Historia de la América Latina.
A történelmi témákon felül az alábbi just for relax témák is elfogadottak:
-Brazíl-argentín foci
- Perui-bolíviai-ecuadori indián népzene
- Mexikói és venezuelai szappanoperák
- Venezuelai és paraguayi szépségkirálynő-választás (Maotai kedvéért).
- Kolumbia: erről az országról vajon mi jót lehet mondani?
Pl. Brazília gyarmatosításának kezdetekor, az 1500-as évek elején Portugália össznépessége mindössze kb. 1,2 millió volt (összehasonlításképpen a Magyar Királyságé a mohácsi tragédia előtt kb. mintegy 4 millió...).
Spanyolországé pedig mintergy 6,5 millió 1500 körül.
"Brazília - 5 millió a harmadik generációig nézve. Ha a régebbi portugál bevándorlók leszármazottait is belevesszük, akkor legalább 40 millió, de akár 50-60 millió is."
Az, hogy pontosan mennyi is a mai, már 200 milliót is meghaladó brazíl népességben a portugál származásúak aránya, azt szinte lehetetlen megállapítani.
Egyrészt a rasszok és népcsoportok rendkívül intenzív keveredése miatt, ill. hogy a régebben, a gyarmati korban bevándorolt portugálok utódai a portugál származásukat már nem feltétlenül tartják nyilván.
Különböző adatokon alapuló becslések alapján a kb. 85-90 milliós ún. "fehér brazílok" (brancos) közül mintegy 40-50 millió lehet részben vagy akár egészben portugál származású.
A kevert, ún. barna brazílok (pardos) - amely a legnagyobb létszámú csoport Brazíliában, az össznépesség közel fele - európai komponense is jórészt portugál eredetű.
Szóval pontos adatok nincsenek, de a legnépesebb latin-amerikai ország mai népességének kialakításában igen jelentős szerepet játszottak az egyébként viszonylag kis népességű Portugáliából érkezett bevándorlók.
A portugál származásúak száma egyes amerikai országokban:
Brazília - 5 millió a harmadik generációig nézve. Ha a régebbi portugál bevándorlók leszármazottait is belevessz7ük, akkor legalább 40 millió, de akár 50-60 millió is.
Egyesült Államok: 1,4 millió (portugál származású).
Portugália abban az időszakban tipikus kivándorló ország volt, a lakosság számához képest hatalmas tömegek vándoroltak ki.
Ennek elsődleges oka a hatalmas szegénység és az óriási társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek voltak.
Portugália a két világháború között Európa legszegényebb országai közé tartozott, talán csak néhány balkáni ország volt mögötte. Még a horthysta Magyarország is gazdagabb, jobb módú volt, pedig itt is hatalmas volt a szegénység, főleg a dolgozó néposztályok alsóbb rétegeiben...
Az EU-ba történő belépés után a portugálok a spanyolokkal együtt hihetetlen összegeket kaptak a felzárkózásra, amelynek eredményeképpen ma már stabilan az európai középmezőnybne vannak, annak is inkább az első felében.
Kb. több testhosszal előttünk, ha pl. az átlagos munkabéreket, ill. azok reálértékét nézzük...:-(((
Na mindegy, ennek a további fejtegetése már OFF lenne itt, még azt hinnének a moderátorok, hogy politizálni akarunk. :-)
Társadalmi feszültség enyhítésre kiváló módszer, az elég elmaradott Portugáliából távoztak a potenciális forradalmárok, persze még így is volt két forradalom náluk a 20.században.
Viszont az érem másik oldala meg az, hogy a 19. sz. közepétől az 1960-as évek végéig kb. két és félmillió portugál vándorolt ki az anyaországból.
Túlnyomó részben az amerikai kettős kontinens országaiba, ezen belül a legtöbben Brazíliába, utána pedig az Egyesült Államokba, de a más országokba is.
Volt kivándorlás az afrikai, indiai és távol-keleti portugál gyarmatokra is, de ez igen csekély mértékű volt az amerikai kontinemsre irányulóhoz képest.
