Ismervén a németeket, ha ezt megírjátok nekik, írnak egy elnézést kérő levelet és betesznek egy újabb javítólapot.
Teljesen más: úgy harminc éve a Boschnál. Kezdtem dolgozni, minden autós infó mikrofilmen jött, egy levlap méretű lapon volt 392 darab A4 es oldal.
Ha bármit elrontottak, előbb volt javítólap, majd teljes oldalcsere. Egy szervizben úgy 500-1000 lapból álló készlet volt - negyedévente jött egy újabb csomag, amivel ki kellett cserélni az elavultakat vagy hibásakat.
Valóban ezt írja, Google-lal fordítva angolra (kiemelés tőlem):
Before using the device for the first time, remove the board by placing the thumb of one hand on the cover plate of the drive box and the other fingers under the coarse drive knob and pulling it upwards. This will lift the fine drive against the pressure of its safety spring. The support board is freed and can be removed.
Alpárnak lehet igaza, a kondenzorsüllyesztő gombjára gondolhattak -- de az asztaltartó konzolt nyomva is fel lehet kissé emelni.
"Ami még furcsa, az az, hogy a használatiban NfH5-nek hívja, vagyis mintha H5 asztal lenne rajta, de a használati csak H4 asztalt mutat, és én csak annyi különbséget látok a kettő között, hogy mintha kicsit más lenne a tárgylemez megfogó rajta."
Nem a H4 a lukas asztal alsó világításra, a H5 pedig a lukatlan a felsőhöz?
Fájó pont ez az életemben, mert én is szerettem volna megvenni ezt anno.
Itt a fórumon is előjött a szóban forgó darab. Már jó ideje fent volt a hirdetés, és elsőre persze mindenkinek egy Epi feltéttel felszerelt L váznak tűnt.
Aztán valahogy kiszúrtam, hogy ezen csak egy tekerő van és ez valójában az addig csak katalógusban látott Epi Nf.
Sajnos balga fejjel elkotyogtam a felfedezésemet itt a fórumon. Mire pár perc múlva felhívtam az eladót, addigra - "épp most hívott valaki" - nem volt meg.
Érdekes még az is, hogy mennyire képes az ember átsiklani dolgokon, mert azt látja, amit látni akar, ami megszokott.
Sokáig.
Van egy olyan Auflichtkondensor-ral szerelt komplett mikroszkópom, amiről eleinte azt hittem, hogy valaki megbuherta, ugyanis egy Nf fókuszáló doboz az alapja, azon van egy Nf kar (tuti nem Polmi), van rajta egy olyan asztal, amit a polarizációs gépekre szoktak tenni, ez a csúsztatós verzió, de nincs rajta se kondenzortartó, se kondenzor, se tükör, se lámpa, sőt - és ez a lényeg!!! - a talpa ilyen Lu féle - általam csak pontyszeletnek hívott - villás!
Aztán egyszer kíváncsiságból leszereltem a talpát, és meglepve láttam, hogy rendesen bele van illesztve brezonokkal a fókuszáló dobozba, szóval az gyárilag olyan.
Most, a napokban világosodtam meg, mert vacakolok az Ng és Nf használatival.
Ugyanis az Nf használatiban van róla egy kép, annyi aláírással, hogy "NfH5 binokuláris az Auflichtkondenzorral".
A szövegben meg csak annyi, hogy "Nf nur für Auflicht", vagyishogy Nf, csak és kizárólag felső megvilágítással.
Kerestem én ezt a gépet általános katalógusban is, de csak egyetlen egyben találom (most, mert ott volt az régebben is, de átsiklott a szemem felette, szimplán Lu-nak nézhettem), mégpedig az utolsó 30-035-ben, a d jelűben (az egyetlenben, amiben benne van ez az ominózus alsó megvilágító talp is).
Itt még nevet se adtak neki.
Ami még furcsa, az az, hogy a használatiban NfH5-nek hívja, vagyis mintha H5 asztal lenne rajta, de a használati csak H4 asztalt mutat, és én csak annyi különbséget látok a kettő között, hogy mintha kicsit más lenne a tárgylemez megfogó rajta.
Sikerült szereznem régebben egy olyan Nf használati utasítást, amiben benne voltak különféle kiegészítő lapok is.
Köztük az egyik a füzet hibalistája, és kiegészítője.
A napokban nézegetem ezeket, és próbálom értelmezni, ami rajta van.
A hibákat kijavítom a használati utasításban (volt, amit már régebben én is észrevettem, volt, amit nem), a kiegészítések között azonban van egy bekezdés,ami szerintem hülyeségeket beszél.
A német szöveg:
"Bei einem neugelieferten Mikroskop Nf ist der Feintrieb gegen Beschädigung durch Transportstöße mittels eines Stützbrettchens gesichert, das zwischen Feintriebführung und Fuß eingefügt ist und die Zahnräder des Triebwerks entlastet. Vor der ersten Benutzung entfernt man das Brettchen, indem man mit dem Daumen einer Hand auf die Deckplatte des Triebkastens und mit den übrigen Fingern unter den Grobtriebknopf faßt und diesen nach oben zieht. Hierbei hebt sich der Feintrieb gegen den Druck seiner Sicherungsfeder aus. Das Stützbrettchen wird frei und kann entfernt werden. Auf entsprechende Weise wird das Stützbrettchen wieder eingesetzt, wenn ein Transport des Mikroskops beabsichtigt ist. Diese Maßnahme empfehlen wir dringend, um ein Beschädigen des Feintriebs zu vermeiden."
Én ezt így értelmezem magyarul (nagyjából):
"Az újonnan szállított Nf mikroszkópban a finomfókuszálás meghajtását védi a szállítási hatások által okozott sérülések ellen egy tartólemez, amelyet a finom meghajtású vezeték és az alap közé helyeznek, és ezzel tehermentesíti a hajtómű fogaskerekeit.
Az első használat előtt távolítsa el a lemezt úgy, hogy egyik kezének hüvelykujját a meghajtódoboz fedőlapjára helyezi, a többi ujját pedig a durva meghajtó gomb alá, majd felfelé húzza. A finom hajtás a biztonsági rugó nyomása ellenében emelkedik ki. A tartólap szabaddá válik és eltávolítható.
Ennek megfelelő módon a tartólapot visszahelyezzük, amikor a mikroszkópot szállítani kívánjuk. Erősen javasoljuk ezt az intézkedést a finommeghajtó károsodásának elkerülése érdekében."
A problémám a pirosan kihúzott szöveggel van. Semmi értelme. Felülről fogom a hajtómű-doboz tetejét, alulról pedig a fókuszálót, és egymás felé húzom? Ezek nem mozdulnak egymáshoz képest!!
Annak van értelme, ha a hüvelykujjamat rárakom a meghajtódoboz tetejére, és a többit az asztaltartó konzol alá rakom, majd az asztalt emelem meg a konzollal együtt.
Emlékeztetőnek itt egy kép a gépről, és benyilaztam,ahova szerintem azt a falapot rakni kéne:
Azért annyiban igazam van - legalábbis, amíg ezt is meg nem cáfolod - hogy ez egy direkt lámpákról szóló katalógus, a mikroszkóp katalógusokba ezt a lámpát valamiért nem tették be.
Egyébként a 30-358 (Beleuchtungsuntersatz) a használatija, de abban nincsen kép, csak szöveg. Meg van nekem digitalizálva, az előbb hivatkozott 30-360-nal együtt szerintem a mikroskop-online-ról töltöttem le..
Szerintem ez az LCE az 1934-es nómenklatúra szerint és LgOdE a '37-'38-as szerint.
LC/Lg: Fix asztal, fix kondenzor.
Od: Eltolható rekeszes kondenzor
E: Kerek, forgatható asztal tárgymozgatóval.
Az egész alatt pedig az ellenség megtévesztésére az utólag megvehető világítás.
Érdekes, hogy ezt nem láttam még prospektusban, csak fényképen/valóságban. És csak a kis L állványokhoz (Lg, L). Az Lu nem tehető fel rá, mert túl nagy a lába.
Előkerült egy 100 éves képem most, hogy valami totál mást kerestem a gépemen. Nem mikroszkóppal csináltam, de elég kicsi a téma - újszülött imádkozó sáska. Pentax K100D Super, M42 közgyűrű - objektív, 2013
Halmos Feri kerámia égetési próbája PZO MST-130 sztereomikroszkóppal. A kép közvetlen képsíkban készült 1× dobváltó állásnál (azaz kb. 26 mm széles területről) keresztezett polárszűrők között. Tesztképnek indult, de gondoltam berakom.
Most még egyet mondj el nekem: honnan tudjuk, hogy az LT/LC/LZ korai L vázakról nem jön le a kondenzortartó, és honnan tudjuk, hogy a csak L-ként hívott vázról meg lejön? (1938-ban)
Nézegetem ezeket a képeket, ezekről én nem tudom eldönteni.
Legfeljebb ennél látok valami olyasmit, ami különszedhető lehet:
Az első kettő ugye a Wd nevű megvilágítást, míg a harmadik a Wo-t kapta.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezekről leszedhető a kondenzortartó - legfeljebb a Wo-ról?
A katalógus sem taglal külön kondenzortartókat....
,,Mutass egy háború utáni katalógust, amiben van L váz.''
Bocsi , pontatlanul fogalmaztam. (Vagy - ha úgy jobban tetszik - hülyeséget beszéltem.)
A '34-es és a '37-es katalógus között történt a nómenklatúra váltás, nem a háború után.
A nevek maradtak a háború után ugyanazok, csak szerintem drasztikusan lecsökkent a választék.
Technikailag egy fontos változás történt: A hollanderes tubuscsatlakozót lecserélték fecskefarkasra.
De - mint tudjuk - abból, hogy valami fellelhető-e katalógusban, semmi következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy fellelhető-e a maga tárgyi valójában.
Se pro se kontra.
Pl. nemrégiben hozzájutottam egy egészen különleges Nf/Ng-hez való eltolható rekeszes n.A.=0,4-es (nem elírás!) Achr.Appl. kondenzorhoz, amihez hasonlót se láttam semmilyen doksiban.
Ezt 2016-ban szóltad hozzá (az előzmény is érdekes): 11934. hsz., amire ez a válasz érkezett: 11935.hsz.
Egyébként van még egy L, amire nagyon régóta fáj a fogam, az LZ, amin a Z kondenzortartó van. Ezt a kondenzortartót már mutattam itt párszor az FZ váz kapcsán, meg hozzávaló kondenzorokat is. A Z a Zentrierung-ból (centrálható) jön, és nem kerek, hanem egy fecskefarkas csúszkás kondenzorokat kell beledugni.
De háború előtt sem "az L" váz volt, hanem több is. Egész pontosan a '34-es katalógus ezeket sorolja fel:
LT: Ezen egy egyszerűsített kondenzortartó van, a rekesz kihajtható, de nem eltolható.
LC: Ezen az Lu-kon szokásos eltolható rekeszes kondenzortartó van, de az Lu-van ellentétben ez fixen oda van szerelve, nem lehet levenni.
LZ: Ez pedig értelemszerűen a fent említett (szintén nem leszedhető) Z kondenzortartóval van szerelve.
A háború után pedig így kell dekódolni a neveket:
Lu
Az asztal konzolja és a kondenzortartó is cserélhető.
Az asztal konzolja és a fogasléces kondenzormozgató mechanizmus egy prizmás felfogón van, amiről a kondenzormozgató levehető, ekkor az asztal lejjebb ereszthető.
A fenti prizmás felfogó egy fogasléccel fel-le mozgatható, ha a kondenzormozgató ki van véve.
A kondenzortartó a kondenzormozgatóra szintén egy prizmás felfogatóval csatlakozik.
L
Az asztal konzolja és a kondenzormozgató nem leszerelhető
A kondenzortartó cserélhető (mint az Lu-nál)
Lg
Az asztal konzolja és a kondenzortartó sem cserélhető. (A kondenzor igen)
Lp Lumipan
Világítással egybeépített
Az asztal konzolja nem cserélhető
A kondenzor is fixen beépített, három állású pankratikus kondenzor
A másik dolog, ami most ütötte át az ingerküszöbömet az az, hogy eddig mindig úgy gondoltam az L vázas mikroszkópcsaládra, hogy azt a vázat bemutatták kb 1934-ben, kapta az Lg, Lu, Lr neveket a három verzió, és kész.
Aztán most látom, hogy amit bemutattak, az volt az L váz (Mikro 1 katalógusban klf, kiépítésekben, de a váz mindnél ugyanaz), majd megjelent mellette nagyon pici különbséggel az Lg váz, és két teljesen különböző darab az Lu és Lr, egy darabig együtt futottak, majd a háború után az L váz, mint olyan totálisan eltűnt.
És rájöttem, hogy én még élőben L vázat sosem láttam.
Amiket láttam, azok Lg-k voltak
Ez egy L váz
Ez meg egy Lg.
A különbség kicsi. Az L váznál a kondenzor tartójának alsó vége lenyúlik a talp öblébe, mélyebbre a talp felső lapjánál, és körbefogja a megvilágítótükör szárát.
Az Lg-nél ezt a tartót elvágták rövidebbre, a talpat átformálták, a szárai rövidebbek, az öble kisebb, a hátsó részében a tömör rész nagyobb, és emiatt a kondenzortartó nem nyúlik le a lábak közé.
Aminél megmaradt a körbefogott tükörtartó, és lenyúlik a lábak közé a kondenzortartó alja, az a háború után már csak az univerzál, az Lu váz:
Ennél még jobb egy felületi tükör prizma alakú házban, elülső és hátulsó plánparallel zárólemezzel (hogy ne koszolódjon a tükör). A másik lehetőség egy ahhoz hasonló átvilágító alap, amilyen az Lg-hez létezik. A kettő közül valamelyiket régebb óta tervezem megépíteni az Lu-hoz.
Ha már szóba került, szemezgetnék ebből az igen remek, John Belling által 1930-ban írt "The Use of the Microscope - a Handbook of Recearch and Routine Work" c. könyből (a netről letölthető).
