Karácsony készül emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek hogy emberek lehessetek!
"...A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek..." /Weöres Sándor/ :-)))
"Nagyon szeretem a mesekönyveket – fordítottam is ilyet. Ezután kérdezték a kiadóban, van-e kedvem egy saját mesét írni. Volt..." /Varró Dániel/
SZÖSZ NÉNE
Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, ott ül a teraszán Szösz néne. Ott ül a teraszán vénkora tavaszán, néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin, szimatol körülötte az öszvére, hogyhogy sohasem tetszik berekedni a nagy dudolásban, Szösz néne? Hogyhogy a köszvény, hogyhogy az öszvér nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek, nálam csupa szösz az asztal, a kerevet, csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon, szösz van a padlón, csempén, plafonon, szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin, szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön, öszvér, köszvény, semmi se búsít, nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz, sipitoznak máris: „Szösz néne, Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz, nem lesz ennek rossz vége? Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám, szösz van a porcica kunkori bajszán, szösztelenítsünk, portalanítsunk, föltakarítsunk, Szösz néne?"
Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, dudorászik a teraszon Szösz néne: „Szösztelenítés, portalanítás, föltakarítás? Kösz, még ne."
Most pedig elmondom, gyerekek, hogy a nagy Paca cárral Szembe miképpen szállt Muhi Andris a harmadik á-ból. Ám mielott belefognék, megköszörulöm a torkom, És megkérem a Múzsát, hogy búbjára fejemnek Már a komolyság józanitó pusziját odanyomja, Mert sem üres locsogás, sem idétlen gyermeki fintor Nem passzol súlyos mondandóm horderejéhez, Orrom elott kopják, kelevézek bökdösik egymást, Vívnak a görbe vasak meg az érchegyü mittudoménmik... Cupp. Köszönöm. Hát így mindjárt más. Lássuk a medvét! Új nap virradt fel. Verebek csiviteltek. A reggel Felhörpölte az éjszaka barna, hideg kakaóját (Mellé kiflit evett, aranyat, ropogósat - a holdat), Majd beleült puha, kényelmes felhofotelébe, És megnézte, mit ad ma a tévé, mit mi világnak Hívunk, kék buszokon zötyögo, fura földi halandók. Távol, messzire tolünk, túl a Maszat-hegyen, ott, hol Túr a ganajtúró bogaracska, s a mély pocsolyákban Gondtalanul dagonyáznak a kunkori farku malackák, Nagy csata készült! Már kivonult lila hadseregével Peckesen és pökhendin a nagy pocakú Paca cár. Jaj, Jöttek a tintapacákok marcona arccal a harcba, Oldalukon fityegett két hatlövetu pacapisztoly, És a kezébe folyóstoll volt mindnek - pacahinto, Ördögi fegyver -, és így indultak vad rohamokra. Szembe velük hosünk, Muhi Andris a síkra Maszat-hegy És Badarország egyesitett hadait kivezette; Ok is, ahogy kell, szép katonásan felsorakoztak. Lássuk a sort! Legelöl a lovasság (vagy helyesebben Mondva: szamárság) egy szem képviseloje poroszkált, Nem más volt o, mint Szösz néne, alatta az öszvér, S mint buzogányt forgatta a kontya fölött a hokedlit. Háta mögött lépdelt, akiért epekedtek a lányok, A kék szemü és daliás Luk gróf düllesztve a mellét, Nagy, mazsoláskuglóf-fülei