A portugálokról jut eszembe, hogy a függetlenség elnyerése után más európai bevándorlók is érkeztek a volt gyarmatokra, a 19.század végén, 20.század elején a legtöbben, az olaszokból érkezett a legtöbb.
92 éves korában elhunyt Mário Jorge Lobo Zagallo, négyszeres világbajnok brazíl labdarúgó és edző.
A négyszeres világbajnok az természetesen úgy értendő, hogy kétszer játékosként (1958, 1962), egyszer szövetségi kapitányként (1970), egyszer pedig a szövetségi kapitány melletti másodedzőként (1994) lett világbajnok.
Amúgy az 1997-ben Copa Américát nyert brazíl válogatottnak is ő volt a szövetségi kapitánya.
Az általa irányított 1970-es brazíl válogatott talán minden idők legjobb brazíl válogatottja volt, fantasztikus játékkal nyerték meg a VB-t, a döntőben lényegében lefocizták a taljánokat a pályáról (4:1).
Mindezek alapján méltán sorolhatjuk Zagallot a brazíl és az egyetemes labdarúgástörténelem legkiemelkedőbb alakjai közé.
A család közösségi oldalán örökös bajnokként búcsúzott tőle.
Odaadó apa, szerető nagypapa, gondoskodó após, hűséges barát, győztes sportoló és nagyszerű ember. Óriási példakép, akinek fantasztikus eredményei velünk maradnak örökségeként. Hálát adunk istennek, hogy ennyi időt veled tölthettünk, és arra kérjük az Urat, hogy a csodálatos közös emlékek és az örökséged által békére leljünk mindnyájan.
Inkább 1807-től, mert Brazília, ill. a portugál - brazíl viszony alakulása is része a történetnek.
A portugál udvar, lényegében az I. Mária királynő mellett uralkodó János herceg (később VI. János néven portugál király) 1807-ben megtagadta Napóleonnak azt a kívánságát. hogy Portugália is csatlakozzon az Egyesült Királyság elleni kontinentális blokádhoz.
A franciák válasza erre egy francia-spanyol katonai hadjárat volt Portugália ellen.
János herceg még idejében lépett, az anyakirálybőt és az egész udvart hajóra rakatta és Brazíliába menekítette 1807. novemberében - Salvador de Bahíában kötöttek ki, de később az egész kompánia átköltözött Brazília akkori fővárosába, Rio de Janeiróba.
Odahaza a lelkes, de kis portugál szárazföldi hadsereg tehetetlen volt, képtelen volt ellenállni a hatalmas számbeli túlerőben lévő francia-spanyol expedíciós hadseregnek és az év végére Lisszabon, illetve egész Portugália a megszálló csapatok uralma alá került.
Ez most olyan hogy Tibet is papíron Kína része volt a 1600-as évek vége óta, de a valós kínai jelenlét csak 1950 óta van, amikor katonailag megszállták és kínaiakat telepítettek be oda.
Louisana határait mindig is olyan bátran húzogatták be a térképekre az európai gyarmatosító hatalmak térképrajzolói...:-)
Lényegében a térképen Louisanaként ábrázolt területnek a nagyobb részét, vagy 80 %-át még a 19. sz. elején is az őslakos (indián) népcsoportok tartották az ellenőrzésük alatt és a tényleges spanyol, ill. francia uralom lényegében a nagy folyók mentén létesített városokra, kereskedelmi telepekre és katonai erődökre, ill. azok környezetére korlátozódott.
A terület egy jó részét, pl. a Yellowstone és a Sziklás-hegység vidékét ekkor gyakorlatilag még nem is ismerték a fehérek, azok felfedezésére és feltérképezésére csak a 19. században, már az USA uralma alatt került sor.
Ebből is látszik, hogy a 18. század második felére milyen jól szervezett lett a Spanyol Birodalom közigazgatási rendszere.
