Gyöngyös! Köszönöm! Igazán sajnálom, ami Veletek történt. Nekem gyorsan összeállt a kép anno, és engem elsősorban nem a pénz dominált, én nem is a kórházat akartam először perelni, hanem külön az orvost. Ilyesmire azonban nem nagyon van/volt mód és lehetőség... Hiszen kórházi felügyelet alatt álltunk... ergo egyetlen orvos nem dönthetett. Így maradt a kórház... Nekem az fáj, hogy kicsi , egészen kicsi odafigyeléssel egy makk egészséges gyerekem lehetne. Elvették tőle - a magyar mondás szerint is - az egyik legfontosabb dolgot az életben: az egészséget. Ezt sem megvenni, sem elérni már bizonyos, hogy nem tudja a fiam. Így szeretném előszüör is, hogy ismerjék be, hogy hibáztak, hogy igenis lehetett volna másképpen... és ennek tükrében ne engem, a fiamat segítsék az életben. (amikor a pert elindítottuk, még fogalmam sem volt róla, hogy micsida harc áll előttünk... sem az anyagi részéről nem tudtam, sem az emberi oldaláról..) Vajon ha én nem leszek, ki fog róla gondoskodni? A rokkant nyugdíjból kb. a sarokig eljut... Tovább nem. Meg van egy csomó fejlesztési lehetőség, amit még így a 2 állásom mellett sem tudunk részt venni, mert nem tudjuk megfizetni, vagy éppen a nem felírós spec eszközöket... Ki bírja azokat azt zsebbel????
Nos, ezért érzem úgy, hogy küzdeni kell... Főképpen Őérte, a tesókért, a családért, még akár én értem is... A pénz nem boldogít, de megnyitna pár olyan lehetőséget, amivel az életminőségén javítani lehetne.
Nem hiszem, hogy éppen itt kellene ecsetelni, sajnos, hogy mennyi pluszt jelent egy sérült manócska... Egy cipőben járunk. És még erőnkön felül sem tudunk megadni mindent...
tudod ez a legkényelmesebb huzzák vonják ameddig csak lehet a történetet,hátha elökerül valami ami öket menti, amugy papirozni nagyon tudnak...öt év még nem is nagy idö... pethös ismerös anyuka mesélte annak idején,mikor minket is buzditott,hogy pereskedjek,hogy ö már akkor 7éve csinálta és még nem értek a végére...nekem nem volt eröm belevágni akkoriban..
nem tudom a nevét a pasinak,de van egy mühibaperekre szakosodott nagyon hires ügyvéd- azt hallottam tartanak is töle nagyon....
aztán nyilván a pénzek jönnek -mennek-korruptio mindenhol müködik,
Kedves Deemami! Sok-sok kitartást kívánok Nektek!!! Ahogy olvastam a történeted, velem is nagyjából hasonló történt, csak én a 28. héten voltam kénytelen megszülni a szintén lombik programmal fogant ikreimet. Ahogy korábban már leírtam egyszer, az egyik kislányom három hónapig küzdött az életéért, a másik lányom most múlt 6 éves, ő szerencsére "csak" mozgássérült lett. Annak idején én is simán perelhettem volna, a főorvos akinél végül szültem azt mondta, hogy ő szíve szerint elintézné, hogy az orvosom ne praktizáljon többé. Azért persze a mi papírjainkon (az enyémen meg a lányokén) is az szerepelt, hogy méhen belüli okok miatt történt ami történt, illetve természetesen minden a koraszülés következménye. Nem kétlem, hogy ott is volt valami, de nálunk is orvosi hibák sorát követték el, amit bizonyítani nagyon nehéz, még akkor is, ha teljesen nyilvánvaló. Amikor Petrám meghalt, én gondolni sem bírtam arra, hogy pereskedjek, így is nehéz volt túlélni az egészet. Pedig a védőnőm mesélte, hogy még őt is elővették, hogy rendesen végezték-e a terhesgondozásom. Tőle tudtam meg, hogy az ÁNTSZ-nél belső vizsgálat is volt az ügyünkben. Bár