laffogtak a szélben, És elegáns volt, mint soha még, a cipoje kipödrött Oszi levél, és a hózentrágere is vadiúj volt. Ment urasan, büszkén, odabiccentett a pacáknak Nyájasan elmosolyintva magát, s foga bronza kivillant. Párducként állt lesben a fák tetején a pirosló, Bús vödör, és csak várt sandán, hogy jöjjön az ellen, És a fejükre potyoghasson rutinos potyogással; Ott bicegett a Maszat-hegy öreg pákásza, a koszlott Agg, kit a nép nem alaptalanul nevezett Makulának, Léha Louis de Latiac, Lekvárospulcsiju Edvárd, Orrtúró Artúr mind ott menetelt, és utánuk Sorban a többi derék maszatos lakosok valahányan. Végigpillantott a kerek fejü, hos Muhi Andris Csetlo-botló hadseregén (kiket összetoborzott Egy nap alatt, ami jó sok fáradságba került, mert Minden házba Maszat-hegy szerte betért, s a lakóknak Eljárt egy verbunkost, és elfújta az ismert "Azta de jól megyen ám a dzsuvás katonának a dolga" Kezdetü dalt, mire föl mindenki beállt katonának), És kerek arcának fellegvárára kituzve Az önelégültség peckes kis zászlaja lengett. Ám ez nem volt minden! Mert a badar daliákból Álló kettes számú zászlóalj se maradt el Messze mögöttük - hosünk szívre ható szavalattal Szólította amúgy fegyverbe e gyermeki népet ("Talpra, badar!" - ez volt a toborzó versnek a címe). Fönt, a magasban, a halványkék szinü égen a Náthás Angol Költo szállt a zsiráfmadarának a hátán, O képezte a légierot, és alatta a Csálé Ment cikcakkban, utána a rendszereto Egyenes jött (Díszlépésben, a térdét orráig fölemelve), S ott volt Turgenyev is maga persze, a nyers modoráról Híres burgonya, és a Valódi Izé meg a Kis Prünty. Én magam is szivesen részt vettem volna a harcban, Ámde direkt megkért a kerek fejü, hos Muhi Andris, Hogy rejtozzek el inkább egy pöszmétebokorban, Hé - azt mondta nekem -, Danikám, tedd meg nekem azt, hogy Elbújsz egy pöszmétebokor közepébe, ahonnét Príma kilátás nyílik a küzdotérre, tudod, hogy Minden csip-csup mozzanatát e csatának, amelyrol Száz év múlva is édesanyák hada fog duruzsolni Majd a kiváncsi utókor kosz-ficerézte fülébe, Kis, tehenes füzetedbe zavartalanul lejegyezhesd. Jól van, oké - mondtam neki -, nem gond, bár szivesebben Estem volna el éppen a harc mezején, egy utolsó "Gyoz a maszat-hegyi forradalom! Hajrá Badarország! Vesszen a gaz Paca!" kurjantással az ajkamon úgy, hogy Közbe bugyog kifelé a szivembol az ifjui vér, de Hogyha te ezt akarod, hát jó, legyen így, micsináljak. Így hát megtelepedtem az egyik piszkebokorban, És kikukucskáltam sutyiban két ága között, hogy Minden csip-csup mozzanatát e csatának, amelyrol Száz év múlva is édesanyák hada fog duruzsolni Majd a kiváncsi utókor kosz-ficerézte fülébe, Kis, tehenes füzetembe zavartalanul lejegyezzem. Mint lejegyeztem bölcs tanitóim okos papolását Hajdan az iskolapadba' naiv tanulócska koromban, Mert bizony én magam is voltam nebuló egy idoben, Ó, ti nem is hiszitek, milyen istenien matekoztam, Hogy hintettem a gólokat untig a tornateremben, És hogy imádtak a lányok, a kék szemü, karcsu bokájú, Szoke, vagány, fiu vécében cigizo csajok engem... Ejnye, de azt hiszem, elkanyarodtam a tárgytól eléggé, Nem helyes ez. Térjünk, nosza, vissza a harc mezejére. "Hahhaha, hahhaha, haa! Haha, hahhaha, hahhaha, hahha!" - Gúnyosan