1718-at tekintik egyfajta fordulópontnak a történészek, 1714-ben véget ért a spanyol örökösödési háború és a Bourbonok (sp. Borbónes) spanyol ágának megszilárdult a hatalma. A 17. sz. végére az amerikai spanyol gyarmatok siralmas állapotba kerültek, bizonyos értelemben a központi kormányzat el is hanyagolta őket, szeparatista törekvések is voltak. Ezen kívánt változtatni az új uralkodó és kormányzata, ezért 1718-ban nekiláttak a gyarmatbirodalom újraszervezésének, korszerűsítésének - közigazgatás, alkirályságok, főkapitányságok, cabildók (városi önkormányzatok), egyházszervezet, gyarmati hadsereg, hajóhad, kikötők, erődök építése stb. - amely azonban egy hosszú folyamat volt, lényegében egészen az 1780-as évekig eltartott.
Texast Nuevas Filipinasnak hívták? Na, ez nekem is új volt...:-)
Lényegében a hímzett (bordado) charro-öltözet volt a rural egyenruha egyik mintája.
A charrók lényegében Mexikó északi és középnyugati államaiban élő vidéki lovas állattenyésztő népesség volt, közepes és kisebb birtokosok, rancherók és kisebb állattenyésztő birtokkal rendelkező hacendadók.
Benito Juárez elnök 1861-ben hozta létre a mexikói vidéki lovascsendőrséget, a Guardia Ruralt, amelynek tagjait a mexikói spanyolban csak rural (többes számban rurales) néven emlegették.
Porfirio Díaz diktatúrája alatt (1876 - 1911) a rurales jogkörét és létszámát kibővítették, lényegében a diktatúra egyik fő rendvédelmi szerve és támasza volt a vidéki területeken.
A ruraloknak mexikói tardíciókon alapuló mutatós egyenruhájuk és sombrerojuk volt.
A fegyverzetük idővel változott, kezdetben kardjuk is volt, de később a tűzfegyverek szerepe vált fontosabbá, pl. a későbbi időkben korszerű ismétlőpuskákat kaptak és töltényöveket.
A ruralok gyakran feltűnnek az US - mexikói határvidéken játszódó amerikai westernfilmekben vagy az 1910-1917-es mexikói forradalomról szóló filmekben.
A forradalom alatt, 1914-ben a Guardia Rural felosztlatásra került.
Elhunyt minden idők legjobb és legsikeresebb latin-amerikai sportolója, Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé, a világ egyetlen háromszoros világbajnok labdarúgója:
A Gaucho egy fajta cowboy a tizennyolcadik és a tizenkilencedik században, a mai Argentínában, Uruguayban és Rio Grande do Sul államban, Brazíliiában. Mint ilyen, transzhumáns volt és állattenyésztési munkákban jártas. Jellemzője volt a szabad, kalandos és harci szelleme. Argentínában nemzeti szimbólumnak tekintik.
A gaucho a dél-amerikai síkságok vagy pampák jellegzetes karaktere volt, főleg az állattenyésztéssel és a vidéki világgal kapcsolatos gazdasági és kulturális tevékenységekben. A függetlenségi háborúk és a polgárháborúk során harcosként nagyon fontos szerepet játszottak.
Ma a gaucho kifejezés továbbra is a mezőgazdasági termelő embert jelöli , aki tapasztalatokkal rendelkezik a hagyományos állattenyésztési technikákban, és fontos szerepet játszik az argentin nacionalista hangulatban.
Az 1978. évi argentínai futballvilágbajnokság kabalája a Gauchito, azaz a "kis gaucho" volt.
Az argentin irodalomban viszont a gaucho a gaucho irodalom hagyományos szereplője, amelynek legnagyobb kifejezése a José Hernández által írt El gaucho Martín Fierro (1872) volt.
Ugyancsak, mint gaucho, mindazt, ami a gauchoshoz tartozik vagy ahhoz kapcsolódik, nevezik: gaucho nyelvjárás, gaucho eszköz, gaucho föld. Ebben az értelemben az argentin labdarúgó-válogatottnak, vagyis albiceleste néven is ismert csapatnak a becene a gauchók.
A gauchót melléknévként is használják, pozitív konnotációkkal. Például egy gaucho ember nemes, bátor és nagylelkű ember, míg egy állat vagy egy gaucho dolog olyan dolgok, amelyek teljesítményük miatt kielégítést nyújtanak.
Ritkábban kapcsolódnak hozzá negatív konnotációk is, miszerint a gaucho az a személy, aki trükkökkel és csalásokkal próbálja céljait elérni.
Másrészről a madarak egyik nemzetségét szintén gauchosnak nevezik a dél-amerikai spanyol nyelvváltozatok némelyikében, tudományos nevük az Agriornis néven; Ezek a madarak őshonosa Dél-Amerikában, és szinte az egész kontinensen elterjedtek, Ecuadortól Argentínáig."
Az argentín futballválogatott egyik beceneve a Gaucsók (Gauchos) az Albiceleste (fehér - világoskék) mellett.
De kik voltak eredetileg a gaucsók?
Röviden Dél-Amerika déli részének, Argentínának, Uruguaynak és a brazíliai Rio Grande do Sul tagállamnak a lovas marhapásztorai, Dél-Amerika cowboyai.
Argentínában és Uruguayban aféle nemzeti kultusz alakult ki a gaucsók körül, mint pl. az USA-ban a cowboyok körül vagy nálunk a csikósok és lovasbetyárok körül. Sőt még inkább jobban, főleg Argentínában.
A gaucsók egy jó része irreguláris könnyűlovasként vett részt a függetlenségpárti hazafiak oldalán a spanyolok elleni függetlenségi háborúban a 19. sz. elején, ami szintén nagyban növelte a nimbuszukat.
Jelentős részük mestizo származású volt, azaz fehér - indián félvér.
Mai napig vannak gaucsók az említett országok és országrészek rurális régióiban, ennek ellenére maga a foglakozás és az életforma sajnos eltűnőben van. :-(
Érdekes, hogy Latin-Amerikában sokkal régebbi városok vannak, mint az USA-ban.
Mármint nem a régi indián városokra gondolok, hanem a spanyolok és portugálok által alapítottakra.
Pl. Mexikóváros, Bogotá, Lima, Buenos Aires, Caracas stb. A legtöbbje még a 16. században létesült vagy a 17. sz. elején.
Ehhez képest az USA keleti partján lévő angolszász városok is csak a 17. vagy a 18. században létesültek, a középnyugatiak legkorábban a 18. sz. legvégén, de inkább a 19. sz. első felében, a nyugatiak meg lényegében a 19. sz. közepén, második felében.
Kivéve azokat a floridai, texasi, új-mexikói és kaliforniai városokat, amelyet még maguk a spanyolok alapítottak.
A spanyol gyarmatosok 1536-ban alapították meg Buenos Airest, igaz, hogy aztán 1580-ban újra meg kellett alapítani, mert időközben az őslakosok támadásai és a betegségek miatt elnéptelenedett. :-(
Ennek ellenére hivatalosan 1536-ot tekintik a város megalapításának.
Az obeliszket ennek a 400. évfordulójára emelték:
"Az obeliszk Alberto Prebisch építész tervei alapján épült, 1936-ban avatták fel, arra emlékezve, hogy Buenos Airest éppen 400 éve alapították. A munkálatokban, amelyek kevesebb mint 2 hónapig tartottak, 157 munkás vett részt.[1]
Azért választották ezt a helyet, mert a város története során itt vonták fel először az argentin zászlót (1812-ben). Kezdetben sokan ellenezték az emlékmű felépítését, sőt, 1939-ben a városi önkormányzat még a lebontását is elrendelte, és ennek megvalósítását csak az akkori intendáns vétója tudta megakadályozni.[2][1]
Ma az obeliszk körüli tér számos politikai tüntetés és ünnepség helyszíne"
Elképesztő volt ez a öröm, miközben teljes csődben van az országuk, igaz ha más jó nem jut nekik, ennek sokkal jobban tudnak örülni. Mondjuk a kőgazdag Svájcban nem tudnék ilyen ünneplést elképzelni.