Ebben a könyvben folyamatosan prizmaként vagy "tükör vagy prizma"-ként említi a kondenzor alatt levő valamit, és az összes rajzon prizma van. Legalább ötször megemlíti, hogy a prizma jobb, és azt kell használni, egy fejezetben pedig külön részletesen is beszél erről, ezt idemásolom:
Nincs meg valakinek véletlenül a Mikro 492 számú Zeiss katalógus?
Nekem csak egy rettenet ratyi példányból fotózott 12 oldal van meg (a füzet maga vagy 60 oldal)
A fedlapja, meg az első oldalak mintának....
Ez csak az L vázzal foglalkozik
Egy osztrák fickó árulja egy szép példányát a neten, de negyven eurót kér postázásra a 29 eurós vételár mellé. Harmincezer forintot azért mégse fizetnék érte.....
Ez egy Univerzál (Lu) váz, de a kondenzora buherált, mert az eredeti tartó legfontosabb része, az eltolható rekesz le van szerelve róla, és a maradék tartóba feltoltak egy sima Abbe kondenzort.
Nem tudom mennyire gyakori váz az ilyen, de végül is nem az alap Lg vázról van szó, és az asztala sem a legalapabb darab. Ez sztem kb. reális ár érte.
Igazad van, én ilyen kifejezést eddig nem láttam használati utasításban. Inkább észak-dél irányt szoktak írni, az szerintem érthetőbb. Kivéve ha valaki a valós észak-délre gondol és a mikroszkópja nyugatra van tőle :)
Azért elég vicces, hogy ha a gyártó annyit annyit ír, hogy a mikroszkóp szimmetriasíkjával párhuzamosan álljon, akkor per világ mindenki ugyanazt értené rajta. (Mondjuk így meg felszínre került egy csomó érdekes új infó :) )
A probléma abból ered, hogy az "anatómiai" szagittális mást jelent, mint az "optikai" szagittális. Külön csemege, amikor optometriáról van szó, mert ugye a szem anatómiai szagittális síkja és a szem, mint optika szagittális síkja teljesen más. Hogy ezért az elnevezésbeli különbségért ki a felelős, azt nem tudom. A tangenciális elnevezés is megérne egy misét, ugyanis a tangenciális egyéb értelemben érintő irányú, a normálisra merőleges (tangere [lat.] : érint). Például fa vagy szár metszeténél a tangenciális metszet olyan hosszirányú metszet, amelyik nem megy át a hossztengelyen (a radiális megy át rajta és a tranzverzális arra merőleges).*
A polarizátor esetében az anatómiai szagittálisra gondoltak, nem az optikaira, mert a mikroszkóp mint síkra szimmetrikus alakzat értendő.
*Az optikai tangenciális és szagittális kifejezések akkor nyernek értelmet, ha az optikai tengelyre vonatkoztatjuk őket: a tangenciális sík érinti az optikai tengelyt, mivel párhuzamos vele. A szagittális sík pedig átmetszi.
Az még nincs ellentmondásban szerintem, merthogy a polarizációnál az nézőpont kérdése, hogy a rezgés síkját vagy azt a síkot akarod nézni, amire pont merőleges a rezgés.
Egyébként az emberi testen is ugyanez a szagittális értelme: az a sík, amelyik az ember szimmetriasíkjával esik egybe, azaz jobb és bal félre osztja a testet.
Polarizátor használata esetében a polarizációs síknak a mikroszkóp szimmetriasíkjába kell feküdnie (a foglalaton látható vonalaknak feléd, illetve a kondenzor fogasléce irányába mutatni). Azért így, mert ekkor a fényosztó elemek nem viselkednek polarizátorként a fényre, a poláros sugarak rajtuk változatlanul haladnak át. Merőleges állásban viszont a beállítótávcsőben és a fényképezőgépen látott kép teljesen más jellegű lesz, az egyik keresztezett, a másik párhuzamos polároknak megfelelő.
Azt nem tudom, hogy itt pontosan mi a kontextus, de a szaggitális síkot az optikai tengelyen kívüli pontok képalkotásakor szokták definiálni:
Ha van egy P tárgypont, ami nem esik az optikai tengelyre, akkor
1. a tangenciális vagy meridionális sík az, ami a P-t és az optikai tengelyt is tartalmazza. Ez a leképezés szimmetriasíkja vagy fősíkja: az optikai rendszer és a P-ből induló teljes sugárnyaláb is szimmetrikus erre a síkra.
2. a szaggitális sík pedig az, ami merőleges az előbbire, tartalmazza a P-t és az optikai tengelynek és a belépő pupillával való metszetét. (Vagyis kb. az a sík, ami merőleges a meridionálisra, de ugyanúgy tartalmazza a P-t és a P képét.)
Azért ,,kb.'' mert ezt fogalmat pont az asztigmatizmus leírására használják, ha pedig van asztigmatizmus (vagy más lencsehiba) akkor egy pont képe nem pont.
Skacok, lehet, hogy kinevettek ezzel a kérdéssel, de nem találok pontos meghatározást rá:
Mit is jelent _pontosan_ a "szagittális" irány,vagy sík,kifejezetten egy olyan kontextusban, mint az Ng használati utasításában a polarizációs felhasználáskor.
- Insert polariser (8, Fig 20.) into the filter holder (Direction of vibration is sagittal in general).
Gugli nem barátom, csak orvosi alkalmazásban, emberi testen mutogat. Már elővettem az idegen szavak szótárát is -- nincs benne!!
A fókusztávolsága igen, de a megvalósítása más, a tubus felső fecskefarka alatt fixen beépített. Szerintem azért 160-as, mert különben létra kellene a mikroszkópozáshoz. Alapból eleve az 1,25× Pol F feltéttel használom, így eredően a kettő együtt az NU-éval egyező 0,8× faktort ad (és jó polárhoz meg DIK-hez).
Mostanában elég sokat látok abból a kb félméteres növényből a közeli erdőkben amelyre korábban nem figyeltem eléggé. Eléggé szokatlan terméses alakja most kiváncsivá tett és mikroszkóppal is megnéztem . Az éretlen termései látszanak a mikroszkópos felvételeken. Kissé szétboncolgatva, a háromszögszerű metszetű zöldes képletben találtam magokra emlékeztető hosszúkás alakzatokat. A fehér színű gömböcskék a levélér megvastagodott és kitüremlett részei, számomra ismeretlen a szerepük. Ezek után fellapoztam a nagy határozó könyvemet és nekem úgy tűnik hogy a termés és a levélalak szerint legjobban az erdei lóromra hasonlít. Rumex sanguineus L. A termőhelye is erre utal. Wild Heerbrugg M400 . A fehér gumó kb 1 mm átmérőjű.
Van nekem is egy objektívanalizátorom sztereomikroszkóphoz. Szerintem még Citoplasthoz készülhetett (ha egyáltalán Zeiss, mert nincsen ráírva semmi), ugyanis nem olyan, mint amit bemutattál. Nem három rugózó lemez tartja, hanem a foglalata végig van irdalva, ezek a kis körmök tartják az objektíven.
Azért nem hagyott nyugodni, hogy mik is voltak az SM XX-hez tartozékként.
Előtétlencsét nem találtam továbbra se, de azért feltolható izébigyó létezett hozzá, szóval a lehetőséget meglátták ők is benne.
Létezett ugyanis - már a fekete verzióhoz is - polarizációs, átesőfényű tartozék.
Asztal alulvilágítóval, és polarizátorral, és ebben a rendszerben az analizátor volt az objektívre feltolható hüvelyben.
Sajnos ilyet élőben még nem láttam, fényképen is csak egyetlen egyszer volt szerencsém hozzá, de lementettem, és most kikutattam a bugyorból.
Az látszik, hogy a készletből hiányzik az objektumtartó bigyó. Olyan képet sajnos nem közölt a tulaj, amiben ezek ki lennének véve a dobozból, így csak a tapogatózás megy, hogyan is lehet megoldva a cucc. Például mi tartja az analizátort az objektíven? Merthogy az objektív alsó éle nagyobb átmérőjű, mint fentebb, és recézett is.
Jó eséllyel az asztal alatt egy ugyanolyan megvilágítótest van, mint a sima átvilágítóasztal tartozéknál. A felső részt pedig lecserélték egy polos forgatós asztalra. A polarizátor az üveg alatt van, 0-180 fokos irányban a polarizációs síkkal (fehér vonal).
Az átvilágítós asztalt két klamnival le lehet rögzíteni az SM XX talpára. A fenti képen is ott van, de nem része a készletnek. A használati szerint ezeknek 30 51 33 volt a rendelési számuk.
Persze. De csodálkozom kérdéseden, mert emlékeim szerint először tőled olvastam ezt, amikor még nem volt NU-m.
A dokumentumban 0,8-as szorzó van direkt utas fotózásnál, a vizuális oldalnak meg 1,25-ös tubusfaktora van a Bertrand-lencse és a nyújtott fényút miatt. Így névleges nagyítást csak úgy kaphatunk, ha az objektív és okulár között van egy 0,8-as szorzó.
Egyébként ha megnézed hol van a tubuslencse, látni fogod, hogy 250 mm fókusznál jóval feljebb kellene képet adnia.
Mondjuk úgy, hogy optimalizálom a felhasználást, jobban kijövök multifunkciós kellékekkel. Egyébként a szóró(ka)t még enyhe nyújtásra is fel szeretném használni CF-250-es objektívhez NU2/Vertival csúszkán. A CF-250-esek kirajzolják az APS-C szenzor átlóját, de csak a hozzájuk való 250 mm-es tubuslencsével. Az NU-nek 200 mm-es, a Verttivalnak 160 mm-es tubuslencséje van, tehát kell egy kis utánnagyítás, hogy korrigált maradjon a látómező a szenzor egész területén.
A legkisebb kb. 2-3×, a legnagyobb 40-50× a 6,3-as okulárokkal. Nekem ez így elég :) Igazából csak a sztereomikroszkóp miatt még nem is annyira kellett volna az előtét (nem szoktam vele forrasztani), viszont a többes felhasználás sokat számít (a 2 hüvelykes csillagászati kellékekbe is beleillenek).
Mármint ha szétszeded? Lehet jó úgy, de csak ha magában korrigált mindkét tagja.
Ha az egész Galileire gondolsz, akkor kicsinyítő-nagyító előtétnek megfelel, de a tárgytávolságot nem fogja annyira növelni vagy csökkenteni, mint egy csak negatív vagy csak pozitív tag*. És ez lenne most az elsődleges szempont, nem a nagyítás.
*Lesz valamilyen hatása, de ez a két lencse gyújtótávolságától, valamint az egymáshoz, a tárgyhoz, és a CMO-hoz képest elfoglalt helyétől függ. Párhuzamos sugármenetben használva nem változtat a kép/tárgytávolságon, ezért van pont ilyen a dobváltóban.
Pont a Gaslilei miatt kétezik olyan Wide/Macro adapter,amelyik mindkét oldalán ua. menet van. Attól függ a hatása,hogy melyik lencse van a tárgy ill. a gép felé.
A Galilei távcső egyik tagja szórólencse. Az miért nem jó? Már ha a wide előtétben a tárgy felőli lencse a szóró, a közelebbi meg a gyűjtő? (És mindkettő ragasztott)
Meg még valami: a bridge konverterek általában kompakt Galilei távcsövek, mert végtelenben lévő tárgyról is éles képet kell adjanak a fotón. Inkább a makroelőtétek között lehetne szétnézni, de azért ezek használtan is drágák és sajnos csak nagyításra készültek. Tehát csökkentik a tárgytávolságot.
Jó az CMO-ba is, sőt ez a dizájn eleve jobb CMO-hoz. Greenough-hoz két külön lencse lenne optikailag megfelelő.
Egyébként nincsen nagy jelentősége, mert a 0,75×-össel csak a legkisebb nagyítást érinti (azt sem nagyon) és eleve nem szükséges szerintem ilyen pici (0,63×6,3×0,75=3×) nagyítás sztereomikroszkópnál. Ki sem lehet homogénen >5 cm-es látómezőt világítani. A tárgytávolság pedig mindegyik nagyításnál ugyanakkorára megnő. Azt meg kell jegyeznem, hogy ha utóbbi az elsődleges szempont, akkor kisebb szorzójút kell venni, mert a 0,75×-ösnél talán 1-2 cm-t nyersz tárgytávolságban az előtét hossza miatt.
A 0,5×-ösnél a kisebb lencse miatt 1× állásban is van egészen kicsi vignettálás, de ismét csak 0,5×1×6,3=3,2× nagyításról van szó. Itt viszont jelentősen messzebb kerül az előtét vége az objektumtól.
Én mondtam nektek, hogy szerintem nem CMO ra való.
VISZONT: lehet, hogy érdemes lenne a régebbe divatos bridge gépek wide konverterei között keresgélni. Azok nagyobb átmérőjűek, biztosan minőségi, több tagú lencsék - és ma már használtan fillérekért lehet megvenni (majdnem fillérekért). Nyomtatni meg ahhoz is lehet.
Most keresgélem. Van ugyan, de hiába nagyobb a menetátmérő, ha a lencse pedig nem. Azt meg nem szokás feltüntetni. Érdekes, hogy ezek szerint a német/lengyel CMO dizájn ilyen nagy bázistávolságú, ugyanis a Nikon, Olympus, AO, stb. mikroszkópok e-bayjen található eredeti előtétjei sem nagyobbak a kínainál és nem hiszem, hogy vignettálnának.
Javítom magamat, mert közben nyomtattam egy rendes adaptert az előtétlencsékhez. Sajnos a 0,75× is vignettál a PZO MST-130-ason, tehát a SM XX-on is. De amit a képminőségéről írtam továbbra is igaz.
