Viszont egyik órás verzión sincs eredeti hátlap, valamint egyiken sincs az óraszerkezet alatt lévő váltókapcsoló, amivel az ébresztést lehet ki- és bekapcsolni.
A most vásárolt példányon minden megvan, úgyhogy most már 4 rádióból csak összefaragok egyet :o)
Hát, igen vannak ilyen dolgok. Az órák esetében ritkábban, bár megjegyzem, de facto kinyithatatlan tokkal is volt már szerencsém találkozni... Izzadós volt a tulaj, sosem tartotta karban, belső tömítésű (a menetek alatt szorította rá a fő tömítést a peremen menetezett hátlap a tokra) volt, a menetek totálisan összerozsdásodtak, és eljött a pont, amikor kész, vége, az óra nyithatatlanná vált...
Mikroszkópok, optikai műszerek. Ezeknél elvileg gondoltak a szervizelésre, a gondot azonban az előző szervizesek okozzák leginkább.
Teljesen általános, hogy mindent is telenyomtak zsírral - ész nélkül. Ezek a régi, több évtizedes zsírok úgy ragasztanak, mint a legjobb fémragasztók. Ráadásul valamiért szerették ész nélkül izzadásig húzni mindent, még, ha a világon semmi sem indokolta azt.
Rengeteg speciális kulcs kell, azokat le szoktam gyártani. Azokkal többnyire sikerül a szerelés, bár volt olyan mikroszkópom,amiből annyira nem tudtam kibontani a fókuszáló mechanizmust, hogy végül az egészet belemerítettem egy liternyi petróba, és felraktam a rezsóra. Hatvan fokon két óra után nagy nehezen megindult.
Viszont szinte minden ilyen rögzítőelemnek van valamilyen lazulás elleni védelme - na azok szoktak ilyen pirinyó csavarok lenni. Azzal kell kezdeni, de mindig áldást mondok, ha simán kijön mind.
Most is van egy mikroszkópom, aminél egy hengeres anyát az istennek se bírok levenni, pedig esztergáltam hozzá két alu serleget is, amit ráhúzok, fel van réselve, és két hatalmas vizes fogóval próbálkoztam letekerni. Nincs rajta semmi, amibe kapaszkodni lehetne, elfordul rajta a serleg. Félretettem, mielőtt eltöröm, mert nagyon szép darabja lenne a gyűjteményemnek,és évtizedek óta csak most sikerült szerezni egyet.
Ezek többnyire nem játszanak. Például egy sliccelt hernyócsavar esetében a létező legóvatosabban kell eljárni, mert ha valamiért nehezebben indulna meg, és előtte a csavarhúzó szétfeszíti a sliccelést, akkor annak sanyi, úgy beleszorul a furatba, hogy ki nem veszed onnan.
Melegítéssel óvatosan kell bánni, mert gyakran üveg van a túloldalon, vagy valamilyen kristályos anyag, ami prizmát, polárszűrőt, stb. alkot. Egy pákával simán meg lehet repeszteni, vagy, ha ragasztott, több elemes darab,akkor részben szétválik, és vége.
Persze, így van - csak ez sem változtat semmit azon a problémán, hogy a mechanikus órák meg összetettebb szerkezetek, amelyeknek papírforma szerint 6-8 évente teljes szétszedésre, kitisztításra, újra kenésre - SZERVIZELÉSRE - van szükségük - vagy jön végül az az állapot, amiről itt most beszélünk.
És ezen sajnos semmilyen empátia meg segítőkészség sem tud változtatni - az nem fog kézrátételtől vagy valami filléres bűbájtól megjavulni. Ahogy írtam volt - ez praktikusan most egy olyan autó, amit sosem tartottak karban, nem szervizelték le, nem cseréltek rajta olajat, vezérlést, semmit, mentek vele, ameddig egy nagy füstfelhőben meg nem állt...
És most az lenne az elvárás, hogy menjen újra, de még annyiba se kerüljön, mint ha simán csak olajat-szűrőket-szíjakat kellene cserélni... Én erre nem tudok semmi biztatót mondani.
Pontosan miket szerelgetsz? Műszerekkel, főleg repülőgép-műszerekkel rendesen jártam én is úgy, hogy csavarok oldhatatlanok, nem is arra találták ki őket, kaptak még csavarrögzítőt is gazdagon - valójában nem számoltak a konstrukcióknál oldhatósággal, javíthatósággal, nem volt szempont.
Az órás vonal abból a szempontból mindenképpen kellemesebb, hogy ezeknél az óráknál már valamilyen szinten a kezdetek kezdetétől számoltak a szervizelés feltétlen szükségességével, és amelyik konstrukciót nem eleve egyszer használatos/eldobható kivitelűre szánták, az oldható, szerelhető, javítható, az nem kapott lerögzített csavarokat, szegecseket, beütött kötéseket. A műszerházaknál, de még a repülőgép-fedélzeti órák házainál is találkoztam én is nem egyszer megbonthatatlan csavarokkal, amiket végül csak kifúrni lehetett, vagy jobb esetben fogóval kijöttek elnyíródás nélkül, de a csavarhúzó szentelt vízbe mártva sem ért semmit...
"...és ezek a szettek sem filléresek sajnos......" - úgy van, és ez még csak az órára is igaz, amihez egyéb kiegészítők is szükségesek
. És nem is beszélve arról hogy az éves jelentős lemorzsolódás mellett a hagyományos órába 25 Ft egy versenygyűrű, ami elvész a galambbal együtt, míg az elektronikus órához 1000Ft körül arulják galambonként. - amiből évente tucatszám veszhet el....
Nekem az a problémám az "élezéssel", hogy amiket használtam eddig, azok nem letörtek, hanem szó szerint inkább elcsavarodtak. Abban a pici méretben egy elcsavarodott hegyet újraköszörülni kínlódás,és utána még rosszabb.
Törni nem szoktak.
Próbáltam fúró hengeres szárrészéből is, na azok törtek, de olyan kis erőhatásokra is,ami miatt nem próbálkoztam vele tovább.
A különbség ugye az órás és az én felhasználásomban, hogy nálam kitettek a csavarok, koszolódnak, kopnak, összekenik őket, a készülék takarításakor vegyszerek érhetik, stb. Van olyan is, amikor a gyár letapasztja a finombeállító csavarok fejét egy süllyesztett fészekben színig, valami gyurmaszerű cuccal. Ötven év után aztán ez alól kivenni a csavart nem gyerekjáték.
Egy bezárt órában ehhez képest steril a környezet.
Hát, ezt passzolom... Az a helyzet, hogy feszegetős-nyomorgatós-kapargatós feladatokra (sajnos van bőven ilyen is) külön csavarhúzókat használok/köszörülök, jellemzően elkopott-elfogyott kis HSS fúrószárakból - azok igen merev anyagok, de így is gyakori a pengék töredezése, de ezekért nem kár.
Az ilyen finom, jobb minőségű csavarhúzókat a "normális" dolgokhoz használom, és nyilván igyekszem kímélni is őket. Az biztos, hogy valami igen jóféle kemény-szívós szerszám-acélból van ezek hegye, nem "serbli". De igazándiból, ameddig el nem fogynak - én folyamatosan köszörülöm utána a csavarhúzókat, olyan nincs, hogy "tönkrementek", legfeljebb újra kell őket élezni, betétezni.
Nem, sokszor így áll meg egy öreg óra - megy látszólag szépen (valójában már csak kínlódva, gyötrődve, de jár - a Graham ingajárat illetőleg a svájci horgonyjárat jellemzője pedig az, hogy még elfogadható-értelmezhető pontossággal szokott akkor is járni, amikor már épp, hogy csak van emelés, már alig van a billegőnek lengésszöge, már csak "hálni jár belé a lélek") - aztán megáll.
És még a jobbik eset, amikor a kosz, a beállt kenések miatt esett a kritikus szint alá a nyomaték - nem a kopások váltak túlzottá.
Sajnos ez van, és nyilván tűnhet olcsóbbnak inkább másik órát venni - csak az a baj, hogy arra sincs garancia, hogy az bármivel is jobb állapotban lesz... De ilyen hagyományos mechanikus galambász versenyórát már nem gyártanak, a mai módi kis USB-s leolvasóba tehető "okosgyűrű" a galambnak, megfelelő appal kiegészítve, de ezek a szettek sem filléresek sajnos...
Értem. - azt hiszem. :) Köszönöm a választ! Amúgy nem talátod furcsának, hogy tavaly óta, mióta vettem (és előtte is, mert egy társamé volt az egyesületben, és szemem előtt használta minden héten), folyamatosan járt, midnen gond nélkül végig a hetet, most meg már csak a "C-szakaszban" hajlandó?! Nem túl hirtelen ez az átmenet, hogy 2 hete még végig járt, most meg cak a C-ben jár? Mivel az a görbe egy szigorúan monoton növekvő tendenciájú... Nekem - amatőrszemmel - gyanús itt valami.- mintha a rugónál akadt volna be(ki) valami.... (De-de, nekem a 40-50eFt ezért a javításért mr a "világvége" lenne(majdnem ennyi a rokkantnyugdíjam), ahhoz képest, hogy 15-20 eFt-ért másikat lehet venni. Ezzel talán nem volt szerencsém, ... másikkal, meg... e én azért jobban örülnék neki, ha ebbe tudnék lelket lehellni.)
Az órád azért áll meg, mert már olyan gatya fizikális állapotban van a mechanika, hogy a rugó extrém nagy nyomatékú teljesen felhúzott szakaszában tud csak elkalimpálni, de a normál nyomaték mellett már leáll. Ennek bármiféle további erőltetése csak károsodáshoz vezet - alkalmasint még nagyobbhoz, mint ami már úgyis megvan...
Amúgy így néz ki egy random órarugó nyomaték-görbéje:
No ebből a te órád a C-szakaszban még eljár, miközben jó állapotban járnia kellene még az A-szakaszban is. A kilincset ennél leengedni még a szerkezetet részben megbontva sem fogod tudni, mert érdekes megoldással egy, a rugómag tengelyére felfeszülő önbehúzó rugó az ellenkilincs. Leengedni csak úgy lehet, hogy ha kiszereljük a betétjáratot a szerkezetből, és hagyjuk lefutni.
És értem én, hogy anyagiak meg minden (bár kertelés nélkül - ha galambászkodsz, az a hobbi is kerül azért pénzbe, és a mai világban 40-50eFt, amennyiből hozzányúlnak az órádhoz - már, ha találsz erre egyáltalán vállalkozó szakembert manapság, ami már nem is biztos - azért nem világvége), de praktikusan egy besült motorú autó előtt állsz, amin már kizárólag a motorgenerál segíthet, de ezt te meg akarod úszni, merthogy sokba kerül... Akkor vagy el tudod végezni a generált magad is (de ugye ez is egy szakma, és pár jó tanács kevés lesz hozzá - és a munka elvégzéséhez elengedhetetlen megfelelő szerszámok-eszközök, vegyszerek-kenőanyagok beszerzése kapásból a többszörösébe kerül a szervizelésnek) - vagy így marad...
Igyekszik az ember segíteni, de ez az óra a tipikus példa arra, hogy miként végzik ezek az eszközök karbantartás hiányában. És gond az is, hogy egy ilyet megjavítani-szervizelni jóval-jóval nagyobb munka annál, mint amit az ember akár a szűk baráti körében is szívességi alapon bevállalhatna. Adott esetben akár több napos munkáról beszélünk...
Persze, megértem én, és el is fogadom, hogynem hiába ez is egy külön szakma, csak anyagiak híján, próbálok magamban érezni elég kurázsit, meg szellemi kraft-ot, hogy rááldozva az időt, talán magam is megoldhatok. Egyelőre megpróbálom használni a régi órámat, aztán majd meglátom... míg ennek meg nem oldódik a helyzete. Ami ezzel a várakozással aggaszt, hogy így viszont olyan 80%-osan felhúzott állapotban megállva marad, és ez hosszú távon esetleg kifáraszthatja a rugót. van mód rá, hogy valahogy oldjam a rugó feszítettségét, vagy valahogy "kényszer-lejárassam" az órát? - ez utóbbira azt már kitapasztaltam, hogy, ha folyamat vége felé közelebbi fogaskerekeket kézzel próbálom a rugó dolgát kisegíteni, akkor simán jár tovább(vagy gyorsabban is, ha erősebben), illetve azt találtam ki, hogy a percmutatóra függesztettemfel egy kb 20-30 dkg-os súlyt fonállal, ai a kb 1-5 számtartományban, oylan 120 fokban tudja "járatni". Viszont ezek az órák teljes felhúzás mellett, akár 1 hétig is elketyegnek, én meg 20 perces tartományok járatásával, majd 500-szor akasztgathatnám újra rá a kis súlyt. Az jutott még eszembe, hogy vékony damilt erősíthetnék még a rugó dobjára körbe pár menetben, és arra egy bagyobb súly, esetleg segíthetne. Szerinted, használható ötlet? (Gondolom, a szétszedést is úgy szokták a szakik, hogy előtte a rugó teljesen nyugalmi, feszítetlen állapotban van, tehát a "lejáratás" mindenképpen ajálott, és akkor minkább előbb, mint később, ha majd szétszedetik, mert, akkor addig nem fárad a rugó.)
Jajj... Ne hari, de az első reakcióm ezt olvasva az volt, hogy miért kérsz tanácsot egy szakmai fórumon - ha úgysem fogadod el, ha nem azt mondják, amit hallani szeretnél???
A nyomtató számlapot hiába tisztogatod így, sőt, meglehet, hogy pont ezzel érted el, hogy a festék/indigó maradékait a tengelyek mellé kicsit feloldva bepasszíroztad, és végül megszorultak. Betettem pár szervizeléskor készült képet ilyen órákról - az egyiken látszik egy más féle, de hasonló felépítésű Isgus nyomtató-számlapja, a másik egy Pragotron, ami viszont a tiéd kvázi klónja - ezt a szerkezetet nem lehet egyben tisztítani, semmilyen óraszerkezetet sem lehet egyben tisztítani, szét kell szedni, és tisztító folyadékban (szappanlúg) alaposan kiáztatni, sokszor fizikálisan is ki kell a csapágyakat tisztítani, utána újra kenni. Vagy csak idő kérdése, hogy megálljon. A hajtórugó házában olyan szintű lekvár maradt mára a kenésből, hogy semmi meglepő nem lenne abban sem, ha a rugó egyszerűen összeszorulna felhúzott állapotban, és nem lenne képes a nyomatékát leadni - teljesen hétköznapi probléma elhanyagolt, sosem pucolt régi órákon.
Ami a hitelesítést illeti: ezek az órák eleve nem kronométer pontosságúak, de a szépen kövezett zsebóra-igényességű betétjárataikkal általában egészen tisztességes pontosságra képesek - ameddig jól karban vannak tartva. Elhanyagolva viszont már napi akár 10-20 perces eltérésekkel is képesek kalimpálni, ami versenyóraként már megkérdőjelezi a használhatóságukat. Ha csak egy órát használnak a versenyen - nem értek a galambászathoz kb: semmit sem, ezt azért előre bocsátom, de feltételezem, hogy nálunk viszonylag kisebb versenyek vannak, nem több száz galamb röptetésével, tehát egy óra a maga 30-32 patron-fészkével elégséges lehet) - akkor ez még nem gond, hiszen az egymáshoz képest mért idők így is értelmezhetők lesznek, legfeljebb nem lehet hiteles abszolút időkről beszélni. De ha ennél több "versenyzőt" kell összehasonlítani - akkor hiteles és ellenőrzötten összehangolt órák kellenek, amelyekhez már elvárás, hogy hitelesítve legyenek.
Az óra teljes és aprólékos szétszedése, szakszerű kitisztítása, szükség esetén a kopások javítása majd megfelelő anyagok felhasználásával történő kenése nélkül pedig nem beszélhetünk javításról-szervizelésről, legfeljebb kis hályogkovácsolásról. Mint amikor a kopott kakukkos órát kifújják WD40-el, majd ráakasztanak egy kétszer akkora súlyt - és lám, az óra még akár 1-2 évig is eljár, ergo "megjavították" - az eredmény viszont a végén valódi gazdasági totálkár, javíthatatlanra kopik az egész, pontosabban javítható, csak lehet venni három új kakukkost abból, amibe ez kerülne... A mechanikus óra éppúgy egy gép, mint mondjuk egy autó, és most képzeld el azt, hogy nem szervizeled a kocsidat, ha már nagyon nyikorog-nyekereg itt ott, meglocsolod olajjal, utántöltöd a motorból elfogyót is, és csak mész-mész vele, míg végül egy nagy csattanás után bodor füstfelhőben megáll az út szélén. Utána hiába várod, hogy egy mezei olajcsere után megint jó legyen - könnyen lehet, hogy bontó lesz a vége...
"...segédszámlapokat - szinte biztosra vehető, hogy csúnyán el van már szennyeződve... - és nyilván ez nem történt meg." - a valóság az, hogy tavaly vásároltam/vettem át ezt az órát, és az első dolgom volt, hogy a számlapot fogkefével, némi alkoholos oldat segítségével alaposan letisztítottam, aminek eredménye a papírnyomatos is szépen látszott. Azzal nemigen lehet sok gond, talán csak a tengelyek mentén. "...és egy ilyen hitelesítés emlékeim szerint 2 vagy 3 évig volt érvényes..." - hát, nekem van egy másik "Junior" típusú kisebb, szintén mechanikus órám, amivel kb 30 éven át versenyeztem/használtam minden évben, és egyszer sem járt szervízben, én takarítgattam 1-2 évente, illetve vigyáztam rá. Talán csak annyi baja volt, hogy kicsit elkezdett késni. (Annak viszont sajnos, egyébb baja lett.)
"A mai világban az a sajnálatos, hogy egy ilyen óránál egy korrekt, alapos szerviz már gazdasági totálkár..." - na, igen, ezért ódzkodom én is ettől a megoldástól (Az említett összeg feléért vettem.). Bár, sejtem, hogy helyre lehetne hozni szakemberrel, de azt sajnos nemigen engedhetem meg magamnak, és ezért szeretném magam megpróbálni a javítást.
A rugóház kenésnél szintén a tengely kenése a cél? A többi esetben én az elérhető tengelyek végeihez próbáltam eljuttatni a műszerolajból (illetve a fogaskerekekre is). Azt ki lehetne fejteni, hogy miért "inkább ront" inkább szétszedés nékül kenni, mint nem kenni? A tengelyek valamelyik végöknél "állnak a szerelő lapon, merjem megbontani valamelyik oldalról a szerkezetet, vagy ez nagyon kockázatos tapasztalat hiányában?
Egyébként én is ezzel a Praktikeres XLT400-assal kezdtem (ami tökugyanez, fizikálisan ugyanez az eszterga, csak más színűre mázolva...), de nekem meg olyan pechem volt, hogy pár órás használat után szó szerint fizikálisan leégett az elektronikája "csak úgy" (éppen még terhelve sem volt !!), de olyan szinten, hogy testzárlatos lett, és a fi-relét is leverte, visszakapcsolhatatlanul.
Visszavittem, és nem tudtak adni sem helyette másikat, sem javítani, visszafizette inkább a Praktiker - akkor vettem a Hyundait, ami viszont azóta is szépen működik.
De, ha a mostani tapasztalataimmal vennék újonnan, akkor direktben vennék kicsit erősebb motorú (már 750W-al is kínálják) és komolyabb inverteres, jobban "finishelt", precízebben beállított kivitelűt Kínából.
Ami nagy előny - minden kapható hozzá a neten, csapágyak, ágyazat, kiegészítők, motor-elektronika, meghajtás - akármi. Ha valami megadná magát, simán pótolható, szervizbe sem kell vinni. Egy régi TOS eszterga hiába precízebb-erősebb kisgép, nincs hozzá semmi - mellesleg épkézláb állapotban már drágább is...
Én vagy ötféle leszúrókést rendszeresítettem, pengést, lapkást, ferde végűt, egyenes végűt, karbidot, gyorsacélt - a bronzba MINDEGYIK BELERAGAD. Sem nem elég erős, sem nem elég pontos ehhez ez a kis eszterga. És ilyenkor leveri a biztosítékot is, bár én már a biztonság kedvéért a nagyon gagyi és nehezen hozzáférhető gyári biztosíték-tartót kicseréltem egy kivezetett külsőre, és 5A helyett 4A biztosítékokkal járatom, amiből meg van egy marék tartalék - már csak nagyon ritkán fordul elő, hogy elakad az eszterga (zöldfülű koromban sorozatos volt), általában akkor is valami "egyéb" ok miatt - de ez nem megy... Alunál is problémás (az is kenődik, és én közgyűrűket aluból is esztergálok), de nagyon élesre-hegyesre köszörült gyorsacéllal azért lehet alut leszúrni. Rézzel, textilbakelittel nincs gondom, acélt meg még sosem kellett leszúrni vele.
