal, az a "végcél". Illetve, hogy a "végcél" nem indokolja ezt az edzésmódszert...
A végcél ugyanis a belső stílusoknál természetesen a harc, illetve a győzelem, de azt általában úgy emlegetik a nagyok és beérkezett bölcsek, hogy "egy lélegzetvételnyi"... "Egy yin egy yang", és vége a küzdelemnek.
Szóval nem készülnek hosszú, lassú, kitartást igénylő bunyóra. Nem készülnek 12 menetre, sem semmi ilyesmire. Akkor meg miért ez a fajta edzésmunka?
Azt gyorsan hozzátenném, hogy valósan "mérhető", hogy itt "állóképességi" edzésről van szó, mert nem egy híres mesterről jegyeztek fel megdöbbentő állóképességi rekordokat küzdelmi csodákon kívül is.
Birkózóknál tudom, hogy olyan kevést pénzt kapnak, hogy még mostanában is portásként dolgoznak. Judósokról nem hallottam, de kiváncsian várom az infókat :)
Gao, az lehet a különbség, hogy amikor te kezdtél kungfuzni, akkor tényleg nagyon sok csinált iskola volt, viszont a jelenlévők jó része simán a 90-es években kezdett hm-et gyakorolni, amikorra azért már elég jól letisztultak a dolgok (mondjuk 97 körül az aikidó mesterem horgászcimbije lejött egy edzést tartani, és amikor kérdeztem a stílusát, valami vörös sárkány kungfu volt :))), viszont így utólag visszagondolva nem mutatott rosszakat...)
Egyet érts már meg, könyörgöm! Értem, amit írsz, nagyjából egyetértek. A probléma viszont az, hogy sok VARÁZSÖKÖL stílus képviselője úgy nézi le a "bunkó, combosokat, állasokat osztogató Muay Thai-Wushu Kungfu-Karate" harcosokat, hogy semmit nem tudnak és semmit nem tesznek le az asztalra. Ez a gond. Aztán meg amikor kesztyűt kell húzni: "azé kaptam ki tőllle, mer kesztyű vót rajtam". Ha meg nincs kesztyű: "azé ütött le, mer ha én ütömmeg, akkó meghal, esztet meg nem akartam".
Nem vesződök tovább a köszönéssel, mert nem akarok egyedül maradni Veled szemben.
- ha Neked a "könnyű lenyomozni" és a"bármikor lenyomozlak" azt jelenti, hogy ÉN MOST JÓL LENYOMOZLAK TÉGED, akkor továbbra is abban az ördögi és végtelen körben mozogsz, ahová azért kerültél, mert azt látod bele az írásaimba, amit TE GONDOLSZ...
- reneszánsz ember képét kelted, aki él az általa elképzelt világban és továbbra sem érti meg, hogy nem a wushu-tól fogja megkapni mindazt, amit szeretne.
- ha a Mester számodra az az ember, akiben hiszel, az nagy bajokhoz vezethet. A wushu iskola nem egy szekta, ahol ha a Mester azt mondja, hogy csatolj magadra 10 kg c4-et és szaladj be a Parlament ajtaján, mert Neked jó lesz! Hogy írhatsz felnőtt ember létedre ekkora baromságot. Ettől mester valaki?!?! Nem hinni kell benne, jóember!!!
- NEM ISMERSZ. Fogalmad sincs, hogy milyen vagyok azokkal, AKIKNEK NEM CSAK A SZÁJUK JÁRT, HANEM LE IS MERTEK JÖNNI HOZZÁNK!!! Ott kezdődik, hogy lejön, kipróbálja, elkezd járni és tanulni, teljesít, bizonyít. Hogy nem volt egyetlen olyan Mester sem, aki olyan lett volna, akit Te keresel? ha Kínában, a legnagyobb Mesterek iskolájában tanultál volna, akkor legjobb setben hónapokig nem is találkoztál volna a Mesterrel, majd havonta 1-2 alkalommal és eltelt volna 1 év is, amíg személyesen tanulsz valamit tőle. Az epdig, hogy életed része és iránymutatója legyen, sokkal több kell, mint 3 év. És itt nem az évek száma a fontos, ha érted mire gondolok...
Egyrészt te is úgy példálózol Egerrel, meg a háboruval, hogy másokat citálsz.
Vagy ott voltál, de akkor olyan skótos lehet az IRL neved.
Azért nem fogok keresni egy háborút, meg hemperegni a mocsokban, hogy te elégedett legyél.
Nem fogok lemenni agyonveretni se magam 45 évesen sehová, hogy össze tudjak kacsintani veled.
Utcára se megyek miattad hirigelni.
Másrészt te meg ugy szoktad fikázni a karatét, hogy semmit se tudsz ról láthatóan (mély állások...ugyan, az csak a shotokan és ott is egy hülye japán ujitás. a karatéban stabil állásra törekednek, nem mélyre)
Mégegyszer elmondom azt is, hátha felfogod végre, Mati senseit is azért hoztam példának, hogy a karate fikázásodra, meg a mosolyogva álltunk az ájult karatésok fölöttre, mondjak egy példát. Ő se küzdősportoló, csak van egy utcán működő karate tudása.
Magamat nem tudom mondani, mert nemhogy karatét nem gyakorolok, de nem is edzettem semmit a szobabiciklin kivül vagy 10 éve.
Ez van, az idő eltelt.
Sorry, hogy élek, majd próbálom itt meghuzni magam az árnyékodban.
NEM TISZTEM VÉDENI KHRU-T, DE Ő AZT ÍRTA: NEM A KARATE VAGY A KUNGFU SZAR, HANEM AZ AHOGY GYAKOROLJÁK. Biztos vagyok benne, hogy Ő is ezt gondolja, mert több évtizedes tapasztalata van.
Azonban ez a több évtizedes tapasztalat sajnos rossz tapasztalatokkal is jár. Ezért önötte el a sz@r az agyát. Béküljetek ki. :-)
Szerencsére ezért jó a HEMA. Abban nincsen meg az "utcai harc" vetület, ezért ezek a problémák és konfliktusok ismeretlenek. A harc viszont megvan, ha valaki akarja.
Megjegyzem a 80-as, és 90-es években elég komoly volt a bűnöző penetráció a küzdősportokban és harcművészetekben: box, kickbox, muay thai, kempó, stb... mind-mind tele volt az éjszakai élet embereivel, akik verőemberként, testőrként, kidobóként, pénzbehajtóként, vagy hasonló munkakörben tengették életüket.... még aikidó edzésre is jártak az ukrán maffia tagjai (ezt első kézből tudom) gondolom a kézcsavarásokra nagy igény volt... de szerencsére ezek az idők már elmúltak.. vagy nem...
Nem is kellett volna válaszolnom, csak elöntött a pulykaméreg.
Őszintén szólva, ez kb. az ötödik változat volt és egyre finomodott.
Nekem eddig semmi bajom nem volt Khru-val, nekem tetszik a thai box, fura mód kettőnk közül én vagyok az, aki a Muay thai-t mindig minimum ugyanolyan jónak tartom, mint bármi egyebb harcművészetet, vagy küzdősportot, sose fikáztam mint ő a karatét. Én elismerem a full kontakt sportolók teljesitményét, mindig is azt mondtam, valószinűleg a thai box áll legközelebb a valódi küzdelemhez.
Ettől függetlenül, Dezsőke (azt hiszem) nagyon jót irt.
Eddig Khru is rokonszenves volt, leszögezem én aztán nem tudom kicsoda.
Egyszerűen azért, mert egy évekkel ezelőtti hszólásából az jött le, neki van utcai tapasztalata (ugyanis amit ő irt, az kb egybecsengett azzal, amit gyáva kis életem során eddig tapasztaltam)
Továbbmegyek, azzal sincs gondom amit irt, valószinűleg igaz rám, bár sose állitottam az ellenkezőjét.
Ezen a vicces kis enciklopédiádon is ugy tudtam nevetni, hogy sok dologban magamra ismertem.
Ami nem gond, azért nagyon vicces 8és maró is egyben) mert gyakorlatilag majdnem mindenki magára ismerhet.
Ha az előző válaszomról ugy gondolja valaki, hogy nem illik ide, akár a cimzett is, egyet fogok érteni vele és kérek egy moderálást.
Egyébbiránt meg nem kell nekünk társalogni itt vele, gondolom ő is el van nélkülem, nekem se volt gondom eddig nélküle.
Nem mintha haragtartó lennék, legelőször veled is összeugrottunk, Dezsőkével se voltam kibékülve, meg Hiryuval se (érdekes módon vele pont azért, mert ugyanazt az álláspontot vallottam, mint Khru, csak én azt moindtam, nem a karate szar, hanem szarul gyakorolják. Mati sensei-t is azért emlitettem, nem más faszával akartam verni a csalánt, mert azért akad még aki elég jó úton jár.
Bocsi hogy belekotyogok, de mint olyan aki 20 éve tart edzéseket!
Ha valaki már olyan sok helyen megfordult mint Te és nem talált magának megfelelőt... nos ez olyan számomra mint mikor az ember ül az autóban és hallja, hogy a rádióban a bemondó figyelmezteti az autósokat, hogy egy valaki szembe megy a forgalommal. Mire az autósunk: mi az hogy egy, itt mindenki szembe jön.
Ha neked egy pozitív kritika sz@r celofánban, hát legyen. Direkt odaírtam külön, hogy "nem bántásból írom", hanem azért, hogy esetleg észrevegyél magadon egy olyan hibát, amiről esetleg nem tudsz. Mondhatni segítségképpen. De a reakciód és stílusod teljesen változatlan, nem gond. Én annyira nem akadok ki rajta, tudod.
A "könnyű lenyomozni" szerintem magában foglalja a "bármikor lenyomozlak" kijelentést, de erről sem nyitnék vitát.
Igazad van, 3 évnél sehol sem voltam többet. Lehet, hogy az kevés egy stílust kiismerni, viszont bőven sok a stílust oktató mestert megismerni.
Értem, amit írsz. Tényleg nem okoz örömet a wushu. Hidd el - vagy ne hidd el - a harcot mindig nagyon komolyan vettem az edzésen, és csak oda mentem, ahol full küzdelmi szabályok voltak. Nem az ezoterika érdekelt a harcművészetekben, nem azt kerestem benne. Mindazt megkaptam, amit írsz, de ettől önmagában még nem éreztem azt, hogy ez lenne a legjobb. Nem éreztem azt, hogy ez minden, amit a harcművészettől kapni szeretnék. Viszont sok helyen éreztem azt, hogy amit látok, az nem helyes. Legyen az akár a tanított technika, akár az edzéshez való hozzáállás, a tanulók, vagy a mester részéről. Nem akarok újabb vitát, vagy ellentétet közöttünk, de jó példa vagy rá te a hsz-aid alapján. Legyen a tiéd bármilyen eredeti és hatékony wushu, téged biztosan nem tudtalak volna elfogadni mesterként, ha ismerlek. A MESTER számomra egy olyan embert jelent, akiben hiszek. Aki, ha azt mondja, hogy addig üssem a fejem a betonba, amíg el nem ájulok, akkor megcsinálom, mert ismerem, és hiszek benne, hogy jót akar nekem, és ez, bár nagyon nem hangzik jól, valahogy mégis az én javamat szolgálja majd. Amikor lemész egy edzésre, az azt vezető mesternek a kezébe adod a további életed, az egészséged. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ember az, milyen emberré fog tenni téged - külsőleg és belsőleg. Nem tudom, vannak-e gyerekeid, de ha van, akkor nagyjából tudhatod, mire gondolok. Biztos nagyon meggondolnád, hogy milyen emberre bízod őket. Nálad nem érzem azt, hogy kiegyensúlyozott lennél, hogy olyan értékeket tudsz átadni - nem fizikálisan - amik által az én fiam nem csak nagyszerű harcos lenne, de a tudását minden körülmények között felelősséggel használná. De mielőtt ezt megint nagyon magadra vennéd: szinte senkinél nem éreztem ezt, azért nem maradtam meg sehol hosszabb ideig.
Sajnálom, hogy LARA-val történt levelezésem és az abban leírt véleményem ilyen elmérgesedett helyzethez vezetett.
KHRU és BUDDHA!
KHRU: nagyon kemény szavakat használtál, de megértelek. Viszont azt sem szabad elfelejtened, hogy hány olyan ember emelkedett hőssé, akik közemberek voltak, akiktől senki nem várta az erőn felüli teljesítményt- Megértelek, hogy miért szakadt el Nálad a húr, nálam is elszakadt már rég, de inkább legyintettem. Biztos vagyok benne, hogy második olvasatra már Te is érzed, hogy túl kemény és általánosító voltál. Mindezek ellenére hozzászólásod egy finomított változatával én is egyetértenék.
BUDDHA: megértem, hogy mélyen megbántott a hozzászólás. Sajnos mindenkinek vannak rossz pillanatai. KHRU-nak is, pedig évtizedek óta harcos és harcol. Szerintem béküljetek ki.
Egy dolgot azonban meg kell hogy érts. Sokunkban kialakul egyfajta üldözési mánia. Az oka azok a személyek, akiket ez a számomra nagyon kedves blog egyik bejegyzése tökéletesen leír. És ezek magasra emelt fejjel papolnak a HARCMŰVÉSZETEKRŐL, miközben max az utcai kukára rúgnak néhány combost, mert az nem rúg vissza:
A kiöregedett:
Fizikumát erősen kikezdte a sör, ezért mindig behúzott hassal mászkál.Sörcsöcseit a mellkasa állandó kidüllesztésével, és a beszívott levegő segítségével kompenzálja, amit viszont nem tesz könnyebbé a napi másfél dobozbarnaszofi.
Ha verekedésre terelődik a szó, mindig fülel, és alig várja, hogy ő is hozzászólhasson a témához.
Pár évig csinált valamit, és ezt rövid idő után mindenki tudja is róla, hiszen soha nem felejti el megemlíteni. Ilyenkor jellemzően álszerény. Magában meg van róla győződve, hogy ő valamikor tudott valamit, ezért ravaszul folyton azt hangoztatja, hogy csinált ezt-azt, de igazából annyira nem volt jó benne. A kondisokat lenézi, mert azok:
-Kötött izomzatú buzik, és a bunyóhoz, Gyurikám, nem szabad súlyzózni. Emlékszel a Kiskálmánra, vasággyal 60 kiló, vágod, mint az ujjam, és olyan pofonokat darált, hogy robbant a vége. A gyúrósoknak semmi ütőereje nincsen. Mi? A Jocó az nem gyúrt, az erőemelő volt, az más. Meg lejárt kesztyűzni, és fellazult.
Bármilyen eredményt is ért el az adott sportágban, soha nem mulasztja el környezete tudomására hozni, például, hogy 20 éve negyedik lett a falu művházában rendezett, ifjúsági semi-contact bajnokságon. A márványmintás A4-es oklevelet vitrinben tartja, néha rálehel, és fényesre törli az ingujjával.
Időnként a tükör előtt árnyékol és láblendítéseket csinál, ilyenkor dől az izzadság a homlokáról, és a következő napon csak fosógalamb pózban tud közlekedni.
A lelkes:
Mivel a harcművészet számára egy életforma, ezért igyekszik minden külsőséget lemásolni kedvenc távol-keleti kultúrájából. Valószínűleg ott jól kiröhögnék, ahogy mi is röhögnénk egy betyárba öltözött, karikás ostort pattogtató kínain, de ez őt nem zavarja. Lelkesen magolja a távol-keleti írásjeleket, addig eszi a kínait kínaival, amíg be nem sárgul a bőre. Érdeklődik az alternatív gyógymódok iránt, hiszen a régi távol-keleti népek a holisztikus világképükkel még tudtak valamit, nem úgy, mint ezek a modern orvosok, akik mindjárt szikével esnek a betegnek, pedig elég lenne az ezüstharangocska-füstölőrúd kombináció. Ruházatán nem felejti ki az apróbb, ámde szembeötlő utalásokat harcművész mivoltára, hímzett ying-yang jel, lángoló ököl, klubjának címere, esetleg idézetek formájában.
Jellemzően úgynevezett lágy irányzatokat tanul. Heti egy-két edzésre jár, esetleg néha magánórákat vesz. Az oktatás kimerül a technikák elsajátításában, ütőerőt, erőnlétet nem fejleszt, mert azt nem kell. A titkos technikák, amelyeket elsajátított heti 2x1.5 órában, azok úgyis halálosak. Nem számít, hogy az ellenfél mennyire erős, agresszív, vagy rutinos, a Fehér Szemöldök technika ellen semmi esélye. Ez a meggyőződés az első, kocsmában kapott lángos után is csak rövid ideig halványul el, pár hét után tökéletesen meggyőzi magát arról, hogy csak azért nem használta az Arany Hüvelykujj technikát, mert nem akart halálos sérülést okozni. A gyógyulás ideje alatt csendes diadallal mutogatja mokkáját, az annak eredetét firtató kérdésekre sejtelmesen kitérő válaszokat ad.
A kezdő:
Tulajdonképpen a „lelkes” altípusa. Általában fiatal. Már teljes két hete jár edzésre, az izomláz kezd kiállni a lábából, mióta anyukája masszírozza, és lassan már rá is tud ülni a vécére. Emberfeletti fájdalmait kőmerev arccal, büszke tartással tűri, villogó tekintete körbe-körbe jár. Keveset beszél, csak akkor szólal meg, ha fontos, érzi, hogy mióta fitness kick-boxra/tai-chi-chuanra jár, azótaszavainak súlya van. A kopasz nagydarabokat, a hiperpigmentált csoportokat, meg a Kiskálmánékat továbbra is a szokott módon, nagy ívben kerüli ki, de most bátrabban teszi mindezt. Otthon kungfu-filmeket néz, a Féllábú Szaróflamingó állást, és hozzá a gyilkos nézést a tükör előtt gyakorolja. Természetesen ilyenkor mindig felveszi a méregdrágán vásárolt egyenruhát is, mert szimpla melegítőben nem érzi a chi-kungot.
Kondizó küzdősportos/harcművész:
Arany-tigrisfejes Lonsdale rövidnadrágot, esetleg fekete, hosszú szárú edzőnadrágot visel, „budo” felirattal. A hátára parasztkenyérnyi ying-yang/kobrafej/lenyugvó nap van tetoválva.
A gyúrást nyújtással kezdi, ilyenkor spárgázik, vagy felteszi a lábát a bordásfalra. Sokat kardiózik. Néha csak futópadon keni, de sokszor négyütemű fekvőtámaszokat nyom két ujjon, esetleg kézen állva, behunyt szemmel jógázik.
Időnként ütöget a levegőbe/tigrisbukfencet vet/ugróforgót rúg. Ilyenkor egy-egy jobban sikerült kunszt után tüntetőleg nem néz körbe. A gyakorlatokat kevés súllyal nyomja, nehogy lemerevedjen, de sok ismétlést csinál az ütőerő végett.
A tudálékos:
Úgy figyeli, amit csinálsz, mintha az üdvössége múlna rajta. Jellemzően régebb óta van itt, mint te, ezért feljogosítva érzi magát, hogy kiosszon. Kommunikációs stílusa ilyenkor passzív-agresszív:
-Láttam amit csináltál, ne haragudj, de jó béna voltál. Lassú vagy, és maszatolsz, máskor kerülj közelebb, de a kezeidet meg ne engedd le közben, mert megütnek, és eldőlsz, mint a rothadt nád.
Tudását tekintve a tudálékos változatos spektrumon mozog, lehet jobb és rosszabb, de sose nagyon jó. A tudálékos sokkal inkább bennfentesként viselkedik, mint bárki más. A kezdőkkel szemben feltűnően távolságtartó, a többieknek viszont sokat sztorizik, és vicceket mesél.
Az álszerény:
Sokszor más klubból jött át, és már csinált valamit. Az álszerényt az igazi szerénytől az különbözteti meg, hogy az álszerény tudja, hogy valamiben jobb, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt tudassa mindenkivel. Ezt indirekt módon teszi, figyel, amint végrehajtasz egy gyakorlatot, aztán tüntetőleg azonnal ő is végrehajtja, amint te végeztél vele, csak jobban. Természetesen ilyenkor mindig ügyel, hogy látótávolságban legyen.
Azokat a gyakorlatokat, amelyek ismerősek számára, illetve amelyekben jó, jellegzetesen mórikálva végzi. Az affektálás egészen a legelső kudarcig/pofonig megmarad, utána mosolya merev lesz, mit Ötzié, a jégemberé, és viselkedése visszafogottabbá válik.
Mivel említetted az egri várvédőket, a török hadakat meg az utcai keménykedést, így nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy megosszak veled egy tanulságos történetet.
Mekcsey uram, egri várnagy(helyettes) 1553-ban épp hazafelé tartott, és miközben megállt Sajóvárkonyban, rámordult az egyik földművesre: "Adjál szénát, te büdös paraszt!", hiszen jól látta, hogy a megszeppent fickó nem viselt muay thai gatyát és a frizurája sem volt "ring pitbull vagyok" jellegű. Szegény parasznak épp nem volt cigije (csak később kezdett el levelezni Jean Nicot-tal, Franciaország portugáliai nagykövetével ;-)) ), nagyon megijedt és fejszéjével íziben jól homlokon vágta Mekcseyt, aki bizony a helyszínen meghalt.
"Pedig fel kellene nézniük rájuk, példaképnek kellene állitani, tekinteni őket"
Nem nezem le a full kontakt sportolokat, mert ugyan gyavan, pancelban, de en is full kontakt stilust gyakorlok. Viszont a lenezes es a felnezes kozott van meg egy dolog. Az egyenrangu elismeres, tisztelet. Tisztelem az edzesmunkat, amit elvegeznek, irtam mar, hogy tisztelem az elszantsagot. Akinek ez kell, az csinalja ezt. De akkor mar minek a kesztyu? Ha lud, legyen kover, nem? Bandazs, vagy az sem, oszt hent!
Szoval ez a felnezes, meg peldakep szoveg komoly onertekelesi problemara utal, pedig semmi okotok ra. Nem a HM-KS tarsadalom tronjara kellene kepzelnetek magatokat, hanem kozejuk tartozonak, akik kemenyen szetverik egymast es magukat minden edzesen es versenyen. Mas stilusok pedig masra helyezik a hangsulyt. Ahogy ti nem ertitek azokat, ok sem biztos, hogy ertenek titeket. Egymas mellett, egymast kiegeszitve, es orizve a hagyomanyokat nagyon szepen el lehet edzeni, beszelgetni, egymas videoit nezni, edzesprogramokat, tapasztalatokat cserelni, stb.
Azok a tipusú harcművészkedők akik nem merik bevállalni a harcot, lenézik a harcos tipusú harcművészeket, küzdősportolókat kifogásként dezsoKe meg Maitréja buddha féle frázisokat puffogtatnak.
Pedig fel kellene nézniük rájuk, példaképnek kellene állitani, tekinteni őket hiszen az ilyen tipusú emberek védték meg nagyszüleiteket azok gyerekeit a hazátokat(jukat) a harcok folyamán mig az olyan tipusúak mint Ti futotak farkukat behúzva hanyat homlok az ellenség elől. Ha olyan beállitottságú férfiak, nők lettek volna Eger várában mint Ti, akkor még mindig Török kézen lenne az egész ország.
Ha valami folytán háború kerekedne akkor ott sunyiznátok az ilyen harcosok mögött, és seggüket nyalnátok csak, hogy valami védelmet kapjatok.
Utcai keménykedésről beszéltek, de ha egy karakteresebb ember rátok mordul az utcán rögtön cigarettával kináljátok.
Ne haragudj de aztán Te is tudsz ostobaságokat összehordani amikből aztán látszik hog yhsemmmi rálátásod nincs ezekre a dolgokra. Azok közé tartozhatsz akik nagyon szeretnének olyan lenni mint akiket most fikáz de mivel nagyon kevés hozzá sosem lesz.
Igy aztán gyárt magának egy védekező elméletet.
Hogy üthetnénk le profi létünkre amatőröket????? Leütni csak azokat lehet akik oda mernek állni. Ha tájékozott lennél akkor látnád hogy hasonló karakterű harcosokat vállogatunk össze. De nem vagy az, igy aztán butiságokat beszélsz.
Te is a legnagyobb világsztár videóját tudtak kiválasztani. Lehet azt sem tudod ki az a Buakaw?
Nem nekem írtál. Ennek ellenére engedj meg egy rövid hozzászólást. Kedvelem, amiket írsz és kedvelem a stílusod. De ezt most benézted.
Először is KHRu sehol nem írta, hogy profik vertek amatőröket. Olyanokat vertek, akik lementek hozzájuk: BUNYÓZNI. Ennyi. Megmérettettek és könnyűnek találtattak.
A Muay Thai harcosok pont azért olyan jók, mert nem HARCMŰVÉSZEK AKARNAK LENNI, MINT DEZSŐKE, HANEM HARCOSOK. Nem jól akarják érezni magukat, mint LARA. Hanem kurva keményen edzenek, fájdalmat és fáradtságot nem ismerve. És ez hiányzik szinte az összes többiből.
Ez az "de azutcán meg olyan kemény lenne" mondat pedig egyáltalán nem vall Rád. AHogy egy karatés is tud kemény lenni, úgy egy Muay Thai mester is. Nincs különbség. Emberből van mind a kettő. Ami a nagy különbség az emberek között:
MEKKORA A SZÍVED ÉS MEKKORA A MUNKA, AMI A KEZEDBEN ÉS A LÁBADBAN VAN. A többi bullshit.
Már épp azon gondolkoztam, hogy a 78328-as hozzászólásod olyan, amire lehet és kell emberként és harcosként egyaránt reagálni. Azután a végére értem és azt kellett tapasztalnom, hogy továbbra is az vagy, aki az első hozzászólásait írta, csupán becsomagoltad a sz@rt színes celofánba.
Nos:
- NEM AZT ÍRTAM, HOGY LENYOMOZLAK. Megint a szövegértés hiánya. Annyira nem foglalkoztattál. Azt írtam, könnyű lenyomozni. Nagy különbség...
- ha jóindulattal telve végigvesszük a listát, amit írtál, akkor minimum 10 különböző stílust gyakoroltál életed során. Ha ehhez hozzávesszük a gyermekéveidet és azt is, hogy legyen mondjuk 5 éve, hogy semmit nem gyakorolsz, akkor elmondható, hogy egy-egy stílus gyakorlásával nem töltöttél el 3 évnél többet. Nos, ez ahhoz kevés, hogy elvárásaid legyenek.
- megértem, hogy a 80-as években főleg a wushuból ábrándultál ki, lévén, hogy abban az időben NEM VOLTAK IGAZI WUSHU MESTEREK KIS HAZÁNKBAN. Aki meg volt, nem oktatott nyilvánosan. De ez nem a wushu hibája, ahogy a tiéd sem.
- elhiszem, hogy Neked az a legjobb, ami örömöt okoz Neked. Csak egyet értsünk meg: SZINTE BIZTOS, HOGY AMI NEKED ÖRÖMÖT OKOZ, AZ NEM A WUSHU. Nem tudom, ezt érted-e. Azt akkor ne hívd wushunak. Hivd mozgásnak, tornának, aminek akarod. De NE WUSHUNAK. Ugyanis pont ez az, amit KHRU is mond: az a fájdalom, kitartás, munka, izomláz, sérülés, ami ahhoz kell, hogy HARCOS LÉGY, az távolról sem egyemlő egy kellemes délutáni átmozgató edzéssel!!!
- ahhoz, hogy én valakivel úgy tudjak beszélgetni, ahogy arra Te többször is céloztál, ahhoz igenis tudnom kell a helyén kezelni azt a személyt.
- az utolsó mondatoddal pedig sikerült mindent elrontanod. Olyan lettél, mint a pap, aki vizet prédikál...
Nem kell, hogy bárki is meséljen Rólad. Egyrészt azért, mert nem tartasz számot az érdeklődésemre, másrészt az interneten eddig Tőled fellelhető különböző hozzászólások tisztán megmutatják, hogy ki és mi vagy...
Az pedig, hogy LARA-nak írt hozzászólásomat nem tudod értelmezni, az bizony a Te hiányosságodról ad képet. De le a kalappal, megint jól visszavágtál.
Igen ez volt meg. :) Futok egy kört, addig kérlek írd meg nekem, publikus a címem, a könyv tervezett paramétereit pl. oldal szám, képek száma stb. Egy ks időd kérek és írok egy bekerülési összeget mennyiért lehet kiadni sacc/kb. összeg lesz tól-ig
" Semmi mosolygás? De igen! Jót mosolygunk mikor a harcművészkedők a földön fekszenek ájultan. :-)"
Magyarul: profi szinten edző sportolok ájultra rúgnak amatőröket, a saját versenyszabályaik szerint.
Mégse fogok irni a témában, nem mintha ez valakit zavarna :) de azért itt egy video, ne hasonlitsunk már össze egy full kontakt ringsportolót, se nevenincs indonáz ? karate bajnokokkal, se a mai a karate tekhnikáihoz köze nincs karate nevű sportot űző amatőrökkel.
Itt egy video, ha nem thaiföld és thai box, akkor is áll a hasonlat...a gyerekek az 100000% relativ páratartalmú thaiföldön, 9000 fok melegben igy edzenek, hajtja őket a hagyomány,m meg az, hogy ez szinte egyetlen kiugrási esélyük...össze ne hasonlitsuk ezeket se Rika Usamival, aki a karate nevű harcművészetből lett japán hagyományőrzés kata világbajnoka,se a semi kontakt vitézekkel, ott egy karate teknika nincs...azért nem látszte kata mozdulatot. (,ellesleg a karate katák stilizáltak, ami a muay thai chaiyában a rövid kis kombinációk, formák, az a karatéban a bunkai, a kata mozdulatainak gyakorlati értelmezése. Meglepően hasonlitanak amugy)
Mondjuk a mai jobb karatésokat mint Yhara, utcán össze lehetne vetni hasonló kaliberű thai boxolókkal, de ez nem nagyon lehetséges.
De Mati sensei, akit én személy szerint az egyik legjobb karatésnak tartok Magyarországon, látom a facebookján, hogy összejár thais srácokkal, Debrecenben. Egy rokonszenves srácokból álló csapattal látom, egy Lévai nevű edző sráccal, te biztos ismered.
Nyilván Mati sensei se lenne pariban ezekkel az Europa bajnok srácokkal pariban a ringben, thai box szabályok szerint.
De megkérdezheted a fiukat, vajon utcán, ahová a karate létre lett hozva, milyennek gondolnák Matit ?
Meglepődnék, ha őt is kinevetnék. Amiket néha mesélt a sensei, abból azt mondanám, nem ő szokott elájulni.
A video a (remélem)thai edzésről, elképzelve a klimát, kva keménynek mondanám:
"Egyebkent par napja Laranak irtad, hogy le fogod nyomozni, most pedig megkerdezed, mit es miota gyakorol?"
Így könnyebb lesz, de így sem lesz könnyű. :)
Kedves Gao. Már egészen régóta nem gyakorolok semmit. Teljesen kiábrándultam valamennyi küzdősportból és harcművészetből. Valamivel előbb kezdtem, mint te, csináltam karatét, több félét is, kungfut szintén több félét, kipróbáltam "különleges" harci rendszereket, és látogatóban részt vettem úgyszólván minden irányzat edzésén, legyen az Thai Box, aikido, vagy taekvondo.