gondolom ilyen esetben, főleg ha meg is hal a baba, valamilyen belső vizsgálat mindig van. Nekem nem volt hozzá erőm, hogy pereskedjek, pedig amúgy nagyon fontosnak tartom ezeket a pereket, főleg azért, hogy az orvosok is elismerjék a hibájukat és igenis tanuljanak belőle, hogy lehetőleg mással már ne kövessék el ugyanezt. Na nem ragozom tovább! Sok erőt és kitartást kívánok Neked!! És tudod nagyon felnézek rád, hogy mindezt a küzdelmet három gyerkőc mellett folytatod, és még dolgozol is!! Ezek után én nem panaszkodom többet. :-)
Most éppen nagyon-nagyon izgulok, szorítsatok nekünk szerdán. Akkor megyünk Pécsre az ortopéd klinikára a Bellyei professzorhoz, hogy nézze meg Helgust. Remélem azért van még más lehetőségünk is a kis csípőjét rendbe tenni, mint a műtét. Nagyon feszült és türelmetlen vagyok, tegnap éjjel már minden hülyeséget össze álmodtam. Annyira szeretném már ha túl lennénk ezen az egészen, ha végre elindulna. Szeretném, ha végre nem csak állandóan arra kellene koncentrálnunk, hogy éppen melyik orvoshoz vagy fejlesztésre futunk, nem kellene örökké stresszelni. Mit megadnék azért, hogy elmehessek vele egyszerűen csak sétálni!!! És ha ez megtörténne, akkor már csak egy kívánságom lenne, végre aludni szeretnék legalább egy hétig megállás nélkül. :-)))
Hát képzeld el, hogy már 5éve megy a per. És most utoljára az orvosszakértők belekötöttek abba, hogy Keve nem is oxigénhiányos, mert inkább a 35. heti koraszülöttsége miatt fejlődési rendelllenésge van... Mindent kitalálnak.
Ezért is kellett az MR, hogy látszódjon az oxigénhiány.
Minden esetre nagyon nagyon kétségbe vonom már, hogy az ügyvédünk valóban minket képvisel-e...
384. számú ügyvédi iroda... Lehet váltani kéne... de 5év után?
Röviden-tömören, hogy miért is perelünk. Lombik ikerterhesség, majd 20.hét tájékán 2nap kórház, görcsök miatt, felírtak Normodipint, mert bár nem regisztrálták, de magas vérnyomlást is mértek... (nekem, akinek alapból 90/60as a vérnyomásom).
Majd 33. héten 3keresztes vizeletfehérje, majd itthon többszöri 140-150 / 90-100-110es vérnyomás, eszméletlen vizesedéssel egybekötve... Toxémiás lettem, amit nagyon nehezen ismertek be...anno.
Aztán az utolsó "csepp" a pohárban az volt, hogy itthoni 24órás viz.gyűjtés ben mért fehérje érték 8700mg volt.
Befektettek csütörtöki napon, aznap vizsgáltak, volt CTG, UH, egyebek. Pénteken már csak UH, CTG nem... Szombat-vasárnap semmi em volt. Sem UH, sem CTG... Közben szombaton készen lett a következő 24órás pisiből a fehérje vizsgálat, 9400mg-os eredménnyel.
Hétfőn reggeli vizitnél a főorvos meglátta a papírjaim (betöltött 35. héten voltunk ekkor már) és mondta, hogy ne egyek, szinte tuti hamarosan csasziznak... Rossz volt a máj-vese - ilyen olyan értékeim... Gyors sos vérvétel - összfehérje:54. Gyors CTG: Keve babám szíve már lassan vert :( Majd gyors UH - ez már 11órakkor volt), ahol kiderült, hogy Keve köldökzsinórkeringése már nem megfelelő ezért azonnali császár...
Nos, 3napig nem csináltak CTG-t, 2napig meg szó szerint semmit... Egy ilyen veszélyeztettet állapotban lévő kismamánál... Kevét tónustalanul, elszürkülve vették ki. Hétfőn 12:26-kor.
Számomra egyértelmű, ha hamarabb megcsászároznak (ergo csütön még a gyerekek eredményei hibátlanok voltak), akkor nem lett volna oxigénhiányos és nem ilyen állapotú...
Ezért perelünk.
