... szóval nem szabad erőltetni a barátkozásukat. Én is szorongtam eléggé, mert Murci hosszú hetekig utálta (fújt, sziszegett, morgott) az új jövevényre, a pici Picúrra.
De korábbi olvasmányaim alapján külön szobába zártam (szinte dugtam eleinte Murci elől). Néha-néha rövid időre külön-külön körbejárhatják egymás birodalmát, ismerkedjenek egymás szagával. Azután össze lehet őket kis időre engedni. Nem baj, ha mindkettőt játékba próbálod bevonni. Később már kevésbé utálkoznak, meglátod. Légy nagyon türelmes, és légy résen (ne bántsa a nagyobb a picikét).
Hamarosan barátok lesznek, meglátod. Úgy legyen!:)
hat, akkor mar rosszul inditottam, egybol egy szobaba kerultek, de 2 het alatt egyre jobban osszebaratkoztak, csak a nagy meg mindig nagyon tavolsagtarto.
igen van. Van erről szakirodalom is (angolul). Ha olvasol angolul, idekattolom neked.
A saját tapasztalatam uez: ti. hogy óvatosan, lassacskán kell megismertetni őket egymással (először szagot kapnak egymásról, majd rövid találkozás, de eleinte külön szobába elkülöníteni az új lényt). stb stb
azt hiszem hogy Millike elvesztését soha nem heverem ki! kicsit olyan ez (talán túlzásnak tűnhet annak, aki nem szereti ennyire a cicákat mint mi?) mintha az ember elveszti az egyik gyermekét! soha nem felejti,mindíg fáj és 1 másik nem pótolhatja, mert ő egyedi!!!
sőt! mondok egy esetet, hogy lásd ill. lássák mások is, hogy nem "egyformák" az emberek!!: a minap mikor a kisgyerekeimet hoztam haza az oviból láttunk egy szép sziámi cicát! szoktam látni két háznál is, hogy van, szinte ugyanolyan színű cica és arra gondoltam, hogy elszaladok szólni az érintetteknek ,hátha valamelyiké a cica, amit láttunk!?az egyik 1 idős nénike akinek a cica a mindene a másik pedig egy család ahol kisgyerek van és talán ő is szomorú volna ha elveszne a cica!? én nem voltam rest 2 utcát szaladni a gyerekeimmel, hogy mind a két helyre beszóljak,hogy megvan-e a cicájuk, mert nem akartam hogy ők is olyan szomorúak legyenek mint én!!! szerencsére mindkét helyen megvolt a cica,valószínűleg oda tartozott ahol beugrott a ház kerítésén??legalább tudjuk hogy legközelebb oda is be kell szólni?:)))szóval lehet így is látni a dolgot! mikor én először kiplakátoltam,hogy a kiskandúrkánk elveszett, akkor jellemző modon ugye(?) mert néhány ember annyira ostoba!, hogy a helyet hogy segíteni próbálna, inkább váddaskodik a tények ismerete nélkül!!! ráfirkált hogy én nevezem magam állatszerető embernek,mikor hagytam hogy a cica elcsavarogjon!? aztán leszedttem az addig kiragasztott hírdetéseket és újjat írtam hogy a cica emeletes(!) házból tűnt el és 1 szerencsétlen baleset folytán, nem azért mert hagytuk elcsavarogni!!!az illetőt minősitette az hogy üzenőtáblának használta a hírdetésem!!nos ilyenek is vannak! én különb vagyok azt hiszem!?üdv mindenkinek VALOUR
Az anyukája maine coon cica aki lakásban van tartva, de egyszer véletlenül kiszökött. Ebből született Balambér, és még 4 testvére. Balambér 2 éves ivartalanított kandúr. Küllemre olyan mint egy házi cica, csak a szőre sűrűbb és borzasztóan akaratos. Képzeld el tavasszal hazahozott egy nagy vizisiklót. Először megíjedtem, de aztán elvettem tőle. Sérülés nem látszott a vizisiklón így visszaengedtük a nádasba.
Sajnos én is megtapasztaltam már,hogy milyen ha eltünik az imádott cica.:(
Nagyon vigyázz arra a cicádra,ami megvan!