Sokáig bíztam benne, hogy találok egy olyat, amely olyan lesz, amit én szerettem volna a harcművészetektől kapni, de nem találtam. Nem is annyira irányzatot nem találtam, inkább mestert. Az utóbbi 10-15 évben csendesen eledzegetek néhány barátommal a pince edzőtermemben, de ennyi az egész.
A legjobban a kungfuból ábrándultam ki, talán azért vagyok veled szemben annyira szkeptikus. Már szinte mindenhol csak a pénzre megy ki az egész, vagy jobb esetben a versenyekre. Bár a 80-as években még én is vettem részt versenyeken, de aztán sok év elteltével rájöttem, hogy nem az a fontos abban, amit csinálok, hogy bizonyítsak vele - akár másoknak, akár önmagamnak - hanem az, hogy örömet okozzon maga az edzés, hogy megtaláljam önmagam benne, és kiismerjem a korlátaimat. És mivel elég biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ezért gondolom úgy, hogy nem az számít, hogy ki mit csinál, mi mennyire eredeti, hanem csak az, hogy az adott mozgás mit ad magának az embernek.
Az itthoni iskolákkal ellentétben a téma iránti érdeklődésem megmaradt, igyekeztem elolvasni mindent, amit találtam, megnézni minden filmet, ami a témával kapcsolatos, de ez minden. Mivel elég régen kikerültem a "körből", ezért is vannak komoly hiányok az elméleti tudásomban - csak azt tudom, amit én is olvastam valahol.
"Kérlek áruld el nekem, mit és mennyi ideje gyakorolsz. Ahhoz, hogy helyén tudjam kezelni a hozzászólásaidat, ezt tudnom kellene."
Nem muszáj, hogy "helyén kezeld". Csak légy türelmesebb, végtére is én csak egy idegen vagyok, akit kicsit sem ismersz. Ha egy totál idegen véleménye ennyire számít neked, ennyire ki tud hozni a sodrodból, akkor - és nem bántásból írom - de lehetnek önértékelési problémák nálad.
A light kontakt az egyik olyan dolog a világon, amit betiltanék. Nagyon durva sérülések, hamis önértékelés, életveszélyes kéztartás - magyarul lógó kezek - szinte az összes versenyzőtől... A legnagyobb önbecsapás, jó sok életveszéllyel.
Viszont a lökőkéz versenyeken van egy-két nagyon komoly emberke is, csak a lényeg szerintem, hogy tudják a helyén kezelni a dolgokat. Ez például az egyik kedvencem, Chen faluban rendezték, a Chen Tai Ji Quan bölcsőjében:
"Én már sok karate küzdelmet láttam és sokat levezettem vagy pontoztam mint biró. De valahogy nem birtam felfedezni a kata elemeit egy küzdelemben sem."
Hát, ahány stílus, annyiféle formagyakorlat. Szerintem a jó formagyakorlat az, ami az addig megtanult technikákat ismétli, gyakoroltatja a tanulóval. Akkor lehet használni belőle részeket a küzdelemben is, hiszen ugyanazt csinálják. Persze sok olyan kata van, amit tényleg nem lehet alkalmazni küzdelemben. De ettől még megvan a szépsége. Harmóniára szoktat, és az állóképeséget is fejleszti.
Tehat nem villognak mas szabalyrendszerekben. Szerintem ez igaz az osszes stilusra. Akkor miben jobbak a muay thai gyakorlok? Elszantsagban mindenkeppen, ezt alairom. Fighting spirit, es sehol egy smiley.
Light contact? No contact? Lökökéz? dezsoKe. Ne komolytalankodj!!!
Olimpiai Takewondo? Van még olyan?
BJJ Judo az nem ütő rúgó sportág. Ne keverd már a szezont a fazonnal.
Boxban szoktak indulni és egész jó eredményekkel.
Egyébként indultak versenyzőink egyszer light contact KUNG FU VB-n. De elvesztették a türelmüket és szép sorjába leütögették az ellenfeleiket. (Mikor elindultak még full contactról volt szó. )
Mas szabalyrendszerben hogy hasitanak a muay thai versenyzok? Mondjuk light contactban? No contactban? Vagy valami karateversenyen kyoban vagy JKA szabalyok szerint? Sima boxban? Mi a helyzet a lokokez versenyekkel? Olimpiai taekwondo? BJJ? Judo? Irjak tobbet?
Én azt irtam , hogy ha ez igaz. Mint egy reagálva valakinek az okfejtésére.
Magyarázom neked a Muaythait. A muaythai kesztyűs ága ugyan úgy eredeti Muaythai mint az a valami bandage az az Kad chuek.
Mellesleg azt sem mindig használták.
A moderni időkben letiltották mert nagyon súlyos sérüléseket okoz. Olaszországban próbálták visszahozni a küzdelembe úgy, hogy fejre nem lehetett ütni vele de még igy is úgy néztek ki a küzdő felek, mint ha összekaptak volna egy párduccal.Igy letiltották ismét.
Felhúzza a mi gyakorlő kesztyűnket? Rákényszerül a szabályrendszerünkre? Miről beszélsz? A kutya nem kényszerit senkire semmit.
A muaythaiban még mindig rendeznek úgynevezett bandage bokszot amikor is a küzdők csak boxbandaget viselnek. Találhatsz ilyen videót bőven.
De ha ennyire tuti vagy a seiken védős harcosokban és ilyen jól ismered őket akkor hozzál egy párat a rendezvényünkre, mi biztosan fogunk ellenfelet biztositani számára. És csak bandage lesz rajtuk vagy MMA kesztyű.
De ne gyere azzal hogy ezt nem lehet meg azt nem lehet meg amazt sem lehet mert akkor tényleg gagyi.
"Ha ez igy van akkor mindenki, aki nem valós küzdelmet tanul, az mind a gagyit tanulja."
Eddigi irasaid alapjan magadat is ide kell sorolnod. Az eredeti muay thai valami bandazsfeleben kuzd. Ti kesztyuben gyakoroltok ennek ellenere. Ha van egy masik stilus, ami szinten bandazsfeleben/seikenvedoben/csupasz kezzel kuzd, majd felhuzza a TI gyakorlokesztyutoket, amiben nem mozog otthonosan, rakenyszerul a TI szabalyrendszeretekre, maris gagyi lesz? Visszanyal a fagyi?
Kicsit el is beszélünk egymás mellett, este kifejtem, ha érdekel, kicsit hosszabb lesz, mert az igazság az, hogy nézőpont kérdése igazad van, vagy nem, vagy nem teljesen .
A te szempontodból amugy teljesen, ezt alá is irom...ez most hangzik furán, remélem majd ki tudom fejteni érthetően.:)
Kiss Zsolt
Köszi az ujságot, ezt minden alkalommal le fogom irni, szvsz nagyon jó dolgot csináltok.
Ez most ugrik be, Muay thairól még nem irtatok, esetleg Khru irhatna egy hosszabb cikket, főleg a harcművészeti részéről.
Lara! Én már sok karate küzdelmet láttam és sokat levezettem vagy pontoztam mint biró. De valahogy nem birtam felfedezni a kata elemeit egy küzdelemben sem.
De mindezek ellenére én szeretem a forma gyakorlatokat. Jól néznek ki jól megmozgatnak.
A tartalomból: Qi és Qigong: Stressz mentesítsük a belső szerveinket Stílusok, mesterek, legendák: Cha Quan Kelet fegyverei: Tigris szigony Tudatiskolázás és harci művészetek A kínai viseletek története: Song kor A hagyományos kínai orvoslás alapjai Filmajánló Kínai nyelvleckék 4. A távol-kelet ízei
"Ha ez igy van akkor mindenki, aki nem valós küzdelmet tanul, az mind a gagyit tanulja. Azért ez elég nagy gáz. Minden harcművészeti ágazatott úgy "adnak" el, hogy ha ezt megtanulod akkor megtanulsz harcolni, küzdeni, túlélni. Sőt, legyőzhetetlen leszel.
A fenti mondatod azt igazolja, hogy felesleges a karatékáknak azt a sok szép katát megtanulni ha küzdelemre kerül a sor szart nem tudnak belőle hasznositani."
Nem épp ezt akartam vele mondani. Ők is versenyeznek a saját szabályaik szerint, nem mindig nagykesztyűben. A kiskesztyűs küzdelmet már valóságközelibbnek tartom. Ott lehetnek kézél ütések, csak kézhát csapások, például. Nagykesztyűben csak ökölütésekre vagyunk korlátozva.
De én is azt tartom, amit valaki már írt, hogy lehet harcművészetet tanulni annak szépségéért is, nem muszáj, hogy mindenki legyőzhetetlen harcos legyen. Főleg idősebbek, vagy nők esetében.
Ennek a remekműnek az különleges kulturális háttere, hogy az egyik szereplő nem más mint Wu Gongyi, a wu stílusú taiji alapítójának Wu Jianquan-nak a fia. Az eseményen egyébként már elmúlt 50 éves, ami szép tőle, de ettől még...
Szóval a wu taiji-sok ezzel a videóval szokták bizonyítani, hogy lám a wu taiji milyen brutális, valós harci rendszer, hiszen még a ringben is megállta a helyét valamikor...
Louhan
U.I.: Elképesztő, hogy mit kibírtak a csókák egyébként...
Iskolánk 2011-es tagtoborzó videója. Hogy lássátok, akár saját magunkat is ki tudjuk nevetni. Akik pedig ismerik a mai magyarorszégi kungfu, ezotéria, lelkigyakorlatok és örök élet tanfolyamokat, kifejezetten jól fognak szórakozni. / Habár egy-két jelenetet rá lehet húzni más harci rendszerekre is... / :-)
Hali... forditom (és végre el tudom sütni a nyeltanulásra kidolgozott elveumet)
- Ha sokat beleteszel, keveset ki tudsz venni de sose tudsz sokat kivenni, ha keveset beleteszel
- Azt fogod megtanulni amit gyakorolsz
- A ragyogóan begyakorolt részletek nem állnak össze ragyogó egésszé, ha megtanulsz készségszinten szavakat, még nem fogsz tudni beszélni (szavak=technikák beszéd= küzdelem, harc)
- A nyelv (hm) elvontabb dolog, olyan mint a vallás, vagy hit...ha belefutsz kóklerekbe, vagy akik nem beszélik, arról nem az adott nyelv tehet.
Darth topiktárs azt akarta mondani, hogy a karate ugyan egy kompley rendszer, de mindig olyannak látszódik, aki amilyennek gyakorloja.
Egyébbként Khru elég sokat csusztat, ezt nem negativan mondom.
A muay thai semmivl nem jobb mint a karate, a gyakorlói viszont jobban küzdenek nagy általánosságban,ez igaz.
Irtózatos mennyiségű papírmunkával. Ennek legfőbb intézője Dr. Pápai Tibor az AULE vezetője, és Waldmann Szabolcs az AE elnöke meg Maci, a Sportalelnök voltak, de tényleg iszonyatos mennyiségű adminszitráció, egyeztetés, miegymás van mögötte. Semmi nagy csoda, csak jogászkodás.
Az IFHEMA felé meg pl 30 oldal megy angolra fordítva. Szerinted mennyire volt vicces ezt jogi angolra fordítgatni? :-)
Gratulálok a Magyar Hosszúkardvívó Sportszövetség hivatalos megalakulásához: sikeres terjeszkedést és hatékony érdekérvényesítést, még sikeresebb hazai verseny-szervezést és minél több nemzetközi sikert a szövetségnek, az AE-nek, az AEFTH-nek és személyesen neked is!
Talán idővel a MHKSz mellett megalakul egy magyar HEMA szövetség is, ami összefogja az egyéb HEMA vagy HEMA közeli vívókat, bár lehet, hogy komoly naivitás ezt feltételezni, hiszen a hagyományőrzőkre inkább a torzsalkodás a jellemző, meg kiválások.
dobj egy emailt, és megnézzük, mit tehetünk a cél érdekében.
Manapság már vannak digitális nyomdák, amiknél nem kell előre berendelni több száz darabot, és mivel a harcművészetek téma úgyis elég speciális, nem biztos, hogy a Libri-t kell megcélozni...
Két nagyon komoly eseményt szeretnék veletek megosztani:
A Magyar Hosszúkardvívó Sportszövetség a mai nappal alakul meg hivatalosan, (kerül "bejegyzés alatt" státszuba) és lesz nemzeti sportszövetség.
Szerdán Bécsben pedig megalakul az IFHEMA, azaz az International Federation of Historical European Martial Arts, azaz új sportágunk nemzetközi szakszövetsége.
Azaz, a mai naptól hivatalosan is sportággá válunk.
" Mivel Qing katonai gyakorlat volt a ’kilenc ős a bűnben’, ami azt jelentette, hogy kivégezték kilenc generációra visszamenőleg az őseit, ez lett volna a leglogikátlanabb dolog egy ilyen személytől, hogy előjön és kung-fut oktat egy lánynak, csak mert erőszakkal házasságba kényszerítik. "
Hali
Egy kis magyarázatot kérnék, erre a kilenc generációra...sok Yoda mester éldegélt annak idjén Kinában ? :)
" Nos van egy legenda része a dolognak, ami arról szól, hogy egy "Shaolin apáca" (már önmagában is fura) Ng Mui megtanítja a kungfuját egy fiatal lánynak, azért hogy az megtudja magát védeni az erőszakos kérőjével szemben. "
Egy dokumentumfilmben mutattak shaolin apácákat, ma is van ilyen.
"Egy kérdés a Kung Fu mesterekhez. Igaz, hogy a wing chunt egy Kinai nő találta ki a nők részére?"
Hát persze :)
Nos van egy legenda része a dolognak, ami arról szól, hogy egy "Shaolin apáca" (már önmagában is fura) Ng Mui megtanítja a kungfuját egy fiatal lánynak, azért hogy az megtudja magát védeni az erőszakos kérőjével szemben.
OK, első lépésben maradjunk a legendánál:
Számos déli Shaolin rendszer vezeti vissza a gyökereit az Öt Öreg mesterhez, ezek egyike a Wing Chun rendszer is. A szájhagyomány alapján Ng Mui apáca az Öt Öreg mester egyike volt, aki elmenekült a déli kolostor(ok) lerombolásakor. A kolostort azért rombolták le, mert támogatta az előző uralkodó ház (Ming) visszaállítását.
Ha az Öt Öreg létezett ebben az időben mint a forradalom vezetői, akkor ők a legkeresettebb személyek listáján lehettek feljegyezve. Ha Ng Mui előjött volna álruhában, mint egy férfi vagy mint egy forradalmár csupán kung-fut tanítani egy fiatal lánynak, kockáztatta volna az életét, a többi öreg mesterét, a lányéval együtt. Mivel Qing katonai gyakorlat volt a ’kilenc ős a bűnben’, ami azt jelentette, hogy kivégezték kilenc generációra visszamenőleg az őseit, ez lett volna a leglogikátlanabb dolog egy ilyen személytől, hogy előjön és kung-fut oktat egy lánynak, csak mert erőszakkal házasságba kényszerítik.
Történelmi tények:
Na ezeknek erősen híján vagyunk, így elég sok szálon futó kutatások részeredményeit tudom elmondani a vingcsun történetével kapcsolatban:
- nem tudjuk, hogy pontosan kik hozták létre a vingcsunt (feltehetően egy pénzelt, lázadó csoport)
- a mandzsuk elleni harcra lett kitalálva (erre konkrét versike, kéztartások, mondások utalnak)
- feltehetően a vingcsun egy Fut Gar stílusra vezethető vissza
- vingcsun nem egy stílusként lett létrehozva, hanem egy speciális közelharci módszernek
- elsősorban hazafias (Ming párti) érzelmű, harcművészetben jártas embereknek tanították, hogy képesek legyenek hősi tetteket végrehajtani (pl.:orgyilkosság).
A fentiek alapján akkor, hogyan kerül bele a "nőiség" a képbe?
A legtöbb külső stílusú "erő kungfu", elsősorban nagy távolságról működő, erős technikákra épít. Ezt az erőkifejtési módot, hívjuk férfias erőnek.
A vingcsun, abban tér el a többi külső stílustól, hogy sunyi és nem akar "tisztességesen" harcolni. Ehhez a harcmodorhoz egy másfajta szemlélet és erő kifejtési mód tartozik az "inak ereje". A vingcsun nem akar nagy erőt használni, mert az elsődleges támadó felületei pl. az ujjak nem is lennének képesek egy ilyen erejű támadás elviselésére. Tehát az erő generálás inkább arról kell, hogy szóljon, hogy a támadó kéz/láb a lehető legtovább ártalmatlannak tűnjön és váratlanul csapjon le az érzékeny célpontra. Hívjuk ezt a fajta erő kifejtést nőies vagy női erőnek.
Kb. képzeld el úgy, hogy közel kerülve, barátságot színlelve úgy torkon baszni a másikat, hogy az fulladjon meg a saját vérében.
A régi idők harcai és a mai "modern kor" sportküzdelmei
A vingcsun a maga "steril" módján alkalmatlan a ring küzdelemre (nem is arra találták ki). A technikai repertoár néhány genyo kéz/láb kombó, ami elsősorban a meglepetés erejére épít, ha ezt kiismered nagyjából vége is a vingcsunnak.
DE
Azt szokták elfelejteni, hogy a "régi korok nagy vingcsun harcosai" a vingcsunon kívül más külső kemény stílusokban is jártasak voltak. Tehát megtanultak "külharcosként" bunyozni és szükség esetén volt egy "technikai megoldásuk", amivel meglephették és legyőzhették a többi külharcos kampót.
Véleményem szerint ez a szabály ma is érvényes, ha jó vingcsunos akarsz lenni, akkor meg kell tanulnod bunyozni, hogy legyen bármi értelme a vingcsunodnak.
Basszus, egy oldalt írtam, és az index lenyelte...
Röviden: mind a középkori és újkori európai fegyvertelen harcművészetekben, mind a keletiekben a gyakorlás célja az ellenség harcképtelenné tétele, és/vagy megölése volt. Éppen ezért előszeretettel vágták egymást torkon, nyomták ki a másik szemét, törték el a gerincét, fojtották meg, törték el a másik kezét-lábát, esetenként mindezt egy technikában. Ezek a technikák kiválóan működnek, viszont kell hozzá az a fajta mentalitás (mondjuk ki, brutalitás), ami az emberek többségében nincs meg, csak azoknál, akik körülményeiknek és társadalmi helyzetük erre kényszerítette ("nehéz gyerekkorom volt"), vagy megfelelő kiképzést (katonai, "ellenálló") kaptak. Ez nem sportról szól, nem arról, hogy tisztelem a másik, hogy sportember vagyok, hanem arról, hogy el akarom tenni a másikat láb alól, lehetőleg minél kevesebb melóval. Ez a fajta mentalitás a civil életben sok éves fegyházbüntetést jelent. A régi iskolákban az alapvető cél ez volt, de általában e mellett volt egy sportszerűen gyakorolható vetélkedési forma, ami kiváló képességeket fejlesztett.
A trükk az, hogy sok stílus egyszerűen nem haladt a korral (ez nem feltétlenül gond) és még mindig a régi metodikát követi, miközben elfelejtik, hogy ez kinek is lett kitalálva... A thai box ilyen szempontból szerencsés, bár érdekes, ha megnézzük a 20-as évekből fennmaradt videót, egy régi angol box videót, vagy régi karate iskolát, nagyon sok hasonlóságot fedezhetünk fel. A különbség az, hogy a thai és az angol (amerika) box célja a sportszerű küzdelem volt, más stílusnak meg nem. És ez az, amit nem igazán lehet feloldani...
"Attól a pillanattól kezdve, hogy valaki felhúz egy kesztyűt, teljesen megváltoznak a küzdelem módjai."
Ha ez igy van akkor mindenki, aki nem valós küzdelmet tanul, az mind a gagyit tanulja. Azért ez elég nagy gáz. Minden harcművészeti ágazatott úgy "adnak" el, hogy ha ezt megtanulod akkor megtanulsz harcolni, küzdeni, túlélni. Sőt, legyőzhetetlen leszel.
A fenti mondatod azt igazolja, hogy felesleges a karatékáknak azt a sok szép katát megtanulni ha küzdelemre kerül a sor szart nem tudnak belőle hasznositani.
Aj jajj. Nincs itt valami baj?
Más. Azok akik nem versenyeznek legább párszor, sosem tudják meg, hogy tényleg megtanulták-e azt amit tanitanak nekik.Mert ugye az edzésen történő gyakorlás azért fényévekre van egy éles verseny küzdelemtől.
1. És van aki csak egyszerűen beszari. 2. Van aki azt mondja hogy minden ütése halálos és ezért nem versenyez. Detto egyes pont, csak másként csomagolva.
> Én sokkal inkább azt gondolnám, hogy a Maitréja Buddha által említett kínai szerzetesek egyszerűen nem akarták megmutatni amit tudnak, mert lenézték a japánokat. (vagy szimplán gyengébb eresztés voltak)
Okinawa mind a kinaiak, mind a japanok altal abuzalt kis f*szom hely volt, tipikus politikai utkozo zona.
Elkepzelheto, hogy a kinaiak tobbsege szamara a benszulottes/bananos hely.
Elkepzelheto, hogy a kinaiak tobbsege potencialis ellensegkent tekintett a helyiekre.
Elkepzelheto, hogy bemutatokon inkabb a bemutatokra valo, latvanyos, szinpadias dolgokat mutogattak rutnibol, es nem egymast akartak szarra verni a falusiak elott.
Mindamellett ezzel ugy vagyok, hogy sok bekes szerzetes is volt a vilagban, de akik Jeruzsalembe, a morokhoz vagy az inkakhoz mentek, azoknak altalaban vagy volt sajat kardjuk, vagy volt meg egy hadsereg mellettuk.
"akik a wushut kezdik gyakorolni, a legtöbb esetben fájdalom, izzadtság és izomláz nélkül szeretnének harci tudásra szert tenni."
Te ezt tapasztalod a saját iskoládban? Vagyis ez szerinted csak a wushura érvényes? Mert a karate több ágában komolyan veszik a keményítést.
khru: "Ezért azt biztosan merem állítani, hogy akár a kung-fu, akár a karate bármelyik ágának képviselője volt a küzdőtéren, a ruháján kívül másról nem lehetett felismerni stílusának jegyeit."
Ez pontosan az az indok, amiért én nem tartom jónak a versenyzést. Attól a pillanattól kezdve, hogy valaki felhúz egy kesztyűt, teljesen megváltoznak a küzdelem módjai. Akkor az győz, aki jobban bírja az ütéseket, nem pedig, aki eredményesebb, gyorsabb, ügyesebb. Az addig tanult technikákat nem lehet használni.
Ha nem tudod, hogy kung fu verseny és a ruhájuk sem utal rá, megmondanád milyen küzdősportot űznek?
Én még azt is nagyon furcsának tartom mikor elmegyek egy kung fu versenyre és a kung fus versenyző Thaibox nadrágban van. Miért??? De nem csak kung fu nál láttam ilyet.
Olyat viszont még nem láttam, hogy egy Thaiboxos bármelyik csilli-villi kung fu ruhában ment volna a kötelek közé. Pedig tényleg jól néznek ki.
Egy Thaibox nadrág ugyan olyan utaló kellék mint bármely ágazat ruhája. Miért veszik fel olyanok akik közelében sem voltak egy Muaythai edzésnek küzdelemnek?
Úgy értek Veled egyet, hogy 30 éve gyakorolom a wushut. Sok iskola eleve úgy hirdeti magát, hogy a kungfu az intelligens ember sportja és hogy náluk mekkora arányban vannak diplomások... LOL.
Én a következőkben látom a nagy problémát:
- a kínai wushu elkurvult. Fájó ezt mondani, de így van. Miközben a Muay Thai rendszerek nem adták el magukat néhány tanítvány tandíjáért, addig a wushu megtette. Legalábbis a nyugati világban mindenképp. Míg Thaiföldön járva azt láttam, hogy a legkisebb - sokszor egy nagyobb garázs méretű - Muay Tahi iskolában is kőkeményen vették az edzéseket a tanítványok, addig Magyarországon - hogy maradjunk itt, ahol ezeket mindenki láthatja -, azzal lehet a tanítványokat hülyíteni, hogy a Tai Ji a vattába csomagolt acél, a Shao Lin kungfu Qi Gong gyakorlatainak nincs párja, a YOng Chun Quan-t egy nő találta ki és ezért az 50 kilós nőnek is van esélye a 90 kilós támadó ellen, sötöbö.
- akik a wushut kezdik gyakorolni, a legtöbb esetben fájdalom, izzadtság és izomláz nélkül szeretnének harci tudásra szert tenni. Én ezt azt gondolom, joggal mondhatom azok után, hogy közel 600 ember ment át az iskolánkon. Szinte minden évben megpróbáltam bevezetni a testkeményítést minden edzés után. Próbáltam kötelezővé tenni, próbáltam megszerettetni, semmi. A végén maradok én és néhány öreg tanítvány, akik rugdossák egymás combját, bordáit, mellét. A többieknek mindig van valami oka arra, hogy lelépjenek erről, vagy sérülésre hivatkozva kihagyják.
- szinte minden kínai wushu stílusnak megvannak a nagy legendái az alapító mesterek és az azóta eltelt évszázadok nagy mestereinek küzdelmeiről. DE MINDEZEK CSAK LEGENDÁK. Mint Bruce Lee-nek a tiltott küzdelmei a Hongkongi háztetőkön... vagy amikor állítólag a legnagyobb mesterekkel kellett megküzdenie titokban ahhoz, hogy taníthassa saját rendszerét. Ezek a történetek nem hogy bekerülnek az adott stílus történelmébe, hanem egyesek fanatikusan hisznek benne, sőt ezekre alapozzák a rendszer későbbi egész létét. Jó példa erre az, hogy Ye Wen - Yip Man - hogy találkozott egy Leung Bik nevű mesterrel Hongkongban. pedig dehogy találkozott vele...
- a legtöbb tradícionális kínai wushu iskola szinte tiltja a keresztbe edzést. Arra hivatkozva, hogy sérül a tradíció. Az én felsogásom az, hogy a kínai wushu nagyon jó alapokat ad - a modern wushu még jobbat -, tökéletes, évszázadokon át fejlesztett metodikával, erőgenerálással. De sok tekintetben elájárt felette az idő, nem hagyták megújulni. Az én véleményem: kínai wushu alapok, Muay Thai láb és könyök technika, hagyományos box alapok. Nekem eddig ez jött be.
Sajnos a jelenlegi helyzetet még hosszú ideig megoldhatatlannak látom. Mert aki hatékony harci rendszert keres, az jelenleg meg sem néz egyetlen kungfu edzést. Okkal. Persze hiba lenne azt állítani, hogy nincs Magyarországon hatékony kínai wushu iskola, de azokban a mester nem hogy tiltja, de szorgalmazza a keresztbe edzést.
Ázsiában sok harcművészet van. Szinte mindegyik nemzet kialakította saját harci rendszerét. Ezért fontos, hogy kijelöljük a Muaythai helyét a nagyszámú harci művészetek között. Objektív tények igen magas régiókba helyezik a Muaythai-t.
A harcművészetek közötti rivalizálás örök életű. Ez mindig is így volt, mindig is így lesz.
Ez az egészséges rivalizálás tartja életben, a rengeteg ágazatott.
Azt, hogy melyik a leghatékonyabb nehéz eldönteni.
A harcművészetek vagy küzdősportok hatékonyságának összehasonlítása elméletileg legegyszerűbben úgy történhet, hogy a különböző stílusokat képviselő versenyzők összemérik erejüket. Gyakorlatban még sem ilyen egyszerű a helyzet. Minden stílus a saját szabályrendszerét és technikáit szeretné előnyben részesíteni. A földharcot és az állóharcot gyakorlók között a legnagyobb a vita. A muaythai mára már kizárólag állóharc lett, ezért maradjunk most ezeknél.
Számtalan mérkőzésen láthattuk, hogy a döntő tényező nem kizárólag a stílusban rejlik.
Természetesen azért nem mindegy, hogy mit gyakorlunk.
Leírom azt a jól ismert rendezvényt, ami a Hong Kong-i Kung-fu mesterek, és egy Muaythai csapat között zajlott Bangkokban 1974. január 22.-én.
Ezeket az eseményeket Thaiföldön a Muaythai sportolók mindannyian jól ismerik.
A Hua Mark stadion 15 ezres közönsége öt mérkőzésen (ami eredetileg 75 percre volt tervezve) mindössze 6,5 perc küzdelmet láthatott. Mind az öt Hong Kong-i harcos már az első menetben kiütéses vereséget szenvedett. Néhány hónappal később egy Szingapúri (chang tung stílus) csapat, valamint egy Fülöp szigeteki és egy Japán karate csapat is hasonló sorsra jutottak. A Szingapúri csapatban szerepelt egy „Fekete gyilkos” becenevű harcos, aki egy nem hivatalos tornán állítólag megölte ellenfelét. Itt viszont már az első menetben kiütötték. Manilában Kandido Picate karate bajnok és Nirund Bunjanet Muaythai harcos között rendeztek mérkőzést. A Fülöp-szigetek karate bajnoka az első menetben kétszer került a földre, és a másodikban kiütéses vereséget szenvedett.
A különböző stílusok és a Muaythai harcosok közötti hasonló mérkőzésekre már évtizedekkel ezelőtt is sorkerült. Írásos dokumentumok vannak egy 1921.-ben történt összecsapásról a Kínai Guandong tartományból származó mester Tse Shang (akiről az a hír járta, hogy kiválóan tudta összpontosítani a chi-jét) és Ian Hanteley Muaythai harcos között. A Kínai mester elvesztette a mérkőzést és több hónapos orvosi kezelésre volt szüksége, hogy felépüljön. 1959-ben Formosábol származó Tai kek stílusú csapat szintén az első menetben szenvedett kiütéses vereséget.
Elgondolkoztató, hogy mi lehet ezeknek a sikereknek az oka.
A választ nem maguknak, a technikáknak a felsőbbrendűségében kell keresni, hanem abban, hogy hogyan gyakorolják azokat.
Ahányszor Thaiföldön jártam mindig meglátogattam néhány edzőtermet. Egy nemzetközi Muaythai értekezlet alkalmával megnézhettem a versenyzők felkészítését, együtt edzhettem igazi bajnokokkal és eközben világosan kiderült, hogy már nincsenek különösebb titkok. Az elért eredményeket igazából a harci művészetük iránti mélységes tiszteletnek, az edzésbe fektetett hatalmas mennyiségű munkának, és magába a harcba fektetett, számunkra elképzelhetetlen energiának köszönhetik. Thaiföldön egy edzés három vagy négy óra, és ebből naponta kettő van.
Ezen kívül a Muaythai-ban mindent azzal a realizmussal gyakorolnak, ami a no-contact, semi-contact, light-contact sportokból hiányzik. A Muaythai harcosok az edzéseken és mérkőzéseken nagyon sok ütést-rúgást adnak és kapnak. Csak és kizárólag a küzdelmek során rögzülnek a fejben, a kivitelezhető technikai kombinációk. Ez azért van, mert két egyforma képességű sportoló sem tudja, ugyan azt a kombinációt egyformán jól végrehajtani. Tehát hiába gyakorol a sportoló küzdelmen kívül egy bizonyos kombinációt, sosem fogja olyan jól hasznosítani a gyakorlatban, mint az a sportoló társa, aki ezt küzdelmekkel teszi, pedig esetleg gyengébb képességekkel rendelkezik. Az is nyilvánvaló, hogy az e módon szerzett tudás és tapasztalat semmilyen más módszerrel nem pótolható.