Köszönöm az 5leteket, megnézem mindneképpen :)
2állás - itthon dolgozom, főként a számítógéppel és a telefonnal... Nem marketing. - Nemzetközi fuvarszervezés. Nem könnyű... :(
De manapság annak is örülni kell, hogy van :)
Hópihe: időzavar dettó :D :D :D Meg valóban, mire éppen kezdődne az igazi pihenés, lehet készülni a kövezkező munkanapra :S
Nézd meg ezen a címen, van több állítható ülés is. Szerintem ezek azért jók, mert a lábtámasz és az ülőke magassága is állítható rajtuk, könnyen rakható az asztalhoz.
a kérdésedre azt tudom válaszolni,hogy valóban egy oxigénhiányos állapotkövetkezménye lehet.koraszülöttek esélyesebbek . intrauterin méhenbelülit jelent.. tehát neked a szülést megelözö ,szülés körüli idöben volt valami történet aminek következménye az agyi károsodás.
szakmai hibára gyanakodtok és azért pereltek??
Kado babád milyen nemü, még sosem hallottam ezt a nevet!
manapság az iskolában is jobban örülnek a7évet betöltött gyerekeknek.. jól tetted,hogy elfogadtad a nevtan javaslatát.. sokat számit,hogy egy évet még játszhat és készülhet az iskolára..már önmagában az megterhelö,hogy 45percet karba tett kézzel fegyelmezetten kell végig ülni..
miböl fizetni nekem is ismerös.(
2állás,-nem maradtál gyesen, -?-hogyan osztod be igy a nap 24 óráját???
én teljes idözavarban vagyok azóta,hogy visszamentem dolgozni,zsong nekem is a fejem-de papirfecnizek emlékeztetöket magmnak. és csak azt veszem észre,hogy 12óra munkaután mikor hazaérek csak egy ölelés szinte és berogyok az ágyba--szabadnapon mire kipihenném magam már készülök is az ujabb munkás napokra...
szép napsugaras napokat nektek és jókedvet kivánok!
A széket kérdezd meg Abdán, de úgy tudom, van Pesten is raktáruk?! Mi is ott vettünk itthonra, és az oviba is. Az itthoni babakocsi váz, amire a szék részt vettük meg. Nem a mi méretünk, ezt valahol valakinek méretre készítették, de itthon lehetőségek híján nagyon jól bejött. Mögé, alá párnát tettünk, és kitünő. Betoljuk az asztalhoz, de van rá szép ki plexi tálca, mint az etetőszéknél, van, hogy azon rajzol a szobában is. Beköthető, tartja oldalról, nincs rajta kimondott indukciós ék, viszont úgy van kialakítva, hogy nem tud lecsúszni benne. Az oviba egyszerűbbet vettünk, de nekem az a szimpatikusabb, ugyanilyen szuper. Amikor mi voltunk januárban, több féléből választhattunk!
Hogy tudsz a fél éves babácska mellett 2 állásban dolgozni??? Le a kalappal...!
Sziasztok! Sűrű elnézést, hogy ennyire eltűntem... és őszintén szólva még olvasni is csak igen ritkán jutottam ide :(
3 gyerek + 2 állás + háztartás mellett nem sok időm van akár bámrire is :) Mindig valakinek hajat vagy körmöt kell vágni, vagy éppen egy mosást berakni, vagy éppen vasalni másnapra, vagy éppen kitalálni, hogy melyik orvoshoz kell éppen menni, vagy éppen csak a hlnapi kaján gondolkodni, vagy éppen melyik számlát miből feladni... Nah, nem panaszképpen, csak elég sok.
A gyerekeimet élvezem a legjobban :) Ugye nálunk jött a legkisebb októberben, már lassan fél éves a Drága :)
Kincső lányom imádja, nagyon, állandóan csókolgatja...stb. Most töltötték az ikrek a 6évet, Kincső egészséges ugyan, de nem megy még iskolába... Megjártam Vele a nevtant is, ott sem javasolták, nem bánom, mert éretlennek is tartom hozzá. Ősziontén szólva, a tesó, Keve, szerintem közre játszik abban, hogy Kincső nem annyira érett, de nem "rákenni" akarom, természetesnek tartom, hogy kissé visszahúzza egy sérült gyerek az egészségeset, de ez fordítva is műxik :)
Keve babám nyomul a Pető oviban :) Nagyon nagyon szereti, Őt is nagyon szeretik bent. Mindent megcsinál, nem hisztizik, nem sírós bent :) Bejársok vagyunk, minden nap hazahozzuk.
Fejlődik szépen, persze nem olyan látványosan, de én látom, illetve mások is látják, és ez a lényeg.
Beszél egész álló nap..Igaz, nem olyan szépen és tisztán, valószínűleg az érti igazán, aki többször hallja, bár vannak szavak, mondatok, amiket aztán olyan szépen mond, mintha semmi baja sem lenne :)
Kicsit bajban vagyok már azzal kapcsolatban, hogy Ti hogyan oldjátok meg az asztalnál ülést? Keve még a peg perego etetőszékben ül, de már nagyon kezdi kinőni, nyárára legkésőbb szeretnék neki valamit, amivel nem külön ül, hanem velünk az asztalnál. Ő nem tud ülni még támaszték nélkül és oldalról is jobb, ha támasztva van, illetve a lába között is jó ha van ék.
Esetleg öteletetek van?
Kicsit eldurrant a napokban az agyam, mert mi pereljük a kórházat...
Szeretném esetleg ha Hópihe, hozzáfűznél 1-2 szót,hogy a "periventricularis leukomalacia" kifejezés valóban a születés körüli időkben elszenvedett oxigénhiány okozta agyakárosodást jelenti-e vagy sem... MR-en ugyanis ez a diagnózis és a neurológusunk szerint is oxigánhiány áll a háttérben, csak nem szó szerint ez lett leírva, hanem az, hogy PVL (nem írom kimég1x) és hogy "a neurológia tünetetek hátterében az intrauterin történések állnak"
Az ügyvédünk szerint ez kevés... Szerintem meg nem az.
Csak halkan jegyzem meg, hogy az "ellenfél" ráment arra, hogy Keve állapota biztosan egy fejlődési rendellenesség eredménye...ILyenünk persze nincs...
Amúgy jól vagyunk ,köszönöm :) Kado babám gyarapszik, Keve is szereti nagyon :)
Néha elhagyom magam, aztán összekaparom és hatalmas energiát szippantok fel és folytatom :)
Szóval örülök, hogy itt a tavasz és végre egyre többet lehet kint lenni... már amikor van rá időnk(m)
Mindenkinek minden jót és sok erőt nektek :)
Néha néha azért bekukkantok... Igyekszem ;)
Köszönöm előre is, ha "hozzám szóltok" és ellátok jótanácsokkal :)
Állítólag a bárányhimlő is mutálódik, így nem biztos, hogy pár évvel ezelőtti oltás használ, bár azért nagy a valószínűsége.
Mi túlestünk rajta, azt hiszem, Timi 2 éves volt. Anyák napja volt az oviban, mikor kijött a fiamon. Nagy szerencsénk volt, mert nem felváltva voltak betegek, hanem pár óra különbséggel jött ki rajtuk. Elég csúnya volt. Mentolos hintőpor, és homeos szer vakarózásra. Ennyi. A fiam többször tusolt tiszta vízzel, csak egy-egy loccs erejéig, aztán felitattam róla a vizet. Egyiken sem maradt heg. Mi első körben kaptuk el itt a faluban, aki a köv. hullámban volt, már 2-3 gyereknél volt átmeneti arcidegbénulás is, és nagyon magas láz. Lázra nálunk nem is emlékszem. Ami furcsa, hogy én semmiféle fertőző gyermekbetegségen nem estem át anno 100 évvel ezelőtt:), de mégsem kaptam el. Pedig féltem, mert az egyik anyuka kórházba is került vele.
Szerencsétek volt Hópihe! Nálunk szerintem csak a nyelvén volt 27 pötty... Helyesek voltak...
óhh jólbeleugrottatok a bárányhimlőbe.. nem tudom,hogy létezik e oltás ellene, a mi idönkben nem volt....
nálam a 4böl kettö kapta el. az egyiken 13pötty volt összesen a másikon 27.egy lett elvakarva. én cinkes rázóval hüsitettem- a hajlatokban semleges hintöporral.. a nagyobbiknek télen volt szánkózó idöben szerencsére, igy este a sötétben a hátamon cipeltem le,és szánkóval sétáltattam.,hogy a láza miatt ne terheljem.
Eri most kapta el a bárányhimlőt. Azaz 9 napja van benne, hála istennek a nehezén túl vagyunk.
Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly betegség. A láza napról napra emelkedett, a hatodik napra érte el a csúcsot, azon túl, hogy egész nap nem ment le a láza, többször is 39 fölött volt, éjjelre 39,88 lett, no gondoltam magamban, ha most nem kap lázgörcsöt, akkor talán már nem is fog. Erinek eddig kétszer volt, úgyhogy eléggé bekészültem rá, hisz ennyire még nem volt magas láza.
Mindenféle tanácsot kaptam: tartsam a gyereket melegen, ne hagyjam megfőni, ne vigyem ki, vigyem ki, tegyek rá hintőport, ne tegyek rá semmit. Szóval a végére olyan lett a fejem, mint egy zümmögő méhkas.
Mindene tele lett pöttyel, a szája, torka, nyelve, egyéb intimebb részek, de különösen a bal tenyere és a jobb talpa. Érdekes, hogy a jobb kezét és a bal lábát ugye a betegsége miatt nem tudja annyira aktívan használni, nem is lett rajta annyi pötty.
Most kiváncsi vagyok, hogy melyik szer használ neki a legjobban. Volt olyan, amit hintőporoztam, volt amire habot kentem, volt, amire betadint tettem és maradt a kontrol csoport, a fején, amire nem tettem semmit.
Mivel szegény nem tud igazán vakarózni, így egy bibit sem vakart el, ennek ellenére némelyik úgy látszik, mintha elvakarták volna.
Átkozott egy betegség, ha ezt előre tudom, biztos, hogy beoltatom. A legrosszabb az egészben az volt, amikor elkezdett remegni a bal keze. Mivel nála amúgy is problémák vannak, nem tudtam megítélni, mennyire vannak új bizonytalanságok benne. Szerencsére mára ez a remegés is elmúlott. Most már csak arra várunk, hogy a tenyeréről is elmúljanak a bibik.
Remélem, sehol nincs hasonló komoly betegség. Most már itt a jó idő, sokat lehet kint az ember a szabadban.
Ha elmúlnak a pöttyök, Erit kiteszem a kertbe, had mászkáljon kedvére.
Én láttam Abdán 1-2 db speciális számítógépet, talán érdemes lenne felvenned a kapcsolatot velük. Nyilván, az nem állandóan készleten levő dolog, de szólnak, amikor érkezett, ha jelzed, mire van szükséged.
Tudnátok abban segíteni, hogy hol, illetve hogyan keressek olyan eszközöket, melyekkel kiküszöbölhetném a finommotorika hibáiból adódó kudarcokat?
Gondolok itt arra, hogy nagyon szeretne számítógépezni, de ahhoz még messze nem elégg ügyes a keze, hogy az egeret jól, vagy legalábbis eredményesen tudja kezelni. A billentyűzet sem a legjobb. Van valami olyan eszköz, illetve eszközlista, ami a mozgáskorlátozottak mindennapjait megkönnyíti?
Érintőképernyő, vagy nyomásérzékelő pad, vagy valami hasonló. Csak most nem jut az eszembe semmi ilyesmi, ezért nem tudom, hogyan keressek rá.
Meg tudna valaki valami jó kis íróasztalt ajánlani, ami dönthető, emelhető és nem egy vagyon?
megnézik a leleteket, és javasolnak fejlesztési lehetőséget, nagyon öszintén, terápiát. de szerintem irj nekik bátran, annyit megér. nekünk is ugy ajánlották.
Jó reggelt...pár napig nem olvastam ezt a topicot, de én is kivánok szivből sok sikert. Tudod, fejben sokminden eldől...
ha segithetek vele, akkor a multor valaki ajánlott egy mail cimet, és oda küldtem én is a leleteket, megnézték ismeretlenül, és pár nap mulva válaszoltak.
Következő lépés? Még nem tudom, mivel mindenhova hónapokat kell várni. A visszhangokat hallva pedig (nem szívesen "nyúlnak" sérült gyerekhez, mivel neki úgyis mindegy) nem is mennék akárhova... Az idő sürget, mivel lehet, hogy 2 hét múlva műtik. Halogatni nem szeretném, állítólag fájhat a lába a fémtől, a csavaroktól is...
Nem egyszerű... Régen voltunk ilyen patthelyzetben.