Nos, megérkeztek az előtétlencsék a sztereomikroszkóphoz (MST 130, de teljesen olyan, mint az SM XX). Megrendelés előtt még azon gondolkodtam, van-e értelme pozitív lencsét venni, mert nagyon lecsökkenti a szabad tárgytávolságot, de rájöttem, hogy a numerikus apertúra is megnő emiatt, tehát javul a feloldás, nem lesz üres nagyítás. A 2× és 0,5× készletben érkezett, melléjük rendeltem még egy 0,75×-öst is. Bár még hivatalosan nem kaptam meg a lencséket, mert a névnapom csak hó végén lesz, de kézzel odatartva gyors próbát tettem velük. Eredmény: mindhárom objektív rendes kéttagú lencse, tükrözésmentesítő bevonattal. A két negatív előtét elöl-hátul menetelt, azaz mindkét irányban van M48×0,75-ös menetük, a pozitív lencsének csak az objektív felőli oldalán. A 2× és a 0,5× legkisebb nagyításváltó álláson egészen enyhén vignettál a látómező külső szélén, a többi dobállásban nincsen ilyen. A 0,75×-nek nagyobb átmérőjű a lencséje, 0,63×-os váltóállásban sem takar ki. A kép minősége mindhárom esetben teljesen jó, nem látok romlást a gyorstesztben. Összesen 12000 Ft-ért nagyon megéri szerintem, csak ajánlani tudom. Különösen azoknak, akik még csillagászkodnak is: a negatív tagok jól használhatók 2 hüvelykes Barlownak, a pozitívok pedig reduktornak pl. CCD/CMOS kamerához, mivel az előtétek menete megfelel a 2 hüvelykes okulárokénak.
Persze gőzöm sincs, hogy jó döntés volt pont ezt rendelni, vagy sem.
Just found this amazing item on AliExpress. Check it out! HUF2,961.88 34%OFF | The Zeroing Bore Sight 9mm Chamber Red Laser Brass Boresighter with 8 Upgraded Batteries Rifle Riflescope Tactical https://a.aliexpress.com/_EQSpbuL
Én Alin még kompenzációs okulárt nem találtam eddig. Aztán a jénai Zeiss okulárjainak az illesztési hossza 13 mm, az újabb mikroszkópoké 10 mm. Esetünkben ez azért nem jó, mert fordított esetben egy 3 mm vastag gyűrű az okulár alatt még megoldaná a dolgot, de így maradna a kihuzatos tubus, vagy a fix tubus levágása (de utóbbit nem olvastátok tőlem, jó?).
Sokét nem lehet, de azoknak sincsen a megvilágítási apertúrával gondjuk. A drágább kínaiaknak pedig van mezőrekeszük.
Bár valamelyest csökkenti a kontrasztot, de kondenzoros mikroszkóppal íróasztali lámpával is lehet dolgozni a síktükröt használva. Még kényszer Köhlerre is alkalmas, ha az opál gömb "izzó" (manapság ez már LED) távolságát úgy állítjuk be a tükörtől, hogy a képe éppen kitöltse a látómezőt. Csak nagyon rossz lesz a fénykihasználása.
A homorú tükröt többé-kevésbé el kell felejteni. Mindössze kis nagyításhoz, vagy egyes esetekben aszimmetrikus megvilágításhoz használható.
Nekem is ez a véleményem. A PZO-nak beépített világítása van táppal együtt, teljesen Köhleres és a Biolar egy nagyon jó mikroszkóp, kapható hozzá egész olcsón egy rakat kiegészítő*. Egyébként az ára nagyon kedvező ennyiért. És sokkal kisebb az esélye, hogy a csavarjai be vannak állva, mint az Lu-nak a kora és a képen látható állapota miatt.
Apropó: hova tűnt az Lu kihajtható apertúrarekesze?
*Egészen elképesztő, hogy a lengyelek mi mindent készítettek hozzá az Anoptralkontraszttól a DIK-ig. Érdemes utánanézni az interneten.
''Bármilyen lámpa jó a homorú tükörhöz a 40x objektívig.''
Egy frászt jó. A homorú tükör kb. NA0.2-t tud, ami egy sima 40x Achromathoz is kevés. Emellett nem lehet rekeszelni, a szórt fény miatt a kontraszt is rossz lesz.
Semmiképpen se ajánlom ezt első mikroszkópnak - pedig pont ilyen volt nekem is az első mikroszkópom (monokulár csővel), és nagyon boldog voltam vele. Ez egy nagyon szuper mikroszkóp - a saját korában ('40-es évek) az abszolút top kategóriát képviselte.
DE: nincs hozzá okulár, és - ami sokkal nagyobb baj - lámpa. Ez utóbbi kimondottan nehezen beszerezhető. Az objektívek állapota legalábbis kérdéses és borítékolom, hogy a mechanika is alapos tisztításra szorul. Különben szorul.
A lesifotós által linkelt PZO már sokkal inkább vállalható első mikroszkópnak. Az biztos, hogy jobb szerkezet ez, mint a kétszer ennyibe kerülő új kínaiak.
A másik - a Zeiss - egy szép szett, de a lámpa abból is nagyon hiányzik. És kicsit sokallom az árát.
Feladatok vannak, amiket meg kell oldani, ezekhez KÜLÖNBÖZŐ eszközök.
Ha nincs is konkretizálva, hogy mire is kéne, addig jobb egy sztereo mikroszkóp. Az egy általánosan jó dolog, beleértve a preparátum készítést is.
"BTC BIM 105T"
Ezeknek a kínaiaknak az alsó megvilágítási rendszerük foshulladék.
A kameráik tragikusan szarok, mert ha a szenzor még csak-csak megfelelő, de a tömörítés szintén foshulladék, olyan zajt rak bele, hogy az tragikus, vagy a képfeljavítással belehalucinál olyan mintázatot, ami ott sincs.
Szerintem ha már, akkor érdemes venni egy ilyet olcsón, aztán ha már van elképzelés a továbbiakról, akkor továbblépni.
A beállítás fontos része egy, a külső átmérővel KOAXIÁLIS, eltolasi és szöghibával SEM rendelkező lézer. Ezt ugy én lebarkacsoltam, játszani pont jó volt.
A megoldás azonban a boresighter vagy a dry fire , amit fegyver beállítasra illetve lőszer nélküli lövészetre használnak. Van plyan, ami pl az ütőszeg ütésére villan (!). Tök jó - nekünk inkább az állítható fényerő kell, ahhoz ki kell vezetni a kábeleket.
A lényeg: olyat kell venni, amiben az állítócsavarok hozzáférhetők. Valamelyik gyártó 0.1 mrad pontosságró l beszél. Hát az már rendben van. Egy ilyet utána már csak illeszteni kell a saját eszközbe, legyen az biológiai okulár, sztereo, vagy éppen frontlencse. Koax furatot nem olyan nehéz esztergálni.
Szerintem a Levenhukot és a Bressert hanyagold....
A BTC vagy az XSP szerintem sokkal jobb választás lenne. Nekem konkrétan BTC-m van, nem mondom hogy egy Zeiss de használható. Bresser Bioluxot még nem láttam de hallottam rosszat róla. A Levenhukot se ismerem, de nagyon túl van árazva szerintem .
A választható nagyobb nagyítási szorzóról meg annyit hogy nem sok értelme van az 1250x nagyítás fölé menni mert az túlnagyítást jelent már azaz nem látsz új részleteket csak sötétebb és homályosabb lesz a kép. Egy adott objektívvel nem célszerű az objektív numerikus apertúrájának ( a nagyítás után feltüntetett szám pl. 40x/ 0,65 ) ezerszerese fölé menni nagyítással. Mivel a 100x objektív apertúrája 0,125 ezért 1250x nagyításig jó.
Fiam szeretne magának egy mikroszkópot venni, úgy kb. 120-160 e Ft-ja van rá. Vegyésznek tanul, érdekli a virológia, de továbbulásnál az orvosin is gondolkodik. Érdekli a mikrobiológiai, ezért is szererne venni egyet. Ha lehet kamerával együtt
Amiket nézegettünk, vagy épp már ajánlották (BTC BIM 10T)
BTC BIM 105T mikroszkóp + 5,1 MP MicroQ digitális mikroszkóp okulár SONY IMX335 szenzorral
XSP-151T-LED biológiai mikroszkóp 40x-100x-400x-1000x nagyítással (itt lehet választani nagyobb nagyitási szorzót)
MIKROSZKÓP BRESSER BIOLUX NV 20X-1280X
Levenhuk Discovery Atto Polar digitális mikroszkóp és könyv
Véleményetek milyen ezekről? Valamelyiket ti is ajánlanátok?
Mi a faxért kéne a leszorító csavart kicsavarnia, amikor az objektív úgy van kialakítva, hogy kívülről simán feltolható rá egy hengeres tubus, azon az meg is szorítható egy megfelelő, nem beszúró,hanem felületen fogó megoldással, és abba alul akármilyen lencsét berakhat a kolléga????? !!!!!
"a kívülről rátolható rögzítő a kulturált megoldás": ez vitathatatlan! :-)
Azért abban is egyet kellene értenünk.hogy valamikor ezt az optikát összerakták és akkor meghúzták azt a rögzítő gyűrűt,miközben a lencserendszer a helyén maradt(!). Hacsak nem történt valami nagyon brutál dodlog,akkor a lencse üvegfelülete és a rögzítőgyűrű közti súrlódás nagy valószínűséggel sokkal kisebb,mint az üveg és a gumi szerszám között. Ez esetben pedig nem fordulhat el a lencse a munka közben. Csak részben teoretikus a beszélgetés,mivel -bár igaz,nem ezen az optikán- de már magam is kipróbálta a dolgot,működött. Az is igaz,hogy abban a lencserendszerben nem lötyögtek a lencsetagok a foglalatban, :-)
Ismerem, de ezzel nem tudod azért annyira összeszorítani, hogy megakadályozza a leszorító kicsavarásakor esetlegesen fellépő elcsúszást. És ha igen, akkor is el kell engedned, amikor a gyűrűt lehúzod és az újat ráteszed. Honnan tudod, hogy nem mászik el közben vagy újra összeszorításnál? Itt töredék milliméterekről van szó. Ha vannak radiális rögzítőcsavarok, akkor bíznék csak a módszerben. De mindegy is, mert a kívülről rátolható rögzítő a kulturált megoldás.
- A leszorító a lencsefoglalatokat szorítja össze.
- Rendszerint jól be van állva, erősen kell csavarni, hogy kijöjjön. Sokszor még így sem akar.
- Amint megindul, a súrlódás elfordítja vagy eltolja valamelyik foglalatot.
- Ha előtte összeszorítod a lencserendszert, akkor ezt az üvegfelületen lehet csak, mert a foglalatokat lefedi a leszorító. Én az üvegfelületen nem szorítanék össze lencserendszert, ráadásul a leszorító kicsavarása is körülményesebb így.
Meg lehet próbálni, de szerintem centrálhatod újra.
Egyébként meg ha furat, akkor is a helyén marad, ha leszorítod.
Csakhogy jó erősen odaszorítani úgy, hogy 0,1 mm-t se mozduljon el közben nem olyan egyszerű.
Esztergapad nélkül nem élet az élet, csak vegetálas.
Sokáig én is nagyon szerettem volna esztergapadot, de rájöttem, hogy nem használnám ki, cserébe jó drága lenne*.
A 3D nyomtató a legtöbb esetben gyorsabb és sokkal olcsóbb megoldás (meg nem kell utána takarítani). Van, amikor muszáj fémet használni, de többnyire a műanyag is teljesen megfelel. Öt év alatt egyszer volt szükségem arra, hogy esztergáltassak ismerőssel. Még okulártubust is nyomtattam egyszer szabványos 25 mm külső, 23,2 mm belső átmérővel és meglepődtem, hogy nem nyaklott el fotózás közben a vékony műanyag, mert tengelyirányban volt terhelve. Nem használnám rendszeresen, de próbamodellnek tökéletes volt.
*Azért ha valaki ki akar egyet dobni, gondoljon rám.
Ez nem ilyen egyszerű. Az objektívekben általában nincsenek fix radiális állítócsavarok, csak furatok oldalt, amelyekbe beállítótüskék tolhatók be jusztírozáskor (bár vannak menetelt furatú objektívek is és lehetnek egyes ritka esetekben fix beállítócsavarok, a lencse típusától függően). A lencsetagok hüvelye passzosra van esztergálva, kivéve egyét, amelyik kisebb átmérőjű és emiatt az optikai tengelyre merőleges síkban eltolható. A lencsetagokat alapállapotban a leszorítógyűrű tartja egymáshoz képest rögzített állapotban, miután elvégzik a gyárban a centrírozást. Ha a leszorítógyűrűt kilazítod, akkor az állítható tag oldalirányban kimozdul a beállított helyzetéből.
Ugye nem mondod komolyan,hogy egy ilyen objektív foglalatra nem tudsz esztergálni egy alúról feltolható,3 csavarral rögzíthető, közdarabot,amibe betekerheted a "reduktor"-t ? Csak szívatsz engem (minket) ! :-)
Már bocs, de a lencsetagokat a radiális állítócsavarok tartják a helyén, az a bizonyos menetes cső axiálisan rögzíti. Ha lefekteted az asztalra, nyomod lefelé egy arra alkalmas hengerrel a lencsét, kicsavarod a tartócsavart - közban végig nyomod a rudat -, kiveszed a csavart, beteszed a újat (hosszabbat), becdavarod - szerinted miért mozdulna el a lencsetag?
Az más kérdés, hogy inkább megfúrnám alulról a tubust, és 3 csavarral ráerősítenék egy tartógyűrűt, ha volt rajta gyárilag, ha nem. Használni kell a tárgyakat, nem múzeumi ereklyeként őrizni. Szvsz.
Én is szereztem egy petés levelet. Poloska lenne? Perforáció megvan. (2x objektív)
Megnéztem epifluorral is (ha az embernek kalapácsa van ugye, mindent szögnek néz. :)) ), ugyan nem számítottam rá, de nagyon erősen fluoreszcens. Ami sötét rész, a benne lévő jószág lehet? (4x objektív)
Ráadásul ha kivesszük a leszorítót, az objektívet újra kell jusztírozni. Négy lencse van benne három csoportban és az enyémen négy kis furat van a külső burkolat alatt, ezeken keresztül kell kollimálni kómahibára ugyanúgy, mint a "rendes" mikroszkópobjektíveket. Érdemes is csillagteszttel megnézni, ki tudja mennyire csúszott el az évtizedek alatt. Az enyémek közül az egyiken sokat kellett állítanom, amíg jó lett újra.
Bocsi,de feltételeztem,hogy vagy olyan ügyes,hogy nem ejted ki a lencvsét a foglalatból. :-)
A hasznod az lenne ,hogy tudnál olyan leszoratót készíeni (szintén csak feltételezés :-) ),ami adapterként funkcionálna az obi és az előtét között. (mint,ahogy azt a srácok már leírták).
Hát pont hogy vastagabbat (pontosabban: szélesebbet), mert akkor az szépen túlnyúlik, sőt, a belseje meg ugye hengeres, abba bármilyen más menetet is lehet tenni. Persze vigyázva kellene használni, ne csavarodjon ki.
Egyébként hivatalosan nem ebbe a menetbe kell a segédlencsét tekerni a PZO-nál sem, hanem kívülről húzandó az objektívre és oldalcsavarral lehet rögzíteni, lásd itt:
Valószínűleg én is így fogom használni azokat, amiket Kínából rendeltem, mert egy polárszűrőnek még elég negyed fordulatnyi menet, de egy combosabb lencserendszer súlyának már kevés lenne.
"A PZO MST 130 objektív "szűrőmenete" M52×0,75. Igazából nem szűrőmenet, hanem a lencsét leszorító menetes gyűrű kissé a menet pereme alá csavarodik. Emiatt egy negyed fordulatnyit be lehet még csavarni fotós M52-es szűrőt."
A Zeiss SMXX-et sajnos a precizitásra oly büszke Zeiss csinálta. Azon pont síkban van a leszorító gyűrű a tubus végével, egy fikarcnyi menet se látszik ki.
Beállítod a két prizmát a legnagyobb pupillatávolságra, úgy, hogy szimmetrikusan álljanak. Ennél a konkrét eszköznél nincs fogasív vagy emelőkarrendszer - szóval széthúzod teljesen mindkettőt. Megméred a két kilépő pupilla középpontja közötti távolságot, ill a Galilei kilépő pupillákat összekötő egyenes, és az okulár pupillákat összekötő egyenes közötti függőleges eltolást.
Ez a két érték megadja, hogy a csak Galilei távcsőből kilépő fénysugarak és a prizmával együtt kilépők között mekkora az eltolás a falon - ugyanakkora, a párhuzamos leképezés miatt.
A nagy vetítési távolságból kifolyólag kis prizmaszög-hiba is jókora eltérést ad.
"Ezek a beállítási pontok (vonalak) hogyan alakulnak ki a Te szisztémádban?"
Nos, a rest kétszer fárad. Ha egyszer rendesen leírtam volna....
Egyébként leírtam, csak nem rendesen:
"Az egész beállítás alapja, hogy a lézer kilépő sugara legyen párhuzamos a frontlencse szimmetriatengelyével (és ezáltal optikai tengelyével). Az eredeti beesési pontok meghatároznak egy szimmetriatengelyt (sőt, a lézert forgatva pontot). Azt megjelölöd a falon. Ha a prizmákat tartó alkatreszeket azonos szögállásba állítod, akkor a rajtuk áthaladó sugarak képe ugyanúgy szimmetrikus lesz. Illetve, ha nem, akkor kell állítani."
Vagyis az egésznek ugyanaz az alapja, amit egy csomó lencseellenőrzésnél végeznek a tubus forgatásával: ha elfogadjuk, hogy a frontlencse furata egybeesik annak optikai tengelyével, a furat homlokfelülete pedig merőleges arra, akkor könnyen belátható(ezt a szókapcsolatotnagyon utálom ám!), hogy ha az az egy darab lézer abban a dugóban nem is áll tökéletesen párhuzamosan az optikaitengellyel, megforgatva egy kúpot ír le a sugár, ami a fal síkján egy kört eredményez. Ennek ugyan az átmérője nem lesz azonos a lézer forgási átmérőjével - de koncentrikus lesz azzal. A sztereomikroszkópon átvilágítva persze nem kapunk teljes kört a kitakarás miatt - de ettől még meg tudjuk rajtzolni a középpontját. Pontosabban, mint bármilyen más módszerrel.
A szép benne, hogy ez akkor is stimmel, ha a lézer befelé néz, akkor is, ha kifelé.
Mutatok egy képet és egy linket,hogy érthetőbb legyek. A kép:
A képen egy,a NAp felé (mint a "végtelenből érkező fényforrás) fordított binokulár képe látható egy fehér lapra vetítve. Ami a fontos -a lézeres beállítás szempontjából!- a két cső tetejére tett vonalzó ceruza árnyéka (vízszintes árnyék), és a két szemtávolságát beállító tengelyt jelölő (függőleges árnyék). Ez a két árnyékvonal teszi lehetővé a Nap vetített képeinek pontos pozícionálását. Ezek a beállítási pontok (vonalak) hogyan alakulnak ki a Te szisztémádban?
Még továbbra is sántít a dolog...A rajzon (amelyiken már az összerelt optikai út látható),az egyik sugarat megvastagítottad.Gondolom azért,mert feltételezed,hogy az a sugárút a "referencia".A másik a hibás.
Namost: az a kérdés,hogyan döntöd el,hogy melyik a jó és melyik a rossz sugár?
Mert ugye (pl.: egy tisztításhoz szétszedett prizma rendszernél) az is előfordulhat,hogy egyik sugár sem jó beállítású....
Mondok egy egyszerű példát: a két vetített pont távolsága pont annyi mm,amennyinek lennie kell,de mindkettő ügyan olyan szöget zár be a Galileo rendszer optikai tengelyével (mondjuk:mindkettő balra tolódva vetítődik a falra.
Szóval nem látom,hogy miként áll elő az a pont (tengely),amiihez képest a két fényutat be kell állítani?
Bocs, rosszul fogalmaztam. Az eredeti beesési pontok meghatároznak egy szimmetriatengelyt (sőt, a lézert forgatva pontot). Azt megjelölöd a falon. Ha a prizmákat tartó alkatreszeket azonos szögállásba állítod, akkor a rajtuk áthaladó sugarak képe ugyanúgy szimmetrikus lesz.
"Hát addig piszkálom a prizmák alatti hézagolót, míg prizmával EGYÜTT is ugyanoda esik a két kép a falon.":ezt elolvasni eltudom,de érteni nem értem! :-) Az okli kihuzatok optikai tengyelyei nem esnek egybe a Galileo optikai tengelyeivel.Ráadásul,szöget zárnak be egymással... Hogy fog ugyanoda kerülni a lézer fénye (a falon!),mint ahol a prizmafej nélkül volt?
Hát addig piszkálom a prizmák alatti hézagolót, míg prizmával EGYÜTT is ugyanoda esik a két kép a falon. (nem egyszerre látszanak). Előbb az egyik, utána a másik.)
A prizmáknak (ennél a konstrukciónál) csak képfordító és pupillatávolság beállító szerepük van.
Ha megnézed a fotót, látod, hogy az okulárok nagyon messze vannak a prizmáktól, olyan 120 mm-re - emiatt ez a szar nagyon érzékeny a szöghibára, egyszerűen máshová teszi le az okulárban a képet.
Márminthogy ÉN állítottam be így, meg én is rajzoltam.
Egyébként a lényeg, hogy a Galilei távcsövek (szerintem) pontosan párhuzamosan néznek előre, és a frontlencse fókusztávolságából adódó szög miatt nézik ugyanazt a középen lévő pontot (két oldalról).
Az a világos színű műanyag alkatrész a frontlencse helyén a HOMLOKFELÜLETÉN fekszik fel, vagyis ha a két távcső üres állásban van, akkor, ha a másik oldalról eltávolítod a prizmákat, akkor a lézert a bal oldali és jobb oldali helyzetbe tekerve a kilépő fénysugárnak egy szabályos kört kell leírnia, aminek az átmérője annyi, mint a Galilei távcső két optikai tengelye közötti távolság. Ez csak akkor teljesül, ha a lézer kilépő sugara párhuzamos a forgástengellyel - tehát addig kell állítani a két M4-es csavart.
Az egész beállítás alapja, hogy a lézer kilépő sugara legyen párhuzamos a frontlencse szimmetriatengelyével (és ezáltal optikai tengelyével).
Ha már stimmel a leírt kör átmérője, akkor elméletileg a nagy nagyítású távcsövet beforgatva is ugyanez az eredmény - de a távcsövek nagyítása, illetve a középpontok távolsága miatt ez nem lesz pontosan így.
Mivel erre érzékenyebb a rendszer, ebben az állásban, a nagy nagyításban kell elvégezni a párhuzamosság végleges beállítását.
Ha ez készen van, akkor vissza kell tenni a prizmákat meg a tubuslencséket. És most a prizmák nem tökéletes beállítása esetén a két sugár (ami ugye egy sugár, csak 180 fokkal átforgatva) nem ugyanoda, a tökéletes helyzetbe fog esni (a tubuslencse és a Galilei lencsék miatt a fényfolt mérete is változik majd - de minket csak a forgástengelyhez viszonyított szimmetria érdekel.
Ezt - ennél a szovjet csodánál - a prizmák alá tett fémlemezkékkel lehet állítani.
Ha minden készen van, akkor mehet vissza az okulárcső is. Az azon kilépő fénysugarak helyzete ugyancsak látható lesz a falon.
A rajzok alapján a Galileo beállítására használja. Arra boztsan jó. De -szintén a rajz alapján- a prizmákat nem ezzel állítja,hanem tárgy képre. Vagy valamit nem vettem észre a rajzokon?
Tavaly nem volt felénk senkinek, mert a monília leszárította az összes virágos ágat. Idén van valamennyi, de kevés. Most a cseresznye tafrinás, de azért azon legalább van. Majd készítek később pár mikroszkópos kártevős képet.
Nincs időm rá, hogy normálisan megírjam, viszont sajnálnám, hogy elvesszen, ha már dolgoztam rajta. Szóval fogadjátok as it is. A CAD rajzot Janó fiam segítségével (és már majdnem képesek vagyunk ordítozás nélkül együtt dolgozni)
A lézer egy 12 mm-es házban van, ennek az előnye, hogy könnyebb megoldani az állítását. Állítás: az egyik végén egy 12 mm-es belső perem tartja, a másik végén 120 fokban 1 rugó és két M4-es csavar. A kilépő apertúra eredetileg kb 4 mm, ezt egy canon gépből kivett, kb 1.25 mm-es, egészen szabályos furatú lemezke szűkíti. A többi magától értetődik.
Igen, évi félmilliót gyártanak, de nem biztos, hogy mindegyik verzió egyforma. A gyártató megadhatja a pontosságot, típust, stb. és ettől kívülről még ugyanúgy néz ki. Ezért szeretem, ha olyantól veszem, ahonnan van jó referencia.
Azt hiszem már találtam közben megfelelőt, eddig 43-an 5-re értékelték és van egy 4-es értékelése. Szerintem ez jó ómen.
Ja, oké. Végül is igazad van, mert ez is csökkenti a nagyítást. Én képoldali reduktorra gondoltam (ami pozitív tag), mert azt szoktam használni.
Igen, nagy nagyításnál is használható. Szerintem szubjektíve a kép még javul is egy kicsit, mert az objektív leképezési hibáit szintén kicsinyíti az előtét, ha jól korrigált.
Ehhez kapcsolódva nem tudom észrevetted-e, hogy a kép kontrasztja nem csak a nagyítás miatt csökken, hanem a szórt fény miatt is. Ha csak a látómezőnek megfelelő részt világítom meg egy blendén keresztül (tulajdonképpen Köhlerezek), akkor sokat javul a minőség ahhoz képest, mint amikor nagyobb felületre világítok. Azt még nem próbáltam, hogy hasonló hatást egy fekete árnyékoló csővel el lehet-e érni az objektív körül.
Sok előtétlencsét a csillagászatban szabványnak számító T2 (M42×0,75 mm) menettel szállítanak. Tehát 40 mm-nél kisebb átmérőjű a lencse, de szerintem ez elég még. A PZO MST 130 objektív "szűrőmenete" M52×0,75. Igazából nem szűrőmenet, hanem a lencsét leszorító menetes gyűrű kissé a menet pereme alá csavarodik. Emiatt egy negyed fordulatnyit be lehet még csavarni fotós M52-es szűrőt. Ezt arra használom egyébként, hogy polárszűrőt csavarjak a lencse elé és akkor ezzel és a mikroszkóplámpa elé helyezett másikkal hatásosan tudom a reflexiókat csökkenteni.
Használthoz az ebay-jen, bár nem gyakran jönnek fel ilyenek. Néha azért elő-előfordulnak. Újakhoz pedig Kínából természetesen :)
Ez csökkenti a nagyítást.
Csökkenti, persze, de máshogyan bonyolult retrofókusz nélkül nehéz nagy tárgytávolságot kapni.
A nagy nagyítás + reduktor lencse jó kombináció?
A reduktorlencse lehetséges megoldás, de akkor okulár oldalon faragni kell a toldat hosszából, mert reduktorral előrébb lesz képsíkban az eredeti állapotnál. Vagy készíteni kell új toldatot.
De miért is lenne jobb a nagy nagyítás + reduktor? Így pont a tárgytávolság lesz kicsi. Inkább akkor negatív előtétlencse és egy Barlow/extender, ha nagy nagyításnál kell nagy tárgytávolság.
Nekem egyszerűbbnek tűnik egy átmérőt figyelni a hírdetési képen (ami, sok képen szerepel),mit egy nem létező menet adatot keresgélni. De,tévedhetek is! :-)
Hát azért a frontlencsében lévő menet, amibe az előtétlencsét csavarod (menet= átmérő x menetemelkedés, kukacoskodóknak profilszög is, nyilván) nagy valószínűséggel meghatározza a lencse átmérőjét, nem?
Hát ha a négybetűsre gondolsz, onnan nemigen van kedvem rendelni. Ilyen előtétlencsém az aliexpressről van, nem CMO-s mikroszkópon használom, de abszolút jó minőség - és persze üveg.
Felbuzdúlva rákerestem a most igen népszerű kínai cuccos oldalra. Tizezerért adnak 6 db-ot, ingyen szállítással. Én nem tudom, hogyan képesek erre ! Műanyag lehet vagy rabszolgákkal csináltatják , vagy mindkettő egyszerre ? Egy kisebb csomag küldése, hasonló távolságba a postával legalább 20 ezerbe vagy még többe kerül.
Én egy szemüveges cégnél vettem (talán) 70mm-es átmérőjű, -2 dioptriás lencsét,amit ott még bele is faragtak az 55mm-es kamera előtét szűrő foglalatba. Talán 7 kHuf volt az egész.
Az SM XX-hoz használhatsz negatív előtétlencsét, akkor növekedni fog a szabad tárgytávolság. Azt tudom, hogy a Citovalhoz vagy pl. a PZO MST-khez léteztek ilyen előtétlencsék. Utóbbiak egészen biztosan használhatók az SM XX-hoz, eddig még minden amit próbáltam csereszabatos volt. Na jó, az okulárok építési hossza más, de pl. komplett fejet cserélve már jól használhatók.
Sajnos egyelőre a mikroszkópról és az állványról nem tudtam képet csinálni, mert nem találtam olyan kameraállást, hogy a háttérben található rendetlenség vállalható lett volna.
A lámpa így néz ki.
Terv:
Tény:
A forrasztásra nem vagyok büszke, de arra igen, hogy a baloldalt elkezdett két több, mint 50mm-es furat jobboldalt ott jött ki, ahol kell.
Lett egy ilyen kiváló szovjet réslámpám. (nem a fotón lévő, de ugyanilyen, asztalka nélkül). Gondolom még a németek tervezték a háború előtt. ЩЛ-56 Ennek a megvilágítását a két fényút KÖZÉ tették be. Ami ráadásul a réssel változtatható.
Az enyémnek az okulár tubusait odavághatták - nem tudtam összehozni a két képet. Készítettem hozzá egy kis beállító kütyüt, fel fogom tenni, hátha másnak is érdekes lehet, végül azzal sikerült beállítanom a prizmákat. Teljesen szabályos CMO-s szetereomikroszkóp. Van frontlencséje is :)
Magyarázat a 8. oldalon: 35348_RevD_. (coopersurgical.com) Az emberi szem alkalmazkodik a látott képhez s így alakítja ki az agy a térhatású képet (ha jól értem a magyarázatot).
Csak éppen pont a CMO hiányzik a rendszerből - a forgódob előtt nincs egy nagy objektív, csak egy üveg (pontosabban két kis körablak).
A CMO-nál a két éppen használt távcső (vagy a megfelelő állásban az üres távcső) csak a CMO lencse két, szimmetrikus kivágásán néz ki. Nem elképzelhető, hogy a már kész CMO lencséből KIVÁGTÁK az aktív részt, azt befoglalták mint két kis (totálisan aszimmetrikus) lencsedarabot? Ezen a módon egyetlen nagy lencséből 2 mikroszkópra való frontlencse jönne ki - bár nem egyszerű műveletként.
[...]a szabad tárgytávolság csak kb. 10cm, amiből a körlámba még levesz 3cm-t[...]
Az enyémet feljebb lehet tolni a mikroszkóp objektívján annyira, hogy ne lógjon rajta túl. A te változatod vastagabb fajta?
Csak éppen pont a CMO hiányzik a rendszerből - a forgódob előtt nincs egy nagy objektív, csak egy üveg (pontosabban két kis körablak).
Nem vagyok kolposzkóp szakértő, de nem lehet, hogy a két üveg azért van az elején, hogy sterilezni lehessen (a lencsének nem biztos, hogy használna), a CMO pedig beljebb van a testben? Valami objektívnek csak kell lennie, mert távcső nélküli dobállásban hogyan kapnál különben képet?
Épp a hétvégén LED-esítettem egy kolposzkópot (és adaptáltam egy állványra), ha oda jutok, este teszek fel képeket.
Az asztalomra fel van szerelve egy állványra egy SMXX, amihez a javaslatotok alapján tavaly vettem egy kínai körlámpát. Szereléshez, forrasztáshoz, preparáláshoz használom. Az SMXX egy nagyon szuper mikroszkóp, és a körlámpa is bevált. Egy bajom van vele: a szabad tárgytávolság csak kb. 10cm, amiből a körlámba még levesz 3cm-t, és az utóbbi még jó széles is. Egy csomó szerszám nem fér be alá, a forrasztópákával pedig már többször beleütköztem a műanyag lámpaházba. A kolposzkópnak viszont több mint 20cm a szabad tárgytávolsága, sokkal kényelmesebb használni, ezért kitaláltam, hogy lecserélem erre az SMXX-et. Az állványra gyutacsolással meg kellett picit kűzdeni, de egyelőre úgy tűnik, bevált.
Érdekes jószág ez a kolposzkóp. Kinézetre ugyanolyan CMO (common main objective) dizájn, mint az SMXX: 6 állású nagyításváltó forgódobbal. Ebben szokás szerint van egy üres állás és két távcső, amiket vagy nagyító vagy kicsinyítő állásba lehet fordítani, így jön ki az 5 nagyításérték. Csak éppen pont a CMO hiányzik a rendszerből - a forgódob előtt nincs egy nagy objektív, csak egy üveg (pontosabban két kis körablak). Nem igazán értem; elvileg annak a fő objektívnak lenne a feladata konvergálni a két képet.
Az okulár nem cserélhető. A nagyításértékek: 5x, 8x, 12,5x, 20x, és 32x. Ez nagyobb, mint az SMXX-é (a 6,3-as okulárral 4x, 6,3x, 10x, 16x és 25x), de a látómező is nagyobb: az 5x-ös állásban többet látni benne, mint az SMXX-ben 4x-es nagyításnál. Ez egyértelmű bónusz. A képminőség 12,5x-ös állásban kiváló - jobb, mint az SMXX, de ettől lefele és felfele romlik. Kis nagyításoknál ez nem zavaró egyáltalán; a 20x-os még használható, a 32x-es már nem igazán. Nem tartom kizártnak, hogy az én példányommal van a baj, eléggé meg van gyötörve szegény.
A megvilágítás elfogadható. A lámpa gyárilag nagyon közel van az objektívokhoz, ez jó, mert üregekbe jobban be lehet látni vele, mint a körlámpával (végülis erre találták ki a kolposzkópot. Viszont a körlámpa szebb, plasztikusabb képet ad. Pl. az IC-be begravírozott feliratok egyáltalán nem látszanak, csak, ha megdöntöm az IC-t (bár ez a körlámpán is gyakran kifog).
Van még két (nekem felesleges) extra:
- egy kar, amivel egy halványsárga van egy kékeszöld szűrőt lehet bekapcsolni.
- a látómezőben középen egy karika van berajzolva. Általános használatra jobb lenne, ha nem lenne ott.
Köszönöm. Ezek szerint ott vannak mindenhol, de idáig elkerülte a figyelmemet. Pedig biztos találkoztam már velük korábban is csak most megakadt rajta a szemem.
Már kezdtem azt hinni, hogy valami idegen életforma. :)
Sziasztok, úgy döntöttem, nekikezdek a Microphot ledesítésének. Ezzel kapcsolatban érdekelne, miket kell aliról berendelni hozzá? (led, tápegység, lencse, diffúzor, hűtés) Köszi!
Van egy fekete képlet a petén. Azzal töri fel a petét a kikelő rovar. Angolul "egg burster"-nek hívják. (Szó szerint fordítva : tojás törő ).
Ezt egy másik,hasonló faj petéiről fényképeztem. A piros foltok a szemei. Amit korábban perforációnak néztünk kisebb nagyításnál, azok rövid gombostűszerű képletek. A csőrszerű fekete cucc a héj alatti tojástörő szerkezet.
Tehát úgy néz ki, hogy a bogarak már pár millió évvel az ember előtt felfedezték a nyitófüllel kiegészített sörösdobozt !
Igen, sajnos könnyen lehet, hogy szilikon. Talán a műanyag műszerfalból párolog ki valami szép lassan. Ha megsüti a nap, igen forró tud lenni.
Az néhány molekulás olajréteg nem zavar engem se - ahogy mondtam, normál esetben észre se lehet venni, de amikor laposan süt a nap, az a pár molekula is képes a fényt, kábé olyan, mintha egy fehér függöny lenne a szélvédőn.
A sötétlátóterezéskor meg az ultramikroszkópiában szeretjük ezt a jelenséget, de vezetéskor nem olyan frankó.
Ahogy mondtam, belül van a kosz (ezért nem nagyon lehet öblögetni). És a kosz egyáltalán nem durva - mondom, szerintem valami leheletvékony olajfilm lehet - csak az a baj, hogy az oldószeres törölgetés után még mindig ott marad egy pár molekulányi réteg.
Egyébként Dan Gelbart a klasszikus videosorozatában egy helyen elmélkedik a fémek festésről, és ott azt mondja, hogy - pont ezért - a bármiféle folyadékban való lögybölés teljesen alkalmatlan a festés előtti zsírtalanításra (emlékeim szerint ezt demonstrálja is). Azt mondja két használható módszer van: 1. a homokszórás és 2. a hevítés.
Sajnos nálam egyik megoldás se tűnik célravezetőnek.
Még lehet, hogy megpróbálkozom a jó öreg Ultra mosóporral. Tárgylemez/fedőlemez tisztításra annál még nem találtam jobbat.
Ennek a Bolhénak sikerült úgy túltolni keresőoptimalizálást, hogy az összes találat az ő oldalukra mutat, de ott meg nem lehet megvenni, mert csak viszonteladókat szolgálnak ki.
Köszönöm ! Nagyon gyorsan leszoktam mosni emiatt, eddig még nem okozott gondot. Pár napja vettem egy autókhoz ajánlott zsírtalanítót a Tescoban, igaz még nem próbáltam ki .
De azokkal óvatosan, mert több is kálium-hidroxiddal operál, ami erősen lúgos kémhatású!
Én azokkal (Well Done, Coop, és még pár fajta) szoktam olajmocskos szerszámgépeket takarítani, ezért tudom, hogy a festéket is leszedi egészen a vasig akár! Amit nem szedett le, annál is kinyírta a festék színét!
Volt olyan piros festék egyik esztergagépen, amiből a végén halvány rózsaszín lett a kezelés után.
Én ugyan csak Canon DSLR-eket javítok, de ott is ismert probléma. (Igazából a kompakt gépeken is lehet ilyen, mert a lencsetagok és a cmos közé kívülről is bekerülhet por, meg leválhat az alkatreszekről is.
Tehát DSLR:
1. Ha a legkülső felületen van, akkor a száraz lefújás, törlés NEM viszi le teljesen, mert pl a virágpor istentelenül ragad. Nedvesen ugye a klasszikus szerves oldószer (metanollal SOHA), legjobb a 3M NOVEC nevű zsírtalanítója, teljesen biztonságos, illetve lehellet a sóknak, majd törlés, majd mikroszkóp alatt megkeresed a maradékot, ismétled az egeszet stb.
2 ha van ultrahangos portalanító, az (canonnál) azért rossz, mert az első üveglemezt rezegteti, arról sem jön le - a mögötte lévő térbe bekerül (0.5 mm rés), onnan csak cmos kiépítéssel, szétszereléssel jön ki
3 Ha közvetlenül az érzékelőn, illetve a RÁRAGASZTOTT ablak hátoldalán van, akkor teljesen szét kell bontani az érzékelőt. Kis féktisztítós/sebbenzines áztatás, lassú feszítés egy sniccerpengével.
Utána fújás, nedves törlés, törlés, mikroszkóp, stb stb.
Visszaragasztás akrilos kétoldalúval.
Volt olyan gép, amire a canon szerviz kiadta a halálos ítéletet, hogy szenzorcsere, pedig dehogy :)
4 a mai gépeken a szenzort 3 rugó/3 csavar állítja a megfelelő síkba. Szétszerelés előtt/után indikátorórával kell bemérni.
Ha már kosz az üvegen: autó szélvédő tisztításra nincs valami ötletetek?
Belül van valami zsíros fátyol az üvegen, amibe szerintem a por is beleragad. Alapból nem is látható, de ha reggel szembe süt a nap, akkor marha zavaró. Próbáltam törölgetni mindennel, szárazon és oldószerrel is, de csak rosszabb lett.
,,A beépített ultrahangos szenzortisztító sem szedi le.''
Ha alatta van, akkor biztos nem.
Ideje lenne takarítani a Panasonic gyárban.
Viszont, ha tényleg alatta van, akkor szerintem az elég fixen ott van. Ami egyrészt rossz, másrészt jó, mert mindig ugyanott van szóval szoftveresen eltávolítható. Csinálni kell egy referencia képet egy teljesen homogén tárgyról és azzal kompenzálni a fotókat. Ha én kerülnék szembe ezzel, billentyűzetet ragadnék és nekiállnék programozni, de szinte biztos csinált már valaki ilyen szoftvert, rá kell keresni a neten.
Valami hasonló egyébként a legtöbb fényképezőgépbe is be van építve: amivel a hibás pixeleket lehet kiszűrni. Sajnos ide az nem használható.
Az én gépemben van egy olyan zajszűrő funkció is, hogy hosszú expozíció esetén a fotózás után csinál még egy képet ugyanakkora expozíciós idővel, de csukott zárral (ezen csak a zaj lesz rajta) és ezzel kompenzálja az eredeti fotót.
"Nehezen hiszem, hogy az üveg alatt lenne a kosz."
Egy német rászáradó filmmel frissen tisztított szenzorral is megmaradt a pöttyök legnagyobb része. Ezután kínomban megpróbáltam egy nagyon finom, hegyes szőrű ecsettel néhány porszemet eltávolítani. Ekkor jól látszott, hogy szemcse nem ugyanazon a felületen van mint az ecset hegye, hanem jóval alatta.
A beépített ultrahangos szenzortisztító sem szedi le.
,,Rengeteget vesződök a fényképeken megjelenő szennyeződések okozta pöttyök miatt.''
Nem vagy ezzel egyedül.
,,Most vettem észre, hogy hiába tisztítom a fényképező érzékelőjének a fedőüvegét mert valahol alatta vannak a porszemek, vagy az üveg másik felén vagy az érzékelőn.''
Nehezen hiszem, hogy az üveg alatt lenne a kosz.
,,Ha elviszem szakszervízbe akkor ott rendbe tudják tenni vagy ők is csak a fedőüveget fogják kivülről megtisztítani ?''
Szerintem nem tudják.
A mikroszkópos fotózással az a baj, hogy extrém pici a tárgyoldali apertúra, ergó extrém nagy a tárgyoldali mélyélesség. Emiatt a szenzortól 1-2mm-re levő védőüveg tetején levő porszemek sokkal élesebben látszódnak. A pici porszemek normál fotózáskor annyira eléletlenednek, hogy észre se lehet venni őket, mikrofotózáskor viszont ott lesz az összes a képen.
Egyébként az Olympusokban van beépítve ultrahangos szenzortisztító, és ez a más cégek megoldásaival ellentétben tényleg működik. Én még sohase tisztítottam szenzort a gépeimen, pedig különösen poros környezetben is fotózok rendszeresen.
Már nem emlékszem a márkára, de volt egy digitális fényképezőgép - talán még tükrös - ahol a védőüveg nem a szenzoron volt, hanem elöl, közvetlen a foglalatnál. Mikrofotózásra ez ideális volna.
Ha az antialias vagy a blokkszűrő alatt van a kosz, akkor azt nehezebb munka tisztítani (attól még lehet, hogy vállalja valaki). Bár ezek a szűrőket rá szokták ragasztani a szenzorra, vagy ha nem, akkor is nagyon kicsi rés van közöttük. Biztosan ott van a por, nem valahol előbb az optikai útban? Ugyanott marad a képen, ha forgatod a gépet a mikroszkóphoz képest? Nekem nem tűnnek nagyon élesnek a nagyobb koszok képei. Ha a szenzoron lennének, akkor élesebbek volnának. Középen a pici viszont valóban rajta lehet.
Ezen kívül sajnos előfordulhat, hogy nem kosz, hanem felületi hiba, karc képeződik a fotóra. Az én gépemen is van ilyen hiba. Ettől sajnos csak szűrőcserével lehet(ne) megszabadulni.
Én elengedtem a tiszta szenzor kérdéskört, mert úgyis mindig bekoszolódik, főleg ha cserélgetem a mikroszkópok közt. A helicon focus kezel dust mapet, ami lényegében olyan, mint asztrofotózásban a flat kép. Homogén háttérrel csinálsz egy fotót, amin látszanak a porszemek, és a stackelésnél minden képet korrigál, hogy ne látszódjon a kosz. Vagy a pepecselősebb megoldás a Healing brush a photoshopban. Gondolkoztam, hogy elviszem a gépet takaríttatni, de már elértem a 100k expot, úgyis akkor makkanna meg, miután ezt megcsináltam.
Egy kérdésem lenne. Rengeteget vesződök a fényképeken megjelenő szennyeződések okozta pöttyök miatt. A mikroszkópokat és a fényképezőgépet is a legjobb tudásom szerint tisztán tartom, de így is sok munkát kell végezzek a fényképeken az oda nem való pöttyök eltávolításával.
Most vettem észre, hogy hiába tisztítom a fényképező érzékelőjének a fedőüvegét mert valahol alatta vannak a porszemek, vagy az üveg másik felén vagy az érzékelőn. Ha elviszem szakszervízbe akkor ott rendbe tudják tenni vagy ők is csak a fedőüveget fogják kivülről megtisztítani ? Annak nem lenne semmi értelme.
Az összehasonlíthatóság kedvéért mutatom az első két képet amit egy fűszálon talált 1mm-es rovarpete egy részletét mutatja. Az első a pöttyös kép. a 2. már fókuszsorozatból összerakott és kivágott, a pöttyöktől megtisztítva. Reichert MeF 32x es epi obj., Panasonic G7.
A következő képeket is már feldolgozás utáni állapotban mutatom.
Reichert MeF 8x obj
A következőt már több képből raktam össze, a nagyobb mélységélesség kedvéért. A nagy növényi szőrök a csomós ebir nevű fű szárához tartoznak.
Az utolsó képet a Wild-Heerbruggal készítettem. Talán ez adta a tetszetősebb képet, habár a pete megvilágítása nem lett olyan jó mint a fenti fotókon. Két külső lámpát használtam egy fehér műanyag hengeren keresztül világítva a fényüket. A pete bal oldalán nem látszik olyan jól a mintázat mint kellene, pedig eléggé sokat babráltam a fények beállításával. Ez egy másik pete, a csomós ebir még ki nem nyílt virágának fedőlevelén találtam.
Csak a finomszemcsés titánpor vagy forgács lenne ahhoz eléggé reakcióképes , a tömör fém sokkal kevésbé. Az acélt is el lehet égetni vatta formában, pedig az sokkal kevésbbé reaktív anyag mint a titán. https://www.youtube.com/watch?v=OMIGugud8vI
Egyszerű: próbáld szúrólánggal meggyújtani! Ha sikerül akkor vagy magnézium vagy titán. Ha szép fehér por marad, akkor magnézium, ha sötétebb, akkor titán. Persze ha sikerült meggyújtani, onnantól nagyjából mindegy, hogy a kettő közül melyik volt.
Épp nemrégiben farigcsáltunk a fiammal egy alkatrészt titánból a műhelyben. Esztergálás közben kétszer is sikerült véletlen begyújtani a forgácsot. Elég látványos...
Uraim, a titánt (illetve ötvözetét) fajlagos tömegen kívül mivel lehet azonosítani? Kis tömegű (2 g) alkatrész, elég macerás ekkora térfogatot mérni, bár volt olyan pipettám, de nem találom.
Megkisérlendő, a benzol (beszerzése lehetetlen, 40 50 éve ebben "fürödtünk") toluol csere ill. a módosított receptnél: 102 ml 50% alkohol (pálinka(!) amennyiben e mennyiségről lemondhatunk) + 7 ml aceton + 19 ml etil-acetát (mindkettő, sok más mellett, megtalálható a rézelejében). A CZJ Abbe-féle refrakrométer (G típus) kompenzátori kúpfogaskerék-öntésével, szerintetek, érdemes-é foglakozni mivel van miről másolatot készíteni? A képen lévő pálinkából (Cigány alma párlat réz(fém)mentesítve + házi berkenye) egy cseppet sem vagyok a fenti elegy elkészítésére feláldozni...
Köszönöm, majd elolvasom ! Én nagyon komolytalan gyűjtő vagyok. Ha nagy ritkán találok 1-1 érdekes elpusztult, de ép bogarat,lepkét azokat szoktam begyűjteni és preparálni.
Annak idején 2011-ben a Természettudományi múzeumban ( ahol kb kiadták) még az elkészülte előtt említette egy dolgozó. Fel kellett iratkozni rá, de mire odaértem, már nem fértem be az első 1000 példányba, annyit adtak ki elsőre.
Később még egyszer kiadták, sajnos addigra híre ment, így mire odaértem, a második eresztésre se tudtam feliratkozni se. A második napon!!!
Boltba ez gyakorlatilag nem került. Röptében elvitte a szakma az összeset.
A mintapéldány volt a kezemben.
Csodaszép, és fantasztikusan infogazdag kiadvány. Vagy öt kiló, nehéz, szines papírra nyomott, hihetetlen képekkel.
Nagyon szép ezt a fajta darazsat még nem láttam ! Írtad, hogy nehezen ment a kiszáradt darázs kiegyenesítése. A bogarászok erre a célra ecetet használnak, ami kiválóan visszapuhítja a bogarakat a preparáláshoz. Egy zárható edénybe egy db vattára kell csepegtetni egy keveset és mellé/ fölé rakni a bogarat úgy, hogy csak a gőz érje. 1 nap múlva már annyira megpuhul, hogy tetszés szerint mozgathatóak lesznek a részei, anélkül, hogy letörnének.
Trópusi és mediterrán díszbogarak meg egy virágbogár. Ékszernek lettek elkészítve. Egy ismerősöm hozta őket fényképezni. Vannak ugyanilyen szép hazai fajok is bőven, de azok többnyire kisebb méretűek. Érdemes megnézni azokat is mikroszkóppal. A fémdarázsfajok különösen szép színesek.
Igen, teljesen jó. Semleges kémhatású, nem támadja meg a fémet. A kendőt azért ajánlom, mert eleve ezzel van nedvesítve és csak eldobod használat után.
Az előző tippek is jók, de szerintem legegyszerűbb egy illatszerboltban vásárolt klórmentes fertőtlenítő kendővel letörölni. Mivel kvaterner amin tenzidet tartalmaznak (=sterogenol) , nem korrodálnak és a maradék tenzid a felületen meggátolja a későbbi spórásodást. Majdnem mindegyik illatszerboltnak van ilyen saját márkás fertőtlenítő kendője.
1. Kölcsönkérsz tőlem egy ózongenerátort, és beteszed egy szekrényben, aztán ózonban pácolod valameddig
2 Szerzel egy kis formaldehidet, bezárod egy átitatott ronggyal az előbb említett szekrénybe. Ez kicsit necces, mert van olyan anyag, amit a formaldehid gőze megtámad. Cserébe viszont, ha jól tudom, rákkeltő.
Viszont a gombákat nem biztos, hogy kinyírja. A spórákat igen ellenálló anyagból gyártják.
De azon olyan nagyon nem aggódnék.
A festett fémfelületekről nedves ruhával szépen el lehet távolítani.
És azért az nem úgy működik, hogy a gombás mikroszkóp majd megfertőzi a másikat. A gombaspórák mindenütt ott vannak a levegőben, ha kellemes nekik a klíma, akkor megtelepednek, ha meg nem, akkor nem.
Másrészt meg szürke mikroszkópjaid ugyanilyen gombásak, csak nem látszik rajtuk.
Virágzik a muskátlink. Megnéztem kinagyítva, hogy néz ki a virágpora. Viszonylag nagyméretű, 0,09 mm körüli. A piros hátteret a virág szirmai adták. Az is érdekes. Nagyítólencsére emlékeztető dudorok alkotják a felszinét. Reichert MeF 2.
Amikor ezt írtam: (agyag korongolásához, amire hírdetik, túl pici és gyenge ) , akkor a mindennapos profi használatra gondoltam. Egy kisebb bögréhez szükséges agyaggal talán megbírkózik. (nem próbáltam ki, csak a neten láttam)
Nekem egy Shimpo rk10-es korongom van, 200 W-os motorral, max 250 /s fordulatszámmal. Iszonyatosan erős, hatalmas a nyomatéka. A 40kg-os vázákat könnyedén megpörgette, amikor régen készítettem párat. A falnak kellett támaszkodnom munka közben, nehogy fellökjön. Amikor csiszolok rajta, a kerületi sebesség nem tűnik kevésnek a tengelytől pár cm-re sem. Nem tudom, hogy a 30 W mire elég, de talán egy pár négyzet cm-es kőzetmintával megbírkózik. Szerintem az agyag korongozásához nagyobb erő kell, még ha az nem is túl nagy darab.
Az obj csiszolása után jobb híján fogkrémmel próbáltam polírozni az üveget. Valamit javított rajta, de a 2500-as papír karcait nem tüntette el. Majd megpróbálom egyszer egy autó polírozó folyadékkal, valahol kell még lennie a műhelyben.
"...200-300 körüli max fordulatszám tökéletesen elegendő a csiszoláshoz a 250 mm átmérőjű lapon"..
igen, de ez 100mm átmérőjű. A 250mm-nél ha a szélétől mondjuk 25 mm-re vagy, az egy 100mm-es sugáron működik. Itt meg 25 mm sugár marad, ami 4x kisebb sebesség... És ha erre ráteszel egy nagyobb lapot, akkor a nyomaték végképp eltűnik, nem?
Az objektív csiszoláshoz: ok, csiszoltad a 2500-as papírral - na de utána nem políroztad pasztával is? Nekem egy Nikon mérőmikroszkóp frontlencséjét sikerült tökéletesre (khmmmm...) csiszolnom, valami 3M ultrafinom pasztával. Azért pont azzal, mert csak az volt. Valami autófényező cucc egyébként.
55 ezerért lehet kapni 280 Wattosat , ami már nagyon erős. A 200-300 körüli max fordulatszám tökéletesen elegendő a csiszoláshoz a 250 mm átmérőjű lapon. Ez egy hobbi célú gép, eléggé pici és könnyű, de az én profi japán gépem elektromos teljesítménye sem nagyobb. A gyémántszemcsés lap vízzel csepegtetve könnyedén csíszolja a porcelánt. Legutóbb kiváncsiságból egy teljesen szétbarmolt,agyonkarcolt, középen mélyen beroppantott frontlencséjű objektívet lecsiszoltam meg, hátha javítható. Vizes csiszolópapirokat tapasztottam a korongfejre. 600-assal kezdtem leszedni a nagyját. Sajnos a legfinomabb papir csak 2500-as volt , így a végeredmény még nem jó. Már használható az objektív, de még nem elég éles a kép. Sztereomikroszkóppal még látszanak a csiszolás okozta karcok.
Tartok tőle hogy ha korongozásra gyenge, akkor kőzetcsiszolásra is az lesz, de mindenképpen jó találat. Ha nekem kéne most ilyen gépet keresni, én tuti kipróbálnám.
Első dolgom volt a dokumentumok másolása, mentése, ezeket már nehéz meglelni (lásd refraktométer F diszperziós táblázatok). A műbizonylat tisztázása már meglehetősen bizonytalan. Elismerem, egyszerűbb a mérés egy mai digitális mérlegen és a tárázás gyorsan megoldható, ha a mérleg "vizszintben" van, nincs huzat és ha van áram. Ennek ellenére nem rajongok a digitális világért, éppen mostanság sikerült egy Mohr-Westphal mérleget becserkésznem, mellyel a folyadékok sűrűségét +/- 0.0001 g/cm3 pontossággal határozhetjuk meg.
Rengeteget selejteztek ki az utóbbi évek során, nálunk egy sem maradt belőlük. Szépek és pontosak is, de az új digitálisakkal mégis sokkal gyorsabban lehet dolgozni az egyszerű tárázás és gyorsabb leolvasás miatt. Szerencsémre egy utóbbi fajtát tudtam megvenni az elfekvőből.
Köszönöm a választ! A kompenzátor lefele (a kompenzátor gombbal szemben, az óramutatő járásával ellenkező irány) viszonylag könnyen elfordítható, felfele csavarva viszont néha szorulás jelentkezik.
Ősszel sikerült egy gyári állapotú 1954-es légfékes analitikai mérleget találnom, műbizonylattal, használati utasítással, leírással. A bütykös mechanika beállítása - a mg-os lovasok helyes felrakásához a kiskengyeltatóra - meglehetősen izgalmas dolog, az üzembehelyezés időigényes játék.
Még azt az - eredetileg a műanyagba belesütött - rézhüvelyt se tudtam egyben leszedni, hanem le kellett reszelnem róla. Szóval a végén újra kellett gyártanom a gombot, a fogaskereket és a tengelyt is.
Ha a fogaskerék nincs elnyalva, és forog a tengely, akkor jobb békén hagyni az egészet.
Köszönöm a válaszokat!! A sztereomikroszkópot leselejtezve találtam meg, semmi baját sem leltem, úgy néz ki, hogy még minden eredeti. Valószínüleg a pályázati pénzeket kellett elkölteni valamire, "így szabadulhattak meg" egy ilyen régi "kolonctól". Természetesen a rolós dobozával együtt "szólítottam magamhoz". Igaz ez nem ide tartozik: A fenti mérlegeket is kedvelem, ha nincs gond velük, +/- 0,1 mg pontossággal mérhetük be analizálandó anyagokat. A technikumban az ún. lovasokat is kalibráltuk. A képen lévő csak bemutató jellegű, hiszen a legfontosabb részét, az achátéleket tartalmazó mérlegkart nem vette le a tartóról, ráadásul nem arretáltan láthatjuk...
A gomb leszedhető: a tetején levő anyát (az a fényes középen, két furattal) kell kicsavarni hozzá, és akkor lehúzható a tengelyről.
Még annyit teszek hozzá, hogy néha meglepően rá van gyógyulva. Az enyémen a szabványos furatos gyűrűkhöz való kulccsal (amelyikkel pl. a kondenzorok járását lehet szabályozni) sem mozdult meg. De mint mondtam, nekem nem is volt rá igazán szükségem erre.
És még az is lehet, hogy bár a gyárban csak rácsavarták a gyűrűt, de valami belefolyt idővel vagy direkt ragasztottak később rajta. Használt holmival sajnos előfordul.
A három csavar lecsavarása után lehet kiszedni a kúpkereket tudomásom szerint, de mivel az enyémen nem kellett, nem szedtem szét sohasem. Ebben jalpar vagy rferi illetékesebb nálam.
A sztereomikroszkóphoz gratulálok! Ez egy SM XX. A hivatkozásban az illető biztosra akart menni, egyik név csak jó lesz alapon :)
,,A kompenzátorgomb mögötti lemez elfordításakor felbukkanó négy csavar eltávolításával jutok el a prizmahengerekig ill. vehető ki a kúpfogaskerék + a tengelye?''
Igen.
De neked valószínűleg nem ezzel lesz a problémád, hanem azzal, hogy a forgó Amici prizmák vannak beragadva. Ahhoz meg le kell bontani az egész hóbelevancot. Lényegében az az algoritmus, hogy amikor meglátsz egy csavart vagy gyűrűt, azt kicsavarod. Azt okulárt fogó négy csavarral kell kezdeni. Azzal lejön az okulár. Az okulárt (meg úgy általában az optikákat) rizikós szétszedni, de az összes többi csavart nyugodtan megbonthatod, abból nem lesz baj. Csak jegyezd meg (fotózd le!), hogy mi honnan jött. Pl. belül vannak hézagoló alátétek, azok nem mindegy, hogy hol vannak.
,,Sajnos a gombot nem tudom levenni ha jól tudom ragasztották vagy rábakelizálták a tengelyre...''
A gomb leszedhető: a tetején levő anyát (az a fényes középen, két furattal) kell kicsavarni hozzá, és akkor lehúzható a tengelyről. Az anya kicsavarásához nem árt egy célszerszám.
Ha az egész egységet a négy csavarral egyben leszedve nem szorul, akkor nem kell szétszedni.
,,Ez melyik Zeiss Jena típus?''
Az, amit írsz: Zeiss SM-XX. Nagyon jó mikroszkóp. A 25x-ös okulár kevésbé hasznos, az már eléggé feszegeti a határokat.
Bocsáss meg az értetlenkedésért! A kompenzátorgomb mögötti lemez elfordításakor felbukkanó négy csavar eltávolításával jutok el a prizmahengerekig ill. vehető ki a kúpfogaskerék + a tengelye? Sajnos a gombot nem tudom levenni ha jól tudom ragasztották vagy rábakelizálták a tengelyre...A sztereomikroszkóp tegnapi szerzeményem, trafo, megvilágítás stb. működik, a 6,3X és a 25X okulárpár is rendelkezésre áll. Ez melyik Zeiss Jena típus? Zeiss SM XX Stereomikroskop Mikroskop 4x-25x Stemi Stereolupe Technival Citoval? Válaszod előre köszönöm!
Köszönöm, az lehet az. Az oldal is nagyon hasznos, elmentem magamnak, hátha legközelebb segítek magamon.
Igazad van, erre nem gondoltam, csak a sima objektívekhez mértem le a látómezőt, a plusz nagyítólencsékhez nem, de matematikailag olyan 300 mikrométer környékén lehet a kép szélessége..
Szerintem inkább erre hasonlít, de nem értek hozzá így ne vedd készpénznek ! Gonatozygon kinahanii Könnyebb lenne a méretet azonosítani, ha a valós képszélességet adnád meg !
Nem kell a keresztszánra rakni, mert van rajta is keresztszán. És át lehet rakni a hoszszánon, keresztszán elé, a tokmányoldalra, de olyankor,amikor esztergálsz ez nem jó ott.
Köszi! Érdekes, mert nem nagyon találtam neten képet olyanról, aminek van az a vöröses "szem szerű" valami az elején. Csak hogy értékelhető, feldolgozott képet is töltsek fel, ez meg closteriumnak tűnik, csak nem növekvő Hold alakú. 20x objektív, 1.6x fejszorzó, DIC.
Ne, most aztán magyarázhatom, hogy tudom, csak viccelni akartam, csak elfelejtettem mosolygós emojit odarakni...
Mondjuk szerintem a magassági szánt érdemesebb lenne a tokmányhoz közel eső keresztszánra rakni, de biztos van valami oka ennek az elrendezésnek is, ami nem derül ki a képről.
Az nem szergnyereg, hanem szerintem egy magassági szán - lényegében egy marógép adapter: a magassági szánra teszed a munkadarabot és a tokmányba fogod a marószerszámot
Köszönöm a Választ! Egy gondom van: Hogyan közelítsem meg ezeket a prizmahüvelyeket, oldalról, a kompenzátor forgatógombjánál, amikor a borítólemez három csavarát kiszedtem avagy felülről a beállító távcső leszerelésével ill. alulról a kompenzátor körskálájánál lévő borító eltávolításakor? Mivel ajánlatos a "polimerizált", besűrűsödött kenőanyagot eltávolítani? (oldószer? oldószeres vatta? mechanikai megoldás?)
A kúpkereket ne zsírozd meg és a fogaskoszorúkat se. Nem azért darálódik le a kúpkerék, mert nincsen kenve, hanem azért, mert a fogaskoszorús prizmahüvelyek forognak nehezen a besűrűsödött zsírtól. Azokat kell letisztítani és enyhén megkenni, hogy könnyen forogjanak.
Van egy olyan érzésem, hogy direkt készült a kúpkerék műanyagból a későbbi modelleken. Azért, mert ha beragadnak a prizmahüvelyek, akkor bronz kúpkerékkel erővel el lehetne fordítani azokat akkor is, amikor már nagyon nehezen járnak és a fogaskoszorúk megsérülhetnének. Egy műanyag kúpkereket cserélni sokkal egyszerűbb és olcsóbb, mint a komplett prizmahüvelyeket.
Az Mikrovaljaim kondenzor fogasléce is poliamidból van, nem fémből. Nem hiszem, hogy anyagtakarékosságból, mikor egyébként rengeteg egyéb fémalkatrészt tartalmaznak, láthatólag nem spórolva a költségekkel. Inkább itt is a könnyebb javíthatóság miatt lehet.
Találtam egy másik Abbé-féle refraktométert a jénai gyárból, ennél a kompenzátor elforgatása kissé nehézkes. Azt szeretném megkérdezni: Hogyan lehet "megzsírozni" a kúpkereket ill. hozzá tartozó fogaskerekekt? Attól félek, hogy a kúpkerék itt is a messing "ócsított" változata és kenés nélkül gyorsan ledarálódik. A 3 db csavart a kompenzáló keréknél kell kicsavarni és a borítólemez kiemelése után lehet "zsírozni" és mivel?
A Bálint kondenzátorában lévő hernyócsavaroknál legalább 2 másodpercig gondolkodtam, mielőtt kifúrtam volna nagyobbra a furatot. Ezek konkrétaan egyszer használatos horonnyal készülnek.
Sajnos hasonló történt velem egy binokuláris tubus dioptriaállítójával. Annyira szétnyílt a hernyócsavar, hogy muszáj voltam felfúrni és egy számmal nagyobb csavarral helyettesíteni. Sehogyan sem lehetett kiszedni.
Hát, képzeld el, az egyik ilyen vacaknál kénytelen voltam az egyik belső hernyócsavart kifúrni a vérbe!
Esélytelen azokat onnan kitekerni így hatvan-hetven év távlatából. Sliccelt hernyó - ahogy kicsit megszorul, és erőlteted, szétnyitod még jobban a réselésnél a végét, még jobban befeszül az anyamenetbe.
Ez rögzíti az okulárban levő üveg skálát, ami meg olyan dzsuvás, mint szomszéd gyerek júliusban sarazás után - tehát csak el kéne mosni.
De csak úgy összedobtam, azt hittem elég lesz. Nem az. Alkotni kell oda valami extrémet, asszem.
De nem vicces, mert a felület ugye kúpos, és nem is tudom, nem merőleges-e az az apró lik a kúp palástjára. Egy napi meló lesz minimum egy olyan kulcs.....
Az okulár meg ugye egyrészt műhelyben volt használva, meg hatvan+ éves. Redvás mint állat....
Hát nagyjából itt véget is ért a segítség, ha jól tudom a többi elérhetőség már fizetős. Még várok egy kicsit, hiszen, a kérelmet három helyre is elküldtem...
Mármint kulccsal sem? Ha azzal sem, akkor még annyi kérdésem lenne, hogy saját alkotás vagy gyári? Nekem is van ilyen problémám, csak nem ezzel, hanem az egyik beállítótávcső szállemez oldali gyűrűjével.
A gépész okulár (tudod, azok a nyolc centis tárcsások) ugyanilyen, még egy iciripiciri furat is van azon a kis görényen a kulcsnak (ha-ha, kulcsnak!!), de nem bírom megindítani!!
Látva a gyönyörű fotóitokat, szedtem egy kis nádat, ha már megint vízmintáért mentem. A száráról készítettem jó vastag metszetet. 10x objektív, epifluor:
Én nem változtattam meg a kép színeit csak világosítottam rajtuk, mert a fényképezőgépnek kevés volt a fény. Nem akartam az iso értéket megemelni mert akkor nagyon zajos képeket ad a Pana G7, inkább hosszú záridőket használtam amennyire lehetett és az alulexponált képeket utólag világosítottam. A feljavítás után hasonlóak lettek mint amilyennek szabad szemmel az okulárokon látni.
Ezeket a koponyaszerű szállítócsatornákat már más növények metszetében is megfigyeltem. Pl rózsa levélnyelében, bambusz levélnyelében és más sásfélékben.
Jelentem én tudtam a csapágyboltban egyesével 2-es golyót venni. Sajnos a 1,nemtudommennyi mm-es colos golyók nem voltak jók.
Én ragasztószalaggal rögzítettem a golyókat összecsavarozás előtt - harmadik nekifutásra jött össze, de legalább sikerült.
Nem találtam meg Feri féloldalas csődarabjának a képét, pedig emlékszek rá, ha valaki megtalálja, írja már ide, hogy egy helyen legyen ezzel a megoldással.
Kérelmemben, az F 6 fontosságát, kiemeltem...Remélem a többi hiányzót is elküldik, az L-sorozat valóban létezik a Refraktometriai Kézikönyvben és ha jól emlékezem, az L 1 L 10 tartományt öleli fel. Használd egészséggel az F 6 anyagát!
Ihre Anfrage wurde vom Verein für Technikgeschichte an uns weitergeleitet.
Es gibt leider keine zusammenfassende Veröffentlichung der Dispersionstafeln. Unterschiedlichen Gebrauchsanweisungen waren unterschiedliche Tafeln angefügt, die leider nicht einzeln erfasst wurden. Es ist also recht zeitaufwändig, die Dispersionstafeln zusammenzusuchen. Anbei übersende ich Ihnen eine Dispersionstafel F 6, die relativ schnell zu finden war. Ich hoffe, dies ist die richtige für Ihr Gerät.
Mit freundlichen Grüßen Frau Marte Schwabe __________
Nem lenne hozzá elég, mert a számoláshoz kellene ezen felül a prizma nF-nC diszperziója meg az nD törésmutatója. Remélem hamarabb meg lesz táblázatosan.
