Kik voltak a kelták?
Mert hogy nem a délorosz sztyeppékről érkező, minden ellenállást elsöprő, harci szekereken meg lóháton száguldozó árja (indoeurópai) harcosok, az hót ziher...
Ez a videó pedig a proto-kelta és a proto-italikusz alapszókincsét hasonlítja össze, a zöld háttérszínű oszlopban a kelta, a vörösben az italikusz szavak.
Jól megfigyelhető, hogy sok szó alakja szinte teljesen azonos, sok esetben azonban ugyanarra a tárgyra vagy fogalomra teljesen más eredetű szóalakot használnak:
A legmodernebb nyelvészeti álláspont szerint nem volt közös proto-italo-kelta nyelvállapot, hanem mind a proto-kelta, mind a proto-italikusz közvetlenül az ún. északnyugat-indoeurópai nyelvi fázisból alakult ki.
A keltán és az italikuszon kívül a germán is az északnyugat-indoeurópai csoportba tartozik, továbbá néhány csak részben rekonstruálható ún. para-kelta nyelv, mint pl. a luzitán.
Egyes kutatók szerint eredetileg a balto-szláv távoli őse is északnyugati típusú nyelv volt, de később ezek felülrétegződtek egy keleti IE nyelvvel, valószínűsíthetően valamelyik ősi indoiráni nyelvvel.
Továbbá a balto-szláv később szatemizálódott, míg az italikusz, a kelta és a germán megmaradtak kentum típusú nyelvnek.
"Proto-Celtic PC, Common Celtic Reconstruction of Celtic languages Region: Central Europe Era: ca. 1000 BCE Reconstructed ancestor: Proto-Indo-European The Proto-Celtic language, also called Common Celtic, is the partially reconstructed proto-language of all the known Celtic languages. Its lexis, or vocabulary, can be confidently reconstructed on the basis of the comparative method of historical linguistics, in the same manner as Proto-Indo-European, the proto-language which has been most thoroughly reconstructed. Proto-Celtic is a descendant of the Proto-Indo-European language and is itself the ancestor of the Celtic languages which are members of the modern Indo-European language family, the most commonly spoken language family. Modern Celtic languages share common features with Italic languages that are unseen in other branches and according to one theory they may have formed an ancient Italo-Celtic branch. The duration of the cultures speaking Proto-Celtic was relatively brief compared to PIE's 2,000 years. The earliest archaeological culture that may justifiably be considered as Proto-Celtic is the Late Bronze Age Urnfield culture of Central Europe c.1300 BCE. By the Iron Age Hallstatt culture of around 800 BC these people had become fully Celtic. The reconstruction of Proto-Celtic is currently being undertaken, by necessity relying on later iterations of Celtic languages. Although Continental Celtic presents much substantiation for Proto-Celtic phonology, and some for its morphology, recorded material is too scanty to allow a secure reconstruction of syntax, although some complete sentences are recorded in the Continental Gaulish and Celtiberian. Therefore, the primary sources for reconstruction come from the Insular Celtic languages with the oldest literature found in Old Irish and Middle Welsh, dating back to authors flourishing in the 6th century CE."
A modern kutatások a La Téne-kulúra magterületére, azaz a mai Svájc, Baden-Württemberg és Elzász területére helyezik az őskelta (proto-kelta) nyelv őshazáját.
Ezt a képet Jürgen Udolph és Peter Busse nyelvészek víznevek kutatásán alapuló munkái pontosították, amely szerint a proto-kelta őshazája a Nyugati-Alpok és a Rhone folyó felső folyásának vidéke.
A proto-keltát a feltételezések szerint Kr.e. 1.000 és Kr.e. 500 között beszélhették, ebből a tömbből a gael nyelvcsoport őse vált ki legelőször úgy Kr.e. 900- 800 körül.
Azonban a kelta etnicitás és ősnyelv nagy valószínűséggel ennél is régebbi lehet, mivel nagyfokú kontinuitás mutatható ki a késő bronzkori urnamezős kultúrától kezdve a Hallstatt-kultúrán át a La Téne-kultúráig.
A gael nyelvek elődjét beszélők jól elvoltak ott az Ír-szigeten, nem érte el őket se a római hódítás, se a kontinens népvándorlásai. Valószínűleg a bronz kor óta elszigetelten fejlődött a nyelvük, ami csak a középkorban kezdett önálló nyelvekre bomlani.
Hallottam olyat, hogy a kora középkori írek, csak tolmáccsal tudtak kommunikálni a Skócia területén élő piktekkel. Később viszont már a piktek is átvették a gael nyelvet, vagy a scots-ot ami az óangolból származik(és a mai angollal oldalági rokonságban van csak).
