Nem a parasztság állt ellen, hanem a muszlim irányítású hadsereg és a muszlim városlakók. A parasztságnak végül is majdnem mindegy volt, hogy kinek fizetik az adót.
Bár a mór uralkodók azért nem bántak rosszul a keresztény alattvalóikkal.
Többlet fejadót kellett ugyan fizetniük, mivel nem voltak muszlimok, de a vallásukban , életmódjukban nem háborgatták őket.
Remélem nem azt próbálod itt bebizonyítani nekünk, hogy a spanyolok katolikus arabok lennének?
A menekülthullámok kétségtelenül összefügtek egy-egy nagyobb város elestével...és ez magyarázat arra is, miért nem voltak keresztény épületek ezekben a városokban, hiszen a lakosságcsere évszázados távlatban történt...
Szerintem a mór államok társadalmát úgy kell elképzelni, hogy az arisztokrácia és a gazdasági-politikai-katonai elit muszlim volt, a kereskedő és iparos réteg nagy része pedig muszlim és izraelita, míg a földművelő parasztság zöme keresztény volt.
Szerintem:)
Bár tegnap olvastam a neten, hogy az RTL Klub kirúgta a csirkés ürgét:o)
Spanyolországban 1492 előtt nem üldözték intézményesen az arabokat.
Másrészt al-Andalusz korántsem volt teljes egészében tiszta muzulmán lakosságú terület.
Egyes körzetek talán tiszta muszlimok voltak, de összességében al-Andaluszban végig a mór korszak alatt nagyon erős és jelentékeny keresztény közösség élt.
Most becslésekbe nem bocsátkozom, de nagy vonalakban szerintem a lakosság közel fele, ha nem több, keresztény volt al-Andalusz területén."
"Leírtam: kiirtották, elüldözték, asszimilálták...a spanyolok csak apró kolóniák voltak az arab tömegben, a folyamat a 17. századig zajlott...
Csak I. Jakab idején Valenciából 200 ezer arabot távolítottak el, ami az ottani lakosság fele volt, de korántsem mindet...
Másik példa: 1236-ban Cordova szinte harc nélkül került kasztíliai kézre. Ibn-el-Ahmar ekkor Murcia ellen vonult, mire ők kasztíliai fenhatóság alá vonták magukat...Ahmar egy vesztes csata után azonnal követte a példájukat és átadta városait III. Ferdinándnak, 1248-ban Sevilla ostrománál már az ő hűbéreseként van jelen. Ezután elesett Xeres és az egész Frontera is...gyakorlatilag óriási területek kerültek kasztíliai fenhatóság alá színarab lakossággal..."
AZ almoravidáknak is megvolt a párja, hiszen ekkor rendszeresen jelentek meg francia keresztes segédcsapatok a térségben, akik ugyancsak gyebgék voltak a vallási türelem terén...
És az 1086-os almoravida átkelést a félszigetre megelőzte Toledo vidékének 3 éves pusztítása, az éhező város 1085-ben egyszerűen megadta magát...Nyílván azért, mert a lakosság saccra több mint fele keresztény volt...:-)
A córdobai Kalifátus virágkora (X-XI. század) idején korántsem a háború volt a meghatározó a keresztények és moszlimok kapcsolatában. Sőt a vallásilag vegyes lakosságú Al-Andalusz a vallási béke és türelem virágzó szigete volt az akkor már fanatizálódó Nyugat-Európában.
Olyan följegyzések is vannak, hogy Córdobában a keresztények és a mórok pl. megajándékozták egymást karácsonykor.
Ez az idillinek tűnő állapot csak akkor kezdett megváltozni, amikor a XI. sz. második felében a valllási fanatikus berber Al-Moráwi dinasztia foglalta el a félsziget egy részét.
Az almoravidák attrocitásaira visszhangul a keresztény hispán királyságokban is éledezni kezdett a vallási fanatizmus, a kereszténység harcos interpretációja.
Las Navasnál az döntött, hogy az arabok megerősített állása a Sierra Morenában volt, amit a spanyolok megkerültek, eljutva a fennsíkra. A spanyol krónikák szerényen százezerre becsülték a megölt muzulmánok számát...:-)
Egyébként elég furcsák az általad citált számadatok is, mivel azt bizonyítják, hogy míg Catalunyában a lakosság száma 100 év alatt a felére csökkent, addig a többi tartományban stagnált.
A katalán régiót ennyivel keményebben sújtották volna a pestisjárványok?
"A XIV. századi nagy pestisjárványok, főleg az 1347-1349. évi tudjuk, hogy milyen óriási pusztítást okozott Nyugat-Európa nedvesebb éghajlatú részein. Egyes régiókban a népességcsökkenés elérte a 75 %-ot is.
Mi volt a helyzet a jóval szárazabb éghajlatú Hispániában?"
Kedves Galgadio!
Idézek: " Különösen súlyos veszteséget okoztak az 1348-tól kezdődő nagy pestisjárványok (1348, 1362, 1371, 1375). A történészek becslései szerint a lakosság 40-60 %-át pusztították ki, elsősorban a városokban."