Azt, hogy az általunk gyakorolt harcművészetben milyen fokon állunk kizárólag a küzdőtéren tudjuk felmérni.
A jól ismert mondás már közhelynek számít: úszni csak a vízben lehet meg tanulni!
Itt még meg kell említeni egy fontos dolgot. Mostanában egyre több küzdősportot lehet látni a médiákban. Ezek közül a legnépszerűbb (jelenleg) a K1.
Itt mindig hallhatjuk, a sportolókról, hogy melyik harcművészeti ágazatot képviseli. Láthatjuk a kick-box, karate, ökölvívás, Muaythai stb. képviselőit.
Viszont azt is láthatjuk, hogy a Muaythai-on kívül, egyik sportoló sem CSAK a saját ágazatát képviseli.
A hozzáértők rögtön észre veszik, hogy a karate képviselői igen csak sok ökölvívó leckét vettek, mert a kéztechnikájuknak már semmi köze nincs a karate kéztechnikájához. Biztos, hogy kick-box vagy Thaibox edzésre is lejártak, mert a karatéban tanult alacsony állásokat, széles és sarkos mozgásukat is felcserélték a küzdőtéren használtakkal. A kick box képviselői is bizonyára részt vettek jó néhány thaibox edzésen mivel jól használják a térdüket, pedig ez náluk nem jellemző. Sőt tiltott! Ezért egy kicsit sántít, amikor a műsorvezető például azt mondja, hogy az x-y sportoló a karate egyik ágazatának képviselője. Ő ekkor már, egy olyan harcos, aki nem csak egy ágazatot képvisel.
Jómagam már nagyon sok mérkőzést láttam úgy hazait, mint nemzetközit. Több száz mérkőzést vezető bíróként is.
Ezért azt biztosan merem állítani, hogy akár a kung-fu, akár a karate bármelyik ágának képviselője volt a küzdőtéren, a ruháján kívül másról nem lehetett felismerni stílusának jegyeit. Ennek ellenkezőjére csak a Hongkongi és Hollywoodi filmekben van példa.
Ennyivel másabb a Muaythai a többi harcművészetnél. A Muaythai már eleve az életszerűséget oktatja. A Muaythai képviselőinek nincs szükségük mást is tanulni. Sőt a tanultak egy részét nem is használhatják, csak a saját rendezvényeiken.
PL. könyök támadása fejre, rögzített térd rúgás fejre, ellenfél meglökése, a rúgó láb rögzítése, az ellenfél lerántása.
A Muaythai megőrizte a harcművészet tradíciójából a legfontosabbat, a széles technikai repertoárt tartalmazó HARCOT.
Még is felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy a Muaythai jó önvédelmi sport-e?
A kérdésre jó választ adhat az a történet, amit majdnem minden Bangkoki újság megírt.
„Egy fiatalembert hazafelé menet körülvett egy rablóbanda, akik már régóta terrorizálták Bangkok külvárosait. Puszta kézzel védte meg magát. Két támadót törött bordákkal egy támadót törött állkapoccsal vittek korházba. A többiek elszaladtak. A bátor fiatalembernek, aki természetesen Muaythai harcos volt, csak az inge szakadt el és néhány zúzódást szerzett.”
Ezt a történetet azonban nem szabad készpénznek venni. A Muaythai harcosok sem superman-ek. Azonban teljes eltökéltséggel, koncentrálással és némi szerencsével sokat lehet tenni a nehéz helyzetekben.
Szeretném megjegyezni, hogy ilyen és hasonló történeteket minden harcművészeti ágazat mestereitől, mestereiről lehet hallani. A történetek hasonlósága arra enged következtetni, hogy ezeket mindig az eseményeket éppen előadó mester stílusának népszerűsítésére találták ki. Úgy gondolom, hogy a harcművészeteket, mára már nem az utcán átélt eseményekkel kellene népszerűsíteni, hanem a sportrendezvényeken elért eredményekkel.
A kinai szerzetesekrol nem sokat tudok, de egyaltalan nem biztos, hogy igazad van.
Elnézést, én ezt irtam volt:
" Még a multkor ment a vita, ez már más téma, de azért a kinai kung fu vonalon elég erős a kolostoros/szerzetes vonal is, ugye Shaolin, Wudang...még egyes irások a karatéval kapcsolatban is arra hivatkoznak, hogy elég sok kinai szerzetes mutatta be a kung fu tudását Okinawán, ami egy letompitott kung fu volt, mert azért ezek a szerzetesek vallásos emberek voltak, nem tömeggyilkosok, ugyhogy mikor Matsumura előlépett a fénybe a karatéjával, sokan a szigeteken is meeglepődtek, az mennyire gyors és agressziv ."
Forditom:
Amit én mondok az az, hogy nemcsak martalócok, karavánkisérők vitték a kung fut Kinában, hanem van igenis egy erős szerzetesi vonal, ahogy Lara állitotta. Az összes többi az "egyes források" állitása, ami minimum egy darab könyvet jelent.
Jelzem, nem feltétlen ellentmondás az se, hogy a shaolin papok ki ki rándultak ellent püfölni, attól még a buddhista szerzetesek nagyobb része lehetett a béke lángjának őre.
A déli shaolin kolostort (vagy központi kolostort) ahonnan a wing chunt és a hung gart eredeztetik, éppen azért égették fel a mandzsuk, mert túl erős mandzsuellenes központtá vált...
Én sokkal inkább azt gondolnám, hogy a Maitréja Buddha által említett kínai szerzetesek egyszerűen nem akarták megmutatni amit tudnak, mert lenézték a japánokat. (vagy szimplán gyengébb eresztés voltak)
Am. az már Lin Csi apát történeteiből (http://terebess.hu/keletkultinfo/sulace.html ) kiderül, hogy ha akartak akkor a kolostorok jelentős gazdasági erőre is szert tehettek. (pl az 51. történet)
A kinai szerzetesekrol nem sokat tudok, de egyaltalan nem biztos, hogy igazad van.
A japan templomok sokszor komoly politikai, gazdasagi ero volt az adott regioban, es hasonloan az europai egyhazi erosemberekhez, altlaban a meg volt a maguk modja, hogy ennek ne csak imadkozassal szerezzenek ervenyt. Eklatans peldaja pl a WWII japan militarizmus, amikor a buddhistak (kegyvesztetnek erezven magukat), sokszor tul akartak licitalni a sima birodalmi shintot, es sok bekes, mosolygos szerzetes irt konyveket az elteto kardrol, ill kezebe is vette a dolgot, hogy apritson par kinai parasztot.
Furcsallanam, ha az kinai kolostorok kozul legalabb parnak nem lett volna hasonlo pragmatikus hozzaallasa a mindenseg bekejehez.
Azert vegyuk eszre, hogy a vilag fejlodik, es the 30 eves hongkongi filmeket hasonlitasz ossze most a csokival. Ez alatt a technikai megoldasook, a kozonseg izlese es elvarasa is sokat fejlodott. A Szomszedok vagy Linda karatejelenetei persze meg mindig orokervenyuek.
Meg azt is vegyuk eszre, hogy Bruce Lee par utolso filmjenek kiveletevel ezek a hongongi filmek ZS kategorias kiskoltsegvetesu izek, mig a csoki es hasonlokban sokszor kulfoldi szineszek, normalis kameramunkara, komoly kulfoldi terjesztesre stb is van penz, tehat teljesen mas kategoria. Konkretan emlekszem, az egyik ilyen elefanthaton tekvandozunk banannal filmet pl Luc Besonnekkal terjesztettek Europaban (egy idejug, mert "elfeejtettek fizetni"). De most mar csomo olyan film van, amibe Tarantino es hasonlok beszallnak terjesztokent. JChan reszeges karatemestere baromira nem az a kategoria volt.
A távol-keleti filmek közül az Oldboy a kedvencem.
Emlékszem arra, amiben Sammo a beteg testvérét játszotta, nagyon jó volt. A könyvben írja Jackie, hogy meggyanúsították őket, hogy az Esőemberből lopták az ötletet, csakhogy ez két évvel korábban készült. ;-)
khru: írd, engem érdekelne. Én régen azt olvastam róla, hogy az eredeti, ősi Thai boxban nem voltak menetek. Összeugrott két ember, és aki előbb feküdt ki, az veszített. Gúnyolodtak is a mai rendszeren, hogy könnyű úgy edzeni, hogy 3 perc után tudod, hogy pihenhetsz egyet. Igaz ez?
2003-ban elkeztem irni egy könyvet a Muaythairól. Lényegében már évekkel ezelőtt elkészült. Egy rövid fejezetet beollóznék ide és kiváncsi lennék a véleményetekre.
Thaibox- Muaythai az ugyan az! Muay=box, Thai az meg Thai mint származás. 1939 előtt Siam Muay -nak nevezét. 1939-ben lett Thaiföld Siamból.
Az ősi Muaythainak több ágazata is van. Ugyan úgy mint a Kung Fu nak. Muay Caiya, Muay Korat, Muay Lopburin stb. Leginkább egy mesterhez, területhez kapcsolódnak.
A Muay Boran az egy összefoglaló név. Muay Boran= Ősi MuayThai. Ebbe beletartozik az összes stilus.
Amit én egy kicsit közelebbről igyekeztem megismerni a Muay Chaiya Wanarat.
Thaiföldön a modern Muaythai az = 5x3 perc térd könyök engedélyezett fejre. Védőfelszerelés nuku! Más nincs! Persze profiról beszélek.
Amit Európában, Japánban, Amerikában Muaythai(Thaibox) név alatt leggyakrabban csinálnak az egy elfajzott valami. Sajnálattal ez nagy részt vonatkozik ránk is. Kivételek azok akik igyekeznek betartani a tradiciókat. Nos náluk nincs is nagy létszám.
Manapság ha valakit egy edzésen "véletlen" arcul találnak könyökkel gyorsan úgy dönt hogy inkább elmegy ... mást gyakorolni. :-)
Ja, én is láttam JC filmet, amiben nem ő játszott, illetve részletekben, szvsz volt valami összezördülés közte, meg a gyártó között, ugyhogy jó hong kongi szokás szerint befejezték és a neve alatt adták el.
Nem beszéltem én Jackie ellen, klasszikus filmjei vannak: A részeges mester 1.2, a Sammo hung féle sorozat, amiben Sammo x elmebeteg (egyébbként kiváló karakterszinész) haverjával lakik, a Yuan Biaos filmjeik, a Project A/B, vagy az uj amerikai filmjei.
Attól függetlenül milyen volt a viszonyuk, gyakorlatilag a triumvirátus Sammo, Jackie meg Yuan Biao nagyon összezártak, vagy rendezik egymást, vagy szerepelnek, vagy cameoznak egymás filmjeiben.
Annatar
És mi van, ha valamelyik tanáruk az opera iskolában harcművész is volt ?
Hallottunk már ilyet, volt valami Vörös bárka, nem ?
Még a multkor ment a vita, ez már más téma, de azért a kinai kung fu vonalon elég erős a kolostoros/szerzetes vonal is, ugye Shaolin, Wudang...még egyes irások a karatéval kapcsolatban is arra hivatkoznak, hogy elég sok kinai szerzetes mutatta be a kung fu tudását Okinawán, ami egy letompitott kung fu volt, mert azért ezek a szerzetesek vallásos emberek voltak, nem tömeggyilkosok, ugyhogy mikor Matsumura előlépett a fénybe a karatéjával, sokan a szigeteken is meeglepődtek, az mennyire gyors és agressziv .
Tony Jaa óta nagyon beindultak a filmjeikkel. Láttam egy fiatal lánnyal egyet nemrég, nagyon érdekes és új koreográfiák voltak benne. A címére sajnos nem emlékszem.
Jackie csapata azért már 50 fölött van, tényleg ideje átadniuk a helyüket az új generációnak. De én nagyon tisztelem Jackie-t azért, amit eddig tett. Több helyen összetörte magát, mint mások összesen együttvéve, és mégse hagyta abba, amit csinált és nagyon fantáziadúsak a harcai. Mindenhez ért.
A Chocolate is thai film?
khru:
"Azt mondod, hogy a 70 -es években nem ment amerikai piacra a hongkongi filmgyártás?"
A 70-es években már lehet, hogy igen, én azt mondtam, hogy Bruce Lee előtt nem. Az ő filmjei 71-73 között készültek. Amerikában már ismert volt a neve a Green Hornet miatt, de szerintem is a 73-as Sárkány közbelép óta lett amerikaszerte ismert.
Buddha:
"Az igazi nagy Bruce Lee hullám a videodiszkókkal érte el Mo.t , ne tudd meg hány szar hong kongi filmet megnéztem, hogy ez Bruce Lee, amég be nem hozták az Enter the dragont:) 86 körül."
:-))) Nekem szerencsém volt, a legelső, amit láttam, az a Sárkány közbelép volt, de még 83-84 körül, a Filmmúzeumben. Csak utána láttam az utánzatokat filmklubban. Fura, hogy a legismertebb utánzója (Bruce Li) már az első hongkongi Lee-film, a nagyfőnök előtt bemutatkozott Hongkonban egy filmmel, aminek az volt az oka, hogy Lee a Green Hornet révén már azelőtt ismert és nagyon népszerű volt Hongkongban, hogy hazatért volna. De akkor még kevésbé ismerték, könnyebb volt eladni Bruce Lit, Leeként. Különben másolták Jackie Chant is, láttam olyan filmet, ahol az ő nevével éltek vissza.
Gao:
"Tony Jaa színészként került a filmbe. Kb 6 hónap Muay Thai edzés után kezdték el a filmet forgatni."
Feltételezem, nem az Ong Bakra gondolsz, mert azt kizárt dolog, hogy fél év alatt bárki elsajátítaná, amiket abban művelt. Nem csak a rúgásokat, de az ugrásokat is. Különben azt írják róla, hogy tízéves kora óta foglalkozik harccal.
Buddha:
"Birtam Jackie Chant mindig, bár Sammo Hungot jobban"
Ő is fantasztikus, amit véghez vitt, de olvastad Jackie önéletrajzi könyvét? Állítólag nagyon szemét volt az operában Sammo velük, mint régebbi tanuló.
Jackie és Samo (ha hinni lehet Jackie könyvének - én mondjuk hiszek) hagyományos kínai operát tanultak, amibe beletartozik egy csomó mozgás, amit mondjuk ilyen általános modern wushu képzésnek mondanék - kissé eltúlzott, látványos mozgások mindenféle kungfu stílusokból (kifejezetten nem önvédelemre vagy harcra, hanem színpadi látványra kihegyezve). Miután csökkent az érdeklődés az opera iránt, mentek el filmezni, lettek kaszkadőrök és dublőrök.
Én tízszer inkább miatta kezdtem kungfuzni mint Bruce Lee miatt. Sokkal szimpatikusabb volt az élethez/kungfuhoz/harchoz való hozzáállása (nyilván a filmek alapján), mint Leenek.
Egyébként a hongkongi filmek is fejlődtek az utóbbi időben, hasonlítsd össze pl. a Yip Man 1-2 (főleg a 2-t) a régi Shaw Borthers filmekkel sebesség vagy koreográfia tekintetében.
Lee nekem se az, mint ami 15 évesen volt, de nem fogom fikázni se, mert a pozőrségén túl, még a film jeleneteiben is látja akinek van szeme, a tehetséget.
"Sosem értettem, mit vannak úgy oda a nyugatiak egy (bocsánat) ... malomkörzéssel. Számunkra pedig igazán nem egy nagy "vasziszdasz". De még az olaszok is úgy be voltak ájulva tőle, hogy a XIX. századvégi, (49-ben emigrációba kényszerült magyarországi vívómesterek által ihletett), kardvívásukat is molinellinek nevezték, (utóbb molinello) és Arlow lovag könyvében is nagy szerepet kapott annak ismertetése. (Ismétlem: még a XIX. század végén, XX. század elején is.) A fegyvertörténet látványos választ ad erre: a nyugat-európaiak vívásszemléletétől alapvetően eltérő, nehéz kiegyensúlyozó markolatgomb nélküli fegyverek mozgásának megértését szolgálja."
Szerinted konkrétan kikre gondolt, mint emigrált magyar vívómesterekre a '48-49-es szabadságharc leverése után? Ők ihlették volna az olasz kardvívás reformját? Radaellit? Ez egy eléggé extrém elképzelésnek tűnik.
Ui.:
Mondjuk azt sem értem, hogy minek kell erőltetni ezt a malomkörzés kifejezést, amikor már Arlow óta van rá rendes magyar vívó szakkifejezés: lendítés, ívlendítés, körlendítés stb.
Tony Jaa színészként került a filmbe. Kb 6 hónap Muay Thai edzés után kezdték el a filmet forgatni. Miután vége lett a forgatásnak, visszament ahhoz a mesterhez, akitől tanult és még 2 évig tanult.
Talán még indult versenyeken is, de erről biztosat inkább KHRU tudhat. Egy dolog tény: az ember fantasztikus, oda vagyok érte meg vissza.
Jackie Chan soha nem volt kungfu mester. Egy dolog viszont tény: érdemes megnézned azokat a felvételeket - számtalan van a Youtube-on -, ami a forgatások hátterét mutatja be, főleg a kaszkadőrmunkát.
Az én szememben Jackie Chan a világ egyik legbátrabb kaszkadőre és ha hosszan tanult volna wushu-t, a világ egyik legjobb Mestere lehetne. Mert elhitetni a világgal, hogy wushu mester vagyok, miközben nem az: nos, le a kalappal.
Közben látom, hogy egyre azért válaszoltál. Nos, meglep ez a felfokozott gúny, amivel írsz. Meg is mondom miért, de előbb egy kérdés: hány éves vagy most? És a Bruce Lee korszakban mennyi idős voltál? :-)
Most egy kis önvallomás, milyen voltam 10-15 éves korom között:
- képes voltam evszekedni Anyámmal azon, hogy Hulk Hogan mindent teljes erővel csinál a ringben.
- 2 hétig szerelmes voltam Tomas Anders-be, mert nem hittem el, hogy pasi!
- Bruce Lee volt az isten, az érinthetetlen, a legyőzhetetlen.
- lenéztem Arnoldot, Oliva-t és az összes többit
Eltelt 25 év. Hulk Hogan-t imádom, de már tudom, hogy színészet. Annak viszont nagyon kemény. Néha titkon rázom a seggem, ha meghallom a You are my heart, you are my soul-t...
Bruce Lee már rég nem az isten. És mióta súlyzós erőnléti edzéseket is végzek, fejet hajtok Arnold, Olvia és a többiek előtt.
Biztos vagyok benne, hogy érted, mit akarok mondani.
Meglep, hogy LOUHAN szinte gy szavával sem értesz egyet. Minden vita és piszkálódás nélkül, őszintén kíváncsi vagyok a részletes véleményedre, akár tételesen is válaszolva a LOUHAN által írtakra.
Évek óta megnézek minden videot, ami a thai pusztakezes harcművészetet mutatja be.
Baromira tetszik, látni, hogy a régi sziámi harcosok se szarral gurigáztak...a régi thai box, ha ez a neve, sok nevet olvasok (muay boran etc.) nem igazodok ki teljesen, vagy a box kator teljesen egál harcművészet az összes többivel.
Sportként viszont magasan a többi felett áll keménységben, még a kyo felett is szvsz, mivel abban nem ütnek fejre. Sandában mintha láttam volna hasonlót.
Az összevágás amugy inkább tékvandó volt szvsz, csak azt akartam vele, hogy a thai filmek meglepően jók (jobbak is hm szempontból) mint a hong kongiak.
Mondom, annyira ötletesek, pld a Chocolate, ha kivennénk belőle a verekedéseket, mint dráma, simán megállná a helyét.
Ez a Tony Jaa (meg a csaj is) és kaszkadőrcsapata meg elképesztő...nem tudtam elhinni sok mozdulatáról, hogy nem trükk, erre befut egy bemutatón a szinpadra és lazán megcsinálja.
Nyilván, ringben sokan agyonvernék, de emberfeletti meló lehet ebben.
Ehhez a thaiföldi uj vonulathoz képest, nekem Jackie Chan egy idegesitő kis manó- ugyanazokkal a manirokkal, mutatványokkal.
Nincs kedvem belemenni még barátságos vitába se erről, pont emiatt, de mondok egy példát:
Louhan szerint Lee filmjei azért ártottak a kung funak, és mond egy személyes példát, mert ugyan emiatt kezdtek el sokan érdeklődni a kung fu iránt, de kiderült, az teljesen más.
Ja.
A mozifilm fantázia... döbbenet:P
Inditson mozgalmat minden pilota Tom Cruise ellen, mert a Top Gunnal szemben a valóság az, hogy napi 12 órát kell tanulni elképesztő fegyelemmel és lehet hogy csak egy ócska szállitógépen repülsz a végén, ahelyett hogy Kelly McGillist döngeted a pálya szélén a motoron, miközben a lenyugvó napba elhuz egy Tomcat.
Máglyára Stallonéval, mert ahelyett hogy nyilakkal lövöldözöd a kongokat, vért kell hugyozni a kiképzésen, miközben megtanulod pastuul a 400 oldalas harctéri elsősegély könyvet és ráadásul utána meg lezuhan a helikopter veled Afganisztánban.
Dögöljön meg Telly Savalas (mégegyszer) mert ahelyett, hogy nyalókát szopogatva szellemeseket mondasz a belügyminiszternek, éppen hogy meguszod annyival, ha nem tisztelegsz neki, hogy télen mereszted a s**ed az aluljáró előtti poszton.
(És még nem is tudod, hogy Zsanett közben szipogva diktálja a vallomását :P)
Érted mire gondolok ?
Szvsz (!!!) az összes többi dolog is ilyen gyenge lábon áll.
Az USA ban a Green Hornet meg a Long Street elég nagy sikerrel ment, úgyhogy Lee neve ismert volt, plusz a bemutatók etc.
A Sárkány közbelép meg Warner bros. film volt, direkt amerikai piacra, amerikai szinészekkel (John Saxon annak idején elég menő volt) Lee halála elég nagy figyelmet kapott az USA ban is és sok rajongója volt arrafelé.
Simán lehetett ilyen pólód, bár azt mondanám, nem csodálkoznék ha elsőként az országban.
Az igazi nagy Bruce Lee hullám a videodiszkókkal érte el Mo.t , ne tudd meg hány szar hong kongi filmet megnéztem, hogy ez Bruce Lee, amég be nem hozták az Enter the dragont:) 86 körül.
Sokan azt hiszik hogy a muaythai csak abbol áll amit mostanában a ringben látni. Nem nem. A Muaythai egy sokkal komplexebb harcművészet, aminek meg van a mai küzdősport változata.
Ha szeretnétek látni egy jó filmet és benne ősi muaythai technikákat akkor: https://www.youtube.com/watch?v=2WKQ-scHcLQ
Azt mondod, hogy a 70 -es években nem ment amerikai piacra a hongkongi filmgyártás?
Nos én 1974-ban kaptam amerikából egy póót amin Brucee Lee volt. A villamosmegállóban meg akarta venni tőlem egy akkori lemezlovas. Akkor már nagy sláger volt a carl Duglastól a Kung-Fu Fighting szám. Ha jól tudo mindig le voltunk maradva Amerikától pár évvel.
Csak az a hülyeség maradt életben, amelynek hordozója (emberi vektora) elfogadható szinten tudott vívni ;-)
Egy (vívó)verseny satnyulásgátló dologként működik jól, az általános emberi hülyeség szürésére stb. teljesen alkalmatlan, bár szerintem a tudosok még nem találtak fel olyan dolgot (erőtér, mágneses plazmacsapda stb.), ami meg tudta volna akadályozni a terjedését.
Nem lesz időm annyit írni, amit terveztem, tehát csak darabokban....
Satnyul: nem biztos- találkozik a helyi szokásokkal, mentalitással, és ugy az oktatónak is meg kell élnie. Kicsit változtat a mődszereken, akár könnyebb, akár durvább irányba... (Micsoda mester ez bazze, már három éve jársz hozzá és még mindi nem ölsz bikát tökönrúgással...)
- hacsak nem vmi katonai termék a dolog, ahol ugye aza cél hogy pár hónap alatt torokátharapót faragjunk a fiatalból, aki negyven évesen már csak arra emléxik, hogy a, voltam katona is, egy évekig tartó, viszonylag kevés sikerélményt adó dologról beszélünk.
Ha csak a karatét nézzük, itt a fúrumo is a linkelt shotokan videókat: láttunk tündibündi kislányt, pontos formagyakorlatot kumite címén ugráló bebaszott kenguruk násztáncát éppugy kendo féle feldolgozást, ragaszkodást ahhoz hogy egy technika csak egyféle lehet, a másik pedig azt mondja, az csak egy váz, amire bármit rárakhatsz..
és láttunk csonttörésig fajuló alkalmazását ugyanazon a vonalon...
Ismételem: ugyanaz, ugyanaz a szövetség...
Akkor most mi a jóvagy rossz... a stílus? a tanulók? az oktatók?
A kettős találatra vannak történelmi példák, de (vívásilag) ez hülyeség.
Ne veszítsd el a fejed, inkább háríts (ne feledkezz meg a hárításokról)!
A kettős találatra volt egy érdekes régi magyar - talán latin eredetű - kifejezés: ambó.
Meg ambózni.
"A közönségnek az a része, amely hajlott a humorra, sok gúnyos megjegyzésben részesítette a zsűrit, amelyek közül a legsikerültebb a következő volt: ˝Én tust kapok, te bliccelsz, ő anullál, mi ambózunk, ti szavaztok, ők tovább tagadnak.˝"
A megfelelő tananyag, oktatási rendszer (mester -> tanítványok -> ... ) és hatékony módszertan mellett VSZ fontos, hogy legyen lehetőség ellenőrizni a tanultak "működőképességét". Korábban a dolgok valamivel egyszerűbben működtek: az emberke tanult valamit, aztán "le lett vizsgáztatva" egy párbaj, egy istenitéleti viadal során vagy máshol. A modern közegben erre vannak a versenyek.
Szerintem ott kezdodik a dolog, hogy a mester jo dolgot tanuljon a mesteretol, es azt jol is tanulja meg. Ertse meg. Lassa at. Utana jon az, hogy tudjon jol tanitani, es persze kell egy olyan tanitvany, aki hasonloan a mesterehez, jol meg tudja tanulni, meg tudja erteni, at tudja latni. Ha valami nem stimmel, a stilus satnyul.
Sőt az életet is gyógyitja.pld. a maszlagos nadragulya.
Akupunkturához kettőt:
1. A tényeket izélők társaságának a nagy placebó cikke szerint a pontok szúrása alig hatékonyabb mint a mellészúrás, (de mindkettő sokkal hatékonyabb mint a hagyományos gyógyszeres kezelés pld hátfájásra... csak ez nem a vizsgálatuk tárgya) lol...ha használ, akkor lexarom, hogy placebó vagy nem.
Arról egyébbként nem pofáznak, hogy az elmélet szerint meridiánokat szúrnak, csak vannak érzékenyebb pontok, ha mellé szúrnak, az még lehet a meridián...de mindegy is.
2. A Mayo klinikán használnak akupunkturát.
Innentől kezdve Dr. Fasz Elek orvosdoktordocensprofesszor véleményét tőlem leszarhatják az egerek.
Az utóbbi évek személyes tapasztalatai alapján mondom, amit nem kivánok kifejteni, a magyar egészségügyben dolgozók, en bloc, jobb ha befogják a pofájukat. Ha kivesszük a természet öngyógyitó folyamatát a képletből, ami a gyógyulások 90% a, a hazai túlélési/gyógyulási mutatók kb Dr. Mengele statisztikái alatt vannak két klikkel.
Most már minden hsz-emet így fogom kezdeni: szerintem.
Tehát: szerintem nincs olyan, hogy X meg Y kungfu. Ahogy X meg Y karate, Muay Thai vagy bármi más sincs. Csak rossz vagy jó tanítvány és rossz vagy jó mester. Szerintem.
Szia,
ha nem tűnik nehéznek, akkor sikerült a bűvésztrükk... :D
Az én szemléletmódom az, ha úgy tudsz valamit végezni (akár izomhasználat, erőkifejtés, vagy bármilyen tevékenység), hogy az egy külső szemlélőben a könnyedség (könnyűség) érzetét kelti, akkor -talán- nem járok rossz úton...
Természetesen így is lehet kezelni a dolgot. Azt is lehet mondani, hogy a híres régi mesterek jók voltak, a mostaniak, meg a nyomukba sem érnek. Azt is lehet mondani, hogy a nagy legendák mind csak kamuk, és a szomorú valóság az, hogy a híres régi mesterek is ugyanolyan gyengék voltak, mint a maiak, csak, hát ugye akkor még nem találkoztak thai box-szal, meg brazil jitsuval, meg hasonlók.
Ez is egy szemlélet, amivel nyugtathatják magukat azok, akik ma ilyen-olyan kungfunak nevezett valamit gyakorolnak.
Aztán az ember véletlenül találkozik egy olyan harcművésszel, aki úgy gyakorol, mint a régiek, és érti is, amit csinál, és az ember ledöbben, és megkérdezi magától, hogy mia fenét csináltam én az elmúlt években...
És akkor megérik benne a gondolat, hogy nincs olyan, hogy ez is kungfu, meg az is kungfu, csak olyan van, hogy valódi, meg bóvli.
Az élő dolgok változnak. Nem lehet az Urak, hogy a kung fu régen azt jelentette, most meg valami tök mást?
Az emberek mindenhol a nagy, objektív igazságot keresik, de szerintem csak kicsi, szubjektív valóságok vannak. Ha Gao számára a kungfu=X attól másnak még lehet Y.
Azt hiszem, végre kezdem megérteni, amit mondani akarsz. Mivel a wushu eredeti jelentése katonai művészet, vagy harci művészet, arra utalsz, hogy ez maga a harc, és semmi egyéb. Nem tartozik hozzá, vagy bele más. Legalábbis itt lehet egy választóvonal közöttünk, amiért elbeszélünk egymás mellett. Te a wushut annak tartod, amit Kínában jelent évszázadok óta. Én a kungfut annak tartom, ami most, vagy amit most képvisel. A kettő elvileg ugyanaz, de mégsem. Én a jelenkori irányzatokkal kapcsolom össze a többit, te pedig állítod, hogy az eredetiben nem volt jelen más, csak a harc. Legalábbis ez megmagyarázná, hogy miért őrlünk két malomban.
Azt tudom, hogy több millióan nem tudnak olvasni most sem Kínában. Magyarországon is sokan vannak ilyenek.
Nem lézetett Ng Mui, a Wing Chun alapítója? Erről írhatnál bővebben, mert ez érdekelne. Mondjuk arról sem írtál, hogy Bruce Lee szerinted miért másfél évig űzte azt a stílust.
Engedd meg, hogy (mindenféle belédkötési, és egyéb hátsó szándék nélkül) megjegyezzem, Bruce Lee legalább annyi negatívumot okozott a kungfu-nak, mint amennyi pozitívumot. Én pl ,és valószínűleg sokan vagyunk ezzel így (Gao barátunkat is beleértve), biztosan nem kezdtem volna el kungfut gyakorolni az ő filmjei nélkül, de abban is biztos vagyok, hogy nem kellett volna rájönnöm, hogy amikor hozzá akarok hasonlítani, nagyon rossz úton járok, amennyiben a kungfu művelése a célom, és nem Bruce Lee-nek lenni...