A problémát, mint írtam, végül is megoldott az amúgy szintén "barkács-kategóriás" kis Steppach szalagfűrész, amihez viszont készíttettem acél befogó pofákat, amivel stabilan és pontosan tudom a csöveket tartani sima merőleges levágáshoz.
Tokmányt én is rögtön cseréltem rajta, mert a három pofás nekem eleve alkalmatlan (óratokot hárompofásba nem lehet befogni...) - meg bordásszíjat és meghajtó-kerekeket is cseréltem rajta - de ezen túl mechanikailag nekem a gyári állapotában van, és így is megfelel. Vettem hozzá forgócsúcsokat - nekem a bronz csődarabok előmunkálásához kell betámasztásnak, és ehhez eléggé pontos. Fúráshoz is megfelelő, és 2mm alatt úgyis az órás esztergában fúrok. Leszúrni nem nagyon lehet vele, ahhoz nem elég erős és pontos gép, viszont a bronz leszúráshoz amúgy is annyira para dolog, hogy vettem hozzá inkább szalagfűrészt, és azzal sokkal vidámabb a történet... :)))
No, szóval ez olyan hivatalosan "barkács" kategóriás kisgép, és végül is, használható, miközben az egyértelmű, hogy nem valódi ipari masina.
Azért annyiban árnyalnám, hogy tényleg létezik az a szerszámgép-kategória, ami ipari szintű, folyamatos terhelésre nem igazán ajánlható (akkor elég gyorsan elhasználódik), de ettől függetlenül érdemi munkára alkalmas - és olyan helyen, ahol nem folyamatosan kell egy-két-három műszakban dolgoztatni, de mégis szükséges, hogy legyen egy, az adott feladatra alkalmas gép - megfelel.
Nekem is itt van például ez a kis Hyundai HYD300 esztergám (ugyebár valójában ez is a kínai CK0618, mint az összes ilyen kategóriás "7/14" méretű kiseszterga...), ami szerintem tényleg nem sokáig húzná egy üzemben napi nyolc órás tömegtermelésben. De én hetente 2-3 alkalommal dolgozom rajta mondjuk fél órát (no jó, abból is megy 5-10 percet ténylegesen, a többi mérés, fogás-szerszám-váltás, beállítás, stb..) - és már évek óta megelégedéssel tudok vele dolgozni. El tudok képzelni jobbat simán - de megfelelő, érdemben tudok rajta tokokat esztergálni.
Én viszont most már szó szerint napi szinten esztergálok, és ez nekem így hasznos.
De a lényeg az, hogy nagyon úgy tűnik, hogy a kínai órás eszterga, mint alternatíva teljesen jól használható - és nem teljesen megfizethetetlen, úgy, mint a svájci új szerszámok.
Nyilván kézenfekvő régi svájci-német esztergát venni, de ez egyre nehezebben járható út. Itthon már gyakorlatilag nincs választék, pillanatnyilag rákeresve az órás eszterga témakörre magyar nyelven egy árva darab élő hirdetést/találatot sem dob fel. És ha időnként van valami, az sem teljes készlet soha, és manapság összevadászni a hiányzó dolgokat - hát, lassan lehetetlen küldetés, évtizedek alatt talán...
Pedig 20-25 évvel ezelőtt még volt felhozatal, szerszámaim jó részét én is így vásárolgattam össze - de elfogyott, végképp kihalt-kiöregedett az a generáció, akinek a hagyatékai akkoriban piacra kerültek. Az ebayon már jobb a helyzet, de ott meg egy korrektebb és komplettebb pad már igen szép pénz, milliós tétel, és akkor ezért egy erősen használt, ki tudja, milyen állapotú padot lehet venni, ki tudja, milyen állapotú kiegészítőkkel - ugyanennyi pénzért új és biztosan komplett, pótalkatrésszel-utánpótlással is rendelkező kínai már nem is annyira tűnik rossznak...
Az biztos, hogy egy kifogástalan állapotú Boley, Lorch vagy akár AZ eszterga hibátlan fittingekkel jobb, mint egy kínai - de egy kopott, hiányos régi készlethez mérten már...
Végül is, ami szerszám alkalmas a rendeltetésszerű használatra - az jónak tekinthető, és ezek ilyenek.
Nagyon masszív acél minden. A betétek is, pontosan a furatba illesztettek, emiatt elkeskenyedők - ami hátrány is, mert nehezebb lesz pótolni őket, amikor elkopnak-eltörnek és már elfogytak a sok köszörüléstől... Én a legjobban a törött HSS fúrószárakból köszörült csavarhúzóimat szeretem, azok a legjobbak - de ennek nem tudtam ellenállni...
Más: jóval nagyobb lélegzetű, de már régen pátyolgatott tervem volt a komplett kínai 77db-os órás eszterga-patron betétsor beszerzése. A 7-14mm közötti túlméretesekből már korábban vettem, és azok jól be is váltak - de ilyen teljes patronsor svájci gyártásban nincs is, sőt, korábban sem nagyon volt. Alapvetően a meglévő kb: 45db patronommal be tudtam eddig mindent fogni, de néha már jól jött volna egy-két ritkább köztes méret, meg van pár kopottabb patronom is - hát, vettem egy nagy levegőt, és az Aliexpressről megrendeltem:
Ezekhez ugye kell még behúzó is, mert a menetük M7*0.75, míg a német-svájci esztergák az M7*0.4, esetenként 0.5 menetemelkedést használják - de máshol találtam egy univerzális behúzószárat hozzájuk, aminek az egyik oldala 0.75-ös, a másik 0.4-es, így megfordítva mindkettőhöz jó és esztergáltam egy alu betétet, amivel a gyors-behúzós ágyazathoz tudom használni, így a kényelem is megmaradt. A tapasztalatok:
A kínai patronok láthatóan jóval nyersebbek, mint a köszörült-polírozott svájciak. Sőt, a 77db patronból volt kb: egy tucat, amit picit meg is kellett köszörülni, mert ugyan bementek az AZ eszterga ágyazatába, de szorulósan, nehézkesen. Gyakorlatilag mindegyik patron menetén végigmentem egyszer acél forgókefével, mert picit sorjásak voltak, és volt két patron, amin a menetet még korrigálni is kellett, mert a bevezető él sérült volt, és alig lehetett őket behúzni (konkrétan csak becsavartam őket a mentmetszőbe kézzel oda-vissza, és jók lettek). Magyarán be kellett picit fejezni az egész készletet.
Viszont: bár tartottam ettől, de a patronok igenis teljesen pontosak, egyik sem üt, egyenesen fut bármi, amit befogok, tehát teljesen jól használhatók, és minden méret kényelmesen megvan, 6.5mm-ig 0.1mm lépcsővel, 8mm-ig 0.2-vel - hát, felette 1mm lépcsővel, de ilyen méretben jelenleg svájci patront nem is gyártanak, használtan-régit néha lehet látni, arany áron... Pedig pl: koronák befogásához, szerelvényekhez, vagy nagy órás munkákhoz rendszeresen kellenek ezek is, és a lépcsőstárcsa nem mindig megfelelő megoldás. Elvileg járt volna hozzájuk egy tartódoboz is, azt mégsem kaptam meg, csak kapszulákba egyenként csomagolva a 77db patront (és külön vettem még egy 3.175-öst, tehát 1/8"-ost is, mert fúrásnál ez is egy rendre előkerülő méret, bár a 3.2-es is jó helyette, de ha már lúd, legyen kövér). Ezen először felmérgelődtem, meg is írtam a szállítónak, hogy becsapott, nincs doboz, habogott valamit, hogy a vám miatt, meg fadoboz, meg mittoménmi - de végül is már régen terveztem, hogy az eszterga fölé nagyon kellene az ablakba nekem egy millió furatos tartópolc nem csak a patronoknak, hanem a sok kis Proxxon-os mütyürnek is, mert így óriási kupi van, és örökösen kellenek a csiszoló-maró-vágó kis vackok, mindig keresgélem őket. Végül is vettem egy levegőt, leszabtam egy polcot, és fél napig fúrogattam kisebb-nagyobb lyukakat, és legyártottam a régen áhított univerzális polcomat, most hepi vagyok vele, így már nem is bánom, hogy nem küldték a dobozt, mert akkor tovább halogatom az elkészítését...
Látszólag nem olcsó a készlet (vámmal-áfával-szállítással közel ezer dolláros tétel volt), és ugye még némi utómunkálat is szükséges volt - no de jelenleg egy darab új Schaublin/Bergeon svájci patron konkrétan 100 dollár körül/felett van - egyetlen darab... Szóval ez úgy kb: tized ár - miközben a készlet teljesen használható, most már inkább ezzel dolgozom, túl vagyok vele három billegőtengelyen is - ugyanolyan használhatóságúak, mint a svájci patronok.
korrektül néz ki,bár én jobb szeretem amelyik fölülről szorítja be a hegyet,mint a hollander. ezt nem ismerem,de amim ilyen oldalsó csavaros rögzítésű,annál félreáll a hegy-vagy már tré a menete. momdjuk,50 dolcsié legyen is jó. :-)
Vettem egy ilyen csavarhúzókészletet hirtelen felindulásból:
Kwong Yuen névre hallgat, és kínai csavarhúzónak igen drága (kb: 50 dolláros tétel). Viszont ez a legjobb minőségű órás csavarhúzókészlet, amit valaha láttam. Az egyébként újként sokkal drágább svájci Horotec, Bergeon, AZ és hasonló készleteket is bőven lenyomja. Jó ergonómiájú, nagyon finom csupafém kidolgozású - és a forgó fejek mind kis golyócsapágyra vannak ültetve, amivel még ötlet szinten sem találkoztam ilyen szerszámoknál máshol.
Ez egy eléggé masszív, betétjáratos szerkezet (nekem ennek a cseh, Pragotron-féle után-gyártásából van egy), ugyanakkor forgatja több áttételen keresztül az időpecsétekhez szükséges masszív segédszámlapokat - szinte biztosra vehető, hogy csúnyán el van már szennyeződve, és ezen semmiféle kenegetés sem fog segíteni. Ezt az órát ötévente szét kellene borítani, teljesen kitisztítani, újra kenni - és nyilván ez nem történt meg. Emiatt egyébként már komolyabb kopások sem kizárhatók - és akkor egy sima szerviz nem is biztos, hogy elég.
A "fénykorában" versenyóraként eleve csak úgy lehetett használni, hogy frissen leszervizelés után hitelesítették, és egy ilyen hitelesítés emlékeim szerint 2 vagy 3 évig volt érvényes, utána szervizelés-hitelesítés megint...
Az ráolajzásos "felélesztést" egyébként jobb is nem erőltetni, mert kopott és elszennyeződött óránál ideig-óráig működhet, viszont még jobban kopik...
A mai világban az a sajnálatos, hogy egy ilyen óránál egy korrekt, alapos szerviz már gazdasági totálkár, nehezen szerelhető, összetett mechanika, teljesen szétkapni és korrekt módon kipucolni kétnapos munka, ha még hibák, korrigálandó kopások is vannak, még több idő - ezt már a "nyugdíjas órásbácsi" sem csinálja meg, nem, hogy ötezerért, de már huszonötért sem...
A műszerolaj egy ilyen óránál jó lehet pl. a rugóház kenésénél.
Egy óra szervizelésénél a kenési helytől függően 2-3 féle olajat használunk.
De most elsősorban nem az olajról van szó, hanem arról, hogy szétszerelés és egy alapos tisztítás nélkül nem lehet, nem érdemes olajozni, mert nem javít, hanem inkább ront a helyzeten. A fogaskerekeket pedig nem kenjük, csak a tengelyeik csapágyait.
Köszönöm a választ! Arra én is gondolotam, hogy esetleg segíthet rajta egy kis kenés, ezért aztán (szétcsavarozás nélkül, azt nem mertem) műszerolajat próbáltam a tengelyekhez és a fogaskerelekre juttatni. Ám, az egyelőre nem segített. a műszerolaj jó választás volt?
Én sem vagyok órás, a galambászat meg pláne messze van tőlem, de pl. az STB órából már volt régebben a kezem alatt.
Precíz svájci jószág, de mint minden mechanikus óraszerkezet igényli az 5-6 évenkénti szervizelést.
Ha ezt nem kapta meg az utóbbi években, akkor jó eséllyel kezd "beállni", azaz a kenőanyagok kiszáradtak, besűrűsödtek.
Valószínűleg most jutott el addig, hogy már a főrugó, a rugóház magtengelye és más tengelyek elkezdtek berágódni és ezért produkálja a rövid járási időt.
Célszerű lenne felkeresni egy olyan órást aki vállal még asztali és fali órákat és egy teljes szervizt megcsináltatni.
Üdvözletem! Nem vagyok órás, és órához értő sem., postagalambász vagyok, és van egy mechanikus stoppoló órám(STB). Ami egyszerűen megállt, és csak a teljesen felhúzott állapotában hajlandó járni pár órányit, majd megáll. Olyan, mintha hirtelen elfáradt volna benne a rugó, mert kisrásegítéssel tovább is hajlandó járni. Viszont nem értem a hirtelen változást, mert pár nappal korábban még szépen lejárta az 1 hetes időtartamot is, most meg csak pár órányit. lenne valami ötlet? Mnt mondtam, nem vagyok órás, de vannak szerszámaim, és, ha egyszerúen megnézhető, vagy szerelhető dolog lenne az ötlet, azt megpróbálnám magam. öszönöm előre is!
Az Aliexpressről vettem egy ilyet, Aliexpresses vonalon verziótól-kiszereléstől függően kb: 8-14eFt tokkal-vonóval:
Meglepő, de nem is használhatatlan. Androidhoz a közismert "Watch Accuracy Meter" programot használja, PC-hez vagy iOS-hez a TimeGraphert (mind ingyért letölthető hozzá). Nem minden androidos eszközzel lehetett párosítani, Lenovo tablettel például egyszerűen nem megy, a tablet nem tudja energiával megfelelően ellátni, kérdés, ez kinek a hibája - de ami mobillal próbáltam, azzal jó volt. PC-hez mindenhez rögtön jó, és a TimeGrapher többet is tud, de ugye helyhez kötött.. Már van belőle egy 4.0 és egy 4.5 verzió is, az utóbbi érzékenyebb tényleg.
Fő műszerként legfeljebb hobbistának ajánlanám, de szerkezetet, zsebórát is be tud fogni jól, és az érzékenysége rendben van, a mobiltelefon a saját mikrofonjával az órák zömét nem "hallja", de ezzel a kis kütyüvel lehet vele dolgozni, és a felső árfekvésben már van forgatható műanyag állványos kivitel is, de szerintem annak nincs sok értelme, oldalára lehet ezt így is állítani.
Arra viszont nagyon jó, hogy egy öklömnyi csomagban mindig a táskában tud lenni, ha valahol esetleg óra-méregetésre kerül sor - a mobil meg úgyis kéznél van.
Tippre 1930/40-es évekbeli ezüst Stowa. Sajnos egy nem különösebb ritkaságnak számító műtárgy, ennek megfelelően sem ára, sem igazán piaca nincs. Ebben a mostani állapotban szó szerint az ezüst árát jó, ha megkapnád érte, valószínűleg azt sem (lazán lehet, hogy a Vaterán 5 ezerért is hiába próbálnád eladni, az eBayon 50-100 euró körül kínálnak efféle, de működő-szép állapotú zsebórákat, viszont, ha kicsit elkezded figyelni őket, akkor hamar rájössz, hogy mozgás nincs, nem veszik meg őket).
Ugyanakkor a leszervizelése, optikai rendbetétele (tisztítás, tok polírozás, ilyesmi) 20-30 ezernél kezdődne, és nem kapnád meg érte utána ezt az összeget. Ha személyes/családi emlék, tedd el ebben az állapotában, az a legjobb. Kis Sidollal megnedvesített ronggyal te is szépen fel tudod fényesíteni, és akkor legalább a lelkednek jobb...
Kis segítséget kérnék. Pakolászás közben megtaláltam egy régi órámat. Nem működik rendesen. Rövid ideig jár,azután leáll. Lehet megjavítatnám. Viszont ha sokba kerülne,akk inkább eladnám. Nem tudom,hogy mennyit érhet kb. Ehhez kérnék segítséget.
Hát... Az a baj, hogy ez olyan dolog, mint azt mondani, hogy "igaz, hogy öt éve nem szervizeltem az autómat, olajat sem cseréltem benne ötven ezer óra, de tessék, pöcc-röff indul, megy, minek erre költeni" - aztán amikor egyszer egy nagy füstfelhőben szépen megáll az út szélén, akkor annyi, ott már nem szervizelés lesz, hanem komplett motor-váltó, meg minden generál, ami rögtön valódi gazdasági totálkár lesz, és a kocsi roncstelepen végzi.
Abban az órában réges-régen semmi sincs már, csak kosz, szinte garantált, hogy ha befotózzuk a horgony emelősíkjait, szép mély bemaródások lesznek rajtuk, a csapok egy része már lötyög-kotyog, a furatok oválisra kikoptak - de robusztus, nagy szerkezetek, mennek még. Meglehet, még sokáig.
De amikor ezek után egyszer megáll... Amíg még korrekt módon működik, addig egy rendes szervizelés, újrakenés biztosítja azt, hogy ha a már meglévő kopások nem is tűnnek el, nem nőnek gyors ütemben tovább, és legalább 6-8 évente leszervizelve az órát még nagyon sokáig működőképes is maradjon a szerkezet. Vagy meg lehet várni, ameddig megáll, de utána van sansz, hogy minden szakember azt fogja mondani, hogy ez már javíthatatlan - illetőleg megoldható, de tessék szépen leülni és megkapaszkodni, mielőtt árat mondok, mert abból bármikor vesz a piacon öt-hat másik ilyen órát...
Nyilván, ha tényleg dísznek szánod, és nem akarod rendszeresen használni - akkor nem érdemes rá költeni. Ha viszont folyamatosan használni akarod - nos, akkor ez egy gép, és mint minden mechanikus gépi szerkezet karbantartást igényel.
Ennyi. A szerkezet pontos szemrevételezése nélkül a világon semmit nem lehet mondani róla, még a korát sem egyértelmű belőni, mert kiköpött ilyen kinézettel mondjuk az 1870-es évektől úgy az első világháborúig folyamatosan készítettek órákat.
Ha réges-régen nem volt karbantartva, akkor nem célszerű járatni, ugyanakkor egy ilyen korrekt szervizeltetése - pláne ilyen fellelt, nyilván fülig koszos-elhanyagolt állapotban - nem 10-20eFt lesz... Megkockáztatom - az óra értékének a nagyságrendjében (pontosan ezért nem túl nagy értékek egyébként ezek az órák, pont ezért...).
Ha szobadísznek van szánva, akkor a topictárs által ajánlottak követendők, manuálisan alaposan kitakarítani, esetleg sellakkal fényesíteni a tokot (de már egy alapot takarítás, a fém részeknek Szidolozás, a fának bútorápoló is látványos eredményt ad), és örülni neki. Hébe-hóba akár be is indítva.
Nincs szándékom. Mindössze talán a kormeghatározáshoz kérek segítséget - szerintem 1890-1910 körüli lehet, tekintve a szecessziós ingát. A gyártó, vagy eredet megnevezéséhez nem fűzök nagy reményeket, ahhoz talán alaposabb ismeretek kellenek, mint amit én fel tudok mutatni. Aztán, lehet, hogy csak elviszem egy óráshoz, gondozza egy kicsit.
Mi a szándék? Ott ketyegjen a falon, eladod, átkened shellakkal-denszesszel, szétszeded-összerakod, örülsz, hogy a tied? Esetleg kíváncsi vagy, gagyi-szuper? Biztos megmondják.
Ha még kellőképen egyben van ehhez a szerkezet, akkor elvileg a piros nyíllal jelölt ponton megnyomva a váltókart egy tűvel, felemelkedik annyira a másik vége, hogy a tengely kihúzható legyen.
Nem vitás, hogy ár/érték/minőség arányban, pláne a top-grade USA werkek nagyon "ott vannak a szeren". És ameddig a Waltham és az Elgin a karóra-gyártással is húzta, addig azokban is nagyon magas színvonalat nyomtak. A Lord Elginek simán ott vannak akármilyen élvonalbeli svájci gyártó werkjei mellett - jóval elérhetőbb áron.