A spanyol királyságok népessége
Catalunya 1300 körül 550 ezer, 1400 körül 260 ezer (!)
Aragón 1300 körül 200 ezer, 1400 körül 250 ezer
Valencia 1300 körül 200 ezer, 1400 köröl 250 ezer
Mallorca 1300 körül 50 ezer, 1400 körül 55 ezer
Navarra 1300 körül 100 ezer, 1400 körül 100 ezer
Castilla y León 1300 körül 4,5 millió, 1400 körül 4,5 millió
A mór Granadáról nincsenek adataim.
Összességében 1300 körül 5,6 millió, 1400 körül 5,415 millió.
Tehát stagnált, sőt egy picit csökkent a lakosok száma.
Kíváncsi vagyok, hogy a Carlosnak milyen adatai vannak.
Úgy leült már ez a topik, gondoltam ideírom a kedvenc spanyol viccemet. Ezt anno az egyik profom mesélte szeminárium elején, amikor érzékeltetni akarta a félszigeti spanyol és az amerikai spanyol közötti különbséget.
La madrileña está esperando la guagua (bus) en una parada en Buenos Aires. Pregunta al argentino: ¿señor, me podrá decir por dónde podría coger la guagua?
No sé señorita, pero supongo que por el tubo de escape...
Azaz Amerikában inkább használd a tomar igét, mert a cogerrel csúnya élményekben lehet részed... :o))
Egy valamit árulj el nekem: ez a recept mitől speciálisan andalúz?
Márcsak azért, mert ez egy teljesen sima olajban sült hal receptje. Az én asszonyom is így csinálja a halat, annyi különbséggel, hogy a lisztbe pirospaprikát is kever.
Azt azért megsúgom neked, hogyha az olajba 2-3 összezúzott fokhagymát plusz még esetleg szerecsendiót meg más fűszereket is teszel és ebben sütöd ki a halat, igazi mediterrán ízvilágot fogsz kapni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy életem legrosszabb sült halát Olaszországban ettem, a ligur tengerparton. Sótlan volt, ízetlen, gumiszerű és minden ízesítés egy kis odalötykölt paradicsommártás volt a tetején.
A katalán partokon viszont nagyon finoman sütik a halat, akárcsak Montenegroban.
!Muy Estimados Señores!
A tegnapi meg a tegnapelőtti körből kimaradtam, bár úgy nézem, túl sok érdekes dolog nem történt azóta.
Mivel Señor Galgadio már föltett ide egy receptet, úgy gondolom, ez sem lesz túlságosan OFF:
PESCADO FRITO A LA ANDALUZA (Receta):
Lávese el pescado asegurando colarlo bien. Cubralo con harina y fríase en aceite muy bien caliente.
El pescado que no este sobrecocido.
Comaselo mientras este caliente como merienda o como comida acompañado por un vino blanco de calidad.
!Buen provecho!
Hátha főzőcskézni támad kedvetek az ünnepek alatt:)
Gyermekkoromban olvastam az Óceán világa című könyvet, de valahol elveszett azóta.
Abban olvastam egy (XVIII. századi ?) spanyol hajóskapitányról, ha jól emlékszem valami Antonio de ...-ról, aki állítólag egy héttel rövidebb idő alatt tudta megtenni az Európa-Amerika közötti tengeri utat, ami akkoriban átlagosan egy hónapig tartott.
A derék hispán capitán titka a könyv szerint az volt, hogy kortársainál korábban fölismerte a tengeráramlatok, többek között a Golf-áramlat jelentőségét a tengerhajózásban.
Nelson megsebesült Trafalgarnál, majd pár óra múlva meghalt. Most hajószámokat nem tudok írni, de a francia és a spanyol sorhajók is ott maradtak nagyrészt. Angol veszteség csekélyebb.
Mindez a fregattállományra persze nem vonatkozik (azok nem vívnak ágyúpárbajt)
Ebből következett, hogy a tengereket innentől csak az angolok ellenőrizték. (A sorhajók és a szakképzett tengerészek pótlása sem nem gyors, sem nem olcsó. Egy legénység 1-2 tengeri út után mondható összekovácsoltnak, ez éves folyamat, meg persze a költségek.) Pontosabban szerintem a kikötőket és kereskedelmi utakat, mert a lassú sorhajó ágyúi és ágyúállósága erre (is) valók. A fregatt mindent utolér (v. elmenekül), de kevés egy sorhajóval való ágyúpárbajhoz.
Nem biztos, hogy túlzás. Attól még lehettek söpredék, hogy kalózkodni foglakozás, mi több, hivatás. Mint ahogy a gyarmatosítók, vagy akár bizonyos fajta zsoldoskatonák is tekinthetők annak.
¡ Muchas gracias Señores!
Lesz bőven olvasnivalóm az ünnepekre.
Trafalgarra nem dobtatok föl semmit. Mármint hogy mennyire volt súlyos vereség a spanyol-francia flottára nézve.
Gracias: Don Quixote