Nem tudom érthető-e ez így?
Halkan megjegyezném én is, hogy olyan kínai harcművészt, akinek igazán kiemelkedő a tudása, nehezen találhatsz youtube videón... Van egy bizonyos hozzáállás, ami kifejezetten megakadályozza azt, hogy valaki villantson videón, amennyiben kínai, és tradícionális HM-et gyakorol. Nevezhetjük ezt erkölcsi hozzáállásnak, vagy sajátos szocializáció eredményének, de a valóság az, hogy ez tisztán praktikum, ami tökéletesen érthető. Nem adják kia titkaikat ismeretleneknek, főleg nem a nyilvánosságnak.
A tradícionális kínai HM gyakorlók a történelmük során gyorsan megtanulták, hogy ne mutogassák magukat, és ennek szükségességére a legújabb kori kínai történelem csak még rátett egy nagy lapáttal.
Konkrétan a Kungfu Quest Hsingyi-s epizódja, legyünk őszinték, megalázó a mai xingyi gyakorlókra nézve. Hogy jobbak voltak a hong-kong-i srácoknál egy picit? Ne már! Borzalmasan beégtek. Jobban, mint bármely más epizód szereplői. Ráadásul az egyik részt a méltán híres Song családnál vették fel! Gáz!
A wushu-t ma is használják tradícionális harcművészet értelemben Kínában. Amit te láttál, az az ún. modern wushu, ami (hozzáteszem) kifejezetten embertpróbáló sport. Sport! Ráadásul a világhálón fellelhető tradícionális wushu 90%-a szintén olyanoktól származik, akik mai wushu iskolákban tanulták a "szakmát", és egyaránt tanulnak modern és tradícionális wushut.
Autentikus, hagyományos, eredeti kínai harcművészetet sokkal nehezebb ma találni. Konkrétan Kínában is. Ezeknek a HM rendszereknek a megitélése, a "mennyire hatékony a kungfu?" kérdés megválaszolása éppen ezért szinte lehetetlen.
A filmben szereplő hagyományos iskolák pont azért szerepeltek olyan szarul a bunyóban, mert manapság szinte egyáltalán nem koncenztrálnak erre az aspektusára a rendszereiknek. Azokat az eredeti, hagyományos edzésmódszereket, gyakorlási módokat, sőt szociális rendszereket, hagyományokat próbálják megőrizni, amiket a modern sportiskolák mind-mind kihagynak a képzési rendszerükből. Ezek általában lassabb, unalmasabb "képzést" eredményeznek, mint a mai sporttudomány eredményei, viszont egészen másfajta eredményekhez vezetnek, illetve vezetnének. Mivel azonban ma már szinte senki sem gyakorol napi 6-8-10 órát ilyen módszerekkel a gykorlók nem képesek eljutni a konkrét harc gyakorlásához, így nem is tudnak (legtöbb esetben) bunyózni.
Ezzel el is érkeztünk a mitől kungfu a kungfu problémakörhöz. Vajh a szellemi tanítás hiányzik-é a mai iskolákból vagy valami más? Sajnos úgy tűnik, valami más... Olyan rész, ami teljesen praktikus, és amit helyettesítenek (!) szellemi gyakorlással, miszticizmussal, ködös magyarázatokkal, mégpedig az egészen egyedi, speciális erőfejlesztés, vagy ahogy a kínai HM-ben nevezik a "gong" gyakorlás (gong a gongfu-ból). Enélkül a kungfu (gongfu) semmit sem ér. Üres.
Ha ez megvan, jön (illetve természetesen vele párhuzamosan) a küzdelem.
Ha van gong, és van küzdelmi tapasztalat, akkor van tradícionális wushu. Ennyi.
Ha jó részt akarsz látni egyébiránt a Kungfu Questből, ajánlom a mongol birkózós fejezetet! Na az vicces! :)
Louhan
UI. Remélem ezzel a szösszenettel Larának is tudtam válaszolni....
Most már tényleg elfáradtam, ezért egy utolsó hsz erről az egészről, rövid mondatokban.
- A wushunak nem része az a sok minden, ami a harcművészetekre rárakódott. NEM.
- még ma is több millióan nem tudnak írni és olvasni Kínában. Ahogy mész vissza az időben, ez a szám egyre nagyobb. Nem! Nem foglalkoztak azzal a sok mindennel, amiről beszéltünk.
- Wu Mei - vagy Ng Mui - apáca SOHA NEM LÉTEZETT. A Yong Chun Quan-t nem a Shao Lin-ban fejlesztették ki.
- Mesterem az "egyebeket" nem a Wushu tanáraitól tanulta.
- sajnos a legtöbb "mai" kungfu stílus pont azért nem ér egy vödör sz@rt sem, mert ezek elnyomnak minden mást. Nem azt akarom ezzel ondani, hogy ezek értéktelen dolgok, ahenm azt, hogy NEM A WUSHU RÉSZEI. EMBERI MIVOLTOD RÉSZE.
Jakab bácsi kemény, mint a vídia. Én még edzettem is vele, majd mindjárt megkeresem a képeket. Lara biztos nem Phonix, mert akkor már rég nem így írna...
Nem azzal van a bajom, ha másként lát dolgokat, hanem ha olyan dolgokkal vitázik, amiket saját bevallása szerint sem ismer.
Az általad említett vidót én is láttam. A két Xing Yi Quan mester egyszerűen szánalom. Aki valaha is bunyózott egy kicsit többet, mint 1 menet, az láthatta: a két fiatal srác BÁRMIKOR AGYONVERTE VOLNA AZT A KÉT "MESTERT". Sajnos...
Kijavítlak: tévedsz a wushu szóval kapcsolatban! :-)
"Nem trollkodik, nem agressziv, nem ir bunkó módon." +1 meg egy "Like".
Aztán meg:
"... Wazull hsz-airól mi a véleményed. Szerinted azért, mert valakinek igaza van, az már szentesíti az egész viselkedését másokkal szemben. Vagyis lehetett bármilyen bunkó, ha igaza van - vagy ha nem nyalt be másoknak, hogy idézzelek -, az már elég ahhoz, hogy akkor tiszteletreméltó ember legyen."
Félreértesz, én nem okkult tudományokra gondoltam, hanem elsősorban a filozófiára, a taoizmusra és a buddhizmusra. De te is írod, hogy a mestered kiválóan ért a kalligráfiához, teaszertartásokhoz, zenéhez. Nem azt akarom mondani, hogy ezek feltétlenül együtt járnak a wushuval, de őt is tanították mellette "egyebekre", amely valószínűleg lelki egyensúlyt hozott számára az erőltetett edzések mellett. A teaszertartás Japánban összefonódott a zennel (azt hiszem), nem kizárt, hogy Kínában is a channal. De még mindig két csónakban evezünk: többször írtad már, hogy a "belsőségeket" csak a későbbiek folyamán tették hozzá a wushuhoz, amivel már többször is egyetértettem, de a lényeg, hogy HOZZÁTETTÉK. Vagyis - szerintem - azokban az irányzatokban nincs benne, amik ezer évesek, és semmit sem változtak az idők folyamán. Az én tudásom szerint - és nem akarok versenyezni veled - a kungfu fejlődésére mindig nagy hatással volt, hogy Kínában éppen milyen helyzet uralkodott. Amikor a Ming dinasztia végén a madzsuk megszállták Kínát, jóval megszaporodott a kungfut gyakorlók száma. Olyanoknak is tanították, akiknek addig nem, hiszen a hazájukat kellett védeni a megszállók ellen. Mivel ez 1645-től volt, ha jól emlékszem, ezért úgy gondolnám, hogy a kungfut gyakorlók nagy része ez után fogott bele a tanulásba. Ez pedig durván 350 év. Vagyis a ma létező kungfu irányzatok nagy részének a része kell, hogy legyen, kivéve azokat, amelyek a megváltozott háborús helyzetek dacára is megmaradtak ugyanolyan tradicionálisnak, mint amilyenek voltak. A Wing Chunról is a közismert történet, hogy a Shao Linból egyszerűsítette le egy nő, mert a kialakult háborús helyzetben nem volt idő húsz évig tanítani a kínaiakat, gyorsabb módszer kellett.
Vagyis ismétlem: készséggel elhiszem neked, hogy a régi Kínában nem volt része ez a kungfunak, de - amennyire én láttam és olvastam - a mai kungfu stílusoknak már szerves része. Akár azért, mert újabban alapították őket, akár azért, mert elkerülhetetlenül modernizálódtak.
Bruce Lee-ról tényleg sok legenda kering, de mivel a kortársai, edzőtársai, családtagjai még élnek, az ő esetében jóval több a tényadat, mint a legenda. Én tényleg nagyra tartom őt, de nem gondolom a kungfu királyának. Bár kétségtelen, hogy a kungfu volt az alapja mindannak, ahonnan elindult, de ő épp azért lett olyan ellentmondásos személyiség, mert volt mersze szembemenni a hagyományokkal, és elhagyni mindent, ami szerinte használhatatlan volt egy harcban, és bevenni máshonnan másokat, ami pedig használható. Az ő stílusa már nem kungfu volt, azon igazából túllépett. Úgy gondolom, hogy amit ő elért, az példaértékű lehet mindenki számára. Különösen azért, mert kínaiként érte el egy idegen országban, ahol a kínaiakról kialakult kép a kicsit bolond háziszolga volt.
Szia,
én is sajnálom, de ami késik nem múlik... ;)
Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy ki mennyire ismeri a testműködést a megszokott sablonokon túl...
(ne lődd le a poént légyszi) :)
Ez a Jakab önvédelem se nem jobb, se nem rosszabb mint bármelyik másik.
Ugyan kung funak hivták, nem az nyilván, de soha nem hallottam, hogy kinai származással, vagy legedákkal dicskedne.
Másrészt amennyire hallottam kipróbálhatta mindenki őt is meg a tanitványait is.
Maga Jakab Lajos elég ismert lehet angolszász területen, még Wilbur Smith is megemliti az egyik könyvében (talán az Aranyrókában)
Bruce Lee: sajnos meghalt, elég könnyű igy fikázni.
De az az igazság, azok a tradicionális kinai gyakorlók, akik dokumentumfilmekben szapulják, meg sem közelitik semmiben.
Ha levesszük a Lee dologról a pozőrségét, meg azt hogy filmszinész volt, egy bámulatosan tehetséges pali marad.
A legendájáról nem ő tehet, az jórészt a halála után alakult ki.
Halkan megjegyzem, a sok legendás kinai kung fu harcost se látom vissza a you tube videokról, 1 millio kinai legenda van arról, hogy ütötte le ez meg az a mester a tűzokádó sárkányt, de érdekes módon, a tegnap nézett kung fu quest epizódban szereplő Hsing i mesterek egyikét se állitanám oda pld a Dezsőke álltal lefikázott Yahara elé.
Pedig tetszettek, szivesen tanulnék tőlük, a Hsing I is jobban tetszik a karaténál, sőt azt mondanám, illene minden karatésnak tanulmányozni egy kicsit.
De nem igazán láttam a fölényüket a két kis girnyó gyerekkel szemben. Ok, jobbak voltak és ez csak egy kis taszigálás meg csapkodás volt... de a lényeg az, hogy ezek a kinai, autentikus Hsing I mesterek, akik, szögezzük le, nem fikázták Lee- t, és messze jobbak annál a kinai asztaltársaságnál (egy wu shuról szóló dokumentumfilmben) akik " soha nem beszélnek Bruce Lee ről) se annyira jók, hogy egy rossz szavuk legyen Lee-re.
Gao
Nem szóltam bele ebbe a vitátokba, mert a tiétek, azonkivül téged birlak- kifejtettem már párszor miért- a Lara nevű srácot/lányt meg nem ismerem és van egy olyan érzésem, hogy más nicken jobban ismerhetnénk. Nem gondolok konkrét emberre, csak van egy ilyen érzés bennem.
De azt meg kell hagyni, hogy elég agressziv vagy vele és az nem mentesit szvsz, hogy sokszor, sok helyen futottál már bele hülyékbe, mégha meg is értelek.
Basszus:) nekem is feljön sokszor 4x évem minden fusztrációja, de a Larának engedtessék meg, hogy másképp lássa a dolgokat.
Nem trollkodik, nem agressziv, nem ir bunkó módon.
Azt is be kell látnod, hogy a mestered csak neked maga a wushu etc. Nem biztos hogy mindenki ilyennek látná, azért a többiek még nem szararcok :P Ezzel nem degradálom az urat, amit láttam belőle valami kis nyulfarknyi videotokon, nagyon is autentikusnak tűnt, csak azt mondom, nem látjuk egyformán a dolgokat.
Javitsatok ki ha tévedek, de a wushu szót mintha a kulturális forradalom alatt, után elkezdték volna olyan értelemben használni, ami már csak nevében hartcművészet, valójában meg inkább a mai, központositott kinai öntudat manifesztációja:)
Ami ma wushu néven fut, amit látok you tube on, az én szememben nagyon különbözik attól a manapság már megtűrt kung futól amik átmentődtek a nagy tisztogatáson. Legalább akkora a különbség mint a 80-90 évekbeli shaolin bemutatók shaolin kung fuja és pld a
hálistennek mostanában tömegével megnézhető hagyományos shaolin formák között.
Vagy a Legyőzhetetlen Wudang szinész-wushu gyakorlói és a tegnap nézett shanxi-i Hsig I mesterek között
(Akik, ezt mégegyszer mondom, nehogy félreértse valaki- aztán bajom legyen :P- kurvára tetszettek egyébbként. )
Nem tudom, mi egyéb olyan dolgot találtál, amivel fáaszthattál volna, mert viszonylag régóta nem változnak a nézeteim. Mindegy, nincs kedvem újabb vitafrontot nyitni. Mint írtam: ha Te gyakorolnál valamit ennyi ideje és RENDSZERESEN olvasnál olyan dolgokat, amitől leég a hajad, annyira ideges leszel, akkor ennyi idő után valószinűleg te sem tudnád magadba tartani. Ebből a szempontból nálam LOUHAN kolléga az isten, mint a nyugalom mellszobra...
De, igyekeztelek kijavítani azzal, hogy megkérdeztem: hol írtam ezt vagy azt. Nem szoktam a mondataim közé szóvirágokat szőni és nem szoktam a "sorok közé" titkos információkat ültetni. Mindegy, ezen is túl vagyunk.
Nem kellene benne lennie. Pont ezt mondom Neked: A WUSHUBAN NEM KELL BENNE LENNIE SEMMIFÉLE MÁSNAK, CSAK A HARCNAK. Az, hogy kaialkult valami mixtura, amit ma harcművészetnek neveznek, az NEM UGYANAZ A WUSHUVAL. A harcművészet egy komplex dolog, amit az azt gyakorlók alakítottak ilyenné az évszázadok alatt azzal, hogy a saját képükre próbálták faragni, hogy próbáltak valami nyomot hagyni magukról a wushu történelmében azzal, hogy valamit beleraktak, kivettek, átalakítottak. De! A mindenféle reál, vagy okkult tudományok, művészeti irányzatok, vallási és egyéb rendszerek nem képezték részét a wushunak.
Nem értetted: MESTEREM MAGA A WUSHU. Maga a harc. ha egyszer előtte állnál, értenéd. De azt sehol nem írtam, hogy a mozgása maga az ember. A harci tudása mellett sok egyéb dologban is kiváló: kalligráfus, a teaszertartások szakavatott ismerője, ért a zenéhez és büszke, becsületes családapa. Így, együtt egész...
Azonban a wushu történelme sok olyan, egyébként megkérdőjelezhetetlen tudású mestert tart nyilván, akik sokszor a wushun kívül semmi másban nem voltak jók. Sőt, volt olyan, aki embernek is rongy volt, mégis nagy harcos volt, számtalan kiváló tanítvánnyal. És olyan is volt számtalan, aki jó családból származott, oktatást kapott, kiváló harcos volt, mégis képtelen volt a tanításra.
Ha Lee-t említed, mint valaki olyan embert, akinek valami mondata, tette figyelemre méltó, akkor azzal azt is elismered, hogy tiszteled, hogy nagyra tartod. SZERINTEM. Igaz, nem m ondtad, hogy a kungfu királya, mondja ezt mindenki más. Aki azt is hiszi, hogy az Ő érdeme, hogy a világ megismerte a wushut. Lee élete tele van hozzáadott, legendává "nemesedett" történetekkel. Nem is akarok szót vesztegetni Rá, legyen könnyű Neki a föld.
Nem, nem láttam a Jakab kungfut sosem, csak hallottam róla. Hogy köpködnek az edzésen, meg ilyenek. De most, hogy mondod, emlékszem Roger Moore-ra is. :)
Tudom, hogy a "kungfu" jártasságot jelent, a wushu pedig szó szerint harci művészet, ha jól tudom.
Lehet Annatarnak igaza, mert már a 70-es évek elején is kungfunak nevezték a filmekben a wushut. Akkor még kicsit sem ment amerikai piacra a hongkongi filmgyártás.
Egy apró kiegészítés: Tudtommal a harcművészetekre a kung fu kifejezést a Taiwani és Hongkongi mesterek kezdték el használni, így is megkülönböztetve magukat a Népköztársaságban zajló dolgoktól (ahol maradt a wushu kifejezés).
Jakab Kung Fu???? Jesszusom. Igazi bohóckodás. Láttad Te azt a TV riportott ahol bemutatta magát és elmesélte a castingos történetét Roger Moore-nál? Sirtam. Nem a meghatottságtól ha nem a fájdalomtól.
A Kung Fu egy az Amerikaiak által elterjesztett de téves kifejezés a Kinai harcművészetekre. A Kung-fu kifejezés nem jelent mást mint valamiben mesternek lenni, valamit nagyon magas szinten művelni. A Kinai harci művészetek elnevezése WUSU.
Ez a Kung Fu név dolog annyira elterjedt a világban, hogy már mindenki ezt használja.
Bár kész voltam rá, hogy újabb dolgokkal fárasszalak, mert vettem a fáradtságot, és utánanéztem néhány korábbi véleményednek ezen a fórumon és másokon is, de mégsem teszem. Alapvetően a nyugalmat hiányoltam benned, amit egy kungfu iskolának meg kell adnia a tanulóinak, de beismerem: ez a legutóbbi hsz-od már olyan volt, amilyen elvárható egy olyan embertől, aki évtizedek óta gyakorol valamit.
Igazad van, elég sok dolgot kikombináltam a hozzászólásaidból, de egyszer sem javítottál ki, vagyis joggal hittem végig, hogy igazam van. Ezek szerint elbeszéltünk egymás mellett. A 78137 hsz-od alapján feltételeztem azt, amit. Abból egyértelműen az jön le, hogy a kungfu=harc és semmi más.
Elsőre is megértettem, hogy a harc és a filozófia nem a kezdetektől járt együtt - ezt le is írtam -, de most te is azt írod, hogy 1-2 száz évre visszamenőleg észrevehető. Vagyis akkor MA benne kéne lennie, nem?
A következő példádat is értettem, azt hiszem. Azt írtad, hogyha látnám őt mozogni, megérteném, mi az igazi kungfu. Az én véleményem viszont az, hogy a kungfu nem egyenlő a külső tudással. Csak része. Elhiszem, hogy leesett állal nézném, milyen ügyesen mozog, de ettől még nem hinném azt, hogy ez az igazi kungfu.
Bruce Lee másfél évére viszont kíváncsi lennék, honnan az infód. Mert minden egyes könyv, újság, és interjú 3 évet említ. És megint te értesz félre: nem állítottam, hogy Lee küldetéstudatból csinálta volna, amit csinált. Birtokában volt egy tudás, amivel a megélhetését kereste egy távoli országban. Mégis tagadhatatlan, hogy a kungfu népszerűségét a hongkongi filmek hozták el világszerte, ahogy az is, hogy csak a Bruce Lee-filmek óta vannak értékelhető hongkongi kungfu filmek, mert ő forradalmasította a filmipart és az életszerű technikákat, sérüléseket a filmekben.
Tanulmányozgatom, annak idején volt nekem egy megfigyelésem, amit a wc fórumon ki is fejtettem, hogy a goju ryu alkalmazásai baromira hajaznak a wing chunra. Kicsit le lettem hurrogva, ha jól emlékszem, erre nemrég irta a srác a kung fu ujságban a cikket, én meg rávetődtem, hálistennek a you tube on fent van az összes forma, kimartam belőle a Sanchant ami (ezt eddig is tudtam) a sanchin kinai őse- le lehet vezetni, Sanchan- Sanchin kaishu (nyitott kezes)- Sanchin zárt ököllel ( és még az is stimmel, Miyagi tett bele egy fordulást- azt hiszem, a Sanchan is csak előre-hátra mozog)
Na mindegy, a lényeg: a wc meg a karate szegről végről rokonok.:)
Máday úr a falnak szalad ha ez a fülébe jut :P
Egyébbként pár helyen meg azt irják, a Seyunchin/Seienchn kata meg a Hsing I ből származik, azt hiszem ez az egyetlen kata a goju ryuban, amiben nincs rúgás.
Talán maga a kata, ha megnézed nem fog emlékeztetni rá, de itt egy pár sec. egy olasz gojustól (azt hiszem Taira tanitvány)
Ez nem Yong Chun Quan, hanem Yong Chun-i Fehér Daru stílus. Hasonló alapelvek szerint dolgozik, sok technika szinte ugyanaz, mint a - a jobb érthetőség miatt - Wing Chun-ban, sőt egysesk szerint maga a Wing Chun is ebből lett úgymond leegyszerűsítve.
Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán válaszoljak-e Neked. Nem sok értelme van egy olyan valakivel társalogni, aki hajtogatja saját leképzeléseit, valósnak vélt tudását, miközben maga is bevallja: nem sokat tud a kungfuról. Még egyszer végigolvastam "beszélgetésünket" és megértettem: én követtem el a hibát akkor, amikor egyáltalán reagáltam. Sajnos ezt a hibámat nem bírom levetközni: tűrni szó nélkül a hülyeséget.. Mivel azonban ember vagyok én is - még ha ez Neked meglepő is -, ezért nyugalmat erőltettem magamra és így született ez a kis poszt, Neked:
- meglepődnél, hogy milyen gyorsan ki lehet deríteni, ki vagy...
- Te nem összefoglaltad, amiket írtam, hanem LEÍRTAD AZT, AMIT TE ABBÓL LESZŰRTÉL. Óriási különbség... Ez bizonyítja az is, hogy fejtegetésedben megint leírod saját elképzeléseidet, ami köszönő viszonyban sincs azzal, amit én mondok-gondolok. Viszont úgy nem lehet beszélgetni senkivel, hogy a KONKRÉT KÉRDÉSEKRE SOHA NEM ADSZ KONKRÉT VÁLASZOKAT, miközben saját véleményedt szajkózod. Tehát: HOL OLVASTAD AZT, HOGY A KUNGFU KIZÁRÓLAG A HARCOT JELENTI? HOL ÍRTAM EZT? HOL ÍRTAM AZT, HOGY SZÁMOMRA A VERSENYZÉS A LEGFONTOSABB??? Nem az a sértő benne, hogy tévedsz. Hanem az, hogy tényként leírva vádolsz, amikor az általad leírt dolgokat sehol nem láthatod, ezek csak SAJÁT ÉRTELMEZÉSEID.
És akkor még egyszer: a wushu a harc maga. Arra jött létre, hogy megvédd magad, megölj másokat. Ezen nincs mit szépíteni. A wushu kifejlesztői 90%-ban harcosok, testőrök, szállítmányokat kisérő őrök, bérgyilkosok, katonák, lázadók voltak. Ez tény. Ezek közül senki nem foglalkozott azzal, hogy a buddhista, taoista tanokat, írást, zenét, költészetet integrálja a wushuba. Ezt is tény. Ezek a wushuhoz való "hozzákeverése" alig 1-2 száz évre visszamenőleg vehető észre. Nem fogom hosszan taglalni az okát, de ez is tény. Ha ezt most sem érted, akkor maradj továbbra is abbana rózsaszín ködben, ahol ezek összetartoznak és egymás nélkül nincsenek.
- ha Neked az objektív kéept tud adni rólam, hogy bizonyos személyekkel egyet értek, akkor erre nincs mit mondanom. Én magam sem ismerem magam, Neked ez sikerült ebből... Tudod, ha Te hallgatnád ezeket a nettó hülyeségeket valami olyanról, amit 10-20-30 éve gyakolrolsz, képezed magad benne, akkor talán megértenéd, megértenél... Így viszont...
- "Te hoztad fel példának arra, hogy ha látnám őt mozogni, akkor megérteném, mi az igazi kungfu. Vagyis szerinted, ha látnám, mennyire ügyes, milyen jó harcos, akkor abból meg tudnám ítélni magát az embert? Ne már..." Jól írod: ne már! Mert megint csak a saját gondolataidat vetíted ide. TE ÍGY ÉRTELMEZED EZT. Az igazi kungfu HARC. NEM AZT ÍRTAM, HOGY HA MOZOGNI LÁTOD, AKKOR LÁTNI FOGOD, HOGY MILYEN EMBER!!! Hanem hogy mi az igazi kungfu. Megint túl gyorsan írtál le valamit, ahelyett, hogy értelmezni próbálnál...
- mondom még egyszer: a wushu a Shao Lin előtt is elterjedt volt!!! Miért írsz le olyat, amiről fogalmad nincs?!?!
- nem én döntöm el, hogy egy wushu stílus eredeti-e. Hogy melyik kamu, az nagyon egyszerű. És igen, vannak szabályai annak, hogy melyik iskola mondhatja magát autentikusnak. Kínai wushu stílust csak kínai ember alapíthat, igen. Azért kínai. Valamit nem értesz: NEM AZ A BAJ, HA VALAKI ALAPÍT EGY ÚJ STÍLUST. AZ A BAJ, HA AZT RÉGI, AUTENTIKUS, EREDETI KÖNTÖSBE CSOMAGOLJA. Ha kitalál mellé stílustörténetet, kamu mestereket. Nem pedig kiáll a nagyközönség elé és csak annyit mond: EMBEREK! EZ AZ ÁLTALAM LÉTREHOZOTT STÍLUS. HA TETSZIK, GYERE ÉS TANULD. HA AKAROD, PRÓBÁLD KI, KÜZD VELEM.
- onnan tudom, hogy első mesterem nem volt kamu, hogy a többi Mesterem is ismeri vagy hallott Róla és regisztrált Mester a Kínai Wushu Kungfu Szövetségben.
- a kungfu NEM AZT JELENTI: harcművészet, vagy harci tudás. Ha valaki "kungfu mester", akkor az wushu kungfu. Mert a kungfu magában csak tudást jelent, jártasságot valamiben....
- senki nem akar téged összeugrasztani senkivel. Egyetéen Kyokoshinkai gyakorló nem kíváncsi Rád, hidd el.
- Bruce Lee 1.5 évig tanult wushut. Wing Chun Kuen-t, ami kínaiul: Yong Chun Quan. Az én véleményem Bruce Lee-ről elég renegát, olvass vissza erről, ha érdekel, nem írom le ezredszerre is. De egy dolgot: ne legyünk már ilyen végtelenül naívak, hogy azt hisszük, Bruce Lee egyfajta misszionárius volt, akinek köszönhető, hogy a wushu elterjedt a világban. Ő egyszerűen pénzért megmutatta azt a néhány mozdulatot, amit a wushuban tanult, hozzákeverve saját elképzeléseit. Ennyi. Szó nem volt magasztos küldetésről.
- nem hívom harcművészetnek azt, amit gyakorolok.
- még most sem érted, miért kungfu mesterek Ők, igaz. Nos, akkor már nem is fogod. Nem egy nyelvet beszélünk.
"Szeretném, ha nem sírtegetnéd Mesterem, mert nagyon rosszul is járhatsz."
Csak nem fenyegetsz egy internetes fórumon át? Jaj...
"sértegetsz, kétségbe vonod Mesterem hozzáértését, kétségbe vonod állításaim igaz mivoltát."
De hát ezeket nem én írtam, hanem te. Én mindössze összefoglaltam azokat, amiket te írtál korábban. Megteszem még egyszer, de most akkor javíts ki inkább, ahelyett, hogy sértegetnél... az eddigi hsz-aid alapján szerinted a kungfu kizárólag a harcot jelenti, és minden más csak sallang, vagy máz, hogy téged idézzelek. A szellemi tanítás csak olyasvalami, amit a titkos akárkik tettek hozzá később ilyen-olyan okokból. Eddig egy lapon vagyunk? Mivel feltételeztem, hogy nem te magad találtad ki az egészet, amit tudsz, logikus gondolat volt, hogy ezt valaki megtanította neked. Innentől már csak két eset lehetséges: vagy ezt tanították, vagy nem ezt tanították, csak számodra a versenyzés olyan nagyon fontos volt, hogy a többit hajlamos voltál elhanyagolni. Most áruld el kérlek, hogy ebben a gondolatmenetben hol volt a sértés. Ha valóban számodra a versenyzés jelenti a kungfut, akkor voltaképpen dicsértelek vele. Hiszen azt mondtam el, amiben te hiszel. Ha sértésnek veszed azt, amiben hiszel, azzal nem igazán tudok mit kezdeni.
"Előtte azért nézd meg a tábori képeinket, milyen képzéseken esünk át."
Miért kéne a te képeidet nézegetnem? Egy képből látszik, hogy milyen szellemi tanítást kaptál? Ne érts félre, én nem vonom kétségbe az akaratodat 30 évnyi kungfu után, biztosan óriási. De az akarat - bár jellemfejlesztő tényező - még senkit sem tesz jó emberré. Számomra pontosan abból derült ki, hogy milyen ember vagy, hogy wazzul hsz-airól mi a véleményed. Szerinted azért, mert valakinek igaza van, az már szentesíti az egész viselkedését másokkal szemben. Vagyis lehetett bármilyen bunkó, ha igaza van - vagy ha nem nyalt be másoknak, hogy idézzelek -, az már elég ahhoz, hogy akkor tiszteletreméltó ember legyen. Hát gratulálok.
"Hol írtam olyat, hogy ha jól mozog, minden más rendben van?"
Te hoztad fel példának arra, hogy ha látnám őt mozogni, akkor megérteném, mi az igazi kungfu. Vagyis szerinted, ha látnám, mennyire ügyes, milyen jó harcos, akkor abból meg tudnám ítélni magát az embert? Ne már...
4: Tudom, hogy volt 1900 előtt is, csak nem volt elterjedt, ahogy a Shao lin előtt a kungfu sem.
5: Ugye te döntöd el, hogy melyik iskola kamu, és melyik nem? Erről igazán nem tudok veled vitatkozni, de maradjunk a te stílusodnál. Meg van határozva, hogy egy kungfu stílus mitől számít "eredetinek" és mitől nem? Vannak ennek feltételei? Ma alapíthat valaki kungfu stílust? Csak kínai ember alapíthat? Mindkettőre ellenpélda a Jakab kungfu, vele mi a helyzet? Őt elismered kungfu stílusnak, vagy mivel ő magyar, akkor nem? Mi van Carter Wonggal, aki szintén alapított saját stílust? Az övé eredetinek számít? Vagy van erről egy bejegyzés Kínában, és amelyik stílus ott be van jegyezve, az eredeti kungfu?