Az a helyzet, hogy Elgin-kattanásom van, így elsőre nyomon voltam. Plusz Hampden és South Bend, utóbbiból még nincsen, de lesz, legalább egy werk. Ha másik USA óragyár lett volna, akkor gondolkodós-keresős lett volna a feladvány. Ez az usákok által elkövetett zsebóragyártás egy nagyon szép téma, és gazdagon dokumentált is. Hihetetlen minőséget produkáltak, bütykölgetni is nagyon jó ezeket.
Ha sikerült tényleg kihúzni a koronát, már rossz, szerencsés esetben ki tudott ugrani a rögzítőkar alól, pechesebb esetben eltörted azt...
Ezeknél a régi óráknál a Patek által levédett kettős működés (amikor a koronát kihúzva áll mutató-állításra a felhúzó-szerkezet) egyáltalán nem magától értetődő, még a korai (1920-ig kb.) karórákon is megesik, hogy nyomógombos a megoldás. Régi zsebóránál előbb mindig szemügyre kell venni, hogy a koronától jobbra vagy balra nem látunk-e még kezelőszervet a tokon, körömmel benyomható kis nyomógombot - vagy esetedben dupla fedelű óráknál jellemző módon váltókart. A kar ott van 4 óra környékén, azt a kis kiálló pöcköt kell körömmel a korona felé tolni, és ameddig ebben a kitolt állásban van, addig a mutatókat állítja a korona, ha visszatolod, megint felhúzáson áll.
A felirat egyébként annyit jelent, hogy "látható köves horgony, Breguet hajszálrugó és 16 köves, csavaros kőfoglalatokat (chaton) is tartalmaz".
A lánctalpas tolólapos orosz traktor az kis benzinmotorral berántva, majd rákuplungolva indult. A tajgában is. Az egyhengeres 2300mm-es lendkerekű Jedrassik generátorhajtó meg sűrített levegővel.
Az órásság jó. Mert nem kell aláfeküdni télen a hóban. Viszont amelyik óra üt, annak nem kell a közelébe menni. És az sem jó, amikor lesik a kiscsvar, vagy elugrik a nagyteremben a hajszálrugó. Vagy megcsinálom, megy nálam egy hétig, felakasztom a tulajnál és ott megáll mint a cövek. Van benne GPS, ott nem megy.
Nem vagy kontár, lelkes amatőr vagy, aki gyorsan tanul és fejlődik - viszont gondold végig, mennyi időt öltél ebbe bele, és mi pénzt kellett/illett volna kérned ezért, ha hivatásszerűen dolgozva, megélhetésért, munkaként végzed ezt? Gondolom magad is megriadnál a számtól... ;))
Még annyit azért hozzáfűznék, hogy ezeken a tokokon síküveg van, amit lehet szabatni, de igazándiból nem túl drágán megvehető egyszerű barkácsáruházas üvegvágó eszközökkel kis gyakorlás-próbálgatás után akár házilag is ki lehet szabni. A sporttárs által firtatott kandallóóra rámájában viszont egyedi átmérőjű, fazettált szélű és erősen domború üveg van, a síküveget konkrétan ki is ütné a ráma becsukásakor a perctengely...
Ilyen üveget csak úgy szabni már nem lehet, gyártatni igen, de azért rendelni is lehet, de ezek, ha nem is horror árúak, de már nem is igazán olcsók.
Amúgy ma már ott tartunk, hogy egy olyan "Altdeutsch" falióra fa tokjának a tényleg korrekt, minőségi felújítására, rendbehozatalára, lakkozására-politúrozására-üvegezésére állapottól függően simán kérhet 50-80 ezret egy műbútorasztalos, és akkor a szerkezettel még egyáltalán nem is foglalkozott senki.
A petróleum nagyon jó a rozsdára is. Én denszeszt és shellakkot használtam a politúr javításhoz. Az új reliefet pedig úgy festettem, hogy porfestéket vettem a htb. boltban, és elkezdtem próbálgatni a hátulján, hány réteg lesz ugyanolyan színú az új fán. A fát meg egy CNC topikos segített megcsinálni, egy másik meg a tengelyt esztergálta a toldáshoz. Az üveget meg vettem Simonsnál, leszabták, ablaküveg. Trombitaréz, stb. 3 hónap. De ezt az érdekességet megnézném, miért nem megy, ha valaha ment.
Csak a számlap elfogadható minőségűre felújítása 20-30 ezer, eredeti állapotúra-minőségűre pedig 150-200 euróért hozzák (lengyel-olasz vonal). Nagyjából 8-10 ezer egy új üveg. Ezek nem afféle bárhol fellelhető dolgok, gondolj bele, miben találsz ilyen üveget manapság - semmiben... Pótolni kell az ingát, teljesen szétszerelni, szervizelni a szerkezetet - és ha még kiderül, hogy egyéb/komolyabb baj is van...
Sokszor megdöbbentően sok munka van egy ilyen órával.
Nehéz "meghatározni", mert olyan eklektikus az egész. A tok inkább bidermeier jellegű, de ezek a mindenféle indás betétek kifejezetten szecessziósak - ugyanakkor a szecesszió koránál (századforduló) ez szerintem idősebb, inkább a XIX. század közepére lőném be valahol (nagy, fél évszázados szórással).
A gyártó meghatározhatatlan, talán a szerkezeten van jelölés, de azt ugye nem látjuk - kerek francia felesütős werk, márvány tok, gondolom jó nehéz lehet, eléggé tönkrement számlap.
Rendbe lehet hozni, még a számlapot is fel lehet újítani, pótolni lehet az üveget is, ránézésre úgy tűnik, hogy még az ingát is pótolni kell, és persze ki tudja, mi baja van még a szerkezetnek - viszont a rossz hír az, hogy ez nem fogja megérni. Igazándiból egy ilyen órát nehéz eladni, pláne jó áron eladni, a régiségkereskedésekben, ócskapiacokon némi alkudozás után pár tízezerért odaadnak egy ilyet, hiába tényleg nem gyakori, hiába valós érték valahol - nagyon minimális rá a kereslet. A csengőn ütő felesütő szerkezetet nem lehet némítani, a Clemet-járatos rövid inga nem teszi túl pontossá sem - ma már ez nem túl praktikus óra.
Ugyanakkor a teljes felújítására nyugodtan százezres nagyságú összegben kell gondolkodni.
Segítséget kérek! Itt van ez az óra, jó néhány éve nem működik. Lehet-e javítani (csak így a képek alapján kérdem), érdemes-e vele foglalkozni? Mikori gyártmány lehet, mi a márkája, ki a gyártója? A számlap előtt valaha egy üvegajtó volt, pótolható-e?
Utána néztem, korrigálok - nem, nem hiányzik, és ez nem elektro-mechanikus. Ez már kvarcóra - de a "spórolós" megoldással a már meglévő elektromechanikus órában egyszerűen kicserélték a billegőt a léptetőmotor rotorjára (és kurtítottak az áttételen).
Hasonlóképp jártam egy Prim Sport-tal...-pontosan ez a balos csavarfej adta meg magát(jelzem:-jó irányba akartam kicsavarni).
Tudod, mit csináltam??-vettem a csavarfejet, rávarázsoltam egy forrasztóón-pöttyöt, ezt addig csiszolgattam, amíg pontosan elfért a -egyébként csavaros-hátlap alatt.
A fogaskereket húzáskor nem hagyja kiugrani. icipici zsírral megkináltam a pötty tetejét, hogy könnyen "csússzon" át fölötte a hátlap, sikerült, jó lett.
Beismerem, egyáltalán nem profi megoldás, de az óra használható.
Az órás szakma hagyományai szerint - pont a balesetek elkerülésére - a balmenetes csavarokat elvileg (háromszorosan barázdálással) "jelezni illik", és nagyon sokszor ez meg is van (érdekes módon, például pont az orosz szerkezetekre jóformán általánosan jellemző is).
De ezzel együtt megesik, hogy mégsem, ugyanakkor van egy-két olyan hely, és ilyen a felhúzószerkezetben a körmös-kerékkel kapcsolódó felhúzókerék is - ahol bizony "számítani kell erre" (mert a jellemző forgásirányából és terheléséből adódóan a normál jobbmenetes csavart hajlamos lenne kicsavarni), és óvatos próbálgatással kell simának tűnő csavarnál ellenőrizni, mivel állunk szembe.
A balmenet szuper. A Lagunám főtengely végén levő csavar a szíjaknál a 2002-es gyártásnál balos, a 2006-nál jobbos. Gondolom Isten csapkodta a térdét röhőgtében. Mikor én nagy tapasztalattal a másodikhoz fogtam. ó, ezt tudom ez balos! Hát nem.
Semmiképpen nem game over, sokféle lehetőség van, de sajnos a legegyszerűbb kivételével mind komolyabb felszerelést-felkészültséget igényel...
Fogj egy hegyes varrótűt-gombostűt, ha szükséges hegyezd még tovább (valami csak akad, amin lehet, fenőkövön, finom csiszolópapíron is megoldható, ha más nincs), és próbáld meg a betört csavar csonkját a szélén bökdösve kifelé csavarni. Az esetek meglepően nagy számában az ilyen beszakadás után a bent maradó csavartest lazán áll, és óvatosan fél fordulatonként kipiszkálható.
Ha tényleg beszorult, ahogy kell - akkor ki lehet fúrni (van, hogy szükséges a menetet újra is hajtani), átmenő furat esetén van kis csavarkihajtó állvány, amivel sokszor fúrás nélkül is célt lehet érni - de ezek már mind célszerszámokat és némi gyakorlatot igényelnek, és utána persze a csavart is pótolni kell. A legbosszantóbb, amikor rugóházba szakad bele és bele is szorul, de azért abból is ki lehet keveredni.
Valódi és gyakorló órásnál/műszerésznél bosszantó, de 15-20 perces munkával mindig megoldható "rutinmunka" (egyébként ne hibáztasd magad, nem ritkán szívom meg én is, még kifejezetten felső kategóriás szerkezetekkel is az ilyesmit) - de egyébként ez a valóságban sajnos azt jelenti, hogy az utcáról beesve 10 "órásból" 9 szintén nem tud vele mit kezdeni...
[nem röhög, csendben szomorkodik.. a mutatóleszedőből és a nagyitóból is kiderülhet, hogy Level 0..] Mi van akkor, ha egyszerűen letörik, illetve leesik egy csavarfej? Game Over? Lehet, már a korábbi gazdájánál történt és visszatette 3 mikronnyi takonnyal. Tényleg nem fejtettem ki erőt, épp csak.. ahogy kell.
Bocsika, de ezek mind Breguet/Phillipst véggörbék, nem lapos hajszálrugóhoz valók. Lapos hajszálrugónál végül is egyszerű a történet - álljon a rugó alaphelyzetben feszültségmentesen, nem elnyomva semerre, a lehető legszimmetrikusabban, és a kulcs teljes állítási tartományában tengelyirányú elmozdítás nélkül fogja a rugót.
Ez egy teljesen normális középkategóriás szerkezet, bár ezekben a Cornavinokban az A150/151-en kívül Venus is előfordul (ugyanolyan kinézet mellett), de az is ugyanezen kategória. Megbízható, tartós, egyszerű szerkezetek, nem kirívóan pontosak, de nem is vészesek, teljesen szerethető órák, és szerintem kortalanul szép a megjelenésük.
Nagyon-nagyon régi, ki tudja, mit látott elfekvő készletek ezek... Ez a pótalkatrész minimum 50, de meglehet 60-70 éves, még ha érintetlennek is tűnt, láthatott már egyet és mást, lehet, hogy nem is volt teljesen új, már használták aztán visszacsomagolták, szóval ki tudja...
A nagyon sokáig egy helyben álló acéláru könnyen fel is mágneseződhet, meglehet, azért van ez is összetapadva.
De ez nem igazán ősrégi márka, bár ez a márkajel 1924 óta létezik, tehát lehet akár százéves órán is, de ha valami még régebbi dologról van szó, akkor mégsem...
Egy mechanikus karóra (aminek semmi értelme sincs, hisz a mobilod mindig pontosabb lesz nála) az autód után a következő legbonyolultabb mechanikus szerkezet amit jellemzően birtokolsz.
A szervízelésének árai is az autoó szervízek árai körül lesznek reálisan, hiszen időben kb. ugyanannyi a javításuk.
Az órásokat érdemes kétfelé venni, vannak az elemcserélők, meg vannak azok, akik javításból-szervizelésből élnek. Előbbieket megtalálod egy plázában, ők azok, akik lepattintják a hátlapot, kicserélik az elemet, visszapattinják a koszos tokra, és mehetsz isten hírével kétezerért. Utóbbiak meg sok tízezerért szervizelnek-javítanak egy órát, és ahogy korábban említetted "kihaló" mesterek. Na, náluk sorállás van mert hiányszakma, viszont újra divatba jöttek a mechanikus órák. Ennek a két halmaznak a metszete igen csekély, ők az igazi "kihalók", a sarki órás, aki valaha javított, de szíj- és elemcserélő kisiparrosá csúszott le, fali és asztali órákban cserél műanyag kvarc szerkezetet, meg vérnyomásmérőben elemet, és már el sem vállal egy komolyabb javítást, esetleg felszereltsége sincsen hozzá. Úgy pár éve találtam ilyen sarki órást utoljára, és amikor véletlenül belebotlok egy ilyenbe, a tesztkérdésem az, hogy elvállalna-e egy Molnija billegőtengely javítást? Eddig száz százalék lepattintott, jött a "nem tudja azt maga megfizetni" és hasonló csacskaságok, az értelmesebbjével elbeszélgetve meg kiderül, hogy csak akkor cserélne, ha lenne kész pótalkatrész, mert legyártani nincs szerszáma-képessége. Úgyhogy aki magas szinten javít, az kicsit sarkítva annyit kér amennyit akar, legfeljebb már nem mennek hozzá pár tízezres órákkal, eltartja őket a sok régi és új drágább óra, ami elvisel egy 100 ezres szervizköltséget is.
Zárszó! Még annyi, hogy véletlenül se itélkezzünk. Mert egy órás vajon miből él meg? A napi 5 elemcseréből ugyancsak nem. És hogy unhatja.. Talán abból a maroknyi kiváltságosból, akit ilyen-olyan okból úgy sodort az élet, hogy van 1 [42+] rohadtul dögös svájci órája, ami csillog-villog, ketyeg este a fülünkbe, lehet róla mesélni, öröklik a zonokák és fel lehet húzni naponta, ami elég menő.
Nézd, ez így van, a mechanikus óra szigorúan objektív módon megközelítve pont olyasmi, mint egy veterán autó - lehet érte nagyon rajongani, lehetséges akár a mindennapokban is használni, de szigorúan racionálisan megindokolhatatlan, nem célszerű, nem korszerű, nem is éri meg...
No, de sereg más dolog van, ami racionálisan nem indokolható - mégis fontos része az életünknek, ez egy hobbi, és akinek ez fontos, az áldoz is rá, és nem is érzi úgy, hogy ez számára kidobott pénz lenne. Nyilván másként viszonyul valaki a szervizköltségekhez egy milliós-többmilliós óra esetében is (már a belépő, "alap" Rolexeket sem kapod meg 3-4 millió alatt, maholnap már használtan is nehezen..), abba azért már "ez belefér", míg egy olcsón vett Seiko 5, vagy pláne egy pár tízezres (és az már "jobb féle") kínai mechanikus óránál teljesen racionális döntés gazdasági oldalról megközelítve az is, hogy addig használod szervizelés-karbantartás nélkül, ameddig meg nem áll, el nem romlik - és akkor veszel egy újat. Sanszos, hogy anyagilag ugyanott, vagy még előbbre leszel így.
Meg az is lehet, hogy érzelmileg komolyan kötődsz egy ilyen tárgyhoz, és ezért nem izgat, hogy rendszeresen ráköltesz 30-50-80 ezret. Végül is nem a világ vége, 5-8 évre elosztva amire évi 10 ezret nem tudsz-akarsz költeni, az nyilván nem is túlságosan fontos a számodra...
Szép ez az egész, hogy mennének 100 évig is, csak meg de.. Veszel egy órát 100.000 forintért, ami szép, meg megy, de már 10.000-ért is van olyan, ami nagyon szép, a 2000 svájci gyártó egyike készitette nagypapakorral korábban.. - aztán esetleg 30.000+ a szerviz néhány évente és kihalóban a mesterek. Nehéz ez, kell hozzá egyfajta mániákusság, no meg elengedhetetlen életközepi válság és az ezzel történő kompenzálás.
Ma már a legegyszerűbb szerkezeteknél is elmondható, hogy az a 35eFt, az nagyjából a legalja, amiért bárki is bevállal egy órát - ténylegesen elvégzett nagyszervizre. Ez még egy sima kézi húzós óránál is minden komplikáció és probléma nélkül is 2-3 órás munka, alsó hangon is milliós befektetést igénylő eszközparkkal. Egy automata-összetettebb-komplikáltabb óránál ez garantáltan csak több/többszörös összeg lehet. Szóval ahol neked 5 ezerért beveszik "nagyszervizre", ott még az is jó, ha az egyben tisztítást megkapod (ami ugye elvileg KONTÁRMUNKA, órásvizsgán íziben bukás, stb...), valószínűbb sokkal, hogy az óra szétbontása nélkül csak kiveszik a billegőt-horgonyt, megolajozzák ahol tudják a szerkezetet, átfuttatják picit így "üresen", visszavarrják, és reménykednek, hogy a vállalt kevéske 3-6 hónapos "jótálláson" belül nem hozzák vissza...
De ettől mennek aztán tönkre az órák 10-15-20 évesen, mikor 100 évig is vígan eljárhatnának, persze ha nem számolsz vele hosszú távon...
Köszönöm, akkor levonható az a következtetés talán, hogy, ha kenés nélkül megy az óra - irány egy órásmester, érdemes rá áldozni. Egyébként elég nagy a szórás nagyszerviz cimen még márkafüggetlenül is 5-35.000 forint
A horgony kivételével a járat minden kerekének csapjai kenésben futnak - a horgonynál viszont kenni kell a kövek emelősíkjait... A számlap levétele nélkül az az alatti kenési ponton értelemszerűen nem elérhetők, a billegő kivétele nélkül - mivel ez fedőköves rendszer annak csapágyait sem lehet kenni, de lehet egy órában több (akár sok) szintén fedőköves kenési pont is, akkor az az óra már a szerkezet szétszedése nélkül egyáltalán nem lesz kenhető. Kenést igényel a felhúzó-állító szerkezet, és mindenképpen kenést igényel a rugó-rugóház, ami viszont annak kivétele, és a fedele levétele nélkül nem hozzáférhető, nagyon sok esetben ez sem elégséges, a rugót ki-be kell fűzni átkenéshez...
A órás szakma ezt elég egyszerű ökölszabályban fogalmazza meg: a szerkezet teljes szétbontása és tisztítása-kenése nélküli művelet NEM SZERVIZELÉS, még akkor sem, ha átmenetileg (általában tényleg csak átmenetileg) javul tőle a helyzet. De egy mechanikus óraszerkezetet 5-8 évente az utolsó csavarig szét kell szedni, ki kell tisztítani, a megfelelő (legegyszerűbb esetben, nagy óránál is legalább 2, egy finom karóránál 3-4 féle) kenőanyaggal szakszerűen kenni, beszabályozni - ekkor lesz újabb 5-8 éves használatra biztonságosan befogható.
"A hozzáférhető kenési pontokra minden további nélkül rá lehet olajozni bontás nélkül. A gond ott van, hogy ez csak a kenési pontok kis hányada (egy 15 köves átlagos zsebóra-szerkezetből például bontás nélkül 4 kenési pont hozzáférhető így), másrészt ezek pont a kevésbé kritikusak, ami igazán fontos lenne (pl: billegő csapágyazásának kenése), az legalább részleges megbontás nélkül még elvi síkon sem hozzáférhető. Tehát azért ez autós hasonlattal élve kicsit olyan, mint rendes olajcsere helyett motormosást végezni... APT 2019 16387"
Egyébként nem minden alkohol - de amúgy igen, a sima metil-alkoholban a sellak feloldható. Alkoholos "letörlést-mártás" szokás mégis alkalmazni óraszerkezeteknél - esztétikai célból, a benzin nem oldja a vizet, bár a higroszkopikus és fajsúly-különbségek miatt a benzines mosásnál a mosóban kipergeti a résekből is azt - de nem garantált a felület "foltmentessége", egy alkoholos mártás-letörlés képes ilyet adni - de értelemszerűen a sellakkal ragasztott alkatrészeket távol kell tartani (végül is ilyen általában a horgony, a billegő vezetőköve, esetenként a hajszálrugó tőkébe ragasztása - máshol legritkább esetben használják csak).