így kacagott fel a nagy pocakú Paca cár, és Föl hasa hordójából a lenti szavak bora buggyant: "Kuglifeju Muhi Bandi, sehonnai taknyos, az orrod Mások ügyébe üto, te a hígeszü tökkelütöttek, És a maszatszereto, langyos trutyiban dagonyázó, Lábvízpárti, se-íze-se-buze, se tiszta, se piszkos, Két szék közt csücsülok seregének töpszli vezére, Hát mi a jószagu francot akarsz te a nagy Paca cártól? Add meg most magadat, Muhi Bandi, és akkor esetleg Nem hintem pacaként tele csontjaitokkal a földet!" Így szólt, és nevetett (a pocakja csak úgy le-föl ugrált): "Höhhöhö, höhhöhö, ho! Höhö, höhhöhö, höhhöhö, höhhö!" Erre kerek fejü hosünk oneki válaszul így szólt: "Hagyd a rizsát, Paca cár, te pacák pocakos vezetoje, Nagy pocakú hájpacni, te zsarnok, izé, mit akartam Mondani még, nem ijesztettél ám meg, nehogy azt hidd! Jól letaszítalak én a te trónodról, meg a többi, Nem kell itt a szöveg, vágjunk bele gyorsan a harcba." És kürt harsant, vagy csak a náthás ánglusi költo Fújta ki orrát, nem tudom én már, mindenesetre Elkezdték a csatát, aminél soha harciasabb még Nem volt túl a Maszat-hegyen és a Maszat-hegyen innen. :-)))
Mackó most...múlott tizennégy éves.Emberi kort számítva ez nem nagy idő, de mackói viszonylatban most van férfikora delén.Eredetét-amint mondani szokás -homály fedi,de ez Mackót nem bántja.Minket se.Mackót ez előtt tizennégy évvel a karácsonyfa alatt találtuk,s ezzel a háznak és a családnak teljes jogú tagja lett.Arra már senki sem emlékszik,hogy melyik gyerek kapta,mert hol az egyikkel aludt,hol a másikkal,sőt velem is,ha senki nem volt otthon,és szigorúan meg lett hagyva,hogy: -Mackókára tessék vigyázni... -Persze hogy vigyázok. S amikor megérkeztek,megkérdezték: -Mackó jó volt? -Csak ti lettetek volna olyanok... Egyszóval,arról szó sem lehet,mintha Mackó csak közönséges,bazári,cipőgombszemű, sárga bőrű mackó lenne.Mackó egyéniség,aki alkalomadtán véleményt mond,ha kell, szigorú,tapintatos,résztvevő,lovag,és végeredményben-a barátom. "Az igazi barátságnak baleset a próbaköve"-olvastuk valamikor és valahol,és ha ez igaz,akkor ő a leghívebb barát,mert... Elmentek a babák és a bohócok,el a vonatok és a repülőgépek,a puskák és a kardok,sőt az ajtók és az ablakok is,de Mackó nem,mert Mackó nem olyan... Azóta a barátom.Azóta meghallgatom a tanácsát,és elmondom neki bánatom.Ő ilyenkor bölcsen hallgat,és ha valaki azt hiszi,hogy bölcsen hallgatni könnyű dolog,látszik, hogy nem ért hozzá. Mackó ettől kezdve nem volt már játékszer-nem is engedtem volna-,igaz a gyerekek is felnőttek,ámbár a fiam még sokáig vele aludt,míg valaki rá nem döbbentette,hogy ez már nem illik,sőt nevetséges...egy ilyen nagy fiútól.Az illető-természetesen-nem mackó volt,az illető egyszerű szamár volt,mert elvett valamit a gyerektől,amit soha visszaadni már nem lehet. Nem szóltam semmit.Azt már nem hitte a gyerek,hogy Mackó igenis Valaki,és azt még nem tudta,hogy látszólag az élettelen lények is élhetnek az emberi lélek sugárzásától... Hát nem magyaráztam,de Mackót magamhoz vettem,illendően megkérdezve,hogy: -Mit szólnál,Mackóka,ha ezután nálam lennél? Mackó alig észrevehetően hunyorított,s ezzel a dolog el volna intézve.azóta legtöbbet az ágyam