És az összes itthoni kamu stílus úgy kezdődik, hogy az itt dolgozó kínai mesterem... honnan tudod, hogy ő tényleg mester volt?
6: Javíts ki, ha tévedek, de a wushu a kungfu Kínában használatos neve, nem pedig egy másik elnevezés ugyanarra.
7: Nem vagyok nehéz eset: elhiszem neked, hogy ez így volt 500-1000 évvel ezelőtt. Ma viszont nincs így, legjobb tudomásom szerint.
"Érdekes: nekem egyetlen Kyokishinkai-t gyakorló barátom nem bunkó..."
És még én menjek el politikusnak, ugye? Sehol nem mondtam olyat, hogy a kyosok bunkók lennének. Azt írtam, hogy a magyarországi karate kezdetén rájuk volt jellemző a kötekedés a szellemi tanítás hiányában. Azóta eltelt úgy 30 év, feltételezem, hogy a legagresszívabb kyo tanuló is megtanulta már, hogy mire való a saját harcművészete. Szóval a gyenge kísérleted, hogy ellenem fordítsd az itt jelen lévő kyosokat ezzel a szöveggel, elég gyerekes.
9: Mi van a 3 év Wing Chunnal, az is csak legenda? Ki állította, hogy Bruce Lee a kungfu királya volt? És még én vagyok politikus? Azt is kétségbe vonod, hogy nagy harcművész volt? Vagy akár azt, hogy nélküle a kungfu még ma is csak kínai harcművészet lenne, amiről a világ többi táján csak a harcművészek hallottak?
10: Bob Sapp nekem példa arra, hogy egy verseny megnyerésétől még nem leszel harcművész. Itt említeném meg, hogy elegánsan átléptél afölött, hogy a saját stílusodat mi alapján nevezed harcművészetnek...
11: Hihetetlen, de értem. Fura, mi? Amellett, hogy nincs igazad, legfeljebb Kínában neveznék őket annak.
Zárószóként megismétlem: kicsit sem értem, mit találtál sértőnek az írásomban, mivel mindössze összefoglaltam, amit eddig tőled megtudtam. Ha mindezzel megsértettelek, vagy bárki mást, tök komolyan elnézést kérek, egyáltalán nem bántó szándékkal írtam, és nem akartam megsérteni vele senkit. Ha 30 éve kitartasz a stílusod mellett, az önmagában tiszteletre méltó lehet, csak ennyi év után számomra hihetetlen, hogy ennyire hiányzik belőled a más irányzatok, más stílusok, más hitek iránti tisztelet. De mindegy, ez az én bajom, gondolom, neked is van annyi problémád, hogy nem hiányzik hozzá az én bajom. Peace.
- Az, hogy a kungfu= shaolin, azt a (kínai) shaolinosok találták ki, és promótálják erősen, meglehetősen nagy sikerrel.
Tudtommal a sun bin quan és a xingyi quan is korábban alakult ki, és ezen kívül is van egy jópár stílus aminek nem sok köze van a shaolinhoz. (pl a tai chi)
- Nagyon sok kungfu stílus más vallásokhoz vagy világnézethez kötődik, nem a buddhizmushoz. (pl. a kínai muszlimoknak is van saját kungfu stílusa, talán nem is egy)
- Összefoglalóan olyat mondani, hogy "a kungfu" ilyen meg olyan, nem nagyon lehet mondani, több, mint 300 egymástól gyakran eléggé különböző stílusról beszélünk.
- A karate gyökerei 1900-nál jóval régebbre nyúlnak vissza
- Da Mo (Bodhidharma)-tól asszem bizonyíthatóan egy darab buddhista szöveg maradt fenn, az, hogy harcot tanított volna bármikor bárkinek, nincs leírva sehol, csak legenda. (ettől még lehet, hogy igaz)
- A kungfu teljesen praktikus tudomány volt, a legnagyobb művelői karavánkísérők, vagy titkos szövetségek tagjai (forradalmárok, lázadók, mai szóval esetleg terroristák), vagy katonák voltak. A tudományukat minden fennköltség nélkül arra használták, hogy másokat a lehető leggyorsabban és legkisebb kockázattal hidegre/harcképtelenné tegyenek.
Azaz, valóba használták arra, hogy meghosszabbítsák az életüket, méghozzá teljesen konkrétan és nem az egészségtudatosság meg a lélki béke miatt.
- Hogy miért röhögik körbe a kungfut, az sokrétű dolog, itthon is és általánosságban is. Most nem mennék bele mélyen. (van igazság mindabban amit fentebb elmondtak)
- Bruce Lee nem véletlenül nézte le a lóállást, sose gyakorolta különösebben. (ugyanis a wingchunban nem használják, nem a kungfu alapgyakorlata, hanem némelyik kungfustílusé)
Egyszer volt szerencsém kicsit kesztyűzni egy Thai sráccal, aki a kertészeti egyetemen tanult. Odahaza hetente 3 alkalommal boxolt, összevissza 3 mérkőzése volt, az is csak az "íze kedvéért"...
4x2 percet nyomtuk. A két sípcsontomon 3 akkora huppli keletkezett, mint a pingpong labda. És Ő saját magát is műkedvelőnek tartotta.
Te elmehetnél politikusnak, mert a legmocskosabbakkal is feveszed a versenyt. ennyi mellébeszélést, ferdítést, ennyi ismeretbeli hiányosságot már tanítani kellene!!! És bár legutolsó hozzászólásoddal kivívtad az "ember, akinek a hozzászólásira nem érdemes válaszolni" titulust, de annyi ferdítést és marhaságot írtál össze, ami már vérlázító.
1. Szeretném, ha nem sírtegetnéd Mesterem, mert nagyon rosszul is járhatsz. Név nélkül irogatsz, sértegetsz, kétségbe vonod Mesterem hozzáértését, kétségbe vonod állításaim igaz mivoltát. Bátro egy srác vagy...
2. Ha azt látod egyetlen írásomban, hogy ezt írtam: "Mesterem nem tartja fontosnak a szellemi fejlődést, kivett minden ilyet abból, amit tanít", akkor megkövetlek. Ha viszont nem találsz ilyet, SÜRGŐSEN KÉRJ BOCSÁNATOT! Előtte azért nézd meg a tábori képeinket, milyen képzéseken esünk át. Ha pedig nem tudod értelmezni, amiket írok, akkor előbb kérdezni kellene, nem kombinálni ostobaságokat!!!!!
3. Hol írtam olyat, hogy ha jól mozog, minden más rendben van? Mocskos egy kavarógép vagy Te, akárki is vagy!!!!
4. Ha Te annyit tudsz csak a harcművészetekről, hogy Tae Kwon Do, Karate Do és Kungfu, akkor még annyit sem tudsz, amennyit eddig gondoltam. Ezért hiszed azt, hogy 1900 előtt azért volt a kungfu egyeduralkodó, mert nem volt más... Leülhetsz, karó!
5. Csak KAMU iskolákat szólok le. Gondolom, Te is ilyenben kezdted... Én szerencsére nem. 1 Mesterem volt magyar, Végh János. Ő is azért, mert amikor az itt dolgozó kínai mesteremet hazarendelték, nem volt épp senki, akitől kungfut lehetett tanulni. Na és Te kitől tanulták, kis anonymus?
6. Fejtegetéseid a kungfuról jól mutatják, hogy mennyit értesz hozzá. Semmit. A HARCMŰVÉSZETEKNEK MÁR ELŐTTE IS VOLT ÖSSZEFOGLALÓ NEVE: WUSHU... A többihez nincs is mit hozzászólni, mert NETTÓ BAROMSÁGOKAT ÍRSZ.
7. Mondom még egyszer, mert nehéz eset vagy: RÉGEN A HARCMŰVÉSZETET GYAKORLÓK A LEGRITKÁBB ESETBEN VOLTAK TANÁROK, PAPOK, TUDÓSOK. A kungfu mesterek nagy része örült, ha írni tudott. Ha pedig gazdag családból származott, akkor meg nem tanított. Tehát a harc és anatómiatudás melletti egyéb dolgokat a gyakorlónak magának kellett megtanulnia! Nem értem, hogy ha semmit nem tudsz Kína és a kungfu történelméről, akkor miért kell belebeszélned?!?!
8. Érdekes: nekem egyetlen Kyokishinkai-t gyakorló barátom nem bunkó...
9. Bruce Lee? Idesanyám, ne sirass!!! Bruce Lee-nak annyi köze volt a kungfuhoz, mint malacnak a szxofonhoz. Tanult 1.5 évig Yong Chun Quan-t. És? Ettől a kungfu királya lesz valaki? Szentséges ég!!!!
10. Bob Sapp Neked etalon? Bob bátyó Neked példa? Egy bazi nagy bohóc, senki más.
11. Most figyelj! Magyar vizilabdázók! Magyar kézis lányok! Bírkózók. Kokó. Madár. Balsai Karcsi. Káté Gyula. Puskás Öcsi. MIND KUNGFU MESTEREK! Nem érted, ugye?
Könyörgöm. Ne is válaszolj. Nem érdekel. Inkább gondolkonál, olvasnád el ezerszer, amit írok és értelmeznéd!
Még Bruce Lee is fontosnak tartotta a szellemi alapok bevitelét a harcművészetébe, pedig ő aztán minden akkori kungfusnak "halálos ellensége" volt azzal, hogy szembement mindennel, ami nekik szent volt - még a kungfu legalapvetőbb technikáját, a lóállást is marhaságnak tartotta.
Igen. Fontosnak tartotta mert kell a tökéletes bunyóhoz! :-)
Imerem én Őket. :-) Szabi jó barátom. Még kezdő korából ismerem.
Ő tőle kapott ki Kádár Gáborunk még a Bp. Kung Fu Világbajnokságon. Ott én versenyigazgató és full contact biró voltam.
Muaythairól tudni kell milyen szabályrendszert jelent. A Thaiok szerint. Térd könyök engedett fejre 5x3 perc. A többi az B-C kategória Európaiaknak és Amiknak, meg Japcsiknak. Buakaw szerint csak majomkodás. :-) Én egyetértek vele. :-) De ez nem Thaiföld. Az ott egy más világ.
" Látszik, hogy vagy soha nem kungfuztál, vagy ha igen, akkor nem egy kínai MESTER - és nem Jóízű büfé szakácsa - irányítása alatt."
Ha a kínai mester annyit tesz hozzá a kungfuhoz, hogy minden szellemi tanítást kivesz belőle, és csak a harc marad, akkor annyira ne legyél büszke rá, hogy kínai mestertől tanulsz.
"Mert ha plö jelenlegi Mesteremnél tanulnál, látnád mozogni és küzdeni, akkor megértenéd, hogy miért volt évszázadokig az uralkodó harci rendszer a kungfu és most miért nem az..."
Mert ha jól mozog, akkor minden más már rendben van? A jó mozgás megfelelő indok bármire? És persze, hogy uralkodó harci rendszer volt, mivel nemigen volt más. Legalábbis a karate és a taekwondo csak az 1900-as évektől kezdett kifejlődni.
Azt írtad, hogy 30 éve foglalkozol kungfuval. Vagyis a nyolcvanas évek eleje óta, amikor Magyarországon még nem voltak kungfu iskolák - illetve csak olyanok, amiket szeretsz leszólni, hogy nem kínai eredetűek. Te is egy ilyenben kezdted?
"Bodidharma létezése sem bizonyított, hatalmas hiba a kungfu kifejlődését pont hozzá kötni"
Bár nem túl alaposak a kungfuban az ismereteim, de Bodhidharma tudtommal történelmi személyiség volt. De ha nem, az sem változtat a lényegen. Tudom, hogy jóval régebb óta van harc Kínában, de a Shao lin előtt talán még összefoglaló neve sem volt az egésznek. Arról nem beszélve, hogy valami nem lesz jó attól, mert régi. Attól sem, mert kínaitól tanultad. Attól lesz jó, ha életszerű. Írod, hogy kinevetik a kungfut a többi harcművészetben. Ennek alighanem az az oka, hogy sok mester nem tud túllépni a tradíciókon, és fontosabbnak tartja azokat, mint azt, hogy haladjon a korral. Így az ősi kungfu stílusok némelyike épp olyan, mint ezer évvel ezelőtt, amikor még nem voltak harcművészetek. Mivel a kungfura ez épp jellemző, hát nem csoda, hogy kialakult egy ilyen kép róla. Megértem, hogy ez téged erősen frusztrál, és mindent megteszel ellene, de biztos, hogy ennek a legmegfelelőbb módja az, hogy dobjunk el mindent, és amikor mindenkit megverünk, akkor majd meglátja mindenki?
"Továbbra is kíváncsi vagyok: szerinted mi a harcművészet?!"
Bár szerintem már kikövetkeztethető, de tessék: szerintem az, ami a harc mellett az ember egészével foglalkozik. A személyiség fejlesztéssel, filozófiával, a keleti harcművészet adott országának megismerésével, az ottani emberek gondolkodásmódjával, hogy a tanuló jobban megértse, mi is az, amit csinál. Az egymás iránti tiszteletről és megbecsülésről is szól, ami nélkül a harc tanulása nem több, mint verekedés. Jobb esetben sport. Ha tényleg 30 éve csinálod, akkor még emlékszel a nyolcvanas évek elejére, amikor minden karatést bunkónak tartott mindenki (holott a kötekedés csak a kyosokra volt jellemző akkoriban, de ezt megkapták a shotokánosok is mindenkitől). Azért volt, mert akkoriban kezdett elterjedni a karate itthon, és vagy nem szenteltek elég időt a szellemi fejlesztésre, vagy még nagyon az elején jártak, és nem volt idő kifejlődnie. Melyik a jobb: hogy a kungfudat bohóckodásnak tartják más harcművészetek gyakorlói, vagy hogy az összes kungfust bunkónak tartson minden "átlagember"?
Ha szerinted a kungfu kimerül abban, hogy kiváló eredményeket érjünk el a versenyeken, akkor vagy nem jó mestertől tanulsz, vagy számodra kimaradt valami elég fontos a tanításukból. Még Bruce Lee is fontosnak tartotta a szellemi alapok bevitelét a harcművészetébe, pedig ő aztán minden akkori kungfusnak "halálos ellensége" volt azzal, hogy szembement mindennel, ami nekik szent volt - még a kungfu legalapvetőbb technikáját, a lóállást is marhaságnak tartotta.
Visszakérdezek: szerinted amit te csinálsz, az mitől "művészet"? Mivel a művészet az egy önkifejezési forma, legalábbis nemigen hallottam még festő versenyről, vagy szobrász versenyről. Művészi szinten csinálni bármit is év(tized)es gyakorlást jelent, művészi szinten művelni valamit nem lehet 1-2 év gyakorlás után. Az mitől művészi? Annak alapján, amiket eddig írtál, számodra a kungfu kimerül az eredményes versenyekben. Minden más csak sallang, meg máz. Bob Sapp neve mond valamit? 150-200 kiló, egy-két évet rászánt, hogy megtanuljon ütni, majd a K1-ben eredményes versenyző lett. Ha nem is nyert, a döntőkben, elődöntőkben mindig ott volt. Akkor ő már harcművész? Ha kiváló versenyeredményeink vannak, akkor azzal harcművészek vagyunk? A vízilabdásaink is kiváló versenyeredményeket érnek el, akkor ők is művészek? Labdaművészek? Vagy közelebbi példával a bokszolók azok? Nem, te ezek szerint nem harcművészetet művelsz, hanem küzdősportot (csak degradál a kifejezés) - valami chineese boxinghoz lehet köze -, amivel nincs semmi baj, csak nevezzük nevén a dolgokat.
Bocsáss meg, khru, nem rólad írtam, amit írtam. Ha te odafigyelsz rájuk, vigyázol rá, hogy ne tehessenek kárt egymásban, akkor te jól csinálod. Amit én írtam, azt arra az iskolára értettem, aminek annak idején részt vettem az edzésén.
Meg kell ismertetni veluk a szabalyrendszer alapjait. Ha beavatottnak, bennfentesnek erzik magukat, es mar elkezdik szidni a birokat, az mar jo. :-) A kuzdelmeket kisero kihangositott kommentar is nagy segitseg, hogy ertsek, mit kellene latni.
Igen, ismerem a versenyt. Jelenlegi Mesterünk 2 éve van velünk. Tavaly megalakult az iskola Sanda csoportja is, idén volt is 2 indulónk a Magyar Bajnokságon.
Jelenleg csak Sanda szabályrendszer szerint készülünk, de kezd kialakulni az a néhány, más rendszerhez tartozó iskola is, akikkel olyan baráti kapcsolatot ápolunk, hogy lehetőség nyílik a keresztbe edzésre, egymás megismerésére is.
Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mi is találkozni fogunk akár egy baráti együtt edzés vagy akár egy fajsúlyosabb verseny keretében!
Meg fogom kérdezni mindhárom barátomat erről, de mint írtam: "vagy ezen stílusok szabályrendszerei szerint megrendezett versenyeken...". Tehát negedtessék meg nekem a tévedés joga is. Nem állítom, hogy hogy Muay Thai bajnokok BIZTOSAN. Utána nézek. Addig is itt egy lista arról, amit biztosan tudok:
1. Ambruzs Szabolcs:
1997
Kung-Fu Magyar bajnokság II. helyezés - full-contact küzdelem III. helyezés - belső erő (chi-kung) gyakorlat
IMAF Harcművészeti Világbajnokság (Argentína - Mendosa) I. helyezés - csapatban
1998
Kung-Fu Magyar Bajnokság I. helyezés - light contact küzdelem
Utcai Harcosok versenye (Siófok) I. helyezés - küzdelem
Thai Boksz Magyar Bajnokság III. helyezés - full-contact küzdelem
Nemzetközi Harcművészeti Kupa (Németország - Ulm) I. helyezés - formagyakorlat I. helyezés - küzdelem
1999
IMAF Harcművészeti Világbajnokság (Budapest) I. helyezés - csapatban I. helyezés - rövid fegyver II. helyezés - formagyakorlat I. helyezés - full-contact küzdelem I. helyezés - belső erő (chi-kung) gyakorlat
2. Koszogovits Mihály:
Sportegyesületünk elnöke, a kung fu szakosztály vezetője, veterán kick-box Európa-és világbajnok, kung-fu világbajnok, IV. danos kick-box mester, Dancsó "Kicsi" Zoltán edzője, Magyar Kick-Box Szakszövetség Elnökségi tagja
2012
Veterán Light-contact Európa-bajnokság (Törökország,Ankara) -84 kg III.hely
2011
Irish Open Írország/Dublin veterán semi-contact -79 kg III. hely
Best Figter World Cup (Rimini) veterán semi-contact -79 kg III. hely
Light-contact világbajnokság Macedónia, Skopje veterán -84 kg I. hely
2010
Light-contact Európa-bajnokság Baku veterán light-contact -79 kg I. hely
2000
Semi-contact Európa-bajnokság Jesolo -69 kg III. hely
Durván kinyírták, egy csomó cégnek omlott össze a webshopja karácsony elött...
Egyébként nagyon szoros volt a döntő. István 7-3 vezetett, amikor is a 3 dupla miatt jött a Hirtelen Halál, így csúszott le a dobogóról. Jó vívó, és még jobb sportember.
Itt a verseny honlapja, ha érdekel valakit a sok szám, meg egy kép:
Sajnos eléggé kinyírták a szolgáltatótokat, mert már karácsony előtt sem volt elérhető a honlap. Talán most sikerül ...
Köszi az adatokat! A ligás táblázat alapján én Faragó Péterre vagy Horváth A. Csabára fogadtam volna (HACs: 45,7 pont/párbaj, Péter: 42,4, István: 35,5 (a legszorgalmasabb), Bendegúz: 35).
A honlapunknem működik, a szerverszolgáltatót valami hackertámadás kinyírta, és most oltják a tüzet.
A Liga végeredménye:
Horváth A. Csaba
Galambos Bendegúz
Faragó Péter
Havasi István
Összesen több, mint 1000 (!) párbajment le. A győztes összesen 83 párbajt vívott. Szóval, kemény és hosszú verseny volt. A vége izgalmasan sikerült, teljesen nyitott volt. Aminek külön örülök, hogy az első négy mindegyike AEFTH tag.
Kezdők:
Nálunk teljesen bevett szokás, hogy a kezdők kapnak egy gyakorlókardot, és vívnak mindjárt az első edzésen. De ezt nem igazán lehet öszehasonlítani egy pusztakezes dologgal, eléggé más a környezet.
Ez az összeeresztés kifejezés nekem nagyon bosszantó. Mondhatnám szar. Nem kutyákat edzünk. Ha beengedek valakit a ringbe azt azért teszem mert kiváncsi vagyok, hogy mire képes. Nem hagyom magukra, hogy marcangolják szét egymást. Még haladóknál is a szemem sarkából figyelem őket mert bármikor elgurulhat valamelyik gyógyszere és akkor nekem kell véget vetni a "gyakorlásnak". Kezdőknél meg mint egy biró és edző ott vagyok velük egyfolytában beszélve hozzájuk és igy kontrol alatt tartva őket. Ha begorombul valamelyik és nem tudom lenyugtatni, a félelmét eloszlatni akkor befejezzük a ring munkát. Majd legközelebb folytatjuk.
Nem azzal volt problémám, hogy kimondta, amit gondolt (persze mint Shrek: "Oopsz, kihallatszott??"), hanem a kimondás, megfogalmazás stílusával. Ugyanazt az igazságot el mondani Wazull, Csernus, Müller Péter, Popper Péter, Bagdy Emőke vagy a dalai láma (XIV.) stílusában.
Ja, és nemcsak pökhendi volt, hanem gyakran tévedett is, sőt - nem volt kellő bátorsága férfiasan bevallani, hogy: "Bocsi, most tényleg tévedtem" (lásd pl. a vitánk a török ostromokról (a), ki tanított meg minket, magyarokat vívni (b), kardos ember nem gyakorol pusztakezes dolgokat (c)). A vívás egyik alapvető hm vonzata az, hogy úriemberhez méltóan mindig bemondom a kapott találatot, még akkor is, ha tudom ezzel elveszítek egy fontos "versenyt".
Üdv:
Ulrich
Ui.:
Az már csak hab a tortán, hogy 2009-ben jó nagyokat "rúgott" egy kibontakozó hm irányzatba: HEMA-ba, ami most, 5 évvel később köszöni szépen pompás egészségnek örvend és nagyon szépen fejlődik.
Látszik, hogy vagy soha nem kungfuztál, vagy ha igen, akkor nem egy kínai MESTER - és nem Jóízű büfé szakácsa - irányítása alatt. Mert ha plö jelenlegi Mesteremnél tanulnál, látnád mozogni és küzdeni, akkor megértenéd, hogy miért volt évszázadokig az uralkodó harci rendszer a kungfu és most miért nem az...
A kungfu harc. Lehet ezt szépíteni, bevonni cukormázzal, mese nincs. Kérlek, hogy ne gyere nekem azzal, hogy Shao Lin kolostor, mert a kínaiak azt sem tudják jelenleg biztosan, hogy hol is állt. Nem beszélve arról, hogy NEM 1 Shao Lin kolostor volt... És mivel Damo - más iratban - Bodidharma létezése sem bizonyított, hatalmas hiba a kungfu kifejlődését pont hozzá kötni. Sok, a Shao Lin rendszernél jóval öregebb harci rendszerek is vannak, plö a Sun Bin Quan, mely rendszer képviselőjének - hihetetlen, hogy a Magyarok mindehol ott vannak - Magyarországon is van iskolája.
A vallási - habár nem szeretem ezt a szót, inkább életmódot mondanék - máz ugyanazért került rá a kungfura, mint a "titkos", csak az "értők" által olvasható és értelmezhető, cikornáys nevekkel illetett technikák. Azért kerültek rá, hogy az egyszerű emberek ne is próbálják elkezdeni a kungfu tanulását. Itt jegyezném meg, hogy a Chan és a Zen ugyanaz, csak utóbbi az előbbi Japán átirata - kis túlzással -.
Továbbra is kíváncsi vagyok: szerinted mi a harcművészet?! Nincs min összekapni. Az én képem ezzel kapcsolatban kialakult és a lehetőségekhez képest az egyik legtisztább. Le kellene már kaparni a sok marhaságot a kungfuról is és akkor lassan el lehetne érni, hogy sok edzéssel, sok küzdelmi versenyen való elindulással bizonyíthasson és ne nevessenek - jelenleg joggal - a különböző Muay Thai, Zen Bu Kan, Karate és Kick Box iskolák egyébként kiváló harcosai rajtunk.
Lol...nem nagyon rakható össze a véleményed, tudnillik nem irtál semmit :)
Azért ez a karate összefonódás a zennel érdekelne, mert azon kivül, hogy Oyama kijelentette a karate zen és a zen karate, én nem nagyon tudok ilyenről.
"szerintem Te abban a rózsaszín ködben élsz, ami arról szól, hogy a harcművészeteket az adott kor legműveltebb, legjószívűbb, leggerincesebb emberei alkották."
Nem, egyáltalán nem. Minden igaz, amit írtál, éppen ezért lepődtem meg azon, hogy te kungfus vagy. Végtére is a kungfu, bár több évezredes múltja van, mégis a Shao lin kolostor óta "számít". Azt pedig talán tudod, hogy ott buddhista szerzetesek éltek, nem pedig orgyilkosok. Talán nem annyira meglepő, hogy az életüket a buddhista filozófiának és gyakorlatoknak szentelték amellett, hogy a harcot gyakorolták. Ezért - vagy nem ezért, lényegében mindegy - a kungfu gyakorlása hagyományosan összefonódott a csan buddhizmussal, illetve a taoizmussal. Ahogy a karate a zennel. Ha 30 éve gyakorlod a kungfu valamely ágát, erről biztosan hallottál már valamit...
Kicsit visszaolvastam, és láttam, hogy a "mi a harcművészet" a legjobban vitatott téma ebben a fórumban, úgyhogy ezek után teljesen feleslegesnek tartom kifejteni a saját véleményemet. Talán összerakható azokból, amiket eddig írtam, hogy mit gondolok róla. Azt látom, hogy a te véleményed merőben más a témáról. Nincs ezzel semmi baj, ezen ne kapjunk össze, hiszen mindannyiunknak mást és mást tanítottak.
Nem akarok szobrot emelni Neki, sajnálom, ha ez jött le. De Ő legalább elmondta amit gondolt és nem bólogatott mindenkinek, amikor plö Japánról hadováltak mindenféle marhaságot olyanok, akik szusit is maximum a budapesti Japán étteremben láttak közelről.
Most már én sem foglalkozom a megszólításoddal, ezekkel ne is törődjünk többet... Tehát:
- ha ennyire szakavatott vagy, akkor légy oly kedves és mond már el, mi az a HARCMŰVÉSZET.
- szerintem Te abban a rózsaszín ködben élsz, ami arról szól, hogy a harcművészeteket az adott kor legműveltebb, legjószívűbb, leggerincesebb emberei alkották. Nos, el kell hogy keserítselek: nem. A kungfu és minden más harci rendszer ÖLÉSRE, TÚLÉLÉSRE született. Minden más olyan hagymázas, rózsaszín baromság, ami az évszázadok alatt rakódott rájuk egyrészt azért, hogy ne jusson akárki kezébe, másrészt hogy az ebben hinni akarókat le lehessen húzni...
- 30 éve foglalkozom a kungfuval, 90%-ban kínai Mesterektől. Olyan információkkal rendelkezem, amilyenekkel Magyarországon kungfut tanuéók csak elvétve. Olyanok, akik ugyanennyi ideje benne vannak, kínai Mestereik vannak és beszélnek kínaiul. Érdemes lenne megkérdezni plö H Zsolt Mesterét. Ő azt hiszem Hung Gar-t tanul. Vagy Annatar? Bocsánat, ha keverem. Csabi is tudna szépeket mesélni. Vagy legyen LOUHAN kolléga. Ő is sokat tud a bullshit-ekről. Nem kell, hogy nekem hidd el, vannak mások is.
- Lásd a saját hsz-odat eggyel feljebb. Nem furcsa, hogy hangsúlyozod - az a furcsa, hogy mindenek fölé helyezed. De még ez sem furcsa, csak az, hogy mennyivel helyezed mindenek fölé. Mintha nem is kungfuval foglalkoznál, hanem utcai harccal.
- Akkor még egyszer: a harcművészetek (fontos, jelentős) része a harc, de nem azonosak vele. Nem tudom, mennyi ideje foglalkozol a kungfuval, de felteszem egy évtizeden túl vagy, azért tűnik furának, amit írsz. Ha tévedek, és mondjuk 5-8 éve csinálod, akkor visszaszívok mindent, mert az elején tényleg "mindenki" a harc miatt megy le egy edzésre, de ha azon az edzésen harcművészettel foglalkoznak, akkor azért egy évtized elteltével már kell, hogy ragadjon a tanulóra más is, mint a küzdelem. Ha mégsem, akkor valahol itt kellene keresni a "hiteles" harcművészetek határát, nem elsősorban ott, hogy hány felmenőig tudod igazolni a stílus hátterét. Ha emlékszel, Bánhegyi is igazolta, hogy létezik Imádkozó Sáska déli stílus, aztán pár évvel később kiderült, hogy igen, az létezik, csak neki nem volt belőle mesterfokozata.
- Visszaolvastam, tedd meg te is. Én nem az általad írt témához írtam, hogy "egyetértek", hanem az előttem lévő hsz-ra.
"... olyan bátor és eltökélt lenni, mint Ő volt ..."
Még miélőtt valaki gyűjtést kezdene egy köztéri Wazull szoborra, talán érdemes lenne visszaemlékezni ennek a művelt, de igen arrogáns fazon stílusára, esetleg visszaolvasni a hozzászólásait. Hozzá képest dr. House szinte szinte már nyájas! Talán még dr. Csernus is tanulhatott volna Wazulltól ;-)
Pl. mekkora húzás volt, mikor egy privát mailben megírt dolog miatt itt röhögött az egyik topiktárson.
"Fogta magát és többet nem írt ide."
Hát igen, persze... Fogta magát, mert valami nagy "okosság" vagy észosztás miatt jól ki lett tiltva. Ilyen egyszerű.
Egy valamiben viszont tényleg nagy volt: ha valaki képes volt 70-es pulzussal olvasni a neki címzett némileg karcos, igazán wazullos hozzászólásokat, akkor egy olyan önuralomra tett szert, ami komoly érték, nem csak fórumozás közben.
Volt itt egy srác, WAZULL fedőnévvel. Amikor a hozzászólásodhoz hasonlóakat olvasok, elábrándozok: bárcsak én is tudnék olyan bátor és eltökélt lenni, mint Ő volt. Fogta magát és többet nem írt ide.
De mivel én sokkal ha,arabb elveszítem a józan eszem, amennyiben kapitális marhaságokat olvasok, ezért engedd meg, hogy gyöngy soraidra néhány igen magvas kijelentéssel válaszoljak:
- Te semmit nem magyaráztál volna el, lévén fogalmad nincs, mi az a harcművészet.
- az, hogy Neked mi jön le egy hsz-ből, nem azonos azzal, amiről az a hsz szól.
- ha Neked furcsa az, hogy hangsúlyozom a harcot kungfusként, akkor Neked a kungfuról sincs fogalmad.