Kontinuitás illetve kipusztulás illetve mérgezett egér elméletek a társadalmakban.
Erre a xx. századi történelem viharai amelyek szemünk előtt játszódnak, de a jól dokumentált mult is utmutatást ad.
Soha nem tapasztaltunk teljes lakosságcserét.
Ott van bebbünk a szülőföldhoz való ragaszkodás még akkor is ha valakinek például Sziciliába kell menekülnie.
Néhány extrém példa:
a jelenlegi elhuzodo háborus válság miatt Sziriábol és Pakisztánbol megindult a tömeges elvándorlás, mindennek ellenére mág mindig 16 millió Pakisztánban 216 millió fő még mindig maradt.
Fejlett technikai módszerekkel való emberirtás után Magyarországon még mindig él 90 000 magát vallásos zsidónak definiáló ember aki aktiv tagja a zsidó közösségnek a nem vallásos zsidóság nincs nyiván tartva de legalább még egyszer ennyi. Mégsem vezetett sem kipustuláshoz sem teljes kivándorláshoz.
Ancinet holokausztról a KM-ben nem tzududnk!
A világtörténelem eddigi legsulyosabb járványa a pestis nyugaton 33%-al, keleten 18%áal végzett ennél jelentősebb halálos járványról aladdig nem tudunk, mégis a többég életben és helyben maradt.
Azaz adott terület lakossága mindig a helyben lakó ősök sorának és az időről időre bevándorló népeknek az együttes leszármatzottja.
Vannak a kontinuitás elméletek és vannak a kipusztuláselméletek és mérgezett egér elméletek.
A kontinuitás elméletekről.
Korai kontinuitás elmélet pédául Noé bárkája. Ez szerint az egykor élt élőlények utódai népesitették be a földet mig mások a vizözön során kipusztultak. Ilyen kipusztult élőlénynek tekintették a Homo diluviensis-t.
Később, mikor felfedezték, hogy a fosszilis élőlények rétegekbe tömörülnek és ezek a rétegek egy egy földtörténeti időnek felenek meg, váltotta fel a korai kontinuitás elméletet a kipusztulás elmélet. Miszerint a Föld történetét kipusztulások és sorozatos ujrateremtések jellemezték, azaz Isten nem egyszer teremtette meg az élpőlényeket, hanem valahéányszor ujrateremtette. Ennek a képviselője volt, a valaha élt legnagyobb anatomus Gerorge Cuvier is.
A Cuvier féle kipusztulás ujrateremtés elméletet váltotta fel ujra egy kontinuitás elmélet, az evolució elmélet. Az evolució elmélet nem tagadta a kipusztulásokat, de azt állitja, hogy a jelenlegi élőlények ősi élőlényekből fejlődtek ki, akik tulélték valamennyi kupusztulást, igy nem volt szükség ujra és ujra teremtésre. (Wallace, Darwin).
37:15-től 3 percen át szó van a kelta örökségről, kapaszkodj meg: a kelta kulturának a kárpát.medencei magyar népi kulturában való tovább éléséről. Kimondják, hogy a Kárpát-Medence az a hely ami a kelta ősök örökségét legtovább és legjobban megőrizte.
"Később azonban a különbségek egyre inkább felerősödtek, főleg a briton esetében, amely az ún. Late Common Brittonic korszaktól kezdve egyre divergensebb irányban fejlődött."
Ez a videó ugyan az angol nyelv evolúcióját szemlélteti az ógermántól a modern angolig (újangolig), de mint külső hatás, van benne egy rövid rész a Common Late Brittonic fázis legvégéről (kb. Kr. u. 400 - 600), hogy akkor milyen stádiumban lehetett a walesi, breton, cornwalli és cumbriai nyelvek közös őse.
Ez a rövid mintaszöveg a videóban kb. a 3 perc 20 másodperctől a 3 perc 57 másodpercig tart:
Az már csak egy érdekes elméleti kérdés, hogy ha a kontinensen is fennmaradt volna napjainkig egy vagy néhány p-kelta nyelv, az vajon ma hogyan nézne ki?
Az is lehet, hogy csak távolról hasonlítana a walesire és a bretonra és inkább az újlatin nyelvekre emlékeztetne, legalábbis a nyelvtani szerkezetét illetően.
Talán leginkább a franciára. :-)
Nyilván lenne bennük egy jól megfogható újlatin és germán szóréteg, a noricumi és a pannóniai verzióban meg szláv is. :-)
A galatában meg török. :-)
Kér, hogy csak elméleti jelentőségű és a gyakorlatban már soha nem tudhatjuk meg...