melletti asztalkán tartózkodik,hacsak fontosabb esemény máshova nem szólítja. Ilyen fontos esemény például,ha leesik a hó,és Mackó megakarja nézni a külső világot. A külső világ alatt nemcsak a nagy fehérség értendő,hanem a cinkék és a rigók is,akik az ablakba tett etetőn helytelenkednek.Van egy cinegém,amelyik verekedő természetű,ezt Mackó több ízben megfeddte... Az ablakban kislányom régi hósapkáján ül-kopott már fenekén a szőrme-,és egyébként is téli holmikat vesz magára.Annak idején valamelyik karácsonyra kucsmát és hócipőt kapott,és Mackó megkívánja,hogy az évszaknak megfelelően öltöztessük. Van azutá,hogy Mackókát a barátság szólítja el megszokott helyéről.Amikor kórházba voltam,természetesen meglátogatott. -Mackóval nem lehet már bírni-mondta kislányom-,hát behoztam. Tél volt akkor is,és Mackó a téli felszerelésen kívül vöröskeresztes karszalagot viselt, s hátizsákjában kötszerek voltak.Bent is maradt velem,s együtt jöttünk haza. Ha Mackót sérelem éri,azt is megtudom,és erélyesen síkra szállok mellette.Ilyen eset volt,amikor nadrágjába moly esett,és-igen,óh,asszonyi logika!!-Mackót verték meg,kiporolván nadrágját,mert nem vigyázott rá... -Hát ez jellemző-mondtam/amikor egyedül maradtunk/,és levélben azonnal elpanaszoltuk a kislánynak,aki most nincs itthon. -Megverni,azt értik!-métatlankodott,amikor nyár lett-,de hol az ígért sort,mi? Mackónak ugyanis a meleg napok megérkeztével rövidnadrág lett ígérve,de a nadrág egyre késett. -Hűvös a nyár-mentegetőzött feleségem. Ez nem magyarázat:megírom a kislánynak. És meg is írtuk. -Ámbár-pislogott Macóka este,amikor magunk közt maradtunk-,ámbár nem is kellett volna megírni.Tényleg,kibírható a hőség... Mackó nagyon tapintatos és igénytelen. És azt sem tagadom...Tizennégy éve minden szenteste ott ül a karácsonyfa alatt kopott, sárga bundájában,szerényen,ám komoly felelősséggel szemlélve az új jövevényeket,aki hiába parádéznak mulandó ragyogásukban,nekik már nincs,aki szívet adjon,mert nem gyerekek már a gyerekek. Felnőttek.El is hagynak bennünket,mert ez a dolog rendje,és ez nem is baj.Persze baj lenne, ha Mackó időnként nem figyelmeztetne,hogy jó lesz már levelet írni,és nem vigasztalna vidám, fekete orrával fintorogva,hogy elmentek,majd vissza is jönnek.Ebben aztán meg is nyugszunk szépen,mer Mackó megbízható. És ha mindezek után valaki azt mondaná,hogy kár egy ilyen kis kopott bazári medve körül akkora hűhót csapni,mintha élne-hát én annak még csak nem is válaszolnék,mert az ilyen szegény,hamuevő felnőtt sohasem értheti meg,hogy Mackóka nagyon is él! Nevet,ha alkalom adódik,és sír,ha muszáj,és pontosan addig él,ameddig mi.:-)))
Ezekben az ínséges időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki,hogy olyan csupacsöpp vagyok.Hiszen kis ember kis karéj kenyérrel beéri.De én nem erre gondoltam,hanem arra,hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már,amelyik velem egyszerre született a házunk előtt,én meg még mindíg nem értem föl a kilincset.Ha emmiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet,édesanyám mindíg az ölébe vett,és megcirógatta a fejemet: -Nem tesz az semmit,lelkem gyermekem.Látod,Nevenincs királynak is Dióbél királyfi volt a legkissebb fia,mégi azé lett a