- nem tudom, Te mit vársz a "keleti" iskoláktól - ez is milyen marhaság már... -, de ha nem a harcot keresed és akarod megtanulni, akkor jelentkezz origamira, vagy teaszertartást tanulj, lépj be valamilyen buddhista vagy taoista szektába, esetleg keress valamilyen hagyományos kínai színjátszó iskolát, vagy szabadjon javasolnom a kalligráfiát. Vagy tudod mit: menj és valamelyik divatos Tai Ji Iskolában tanuld azt, amit ott Tai Ji Quan néven oktatnak. Hajrá...
- könyörögve kérlek, olvass vissza, mielőtt hozzászólsz valamihez... Hogy miért is kérem ezt? Nos, az alap kérdés az volt, hogy EGY TELJESEN KEZDŐNEK ajánljon valaki iskolákat. Szerinted az a kezdő tisztában van az edzéstematikákkal? Van diplomája a testnevelési főiskoláról vagy edzői oklevele? Nos, ha a válasz nemleges, akkor viszont megint minek okoskodsz ebbe is bele? Egy kezdő MAXIMUM azok alapján tud tájékozódni, amit lát az edzésen, amit lement megnézni, vagy amit olvas a weboldalakon.
- és végül: ha azt hiszed, hogy bármely harcművészeti iskolában Te majd a harcon kívül mást is fogsz tanulni, nagyon tévedsz. NEKED MAGANAK KELL TANULNOD.
Tudod mit? nem várok választ a hsz-emre, mert csak időpocsékolás. Részedről.
Ha nem olvastam volna a legutolsó hozzászólásodat, akkor igen szívesen elmagyaráztam volna neked, mert a korábbiakból csak az jött le, hogy aki nagyon megver másokat, az az igazi harcművészet, minden más csak bóvli. Amikor most felsoroltál az mind kell ahhoz, hogy harcművészetről beszéljünk, és ne verekedésről. És bár te szeretnéd nagyon kihangsúlyozni a harc részt belőle - ami különösen furcsa arra gondolván, hogy te kungfut tanusz (vagy oktatsz) - az összes többi is épp annyira fontos benne. Ahogy előttem is írták már: nem mindenki akar ketrecharcos lenni, vannak, akik egészen mást várnak el egy keleti iskolától.
Látom, nem értjük egymást! Soha nem lehet objektív senki véleménye, ha csak saját benyomásaira hagyatkozhat. Tehát úgy gondolom, szerencsésebb azokat az elveket, rendszereket, oktatási metódusokat leirni, melyek vizsgálata alapján eldöndthető, h egy iskola jó-e vagy rossz. Mire gondolok:
- ha a mester dagadt, cigizik és az edzésen semmit nem csinál, menekülj.
- ha maga nem tudja bemutatni, amit követel a Tanítványtól, menekülj.
- ha fikázza az összes többi iskolát, menekülj.
- ha az edzésen nincs kontakt, bemelegités, nyújtás, menekülj.
- ha azt ígéri, fél év múlva bárkit összeversz, mindezt küzdelem, edzés és fájdalom nélkül, menekülj
- ha nem tudja bizonyitani, kitől és mikor tanult, honnan ered az adott stílus, menekülj.
- ha rossz a hangulat, a tanítványok félnek a "mestertől" és a haladóktól, menekülj.
Lehet, h Neked ez igy szájbarágós , de egy kezdő ezek alapján sokkal könnyebben és feltehetően jól fog dönteni, miközben nem zársz ki egyetlen lehetséges iskolát sem...
Végezetül pedig nem gondolom, h akármelyik hzs fölösleges lenne. Ezekből is lehet tanulni, megismerni a másikat.
Az utolsó mondatra mivel sajnos nem látunk a fejedbe, ezért ha azt irtad volna le, mint itt, azaz hogy őket azért ajánlod mert a kungfu mellett küzdelmi edzéseket is tartanak, és milyen jó eredménnyel, akkor megspóroltuk volna az előző 10 hozzászólást...
Azt ugye nem gondolod komolyan, hogy ha jön egy érdeklődő akkor egy komplett 100 oldalas listát fogunk neki adni, hogy milyen stílusok vannak, milyen iskolák, és azon belül is milyen edzők. én leirtam azokat, amiket ismerek, és amiket jó szivvel tudok ajánlani. Ha te ebből azt olvasod ki, h minden más gagyi, az már ne az én problémám legyen...
Hát ez a gond, ha valaki túl szofisztikáltan szeretne gonoszkodni.
Egy korábbi hozzászólásodban írtad: "... akikhez ha lemész - vagy bárki lemegy -, akkor mind a Mesterek, mind egyes Tanítványaik simán összehajtogatnak..." Arra céloztam, hogy ehhez vajon mit fognak alkalmazni: kick-boxot, muay thait vagy valami mást? Nem kell túl komolyan venni.
Nem mindeki akar harcos lenni, nem mindenkit kell azzá nevelni, néha bőven eleg, ha egy emberkének lehetőséget ad az edző arra, hogy egy kissé kilépjen a komfortzónájából és rácsodálkozzon erre a másik világra: "Jé, ezt is megtudom csinálni!"
Nem arra gondoltam, hogy egy adott kultúrát a rá jellemző hm-en kereszül fogjunk teljesen megismerni, de úgy érzékelem, hogy sok kezdő számára fontos a kulturális körítés.
Te ennél sokkal több vagy, mint amit irtál!!! Az első bekezdésedet nem is értem.
A másodikra pedig csak annyi: hagyjuk már ezt a harcművészet marhaságot!!! Khru-nak van igaza! Mindenkit, az első perctől küzdeni IS kell tanítani!!! Nem összeverni, igaz. De ha 1-2 mokesztől hazaszalad, akkor soha nem lesz harcos. Egy adott kultúrát pedig nem fogsz CSAK az adott harcművészetből megismerni!
És még valami: NEM AZÉRT IRTAM, h ezek a Mesterek összehajtogatnak bárkit is, mert ez azt is jelenti, h a kezdőket is összeverik!!! Gondolkozz már kicsit! Azért irtam, mert nekik TÉNYLEG OLYANOK AZ EREDMÉNYEIK, h jogosan tanítanak küzdelmet! És a Tanítványaik eredményeiből pedig az látszik, h jól is tanítanak.
Aztán van még egy másik szempont is: azt a bizonyos hajtogatási gyakorlatot vajon mivel csinálják - kick-boxal, muay thaijal vagy valami mással?
Jó, ha egy kezdőnek van - legalább alapszinten - elképzelése arról, hogy egy adott rendszerben mi a leghangsúlyosabb: mindenféle formák vagy szabad küzdelem, önvédelmet akar tanulni vagy valami egészen mást (pl. egy érdekes, idegen kultúra megismerése), és az adott rendszer módszertana alapján mennyi idő utána válik képessé arra, hogy ki tudjon osztani pár kemény pofont a szomszéd Jóuzsikának.
Egyetértek veled, maximálisan. Amikor harcművészetről beszélünk, abban nem csak a harc van, hanem az része az életre nevelésnek is. Lehet valaki bármennyire is nagy harcos, ha közben elfelejti, hogy mekkora felelőssége van az újabb generáció kinevelésében. Ahol ilyen van az talán már nem is harcművészet, csak küzdősport.
Nem az a kérdés, hogy mennyire tud megverni az oktató, hanem az, hogy mit tud megtanítani. Aki azzal kérkedik, hogy mennyire meg tud verni másokat - és nem gondolom, hogy ezek a mesterek ezzel kérkednének - az csak épp a legfontosabbat nem tanulta meg ... embernek lenni, és embernek tekinteni másokat.
Amint magad is írod, olyan embereket és iskolákat említesz, akiket vagy ismersz, vagy voltál lent edzésükön. Viszont akkor érdemes lenne hozzátenned az ajánlóhoz EZEKET AZ INFÓKAT is, mert ennek hiányában az egyszeri érdeklődő azt gondolhatja, hogy véleményed objektív...
Nagyon hirtelen néhány név, akikhez ha lemész - vagy bárki lemegy -, akkor mind a Mesterek, mind egyes Tanítványaik simán összehajtogatnak:
- Ambruzs Szabolcs - Shao Lin Quan
- Kovács László - Tong Long Quan
- Koszogovits Mihály - Shao Lin Quan, Chang Dung Sheng vonal
A fenti Mesterek mind többszörös Magyar-, Európa- és viágbajnokok. És nem csak kungfuban, hanem Kick Box és Muay Thai rendszerekben is. ( vagy ezen rendszerek szabályai alapján megrendezett versenyeken. )
Bár nyilván nem vagyunk egy véleményen, de szerintem az edzőnek nem szabadna összeeresztenie két olyan tanulót, akik nem tudnak vigyázni egymásra, mert még az alapokat sem sajátították el. Fájdalom és fájdalom között nagy különbség van: az egyik meggyógyul, és tanulni lehet belőle, ahogy te is mondod, a másik pedig egy életre elveszi a gyerek kedvét a (bármiféle) sporttól.
Akkorát röhögtem, hogy nem emberi. A mosoly Buddhája!
Ismerem az általad jól ismert lakossági szegmens névadási szokásait, pont ezért választottam ezt a példát. Tényleg így hívták a srácot, csak éppen nem ahhoz a szegmenshez tartozott, értelmiségi család: a papa félig magyar, a mama teljesen az, és Burgerlandból hozta át kocsival az edzésre, nem azért, mert féltette, csak rendkívül vacak volt este 7-8 után a buszközlekedés. És tényleg jó volt látni, hogy az edzők ki tudták hozni belőle a majdnem maximumot, természetesen önmagához képest, persze ilyenkor a csoportdinamika is segít.
Nem egy teljes lista volt, ha erre gondolsz, de az alábbi stílusokban vagy láttam edzést, vagy magam is részt vettem edzéseken, ezért tudom, hogy mi az oktatás menete, mi várhat egy kezdőre. Sőt, a fent említett sportágat művelő több edzővel, mesterrel is baráti viszonyban vagyok, tudom, hogy mind emberileg, mind szakmailag megfelelőek.
Általánosságban természetesen mindig az adott edzőt, klubot, és az oda járó embereket kell megnézni, hiszen adott stíluson belül is elég nagy különbség lehet az oktatás módszertanát illetően.
Alapvetően azt kellene kitalálnia a kérdezőnek, hogy pontosan mit is szeretne, mi a célja a gyakorlással, illetve hogy hol lakik, mennyire elérhető számára az adott edzéslehetőség, illetve milyenek a fizikai adottságai.
Kifejtenéd bővebben, hogy miért PONT ezeket ajánlod? Mitől lehet egy Thai box iskola profi, ott miért nme fordulhat elő, hogy összeeresztik a kezdőket? Miért pont azokat a kungfu iskolákat ajánlod? Csak nem azért, mert azokat ismered? Kérdezem, mert kíváncsi vagyok. Mielőtt provokációt vélnél felfedezni...
Még a legjobb minőségű fejvédő sem tud megakadályozni jópár - igen komoly - dolgot, pl.: - agyrázkódás (mindenkinél), - retina levállás (az arra hajlamosaknál, a rövidlátás komoly rizikófaktor).
A fenti dolgokat csak jó edzővel és értelmes edzőpartnerekkel lehet kivédeni.
Nálam a jó edző ott kezdődik, hogy nem üvölt, mint egy állat, amikor egy kezdő valamilyen gátlás, módszertani hiba stb. miatt még 10-szerre sem tudja megcsinálni azt, amit kér tőle az edző. Ilyenkor az oktatónak kell kitalálnia, hogy mi a hiba és nem üvölteni.
VSZ a másik ismérv az, hogy kezdők nem küzdenek (ahogy sz332 leírta), volt olyan hely, ahol 6-9 hónapig is eltartott az alapozás. Egy jó edző (konkrétan ökölvívás) fel tudja mérni, hogy az utcai vadóc Jóuzsika már 2 hónap után mehet kicsit sparringolni, aztán a karate múlttal rendelkező srác is, viszont az értelmiségi Raffaello, akit az apja minden edzésre kocsival hoz, az inkább várjon ezzel, sőt talán soha nem fog ami a csövön kifér jellegű öklözésben részt venni, mert erre teljesen alkalmatlan - fizikálisan, mentálisan, technikailag.
Nem mindenkinek való a muaythai. A kezdők a fájdalomtól amit okoztak egymásnak-maguknak- előbb utóbb megtanulják, hogy az ész nélküli verekedés olyan sérülésekkel jár leginkább amit saját magának okoz. Mint edző mondhatod neki ezerszer, hogy ne essetek egymásnak mert csak sérülés lesz belőle. A kezdeti félelem az ész nélküli támadásokra sarkalja. Egy idő után ez lecseng.
Minden esetre a muaythai az nem balett. Aki nem tud ujra felállni az nagy valószinüséggel kihullik.
Én egyszer nagyon rég voltam egy thai box edzésen (talán a Kurdyén, de nem biztos), ahol az edzésnek úgy volt vége, hogy "ki akar küzdeni?", felállt két gyerek, és mindenféle óvatosság nélkül egymásnak estek. Nem emlékszem, hogy volt-e rajtuk védő, de mindegy is volt, mert sípcsonttal rugdosták egymás térdét perceken át. A technikáikból ítélve kezdők lehettek, de ezt látva nem mentem többet. Adtam nekik úgy egy-másfél évet, amit eltölthettek abban a küzdősportban.
A fejvédő pontosan az ilyen kontrolálatlan kezdők esetében a legjobb. És az összes védőfelszerelés. Igy kipróbálhatják magukat és nem szenvednek sérülést. Az adrenalin fröccs meg lesz igy is és kiderül hogy milyen vér csörgedezik a srácokban. Aztán ahogy fejlődnek és, hogy fejlődjenek, úgy lehet elhagyni a védőfelszereléseket. Egyszóval jó az ha van csak tudni kell mikor és hogyan kell használni.
Amelyik pusztakezes iskolában kontrollálatlan mozgású kezdőket összeengednek verekedni, azt olyan messzire el kell kerülni, ahogy lehet. A magam részéről inkább olyan iskolát ajánlanék a kérdezőnek, ahol tanulni is fog valamit, van normális alapozás. szóval box, jitsu, muay thai, vagy krav maga, esetleg defendo edzéseket néznék meg, illetve a kínai vonalról bizonyos wingchun iskolákat, illetve a jld/kalit.
Ha a tanítvány szeretne fejvédőt, akkor megbeszéli az edzőjével milyen védőfelszerelést szoktak használni, és azt hol érdemes beszerezni.
Egyébként az, hogy milyet érdemes sokban függ a stílustól (az, hogy "kungfu" meg hogy "karate" nem stílus hanem összefoglaló név, azon belül akár iskolánként is nagy eltérés lehet). Azért, mert esetleg véletlenül arcon csaphatnak kontrollálatlan mozgású kezdők, szerintem nem érdemes fejvédőt venni, ez benne van a pakliban.
(bár találkoztam már olyannal aki azért hagyta abba a karatét, (nem tudom melyik ágat) mert féltette az arca szépségét. Srác volt...))
Nem, nem erted a logikat. A logika ebben az, hogy kezdoket nem engedsz ugy egymasnak, hogy kiverhessek egymas fogat... Velemenyem szerint, hogy a rokonod az edzopartneret erobol fejbekurhatta, az egy komoly szakmai hiba. Vagy ok csinaltak valami mast, mint amit az edzo mondott, vagy az edzo csinaltatott veluk olyan gyakorlatot, amit nem szabadott volna. Pl szabadkuzdelem kezdokkel, amikor mindenki 2 honap karate utan forgo porgo rugasokkal akarja a masikat lerugni fejbe, az igen nagy baromsag.
Értem a logikádat, de mi van akkor, ha maga a tanítvány szeretne fejvédőt? mert pl. tényleg nem szeretné, ha kiütnék fogát, szemét stb. (Unokatestvérem lelkes karatés kezdőként vállra célzott, de lecsúszott a lába, amit a delikvens két foga bánt... Na ilyenekre gondoltam.)
Köszi Khru! Arccsontvédősből milyet ajánlanál? Az is lehet, hogy búvárszemüveget kéne szereznem :). Egyébként szoktak még Pesten harcművészeti gálákat rendezni? Hol lehet ilyen infókat megtudni? Budomagazin.hu? Ja és BUÉK mindenkinek! :)
Ha ökölvivó kesztyűben küzdötök jól véd. Persze ne valami szar fejvédőt használj. Vannak munkahelyek ahol nek szeretik ha a dolgozó moncsicsivel vagy széthorzsolt fejjel jelenik meg. Ajánlatos az arccsontvédős fejvédő. De ha pusztakézzel küzdötök fejre is akkor a fejvédő ellenére is belenyulhatnak a szemedbe.
Új vagyok még itt ezen fórumon, a küzdősportokban pedig abszolút kezdő, így kérlek, nézzétek el, ha alapvető dolgokat kérdezek :) .
Afelől szeretnék érdeklődni, hogy _fejvédőben_ mennyi az esélye valamilyen fejsérülésnek (elsősorban szem- és fogsérülésekre gondolok)? A kung-fu és a karate érdekelne, ha ez releváns a válaszoláshoz.
Hát ezeket a formákat kb. 20 éve nem jártam el és így fejből biztos nem menne (bár van pár mozdulat amire emlékszem). De annó leírtam a forma mozdulatainak a sorrendjét, ha Tatabányán járok, megkeresem és ha érdekel elküldöm neked.
Én csak az elsőt formát tanultam meg. De sajna már elfelejtettem. Ne tudom hogy honnan lett lopva vagy kitalálva de egész jól nézett ki. Te még el tudnád járni?
Szia! Én em hiszek el semmit olyanoknak, akik egy nick név mögé bújnak és nem mondják el magukról, hogy kicsodák.
Kíváncsiságból elküldtem pár olyan embernek, akik akkoriban már ott voltak ebben a csapatban és tudhatnak ezekről a dolgokról.
Azt mondták, hogy valóban megtörtént ez a sztori, olyan (1983 környékén lehetett) ha éppen nem is teljesen úgy ahogy ez itt le lett írva. Akkoriban a PKD-sok kedvenc időtöltése volt meglátogatni más Kung Fu klubokat és kipróbálni a tudásukat. De tudjuk, hogy pont ilyen Kung Fu filmeken nevelkedtünk fel és ezt is, mint annyi mást, majmolni kellett. Aztán ennek a „látogatásnak” meg lett a viszontlátogatása is. Ez az Elem utcában történt. Ott a tanítványok küzdöttek ahol a PKD-sok rendre lecombozták az ellengalcsit. Mondták is hogy ez egy cigány bunyó. A két főnök bunyóját nem lehetett végig nézni, mert kiküldtek mindenkit. Így aztán nem lehet tudni, hogy Tölgyessyvel gólt rúgtak vagy sem. Van aki úgy emlékszik, hogy Shirayanos Kung Fu sok voltak.
Azt is kérdeztem, hogy mi a neve a nagymesternek, akitől a Kínai nagykövetségen tanultak. Khey Yamamotonak hivták az öreget. Természetesen azóta tudják, hogy egy kamu volt az egész. Látod Newmi is egészen más névről beszél. Ráadásul ez egy Japán név. Csupa baromság az egész. Én olyan srácoktól tudom ezeket, akik számomra teljesen megbízhatók és nem fognak valótlant állítani. Főleg azért nem, mert nem is igazán büszkék az akkoriban történtekre. Azóta komoly családapák lettek.
Bár én később kapcsolódtam a csapathoz egy valamit azért tudok. Engem Ligeti Feri vitt bele ebbe a nagy harcművészeti életbe. Akkoriban (1982-84) munkatársak voltunk és Ő Kyozott Adamy mesternél. Még hozzá nem akár milyen szinten és fanatizmussal. Magyarország vs. Japán találkozón egyedül Ő tudott nyerni. Az élet elsodort aztán minket egymás mellől. 1986 tájékán futottam vele össze az Alfa moziban. Akkor újságolta, hogy Ő már PKD-zik. Kérdeztem az meg micsoda. Mondta Kung Fu és hogy nagyon kemények. Na ha Ő azt mondta, hogy kemények akkor azok is voltak. Az élet úgy hozta, hogy 1989 vége felé már én is a PKD -Thaibox csapathoz tartoztam pontosan Kurdy Pistihez. A Shotokán karate után megtudtam, hogy miről is beszélt akkor ott az Alfa mozinál Ligeti Feri.
Bár én csak az első kb 3 formát tanultam, de azokban nem volt egyáltalán ilyen ugri-bugri.
Szép mély állások voltak főleg kéztechnikákkal, amire emlékszem, hogy a második formában volt egy 4-es védés sorozat egy kézzel végrehajtva. Ezt valami miatt nagyon fontosnak tartották belénk verni, mert marha sokszor kellet csinálnunk, illetve volt egy Pin(g) Kune ütés is ami a testre ment hátsó kézzel, álló ököllel és közben az első kéz a fejet védte egy alulról felfelé irányuló alkar védéssel (nyitott tenyérrel) és a szivatás az volt ebben a technikában, hogy a hátsó lábad térde kb 1 cm volt a talajtól (nem tehetted le) és hosszú (nekem évszázadoknak tűnő) percekig tartottuk ezt az állás, hát nagyon utáltam :)
Szóval a videón látható mozgás kicsit sem hasonlított arra amit én tanultam.
Egyetem??? Javasolom döntsük el egyetemesen objektív ezt a „Rozsnyai” Vagy „Rozsnyay” kérdést, mert ugye állítani mindent lehet. Fótozd le magát az utcatáblát, és tedd ide be a képet! Aztán majd meglátjuk kinek van igaza. De semmi trükk a számítógéppel!
Egyetem???? Rólad egy régi vicc jut eszembe, aminek szerzőjét lehet, hogy pont te ihletted.
„Egy vidéki bácsi feljön Pestre, megáll egy büfénél. – Kérek egy „Coca-Cola”-át mondja szó szerint a kiszolgálónak, aki oda adja neki, közben kijavítja – Bácsi ezt úgy mondjuk, hogy „Koka-Kola” ! A bácsi kortyol egyet az üvegből majd megkérdezi a kiszolgálót – Mondja a „Corvin”-hoz hogy jutok el? Bácsi ezt úgy mondjuk, hogy „Korvin” , majd elmagyarázza neki az útvonalat. Aztán visszakérdez – Mondja Bácsi hová valósi maga? – „Keglédre”
Nos 1988-ban én ezt a Kunfu-t kezdtem el tanulni Tatabányán, Kovács Ottótól. Ez volt az az év amikor a "nagymester" Kovács György disszidált és itt hagyott csapot papot. Ennek ellenére jól ment a szekér a klubnak, mert mind a kezdő mind a haladó csoport csurig volt emberekkel, szinte váró lista volt a bejutáshoz.
Az edzések (nekem 14-évesen) elég kemények voltak, baromi sok erősítés, keményítés, lóállás és egyéb mély állások és e mellet elég sok küzdelem. Az első 1,5 év alatt annyiszor elvertek, hogy már szinte hiányzott, ha kimaradt :) Voltak mindenféle pusztakezes formagyakorlatok (Peng Wu, Pi Wu, ...), meg volt szó fegyveres formákról is, de én olyat igazából nem tanultam, de egy csomó régi jegyzetem, övem, tagsági könyvem még megvan valahol Tatabányán bedobozolva.
Később ennek a csapatnak a haladó csoportjából került ki pár emberke, akik a mai magyar harcművészeti világban így vagy úgy de valamilyen szerepet játszanak:
- Jónási Gábor (akinek a nevéhez fűződik a chinese kickboxing életre hívása Tatabányán, az egyik ismertebb tanítványa Bányász Adrián, akit Khru biztos ismer)
Másfél év eltelte után (részben a haladók morgolódása miatt) a mesterünk új nagymestert keresett Sifu Hauner személyében, akitől Tong Long mantis-t tanultunk, majd kb. 1,5 után anyagi okokra hivatkozva újabb nagymester váltás történt a klubunkba és így kerültünk a Tix Richárd által vezetett északi sáska vonalba. Tehát cirka 4 év alatt 3. stílus kezdem elölről tanulni az alapoktól. Utána az edzőnk válása (ideges volt és a haladókat használta homokzsákként), majd a foci szeretete (1,5 órás edzésből kb. egy óra "bemelegítő" foci volt) teljesen szétverte a klubbot, én pl. a foci miatt léptem le.
A 90-es évek közepe, vége felé ismét hazánkba látogatott Kovács György és próbálta feléleszteni a stílusát, ezért több régi emberkének különböző mester fokozatott osztott (Kovács Ottó, Csőr Gábor, Jónási Gábor, stb.). Mivel ebben az időszakban én már a klub életében nem vettem részt, így a konkrét részleteket nem ismerem, ezeket is csak a régi ismerősök elmondásából tudom.
A mai fejjel visszaemlékezve kb. karatés jellegű, kungfu filmekből átvett mozgás volt a jellemző, ami utcai csibészséggel volt átitatva. Sem Pakua, sem Xingi jellegű mozgást nem tanultunk. Erősek, kemények és technikátlanok voltunk és mindenkiben legalább 2 Bruce Lee született újjá (legalább is mi így éreztük) :)
Azért a kinai nagykövetség pincéjéhez visszaugorva, azokban általában olyan lehallgatóközpont van, amiben egy CIA által fizetett "Csinji vei" ügynök hallgatja le az amerikai nagykövet feleségét és jelenti a KGB nek azt, hogy mit nem mondott :)
Gao már nem ír vissza... Neki nem... 2 féle ember létezik: az egyik, aki beismeri, ha hibázik, vagy átverték, vagy rpsszul mért fel valamit. A másik típus NEWMI.
Valahol érthető. Sok olyan emberrel találkozni, akik csinálnak valamit - bármit - hosszú évek óta és amikor kiderül, hogy az az adott dolog nem kóser, akkor inkább maguknak hazudnak, maradnak abban a valamiben, amibe munkát fektettek hosszú éveken át. Nem tudom, hogy ha én ilyen helyzetbe kerülnék, mit tennék. Megingás biztos lenne... Emberek vagyunk.
Gao
( Most kellene azt írnom, hogy Rozsnyai utca, de arra megint jönne egy OMLÓSZ - mondjuk azt nem értem, hogy miért épp ezt mondanám, biztos newmi is olyan, hogy azt gondolja: a kínaiak csak magas és pösze hangon tudnak beszélni... - és lehet, hogy 75-ös betűmérettel, vérvörösen... ) :-D
'Hát, nem egyszerű történet, ahogy hallottam. Amikor Magyarországon még gyakorlatilag egyáltalán nem volt karate, idejött egy fiatal japán mester tanulni (nem harcművészetet). Az osztálytársa volt Kölgyesy István, aki talán az első magyar volt, aki karatét tanult, de minimum az első ötben benne volt. Három évig, amíg a japán srác itt volt, addig tanította őt, és hát az még nem olyan tanulás volt, mint ma, hogy három év heti kétszer-háromszor és elérik a haladó szintet. Aki látta Istvánt tanítani, vagy mozogni, csodákat meséltek róla (ismerem én is, Angyalföldön lakik, de amikor megismertem már nem tanított). Aztán a japán srác hazament, István pedig itt maradt egy könyvvel, amit a sráctól kapott, és ami a karatéról szólt. Mivel akkoriban még nem létezett ennyiféle karate stílus, talán azért lehetett, hogy István azon túl, hogy karate, nem is tudta, hogy pontosan melyiket is tanulta. De a könyv címe "Karate Kyohan" volt (ami ugye Funakoshi könyve), így amikor megkérték ismerősei, hogy tanítsa meg őket arra, amit tud, a tanítványok között úgy terjedt el, hogy ez a karaténak a Kyohan irányzata. Ha történész lennék, azt mondanám, hogy Shotokánt tanult, de nem vagyok az. Mindenesetre itthon a Kyohan úgy volt ismert, mint "harci shotokan". Ismertem két embert is, akik Istvánhoz jártak edzeni, illetve olyat is, akik már az ő tanítványához. Azt mondták, hogy a védéseket nem úgy gyakorolták, mint általában mindenki, hogy levegőbe, párban, stb, hanem minden edzésen sokáig ütögették össze a karjaikat (eddig ez sem szokatlan), mert István szerint az ütést nem kivédeni kell, hanem az ütő kart eltörni a saját védéseddel. Ennyit tudok róla. Amennyit hallottam, lehet, hogy István sem volt hivatalosan mester, de mégis többre tartottam mindig őt és amit tanított, mint a legtöbb ismert "nagy" mestert. '
----------
megj: létezik Goju Ryu Karate Kyohan is (Gogen Yamaguchi)
"Fej vesztve, megszégyenülve menekültek a híres Kung-Fusok, akik nem sokkal előtte még azt ecsetelték, a Mester egy csaló. Hát ettől a „csaló”-tól megkapták azt a leckét, amiről álmodni sem mertek."
Halkan jegyzem meg, hogy attol, hogy oroszlankent tud utni-rugni mindenfele, meg lehet csalo. A csalo azt jelenti, hogy amit tanit, az nem kungfu, es/vagy nem onnan szarmazik, ahonnan mondja.
Tamás, a volt edzőtársam, a következőket fűzte hozzá elbeszélésemhez:
"A Laci Mester Kölgyesi Pistától tanult KyoHan karatét - amely egy nem létező karate stílus - ha érdekel, majd mesélek róla részletesen is.
Amikor menekültek a PKD-sok, Bruce Lee (Farkas Jancsi) utánuk rohant azzal az elejtett Tu-jauval (nunchakuval) és ő is rávágott vele arra a Ladára, amibe beugráltak. A kitört ajtófunér lemez még sokáig úgy maradt emlékeztetőül.
Később a két Mester együtt elhatározták, hogy elmennek visszavágóra, de csatlakoztak hozzájuk még néhányan - többek között a Kölgyesi Pista és a Várszegi Rudi - aki a focikapuba érkezést egy "Gól!" szóval nyugtázta. (ezeket Laci Mester mesélte évekkel később)."
Hogy az angol nyelvű google szerkesztők jobban tudják ?
Én ugyan azt se tudom hol van, de mindenhol (nagyarok) Rozsnyainak írják.
Nem te vagy véletlenül a főhősünk ?
A kanadai dolgokból lehetnél te is...
Érdekes, hogy a sárkánymester angol önéletrajza csak nekem furcsa ?
Ringharc, judo feketeöv, válogatott (ennek csak van nyoma, nem ?) karate versenyek nyerése Europa szerte,
1972 magasságában, mikor kb két ember karatézott, Adámy meg Furkó Kálmán.
Utána meg valami elfeledett, szupertitkos karate ágazat meg japáni mester...ezzel az a gondom, én messze nem ismerek minden japánt névről, de ha a JKA listáról kiválasztok egy nevet, egy ujat, pld. Yamamda Satomi, a google kidob 40 000 ilyen-olyan bajnok, ebben -abban a szövetségben...
Szóval, ott is vannak érdekességek.
Kiváncsi lennék, Furkó Kálmán sensei hallott-e a "mesterről"
Gyerünk NEWMI! Gyerünk!!!! Csak így tovább!!! Az Oyama-s marhaságodba nem megyek bele, mert ha tudnád, hogy az angolban - mert hogy angol átírat az említett Mester neve - nincs J betű, akkor nem lovagolnál ezen.
Sőt, keress még hibátkat a web oldalunkon! Majd kijavítjuk, köszi! De Te továbbra se válaszolj egy kérdésünkre sem, védd a kungfut, amit tanultál... Boldog tudatlanság...
Egyetem???? Te egy érdekes eset vagy. A honlapotok szerint ti a Rozsnyai utcában vagytok. A google térképen viszont y-nal írják, Rozsnyay-nak. Az Ojama meg neked Oyama, pedig itt is így írják http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93jama_Maszutacu !