"A hipotézisek szerint létezett egy közös Gallo-Brittonic nyelvi oikümené kb. Kr.e. 500 - Kr.e. 300 körül"
A p-kelta nyelvekre jellemző kw > p hangváltozás a feltételezések szerint Gallia keleti részeiről és/vagy részben a Nyugati-Alpok térségéből indult ki és onnan a kelta La Téne kultúra népmozgásaival terjedt szét keleti és nyugati irányban.
Mindez a közös Gallo-Brittonic nyelvi öikumené azt is jelenti v. jelentheti, hogy a Kr.e. 3. századra egy p-kelta gallo-brittonic nyelvjárásokból álló dialektusláncolat terjedhetett ki a mai Wales területétől egészen a Duna-Tisza közéig és az Észak-Balkánig, sőt a galaták révén Közép-Anatóliáig.
A korabeli mobilitási és hírközlési eszközök korában azonban egy ekkora kiterjedésű, mondhatni, hogy irdatlan kiterjedésű területen képtelenség volt hosszabb ideig fenntartani a nyelvi egységet.
Ahogy az idő előre halad, megkezdődött tehát ennek a nyelvi öikumenének a felbomlása, különálló nyelvekre bomlása.
Ennek tükrében azonban különösen érdekes, hogy a gall és a Britannia keleti részén beszélt briton nyelvek között még a Kr. u. I. században is létezett egyfajta kölcsönös érthetőség.
Később azonban a különbségek egyre inkább felerősödtek, főleg a briton esetében, amely az ún. Late Common Brittonic korszaktól kezdve egyre divergensebb irányban fejlődött.
A gall pedig fokozatosan kiszorult a társadalmi elit és a városi lakosság nyelvhasználatából, valószínű, hogy a késő római császárkorban már inkább csak a zárt, távoli falvak nyelve volt.
Ennek ellenére még elég sokáig húzta, Kr. u. 500 - 600 körül halhatott ki véglegesen.
Érdekes, hogy a térségben a galgamenti Püspökhatvan határában feltárt bolgygatott kelta sír tűnik a legrégebbinek, kb. Kr.e. 300 körüli.
Ugyanakkor megjegyzi a szerző, hogy a térségben nagyobb arányú kelta betelepülésre csak a kelták sikertelen balkáni hadjáratai után került sor, tehát a Kr.e. 3. század második felében.
A ma élő kelta nyelvek közül messze a walesi a legvirulensebb, legéletképesebb.
Közel egymillió beszélője van, ebből 866 ezer Walesben, kb. 110 ezer Nagy-Britannia egyéb részein, ill. üsszesen vagy 10 ezer fő az amerikai kontinens országaiban.
Wales összlakosságának közel 30%-a beszéli.
Az ír-gael a közhiedelemmel ellentétben a mindennapi használatban egy erősen visszaszorulóban lévő nyelv, bár bizonyos körökben nagyon népszerű és sokat próbálnak tenni a megmentése érdekében.
"Mondjuk a mai walesiből kiindulva, elég nehéz elképzelni, hogy a Common Brythonicból ered, pedig de...:-)"
A walesi nyelv történelmi fázisai a kései közös britontól kezdve:
Late Common Brittonic (kései közös briton) . kb. Kr. u. 200 - 600
Archaic or Primitive Welsh (archaikus vagy primitív walesi) - kb. Kr. u. 600 - 800
Old Welsh (ówalesi) - kb. Kr. u. 800 - Kr. u. 1.100 - 1.1150
Middle Welsh (középwalesi) kb. Kr.u 1.100 - 1150-től kb. 1450-1500-ig.
Modern Welsh (modern walesi) - kb. Kr. u. 1450-1500-től napjainkig.
Az archaikus vagy primitív walesinek még nem voltak összefüggő nyelvemlékei, csak hely- és személynevekből, valamint elméleti úton let visszakövetkeztetve.
De állítólag még a római hódítás korában, Caradoc és Boudicca korában is a Brit-sziget keleti és délkeleti részén beszélt dialektusok a gallok nyelvével kölcsönösen érthetőek voltak.
Nem sok híja volt, hogy nem a kelta lett a latin helyett a korabeli Európa lingua francája.
A hipotézisek szerint létezett egy közös Gallo-Brittonic nyelvi oikümené kb. Kr.e. 500 - Kr.e. 300 körül, ennek felbomlásával keletkezett egyrészt a Brittonic nyelv, másrészt a Gaulish nyelv. tehát a galliai kelták nyelve.
Raetia és Noricum keltáinak nyelve a feltételezések szerint szintén a Gaulish csoportba tartozott, de sajnos nagyon kevés értékelhető nyelvemlék maradt fönn utánuk.
Azt már csak nagyon halkan és zárójelesen merem megkérdezni, hogy és a pannoniai kelták nyelve?...
