Fantasztikus felfedezést tettem: Van Tecsós izotóniás pezsgőtabletta. Tegnap kipróbáltam, két tabletta/kulacs adagolásban. Jól esett. Azt tapasztaltam, hogy hamarabb kereszülér mint a sima víz :-)
Kevesbe jartas laikusoknak max. Pap-ret, es az is az aszfalton... Ha terepen akarsz felmenni Szentendrerol akar Voros-kore, akar a Lajos forrashoz, az semmikeppen sem konnyed setabiciklizes, a szintkulonbseg igen komoly. Elsobalozos, terephez, cipeleshez, tolashoz nem szokott emberekkel nem indulnek el egyikhez sem...
Amit tuti nem ajánlok: az első útvonal Vörös-kőtől lefelé a P|-on addig a szakaszig ahol keresztezi a P+-t. Azt nem tudom, hogy ha a S - SZ - P+ útvonalat választják mennyivel járnak jobban, de az tuti, hogy Vörös-kőtől lefelé (a kereszteződésig) dzsungelharc ami nagyon köves, nagyon szűk, kidőlt fás. Szóval többnyire inkább sétálós mint tekerős. Persze lehet, hogy lefele nem annyira gáz. :-)
Hát.... Köszi az eddigi válaszokat. Az ETA,-az alapján amit elméletben hallottam róla, nagyon pozitív megoldás. Nem tudom, hogy van-e hasonló lock-out mrgoldás, ami lenti pozícióban fixálja a villát...
Az mtbr.com-on rendkívül jó értékeléseket kapott, igaz, az idei villák közül a Rebát dícsérik agyon....
tavalyi Reba Race-em van (akcióból:)), 85-100-115 cm-re állítható, két saras versenyen is volt, kiválóan mozgott rajtuk végig, nem 'ázott be'. minőségi darab, tárcsafékhez vettem, mert bírják a szárai, stb, stb:). lock out-os egyébként, villanyakról kapcsolható. szerintem tartós darab. nagyon szépen mozog. fél évet használtam eddig. csak ajánlani tudom.
eBalázs kolléga használ hasonló Marzocchit, de az ETA neki már a kezdetek óta nem az igazi. Kb. 30 másodperc alatt visszaáll a villa az eredeti hosszra, és ez nem az igazi.
Tovább kutakodtam teló ügyben. Szeretnék venni egy jó és tartós villát, mivel az RS Pilotom valszeg átkerül feleségem bringájára (amivel én járok focizni, így nem teljesen önzetlen dolog részemről :-) )
A kis súly nem elsőrendű, de természetesen előny, ha nem a merevség és tartósság rovására megy. Az említett Marzo MX PRO ETA-n kívül nagyon jókat olvastam az RS Reba-król is, ráadásul elég jó az akciós kínálat az utóbbi villát illetően.
Akad valaki, akinek esetleg mindkét villához volt szerencséje? Tud valaki tanácsot, vagy javaslatot adni?
u.i: Most vitem le a bringát a kocsiba, költözökk vissza Tatára, hisz holnap telehold. A Bükkmarci óta nem mentem vele, csak lemostam. Hát... még van mit tenni... Magamhoz veszem minden szerszámomat, és eltöltök egy kis időt a karbantartással....
Elnézést! Tényleg erős volt a példa, de valahogy át akartam adni az érzést. Életem első gélje volt, és mások elbeszéléséből arra következtetek, hogy rossz ízű géllel kezdtem, mert vannak ennél fogyaszthatóbbak is.
Ami az ízét illeti a majombroáfnak, arról csak annyit tudok mondani, hogy azt valóban nem kostoltam, így túlzó volt a hasonlat. Azonban az észak szudáni benszülöttek ételéhez hasonlíthatnám, az kemény volt. Szóval, akkor olyan íze volt!
Arról meg annyit, hogy most 80 kiló vagyok, attól a kajától 68 kilóig mentem le.
Bükk maraton: Rajt után kimélő üzemmódban indítottam, jó sokan előztek, de rendületlenül tartottam magam ahhoz, hogy 165 fölé nem menjen a pulzus, bár ilyenkor még nyom az adrenalin. Utána az első lejtőn még paráztam kicsit, de hamar magamhoz tértem. Az újonnan betett emelkedőn már utolértem középtávosokat és kényelmesen meg is előztem őket, a pulzus egész jól normalizálódott. Az első hegyre már jó pulzussal mentem, általában sikerült 160-on és alatta tartani. A hosszú lejtőn már nem volt para, szépen előzgettem pár embert. Az Ördögoldal előtt megint utolértem pár embert, majd az oldalon is sikerült 160-165 közötti pulzussal mennem, bár kétszer leszálltam tolni pár métert, hogy tartalékoljak, végig tekertem. Utána a hosszú lejtőn már nagyon magabiztosan mentem, megint előzgettem. Hála az új telóbeállításnak és a 2.25-ös guminak, a répáshutai rázató nem is rázott annyira. Az utolsó előtti hegyre egy sráccal mentem fel, pár embert meg is előztünk, majd otthagytam (később a szántóföldön visszaelőzött). A pulzus itt 155-160 között. A frissítő körüli emelkedőn és lejtőn megint visszaelőztem egy embert. Az utolsó hegyet végig tekertem, egyszer álltam meg egy pillanatra amikor kipörgött a hátsóm egy emelkedőn. A pulzus itt is simán megy 150 fölé, de be tudom szorítani 160 alá, néha megy csak fölé kicsit. A hullámvasút jól megy, nyoma sincs a tavalyi halálnak, simán tekerek, megelőzök pár embert. A szőlő melletti rész maga a halál: a 2.25-ös pikpakk begyűjti a vályogot, beáll a kerék. Azt a 3 km-t 1 óra alatt tettem meg, mert állandóan meg kellett állnom sarat kiszedni. Aztán a murván már kiszedtem a maradékot, a pocsolyákba belegázolva nagyjából letisztult, tudtam tekerni. A tanyák mellett simán feltekertem, aztán beértem 7:29-re. Az erőbeosztás jól ment, ezt abból látom, hogy egész idő alatt simán fel tudott menni a pulzusom LT-be (régebben amikor már kikészültem, nem igazán ment 145 fölé), de nyoma sem volt a teljes kimerülésnek. A lejtőkön nagyon magabiztosan mentem - hála az OliSuliknak! - sok embert előztem így meg. Evés-ivás is rendben volt, nem volt se eléhezés se kiszáradás.
Összesen: Táv: 102.3 km (egy kicsi kimaradt, mert elfordult a mágnes a sártól, és később kézzel állítottam vissza). Szint: 2565 m Pulzus: 146/171 Idő: 7:30 Sebesség: 15.0 (br), 13,6 (net) / 48.8 km/h
Resuah mesélte, hogy eleve rossz volt a gyomra és a frissítőponton vmi száraz kekszre vagy sima nápolyira vágyott volna, de vmi csokikrémes süti-szerű volt helyette. Meg az általa hőn utált banán. :) Úgyhogy nála ez sajnos "hozott" dolog volt, el is fáradt tőle. :( Viszont tudom, hogy ezután pakolok neki sima HTK*-t is a csomagba, arra az esetre, ha bármi adódna.