Te biztosan azt mondod a rántotthúsra is, hogy "omlosz"
A konkrétumokat sem MAGAMNAK kérem, hanem azoknak, akik vagy csak általános információkkal rendelkeznek kungfu ügyben, vagy még nem éltek akkor, amikor a Nagy Szittya Ősmagyar Kungfu Rendszerek kialakultak. Ha megnézed, úgy tettem fel a kérdéseket, hogy magamnak nem vártam választ.
A másik. Volt egyszer egy felbudulásunk néhány emberrel, akik akkor a Magyar Kungfu szakszövetségben dolgoztak és igazolható múlttal rendelkeztek.
Akkori Mesterem kínai kapcsolatait kihasználva összeírtuk az akkor fellelhető olyan kungfu stílusokat, amelyeknek nem volt fellelhető múltja, gyökere, Mestere. Ezek neveit, esetleges kínai írásmódját egy levél kíséretében Mesterem elküldte a Pekingi Wushu Kungfu Szövetségnek. Mindre azt írták, hogy nem ismerik...
"- és az utolsó: hogy lehet, hogy Kínában még soha nem hallottak erről a stílusról?"
Csak egy halk megjegyzést, ha megengeded, ezel a részel van bajom, mert konkrétumokat vársz a hozzászólásod egészében , majd a végén általánosítasz egy hatalmasat, erre neked sincs bizonyítékod.
Általában itt szokott nálam elszakadni a cérna, mert ha valaki sokadjára nem veszi észre, hogy amit véd, az nem védhető, akkor az emberi hülyeségnek ez a magas szintje nálam már ledobja a szíjat.
Mivel azonban Karácsony van, ezért csendes filozofálgatás lesz a következő néhány sor...
1. Mivel voltál oly kedves és egy előzékeny nyevtannáci gondoskodásával figyelmeztettél az Orczy kert leírásában vétett hibámra, ezért engedd meg, hogy kis buksidat megsimogatva, finoman - hogy lelked virágoskertjében egy szál virágot se tapossak le... - hívjam fel figyelmed egy általad elkövetett vétségre:
OYAMA NEVÉT Y-AL ÍRJÁK, OKOSKA!!!
2. A történetet nem minősítem, ha nem baj, egy író veszett el benned... Finom kételyemet szeretném itt kifjejezni azon tekintetben, hogy az általad említett "mester" felrúgta volna Csabát... De ezzel számolj el Te, az említett "mester" és kettőtök lelkiismerete. Sok minden rosszat el lehet mondani Csabáról, de viszonylag kevesen rúgták fel...
3. Igen szép rész az általad leírt történetben, amikor azt írod, a küzdelem nem is volt igazán kungfu, hiszen a Sárkány Nagymester soha nem is kungfuzott... Ezt a mondatot most dolgozd fel kicsit...
4. Azért ÁLLÍTOM 100%-OS BIZONYOSSÁGGAL, hogy nem volt edzőterem sehol a követségen, mert az általad említett Sárkány Nagymesterrel ellentétben ÉN TÉNYLEG A NAGYKÖVETSÉGEN DOLGOZÓK EGYIKÉTŐL KEZDTEM TANULNI... :-)
5. Most pedig tisztelettel kérlek, hogy az alábbi kérdésekre válaszolj, ha akarsz, de szigorúan csak magadnak és akkor, ha tudsz objektív és őszinte lenni magadhoz.
- ki az alapítója a Wai Chia stílusnak, mikor és hol?
- kik voltak azok, akik a stílust elhozták a mai világnak? / családfa /
- a Sárkány Nagymester kitől, hol és mikor tanult?
- hogy lehet egy stílus KÜLSŐ ERŐS ÉS DÉLI, amikor a rendszert 2 BELSŐ ERŐS ÉS ÉSZAKI stílusból eredeztetik?
- és az utolsó: hogy lehet, hogy Kínában még soha nem hallottak erről a stílusról?
Részemről lezártam a Veled való polemizációt. Érthető, ha az embereknek vannak-voltak álmaik, kedves momentumok az életéből. De a szentimentalizmus és az, hogy saját magadhoz sem tudsz őszinte lenni; nos ezek sajnos nagy terhek neked. Csak még nem érzed...
Nekem ez azért furcsa mert Kovács mester nekem azt mondta, hogy a Pine Kune Do könyvet Ő irta. Lényegében Ő találta ki ezt a stilust. Tölgyessyvel együtt dolgoztak egy ideig.
Azt is mondta hogy Tölgyessy ellopta ezt a könyvet tőle.
Te milyen alapon állítod, hogy létezik ilyen stílus (már Magyarországon kívül)?
Kína melyik részéből származik?
Hogy hívták a kínai mestert?
Hogy hívták az ő mesterét?
Nem, nem kötözködni akarok, ezt egy tradicionális harcművészetet gyakorlónak szerintem tudnia illik. És ha valamelyik információ hiányzik, akor felmerül a kérdés, hogy vajon miért?
Továbbra sem értem, hogyan változott át az északi, belső stílusból (hsing-i, pakua) külső déli stílussá a dolog. (simáűn lehet, hogy az én tudásom sekélyes, sehol sem mondtam, hogy nem az, a külső-belső, kemény-lágy dolog meg meglehetősen képlékeny, ahogy arhat1 is célzott rá)
Nekem ezt máshogy mesélte az ismerősöm, aki járt oda edzésre. De persze miután én nem voltam ott személyesen, nem vonhatom kétségbe a Te verziódat sem.
Arhat1, mi akkoriban Őrmezőn tartottuk az edzéseket. Még nem volt internet, mobiltelefon, a toborzás kiplakátozás útján történt. A Mester adott egy adagot mindenkinek, mi meg kiragasztgattuk. Egyet elraktam emlékbe.
Azon a bizonyos téli napon is edzettünk keményen. Meglehetősen fiatalok voltunk, a magam és edzőtársaim életkora 15 – 18 év körül volt. Idősebbek is előfordultak időnként, de akik nagyon komolyan csinálták, azok külön edzettek. Már túl voltunk a bemelegítésen, valamit gyakoroltunk éppen, amikor hatalmas üvöltés közepette berontott a terembe jó néhány sötét Kung-Fu ruhás fickó, Ping Kune Do felírattal. Nem számoltam össze őket, de lehetek vagy 10-en. Az erőfölényük nyilvánvaló volt számunkra, nem voltunk egy súlycsoportban. Ezek a 20-as, 30-as éveikben járhattak, izmosak voltak, és alkatilag is sokkal erősebbek voltak nálunk. Nagyon váratlanul rontottak be, az egyik azonnal a Gyuri Mesternek támadott. Fejbe akarta rúgni, de a Mester reflexei jól működtek, kivédte. Helló, helló, helló mondta a srácnak meglepetésében, aki teljesen ledermedt, erre nem számított. Bizonyára előtte már több embert fejbe rúghatót ez a srác, nagyon bízhatott a benne. Furcsa volt, hogy megállt és nem folytatta. Csak álltak egymással szemben és néztek egymás szemébe. A többi fickó közben elosztva felálltak velünk szemben, küzdő állásban. Király gondoltam magamban, pont ez hiányzott. Menekülésre esély sem lett volna, be voltunk szorítva, mindenféle képpen harcolni kellett volna. Laci Mester közben kihasználta ezt az álló helyzetet, mert a támadok ezen a ponton megálltak valamiért. - Szeretnétek megküzdeni velünk, ezért nem kell mindjárt lerohanni bennünket, szólhattatok volna előre is, mondta nekik. Aztán folytatta – mi nem félünk tőletek, bármikor megküzdünk, bármelyikőtökkel. – Itt mindjárt elintézhetjük, ha annyira akarjátok, ki akar megküzdeni velem? kérdezet tőlük, - kirámoljuk a szertárat, bemegyünk ketten és korrekt módon megküzdünk, senki sem fog közbe avatkozni, ez csak a mi kettőnk ügye, mondta nekik! Egy magas srác jelentkezett a kommandóból. Bizonyára ő volt a legjobb.
Kíváncsi lennék mi járthatót a fejébe, talán arra gondolt, Mesterétől hatalmas dicséretet kap majd ezért a bátor tettért. De lehet az is bankjegyek jelentek meg a szeme előtt, kővér százasok. Nyilvánvaló volt, ez a támadás arra irányult lejárassák a Mestert, a stílust, az iskolát. Akkoriban még nem lehetett vállalkozni a szocializmusban, egy Kft. létezett mindössze, az is egy zenekar volt. A Kung-fu és Karate iskolák virágoztak abban az időben, a beáramló Kung-Fu filmek hatására. Mi a 60-as korosztályból sokan jól emlékszünk még a fapados, cigaretta füsttől ködös filmvetítésekre, a Verőfény nevű óbudai presszóban.
Néhányan közülünk elkezdték kirámolni a szertárat, ami kb. 4x4 méteres helység volt, a tornateremből nyílott közvetlenül. A harcosok, akik velünk tanulókkal szemben felálltak, közben felvilágosítást tartottak nekünk. Elkezdték magyarázni, rossz Kung-Fu iskolába járunk, ez egy csalás, a Mesterünk is egy csaló, ez csak a pénzről szól. Ha komolyan meg akarjuk tanulni a Kung-Fu-t menjünk át hozzájuk, mert az az igazi! Elég meggyőzőek volt a srácok, aminek nem az elmondottak, hanem az erőfölényük volt az alapja. Nem helyeseltünk, de nem is vitatkoztunk velük. Nem is volt rá alapunk, mert mi csak hallomásból ismertük a Ping Kune Do-t. Akkoriban még arra sem gondoltunk, hogy Kung-Fu és Kung-Fu között olyan nagy különbség lenne. Persze ismertünk más stílusokat is pl. Bánhegyi László Mester féle imádkozó sáska.
Laci Mester meg a Ping Kune Do-s bementek a szertárba, elkezdődött a harc kettejük között. A szertárban nem működött valamiért a világítás, félhomályban küzdöttek. Ennek a küzdelemnek a stílusa messze nem olyan volt, mint amit a Kung-Fu filmekben láttunk. A Ping Kune Do stílusra vonatkozó egyedi jegyeket sem lehetett megfigyelni. Laci Mester meg sohasem Kung-Fuzott, ö mindig is karatés volt, úgy tudom Adámy István Mesternél tanult, Kyokushin-t. Kettejük harca igazi utcai stílus volt, Kung-Fu és Karate elemekkel gazdagítva. Laci Mesternek volt egy kedvenc fogása, bal kézzel söpörte az ellenfél karjait, jobbal meg hatalmas ütést mért a másik fejére, leginkább orrára. Közben a haspréstől nagy hangot adott. Oda se kellett nézni, ha ezt a hangot halottuk, szüaaaaaaaaaa, tudtuk most volt a kézsöprés meg az orrbavágás. Ami meglepő volt, Laci Mester több sikeres ütése után a srác még mindig talpon volt. Pedig a Mesternek olyan ütése volt, a bikát leütötte volna, mint Ojama Maszutacu. Már jó néhány perce küzdöttek, de a küzdelem nem akart eldőlni. Meg kell hagynia a Laci Mesterhez képest nádszálvékony srác jól bírta. A Ping Kune Do-ban állítólag úgy edzettek annak idején, védőfelszerelés nélkül püfölték egymást. Aki ezt bírta, az jól megedződött. Kezdett úgy tűnni, ennek a harcnak sohasem lesz vége, még holnap reggel is ütni fogják egymást. Ekkor a Gyuri Mester gondolt egyet és elkezdett kiszaladni a teremből, a Ping Kune Dosok meg utána. Azt gondolták el akar szökni, de mint az később kiderült, az volt ezzel a valós célja, kicsalja az ellenfeleket a teremből. Nem szerette volna, ha esetleg tömegverekedéssé alakul a dolog. Fent az előtérben azonban megállt és bevárta őket küzdő állásban. Körbe vették a Mestert, sugárzott belőlük az önbizalom, a fölényesség érzése, ami az üldözők éreznek, az üldözöttel szemben. Na majd most megmutatjuk neked mi is az a Kung-Fu gondolhatták. A félelem is azért megvolt bennük, mert fel voltak fegyverkezve nunchakuval. Az egyik elővette és hátulról vállba vágta vele a Mestert. Ez volt az a pont, ahol elszakadt a cérna. Ez volt az, amit nem kellett volna megtennie. Ami ezután történt az bizonyára egy életre emlékezetes maradt számukra. A Mester ekkor hátrafelé rúgott egyet, valahol lágyékon találta a támadóját, aki ettől meghátrált. Ekkor a Mester szabadjára engedte azt a hatalmas erejét, amiben már sok-sok év munkája volt. Hirtelen megvadult, valakit elkapott, neki vágta a többieknek, rúgta és ütötte a Ping Kune Dosokat és ordított közben, mint egy vadállat. Még aki távolabb állt, és csak figyelője volt az eseményeknek, abban is meghűlt a vér. Ekkor lehetett igazán érzékelni a Mester hatalmas erejét. Amit mi, az ideig érzékeltünk belőle, az semmi volt ehhez képest. De megérezték a támadók is kivel van dolguk, hirtelen pánikba estek, pedig fél perce sem tartott a harc. Elkezdtek volna menekülni, de a bejárati lengőajtó egyik fele zárva volt, a másik meg nagyon szűk volt, összeakadtak egymásban. Ekkor a Mestert már nem lehetett leállítani, ütötte, rúgta őket, valakit belevágott az ajtóba, aminek ettől a fabetétjei széttörtek. Valahogy kimenekültek az épületből, beugráltak a zsigulijaikba, Mester meg utánuk, dühébe akkorát csapot ököllel az egyik kocsi tetejére, hogy annak behorpadt a tetőlemeze. Fej vesztve, megszégyenülve menekültek a híres Kung-Fusok, akik nem sokkal előtte még azt ecsetelték, a Mester egy csaló. Hát ettől a „csaló”-tól megkapták azt a leckét, amiről álmodni sem mertek. Az egész küzdelem a Mesterrel nem tartott talán két percig. Ettől az iskola portása is úgy belelkesedett, még ilyeneket kiabált a menekülök után – huligánok meg ne lássalak itt még egyszer benneteket!
Ezután valamikor Mestereink felkeresték a Ping Kune Dos Tölgyessy Mestert, rendezték vele ezt az arcátlanságot. Gyuri Mester olyant rúgott bele, hogy a tornaterem foci kapujába landolt. Ezzel aztán a rend és nyugalom helyre állt, soha többet támadtak meg bennünket, sem ők sem mások.
Itt a vége, ne küzdj meg véle (Gyuri Mesterrel!) és aki nem hiszi, járjon utána (gondolom lesznek egy páran)!
Ez NEM IGAZ! Nem volt az épületben. A Ligetbe jártak ki mozogni, vagy az Orczi kertbe. De olyan kungfut tanító, amit Te írsz, nem volt. Az ok pedig drámaian egyszerű: ilyen stílus nincs.
A pine kune do az kinai dumával lett bevezetve a korabeli nyilatkozatokban.
Itt amugy egy kicsit el ment a dolog, ugye volt ilyen vélemény , hogy valaki milyen ügyes a videokon, hát erről is megoszlanak a vélemények:P De ez azért lényegtelen, mert az eredeti felvetésem, analógiát mondok az angol nyelvre, hogy ez egy halandzsa angol, annak is szarabb. Az, ha (mert ez igaz) Bill kapitány, aki az egyik legjobb blues énekes is halandzsául énekelt fiatalkorában, az nem jelenti azt, hogy az nem halandzsa...bármilyen jó énekes Billy.
Khru, valamit hiányolok a hozzászólásaid végéről :)
A Pin Kune dót Kovács és Tölgyessy találta ki. Nem volt ott semmiféle kinai mester a nagykövetségen meg hasonló sem. Kovács jó pár évvel ezelőtt ott volt az edzésemen és elmesélte ennek a történetét és elmondta hogy Ők találták ki ezt a stilust. Mondta hogy milyen stilust tanult előtte de arra már nem emlékszem.
"Nos azt azért tudni kell, hogy a PKD csapat adta a hazai muay thai első versenyzőit."
Igen, ezt nem is vontam kétségbe. Ettől még az amit a videókon mutatnak, nekem valahogy nem jön össze a kungfuval, pláne a déli kungfuval. (ettől még nagyon szép időnként a sok magas lábtechnikával)
Egyrészt (és legjobban visszakereshetően) jelen topik, amit kb másfél év leforgása alatt elejétől kezdve végigolvastam. Ugyanígy a Wing Chun Baráti Társaság fórumát is végigolvastam.
Másrészt hosszabb-rövidebb beszélgetéseket folytattam különféle emberekkel, akik általánosan elmondható: jobban értenek nálam a harcművészetekhez és többségükben jelen voltak a fentebb említett '80-as évek harcművészeti életében - velem ellentétben. Ők sok dologban nem értenek egyet, de az általam leírtakat kb. egyformán mesélték el.
Kínai tudásom roppantul felszínes, nem is az írásjelekre céloztam, (én kb ötöt ismerek... elvileg) hanem a videókon hallható és a honlapon feltüntetett latinbetűkkel írt szavakra. Tízig számolni egész véletlenül mindkét gyakran használt kínai nyelven (kantoni, mandarin) tudok, a videón hallható számolás egyikre sem hasonlít...
A kaliról már írt lentebb sz332, elsősorban az a bajom vele, hogy Kínához nem sok köze van. Amúgy semmit nem írnék saját kútfőből kötőjellel ha mindenki más egyben használja, mert nem ismerem a szó etimológiáját.
Érdekes, hogy a xingyi-pakua dologhoz nem szóltál hozzá...
Bár én úgy emlékszem, hogy ez korábban történt, mert 85-ben bevonultam katonának, és ezzel az ismerősömmel később már nem találkoztam, így valamikor 84-85 körül mesélhette.
A Ping Kune Do pedig -ismereteim szerint- már 82-83-ban működött, mert egy másik ismerősöm meg épp oda járt....:)
Kedves Tamás, minden információ, visszaemlékezés értékes lehet. Kérlek, ha tudsz segíteni, írjál ide, vagy a neumerker@neumerker.hu e-mail címemre! Beszélhetünk skypon is, a nevem "neumerker".
Szia! Ha a szóbanforgó Kovács György megegyezik azzal a Kovács Györggyel aki későbbiekben társalapitója volt a Pine Kune Do Gunk Fu nak akkor talán tudok hozzás elérhetőséget.
Amire én még emlékszem, az valamikor a 80-as évek elejéről datálom. Akkoriban elég sok "kung fu" edzést látogattunk végig néhány kyos barátommal. A Wai chia csak azért nem került terítékre, mert egy ismerősöm járt oda, és ezért nem akartunk elmenni oda.
Ez az ismerősöm mesélte, hogy "némi" összetűzésbe került az oktató az akkori Ping Kune Do csapattal, ami azért történhetett, mert az oktató régebben náluk tanult, csak épp önálló szárnypróbálgatásba kezdett. És ezt akkoriban nem annyira jó szemmel nézték..... ismerősöm ezt úgy írta le, hogy "bementek Gyuri edzésére (valahol Örsödön, a XI. kerületben) és próbálták meggyőzni hogy ne tartson ott edzéseket". Nos nem pont ilyen árnyaltan mondta, de a lényege ez volt. :)
Nos azt azért tudni kell, hogy a PKD csapat adta a hazai muay thai első versenyzőit.
A kali a fülöp szigeteki harcművészetre használt szó, radásul egy modern, a hagyományos elnevezés arnis(fegyverek, armés szóból) vagy escrima (esgrima, vívás szóból) hogy kínaiul kalinak hivjanak rövidbotot, kb. annyira valószínű mint a kolbászos töltöttkaraj a rakétára...
Annatar, közzé tennéd itt a témához kapcsolódó ismereteidet honnét szerezted, milyen előmeneteled van, mire alapozod a véleményedet! Milyen szinten tudsz kínaiul, miért kamu a honlapon található kínai írásjegyek? Mi a gondod azzal, ha valaki a "Kali"-t nem egyben, hanem kötőjelel írja?
Az a vicc, hogy a videókat megnézve nem is annyira gáz, sokkal rosszabbakat láttunk korábban. Ami külön érdekesség volt, hogy mennyi thai nadrágos, thai mozgású embert láttunk ott... Az erősítés is elég komolynak tűnt, pár dolgot nyilván máshogy csinálnánk manapság, de tényleg, annyira nem volt rossz, sőt, sok jó mozgású embert láttam..
Úgy emlékszem a Wai-Chia az egyik utolsó a régi magyar kitalálású stílusok közül. (bár legutóbb pont a Wai-Chia fb oldalán láttam egy másik iskola hirdetését ami legalább ennyire... fura volt. )
Már a honlap alapján is - kamu kínai nyelv, kamu fegyverfelsorolás, (ka-li mint _kínai_ rövidbot, nemár) nagyon furcsa származás (teljesen véletlenül a hsing-i és a bauga is északi és belső-lágy stílus, ebből hogy lesz déli külső kemény, azt elképzelni se nagyon tudom) és erre a videók csak ráerősítenek. Ha azt a mozgást amit a videókon látni tényleg egy kínai követségi alkalmazott tanította, akkor jót mulathatott magában utána.
A stílusnak megvolt a maga történelmi szerepe - kielégített egy jelentős igényt, olyan időben amikor ezt máshogy nem lehetett - és annak alapvetően örülök, hogy akik gyakorolják azok mozognak, sportolnak. Sőt, a ma kungfut oktatók egy jelentős része is ilyen stílusoknál indult el ifjúkorában.
Az megvan ugye, hogy a 78005-ös hsz. az MKE videójára íródott ?
De ahogy kívánod.
Van ugye a videón, ha megnézted, ha nem, akkor elég nehéz lesz igy is... ez a csodatévő maestro, aki ha kinyitja a szivét,
az univerzális szeretet olyan szinten jár át mindent, hogy aki meg akarja ütni, az hanyat és transzba esik.
Feltéve ha a tanitványa.
Ha nem, akkor meg a mester ott áll és ég.
Példának hoztam fel két előző videót (ami sokszor be lett linkelve, ugyhogy valószinűleg mindenki ismeri) az egyiken egy kiai mestert, aki ugyanezt a transzot tudja a tanitványaival, képen rúg egy japán MMA-s, a másikon egy hires Wing Tsun mestert kib*sz a kulisszák mögé Random Jóska, akit ő hiv fel a szinpadra, bizonyitandó a stilusa fölényét.
Ehhez fűztem a kérdésem, hogy vajon ezek (a csodatévő mesterek) tényleg hisznek ebben ?
Mert ha nem, akkor miért hivnak fel zsákbamacska embereket, akikkel nyilván nem fog működni.
De ha igen és bemutatókat tartanak, hogyhogy nem tesztelték le előtte soha a dolgot ?
Csak ez itt irreleváns, nem levelezgetni szeretnék veled, nem is akarlak feleségül venni.
Mindössze az iránt érdeklődtem, vajon milyen valós alapjai vannak a " mester" fantasztikus, kinai stilusának ?
Látom, semmilyen.
A tökéletes stilusodban szajkózól egy nyilvánvaló mesét, ami még a saját keretein belül is logikátlan.
" A Mester még a 70-es években egy kínai követtől, aki Kung-Fu-t vagy Wushu-t, kinek ahogy tetszik, oktatott a követség alagsorában kialakított edzőteremben. Ennek nem volt stílusbeli neve, de miután valahogy kialakult egy nézet, vagy elvárás ennek tekintetében, valószínűleg a Kung-Fu filmek hatására, ezért az iskolarendszer meghatározása a „Wai-Chia” lett egyúttal a stílus megnevezése. "
Írod.
Ok.
A " mester " meg ezt irja:
" A Wai-Chia Kung-Fu iskola 1980-tól létezik Magyarországon, így az egyik legrégebb óta fennálló stílus hazánkban. A Wai-Chia jelentése: Külsõ Kemény Iskola. Magyarországi meghonosítója Kovács György Lung Si Fu Ce (Sárkánynagymester), aki 1988 óta Kanadában él. Õ a Wai-Chia magyarországi vezetõ edzõje is egyben. Wai-Chia iskola jelenleg három létezik itthon, egy Budapesten, egy Tatabányán és egy Tatán. Az irányzat Modern Kung-Fu-ként ismert, azaz nem a tradicionális elemeket részesíti elõnyben (bár azok is részei), hanem a mai kornak megfelelõ korszerû technikákat. Ennek oka, hogy ez az irányzat az 1900-as évek elején keletkezett. Alapító nagymestere Wang Ting-Chia Yin Lung Si Fu Ce. Ma élõ legnagyobb mestere Patrick Chia, aki úgyszintén Kanadában él. "
Látsz te itt némi ellentmondást ?
Forditom cizelláltra:
Van egy jó szittya gyerek, aki ellenálhatatlan vágyat érez magában, hogy a kung fu mestere legyen.
Csodálatos módon, a kinai nagykövet felfedezi benne a tehetséget és az alagsorban kialakitott edzőtermében (ahol nem a kinai titkosszolgálat dekódolgat) elkezdi oktatni. Vagy kung fura, vagy wushura. Vagy az egyujjas panda technikára.
De nem is ez a lényeg, aki szerint meg igen, az menjen ahová küldjük.
De ezek a büdös g***ik, itt ugye az ilyen bunkókra gondolok mint én, akiket nem a "mester szellemi ragyogásában piritott meg az élet, elvárják, hogy nevezzék nevén a gyereket.
Ok.
Igy hét lészen a stilus neve Wai chia kung fu.
Ami amugy a 80 as évek elején egy úttörő kiadványból lett nevezetes, rá merem tenni itt bárki tökét, hogy ott kell keresni a copyrightokat.
De, van ugye ez a pár technika, vagy rendszer, amit a mester wai chiának nevez, de mára hipsz hopsz, már szervezete is van, nemzetközi, van története, meg külföldi nagymestere, akiről még a google se hallott.
És mindezt az teszi hitelessé, hogy a Pin kune do szövetséghez tartozik.
Ami mi is ?
Csak azért kérdem, mert annak is (amennyire követtem) elég furcsa evoluciója volt, ugye ősi kinai stilusból lett egy betyáros Jeet kune do, abból meg thai box.
Vagy a technikai repertoárja teszi hitelessé ? Külső stilus, bagua meg hsing-i alapokkal.
És ezek első blikkre jöttek, ugy, hogy nem is kerestem nagyon rá, mert annyira nem érdekel.
Úgyhogy lehet, hogy bunkó módon irok, ami szvsz inkább csak a te ragyogó stilusod mellett tűnik annak,
de legalább nem ordináré, logikátlan hazugságokat.
Aztán persze, lehet hogy tévedek, végül is elképzelhető, hogy valaki túrja a magyar ugart, arra repül egy kinai futárdaru, kiejti a szájából a szent tekercset és aki olvassa, az megvilágosul.
Lehet, hogy David Carradine is nagymester volt.
Az viszont biztos, hogy mindenkinek meg kellene itt fontolni , legalábbis a két ősi kinai-magyar kung fu tükrében, hogy megköveti Hajdú urat :(
Azért kiváncsian várom a többiek véleményét, főleg azért, mert olvastam én itt olyat, hogy Mikio Yahara egy pöcs, se lábmunkája, se egyensulya, Oyama meg egy csaló.
A Mester 87-ben hagyta el az országot, én azóta nem tartottam vele a kapcsolatot. Most azért került előtérbe a múlt, mert nem rég megkeresett Tamás, a volt edzőtársam, az emlékkönyv megírása kapcsán. Neki szeretnék segíteni az anyaggyűjtésben. Felvetéseidre a következőket tudom elmondani. A Mester kanadai honlapjának címe www.lightningfist.com . A WPKDF egy rövidítése a „World Ping Kwon Do Federation”-nak. A Mester még a 70-es években egy kínai követtől, aki Kung-Fu-t vagy Wushu-t, kinek ahogy tetszik, oktatott a követség alagsorában kialakított edzőteremben. Ennek nem volt stílusbeli neve, de miután valahogy kialakult egy nézet, vagy elvárás ennek tekintetében, valószínűleg a Kung-Fu filmek hatására, ezért az iskolarendszer meghatározása a „Wai-Chia” lett egyúttal a stílus megnevezése. Amennyiben szeretnél ezzel kapcsolatban többet tudni, írjál nyugodtan a Mesternek vagy a Tamásnak, elérhetőségeket megtalálod a honlapokon. Az én személyes tapasztalataim nagyon jók voltak, sokat köszönhetek a Mesternek, sok szép élményben is volt részem azokban az években. Igaz nem lettem legyőzhetetlen harcos, de a Kung-Fu-nak nem is ez az igazi lényege, hanem a személyiség fejlesztése, a fiatalok életre nevelés. Aki gyakorolja megtanulja hogyan dolgozzon azon, hogy jobb ember legyen. Én nagyon sokat fejlődtem abban az időszakban mind fizikailag, mint mentálisan. A modorom meg egyenesen tökéletes lett, hozzád képest.
Sorry, találtam a google val még egy wai chia bejegyzést egy topikból: " Akkor pontosítok, én a kungfu Wai-chia-chuan ágát űzőm. Ez a Pakua-chuan -ból és a Hsing-I -ből állt össze. Ez egy modern irányzat külső kemény, déli stílus. "
NévjegyA cégről rövidenEdzések: hétfőn 17:00-tól 18:00-ig és pénteken 17:30-tól 19:30-ig. Helyszín: Budapest IX. Lónyay utca 4/b
A Wai-Chia Kung-Fu iskola 1980-tól létezik Magyarországon, így az egyik legrégebb óta fennálló stílus hazánkban. A Wai-Chia jelentése: Külsõ Kemény Iskola. Magyarországi meghonosítója Kovács György Lung Si Fu Ce (Sárkánynagymester), aki 1988 óta Kanadában él. Õ a Wai-Chia magyarországi vezetõ edzõje is egyben. Wai-Chia iskola jelenleg három létezik itthon, egy Budapesten, egy Tatabányán és egy Tatán. Az irányzat Modern Kung-Fu-ként ismert, azaz nem a tradicionális elemeket részesíti elõnyben (bár azok is részei), hanem a mai kornak megfelelõ korszerû technikákat. Ennek oka, hogy ez az irányzat az 1900-as évek elején keletkezett. Alapító nagymestere Wang Ting-Chia Yin Lung Si Fu Ce. Ma élõ legnagyobb mestere Patrick Chia, aki úgyszintén Kanadában él. A Wai-Chia alapvetõen déli irányzat, több, mint 60 féle ütéstechnikát tartalmaz, ennek ellenére a küzdelmeiben 50-50 %-ban használja a kéz és a lábtechnikákat. A tradicionális részben öt állat támadási módszere található meg, a Medve, Tigris, Leopárd, Sas és Daru. A tanítás elsõ felében a kemény, késõbb a lágy-kemény technikákat tartalmazza. A stílusra a dinamika és a gyorsaság a legjellemzõbb, életszerû technikákkal. Külsõ stílus lévén a külsõ tulajdonságokat, képességeket (gyorsaság, reflex, keménység, erõ, állóképesség, ügyesség, hajlékonyság, helyzetfelismerés, kombinációk, egyensúly, rugalmasság) részesíti elõnyben, de jelentõs a szellemi tanítás is, mely elsõsorban a Tao-ból és a Chan-ból származik. A Wai-Chia tanuló fokozataiban hét fegyver használata általános: a Toya (bot), a Tu-jau (láncos bot, más néven nunchaku), Ben Gui (60 cm-es rövid bot, más néven Ka-Li), Tüi (kés), Tu-ji (egyágú Tu-jau), Fu-jun (tonfa) és Chien (egyenes kard). Öt modern, két tradicionális (Hsing-I, Pa Kua) formagyakorlat van és két fegyveres (bot és kard). A Wai-Chia a WPKDF világszövetség tagja, így a tanfolyamdíj csak 4000 forint/hó.