királyság. Olyan sokszor elmondta nekem szülém ezt a mesét,hogy még most is szórol szóra tudom. Föl is jegyzem,hátha lesz olyan babszemjankó kisgyerek,aki megvigasztalódik rajta. "Nagy volt a bánata Nekeresdországban Nevenincs királynak.Szíve facsarodott,könnye záporozott,öregbéresének ahogy panaszkodott: Se éjem,se napom,tenger a bánatom:ami szívem nyomja,ki nem találhatom. Okos ember nem volt az öregbéres,mindíg a kezeügyében tartotta az eszét. -Eljárt rajtam az idő-folytatta Nevenincs király-,de még meg is gázolt.Eltörik a kis sótartó,öreg vagyok,sírba hajló. -Nem baj az-vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öregbéres-,csak a lepény megmaradjon,száj majd csak akad hozzá.Három fia van felségednek,telik gazda a koronára. -Írós vaj,itt a baj-potyogott a könnye az öreg királynak.-Három csillag közül melyik a legfényesebb?Három fenyőszál közt melyik a legderekabb?Három sasmadár közt melyik a legsebesebb? -Ezért ugyan egy cseppet se rontsa magát,uram királyom-biggyesztette el a száját az öregbéres-,mert ez sokkal könnyebb munka,mint a lópatkolás. Örömébe olyat vigyorgott a Nevenincs király,hogy mind a harminckét foga kilátszott volna,ha mind el nem hullajtotta volna. -Beszélj,szolgám,ezüstbe vágatlak,aranyba öntetlek,ha okosat mondasz. -Idáig fölséged látottel kaláccsal,azt szolgálom most meg okos tanáccsal.De nem ezüstjéért,de nem aranyáért:adom a tanácsot egy vörös krajcárért. -Jaj,nagy fát mozgatsz,lelkem gyermekem-motyogott a Nevenincs király-,nincs nekem egy vörös krajcárom se. -No,hát akkor azt is én adom-mondta kevélyen az öregbéres,s kivett a szűrujjából egy vörös krajcárt. -Hív szolgálatommal,sok fáradtságommal ezt mind én takarítottam meg.Kinek a képét látod ezen,felséges király? -A magamét látom,mintha csak a tükörbe néznék-gyönyörködött Nevenincs király a saját képmásában.-Karika a szemem,szélfogó a fülem,a pisze orrom is enyémnek ismerem. No,ha tükör tedd a falra.Három királyfi fiad van,szólítsd őket elő.Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat a vörös krajcáron.Tegez a vállukon,számszeríj kezükben,kérdés a szemükben:mire kell célozni? -Cél az ábrázatom,koronám a jutalom-hirdette ki a Nevenincs király.-Egyet tapsolok a legnagyobb fiamnak,kettőt tapsolok a középső fiamnak,hármat tapsolok a legkissebb fiamnak. Egyet tapsolt a Nevenincs király.Előállt erre Nyakigláb királyfi,sas volt a szeme,acél a keze. -Ha a bal füledbe beletalálok én,az enyém lesz akkor a korona és a lepény. De bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl,hogy Nevenincs király az igazi bal füléhez kapott oda. -Hej,mákos béles,ez a szem az éles! Kettőt tapsolt király őfelsége,elő is állott rá Telezsák királyfi.Borotva a szeme,villám volt a keze. -Nyilam a jobb füledbe,koronád a fejembe. De olyat csendűlt az a nyíl a képmás jobb fülében,hogy az igazi füle csengett bele a királynak. -Malackörmös bableves,ez a kéz ám a sebes. Hármat tapsolt a Nevenincs király,előállt erre Dióbél királyfi.Didergett szegényke,reszketett a keze,teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme. -Apám és királyom,életem-halálom kezedbe ajánlom,de én inkább mindjárt beszegődöm kisbéresnek,mint hogy a nyilammal,a te képmásodat összelövöldözzem. Nevenincs király szemét törölgette,Dióbél királyfit szívére ölelte. -Tiéd a jutalom,mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál.Hajdúk és vitézek!Hamar szaladjatok:legkissebb fiamnak koronát hozzatok.Vállára palástot,selyemtulipántost,a markába pedig libazsíros lángost!" Ezen aztán szülém is nevetett meg én is,ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért. :-)))
Még akkor a farkas is földön járt!:-))).....nagyon régen volt!:-))) Sok bárányt elvisz addig a farkas,míg verembe kerül!:-((.....sokat árt a gonosz ember,míg el nem nyeri a méltó büntetését!:-((
A farkas ősí,mágikus-totemisztikus tiszteletét,védelmező szerepét régészeti leletek bizonyítják.:-)))
-A görögöknél a fényisten szent állata. -Az etruszk síremlékeken a halál jelképe,az alvilág isten visel farkasálarcot. -A római mitológiában Romulus és Remus táplálója,Róma jelképe. -A szláv néphagyományban az erdőszellem megtestesítője. -A skandináv mítoszokban az emberi és isteni világrend ellen támadó,alvilági pusztító erő megszemélyesítője. -A zsidó és keresztény hagyományban elsősorban a gonosz,a rossz megtestesítője./Tanítványai szétküldésekor Krisztus ekképpen utal az üldöztetésre: "Nézzétek,úgy küldelek titeket,mint bárányokat a farkasok közé!" -Az erények és a bűnök allegorikus ábrázolásain a farkas a falánkság,a rablás és a mértéktelenség kifejezője. -A népmesékben az erőszak,valamint az ártó hatalom megtestesítője. -A magyar néphitben a boszorkányság,a rosszindulatú varázslás képzelete is kötődött hozzá. -Az ősi magyar hitvilág táltosai szintén a negatív erőket jelképező farkasok leküzdésével bizonyították erejüket,kiválasztottságukat. -Petőfi:"A farkasok dala" című versében a nélkülözések árán is vállalt szabadságszeretet jelképévé teszi,szemben a költemény párdarabjában,"A kutyák dalában" megénekelt szolgalelkűséggel.
A felsorolás is bizonyítja,hogy a farkasnak különös tisztelet járt minden korban,más kulturákban is.... /Mihalovics Csilla/
Egyenletes járás, jobb kéz csípőn - bal kéz magastartás,két újj nyújtva... bal kéz csípőn - jobb kéz magastartás,két újj nyújtva...:-))) Két krajcárom volt nékem, Két krajcárom volt nékem, Nékem, nékem, volt nékem.
Egyenletes járás, karok magastartásban,karlendítés jobbra-balra,újjak mozgatása...:-))) Vettem rajta sok búzát, Vettem rajta sok búzát, Búzát, búzát, sok búzát.
Egyenletes járás, karok melső középtartásban,kézfejekkel pergő mozdulatok...:-))) Elvittem a malomba, Elvittem a malomba, -lomba, -lomba, malomba.
Egyenletes járás, karok melső középtartásban,tenyerek:kör-körösen simogató mozdulatok...:-))) Megőröltem a búzát, Megőröltem a búzát, Búzát, búzát, a búzát.
Egyenletes járás, Törzsdöntés előre,ujjak a vállon...:-))) Hazavittem a lisztet, Hazavittem a lisztet, Lisztet, lisztet, a lisztet.
Középen/mondjuk azt:játékból kemence,tűz/ középre tartás,karok előre,fel-le mozgatás... tenyerünket összetartjuk.:-))) Süttem vele perecet, Süttem vele perecet, -recet, -recet, perecet.
/mondjuk azt:megeszik...,társaikat is kínálják/:-))) Megették a gyerekek, Megették a gyerekek, -rekek, -rekek, gyerekek.
Karok előre,kézfejjel ritmikus,intő mozdulatok...:-))) Az öreg is kívánja, Az öreg is kívánja, -vánja, -vánja, kívánja.
Egyenletes járás,fej jobbra-balra döntés... /"...az öregnek nem jutott...":-)))/ Az öregnek nem jutott, Az öregnek nem jutott, Jutott, jutott, nem jutott.:-)))
Az öregnek nem jutott, Az öregnek nem jutott, Jutott, jutott, nem jutott.
- Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem!
S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek: - Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem! /Gerhard Kiefel:Két kéz/ :-)))
A szó teljes értelmében,gyerekeim felnőttek,még is...:-) gyerekek maradunk örökre!:-)))
"...három szempár... egy pár,amelyel a csukott ajtón is átlát,miközben azt kérdezi:Mit csináltok ti ott?:-))) ...Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie,hogy azt is lássa amit nem szabad látnia,de tudnia kell róla.:-))) Természetesen két szemnek elől is kell lennie,amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyerekre,de közben a szemei szavak nélkül is azt mondják:megértelek...:-)))..." /H.Wenke/
Kicsi őz
Kicsi őz fuss ide, a gyep itt szép üde, takaró vállamon, a felét rád adom.
Gyere már,őzike, a mező szélire, velem itt elleszel, a vadász nincs közel. :-)))
Néhány ütem
Hegedűkön két lassú szólam úszik, egyik megnyergeli a kürtöket, vágtatni kezd,társa utána-kúszik, hárfán föl-le futkosva integet. :-)))
Édes fáradtság
Szántáson át,toronyiránt soká ballagni jó, Az édes fáradtság belep, mint forró,lágy folyó.
És este gyorsan ágyba vágysz, nem kéne ringató. A teljes alvás rádgurul mint nagy sötét golyó. :-)))
Szeretettel gratulálunk a Ghymes együttes két front egyéniségének:Szarka Tamásnak és Szarka Gyulának:-))),:-))),az együttes összes volt,és jelenleg is aktívan muzsikáló tagjának:-))), a technikai háttérben tevékenyen segítő társaknak:-)))! Rajongóik nagy örömére, megkapták a Magyar Örökség-díjat!:-)))
Nagyon édesek a képeitek! Igazán jót mulattam a gyerek sztorikon is. A szó jó értelmében. Nekem is van kettő és szoktak hasonlókat produkálni. Jó, hogya tieitek már Ghymesen nőnek fel. Az isaszegi koncerten úgy élvezték a gyerkőcök a zenét, ahogy csak egy gyerek képes rá. Minden gátlás nélkül, önfeledten. Az enyémek még nemigen koncerteztek, de a kazettát szépen beteszik maguknak. Ki-ki a maga kedvencét. A két szaxis a legjobb kép!!!
A kisgyermek identitáskeresésében fontos szerepet játszanak a körülötte élő emberek, aztán a mesehősök, és pl. a sokféle meghallgatott vagy megnézett zenei felvétel előadói is. Régóta tudjuk, hogy a gyermek utánzással tanul. Lehet, hogy azért rak rendet a szobájában, mert Zsebibaba is így tesz; azért veszi fel a gomba-jelmezt, mert Gryllus Vilmos bácsi cd-jén is van egy Gomba c. dal, azért megy ki nyuszit keresni a rétre, mert Apa is vadász. Ha már Ghymes-fórum: hát azért kerül a fiam az első sorba a piliscsabai Ghymes-koncerten, mert a 15 éves unokabátyja előre óhajt menni és természetesen vele tart (holott előtte azt mondta, hogy azért nem akar koncertre jönni "mejt ott Hangos van"). A karácsonyi ovis ünnepségre azért vesz fel fehér inget, mert Tamás bácsin is fehér ing van a karácsonyi dvd-n. És persze kér az angyalkától hegedűt meg kontrát is a fa alá (a többi hangszer már rendelkezésre áll). A sok karácsonyi autózás közben pedig énekelget magában a hátsó ülésen, s ismét elhangzik a már-már klasszikussá vált "hegedüljön a szemetek elé" átirat. Végszó helyett egy kedves kép a májusi gyerekkoncertről, melyet így akart hallgatni, hiszen Gyula bácsi és Tamás bácsi is gitározik a színpadon:
Ezt most kivételesen elolvastam kíváncsiságból: ide mit tudsz kitalálni, de látom, csak a szokásos kivetítés, ami a ghymes-topikokat látogatók többsége számára - engem is beleértve - érdektelen: kár erőltetned. Itt is érdemes lesz átugrani a hsz-aidat.