Mondjuk a topictárs kérdése az "egyben áztatásra" vonatkozott, és ilyen értelemben tényleg akkor a legjobb tanács, hogy maximum vegytiszta, aromás mentes benzinbe szabad betenni, semmi másba - de még ebbe sem egy jó ötlet, ráadásul a benzin után garantáltan mindent újra kell kenni, mert nagyjából azonnal eltüntetni a kenőanyagokat nyomtalanul. És legalább részleges bontás nélkül nem is hozzáférhetők mind a kenési pontok...
Köszönöm a választ és azt is, hogy ennyi időt forditottál rá!! A ragasztásra sem gondoltam és a kenőanyag kimosódásra sem. A vizeltávolitás szükségességére igen.
Nem könnyű egyértelmű választ adni a kérdésre... Eleve kérdés, milyen szerkezetről van szó? Karóra-zsebóra, modernebb, antik, kicsi-nagy?
Még antik zsebóraszerkezetnél is van pár kérdőjeles pont. A billegő vezetőkövének és a horgonynak a ragasztása általában sellak, ez hőre lágyuló anyag, forrásban lévő vízben már lágyul. Elvileg valamivel melegebben folyik szét, de sellakkal fényezett bútoron is nyomot hagy egy forró vízzel teli fazék, szóval okozhat problémát.
Jóval nagyobb gondnak vélem, hogy egy buzgó-fortyogó vízbe betéve egy szerkezetet egyben, több olyan zárt rész is van, ahová a víz be fog menni, és soha nem fog kijönni. A rugóház, fedőköves részek, de a kerekek kapcsolódási pontjai, hajszálrugó is olyan pontok, ahonnan a kapillárishatás miatt még a kis tisztító labdával ("kézikompresszor") fújogatva sem szokott kijönni a nedvesség, és ez valószínűleg ezek után rövid idő alatt korróziót, peches esetben a szerkezet teljes tönkremenetelét okozhatja. Nem véletlenül szakmailag-műszakilag csak a teljesen szétszedett szerkezet mosóban tisztítása a megfelelő, és itt is ugye a szappanlúgos/Elmás tisztítás után előbenzines majd alapos benzines átmosás szükséges, hogy víz alapú tisztítószer sehol ne maradhasson, mert az nagy eséllyel fog problémát okozni.
Ha már mindenáron fertőtleníteni akarod így a werket, tedd tiszta (nem aromás, mert a sima mosóbenzinek, higítók is oldják a Sellakot, egyes műanyagokat is - kapható teljesen tiszta és aromás mentes - rá van írva - foltbenzin a legtöbb festék/vegyiboltban, az jó) benzinbe, vagy szintén teljesen tiszta, 100%-os, vízmentes patikai alkoholba.
Viszont utána újra is kellene kenni, mert kioldják a kenőanyagokat...
Számlappal együtt meg eleve ne fuss neki, egyedül az antik porcelán számlapok, amelyekről biztosra mondható, hogy tisztítószerek nem támadják meg - minden más esetleges.
Elméleti kérdésem lenne. Ne átkozzatok el. Mi történne abban az esetben, a kifőznék egy csupasz werket? Nem gasztronómiai, hanem virológiai szempontok vezérelnek. Van benne nem-fém, illetve nem-műrubin alkatrész?
Igen, szerintem is stimmel. Mindazonáltal ez nem igazán hálás terület, ezek zömükben igen egyszerű, vacak szerkezetek, rettenetesre lelakott állapotban, sok munkával, sok költséggel lehet őket újra normális működésre bírni, és persze túl jók akkor sem lesznek - hiszen már új korukban sem voltak finom és pontos szerkezetek...
A régiséges topikba való, tudom, de az gyakorlatilag halott. 15-20 évig nagyon jól működött, pár éve viszont nagyon akadozik. A hozzáértők mind eltűntek. Nagy ritkán kérdez valaki, de 90%-ban nem érkezik válasz. Nagyon kevés az élő, pörgős topik. Ha így halad tovább, akkor a fórum napjai meg vannak számlálva. Sokan mennek át a facebookra.
Fene tudja, mindenesetre órát nehéz belelátni, valószínűbb, hogy mindig is valami lámpaféle volt. Nem igazán a topic profiljába vágó műtárgy, én sem értek hozzá.
Én 20-30-as éveket tippelnék, a szerkezet szerintem nagy eséllyel vagy pótolt-cserélt, vagy hiányos, a látható kezelőszervek meg a hátlap nem teljesen passzolnak.
Köszönöm a leírást. Csak a Citizen szerviz foglalkozik vele, a Bástya mozi mellett van most is. Nem csináltatok semmit, magam majd tavasszal megcsiszolom az üvegkarcokat. Megy. Egy hete megállt reggel fél 5-kor, de 19 éve egyfolytában ment. Kivettem a kondit, visszarakta, alátettem egy lémpának, és megy tovább. Ha ráveszem magam, a nejem sok éve hozott ajándékba Antverpenből egy gyémánt számlapos órát, abba kell majd valami pici elemt szereznem. Az olyan MÜPÁS, nem való hétköznapra, bőrövvel, certifikáttal.
Van egy takaró-leszorító fémlemez hátul a szerkezeten, azt látod, ha kinyitod az órát - de egyébként az egész áttételrendszer, meg minden műanyag. És szervize olyan szinten nincs, hogy a különálló, kvázi elemként betett (általában BT920 típusú), és ezer más (nem is csak Citizen) típusban használt kapacitoron kívül konkrétan semmilyen alkatrész nincs hozzá, a szerkezet meg sem bontható (összepréselt műanyag), de ezeket az EcoDrive szerkezeteket még kompletten sem forgalmazzák pótalkatrészként (a tiédben talán C300-as van, keress rá, használt-bontott szerkezeteket találsz még az eBay-on is kizárólag, a márkaszerviz talán kap újat, ha még van a gyártónak, de ha nincs...).
Relatíve ellenálló, jó acél tokba tették ezeket a szerkezeteket, de tényleg arra van az egész óra kitalálva, hogy 10-15-20 év alatt leamortizálják őket, és utána újat kell venni.
Szurkolok, hogy találj valakit, aki tud-akar vele foglalkozni, de én a magam részéről ebből a szegmensből kihátráltam, a támogatási háttér teljes hiánya és a nem javítható-szervizelhető konstrukciók miatt elemi problémákat sem lehet megoldani.
Nem tudom hol műanyag. Kívül KO, a számlap meg a digit rész az meg nyilván műanyag. De ha leveszem a hátlapot, ott is vasat látok. Nyilván lehet, hogy alatta meg műa kerekek. De 30-ért megcsináltatnám. Az üveget régebben tízért cserélték volna. A kondi is tíz volt. A karika meg nem érdekel.
Vegyél új órát... A "max húszezerből" már ennek a kicsit kipofozása sem fog kijönni, amúgy sincs értelme, az a full-műanyag, szerelhetetlen gagyella szerkezet nagyjából ekkora élettartamra van méretezve.
Ilyenem van. Igen viseltes már, halvány a digit kijelzője, és a gyűrűn már semmi, és az üvegje tiszta karc. Nejem mondja vegyek egy új órát. Szó sem lehet róla, max húszezret áldozok, vagy ezen kicseréltetem az üveget. Nem tudom, a digit kijelzőt is cserélhetik? Vagy valami eladó javaslat? Azt szeretem, hogy foszforos, éjjel is látom, hogy afene, még mindig nem alszom. Menni megy, a kondenzátor telét mutat. Egyszer cserélték. 19 éves, akkor egy százas volt. A fiamnak is vettem, de ő hímes tojásnak használja, rögtön kiteszi maga elé. Most meg már levette, okosórás.
Ezt nagyon nehéz-lehetetlen egy ilyen "szoborról" megmondani, de amúgy ezek az izgőmozgós látványórák valahol a XIX. század utolsó negyede meg az első világháború közötti időszakban voltak valamennyire divatban - sosem igazán, ezért sem volt belőlük sok.
Láttam olyat, ahol kifejezetten a mozgó részeknek külön rugóházzal hajtott külön mechanizmus (ütőszerkezet helyett) lett kialakítva, de a legtöbbnél a szokásosnál erősebb rugóval párosítva magával a rövid ingás gátszerkezettel mozgatták a "látványelemeket", ami képzelhető, mennyire tett jót az óra pontosságának. Vagyis gyér pontosságú, nagyon könnyen megálló, sok beavatkozást-odafigyelést igénylő, nem túl sikeres, de legalább relatíve drága órák voltak - meg is van a magyarázat arra, miért ritkák...
A konvencionális egyszerű forgó-torziós-ingás órák voltak még ilyen zsákutcásak, pocsék pontosság, durva érzékenység minden környezeti behatásra - mi értelme van egy hónapos, pláne 400 napos járatnak akkor, ha három-négy naponta utána kell állítani az órát, mert napi 5-10 perces eltéréssel képes csak járni?? A valóságban még egy nagyon precízen belőtt-beállított JLC Atmos is havi pár perc eltéréssel szokott járni...
Lehetséges, voltak ilye mozgó szemű-fülű-nyelvű, hadonászó lándzsájú órás "automata figurák" egy időben divatban, és lehetett ez is akár ilyen - az a kár, hogy akkor pont a lényeg, a működtető óramű veszett el belőle... Valamilyen óraszerkezetet persze így is bele lehetne illeszteni, de ha volt valami mozgó kiegészítést, azt már csak aránytalan nagy erőfeszítéssel lehetne pótolni.
Igen, nálam már akkor feltűnt ez a speciális különbség, amikor egy sima csavarhúzó és egy órás csavar találkozik egymással. Gyerekkoromban a csengős ébresztőóra szerelhető volt, egy női óránál megáll minden tudomány. amikor csak simán egy felhózót kellene csak kiszedni. Ott már olyan liliput méretek és exluzív anyagok vannak, hogy el sem hiszem. Mint ahogy a Sokol rádió meg a ma levő 16 rétegű nyomtatott áramkör. Javítsd meg, ha tudod! Volt egy őrült ismerősöm, amelyik a két hétig vízben állt hordozható CD lejátszómhoz hozzáfogott, és az összes lyukgalvánt átdolgoza, és megszólalt.
Ne vedd rossz néven - de ez egy nagyon egyszerű megközelítés... Az óraüveg pont úgy egy speciális szegmens, ahogy mondjuk az órajavítás is, egy autószervizbe is hiába viszel be egy faliórát azzal a felkiáltással, hogy ez is mechanika, az is mechanika, biztos van csavarhúzójuk meg fogójuk, mi az, hogy nem tudják megoldani???
Egy általános üvegműves húz neked a készen kapható üvegcsövekből egy pipettát, de egy papírvékony óraüveg elkészítéséhez gyorsan be kellene szereznie milliós értékben szerszámokat és alapanyagokat - amit nem fog megtenni, mert ma már annyira kevés ilyen igény van, hogy esélytelen a megtérülése.
Néhány megörökölt régi műhely és praxis ketyeg ilyen területen még itt-ott, és az árak már nagyon magasak.
Valahol a Corvin mozi környékén láttam én üvegművest, volt egy kis kirakata is, és ilyen hűtőspirál meg pipetták. Nála vágattam el a Club99 wishkys üveg alját hangulatlámpának. Ott tekerketett üveget, csiszolt, domborított, mint az olasz híres üzemben. Ma már gondolom sehol.
Zsebóratartót találsz antikvár oldalakon, nézz szét a Vaterán, Darabanton, ilyeneken. A szép darabok nem olcsók.
Az ezüstöt remekül meg tudod tisztítani Sidollal és puha ronggyal is. A szerkezeteket bizony illene tisztítani, még ha nem is használod őket rendszeresen, ezek valószínűleg sok évtizede állnak, egy karbantartás illene. Az üveg pótolható.
Tanácsot tenger sokat lehetne adni, a gond az, hogy ha foglalkozni kell ezekkel az órákkal, akkor az idő és költség. A mai viszonyok között 40-50 ezret azonnal bele kell gurítani egy ilyen órába, hogy kicsit gatyába legyen rázva, ha valami gond van, még többet. Ez döntés kérdése, hogy vállalod, vagy sem - ha nem, akkor viszont tedd el őket így, ahogy vannak, ne is foglalkozz a témával. Nem fogsz köztes megoldást találni, elmúlt az az idő, amikor a "nyugdíjas öreg órásbácsi háromezerért rendbe tette" - annak ellenére, hogy sokan még mindig ebben hisznek, és ezt keresik - persze már rég nem találják...
Én azt gondolom, hogy ha üveget szeretnél, akkor próbáld meg megszerezni.
Ha kapsz rá konkrét ajánlatot, akkor tisztábban fogsz látni, akarod-e. Ez nem kerül semmibe.
Ami a szerkezetet illeti, azzal szerintem annyit érdemes megtenni, hogy elviszed a gyakorlott, és hozzáértő óráshoz, ő megnézi, ráakasztja a műszerre, és pár perc alatt meg fogja mondani, hogy kábé mennyire kopott, és mennyire lehet rendbe hozni. Meg ennek árát is közli. És akkor ezt is eldöntöd.
Ehhez az én személyes véleményem az, hogy ha nem is lesz használva folyamatosan, akkor is inkább most rakatnám rendbe - ahogy meg is tettem a sajátommal -, mert ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kevésbé elérhető hozzájuk szakember, és alkatrész. És, ha most rendbe rakják, és nem jár folyamatosan, akkor tovább kopni már nem fog, legfeljebb majd csak a kenés állapota romlik majd idővel, ami azért talán későbbi korokban sem lesz reménytelenül javíthatatlan dolog.
koszonom a tippeket - nem akarok en ebbol penzt csinalni, es sose adnam el a csaladi zseboraimat. arra emlekeztetnek, hogy vmikor ment a csaladnak jobban, es ezt szeretnem tovabbadni a fiamnak. sajnos nevhez is nehez kotni az orakat, szep csaladfat irtam ossze, max a koruk segithet, hogy kihez kossem. pl egyikben egy kis papirt talaltam dedapam kezirasaval, a monogrammjaval.
ezen az oran az uveget lenne jo cserelni, meg lehet a fedel is kapott eztazt, de azon nem tudom tudnanak e javitani.
van egy 1907-10 kozott gyartott iwc arany is, azt is rendbe kellene rakni, ott gyanus, hogy a porcelanon van egy hajszalrepedes.
az ezusttel mit lehet csinalni, rondan meg van feketedve.
meg erdemes a szerkezethez hozzanyulni? a mechanikus orakat 5 evente szet kellene szedetni, en meg ezeket sose hasznalom (nem is lenne ertelme), inkabb csak esztetikailag okoznak oromet, hogy neha eloveszem nezegetni oket, kicsit felhuzom hogy jarnak. ha meg is csinaljak, 10 ev mulva lehet epp ugyanott vagyok.
utolso kerdes: hol lehet szep allvanyt, tartot talalni nekik? vmelyiket szivesen kiraknam az asztalra. vmi korban es szintben hozza illo jo lenne. mar regota nezegetem oket, de nem nagyon talaltam olyat, ami bejon. b terv, vmi korabeli dobozka.
Igen, ez a realitás, pontosan erre céloztam én is. Megoldható, de ha egyedi üveget csiszolnak ide - akkor az lehet több tízezres tétel, hozzátéve, hogy a nagyon vékony-érzékeny savonette üveg jóval nagyobb kihívás, mint a vastag, peremezett-fazettált "normál" óraüveg (amiből viszont amúgy szép készletek is vannak, szerintem a Doxa-dra még saját készletemből is találtam volna pont rá illő és új üveget - de savonette az nem sok van).
Az ár kétfelé oszlott. Az üveg elkészítését az órás is kiadja egy ehhez hozzáértő embernek, a nagy méretű üveg (55mm átmérőjű) nem sík, hanem végig íves. A foglalásnál van becsiszolva szépen, fazettásan.
Ez volt 30 ezres.
Másik harmincat fizettem a szerkezet kitisztításáért, olajozásért, és rendbe is kellett szedni valahol, mert féloldalasan járt, egyik oldalára fordítva erősen sántított.
Eleve az országban talán még 3-4 olyan optikus van, aki tud ténylegesen lencsét csiszolni, nem csak a kész, gyári sorokból vásárolható lencséket igazítja be géppel a keretekbe...
Másrészt ez nem lencse, a dupla fedelű órák belső rámáján lévő savonette üveg egy szó szerint papírvékony és nagyon lapos, csak a szélén domborodó (vagy a fedél betörné) üveg, ami ráadásul tokról-tokra változó méretű és geometriájú. Ez egy egyedi üvegmunka - ha nem kerül készen. Én jobb híján 0.3-as polikarbonát lapból szoktam egyedileg szabni és domborítani ilyenekre "üveget", mert beszerezni újat legtöbbször nem tudok.
Most már igen bizonytalan, kevesen foglalkoznak egyedi óraüveg készítésével, készen méretsorban savonette (tehát az ide illő nagyon lapos és nagyon vékony) üveg pedig már igen régóta nincs gyártásban sehol a világon... Ergo kis szerencsével találhatsz egy alkalmas üveget valahol-valakinél (próbálkozz például itt is akár: http://www.jungoras.hu/orauveg_csere_polirozas_zseborauveg_kesz%C3%ADtes.html) - és akkor meglesz reális áron, de ha neked egyedileg kell, hogy csiszoljanak ide, hát, lehet akár több/sok tízezer is ennek az egyetlen üvegnek a pótlása (ezért szoktuk plexivel pótolni - mert nincs más, vagy, ha van, vállalhatatlan a költség).
Úgy tippelném, hogy az 1890-es évektől az első világháborúig terjedő időszak szülötte. Jó minőségű típus-szerkezet, nem egy különlegesség, de tisztességes, tartós, megbízható iparosmunka. A savonette üveg rá nem elérhetetlen, de nem is könnyű probléma, de ha sikerült jól illeszkedő, szép, tiszta vékony plexit találni rá, nem ront az értékén.
Többféle japán werkben is előfordul ilyen megcsavart négyszög a tengelyen - és rémlik, hogy még valami MST-ben is találkoztam vele, de azért kíváncsi volnék, ez konkrétan miben dolgozik.
Én két szöget összeraknék, rátekernék egy cines kötöződrótot, olyan távban, átmérővel, hogy annyi legyen, amekkora láncszemet akarsz. És a "rugót" fölvágnám, ott vannak a szemek. Szükség esetén összecinezem a karika végét.
Az a szomorú válaszom, hogy nem tudom... Elvileg ugye az van, hogy a lánckerék átmérőjétől és a fogazatának kialakításától függ, hogy milyen széles és milyen hosszú fogak kapcsolódnak a lánc vízszintesen fekvő szemeibe. Ami lánchoz hozzáférnél - az picit, de nem drámaian más méretű-osztású.. Ha most a fogak nem csak pár tizeddel, hanem legalább 0.5mm-el keskenyebbek, mint a lánc nyílása -akkor bemennek, és ha jóval rövidebbek, mint a láncszemek hosszúsága, akkor a lánckerék átmérőjétől függ, hogy az az 1mm távolságból adódó eltérés mikor nő akkorára, hogy már ne tudjon a láncba kapaszkodni a fog. Ha ez csak 1-2 fog lesz, akkor működni fog, ha viszont csak 1-2 fog tud egyáltalán kapcsolódni, akkor nem, ha meg be sem megy a láncba a fog, akkor átszalad a lánc a súllyal rajta és ennyi...
Mérd meg - ha hozzáférsz - pontosan a lánckerék láncba bújó fogainak a hosszát és szélességét, és ha a szélesség alapján belefér, és a hosszuk sem nagy (vagy esetleg háromszög alakú, hegyes fogak, amelyek akkor is kapcsolódni tudnak, ha nem tudnak tövig bebújni a láncszembe), akkor azért sanszos, hogy meg fogják tudni tartani a láncot. Ha pár tized eltéréssel, de szorosan illeszkedik minden - akkor pontosan ilyen paraméterű lánc kell.
Sajnos nem derült ki, mert vártam a válaszokat, kipróbálni sajnos nem tudom, mert tőlem 220 km-re van, és nincs rá lehetőség. Van tipped, hogy mit tegyek? Elég drága a lánc, ezért kérdezem.
Ez teljesen oké így ránézésre. Ami azért érdekes, mert 250 dodóért (az archívum kedvéért: ~ 88 eFt) még hasonlót sem kínál más. A mechanikus svájci-német belépőszint 1000€ magasságában van (~380 eFt), ezért vagy egy olcsósított-kiherélt 2824-et kapsz (valamelyik Powermatic 80 variáció), vagy ha szerencséd van, akkor a Sellita 200-at. Persze acél tokkal és zafír üveggel. Japán vonalon ott van a Seiko ami az 5 Sports modellekkel indul zafír nélkül 120 darab ezresért, és lelkiismeret-furdalás nélkül elkérnek négyszer ennyit egy 7s26 alapokon kicsit feljavított werkkel szerelt feljebb pozicionált óráért. Ez a kínai dolog az acél-zafír Orientek alatt indul versenybe, szebben finiselt szerkezettel, mint a japók. Ha ilyesmiket csinálnak, azzal szvsz letarolják a piac alját, és zsebbenyúlós milliós tétel lesz egy rendes werkkel szeret svájci svájci óra...