Linket kérek a Wai Chia kung fu nemzetközi szervezetéhez, külföldi iskoláihoz, Kovács sárkánynagymester úr kanadai iskolájához, az alapitó nagymesterről szólókat, meg a ma élő legnagyobb mesterhez is, mert beirom a google be hogy Patrick Chia kung fu és egy találat lett a magyar linkeken kivül, egy szamurájkarddal lassitva hadonászó szemüveges hypster. Linket kérek arról is, mi a faxom az a WPKDF, mert a google lefagyott rajta.
Vannak harcművészetek, de ezeket ne alázzuk már le mindenféle ősmagyar ökörséggel és most az ősmagyaron azt értem, hogy a 80 as években fényt kapott, mindenféle elmeroggyant magyar nagymesterrel, meg kinai családi stilussal.
Ilyet ismertem én is, az akkora mester volt, hogyha Ödönkének a szülei kung fuért fizettek, akkor kung fu mester volt, ha meg ninja kommandózni akart, akkor abból is 100 danos volt.-
Basszus, Kinában is ha valaki azt mondja, ismer a nagyapjától egy mozdulatot, egyből nagymester lesz.
Meg mi ez a sárkánynagymester ???
A szabadkőműves nagysárkányból jön, vagy Po ból a sárkányharcosból ???
Amugy ez a Ka-Li mint rövidbot is tetszik, biztos vmi eldugottabb nyelvjárás, mert a google ezt se ismeri.
Attila vagyok. A Wai-Chia Kung-Fu stílust tanultam és gyakoroltam több éven keresztül a 80-as években. Jelenleg emlékeket keresek az iskolánkkal, Mesterünkkel kapcsolatban a 80-as évekből egy emlékkönyv megírásához. Kérlek benneteket, aki személyes emlékekkel, fotókkal, vagy egyéb anyaggal rendelkezik, vagy ismer olyan személyt, aki ilyesmit birtokol, ossza meg velem. A visszaemlékezést segítendő, elhelyezek itt egy fotót Kovács György Mesterünkről, a 80-as évekből.
Maga a video, mármint a kata értelmezés régebben fent van, ezek a képek lettek belevágva az eredeti mozdulatok helyett és ugy az értelmezése a palinak.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik államtitkára, Simicskó István lesz a Magyar kard napja rendezvény fővédnöke.
"Örömömre szolgál, hogy a rendezvénysorozat a hagyományőrző vívás tudományának az ápolásán keresztül a sportra, a mozgásra nevelésre, a szabadidő hasznos eltöltésére helyezi a hangsúlyt."
Sok mindent értek, de a WT-s szablyavívásban hol a sport? Deklaráltan katonai vívást művelnek és a rendszerükben nincsenek versenyek. Az sport egyik legáltalánosabb definiciójának egyik alapvető eleme a verseny megléte.
Sokan nem voltak elégedettek a karácsonyi ajándékommal. Nos, engedjétek meg, hogy most egy sokkal értékesebb, már viszonylag nehezebben fogyasztható ajándékbonbonnal kedveskedjek Nektek...
Könnyeket csalt a szemembe! Megtanultam a "kiai" egy új formáját, mely kisértetiesen hasonlít az angol "yes" szóra, és már ez önmagában megérte! Remélem be fogom tudni építeni a gyakorlásomba!
Nem körbe küldözgetés ez, hanem ebben a topicban jellemzően nincsenek sem edzők (na jó, azok vannak) sem olyanok, akik kimondottan oly mélységben gyúrnának, hogy arról tanácsokat is tudjanak adni.
Főleg azért, mert szerintem nem is lehet láttatlanban jó dolgokat mondani, a nagy általánosságokkal meg gondolom te sem vagy előrébb.
Ha komolyan gondolod az edzést, szerintem ne sajnáld azt a párezer forintot, amennyiért egy személyi edző (aki lát és ismer téged) összerakja neked az edzéstervedet.
Múlt vasárnap volt egy érdekes, "meghívásos" szablyavívó verseny, amit csak távolról figyeltem: Pintér Tamás (1941-2012) „Oroszlán” Emlékverseny és Gála, december 15.
Most kerültek fel a FB-ra az eredmények:
"Nos Hölgyeim , Uraim! A végeredmény teljes megvan, de tiszteletből 20-ig teszem ki:
I. Molnár Gábor Tűz Kereszt Lovagrend II. Zoltán Gátay Bercsényi III. Hegedűs Nikolett Szablya Iskolája III. Rózsás Péter Onogur IV. Sándor Kovács Kecskeméti Vitézek V. Mikola Gergely Szablya Iskolája VI. Brusznyiczky Tünde Szablya Iskolája VII. Schmidt Péter Bercsényi VIII. Gergely Balázs Szablya Iskolája IX. Norbert Kupeczki Tűz Kereszt Lovagrend. X. Nyilasi Zoltán Szablya Iskolája
XI. Juhász Kristóf XII. Tamás Juhász XIII. Ruben Singh-bahadur XIV. Sáfár Béla XV. László Jóljárt XVI. Varró Juliánusz XVII. Kecskeméti Lajos XVIII. Farkas Bence XIX. Bence Barabás XX. Bernárd Gábor
Gratulálok és köszönöm, hogy eljöttetek!
Köszönöm, hogy megrendezhettük ezt az eseményt!"
Csak érdekességként: Bercsényi a Bercsényi baranta csapatot jelenti. Jó látni, hogy legalább 4 barantás (Gátay, Schmidt, Juhász (?), Ruben) is elment erre a rendezvényre.
Hát ez jó.Mint a magyar bürokrácia,körbe-körbe küldözgetnek.Mit keresne az alakformálás topicban egy állóképességi edzés?Azért köszönöm,oda is ellátogatok,majd dobok egy hátast,ha ott kapok hasznos választ.
Köszönöm,megtaláltam!Bár nem hiszem,hogy a testépítők ilyesmivel foglalkoznának,direkt ezért jöttem a harcművészek oldalára.Én még nem láttam a gyúrósokat húzódzkodni.
Mivel közeleg a Karácsony - így, nagy betűvel... -, ezért engedjétek meg, hogy egy olyan kis ajándékkal lepjelek meg Titeket, amihez foghatót még nem láttam... Én kérek elnézést...
Helló!Én reménykedem benne,tudtok nekem segíteni.Egy ideje már csinálom a 50pullups.com-on található húzódzkodás edzésprogramot,de mellette elkezdtem most a GTG-módszert is.Egyszerre 20 db húzódzkodás megy.A kérdésem lenne,egy nap hány turnust,és mennyi húzódzkodást csináljak?Most csinálom úgy,hogy napi ötször 8 db-ot csinálok,emellett 50 pullups.com,és némi fekvőtámasz.3 nap edzés,egy nap szünet.
Natehat: odaig rendben van, hogy valaki ket ev karatezas utan ilyet benyel, de a Budomagazin mintha mar 20 eve letezne, ha ez a papiron nyomott ize utoda...
Egyebkent miert nevezik magukat a karatesok "sensei"-nek? Ill raadaspontert, miert nev elott, nagybetuvel? Ez valami kyo-s color locale?
Nekem Te vagy a topik házi buddhája, mert ha jól látom, akkor az arhat inkább egy buddhasági oldalág. Csak a wiki szócikkébe olvastam bele...
A videót egy amcsi blogon láttam, ami a kendó amerikai terjedéséről írt 1905 körül. Valószínűleg neked is igazad van, és maga a kumiuchi a jitsu egyik változata.
A II. világháború előtti kendó gyakorlása, amiben még volt lábsöprés, dobás stb.
Ha jól értelmezem, akkor ez valami kendó kata a régi időkből... Már csak a neve miatt is: ... Nihonme (nem ölöm meg, csak harcképtelenné teszem, 2. kendó kata, Nihon-me)
Komolyan hihetetlen az emberek hiszékenysége, ha tényleg annyian voltak kíváncsiak az utolsó csillagharcosra.
A topik Buddhája által megemlített önellentmondások mellett érdemes elgondolkodni azon, hogy az okinavai emishiken - ha tényleg ott éltek - szépen átgázolt kb. három ezrednyi szamuráj. Ennyit a „sose győzessünk le, de ne is támadjunk elsőnek, és ne akarjuk elfoglalni más területét” elvről.
Ja, ugyhogy most lassan elkezdhetjük a Kék hold völgyét.
Azért némi ellentmondást fedezek fel a mester proklamációjának lényege," utolsó csillagharcos, béke őrzői a galaxisban, semmi durva izé "...meg aközött amit hogy " Ki ismer még egy olyan Mestert, aki végigjárta (végig bunyózta) azokat az országokat, ahonnan a leghatékonyabb küzdősportok, harcművészetek származnak ? (és ezt meg is osztja velünk) (Kína, Tajvan, Korea, Thaiföld, India, Anglia, Oroszország, stb.) 2
Tényleg Németh Petit néztem, akkor ezek szerint jó helyet találtam. Kíváncsi leszek, bár sajnos elfoglaltságaim miatt csak januárban tudom elkezdeni, de már nagyon be vagyok sózva! :)
Vukics cikkében pont ez a népi vonulat érdektelen a számomra (persze fontos, hogy vannak emberek, aki tanulmányozzák, megőrzik a népi hagyományokat). Szóval, hogy a hatvágás vagy hétvágás volt az oktatás alapja számomra kb. olyan jelentőséggel bír, mintha arról vitáznánk, hogy vajon az abc első 6 vagy 11 betűjét elég megtanulni a Háború és béke elolvasásához és értelmezéséhez.
Sokkal fontosabb a "nemesi" vívókultúra hivatalos elismerése a barantán belül. Könnyebb lesz a barantásokkal kommunikálni.
Kár, hogy a cikkben elég sok a zavaró "szakkifejezés", amit vagy hibásan használ a szerző (pl. vívóvonal) vagy saját maga próbál magyarítani (moulinet = forgókereszt), miközben vagy 100+ éve létezik erre szép magyar szakkifejezés: lendítés, egyszerű (vagy rövid), illetve körszerű (vagy ívlendítés (Gerentsér)).
Érdemes lett volna megemlíteni a Bajvívó Magyarokat (Zsolnai Gábor csoportját), mivel ők ténylegesen részei a jelenkori szablyavívó "reneszánsznak": kidolgoztak egy érdekes szabályrendszert faszablyához és már több versenyt is szerveztek, illetve a versenyekhez kapcsolódóan oktatásokat is tartanak. Szintén érdemes lett volna említeni az Ars Ensis szablyavívóit, illetve a bolognai vívás gyakorlóit, akikkel szablyavívni is lehet.
A cikk elején a szerző tesz pár megállapítást:
"az oktatók egyre képzetebbek" - igen, hasonlóképpen látom
"versenyek egyre kiforottabbak, a mezőny pedig évről-évre erősödik" - igen
"a különféle iskolák tagjai között megvan az átjárás" - csak komoly fenntartásokkal tudnám elfogadni ezt az állítás, néhányan átjárnak, a nagy többségre ez nem jellemző
"egyre többen vesznek részt egymás megmérettetésein" - szinte kategórikus nem, egyre kevesebb külsős megy el baranta vívóversenyre, a WT vívás teljesen bezárkózik, illetve elzárkózik a megmérettesésektől, a Hidán-féle vonulat csapatai pedig gyakran csak meghivásos versenyeket rendeznek (lásd pl. Pintér Tamás Oroszlán Emlékversenyt)
"egyre gyakoribbak a nemzetközi versenyek" - igen, pontosabban külföldön egy gyakoribbak a 50-100 fős nemzetközi versenyek (Swordfish, Dijon, FightCamp, Dreynevent), de ezekre -tudomásom szerint - magyar szablyavívó még nem jutott ki. Ja, és ezeken a versenyeken már elég régen nem polifoam gyakorlókkal vagy faszablyákkal mókáznak a versenyzők (erről Sch.... tudna jókat mesélni). Egyáltalán nem biztos, hogy a mostani magyar szablyavívó elit csúfosan leszerepelne egy ilyen külhoni versenyen, csak sajnos az anyagiak miatt nincs lehetőség fém gyakorlókkal és a megfelelő védőfelszerelésben vívni.
A régi pásztorrend idősebb tagjai szinte kivétel nélkül tudnak még a táncról – a századforduló táján még általános, a felső-Tisza-vidéki pásztorok körében szakági megoszlásra való tekintet nélkül. A botolásban különösen jártas pásztorok a felsorolás szerinti sorrendben: kondások, gulyások, majd juhászok. A cigányok közül a legjobb botolónak bizonyulnak az ún. korcs, főként pásztor foglalkozású cigányok. Az oláhcigány elnevezés az elmaradottabb cigányság jelzője, szemben a nyelvét vesztett magyar cigányokkal, mégis a magyar cigányok a legjártasabbak a botolásban. Foglalkozás szerint a pásztor-, a rézműves vagy a csengőöntő, továbbá a teknővájó cigányok a botolás mesterei. A botos pásztortáncok műfaji-formai, funkció szerinti csoportjait bevezetőnkben vázoltuk, itt az eszközkezelés módjait, típusait tekintjük át....
"...A verekedés-szerű, párbajszerü, küzdésnek alárendelt, fegyverszerű eszközhasználat. Az ilyenfajta "eszközmotivumokban" nyoma sincs az öncélú, ügyességfitogtató esz közhasználatnak, minden mozdulat a harci célszerűséget szolgálja. A botot ilyenkor "félderékon” (közepe és vége között kb. a kétharmadánál) vagy a végén fogják, gyakran kétkézzel, a szilárd megtámasztás céljából. Egykezes fogás esetén a szabad kéz mindig készen áll, hogy szükség esetén ráfogással megerősítse az egykéz-fogást. A forgatás mód elhárító jellegű, mely a testtől kifelé, elfelé csapja a felé irányuló ütéseket. (Az un. visszafelé forgatás, a forditott forgatás felel meg ennek a célnak, szemben a közismert és általánosabb, normális forgatás ugyanis az utóbbi az ütésektől nem véd.) Ide tartozunk védekezés és támadás jellegzetes mozdulatai, tartásai..." és még folytatódik tovább...
összeszedtem egy adag írást a magyar/ill román fegyvertáncok, botolók szerepéről, hagyományairól kb 1800 as évektől (Orbán Balázs) 1980-ig.
ott megtaláltam azt amire sztem a baranta apokrifje lehet a témában.
Dióhéjban: sehol sem írta senki, hogy ez vmi önálló magyar HM dolog lehet, írnak, ünnepekhez köthető szertartásokról, ügyességi próbákról (buzogánytánc) ill pl az alaklmanként verekedéssé fajuló virtuskodásokról-szórakozásról.
(sőt az egyik linken írta hogy 1900-körül az említett botolós táncok igazi őrzőcsoportja (Hajdúság? vagy Nyugat-Magyarország?) az ottani cigányság/félvér lakosság volt... Ez valahogy lle szokott maradni a barantás oldalakról...
A múltkor már tettél egy hasonlóan sommás megjegyzést: "Egykamionnyi fagyasztott marhahúsban nincs ennyi állatság",amit eddig semmilyen (!) szakmai érvvel nem támasztottál alá, csak egy történettel, aminek - valljuk be őszintén - nem sok köze volt Vukics cikkéhez.
Láthatóan nem ismered Gábort, nem láttad mozogni, vívni, ennek ellenére pár szám alapján, deduktive "megalapozott" véleményt mondasz. Well...
Miközben ő az egyik (egyetlen???) olyan barantás, aki tényleg próbál kutatni, dokumentálni, a magyar kultúra lassan eltűnőfélben levő dolgaiból valamit megőrizni az utókornak. Szomorú, hogy ezt nem tudod értékelni.
BtW, ha tényleg úgy gondolod, hogy nem csinált semmit, akkor látogasd meg Gömörpéterfalván a Baranta-völgyben. Szívesen megszerzem a pontos címet, GPS-koordinátákkal etc, utána pedig lehetne írni egy jó kis mea culpa hozzászólást az ottani élményekről.
Én Inosantó kalit gyakorlok,nekem nagyon tetszik a panantukan,akárcsak a bot és a kés gyakorlás!A karambit meg egyszerüen a szivem csücske! :) Szóval ajánlom kipróbálni.
igen, ez az FMA (fülöp szigeteki harcművészetek) pusztakezes része. Box szerű, valamennyi rúgással, és földrevitelekkel. Sok páros gyakorlat, drillezés, erősítés, szerintem tetszeni fog. Gondolom Németh Petit nézted, jó oktató, jó ember, szerintem menj le, és nézd meg egy edzést. Esetleg a JKD-t is nézd meg, azt egy másik srác tartja. Mi jártunk anno mindkét stílusra (Peti régebben JKD-t is tartott), nekem bejött, jó társaság járt edzeni, nem volt "keménykedés" csak normális edzés. Mivel bérletrendszer van - vagy legalábbis pár éve még az volt - ha úgy alakul, és nem tudsz egyik nap menni, akkor mész másik nap...
Nem tudom, esett-e már itt szó róla, én most fedeztem fel a neten, hogy Budapesten tartanak panantukan edzést (filippinó boksz néven is ismeretes). Én eddig azt hittem, járatos vagyok a harcművészetekben és küzdősportokban, de a panantukan teljesen új felfedezés. Hallott már valaki róla, netán részt is vett ilyen edzésen? Olyan tréninget keresek, aminek van valós önvédelmi értéke, ugyanakkor nem csak simogatjuk az edzőpartnert, hanem időnként egy kis bunyó is belefér és ez ilyennek tűnik, ráadásul térben és időben is megfelelő lenne. :)
<szinte látom magam előtt Stirlitz aktáját a Tavasz tizenhét pillanatából>
"Középiskolám: Mezőgazdasági középiskola farmer (állattenyésztő) szak, Dunaszerdahely Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Egyetem diplomása A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Budo Aikido szakirány végzős hallgatója vagyok harcművészeti múltam: 4 év shito ryu karate, 2 év tai chi és chi kung, 6 év aikido, 3 év baranta, 3 év lovasíjászat (hobby szinten) Felvidék Baranta vezetője Baranta Bars-oktur fokozaton
... Nemzeti válogattt tagja 2007-es Baranta Nemzeti Öskü Bajnok 2008-as Csíksomlyói Pünkösdi kerál :) gyűjtéseket végzek a magyar népi harcmodorból karikásostor tanulmány készítője"
A könyvben szereplő témák: magyar népi birkózások, karikásostor, bot, íjászat, bicska, hajítójátékok, emlékezetek.
A kutatómunkánk során két éven gyűjtöttünk, összesen 93 személytől, 70 településen. A kutatott anyagról hanganyag, képanyag, egyesekről filmfelvétel is készült, valamint kutatási adatlapot töltöttünk ki, amely tartalmazza a gyűjtött anyag tartalmát, az adatközlő fontosabb adatait, gyűjtés helyét és idejét. A kutatott anyag megtalálható a Felföldi Baranta Szövetség Kutatási Adattárában. A könyv terjedelme közel 300 oldal."
Ui.: Így kell ezt csinálni: kutatni, megfelelően dokumentálni és közreadni, mert különben soha nem lehet majd tudni, hogy ki, mikor és mit vett ki vagy adott hozzá a rendszerhez.
Talán nem is az áru minőségével van baj, hiszen egy Arlow, Leszák könyv alapján folyó minőségi oktatással nem is lenne semmi gond. Viszont nem teljesen kóser a csomagolás, mert katonaiként árulnak sportvívást; az eladók is lehetnének képzettebbek, esetleg lehetne még folytatni, de minek?
Pár napja láttam a YT-on egy oktatót, kissé irigykedve néztem az asztalon lévő eredeti gyakorlószablyát, egy eredeti Arlow kötetet és Keresztessy József mesterlevelének másolatát.
Emlegetett valami Kard Napja nevű országos rendezvényt, ami jövőre kerülne megszervezésre.
Ha már Pávakokash, akkor őrgróf (ez a helyes magyar nemesi cím), mert márki Nyugat-Európában van. ;-)
Talán azt is érdemes lenne észrevenni, hogy a hagyományőrző vívás már régen nem valami lilaködös vad csapkodás, hanem sok-sok helyen folyó, komoly felkészültséget igénylő elméleti kutatás és gyakorlati megvalósulás, ami mögött több száz hiteles forrásanyag található, nem csak népiesch művalami. Valamint a sportkeretek között mérhető hatékonysága felveszi a versenyt bármely más, Európán kívüli rendszerrel.
Már találkoztam vele. IRL egy teljesen normális arc, és egész jó bíró. Határozottan jobb, mint a múltkori majd-én-megmondom-hogy-volt-találat-vagy-sem hozzáállású "bíró" ;-)
Mondjuk az egész baranta vívás deklaráltan gyalogos vívás, de még abban sincs annyi állás. Csak esetleg különbséget kellene tenni vívóállás, meghívás és hárítás között. Nem olyan bonyolult valami.
A ludovikás adatgyűjtésről már réges-régen minőségi cikkek tömkelegét kellett volna publikálni.
A magyar szablyavívásban nem támadtak lábra. Most néztem meg. Nincs leírva, hogy tilos lábra támadni, csupán a vívótermi szabályok felsorolásakor szerepel, hogy elnézést illik kérni egy mélyre ment vágásért, illetve oda nem pakoltak védőfelszerelést (1880 utáni idők, a modern olasz iskola megérkezése előtt). Chappon Samu könyvében (1911-es kiadás) tiltva vagyon.
Harci kiképzés:
Bizonyára igazad van, viszont a leventéknek tanítottak érdekes dolgokat: pl. fokos formagyakorlatokat. Lásd:
Ifjúsági szervezetek nemzetközi szemléje Padovában (1940. október)
Kb. 22 mp-től jól látszik a jobb vállukon a fokos, később a vonulás. Egyes források megemlítik a nagysikerű bemutatót Rómában. Valószínűleg valami formagyakorlat lehetett...
Kifejtettem, hogy csúnya dolog, de egy csapat baromarcú viselkedése még nem minősít további 800-1000 embert, és magát a rendszert. A konkrét (hipotetikus) kérdésedre válaszolva: nagy ívben kerülném. Normális ember nem szívesen érintkezik taplókkal.
Érdekes "szablyavívás":
Heti 2 x 1 órában sok mindent meg lehet tanulni, főleg, ha megfelelő vívóedzőtől tanul az ember. Ja, hogy ez nem az az eset? Tetszett volna megfelelő vívóiskolát választani.
Mondjuk párbajtőrt még nem láttam a fényképeiken, csak fakardot, sportkardot, sima botot, furcsa katanaszerű gyakorlót (főleg az elején, utána eltűnt), eredeti gyakorlókat (XIX. sz. vége - XX. sz. eleje), utángyártott pompás kivitelű gyakorlószablyákat.
Az is tény, hogy az igen masszív marketing ellenére (plakátolás, internet (YT, FB, egyen honlapok), újságcikkek, TV stb.), eddig nem sikerült komoly áttörést elérni létszámilag, pedig a főnök egy marketing őstehetség.
mit gondolnál ha dezsoke kendojáról ha ha főnöke otthoni dojojából a tagok nagyjapánországos pólóban anyáznák a cseresznyefesztiválon a gajdzsinokat?
más:
Kutyát járok sétáltatni.
Általában törvénytisztelő ember vagyok ezért természetesen nem viszem be kutyámat át a helyi nagyonpapos iskola területére.
Hiszen kinn a tábla. Kutyát bevinni tilos.
Tehát csak arra sétálunk, nem cipelek én be semmit...
Naszóval. Épp belátni ama kungfu edzésekre, amely felfedezte, a magyar szablyavívást is...
Kiplakátolák a várost. Voltak is jópáran, hisz azt gondolták, heti kétszer egy órában meg lehet ezt tanulni.
Állék az ablak előtt, és nézem ahogy mindenféle dolgokat lengetnek a levegőben, párbajtőrrel bezárólag, és magyarázzák nekik, hogy ha fejbe akarnak csapni másik vívóeszközzel, akkor így védjük szépen elegánsan vállmagasságban kinyújtott kézzel...
Mikor utoljára arra jártam két hete, már csak ketten lengettek.
Magyarázatot nem hallottam mert télen csukva az ablak.
Enzo volt az a fiatalember, aki beszólt mindenkinek, és aztán végén szegény barantás társán csattan a képletes ostor...
a, Vívóvonal: nem is igazán értem, honnan vették ezt a definíciót. A vívóvonal a két vívót összekötő vonal. A tőrben vannak vonalak, amik a jobb felső, bal felső, jobb alsó, bal alsó testfelosztás volt régebben, aztán már Nadi arról ír a könyvében, hogy igazából ez akkor volt érvényes, amikor egymással teljesen szemben állva vívtak, a reális az, hogy a felső-alsó-külső-belső részeket az ellenfél tőréhez képest nézzük.
b, Nekem is furcsa volt, hogy a magyar guard kimaradt, a sok állás is furcsa, főleg úgy, hogy ugye alapvetően lóról használt fegyverről beszélünk.
c, Ludovikás tiszt: ezt többször említik, csak azt nem értem, hogy megint miért hiányzik a források bemutatása. Ez teszi az egészet hiteltelenné. Ha írna valaki egy cikket, hogy Kovács 2 János ludovikás tiszt az alábbi gyakorlatokat szedte össze: [felsorolás, forrásrészlet] és ezeket azért gondoljuk népinek, mert [forrásrészlet] és ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy [blablabla] akkor azt mondom, hogy ez tök jó, csak így tovább. De így?
d, Lábratámadás kérdése: Az 1800-as évek francia botvívó könyveiben mindenhol szerepel a lábra történő csapás, illetve ennek a védése (hátralépéssel védés). Megérne egy kutatást, hogy ez a korabeli kardvívás könyvekben hogyan is volt.
e, Harci kiképzés: a két világháború között jujitsu-t, birkózást és boxot tanítottak a magyar katonáknak.
Forrás: Testnevelési utasítások Testnevelési és sportágak6-c füzet támadó és védősportok: cselgáncs (jiu-jitsu) Stádium sajtóvállalat részvénytársaság budapest 1926
Viszont tetszett a cikk hangvétele, kár hogy leszedték.
Persze volt benne pár apróbb gikszer:
a) vívóvonal:
ezt kifejezést nem használtam volna a sportkardos találati felület alsó határának jelölésére ("...“vívóvonalon” (alsó testrészeket kihagyása) kívüli területeket"), hiszen van egy sokkal fontosabb és jóval elterjedtebb funkciója: a vívók, egymáshoz viszonyított, elhelyezkedését jelölő vonal, ideális esetben a két talp és a két sarok ezen helyezkedik el,
b) kicsit túl sok a vívóállás:
OK a tercállás, OK a szekondállás, de a többi inkább meghívás vagy hárítás. Érdekes, hogy kimaradt a Király Sándor által preferált magas szekondállás - magyar guard (gárd).
Az egész egy előrelépésnek látszott a korábbi felfogáshoz:
"A XVI. század elejétől megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követő időszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára sodródik a harci jellegű tudásanyag."
És először lett megnevezve egy olyan ludovikás tiszt, aki valamilyen szinten foglalkozott a népi elemek gyűjtésével. Korábban csak nagy általánosságban írtak róla, soha, de soha nem lett megemlítve egy-egy konkrét személy, ami azért egy kissé furcsa.
"A magyar harcművészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt magyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani. A kutatások eredményeinek néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent."
Köszönet, hogy megosztottad, és vicces volt a felvezetés.
De pár részeg vagy félig részeg, némileg alulintelligens (lásd IQ light) emberke höbörgése miatt érzett jogos felháborodás nem szakmai érv, és nem ok arra, hogy egy normális hangvételű - majdnem megjelent ;-) - cikkel kapcsolatban kissé érdekes jelzőket használj, főleg úgy, hogy érdemben nem foglalkoztál a leírtakkal (pl. pár apróbb hibát fel lehet(ne) sorolni, ha valaki nagyon szőrszálhasogató természetű lenne).
Akadt sok valaki, akinek magyar családja eléggé szétszakadt, mert sok sok év húztak egy vonalat a térképen.
Nos volt valaki aki a vonalnak azon a felén született, ahol rendszeresített gépkarabély csak külsőleg hasonlított a Kalsnyikovra, és 68-ban oda ment nyaralni majd a komplett varsói szerződés.
Nos hősünk, nevezzük talán Lackonak, ama országban lakik és szolgál vala az ottani honvédő testületben.
pár éve eljöttek alföldi rokonnézőbe.
épp akkor amikor vmi helyi fesztivál vala a nagyalföldi főtéren. Volt ott minden a színpadon hejjehujja népek mulaccsága, citerának pöngetése, népeknek dalolása-táncolása.
vala ott ősi harcnak művészettye, karikásostorral, fokozhatalan fokossal .
Szép deli legények mutatták, egyenpólóban.
Volt ott vala sörsátor is, már ha valki a Drehert sörnek nevezé.
Ot áll Lacko is a sorban, külországi feleséggel. Megbeszélék éppn a külországi nyelven, mi is lenne az étek amit vennének.
Ott valának dicső egyepólós legények, akiknek nem tetsze az idegen beszéd, és egymás között hangosan megjegyzéseket tevének az idegen nyelvűekről, és szólanak miszerint a külországi feleséget ama Jezábelnek nevezék, akit be sem kellene engedni dicső nagyalföld országjába, sőt.
Ama Lacko rokon, ezt kicsit zokkon vevé. Mondá nekik,: Izomagyak bocsánatot kérni izibe.
Kérdék azok vissza: Merhanemakkormilesz?
Lett .
És áldák az pólósok hogy nem hozzák magukkal fokosukat is, mert akkor biza még mindig nemtudnának ülni.
Rátapintottál a lényegre: "... más kérdés, hogy mire jutnak vele".
Ha valaki - korábbi hm tapasztalattal vagy nélkül - nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen, -olvasson arról az iskoláról (irányzatról), ahova járni kíván, akkor csak magára vessen.
Mielott valaki azt hiszi, hogy ez helyi sajatossag:
Japan, csaszari egyetemek egyike, diaknap, ahol tobbek kozt az egyetemi sportklubbok probaljak szorakoztatni a nagyerdemut. Ket cica odajon hozzank, hogy nektek hogyhivaj a nevetek, mert ok a karate klubbol vannak. A hulye haverom meg megkerdezte, hogy milyen karate. Miert, tobb fatja is van?
Nyilvan nem minden tagra igaz a klubbokan, meg gondolom friss husok voltak, de hat egyebkent sem az eszukert szerettuk oket.
A WT-t ne keverd bele, az más tészta, nekik van hongkongi nagymester meg felmutatható családfájuk, más kérdés, hogy mire jutnak vele.
Én úgy látom, hogy a legtöbb harcművészetet gyakorló manapság sem néz után annak, milyen stílusok vannak a sajátján kívül (sőt, arra is volt már példa, hogy valakit a saját stílusával kapcsolatban világosítottam fel...)
pár tipp, ez biztos bejön:
