Belépsz a Wordbe, megnyitsz egy fájlt, vagy megnyílik egy üres. Utána kattintasz az Új-ra megnyílik egy új, ami eltakarja az első megnyitottat. Ilyenkor lent a legalsó sorban a word jele (W)-nél két jel van egymás felett. Ha rátartod a kurzort akkor kicsiben megjelenik mind a kettő. Ilyenkor arra kattints amelyikkel dolgozni akarsz.
Ha mindkettőt akarod látni a képernyőn, akkor a felső sorban Nézet és utána Mozaik és akkor mind a kettő látszani fog, ha már megnyitottad őket.
Mikor van vagy lesz baracklekvár befőzési idő? Az idén gondoskodni akarok egy kevéske barack lekvárról, de nekem kell megvennem és a világ végére eljuttatnom a barackot. Drága lekvár lesz, nem vitás, de messze lakik az az egyetlen, aki még olyat főz, amilyet mi szeretünk.
Van telepátia, itt mondat közben hívott az, aki a jó baracklekvárt főzi és elmondta, hogy ma intézkedett már barack ügyben. Szóval lehet, hogy az idén lesz lekvárunk.
Ilyen esetben azt szoktuk csinálni, hogy az első ember, aki felkűzdi magát az visz egy dobókötelet és fenn odakötözi valahová. Abba kapaszkodva könnyebb.
Kétszer hajókáztam este a Duna budapesti szakaszán. Egyszer egy nemzetközi kongresszus résztvevőivel egy gyönyörű, meleg nyári estén, mégpedig úgy, hogy három hajó volt egymás mellé "kötözve", egy nagy és két kisebb. A kivilágított látványosságok nagyon szépek voltak. A másik alkalom télen volt, egy jó hideg februárban, de jégzajlás még éppen nem volt. Az alkalom egy születésnapi meglepetésparti volt, zenével, kajával, piálással, ahogy illik. Nehézség csupán akkor adódott, amikor jó későn visszatértünk és a hajóra vezető stég, lejtős deszka totál jegesre volt fagyva. A színjózannak nem nevezhető társaságnak a part elérése ezért nem kis nehézséget okozott, a hölgyek vihogva sikítoztak, amikor a tűsarkú cipőikben csúszkáltak, a fagyos korlátba kapaszkodva. Többen eltanyáztak, de nem esett senki a vízbe. Jó kaland volt.
Ma valahogy eszembe jutott a duni pesti hajókázás, amit imádok, este, mikor minden ki van világítva és még a szörnyen randa nemzeti szinház is jól tud kinézni. A kérdésem az, hogy miért fordulnak csak egyszerüen vissza a Margit sziget csúcsán túl a hajók, miért nem jönnek vissza a másik oldalon?
Valamikor az egyik szakácsnak mániája volt, hogy apró halakat paprikás lisztben megforgatott és nagyon átsütötte. Ettük, mint a ropit. Halálosan meg kellett fenyegetni, hogy hagyja abba. Egy idő után az egész hajón kiirthatatlan olajos, égett büdös volt.
Mi is szeretjük a halat, főleg azóta, amióta afrikai harcsát lehet kapni nálunk is. Könnyű kifilézni - mert a szálkákat utálom - sütve több formában is szokta a feleségem csinálni. Ezenkívül zseniális a halászléje, mert az átpasszírozott daraboktól sűrűbb, főleg ha még ikra és tej is kerül bele.
Ugyan soha nem pecáztam, de nagyon szeretek vízparton őlni és csak bámulni a vizet, a tengert különösen. Kimossa a látvány az agyamat. Gondolom a pecásoknak is csak ürügy a bot. Tulajdonképen szeretnek meredni a semmibe, mert az jó. De a halat is szeretem,különösen ha jól van elkészítve.
És, sokat segítettem fenékhorgot sajttal felrakni. Egyszer jött reggel a boocman, hogy nem találja a fenékhorgot. Nem, mert nem raktam le. Miért? Mert jobb szeretem a sajtot, mint a halat és megettem. Vagy kerítő, netán dobóhálóztunk. Nem pecázott ott senki.
6 kg málnából lesz lekvárom unokáknak. Szeretik, amit csinálok. A tavalyi árhoz képest nem is emelte hölgy az árat. És a lekvárnak való kilója ma már elfogadható::))1500 /kg.