Én is nagyon macskás vagyok!Volt egy testvérpárom,mind a kettő lány volt.Egyszerre szültek és én megtartottam a kölykeiket,akik szerencsére jó helyre kerültek!Egy kisvöröset megtartottam aki sajnos belefuladt a medencénkbe.:(
Azóta a tesvérpár egyik tagja eltünt és már csak Cilike maradt.Ő életed továbbá egy cicának,aki most lett egy éves(Ő már ivartalanítva van).Utána Cili szült két tündéri vörös kandúr cicákat akiket szintén megtartottam.De sajna egy eltünt rejtélyes módon eltünt!Most Cuki van,de ha elejétől megnézed a topic képeit láthatod a cicáimat,az elvesztett és a még megmaradt cicákat is.Cilike ívartalanítva van,így már nemlesznek több cicáim.Tehát a macskáim létszáma:3.
Drukkolok neked,hogy megtaláld a megfelelő párt a cirmákodnak!
hogy mi lett az én drágámmal?:( sajnos önhibámból kifolyólag ugyan, de hibásnak érzem magam ,bár ez az én bánatomon már nem változtat, valószínűleg a kis maflám leesett az erkélyünkről és valaki elvite:((( hiába plakátoltam tele a környéket,kértem be iskolákba a hírdetést,telefonáltam végig Veszprém összes állatorvosát nem lett meg az én kis tündérem!:( hetekig reménykedttem, hogy majd visszahozzák, mert az a legkevésbé valószínű, hogy valahol kóborolna, mert a macska inteligens annyira, hogy hazataláljon ha el is csavarog merő kiváncsiságból!? és amúgy is olyan végtelenül barátságos volt ,hogy 1000% hogy valaki elvitte!?:(sajnos az emberek nem becsületesek erre így kellett ájönnöm:( abban reménykedttem, hogy talán ráunnak, mert azért 1 perzsa tartása napi elfoglaltságot igényel, akármivel nem lehet etetni és az állatorvos sem 1forint!de sajnos erre mint azt a mellékelt ábra mutatja hiába apelláltam:( csak reménykedem tiszta szívből , hogy az én kis hófehérkém cicaszerető emberhez került, és tisztességesen gondját viselik???azóta Lizácskát ki sem engedem,csak az ölemben viszem ki néhány percre az erkélyre nézelődni és levegőzni! belehalnék ha elveszne!oyan óvaos vagyok, hogy ha már percekig nem látom a lakásban a keresésére indulok és megnézem merre jár, hogy megnyugodjak itt van velünk:)no és az sem mellékes hogy a cicát nem csak én "siratom" hanem 4 éves kisfiam is aki imádtta őt!:( Lizácka pedig jobb híján minket provokál a játékra, mivel a tesóka már nincsen:( a kiscsajnak szeretnék keríteni egy szép kandúrkát, hogy legalább majd 1 alom legyen:) elsőre nem tudom mennyi kiskölyke lesz, de azt hiszem megtartjuk őket:) beteges macskaimádó vagyok:)mindenkit üdvözlök és vigyázzatok a cicáitokra és szeressétek őket mert imádni való kis bestia mindegyik:) itt van még 1 kép az mi kis tündérkénkről, kicsit világos, de még így is jó a kép szerintem?:)
Az imént említett szlovéniai nyaralás alkalmával egyszer átmentünk Triesztbe (épp nem volt jó idő). Ott az egyik kávézó előtt fotóztam az alábbi ciccet:
A kisebbik lányom (16 volt akkor) az olaszok állítólagos macska-evésére utalva (fúj!!!) a következőket mondta: - Meg van terítve!
Két éve Szlovéniában, Portorozban voltunk nyaralni. A szomszédban volt egy kandúr. Rendkívül barátkozó macsek volt. Egyszer megpróbáltam, hogy az útra sütött sajtos pogit eszi-e (féltem, hogy ránk szárad). Ette! Még a tenyeremből is felnyalta a morzsákat, és közben hangosan dorombolt. A "mutatványt" "sajnos" csak videóra vettem fel, kép mindössze ez a kettő van róla:
hát nem tünemény?:)))