Esély? Ez a kórház volt az egyetlen (benne az egyetlen orvos!!! - Pécsen nem voltunk), aki hajlandó volt egyáltalán megműteni 1 éves kora körül a csípőjét. Máshol tolószéket jósoltak esély nélkül, így nem is kezelték volna, csak gyógytorna... Azt, hogy ő volt ott is az egyetlen, aki kiállt a lányom jövőjéért, tavaly pöttyintette el. Csak egy hirtelen, magának elejtett szót hallottam, ami megütötte a fülem, és rákérdeztem. Akkor mondta, hogy most már örül, hogy nem hagyta magát lebeszélni, mert azzal, hogy a lányom stabil kapaszkodó mellett feláll, és járógéppel (bár gyakorlatilag súlyát nem ő tartja, de akkor is) megy, már meghaladta azt, amit elképzelhetőnek tartottak. Azóta már hason fekvésből felül, és elkezdett kúszni, amihez ha nem lusta, amennyire a merev térde engedi, használja a lábát is.
Esély? Rossz a csípője, a térde, a bokája, a gerince, az inak, az izmok... Semmi nem olyan ortopédiailag, amilyennek lennie kell. Deformált, gyenge, ferde, laza - vagy épp túl merev.
Volt már orvos, aki arra, hogy Pesten 5-6 (most már későbbre teszem) évesen segédeszközzel megteszi az első lépést, egy az egyben a képembe vágta: nem értem, honnan ez a fene nagy optimizmusa a főorvos úrnak...
Hát, nekik akarunk bizonyítani!
Én előtérbe helyezem az értelmi fejlesztését is (abból van több). Ezt nagyrészt azért teszem, mert úgy gondolom, sok értelme nincs gyötörni fizikailag (utálja, szinte csak passzívan lehet normálisan mozgatni, mert minimális, amit magától dolgozik), amíg nem érti meg, hogy neki erre szüksége van!!! Ahhoz pedig ott kell legyen a kis esze! Múltkor valahol olvastam egy 30-as csajról ugyanezzel a betegséggel, aki 13 évesen tette meg az első lépést, mert addigra jött rá, hogy rajta is nagy adag múlik a jövőjéből!
De most jöttem rá, hogy tudat alatt azért is "gyúrok" az értelmére, hátha tényleg a többségnek van igaza, és akkor még le is lesz maradva...
Soha az életben nem fogom feladni, tudom, hogy ez a lány egyszer valamilyen eszközzel menni fog - ha nem is hosszútávon -, de nem rugaszkodom el a talajtól túlzottan...
Túl vagyok az első sokkon..., így már könnyebb gondolkodni.
Tehát: a rossz érzésem miatt egy ismerős sebész nézte meg a röntgent, ő mondta, hogy ezzel a csípővel egy egészséges ember sem jár. De: ugyan nem illeszkedik a csont úgy, ahogy kellene, de lehet, hogy ekkora súlyt még elbír. Azért nem illeszkedik, mert csak lejjebb tudtak törni annak idején, mivel a combcsont felső részén növekedési pontok vannak. És lehiggadva már tudom, el is mondta az orvosunk, hogy nem passzol rendesen, de nézi évek óta, és nem változik a pozíciója, pedig a lányom nőtt, és ha keveset, de terheli is. Ráadásul nem azt mondta, hogy soha nem nyúl hozzá már, hanem azt, hogy 2 évig ha nem történik extra, ez jó lesz.
Még egyszer átbeszéljük, de valószínű, hogy maradunk ennél az orvosnál. Utánanéztem a neten, csak jókat írnak róla - sok orvossal ellentétben - mind szakmailag, mind emberileg. Ezt én is tudtam, csak a pániktól, csalódástól lehúzták a rolót... (talán múltkor Szorka járt így, ugye?). Hát, van ilyen.
Tehát mindenképp még egyszer leülünk vele beszélni, én azt gondolom, elmondhatjuk neki a felmerült kételyeket.
Tavaly ilyenkor mondta, hogy ettől a pillanattól kezdve minden tőle telhetőt megtesz, reméljük a legjobbakat!
Remélem nem haragszotok, hogy így felbolygattam az állóvizet. De legalább látszik, hogy itt vagyunk, és a hallgatás ellenére figyelünk egymásra:D Köszi, jól esett, hogy ilyen hamar írtatok!
Ezt most ki mondta? :-( Nem is tudom, mit mondjak, nehéz nektek, először eldöntöttetek valamit, rákészültetek, elmaradt, most itt a bizonytalanság, megint az ellentétes vélemények. :-(