Szerintem leginkább a régi Universalok lehettek a tippadók, de van kis LUC-Chopard utánérzése is - no, de ezek közben ugye egymásra is hasonlítanak valamennyire...
Konkrétan egyértelműen nem valami koppintása, semmilyen más svájci mikro-rotoros szerkezettel sem egyezik meg semmilyen részlete.
Jaja, van ilyenben is, meg sima acélszínű tokban, fekete számlappal - de értelemszerűen a szerkezetet több más gyártó több más fazonnal és márkanévvel is futtatja (alighanem egyre több lesz belőle, mert mint szerkezet elég izgalmas és olcsó). Csak úgy heccből egyébként egy még filléresebb, két billegős-két rugóházas alant látható izét is beszereztem (volt valami 80 dollár szállítással...) - és voltaképpen az is teljesen rendben van. A kidolgozás nem is rossz - jobb, mint amit a régi szovjet/orosz órák adtak, bár nem nagyon sokkal - de azok is tartósak és megbízhatók voltak, a tokok meg lényegesen jobbak, látszik a korszerű tömeggyártás-technológia, no de ugye tudjuk, hogy az "garantáltan Swiss Made" órák igen nagy hányadának is valójában a tokja és sok mindene már bizony kínai...
A lényeg valahol az, hogy a kínai óraipar kezd felnőni, vagy már mondhatjuk, hogy fel is nőtt - nyilván nem a "haute horology" babérjaira tör, nem a Rolex meg a Patek kell, hogy rettegjen tőlük (egyelőre legalábbis, bár vannak ilyen jellegű manufakturális, kis szériás óráik is, de most még inkább csak belpiacra) - de a középkategóriás, típus-szerkezetes "hétköznapi", de svájci relációban általában azért olcsónak így sem mondható (pár százezres..) óráknak ezek már sajnos egészen reális alternatíváik lehetnek.
Vettem egy ilyen órát, csak érdekességnek. Elgondolkodtató. Teljesen korrekt és jó minőségű mikro-rotoros szerkezet, 28800-as lengésszám, nyílegyenes vonalat húz a vibrón, kifejezetten igényes kinézet-kidolgozás, 30 kő + 5 golyóscsapágy - és még csak nem is valami svájci werk koppintása. Bár a dátumszerkezet egyértelműen ETA2824 kinézetű - ami végül is nem is baj, vélhetően az utángyártott ilyen werkből amit lehetett átterveztek ide, és egyébként az automatika kilincsszerkezete is szerintem az ETA2824 "EtaRotor" mintájú kilincskerekeit használja, de ez akkor is egy másik és saját werk. Szerintem jó a design (kapható más kinézettel, színnel, nem aranyozott tokkal is, azonos áron), acél tok, zafír üveg - 250 dollár, új svájci mikro-rotoros automatát én 5 ezer euró alatt nem láttam, az is pl: Hercules, meg az új K2 (műanyag gátszerkezetes) werkkel készült "noname" valami.
Elnézést, de máris mondanám a következő problémámat. Igazából most vettem észre, eddig erre nem figyeltem. Szerintem csak egy óralánc volt hozzá, és azt az eladó kettéosztotta, így elég rövid ideig jár.
A problémám a méret.
Ami most van rajta, azon (kívül mértem minden méretet) egy láncszem 11 mm hosszú, 6 mm széles, és 1,5 mm átmérőjű huzalból készült.
Pontosan ilyen méretűt nem találtam. Ami a legközelebb van hozzá, annak láncszem mérete 12 mm hosszú, 5,5 mm széles, és az egy adat ami pontosan egyezik, az az hogy 1,5 mm átmérőjű huzalból készült az is.
Szerintetek ennyi eltérés még belefér?
Válaszaitokat előre is köszönöm!
Ui: De ha van itt a fórumban olyan topictárs, akinek van ilyen méretű eladó, vagy tud csinálni, szívesen vásárolnék Tőle vagy 4 métert.
A felső képen látszik a két nappal ezelőtt berajzolt, maximális "leengedhetési" lehetőség.
A "toldás" az ingában van, az inga jobb oldalán a kerékpár küllő anyájának vége látható, amibe bele van csavarva az eredeti ingahossz állító menetes szár.
Az alsó képen látszik, hogy kb a tegnapelőtti beállítástól 2 cm-rel vittem lejjebb az ingát.
És még a maradék állítási lehetőség is látszik, ami kb. fel is, le is olyan 3-4 cm.
Kíváncsi vagyok, reggel mit fog mutatni, késni fog, vagy sietni.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget! :-)
Köszönöm szépen a tippeket, tanácsokat az óra sietéssel, inga hosszabbítással kapcsolatban. Ma sikerült végre megcsinálnom.
4 centivel lett hosszabb az állítható rész.
M2,35-ös menetes szár van az ingán. Mint írtam, csavarboltban csak M2 volt, és azt mondták, hogy nem, hogy M2,35, de még M2,5 sem nagyon található sehol, mert speciális méret, kevesen használják. Feltúrtam a pincét, padlás, műhelyet, mindent, és találtam egy darab M2,5 x 40mm-es csavart.
Erről lereszeltem a menetből annyit, hogy megszoruljon az ingaszár végében lévő anyában.
Beleerőszakoltam, és Loctite-al bele is ragasztottam.
A másik végéről levágtam a fejet, és ennek meg addig reszelgettem a menetét, míg bel tudtam erőszakolni egy 2,35-ös kerékpár küllővég anyába, abba a hosszúba, amelyik a ráfban van.
Természetesen ezt is beleragasztottam Loctit-al. Így 40 mm-rel hosszabb lett az állítható rész. Az M2,35-ös küllővégbe simán bele lehetett csavarni az eredeti ingahossz állító csavart, mivel ugye pontosan olyan méretű.
Az 50 mm hosszú. Így már ugye 90 mm az állítható rész.
A vonaltól, amit berajzoltam a minap, kb 2 centivel (saccra) lejjebb engedtem az ingát.
Igaz, csak fél órát néztem rajta, de ha jól láttam, átment 3-5 másodperc késésbe, de majd reggel pontosan kiderül, hogy merre is állítsam.
Sziasztok, régen jártam erre! Szeretnék értékesíteni órás szerszám, alkatrész és óragyűjteményemből elég sok mindent. Van a topic-ok között ahol ezt megtehetem? Illetve maradt a Vatera, mint fő kereskedő helyszín? Tudtok ajánlani valamit?
A gátszerkezet rossz beállítása vagy erős megkopása, a gátkerék egy-egy fogának sérülése is tud valóban sietési problémákat okozni, de ami óráról te tettél be videót, az egy régi, békebeli, jó minőségű Graham-gátszerkezetes ingaóra, és vélhetően Kessel-horgonyos, ahol a horgonykarmok állíthatók, akár cserélhetők-pótolhatók is, tehát van mozgástér a javításhoz. Másrészt a Graham-járat eleve kis kitéréssel dolgozik, pont úgy jó, ha "alig él" az inga.
Barátunk órája szerintem egyszerű lemez-horgonyos és Clement-járat, ezek eleve nagyobb amplitúdóval dolgoznak, ráadásul a Clement kis mértékben visszatérő-járat, ennek megfelelően az inga súlya is befolyásolja a járását, a nehezítése lassít rajta (a Grahamon elvileg nem - a gyakorlatban persze a fizikai inga problémaköre ott is megvan).
Barkácsáruházakban simán kapsz menetes szárat akár méteres hosszban is, bár mondjuk pont az m2.5 nem biztos, hogy lesz, de kicseréled pl: M2-esre, beragasztod a mostani helyére erős fémragasztóval. De ha a képek alapján tényleg réz az inga szára (tehát nehéz), az ingalencse maga meg nagyon könnyű, akkor simán lehet, hogy kiöntöd az ingalencsét gipszel (az ingaszárnak helyet hagyandó beteszel egy vastag szívószálat), vagy beteszel valami nehezebb fémet (ólomsörét javasolható), és máris megoldódik.
Gondolom a képek egyértelműek. Az első az ingaszár felső vége.
A második az ingaszár toldása középen.
A harmadik az inga hátulja, ami mint látszik is, műanyagból van, szóval az inga nem olyan nehéz, mintha az egész rézből lenne.
Az utolsó képen az ingaszár alja látszik.
megjelöltem egy fekete vonallal, hogy most meddig ért az inga teteje.
És elnézést kérek, de úgy látszik, elsaccoltam azt a távot, amit még lejjebb lehet engedni az ingán anélkül, hogy kiesne a rúd az ingából.
Nem egy centi, ahogy tegnap írtam, hanem maximum 4 cm.
Szerintem még max 1-2 cm kell a pontos beállításhoz. De lehet kevesebb is elég, ezt így megsaccolni nem tudom. De ahhoz kellene még 4 centimétert hozzátoldani a "menetes szárhoz". Ugyanis az most 5 cm, és összesen 9 cm kellene.
A gond csak ott van, hogy nem tudom, honnét lehet ilyen vékony, ha jól mértem 2,5 mm átmérőjű menetes szárat szerezni. A felső része is menetes, ki lehet tekerni az ingából. Ha tudnék szerezni egy ilyet 9 cm hosszban, meg lenne oldva minden. Tudok ilyet szerezni? Vagy esetleg valamire pl. bringa küllőre ilyen menetet vágni? Ha nem, akkor hol tudok egy 4 centiméteres darabot szerezni?
És ha nem tudok, akkor akkor mit csináljak?
Vagy ha tudok, hogy rakjam össze őket? Elég egy síkra csiszolás és valami erős Loctite ragasztóval összeragasztani őket?
Segítségeteket előre is köszönöm, Ti biztos találkoztatok már ilyennel, nekem ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom.
Megnéztem a videót, és máris találtam bennünk az órán kívül még egy közös dolgot. Ha jól hallottam, te is szereted Sosztakovicsot. :-)
ON
De visszatérve az órákra, a kilengéssel nincs gond, nem csak ide-oda "szédeleg" az óra. Ha nem boldogulok az ingarúd végén a menetes szár hosszabbítással, akkor a következő lépés az inga nehezítése lesz.
Én azt gondolom, ha az inga nehezebb, a kitérés csökken. A működtető súly és áttétel marad ugye, ami lengeti. Az csak egy adott lökést tud adni, fixen.
Köszönöm mindenkeppen megprpbalom az ingat meg lejjebb engedni, de mint irtam, max 1 centivel lehet, merz utana ki fog jonni a szar az ingabol. Ha ez nem lesz eleg, probslkozok az inga nehezitesevel. A hatulja ugyanis muanyag, eleg konnyu. De holnap csonslpk fotokat is rola.
Sajnos elképzelhető, hogy nem megfelelő az ingaszár, ahogy az is, hogy sérült volt, esetleg tört valamelyik végén, és a javításnál rövidítettek rajta. Próbálkozz egyfelől olyan megoldással, hogy hosszabbítod az inga alján a menetes rudat, és talán lejjebb tudod még engedni az ingalencsét - vagy a lencse nehezítése is megér egy próbát. Elvileg ugye az inga hosszától, és nem a tömegétől függ a lengésidő - de valós, fizikai ingáról beszélünk, tömege van az ingaszárnak, a vezetőnek, az ingalencsének, és ezek közös tömegközéppontja adja ki az inga elméleti hosszát - és ez igenis akár számottevően is lejjebb kerülhet, ha egy könnyű ingalencsét nehezítesz. Ez még mindig egyszerűbb, mint új, hosszabb ingaszárat készíteni.
Minden ötletet szívesen veszek, ha mint amatőr, szerszám nélküli, meg tudom csinálni. A régi tulaj azt mondta, nála rendesen járt.
Na persze, a csűrből hozta ki, Német turkálós óra. Azt mondta, egy órás teljesen rendbe hozta, leszervizelte, beállította. Hát... ebből is látni, hogy némely embernek mennyit ér a szava. Egy hete dolgozok rajta, odáig eljutottam, hogy már nem esik szét a "doboza", nem esik semmi a fejemre belőle.
Az óramű a sietésen kívül úgy látom rendben van, természetesen, ha veszek hozzá vagy 2 méter láncot, mert mindkettő egy méteres, rövidek. 12mm hosszú, 6 mm széles láncszemek vannak rajta (ezek kívül mért adatok) és 1,5 mm vastag huzalból vannak. Ilyen nincs valakinek? Lehet valami komolyabb oka is a sietésnek? Vagy nem rávaló az inga meg az ingaszár?
Segítségeteket előre is köszönöm, és elnézést kérek, hogy "elárasztottam" képekkel, és írásaimmal a topicot!
Ez volt az első rész, inkább elküldtem, mert már egyszer elszállt.
Szóval az ingaszár négyszögletes rézből van, toldani nem tudom. Az állító csavart sem tudom toldani, max 1 centivel, (ha ragasztok hozzá olyan méretű hosszú csavarszárat) mert már majdnem kiesik az ingából. Mit csináljak? Tegyek súlyt az ingába? Vagy próbálkozzak fent az ingaszár előtt a hosszabbítással? Ilyen az ingaszár, meg az inga.
Üdvözlök Mindenkit! Rég voltam itt. Azért, mert az 5 súlyhuzamú órámból eddig hármat eladtam. Egy háromsúlyosat, egy kétsúlyosat, egy egysúlyosat. Még van 2 darab egysúlyos, de azokat is adom el. Ennyi volt a súlyhuzamú órákkal való foglalkozásom. Amiket itt írtatok, meg amiket láttam utánaolvasáskor, erre, csak egy kis műhelyre egy vagyon kellene, ennyire meg nem akarok belemerülni.
Ennyi volt a bevezetés. Azért írtam most, mert kérdésem lenne az egyik állóórával kapcsolatban. Már teljesen letekertem az inga állító csavarját a menet végéig, de még mindig siet az óra, 12 óra alatt 3 percet. Az elején egy óra alatt sietett ennyit. Szóval tovább nem tudok rajta állítani. Tudnátok tanácsot adni, hogy hogyan próbálkozzak az állításával?
Boldogult úrfikoromban geológus technikusként dolgoztam, s munka közben semmit nem szerettem a kezemen viselni. A karórát is szebben hordtam, rajta a karikagyűrűmmel, végül apai példára teljesen áttértem a zsebórára. Az első, azóta megboldogult zsebórám egy fatengelyes ötmárkás NDK Ruhla zsebóra volt fonott bőrszíjon.
Az utazást kivéve én is azt hordok, csak sajnos nehéz javíttatni. Összeszámoltam: Nálam van az apai nagyapámé, az apámé, az apósomé, egy általam ismeretlen rokoné, kettő, amit Tunéziában vettem, amikor ott dolgoztam, egy Vaterán vett Doxa, egy múlt század elejéről való Wirth János gyártmány és egy 1916-ból való Waltham. Sajnos a két utóbbit eddig nem tudtam megjavíttatni, bárhová vittem. Általában valamelyik tuniszi óra van nálam, amit egy Ratel nevű ottani vállalkozó csinált svájci alkatrészekből.
Úgy döntöttem én hordani fogok. A munkám miatt karórát nem hordok, mert félteném, hogy baja esne. Viszont a nagy telefont előbányászni a zsebből sokszor macerás. Egy zsebóra jó lesz nekem. :)
Ez így kevés információ. A "System Glashütte" túl általános, ez a "látszólag háromnegyed, de valójában mégis osztott hidas" kivitelre utal, amit több/sokféle gyártó sokféle kivitelben és többféle méretben készített, így majdnem semmit mondó ez az információ, nagyjából tényleg annyit mond, hogy "van egy zsebóra, aminek elveszett üveggel együtt a rámája"...
Sajnos rossz a dolog esélye, még ha van is sok bontott ráma, pici a valószínűsége, hogy bármelyik pont passzoljon rá (mindenki saját tokot készített akkoriban, ill. a tok-készítőknél is kis szériák futottak) - az sem mindegy, mi a tok anyaga, színe, stb...
Tegyél fel pár képet, az sokkal többet mond - de sajnos az ilyen projektek többsége gazdasági totálkár. Ha tényleg szép és jó a szerkezet, inkább érdemes a beépítésében (karóra tokba) gondolkodni.
Az senki nem mondta, hogy baj lenne a kvarcokkal. Csak zsebóra témában kicsit olyan, mint egy villanyhajtású lovaskocsi ló nélkül, főleg itt az "antik" topikban.
Btw, nekem is van kvarc zsebórám, de egy Molnijánál tovább nem merészkedtem a témában, ennyi elég is :-) A Molniját odarakva egy régivágású zsebóra mellé kb. olyan hatást kelt, mint egy leeresztett guminő a Palvin Barbi mellett. Mellesleg jól megfigyelhető egy csomó dolog, amit APT írt.
Nem kétséges, hogy az elektromos/elektronikus szerkezetek éppolyan jelentős innovációk az időmérés történetében, mint a mechanikusok. A zsebóra viszont - mint az óra megjelenési formája - a két világháború között rendkívül jelentősen visszaszorult, majd 45 után túlzás nélkül "teljesen kiment a divatból", a kereslet rá olyan brutális mértékben esett vissza, hogy a gyártók rendkívül kevés kivétellel teljesen fel is hagytak a kifejezetten zsebórákhoz tervezett (karórákhoz túl nagy) szerkezetek gyártásával.
Zsebórák ezek után nem csak igen kis számban készültek, hanem kevés kivétellel ezek már karóra-szerkezeteket használtak, miközben egy jelentősen nagyobb, robusztusabb szerkezetnek a nyilvánvaló hátrányain túlmenően előnyei is vannak (tartósság, megbízhatóság, pontosság). A konvencionális (férfi) zsebóra megjelenéséhez tartozott a 6 óránál elhelyezett kis másodpercmutató, ami ugye közvetlenül a másodperckerék tengelyén ül, viszont ez kis méretű karóra-szerkezetnél "abnormis arányokat" ad ki, kicsi a tengelytávolság, ez így "nem az igazi", a karóra-szerkezeteknél a kis távolság miatti pici másodperckör rossz leolvashatóságát orvosolni hivatott központi, nagy másodperc-mutatós megjelenés meg megint csak eléggé idegen egy konvencionális zsebórától.
A stopperes ill. speciális kivitelekben persze készültek ilyenek - már a XIX. században, sőt, még korábban is - de egy hagyományos zsebóra akkor is leolvasható, "szép nagy" külön másodperckörrel rendelkezik, és a tok "tele van a szerkezettel", robusztusabb, nagy billegőt alkalmaz, a nagy koronával arányosan nagyobb méretű rugóházat is húzogatunk, nem kell például nevetségesen picike koronát tenni csak azért az órára, mert egy naggyal túl könnyen bevihető sokkal nagyobb nyomaték egy filigrán karóra-szerkezetben egy kis oda nem figyelés mellett pillanatok alatt kárt tehet.
Ezek természetesen nem "kötelező elvárások", ízlésről sem vitázunk, ha valakinek tetszik egy pöttömke műanyag szerkezettel dolgozó, de amúgy pofás kinézetű kvarc zsebóra, vegye-használja bátran (főleg, hogy olcsók is), de gyűjtői-hozzáértői szemmel nézve ezek nem műtárgyak, csak hétköznapi használati tárgyak.
" A zsebóra egyfajta történelem, egy historizáló, "oldtimer" valami, és az egész lényegétől idegen egy modern kvarc-szerkezet, egy valódi zsebóra "felhúzós-mechanikus". "
Ez a Te véleményed, amit én tiszteletben tartok, sőt részben egyet is értek vele. Viszont, soha sem volt az kőbe vésve, hogy egy zsebóra csak kézi felhúzós-mechanikus lehet. Például a Seiko is csinált a 80'-as években kvarc zsebórákat, de sok más neves gyártónak is voltak - és a mai napi is vannak - kvarc zsebóráik. Ilyen nincsen, hogy egyik "igazibb" a másiknál. Inkább csak másabb. Értem én, hogy sokan a zsebórákban a nosztalgiát, és a retro/vintage feelinget keresik, és akkor már legyen meg a történelmi hitelesség is, legyen mechanikus a ketyegő. Oké, én ezt abszolút megértem. Nekem is van 4 zsebórám, abból 3 kézi felhúzós. Ugyanakkor egy kvarc zsebórára azt mondani, hogy nem is igazi zsebóra... szerintem ez annyira nem helyénvaló.