10" felbontással méri az elfordulást (az durván 5 század mm elmozdulás egy méteres sugáron - nekünk jó lesz).
Ha valakinek adódna valami feladata, amit ezzel meg tud csinálni, szóljon! Kölcsön adom, ha kell, csak hozzon talicskát, mert kábé 60 kiló.
Csak a fej van meg, minden tartozékot elhagytak. Egy, talán 125-ös hárompofás tokmány van rajta, amit reményeim szerint ha kell, hamarosan ki tudok venni belőle. Ehhez csinálnom kell hozzá egy kulcsot, amivel a behúzószárat tudom aktiválni, és kitolni vele a Morse 4-es szerszámkúpot, amire a tokmány szerelve van.
Novakltól kaptam egy dikroikus tükröt az epifluorra átalakított Reicherthez, amit ezúton is köszönök szépen ! Némi kűzdelem árán sikerült is kicserélni vele az eredeti félig áteresztő tükröt. Sokkal jobb lett, több fényt eredményez !
Gyorsan vagdaltam kézzel néhány metszetet a próbákhoz. (Na, jó a gyorsan az ezért túlzás, ráment fél nap a metszetekre !)
Fekete sás levél metszetének részlete, 10x obj. festetlen,
Etzolddal festett minta, rendes áteső fényben
4x obj.
Vad hagymaféle metszete
Vad hagymaféle metszete, 40x/0,65 Will Wetzlar Ph-p objektívvel. A Reichert 40x/0,65 még ennél is homályosabb képet adott. Ezt a képet is jócskán megdolgoztam mire ilyen lett.
Fekete sás levélmetszete 10x obj.
Kecskerágó friss hajtásának hosszanti metszete (szívatom magamat néha az ilyen kihívásokkal ) 10x obj.
Hasonló vegyi érdesítési ötleten gondolkodtam én is. Vagy lehet például mattra eloxálni, és utána megfesthető feketére az alumínium-oxid réteg. Egy festékrétegnél keményebb és tartósabb.
Csak egy ötlet, nulla tapasztalattal: Megpróbálnám az alumíniumot vegyszeresen lemattítani,akkor talán kevésbé csúszik az érdesebb felület. Először kipróbálnám egy kevésbé értékes fémdrabbal, hogy mennyire eredményes a módszer. Ezt találtam egy netes hozzászólásban :" 80-90°C vízben trisót oldasz,és ebbe beleteszed a tisztítani vagy mattítani kívánt alumínium alkatrészt, közben kiveszed, hidegvízzel leöblíted ,addig ismételed míg nem lesz megfelelően matt."
Feri, nem azt kértem, hogy bárki elmondás alapján reverse engineeringelje. Itt most arról van szó, hogy nincs alternatíva, bármilyen értelmesnek tűnő ötletet kipróbálnék, csak ne 200 literes hordót kelljen vásárolni. A canont megoldottam, pedig ahhoz sem volt gyári leírás.
Uraim, van egy nem mikroszkópos, csak rokon kérdésem.
A sigma ultrahang-motoros (HSM) optikákban egy fényesre polírozott bronz gyűrű (kb 60 mm átmérő, 3 mm érintkező homlokfelület mozdul el egy spéci hullámzhó mozgással egy csúszásmentesített, fekete anyaggal bevont alumínium gyűrűn. Az ultrahanggal gerjesztenek benne egy mozgó hullámot. A bevonat láthatólag fel volt FESTVE, mintha festékszóróval. Namármost, alkatrész nincs, viszont újra kellene futózni.
Ötlet? Egykomponensű lakkot találtam - na de megmarad? (Persze nem is erre való)
(A canon-nál ezt két tükörpolírozott acélgyűrű tapadása adja át a nyomatékot. )
Sajnos az más rendszerű műszer, valószínűleg a számozása is más (eleve "L" néven futnak a prizmák). Majd körbenézek az egyetemen és a vegyipari technikumban, hátha van más diszperziós táblázatuk is.
Nem volt még meg, nagyon köszönjük! Tudomásom szerint eddig megvannak: F3 (Fiz-Kém gyakorlat könyv), F4 (Dushan Grujich), F7 (Te), F8 (Brazil honlap) vannak meg. Hiányoznak még: F5, F6 (ez nekem nagyon kellene), F9 és F10. A F3-nál régebbiek valószínűleg még háború előtti modellekhez voltak.
A nyálkagombái 1-2 mm-esek kb és mikroszkóp objektívvel fotózza őket. A. Pollack nyálkagombás fotóit látva kezdtem el én is ezeket az apróságokat keresni és fényképezni. Ezek tulajdonképpen nem is gombák, hanem egysejtű, sejtfal nélküli protoplazmából állnak össze a szaporodáskor, egy gombára emlékeztető testté. Ráadásul amőbaszerűen mozognak is. ( A sci-fi novellák marslakóit itt a földön lehet megtalálni !)
Egy kis vegyesvágott egy régebbi vízmintából, ami az ablakban nagyon jól érezte magát. (Kovamoszat házikó 40x objektív, 2x fejszorzó, DIC)
(Cymbella kovamoszat lehet - 40x objektív, 2x fejszorzó, DIC) Szerintem collotheca ornata is lehet. Ritkán találkozok velük, de jó nehéz is elkapni, mert borzalmasan ingerlékeny. 40x objektív, DIC.
Egyszerűen. Tudtam, hogy Selmecbányán kb 60 tavat létesítettek az elmúlt évszázadokban, hogy a vizük és vizimalmaik segítségével kiszivattyúzzák a betörő vizeket a bányákból. Egy erdei szerpentinen autózva észrevettem a mélyben egy ilyen tavat és gondoltam megnézzük. Közvetlenül az odavezető út elején megláttam az út szélén a bánya bejáratát. Megnéztem közelről és kiderült , hogy a védőrácsból korábban kifűrészeltek egy akkora rést amin be lehet menni. Nem haboztam körülnézni belül is.
Utólag találtam egy videót a bányáról, kb 1 percnél kezdődik az érdemi rész:
A szebb és egyben veszélyesebb, valamint vizes,sáros részekre már nem merészkedtem be, felszerelés helyismeret és utitárs hiányában. Ilyen helyekre mindig kockázatos lehet egyedül bemenni.
Selmecbányán járva beszabadultam egy 118 éve elhagyott aranybányába és hoztam magammal egy maroknyi követ. Találtam rajtuk egy kevés és nagyon apró kristályos részt. Megpróbáltam lefényképezni, de eléggé csúfos eredménnyel jártam a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is. Messze nem adják vissza a fókuszsorozatos képek azt a látványt amit szabadszemmel lehet látni az okulárokon keresztül. A Wild Heerbrugg M400-at használtam. A majdnem fekete kristályos alapon még vöröses, hófehér és transzparens színtelen kristályok is vannak. Nagyon hosszú expozíciós idők jöttek ki. A világítás beállítása is nehezen ment a sok tükröződő kristálylap miatt. Azért megmutatom. Ezzel még tovább kell próbálkoznom ! Az egész túl zajos és elmosódott lett valamiért.
Ennek a kvarckristálynak (?) az oldalára merőlegesen ránőtt egy kisebb hasonló és egy vörös színű is
Kb 1 mm átmérőjű kristálypamacsok talán valami zeolit lehet vagy egyéb alumínium-szilikát.
A szürkés-és vöröses kristályok esetében talán valami ólomérchez lehet szerencsém, de ezek csak gyönge feltételezések a részemről. A selmeci bányákból az aranyon kívül ezüstöt, ólmot és rezet termeltek ki. Egyetlen működő bányájuk maradt a körzetben, azt is egy külföldi cég üzemelteti.
Vagyis akkor a lézer/távcső úgy van egymáshoz képest szögbe állítva, hogy a prizmán teljes visszaverődést szenvedjen a fénysugár, ahogy közeledik a pontosan szögfelezőre merőleges állás, a sugár képe bejön egyik oldalon a képmezőbe, majd a másikon távozik, ahogy forgatod.
Akkor ez nyilván működne a teodolittal, csak éppen a prizmát kell rátenni a tetejére, úgy hogy a felezősíkon haladjon át a teodolit függőleges forgástengelye, és egy másik távcső kell a kiértékeléshez.
Jó-jó, persze, hogy megvilágítják, de itt tényleg a hogyan a kérdés.
Fényosztóval dolgoznak, a féligáteresztő tükör/prizma oldalról vetíti be az objektívre a szállemez képét. Így a szállemezt is be tudod mérés előtt autokollimációval az okulár szálkereszthez állítani az osztóelem billentésével. (Ráteszed a ketyerét egy síktükörre és beállítod az okulár és a megvilágító szálkereszt központosságát.)
úgy érted, élbe világítják a szálkereszt lemezét, azt szórja majd a bekarcolt minta?
Nem. Egy tükröt készítenek és a tükröző rétegbe karcolnak bele, így ott az átlátszó lesz. Az alatta lévő üveget nem bántják. Ha hátulról megvilágítod homályos üvegen keresztül, akkor a karcnak megfelelő világító mintád lesz.
Goniométerrel. Például nagy átmérőjű forgó asztallal és egy fix lézerrel. Ha nagy az asztal átmérője, akkor pontosan lehet a szögeket leolvasni. A lézerrel rávilágítasz a prizma egyik lapjára és megnézed pontosan hova verődik vissza a fény. Utána elforgatod a prizmát a másik lapra amíg ugyanoda vetül, mint azelőtt. A szögelfordulást leolvasod.
Igazából az én számomra csak az volt a kérdés, hogyan lehetne meghatározni általában egy prizma lapszögét.
Illetve, mivel múlt héten Bálinttal az átalakított dioptriamérővel centráltuk be a kibelezett kondenzorát, felmerült bennem, talán nem ártana ellenőrizni, mennyire merőleges a tárgyasztal a mérőtávcső optikai tengelyére.
Egyébként érdekes módon a vizsgált lencse merőlegestől való eltérése nem befolyásolta a szálkereszthez képest a mérőábra eltérését - a nem központos második lencse viszont nagyon is.
(A konkrét esetre már a legelején azt mondtam, létező adatokból kellene interpolálni, arra mondtad, hogy az rendgeteg mérés).
Mennyire gyakori, hogy pl kondenzort kell így központosan összeszerelni? Érdemes lenne egy forgóasztalos kütyüt készíteni?
Jó-jó, persze, hogy megvilágítják, de itt tényleg a hogyan a kérdés.
A csillagászatinál ugye a szemed felé kell világítania. Nekem ez nyilván nem jó.
Amit egy létező távcső átalakításával könnyű átalakítani, az az, amikor egy 45 fokban álló tükröt (féligáteresztő tükör? vagy egyszerű üveglemez?) teszek a szálkereszt okulár közé, lásd ábra. Ezen a módon a vetített az világos alapon sötét lesz, a tükör rendesen visszaveri (ezt külön már próbáltam). Csak az a baj, hogy ezt visszafelé is tükrözi a szálkereszt - szóval az meg világos lesz.
"...egy tükröző felületre karcolnak mintát és átvilágítják..." úgy érted, élbe világítják a szálkereszt lemezét, azt szórja majd a bekarcolt minta?
Megvilágítják őket :) Csillagászati távcsőben pontosan így csinálják, leddel rávilágítanak oldalról egy fém szálkeresztre vagy egy tükröző szállemezre. De ennek kicsi a fényessége, csak arra jó, hogy sötét háttéren gyengén látsszék.
Az autokollimátorban nem megvilágított szálkeresztet használnak, hanem egy tükröző felületre karcolnak mintát és átvilágítják. Így a "szálkereszt" egy fényáteresztő minta, sokkal nagyobb fényességgel, mint az előző fajta.
Alpár: "...nem 44.85°-osra csinálták azt a prizmát csak azért, hogy megszívassanak minket...."
És TÉNYLEG nem :)
Egyébként időközben átgondoltam azt a prizma kimérést, az elmozdulásmérős megoldásban teljesen igazad van. Amit a múltkor kérdeztem, azt a "hogyan lehet merőlegesre állítani egy végtelenes távcsövet egy tükörre", az kicsit erre is vonatkozik. Van teodolitom, annak a szögmérése 1" (szögmásodperc) felbontású. A prizma alá és rá pedig oda lehet helyezni egy tükörlapot - és akkor már csak a két tükörfelület szögét kell mérni. A Levente ötlete, a lézerrel belevilágítás, majd visszavert kép érzékelése jó - de kevés lenne a pontossága. Ha viszont a teodolit (vagy bármilyen, szálkeresztes, végtelenes távcső) okulárján keresztül / pontosabban NEM, hanem az okulár és szálkereszt közötti féligáteresztő tükörrel vetítőnek használom a távcsövet (tehát csak optikai tengeylre merőlegesen belevilágítok), akkor a vetített kép ugye végtelenes, a visszavert kép is az - tehát a szálkereszt eredeti és visszavetített képét fedésbe hozva megvan a merőleges állás.
Hogy oldják meg a megvilágított szálkereszteket? (Nyilván rákereshetek, de ha valaki tudja, megspórol egy kis munkát)
Oké, de akkor kivésnéd a prizmát a foglalatból, majd mérés után újrafoglalnád? Kittel bele van ragasztva a fém tartóba.
Szerintem jobb híján összegyűjtünk annyiféle diszperziós táblázatot, amennyit tudunk és megnézzük, van-e bennük valami tendencia. Ez sem biztos módszer, de legalább nem kell szétverni a műszert.
Ez egy L váz
Ez meg egy Lg.
(2x objektív)
(4x objektív)
Erről készült az előző kép. Ez 15 képes fókuszsorozat. Kb 1.5 mm hosszú az "aranytojás ".
(4x objektív)
(10x objektív)
(10x objektív)
(20x objektív)
(Kovamoszat házikó 40x objektív, 2x fejszorzó, DIC)
Szerintem collotheca ornata is lehet. Ritkán találkozok velük, de jó nehéz is elkapni, mert borzalmasan ingerlékeny. 40x objektív, DIC.