"szerencsére eszembe jutott a varázsige, hogy "Andor bácsi" is nadrágtartót hord, "
:)))))))))))))) !!!!
Jo, hogy vannak emlékeid!!! :)))) Miről jutott eszedbe?
A férjed mit hord ? Van nadrágja? :)))
Édesjoistenem ezeknek a gyerekük sem szent... énistenem joistenem tisztisd meg a Földet az eszement picsáktol, akiknek már a gyerekük sem szent...aggyál eszet nekik kérlek szépen... ha már jőizláést nem adtál nekik! Ámen
Egy időben a kicsi fiam új szólást alkotott és alkalmazott: ha olyat csinált valaki (esetleg ő maga), amit huncutságnak, tiltott dolognak tartott, kópé mosollyal azt mondta: "Ne menj a búzába!"
(Aki eleget hallgatta, tudja, h a Kutyavér lemezen van ez a sor: "libuskám, ne menj a búzába".)
Kösz. Most egyébként majd kölcsönkapunk egy szintetizátort, h megnézzük, akarunk-e olyat. Csak abba meg azok a fránya dallamok vannak beépítve, amit ki kéne iktatni. De úgy szereti, múltkor Borfesztivál után nem mondtam el kétszer a felsorolásnál, h szintetizátor és a kicsi fiam kijavított, h van egy másik szintetizátor is.
Köszi, igaziból régebben csak Attila volt nem-bácsi, most meg Gyula.
Van egy olyan sztorim is, ami nem csak a Ghymeshez köthető, hanem mindenféle zenéhez, amit együtt hallgatunk (Vilmos bácsi, Sebő Feri bácsi, Kaláka stb.) És ezekben a muzsikákban a gitár igen fontos szerepet játszik, így mindkét fiam gitárbolond. Tehát:
A „kaotikus templom” előtt szoktunk a bicajjal lejtőn száguldozni, ahol áll egy Nepomuki Szent János szobor. (Elég sok van ezekből az országban, valószínűleg egy gipszformába öntik őket, mert mind egyforma.) A kinézete kb. ilyen: egy szakállas férfialak klepetusban, a mellén egy nagy, egész felsőtestét takaró, részben virággal borított keresztet tart ferdén. A gyermek az egyik kanyar után felnéz rá és így szól: „Gitájozik a Jézusz Kjisztusz.”
:o))) Mindig mondtam én, hogy a gyerekeknél nincs bölcsebb.
Ilyen pengetős találékonyság nálunk is volt, azt hiszem cipőfűzővel, így egyből a szép Baudelaire-sor is eszembe jutott. Műanyag hangszereket a játékboltokban, avagy hipermarketek játékosztályain szoktam találni. Igaziból az a legjobb, ha nincs is hangjuk, csak szerepjátékot játszik vele a gyerkőc, erre meg megteszi a játéklapát, vagy a fakanál is, ahogyan nálunk is kezdődött a zenélés. Azt hiszem, az egyik kis szaxofon és kisgitár 'bontempi' névre hallgatott, a másikat nem tudom. A nagyobbik fiúnak van egy gitárja, amit a szülőfalumban a kínai boltban szereztem be: ezen fémhúrok (!) vannak. A beépített elektromos szörnyűségeket könnyű kiiktatni (pláne ha van egy rontópál kistestvér), s egész szépen szól.