Vannak akik nem azért szeretnének zsebórát mert "old timer"-ezni szeretnének, hanem mert.. mit tudom én, úgy érzi, hogy a stílusához passzolna egy ilyen jellegű óra. (Vagy frakkot hord, vagy mit tudom én.... )
Túl van lihegve ez a téma rendesen. A kvarcszerkezetes órák, éppúgy az óragyártás egyik mérföldköve, éppúgy az óragyártás történelmének egy része.
Vannak akik nem akarnak tökölni azzal, hogy felhúzzák az órát. Nem mindenkinek jön be, és nem is mindenkinek való a mechanikus óra. Vannak akik csak szeretnének egy pontos és stílusos órát. Az, hogy az kar-zseb-medál-asztali-fali-kakukkos- vagy kandalló óra, az mindenkinek a magánügye.
Hát, én ebben nem vagyok már innentől kompetens - mert az igazság az, hogy SEMMILYEN KVARC-SZERKEZETES zsebórát sem érdemes szerintem megvásárolni, sőt, az én - nyilván sajátos - értékrendem és ízlésem szerint ezek "nem is valódi zsebórák".
A zsebóra egyfajta történelem, egy historizáló, "oldtimer" valami, és az egész lényegétől idegen egy modern kvarc-szerkezet, egy valódi zsebóra "felhúzós-mechanikus". Egyébként ezek a "kínai tákolmányok" végül is nem annyira gagyik (ha megvetted volna a 200 eurós Dugenát, lehet, elégedett lettél volna vele - no ezt megkapod a tizedéért a hivatkozott linkeken - nem igazán mondható, hogy rosszabb minőségben, jó eséllyel ugyanazt kapod, ezek a cégek szállítják a Dugenának is, már a kért feliratokkal-számlappal, "private-label" gyártásként), szóval tehetsz velük kísérletet simán.
Ha tényleg "valódi zsebórára" vágysz, akkor viszont érdemes valami szép állapotú antik darabra hajtani, azért a 200 euróért már kapsz például egy szép állapotú, jól működő százéves Omegát is akár... Persze illik leszervizeltetni, oda kell rá figyelni, de azért az "mégiscsak más, mégiscsak valódi".
Ha engem foglalkoztatna ez a kérdés, és az lenne az egyik feltétel, hogy új óra legyen, már indulnék is venni egy Tissot zsebórát, Unitas 6498 felhúzós szerkezettel. Mondjuk egy acél tokkal és egy mechanikus szerkezettel gondos karbantartás mellett örök élet +1 napig kiszolgál, csak egy a baj, hogy valahol 300-400 ezer körül van ára. Ebből a márkából van kvarc is kevesebb mint fele áron, de őszintén szólva egy kvarc zsebóra az számomra olyan furcsaság, mint az öltöny tornacipővel, a szandál-zokni, vagy képzeljen el mindenki olyan össze nem illő dolgot, ami jólesik.
Ha ennél vékonyabb a buksza, akkor egy rákeresést megér az Orient zsebóra is, ha jól emlékszem, akkor abban is valami karóra szerkezet van, szóval nem az igazi, de jóval olcsóbb mint a svájci.
Értem. Újfent köszönöm a választ! Akkor most, a következő lenne a kérdésem. Milyen - elsősorban kvarc - zsebórát érdemes megvásárolni? Olyasmi kellene ami nem gagyi olcsó kínai tákolmány. Nyilván nem egy svájci több karátos arany luxusórára gondolok.
Hát, ezek nem is "igazi zsebórák". Kínai izék, olcsó, karórába való kvarc ill. mechanikus szerkezetekkel - és ezeket az órákat az Aliexpressen meg a Banggoodon, igaz, Dugena márkajelzés nélkül, de 3-5-7 ezrekért megkapod...
Azok a kvarcszerkezetű zsebórák, amit a Dugena is kínál, már 2 ezer alatt is előfordulnak, de 2-3 ezertől van rogyásig, a 200 euróért kínált szkelett mechanikus 6-7 ezer... És UGYANAZ, tényleg csak variációk egy témára.
Több konkrétum? Mai, modern, új zsebóráról van szó (van mindkét márkanév alatt, kínai tucatáru)? Antikról? Akkor még inkább konkrétum kellene, a Dugena elvégre már aránylag régi, a II. világháború alatt létrehozott márkanév, bár igazán komoly dolgok akkor sem készültek a nevük alatt. Az Anker/Ancre meg nem volt levédett márkanév, így sokféle - általában nagyon olcsó limlom, de esetenként elfogdható, közepes minőségi kategóriájú - zsebóra készült ilyen márkanév alatt sokféle "noname" eredettel. Ma meg szintén olcsó kínai vicikvackot kapsz ilyen márkanév alatt általában.
Ez a hiperpigmentált téma külön fejezete az emberi léleknek. Múzeumi áru koromban egy hagyaték-felszámoláskor az egyik környékbeli ház udvarán megláttam egy szép régi könyvkötőprést. Mondom a tulajnak, hogy az múzeumba való darab, de akár én is megvenném, hogy közgyűjteménybe kerülhessen. Erre elregélte, hogy ő már milyen áldozatokat hozott élete során a kultúráért, majd amikor tettekre került volna sor, kiderült, hogy fillérekért mozdonyszőke kereskedők kezére adta. Valószínűleg nem fért a lelkébe, hogy jó helyre jusson, vagy a vevők ismertek valami régi hatékony varázsigét.
Megpróbálom a lehetetlent! Kienzle fali órámhoz keresem az pálcák rögzítéséhez szükséges segédezközt ami csak szállításkor használatos. Ha valaki egy fényképpel kitudna segíteni legalább milyen lehetett megköszönöm. Az enyémhez sajnos nincs meg.
Meg kellene kukkantani amúgy, de az sem kizárt, hogy a tok/werk autentikus, és a számlap lett később cserélve, mert mondjuk tönkrement.
Mindenesetre mindenképpen kisebb munka egy amúgy jó méretű és tengelytávolságú számlapot kicserélni, mint átültetni egy szerkezetet nem hozzá illesztett tokba, áttenni a hangrudak tőkéjét, stb... De végül is mindkettő megoldható.
Ha jól emlékszem van itthon valahol egy doboz alján hozzávaló eredeti DDR szerkezet, de ha müködőképesre lehet pofozni a jelenlegi állapotában, akkor már csak az érdekessége miatt is meghagyom ezt a kombót :o)
Ahogy APT mester is írta cirka a '60-as, '70-es időszakban készülhetett.
Kissé mosolyogtam mikor a szerkezet képét megláttam, mert tényleg nem az eredeti NDK-s cucc van benne, de az induló licitet megadtam, mert megtetszett a tok kialakítása.
No ez tök érdekes.. A Glashüttés számlap mögött egy Junghans mágnesesen függesztett "schwebegang" werk van (egyszerű pecekjárat, de nyugalomban ezzel a megoldással egészen pontosnak mondható), cca. 60-70-es évek.
Hogy jött ez össze, nem tudom, de akkor is szép darab. Egyébként nem kizárt, hogy a régi NDK-s werket cserélték ki, mert valóban volt ilyen felesütős-billegős járatuk nekik is, és bár sosem mértem le, de elképzelhető, hogy tényleg stimmeltek még a tengelytávolságok is...
A veterános (meg régi óra felújítós) vonal meg, hát valóban ilyen. Sokan sokszor hiszik azt, hogy mert valami régi, már automatikusan értékes, és nagyon sokszor az sem tudatosodik, hogy egy hibátlanra restaurált, tip-top állapotú portéka, meg egy praktikusan helyreállíthatatlan roncs között konkrétan végtelen a szorzó árban, mert az utóbbi 0 értékű...
Ennél már csak az a durvább, mikor a tulaj kertjében áll már növényzettel benőve a még menthető állapotú járgány, de nem adja senkinek, mert "Nekem még terveim vannak vele!".
Aztán egyszer csak eltűnik a kertből a gép és kiderül, hogy pár ezer forintért odaadta a familiárisan hiperpigmentált Recycling Matadoroknak...
Én újítok fel veterán autót, motort, napi szinten is veteránt hajtok.
És ha valaki megkeres felújítás ügyben, akkor az első kérdésem, hogy mennyire van tisztában a várható költségekkel.
Mert jellemzően nagyon el vannak tévelyedve a potenciális kuncsaftok.
Napokig tudnám mesélni a különböző történeteket :o)
De további OFF-olás helyett mutatok valamit, amit a héten zárult aukción kemény 7.500,- Ft-ért vittem el:
Furcsa kérdés ez, hiszen egyfelől ugyebár "minden annyit ér, amennyire a piac beárazza", ergo, ha valami nem kell senkinek, az nem ér semmit.
Ettől viszont még lehet abban a dologban rengeteg munka, tudás, anyag, stb... És az is simán lehet, hogy valamikor máskor és máshol meg aztán ugyanaz a piac nagyon is komoly értékre árazza.
Egy-egy ilyen órában jelentős mennyiségű munka, sok tudás, jó anyagok vannak, a maga korában mindegyik kifejezetten nagy értékű, drága holmi volt. És egyébként külföldi aukciósházaknál sokszor igen szép pénzeket adnak is efféle órákért.
Itt és most viszont valóban az a realitás, hogy jelentősen meghaladja a kínálat a végtelenül gyér keresletet - az efféle órákra egyébként sosem volt tülekedés, mint kifejtettem, nem ezt a kategóriát gyűjtik - így aztán esetleg egyébként nem túlzó, a "beltartalomhoz" mérten akár olcsónak is mondható árakon sem veszi meg őket soha senki...
Csak ezek után azt nem tudom, hogy lehet egyáltalán reális becslést adni értékre - márpedig a tulajdonos jellemzően ezt várja el. Rossz sokszor csalódást okozni, az illető azt hiszi, hogy valami nagyon értékes birtokában van (és már tervezi, milyen problémáit oldja majd meg a befolyó összegből) - és még az is lehet, hogy valahol ez igaz is (valóban ritka és szép dolgok is akadnak), mégis az a realitás, hogy nem fog tudni belőle talán egyáltalán "pénzt csinálni", vagy ha igen, jelentéktelen összeget ahhoz képest, amiben bízott...
Veterán autóknál is vannak tragikomikus sztorik, amikor a pajtában talált, helyreállíthatatlan hiányos rozsdahalom mellett lengetik a nyugati veteránkatalógust, amelyben tip-top újszerűre restaurált állapotban mondjuk 15 ezer euróért kelleti magát egy ilyen kocsi (az is óriási bukta egyébként, mert ráköltöttek 30 ezret, mire ilyen lett..), de ők ezt a romot "tízezerért is odaadják", és utána szembesíteni kell őket azzal, hogy ha valaki ingyen elviszi, és nem kell fizetni még a roncstelepre elszállíttatásért is, az már szívességet tett nekik...
Az még érthető, hogy próba szerencse alapon bepróbálkoznak egy magasabb, több százezres árral (miért is ne?), de évekig hirdetik eladás nélkül és ha el is kel végül, akkor is többnyire nyomott áron. Néztem több vaterás eladót, akinek sok (adott esetben több száz) hirdetésük is van és havonta átlag egy eladást mutat csak ki a rendszer. Ennél azért nyilván több van, mert több oldalon is hirdetnek, némelyiknek üzlete is van, de annyi biztos, hogy válság van. Többnyire a néhány ezres, illetve 10-20-30 ezres kisebb dolgokra van fizetőképes kereslet.
Ezek az órák is jobban kelnének, ha reális (fele, harmad) áron tennék fel a tulajok. De mindenki sokat akar markolni, aztán meg csodálkozik, ha keveset fog.
Nézd, a karórákat pont maga az első világháború hozta divatba, és az 1910-es évek előtt a kategória majdhogynem nem is létezett, ergo karórát nem is nagyon tudsz gyűjteni korábbról. A zsebóra más kérdés, de én azokból azért az érdekes, valamiért - számomra - különleges darabokat keresem, nem igazán mozgatja meg a fantáziámat húsz darab tökegyforma olcsó Roskopf zsebóra, de még Omega sem... És azért zsebórából van jó régi is. A "nagy óráknál" hasonlóan állok hozzá, szeretem a fali, asztali órákat is, de legyen benne valami számomra izgalmas (és én ugye inkább szerkezetet, nem tokot gyűjtök, a mechanika érdekel elsősorban, nem mondjuk a szép famunka, bár nyilván az is fontos) - ugyanakkor ezeknél meg figyelnem kell arra, hogy elférjenek... Néhány falióra elfoglal annyi helyet, amennyin elfér vitrinekben szépen, látványosan elrendezve több száz kar- és zsebóra...
Nagyon nehéz egy ilyen óra korára pontos becslést adni egyéb támpont hiányában, mert ezzel a kinézettel és szerkezettel nagyjából a XIX. században bármikor készülhetett... Jóval az Empire stílus "divatból kimenése" után is készültek azért ilyen órák, de lehet ez egy 1810-20 körüli koraibb darab is, de még akár egy viszonylag modern "utánérzés" is. A spigálgongot tartó anyacsavar például biztosan egy utólagos és modern "heftölés"... És még, ahogy írod, azért javításra, felújításra, nyilvánvalóan szervizre is szorul.
Értékre meg végképp nem mernék mit mondani, mert ezeknek az óráknak a láthatatlanságig szűk a piaca. Karórát sokan gyűjtenek, még a zsebóráknak is van szemmel látható vásárlói-gyűjtői köre, de a nagyórák nem igazán "kompatibilisek" a mai lakásviszonyokkal (még nyugatabbra sem), már a faliórákat (pedig azokat még a legkönnyebb elhelyezni..) is nagyon kevesen keresik, gyűjtőik alig-alig vannak, de az ilyen méretesebb asztali, "kandalló" és nagy állóórák jóformán eladhatatlanok sajnos.
Emiatt annyira durván kínálati a piacuk, hogy nyugodtan lehet olyan becsléseket adni, hogy egy ilyen óra ér mondjuk 2-3-400 ezret is, de aztán meg a realitás lehet az, hogy 50 ezerért sem jött vevő öt év hirdetés után sem... Meg előfordulhat az is, hogy 2-300 ezerért rögtön elviszi valami, de ugye a totón is lehet nyerni...
Megnéztem a gyűjteményedet, nagyon jó kis kollekció! Viszont meglepett, hogy relatív kevés első világháború előtti darabod van. Az antik órák nem az eseteid vagy csak anyagi okok miatt van kevés ezekből? Mert ezek azért elég drága darabok, sokszor még hiányos/kókányolt/működésképtelen állapotban is.
Bosijaninak igaza van, ez az óra sajnos - pláne ebben az állapotban - nagyjából a benne lévő arany értékét "tudja". De még azt megkapni is csak akkor tudod biztosan, ha előkészítés gyanánt teljesen szétszereled, a tokból kikerülnek az acél rugós-záró szerelvények, hogy le lehessen mérni pontosan.
Fel lehet egy ilyen órát elég szépen újítani, de sajnos ettől sokkal értékesebb és kelendőbb nem lesz, így csak akkor van értelme, ha erkölcsi értéket jelent számotokra, és meg akarjátok tartani.
Kedves mindentudók, családi örökség egy arany zsebóra, már ezer éve nem húzta fel senki, az is lehet, hogy fel kell újítani. A hozzávetőleges értékére lennék kíváncsi. Előre is megköszönöm a segítséget.
Pedig ez nekem is nagyon kívánatos - de azért két évtized veteránozás után picit már másképpen látom a dolgot. Nagyon kell ezeket szeretni, nagyon elkötelezettnek kell lenni - mert nagyon sok a nyűg (vagy a költség, vagy mindkettő). A Rolls is, de például ez a DS is olyan autó, ami bonyolult, rengeteg ritka és egyedi dolog van benne - ami folyton-folyvást elromlik. Már attól elromlik, hogy szépen felbakolva áll egy fűtött garázsban...
Az ideális veterán olyan, mint a hétköznapi hordásra szánt "ideális óra" - lehetőleg bárhol beszerezhető tömeg-szerkezettel készült legyen... :))) Az amerikai kocsik ezért is hálás veteránok (már a GM és Ford vonalon futók), meglehetősen egyforma, nagyon sokféle modellben elterjedten használt motorok-váltók-mechanikák-részegységek, robusztusak, egyszerűek, megbízhatók, és a mai napig biztosított az alkatrész-utánpótlásuk.
Egy régi Bugattihoz meg túlzás nélkül egyedileg legyártathatsz minden egyes csavart, ha elhagysz egyet...
Nincs mit sajnálni rajta, én sem sajnáltam - még soha egy autót sem tartottam ennyi ideig - és nincs mit szépíteni, ráuntam a végére. Ez még nem lett volna elég - de a pandémia közepére az üzemeltetése kvázi ellehetetlenült, a vele foglalkozó két szerviz szó szerint bezárt (felfüggesztette a tevékenységét), a műszakizás-OT-zés jóformán megoldhatatlanná vált, jobb ez így.
Megjegyzem, belföldre eladni sem tudtam, külföldre ment el, egyszerűen érdeklődés sem volt rá itthon. Semekkora. Az antik órához hasonlóan az csak egy laikus legenda, hogy a veterán autó, antik óra/műtárgy, az "biztos jó befektetés", az egy frászt, a piaca be tud fagyni totálisan, de ha éppen nem, nyerni akkor sem lehet a dolgon (gyakorlatilag fillérre annyiért adtam el, amennyiért 13 évvel korábban vettem - közben ráköltöttem ennél többet, hát, az az én kiadásom volt, ennyibe került, hogy volt egy ilyenem 13 évig - persze, nem sajnálom egy csöppet sem, no, de "befektetés"..??.. - ugyan...).
Franc tudja, van egy Elma Junior automata mosóm is, igen ritkán használom, messze nem vált úgy be, mint az egyszerű Record, ahol annyi ideig, és olyan fordulaton mosok-centrifugálok egy-egy fázisban, amit jónak ítélek.
Régóta használom a saját készítésű mosót, nekem bőven jó. De úgy voltam vele, ha egyszer elém kerül valami szép darab az ELMA mosók közül, akkor lecsapok rá.
Ez annyira szépen megőrzött darab, hogy elcsábultam :o)
Furcsa valóban. De az órás eszterga, pláne az ősi csúcseszterga - ellentétben a fix ágyazatú "nagy" esztergákkal - nem dedikált elrendezésű, teljesen önkényesen használhatod megfordítva, jobb oldalra tett főorsóval is. A régi csúcsesztergát meg még csak ki sem kell venni a satuból, egyszerűen fordítva teszed be a munkadarabot és a menesztőt, és máris "balkezes" esztergád van.
Elég fura lehet átnyúlva tekergetni. A kést is fordítva kell betenni, vagy a forgásirányt megváltoztatni. Igazán nem is látni rendesen mit csinálsz. Én a jobboldali főorsónál látom igazi értelmét. - de nem tudhatjuk mi járt az alkotó fejében, valami oka biztosan lehetett, ha ilyet szerkesztett.
A Gamma esztergák históriáját - sajnos - nem ismerem, de az AZ esztergámhoz van három gyári szupportom, egy karos gyors, és két szokásos nóniuszos - és az egyik jobbos, a másik balos, tehát ahhoz biztosan csináltak gyárilag is ilyen fordítottat. És nem átszerelhetők, pontosabban maga a felső szán azonos a kettőn, de a vezetőrúdra illeszkedő alsó szán tükörkép kialakítású. Dolgoztam egyébként mindkettővel, picit furcsa a túloldalra átnyúlva dolgozni vele, de végül is lehet benne ráció - balkezes órásnak ez megfelelhet, és a főorsó meg ugyebár állhat jobb és bal oldalon egyaránt, nincs semmi ökölszabály, hogy szereli fel az ember. Az AZ esetében még a gyors-behúzós kivitelnél is megvan a behúzókar ágyazatát rögzítő csavarok helye a másik oldalon is, tükörképként, átszerelhető.
Ezt a werket pedig ahogy olvasom/látom a sírból hoztad vissza.
Ha belegondolok mennyi év, mennyi hányódás után kapott új életet ez a ketyegő mindig az jut eszembe, hogy aki anno legyártotta talán bele sem mert volna gondolni, hogy 2023-ban még mindig él és létezik az óra.
A gyors késváltót az Aliexpressről rendeltem, az eBayon is fellelhető - ez a kivitel nem is drága, kemény aluból van amúgy (a késtartó betétek is), és kicsit aggódtam is, hogy nem lesz se tartós, se stabil, de eddig jól helytállt. Nyilván én nem teszem ki szörnyű igénybevételeknek, kis fogásmélységekkel, kézi előtolással használom mindig, és így teszi a dolgát jól.
Hát, szép, restaurált és működőképes állapotban hirdetnek egy ehhez nagyon hasonlót például a Galeria Savarián 300 ezer körüli áron - viszont hirdetik már vagy három éve, folyamatosan csökkenő (eredetileg még milliósról induló) árral, és a jelek szerint ennyiért sem érdekel még senkit.
Ennek tükrében sajnos azt mondanám, hogy ez a romos, nagyon komoly ráfordítást igénylő - ha egyáltalán értelmesen rendbe hozható - óra ebben az állapotban pár tízezres érték lehet, ha egyáltalán piacképesnek tekinthető - nem biztos, hogy lenne rá érdeklődő bármennyiért is.
Mint minden bronz, idővel patinásodik (van, aki kimondottan azt szereti benne - én amúgy nem) - de kis mikroszálas törlőkendővel, pláne egy leheletnyi Sidollal kiegészítve az pillanatok alatt eltüntethető róla, nem nagyobb gond, mint az ezüstön a patina - és az ezüsthöz képest jóval lassabb is a folyamat.
Egyébként borzasztó szívós anyag, nem könnyebb forgácsolni, mint az acélt, mert "nyúlik", élsisakot képez az esztergakésen, igazándiból az acélt én még könnyebben is forgácsolom. De nagyon szép, elpusztíthatatlan anyag, idővel egy "rozsdamentes" acéltok is tönkre fog menni, ezek biztosan tovább tartanak, már, ha valakit izgat, hogy az utókorra maradjon utána valami... :)))
Ha igen, idővel nem oxidálódik? Kipróbálnám a bronzcsövet, ugyanis utóbbi időkben 304L és 316L rozsdamentes acéllal kísérletezek hasonló projekten, de azt forgácsolni nem olyan jó, forrasztani gyakorlatilag nem lehet... :-)
Szép. Teljesen épek az eredeti hangrudak, azért is akartam mindenáron megmenteni, mert szép, csengő, tiszta hangon üt mindkét rúdon. Persze, mivel nagyon picike, vékonyka, "cincogós" hangú, de ez már csak ilyen, egy mai, százezer eurós ütős karórának is hasonló hangja van.
Elkészült megint egy nagyon régóta rágott projekt. Már vagy két éve ültem egy ebayról beszerzett, hibás, hiányos, "torka véres" kulcsos negyedütős szerkezeten - ami viszont egyfelől elég jó eséllyel Breguet eredetű, 1820-1830 körüli kis werk, és nagyon pici és lapos, kb: 31mm átmérőjű és csak 4mm magas. Úgy gondoltam, csinálok belőle valami nagyon design karóra-beépítést, de előbb rendbe kellett tenni (a fél fékszerkezetet, a négyszögeket pótolni, csomó mindent javítani kellett), de végül működő-ütő werk lett belőle. Az ötletem az alább látható lett, egy kb: 41mm-es, de csak összesen is 8mm magas bronz tok, mélyen ülő, félig rejtett fülekkel, így egész kicsi és kényelmes, aszimmetrikusan elhelyezett nyomógombbal az ütőszerkezethez, és becsavarható-rögzíthető kis kulccsal, ami koronának néz ki, de kivéve lehet hátul állítani az órát. És egy elfordítható kis fedőlemez eltakarja a kulcsnyílásokat viselési helyzetben, hogy kevésbé legyen érzékeny a szennyeződésekre. Hát, valami kegyetlen mennyiségű munka van benne, és most éppen örülök neki. Pláne, hogy a jelek szerint még működik is, megbízhatóan, szépen üt, és elfogadhatóan jár, óvatosan, de még hordani is fogom tudni.
Picit talán még sok is a zsinór, de ha egyszer rendben lejár, úgyis "elhelyezkedik", és nem igen fog gondot okozni. Azért az egész szerkezet-alkatrészek színéről látszik, hogy egy tisztítás tényleg ráférne. De majd összejön az is, csak így tovább!
Megfogadtam a tanácsodat. Fúrtam egy nagyobb (2 mm átmérőjű) lyukat közel szemben a régi kis lyukkal, ahol az eredeti zsinór kijött. A nagyobb lyukon egy "célszerszámmal" még a régi zsinór végén lévő csomót is sikerült kihúznom. Így teljesen üres a zsinórhenger. Lényeg az, hogy így gyerekjáték volt kicserélni a régi zsinórt. Mivel ugye rövid is volt, 20 centivel többet hagytam rá. Szépen feltekertem, de sajnos a végén kicsúszott a kezemből, és az utolsó 2-3 menet elcsúszott a helyéről, mire rátettem a súlyt. Mint ahogy számítottam is rá, a zsinór elcsúszás miatt egyszer megállt, de egy kis rásegítéssel újra elindult, és tegnap déltől folyamatosan, és pontosan jár. Sajnos elfelejtettem lefotózni a fúrt lyukat, de a régi zsinórról, ami mint írtad, inkább spárga, és a "célszerszámról" csináltam fotót, meg az "elcsúszott" új zsinórról is. Megpróbálom feltenni a fotókat is.
Bosijani által linkelt leírás jó lesz neked, ez alapján ellenőrizd le - és mozgasd át kicsit a koronát, hátha valami megakadt. Sajnos újra csak azt tudom mondani, hogy ez az a "minőségi kategória", amihez, ha bármi baja van, hozzá sem érdemes nyúlni, meg nem is lehet, nincs hozzá semmi, de a szerkezet amúgy is megbonthatatlan, javíthatatlan - de ha rendben vannak, akkor azért elég sokáig jól szoktak szolgálni.
Ez valamiért beállítási üzemmódban van beragadva. Mivel ez valójában egy gagyiságig olcsó kivitelű csupaműanyag szerkezet, és minden mutatót saját kis léptetőmotor kezel, ezért van egy beállítási üzemmódja, amin végigzongorázva a segédszámlapok nulla helyzete beállítható manuálisan. A fő korona mindenféle pozíciójában szokott ez működni (egyszerűbb lenne rákeresni a neten a konkrét modell kezelési leírásának) - de ellenőrizd le, nincs-e a korona félig kihúzott állásban. Ha használtan jutottál hozzá, már olyat is láttam, hogy annyi kosz szorult alá, hogy kicsit pucolgatni kellett, hogy rendesen lehessen mozgatni.
Azt nem tudom. Én a Szolnoki technikum után BME Közlek. Kar, Majd a szakmérnöki az BME Finommech. Műszertechnika szakmérnökit végeztem. De gyerekkoromtól szedtem szét az órákat, majd később össze is raktam. Ez olyan autodidaktikus.
Off. Minden stúdiósból óraimádó lesz? 1979-tól 1982-ig az edelényi gimnázium kollégiumának voltam a stúdiósa, és ahogy írtad, Omegát, meg Hofit hangosítottam én is. :-)
Ha felveszed a ütés hangját, telefonnal, vagy laptoppal, és a laptopon valami programmal megnézed a hangot, széthúzva. akkor láthatsz valami különbséget a különböző megütések közt. Hogy aztán ebből az a jó hangzás, ami nem szőrős, vagy ami sok felharmonikust tartalmaz, és fa vagy bőr, és feljebb, vagy lejjebb ütöd, azt tudja a fene. Néhány év stúdiós gyakorlat, és tuti tippeid lehetnek. Mondjuk én olyan 40 éve voltam az BME 1000-es kolesz stúdiósa. De hát akkor még Hofit kellett hangosítani, meg az Omegát.
Volt egy akusztikus ismerősöm, ő talán tudja. De azt mondaná: üssed feljebb, meg lejjebb, a számolás az elmélet, a befogás merevsége, a kúp, ha vékonyított, az anyaga mind függvény, és nem tudod. Max annyit tudsz számolni (én már nem tudom, ha egyáltalán valaha tudtam) hogy talán itt. Az igazi az labor, ahol esetleg láthatod ha folyadékba teszed. De az meg befolyásol. Teddide teddoda, aztán negyedszerre a legjobb lesz.
Kis női aranyóra, az 50-70-es évek időszakából. Semmi márkajelzés, mivel ezeket "szakmányban gyártották" private-label forgalmazásra (saját márkanevekre), ember meg nem mondja így, mi van benne. Ki kell nyitni, meg kell nézni a szerkezetet, lehet bármi. Az is lehet, hogy volt márkajelzés a számlapon, de lekopott, vagy hámlott a számlap lakkozása, lemosták, és lejött minden vele - ez így beazonosíthatatlan.
Sehogy, mert olyan információkra volna hozzá szükség - amelyek nem igazán megszerezhetők. De egyébként ezért vannak sok esetben a tőkében csavarba ültetve a hangrudak - kis mértékben a hangoláshoz lehet ezzel feljebb-lejjebb csavargatni őket - de általában ennél egyszerűbb a kalapácsokat (ha nem fixen rögzítettek) mozgatni. Ha egyébként a hang lecsengésével van gondod, nem olyan hosszú-tiszta az "utánzengés", mint szeretnéd, és biztosan nem ér semmi a hangrúdhoz az ütés után (a kalapács sem) - akkor vélhető, hogy a hangrúd rögzítése a tőkében nem teljesen stabil, "túl puha" vagy lötyögős. A keményebb kalapácsfejjel a hang lecsengését nem tudod befolyásolni, csak az erejét és az első ütés "ércességét". Kísérletezz vele, az se keserítsen el, ha elsőre nem sikerül, ez már csak ilyen.
Ez a negyedütős persze összetettebb szerkezet, de a sima egysúlyos óra egyébként igen egyszerű szerkezet, ha mégis elszánod magad a szétszedésére-tisztítására, egy kép arról, hogy néz ki a tegnap betett motorkerékhez tartozó járat, ennyi az egész, semmi extra:
Nem tudom, csak gondolom. A fa ércesebb. És az sem mindegy, hogy a rúdhossz melyik milliméterénél ütik meg. A sajátfrekvenciája nullájánál, vagy az amplitúdójánál.
A mélyebb hangrúd hangja csak nem tetszik annyira. Ha utólag próbálom meg vékonyabbra reszelni a nyakánál, az megoldaná a dolgot, hogy csengőbb/bongóbb legyen a hangja? Vagy cseréljem a kalapácsban lévő megkopott - szerintem bőr - betétet keményfára?
Így első ránézésre valami ilyesmik voltak a motorkerekek a 3 súlyos Gustav Becker féle negyedütős órában, amiben sikerült szétszedés nélkül átfűzni mind a 3 zsinórt.
Kb ilyen elhelyezkedésben voltak a lyukak is, nem pont egymással szemben.
Az egyébként eddig rendben jár, most van kb háromnegyedig lejárva, kíváncsi leszek elég hosszú zsinórokat fűztünk e bele, le fognak e érni a súlyok az óratok aljáig.
Köszönöm szépen! Lehet, másnak egyszerű ez a felhúzódob, de számomra ez elég bonyolultnak tűnik. Persze, lehet csak azért, mert most látok először ilyet, "élőben" meg még sosem láttam. Minden esetre nézegetem a fotóidat, hogy legalább azt megértsem, hogy miként lehet egy ilyet szétszedni, illetve összerakni.
Hogy kicsit jobban átlásd, mellékelek egy képsorozatot egy komolyabb egysúlyos "regulátor" ingaóra motorkerekéről, ez ugyan kettős kilincses kivitel (hogy a felhúzás ideje alatt is legyen hajtónyomaték, és ne romoljon felhúzáskor az óra pontossága. és a különálló beeső kilincs felel ezért), de a lényeg mindegyiknél hasonló. Ennél például egy viszonylag sekély "üreg" van a zárótalp alatt, van, ahol ez mélyebb, van, ahol csak egyetlen kimarás van - ennél a kivitelnél például átfűzhető lenne a kisebb-nagyobb lyuk között a zsinór, de nem mindegyik ilyen.
Ha jól értem, akkor ha hozzáférek kis fúróval, és tudok rá lyukat fúrni az eredeti lyukkal szemben, akkor nem muszáj szétszedni az órát, ha ezt más nem indokolja.
Megnézem, hogy lehet hozzáférni, mert egyenlőre más nem indokolj a szétszedést, szépen, egyenletesen jár az óra, most próbálom behangolni, mert kicsit késik. Más baja egyenlőre nincs. Mondjuk, ennyire bátor vagyok, hogy egy lyukat fúrjak rá. :-)
Köszönöm szépen, így legalább világosan látom, mi áll előttem!:-) Tudom, hogy hiába húzom-halasztom, előbb-utóbb össze kellesz kapni magamat, és venni a bátorságot belevágni egy ilyenbe, ha később még komolyabb szerelésekkel is próbálkozni szeretnék.
A zsinórhengeren egy lyuk van gyárilag, és vagy van olyan vezető pöcök, mint amit mutatsz, vagy nincs.
A megoldás, ahogy APT mondja, szét kell szedni az egészet és szétbontani a hengert. Ezt nem lehet megúszni.
Akkor meglátod, hogy mi van benne.
És itt jön viszont egy lehetőség. Ha a henger belül elég üreges, akkor lehetséges egy lyukat fúrni (vagy inkább reszelni egy U alakú vájatot) a henger felszínébe úgy, hogy át lehessen látni az eredeti lyuk felé. Ez a második lyuk kicsit nagyobb legyen mint az eredeti.
Ha elszakad a fonál (egyébként az a spárga ami most rajta van pocsék), akkor le kell vágni a fonalat, a csomó bennmarad a henger belsejében. A javító fonalat át lehet akkor fűzni (esetleg egy vékony dróttal áthúzni) a hengeren. Meg lehet csomózni, a csomó bemegy a nagyobbik lyukon, és megszorul e henger belsejében. Ezt akkor lehet csinálni, ha egyébként nem kellene szétszedni az órát.
De ez egy tök egyszerű óra, ennél egyszerűbb semmi más sem lesz - és valahol el kell kezdeni. Fogd a fényképezőgépet, jók amúgy is a fotóid, és lépésről-lépésre fotózd, amikor szeded szét, és nem fogsz elkeveredni. Tudsz venni kenőszappant, szalmiákszeszt bármelyik festéküzletben, ezek kellenek a kotyvához, amiben szépen ki tudod áztatni tisztára-szépre a szerkezetet-alkatrészeket. Ez egy nagy óra, ha más nincs, sima műszerolaj, varrógépolaj is megteszi a kenéséhez, olajozótűnek ilyenkor el lehet indulni egy fogpiszkálóval is - a legjobb gyakorlóterep kezdőknek.
A szétszedésnek félek nekivágni egyedül. Félek attól, hogy ha leveszem az óra hátlapját, szétborul az egész, összekeverednek a fogaskerekek, és akkor buktam a partit. Vagy ha leveszem a hátlapot, nem esik szét minden?
Rosszul próbáltam elmagyarázni, nem furkálni akarok. Inkább teszek fel egy fotót, ahol bekereteztem, sőt, berajzoltam azt a kis háromszög alakú "lyukat" ahol rögzíteni szeretném a zsinórt.
Azt, hogy működhet, de nem tudható látatlanba, mi van a zsinórhengerben. Van, ahol tök üreges, kvázi egy cső, középen a tengellyel, és olyan is van, ahol tömör, és csak egy ponton van a zsinór végének kiképezve egy fészek. Szóval járhatsz úgy, hogy fúrogatod, de nem mész semmire... Mivel a zsinórzat cseréje jellemzően amúgy is szerviz-érett szerkezeteknél merül fel, így ezzel, mint problémával "szakember" úgymond nem is foglalkozik, mindenképpen szétszedésre és tisztításra-javításra kerül a szerkezet, a zsinórhenger szétszedése amúgy is a tisztításnak is része. És szerintem a hobbiórás gyakorlásnak úgyis jó alanya egy ilyen, aránylag egyszerű egysúlyos szerkezet. :)))
Az egy "terelő-ék", és megakadályozza, hogy a gyárilag egyébként nem ilyen spárgából pótolt, hanem jóval vékonyabb bélhúr (vagy pláne modern damil) beszorulva a valószínűleg csak egy oldalon, egy csavarral rögzített nagy zárótalpat kifeszítse kicsit, és beugorjon mögé. Nem általánosan használt, de előforduló megoldás, tesz róla, hogy a zsinórzat mindenképpen befelé, a henger felé kezdjen feltekeredni.
Megint volt egy kis időm az órával foglalkozni. Lejárt teljesen, de ez is volt a cél, hogy lássam a dobot, hogy miként lehetne kicserélni rajta a zsinórt.
De nincs rajta 2 lyuk, hogy egyszerű legyen a dolog.
Ez valószínűleg olyan típus, amit APT fórumtárs említett régebben, hogy szét kell szedni, lecsavarozni a dobról a fogaskereket, és ott van valahol az alatt rögzítve a zsinór. Ugyanakkor észrevettem rajta egy "lereszelt szöghöz" hasonló valamit, ami a dob oldalához ér, de képez egy kis lyukat.
Mire való az a kis akármi? És abba a kis lyukba, amit képez a dob oldalával, nem lehetne befűzni a zsinórt, és megakasztani, egy nagyobb csomóval?
Csináltam pár képet, de talán az utolsón látszik ez a dolog a legjobban, főleg kinagyítva. Várom hogy valaki "megszakértse" nekem ezt a dolgot. Köszönöm!
Végre egy jó hír egy olyan Embertől, aki látott, hallott pár ezer/tízezer ilyen órahangot. :-) Úgy van, ahogy írtad, a ráütés után egy pici rés marad a rúd, és a kalapács között.
Nem sok, de marad.
Eljátszogattam a kalapács beállítással vagy egy órácskát, mire ilyen hangja lett.
Ebből kifolyólag nem igazán akarom most állítgatni, hogy halkabb legyen. Igaz, a mélyebb elég halk most is, de a magas az hangosabb, igaz este nem zavart egyáltalán.
A kalapács vége még elég jó állapotban van, kicsit megkopott, ahol eddig ütötte a hangrudat, de még szerintem jó.
Ha halkulni fog a hang, úgy lesz, ahogy írod, kicserélem vagy bőrre, vagy fára.
Azt elfelejtettem írni, hogy semmi gond nincs az új zsinórozással, mindegyik működik rendesen, nem akad, nem állt meg az óra egyszer sem.
Nem hangzik ez rosszul. Arra nagyon oda kell figyelni, hogy a kalapácsok az ütés után nem érhetnek hozzá a hangrudakhoz (nem egyértelmű ez a képekről) - mert ettől lesz "tompán kongó", és gyorsan lecsengő hangja az órának. A kalapácsok szárának óvatos hajlítgatásával kell elérni, hogy csak ütéskor egy pillanatra csapjanak rá (rugalmasságuk okán) a rudakra, a távolság finom növelésével egyébként csöndesíteni is sokat lehet az órán. Valóban számít az is, a kalapács végén lévő bőrözés milyen állapotban van, pörköléssel szokás kicsit keményíteni, ha kell, de kis is cserélhető (kis bőrdugó valójában, ki-be csavarható), ha már nagyon foszlóban van, alig ad hangot. Ki lehet akár fára is cserélni, attól nagyon éles, erős hangja lesz az órának.
Szebben szól, mint szólt, de szerintem szebben is szólhatna, majd később, ha többet üt, teszek fel róla videót.
Az esetleg nem lehet, hogy azért nem szól olyan szépen mint a másik, mert egyrészt nincs olyan hosszú, másrészt a csavar feje hozzáér az óra tetejéhez. Mert próbáltam olyan vastagra csiszolni, amilyen a másik. Vagy annak is szerepe van benne, hogy nem "gyári" a hangrúd befogatása?
Miután "beindult", pedig mint írtam, ki sem tisztítottam - ezt a zsinór cseréje után tervezem - egyszer állt meg a "tanuló óra". Kicsit megpiszkáltam a zsinórt, ami valójában valami vékony spárga, kicsit ugrott, és elindult megint, azóta pontosan jár. Ez ma reggel történt. Olyan, mintha lenne egy kis elszíneződés is a spárgán, úgy, hogy szerintem már megérett a cserére. Rendeltem réz 8 M8-as "csavart". Igaz, hogy úgy hívják, hogy "áramátadó" és többféle furattal (0,8 - 1,00 - 1,2 - 1,6 mm) rendelhető, de bízok benne, hogy ki tudok belőle hozni valamit.
Szigorúan véve nincs olyan, hogy "abból kell készülnie" egy hangrúdnak - bármiből lehet, ami az adott geometria mellett az elvárt hangzást tudja nyújtani. És bármilyen hosszú fémrúd (még a lágy alu is) szilárdan befogva ad hangot megütögetve (csak nem szépet meg erőset..). Fantasztikus hangokat lehet kicsalni például cső kialakítással (csőharang - ugyebár), és a rögzítés módjától függ az utózengés ideje (milyen hosszan cseng le a hang).
Az edzett acélok mellett egyértelműen az szól, hogy egy merev, erős anyag, jól befogva aránylag vékony és nem nagyon hosszú rúd is szép hangzást tud produkálni - ÉS OLCSÓ. Egy bronz rúd jóval drágább (drága a bronz, és mindig is sokkal drágább volt), az acél rudakat ráadásul igen jól lehet hangolni úgy, hogy a tövüknél, a rögzítésül előtt amolyan nyakként elvékonyítják őket. Erősen elvékonyítva fantasztikusan érces, hosszan zengő-bongó hangot lehet produkálni, a réz-bronz esetében ez nem célszerű, gyengébb és jóval kevésbé merev anyagok, hamar törni fognak egy elvékonyításnál.
És ugye nem ritka a rúd helyett feltekert spirál sem - főleg rövidebb ingás rugójáratú óráknál alkalmazzák előszeretettel, hiszen jóval kisebb a helyigénye.
A hangrudak anyaga legtöbbször (jóformán mindig) edzett (merev) szénacél. Kemény és merev, ezért jól szól-zeng, viszont emiatt hajlamos törésre. De előfordulhat más is, vastagabb bronz rúddal is találkoztam már, de nagyon különleges, nagyon régi és nagy órában.
Nem tudható ennyiből, hogy maga a mutató lötyög-e a négyszöges mutatócsövön, amin illeszkedik a perctengely végére - vagy maga ez a mutatócső laza a perctengely végén lévő négyszögön. Szegecselőn össze lehet húzni picit a csövet, vagy összeütni szilárdabban a mutatót a csővel, ez utóbbi kapcsolatot forrasztással, ragasztással is jól fixálni lehet szükség esetén.
A hangrudas problémádra - nem kötelező a réz csavar használata, inkább szeretjük, mert az öreg órákban idővel a vas/acél csavar könnyebben "berohad", összerozsdál a tőkével, de javításnál nem gond (acél csavart könnyebb is szerezni - persze nehezebb megmunkálni). A hangrúddal való nagyon szilárd kapcsolata kritikus a hangzás szempontjából, laza, "puha" kapcsolat esetén tompán, csúnyán szól a rúd. Nyilván törés-javítás után rövidül, ettől kicsit magasabb lesz a hangja - de ez nem szokott problémát okozni.
Az elakadós órádra nem tudok mit mondani, azt látni kellene, ha mindig pont ugyanannyi időt megy el, akkor egyértelműen arra érdemes gyanakodni, hogy valahol egy fogsérülés vagy beakadt szennyeződés van az áttételben, és oda érve akadozik.
Az egyik simán ment, még nagyon bele sem volt szorítva. Na, a másik, ami bele volt ragasztva, az adott melót rendesen. Volt minden.
Melegítés, vésés, fúrás. Lényeg az, hogy sikerült a ragasztót kifúrnom a hangrúd mellől.
Ekkor úgy gondoltam - mivel már egészen szépen csengett - hogy úgy hagyom, nem piszkálom tovább. Természetesen ekkor tört ki a hangrúd a csavarból. Na, nagy nehezen kivarázsoltam a tőkéből a csavart. Akkor aztán kiderült, miért is volt beleragasztva. Egy 7 mm átmérőjű lyukba volt beleragasztva egy 6 mm-es csavar, amibe bele volt rögzítve a hangrúd. Mivel a "kókányolást" nem akartam megismételni, így vágtam/fúrtam a tőkébe egy 8 mm-es lyukat.
Holnap veszek bele egy 8-as réz csavart, azt kifúrom, és rögzítem benne a hangrudat, aztán csak vissza kell csavarni, és kész.
Két kérdésem lenne.
Fontos a réz csavar, vagy megteszi vas is? Vagy nem úgy nem lesz szép hangja? A másik az, hogy hogyan rögzítsem a lyukba a hangrudat? Melegítsem fel a csavart, és dugjam bele a hideg hangrudat, és várjam meg, míg lehűl, és beleszorul, vagy ragasszam bele valami komolyabb (Loctite) ragasztóval?
Közben észrevettem, hogy a nagymutató kotyog, laza az egyik órán. Ha felfelé megy, ...30-tól egészig, akkor 1-2 perccel kevesebbet mutat, egésztől ...30-ig meg ugyan ennyivel többet. Ennyire kotyog. Van erre megoldás? Köszönöm!
Az a gyanúm, hogy mivel a hangrudat is beleragasztotta, az mindenképpen el fog törni, azaz kb 1-2 centivel rövidebb lesz. Ez fog gondot okozni, vagy csak annyit, hogy kicsit más lesz annak a hangrúdnak a hangja mint eddig?
Bizony az enyém sörösdoboz. Egy életre elég egy karton. Van egyébként nem alu alapú doboz is, valamelyik sörnél. Persze áldozat van, mert a sört ki kell önteni.
Megcsinálnám, nincs is ezzel semmi gond, csak mint írtam, valami irtó erős, és kemény ragasztóval beleragasztották a csavart is és a rudat is a tőkébe, mint az a képeken is látszik. :-( Hogy szedjem ki, van tipped?
....a hibás rudat ki kell venni a tőkéből. Meg kell melegíteni az egész tőkét (villany rezsó). Ha kell újra kell rögzíteni a csavarban a rudat. Hangolni a rúd csavar alatti rész kúpos elvékonyításával lehet. Visszacsavarni szintén a felmelegített tőkébe kell, hogy kihűlve megszoruljon.
Csak ahogy folytatom, egyre több hiba jön elő. Mint írtam, összetákolják, hogy eladható legyen, és ennyi. A következő probléma a hangrúd. Most hogy üt a kalapács, az egyik hangrúd úgy "cseng" mint egy üres fazék, vagyis sehogy, inkább úgy írnám le, hogy tompán kong. Levettem, és máris látom a hibát. valami gond lehetett a menettel, mert egy réz csavart kifúrt valaki, beledugta a hangrudat, és az egészet össze ragasztotta valami betonkemény, és merev ragasztóval, hogy véletlenül sem lehessen kicsavarni a csavart, és kivenni a hangdúrral együtt. Már, ha annak így kell kijönnie. Csináltam két fotót, hátha ez alapján tudtok segíteni abban, hogy mit csináljak a hangrúddal, hogy szépen csengjen, mint a másik.
Előre is köszönöm!
Íme a képek:
Bocs, egy kicsit összekeveredett a kép, meg a szöveg.
-én is találtam vmit, ez egy golyóstoll, aminek a végén van egy 1m-es vékonyka mérőszalag, olyan 6-7mm-re tippelem a szélességét, szerintem az is jó lesz.
Olvastam itt ingafüggesztő rugó pótlásáról. Egy ötlet:
Ma vásároltam egy fém geodéta mérőszalagot, 3500 Ft értékben 30 méter hosszút. Kétoldali festékkel 0.16 mm vastag, 12.5 mm széles rugóacél. Egy életre elegendő lehet rugó-alapanyagnak. Levágva, kifúrva, szükség szerint elgyengítve érzésre jó lehet. Kis üveglapra felragasztva vízpapírral eltávolítható róla a nagyon vékony festékréteg.
Tegnap sikerült megcsinálni a zsinórcserét és a kalapács nyelének forrasztását.
0,6-os zsinórt használtunk.
A szerkezet Gustav Becker volt, így, ahogy APT írta, volt egy kis lyuk a dobon, ahol kijött a zsinór, meg volt egy nagy, ahová bement a "nagy csomó", hogy ne csússzon ki a kis lyukon. A 3 dobon a zsinórcsere, és a kalapácsforrasztás kerek 3 órát vett igénybe úgy, hogy nem szedtük ki a a zsinórdobokat.
Igazad volt APT, a kalapács szárát tartó kis "akármi" négyszögletes tengelyre ment rá, és egy pecekkel volt ráfogatva. A forrasztás hatalmas, gázzal felmelegített pákával történt a megfelelő gyengített sósavas előkezelés után.
Na jó, valljuk be, túl sokat nem produkáltál, de akkor is csodálatra és irigylésre méltó a lendületed!
Ami pedig az ingarugót illeti, tökmindegy, hogy ez 30-vagy 40mm hosszú, itt az a fontos, hogy az ingarúd jó helyre kerüljön, azt hogy pontosan járjon az órád, nem a rugó pár mm-es differenciája határozza meg, hanem AZ, ami alatta van!
Elvileg egy bizonyos súlypont az ami meghatározza a pontosságot, ezt kétféleképpen érheted el:-a rúd rövidítésével-hosszabbításával-ill az ingalencse tömegének csökkentésével-növelésével, a két első variánstól sietni, míg a két másodiktól késni fog az órád!
Ha megnézitek, felraktam rá a megrövidített ingarúgót. Hát... sajnos nem jött be.
Legalább 15 mm-rel hosszabbnak kellene lennie az ingarúgónak, hogy az ingarögzítő beleérjen az ingán lévő "lyukba". Csináltam róla fotót.
Ugye a rúgó 28 mm hosszú volt, de mivel eltört, így "készen" 18 mm maradt belőle. De a látottak, és mértek alapján úgy látom, és gondolom, hogy nem is 28 mm-es kellene, mert az is csak éppen beleérne a lyuk tetejébe, hanem legalább 33-35 mm-nek. Így sajnos ki sem tudtam próbálni a "fellelt" órát. :-(
Mi a véleményetek a rúgóról? Ma ráírtam az Óramű Kft-re.
Az óraszerkezetet amúgy is ki kellett venni, mert csütörtökön megyek az órás barátomhoz, megforrassza nekem a kalapácsot, és azt mondta, kicseréli a zsinórokat hosszabbra. Ja azt mondta, ehhez nem kell szétszedni, igaz így kicsit nehezebb, de megoldja, és megmutatja, hogy hogyan kell. Majd fotózok!
Hogy szórakoztassalak Benneteket, leírom - fotókkal megspékelve - hogy mit csináltam ma. Szétkaptam a 3 súlyos óra ajtaját, mert nem tetszett benne a csiszolt ólomüveg. Ami így nézett ki:
Ez nem egészen biztos, hogy jó példa - a horgászorsó egyébként direkt azért végez "vetélő mozgást" is, hogy a menetek ne szorosan egymásra, hanem keresztbe tekeredjenek - és alapból (ha éppen nem egy óriásharcsát próbálsz kihúzni) nincs nagy húzóerő alatt sem. És ugye azért nem kirívó így sem, hogy összegubancolódik-összeakad a damil a horgászboton (bár ott leginkább pont az a baj, hogy túl laza, hogy nem tekerednek rendesen egymásra a menetek).
De bárhogy is, szerintem egyfelől elfér simán az zsinórdobon a szükséges hosszúság, másrészt valószínűleg akkor sem szorulnának össze, ha egymásra kerülnének - de nem fognak.
Nem jellemző a menetek összeszorulása. A fonott zsinór ráadásul erre egyáltalán nem is hajlamos. És ezeket az órákat nagy valószínűséggel ennél jóval vastagabb bélhúrra méretezték, így szerintem kizárt, hogy ne férjen el igen lazán is a szükséges számú menet.
De ne bonyolítsuk - mérd már meg kérlek, nagyjából mekkora az átmérője egy-egy zsinórhengernek, körülbelül mekkora a dolgozó hossza (ahová tekeredhet a zsinór) - és kb: mekkora utat jár be a súly. Innen rögtön megszakérthetjük...
Ha például hasra ütésre egy kb: 3cm átmérőjű és mondjuk 2.5cm dolgozó hosszú zsinórhengerről volna szó - akkor ezen a 0.8-as zsinórból kényelmesen fel tud tekeredni úgy 30 menet, az ilyen zsinórhenger kerülete ugyebár (2R*Pi) közel 10cm - nagyjából három méter zsinór is elfér rajta, és ha a súly bejárt hossza fél méter (nem nagyon szokott több lenni átlagos órában - a súly hossza is levonódik ugye a "belmagasságból"), akkor - lévén egy csigás klasszikus áttételről beszélünk - úgy egy méternek kell tudnia feltekeredni. Hát, az fel fog...
Ezekkel a modern zsinórokkal ilyen problémával még nem találkoztam, mert ezek mindig vékonyabbak, mint amikkel az órák tervezésekor anno számoltak.
Az órás barátom azt mondta, nem biztos, hogy a 0,8 mm-es zsinór jó lesz abba az órába, amelyikben rövidek a zsinórok. Azt mondta, hogy nem mehet egymásra kér zsinór menet, mert akkor megtörténhet, hogy beszorul a zsinór. Márpedig a 0,8-as vastagabb, mint a 0,6-os, és nem biztos, hogy elfér egymás mellett annyi menet, hogy végig leengedje a súlyt.
Azt mondta, hogy egy dobon csak egy zsinórmenet mehet végig.
Ez a te véleményed is? Mert logika kétségtelenül van abban amit mondott.
A legnagyobb profik is lelkes amatőrködéssel kezdték. Ez így természetes - gond csak akkor van, ha valaki nem fejlődik. Te máris jó úton haladsz.
Viszont vannak dolgok, amiket jobb nem elrontani. Nyilván itt semmi sem "élet-halál kérdése", szerencsére ez nem egy szívsebészeti műtő - maximum némi anyagi kárt tud az ember okozni (bár egy nagyóra rugója adott esetben valós és komoly sérülések okozására is képes lehet) - de ezzel együtt például egy komolyabb méretű hosszú ingás óránál egy súly-felfüggesztést, vagy egy ingarugót, vagy éppen az egész óratok falra rögzítését tényleg ésszerű valóban minőségi módon megoldani - ellenkező esetben már azért látható kár és bosszúság lehet belőle.
Amúgy a helyzet az, hogy a kész gyári ingarugó annyira olcsón megvásárolható alkatrész - hogy egyszerűen nincs értelme nekiállni barkácsolni. Még akkor sem, ha megvan hozzá a szükséges felszereltség, nem éri meg egy 2-3 ezerért az ebayról begyűjthető izéért 1-2-3 órát fúrni-faragni.
Van bőven olyan alkatrész, amit lehetetlenség pótolni-beszerezni, úgyis muszáj legyártani, adnak elég munkát azok is...
És mivel most kezdem az órázást, természetesen még egyik Általad felsorolt cuccom sincs. Meg gyakorlatom sem, így vagy "Mekk Elek" módon csinálok ezt-azt, vagy megveszem boltban. Egyenlőre valószínűleg maradok a késztermék vásárlásnál.
Az is jó lehet - és természetesen lehet fúrni azt is, csak ezekhez mind azért elég rendes felszerelés kell..
Gond nélkül meg lehet csinálni egy ingarugót, függesztőszemestől, mindenestől nulláról, réz lemezkékből, acél rudacskákból, megfelelő rugólemezből, egy órás munka az egész - de kell hozzá igen precíz kis állványos fúró, vídia fúrók, marógép, megfelelő készségek forrasztáshoz, és persze a szükséges alapanyagok, stb... Tipikus műhelymunka.
Megrendelném a helyedben az ebayról az új ingarugót, ott fogsz találni megfelelőt - ha itthon nincs.
Hát ez nem semmi. :-( Azt hittel, letekerem róla a régi zsinórt, rögzítem valahogy az újat, ahogy kell, feltekerem a dobra, rögzítem a másik végét, és kész. :-( De ezek szerint az újat rögzíteni csak úgy lehet, hogy szétszedem az órát, és még ráadásul azt a dobot is. :-( Pedig azt hittem, hogy amit írtál, az a két lyukas megoldás, hogy egy kis lyuk, meg egy nagyobb ahol rögzíthetem gyönggyel, vagy csomóval szétszedés nélkül is megoldható.
Lehet úgy könnyebb lenne, ha tarthatnék egy dobot a kezemben, mert így legalább láttam fotón, de igazából nem tudom elképzelni, hogy mit hová...
Sajnos a zsinórzat cseréléséhez szinte mindegyik szerkezetet szét kell szedni teljesen. Kivéve a zsinórhengert kompletten a meghajtó-kerékkel, majd látni fogod, hogy a hengert vagy a motorkerék, vagy kiviteltől függően a másik oldalon a zárótalp zárja le, vagy egy retesszel, vagy talp esetében általában egy csavarral rögzítve a hengerbe - és alatta van a fészek kialakítva a zsinór befűzéséhez. Van olyan igényesebb megoldás,a hol van bent egy akasztószem is, de sokszor csak van egy üreg, a henger végén egy kis lyuk, ahol kibújhat a zsinór - és úgy kell csomózni a zsinór végét (én ilyenkor rá szoktam fűzni egy picike, a fészekben még elférő, de a lyuk méreténél mindenképpen jóval nagyobb gyöngyöt is, az a biztos rögzítés), hogy ne férjen ki semmiképpen a nyíláson, és utána lezárni a talppal - vagy a motorkerékkel. Egy negyedütős werkről beteszek pár képet, ott ezek nagyjából így néznek ki:
Sok minden megfelelhet elvileg - aztán a gyakorlatban esetleg mégsem... Ha picit is merevebb az acéllemez a kelleténél, és a tövében hajolgat - akkor hamar el fog törni-fáradni, és leszakad az inga. Ezért szoktak egyébként két rugószálas ingavezetőket is készíteni (amiben két keskenyebb acéllemez van befogva rugónak) - ha az egyik elszakad, általában "megcsuklik", elhajlik, az inga megvezetése elfordul, megáll az inga, látni, hogy hiba van - de nem szakad le...
A mérőszalagnál őszintén szólva még valami nagyon szívós műanyagban is jobban bíznék (modern ingavezetőnél használják is őket) de akár be is válhat.
Megnéztem alaposan a "tanuló" óra fonaldobját, tervezgetve, hogy miként fogom kicserélni rajta a zsinórt, ami tényleg valami spárga féléből van, ahogy APT írta.
Két lyukat találtam rajta. Az egyikbe megy bele a zsinór, a másikból olyan, mintha kiállna egy lereszelt szög.
Ezen a dobon vajon hogy fogom rögzíteni a zsinórt?
Készítettem két fotót róla, így biztosan könnyebb lesz véleményt mondani.
Nem jó a mérőszalag, hosszában görbített, a domborított oldal irányába nehezen fog átbillenni!
Kereshetsz másmilyen vékony acéllemezt, csak el kell majd jáCCanoznod a kivágott szélességgel, anyagkeménységtől-vastagságtól függően.
Adok egy példát:-a Jantar faliórák esetében az ingarugó közepén van egy téglalap-alakú luk ,kb jó 1-1mm maradt meg belőle mindkét oldalon, amúgy a szélessége kb 5-6 mm, magyarul:-az acélrugót elgyengítették.
A borotvapenge szerintem jó volna, kár, hogy nehéz átlukasztani.
Tény, hogy nem nagy was ist das a dolog, csak találd meg a megfelelő anyagot hozzá. Emlékszem, anno egyet-kettőt még 35mm-es filmdarabból is készítettem, de ahogyan a Péter is mondotta, olyan anyagot kell választani, ami nem fog elszakadni, ezáltal újabb problémákat okozván...
Az óraház egész jó állapotú, de az óra alaplapját tartó "deszka" állapota hagy némi kívánnivalót maga után, így kicserélem.
Úgy gondoltam, hogy kicsit szélesebbet teszek a helyére, hogy ne a szélébe kelljen tennem az alaplaptartó csavarokat, meg nem akarom csak az alaplap alá tenni, hanem végig akarom engedni az óra egész belső hosszán. Ez gond?
Ja, az Óramű Kft eddig füle botját sem mozgatta, hogy válaszoljon a kérdésemre.
Egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy majd csinálok én ingarúgót. Arra gondoltam, hogy a mérőszalag anyaga elég erős, és rugalmas acélból van, megpróbálok abból "maszekolni" rúgót, ha kell. Kis réz lemezt hajtok a végeire (0,3-0,4 mm) hogy lehessen bele forrasztani a pecket ami az ingát tartja.
Dehogy háborodok fel! :-) Inkább az bosszant, hogy nem mindenki olyan alapos mint én. :-) (Persze az nem biztos, hogy jó :-D)
Igen, gondoltam arra, hogy teszek az ingajáratra réz lemezt, csak nem tudtam eldönteni, milyen vastagat vegyek, és honnét. Vagy oda inkább acél lemez kellene?
Annál is inkább, mert én szeretném ezeket az órákat napi használatban tartani. Vagyis, ami hibát észlelek rajtuk, azokat próbálom megcsinálni.
Ma délben mennek az órák kereken 7 napja. De szerintem ennyi is lesz, nem fognak elmenni 8 napot.
⁹
