Egész jó érzést ad,hasonlít az ekihez de mégsem olyan teljesen.
Sokan a kólához is hasonlítják bár foggalmam sincs miért,mert a kólához nemigazán hasonlítanám,max a hatás gyorsasága miatt.
SZerintem biztonságosabb mint a spuri vagy az eki legalábbis a szétcsapás terén.
Inkább mefizek mint ekizek mert az eki lassan megy ki ver a szived még hosszú órákig de a mefi viszonylag gyorsan kimegyCSAK MÉRTÉKKEL EMBEREK TOVÁBB ÉLTEK!!!!
Hát én voltam, bár ennek ilyen szempontból most már nincs jelentősége :-] Ha láttál egy fél mankóval közlekedő csajt, az én voltam :-] Bár volt nálam durvább arc is, fekvő gipsszel, két mankóval...
"ASZTROV (haragosan rákiált) Hagyd abba! (Enyhébben) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket - azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek. (Felsóhajt) Igen, pajtás. Két rendes és értelmes ember volt az egész járásban: te meg én. De alig egy évtized alatt beszívott minket a lenézett nyárspolgári élet mocsara; poshadt párájával megmérgezte vérünket, és mi ugyanolyan ripőkök lettünk, mint a többiek. (Élénken) De csak ne beszélj itt lyukat a hasamba, hallod? Add vissza, amit elvettél tőlem.
VOJNYICKIJ Én nem vettem el tőled semmit.
ASZTROV Kivettél az útipatikámból egy ampulla morfiumot. (Szünet) Ide hallgass! Ha már mindenáron végezni akarsz magaddal, menj ki az erdőbe, és lődd agyon magad. De a morfiumot add vissza, mert különben azt hiszik, hogy én adtam neked, és híre kél... Épp elég baj az, hogy majd nekem kell felboncolnom téged... Azt hiszed, az olyan szórakoztató?
Bejön Szonya
VOJNYICKIJ Hagyj!
ASZTROV (Szonyának) Szofja Alekszandrovna! A nagybátyja kilopott a táskámból egy ampulla morfiumot, és nem adja vissza. Mondja meg neki, hogy ez... végtére is butaság. Meg aztán nem is érek rá. Mennem kell.
SZONYA Ványa bácsi, elvetted a morfiumot?
Szünet
ASZTROV Elvette. Ebben biztos vagyok.
SZONYA Add vissza! Minek rémítgetsz bennünket? (Gyengéden) Add vissza, Ványa bácsi! Én éppen olyan boldogtalan vagyok, mint te, mégsem esem kétségbe. Tűrök és tűrni fogok, amíg magától véget nem ér az életem... Tűrj hát te is. (Szünet) Add vissza! (Csókolgatja mindkét kezét) Édes, drága bácsikám, add vissza! (Sír) Te olyan jó vagy, megsajnálsz bennünket és visszaadod. Tűrj, bácsikám! Tűrjél!
VOJNYICKIJ (elővesz az asztalból egy ampullát, és odaadja Asztrovnak) Nesze, vedd el! (Szonyának) De akkor dolgozni kell minél előbb, csinálni kell valamit, mert különben nem bírom... hát nem bírom... "
Heti rutinomat sétálván, igen nagy örömömre, régi ismerősbe botlottam a minap. Én akkor már vagy negyed órát töltöttem erőltetett menetben, így aztán éppen friss, de már távozó emlékként élt bennem a csontig hatoló hideg, aminek emlékét pillanatok alatt háttérbe szorította a találkozás fölött érzett öröm, no meg az önfegyelemre fordított koncentráció, lévén, önnön személyén túl nézve, azon barátom feleségéről van szó, akivel évekig tartó cimboraság után igencsak keményen összerúgtuk a port, a békeszerződésen meg még alig száraz a tinta (pontosabban a szent lélek, de ez most mindegy), és ilyen esetben igen indokoltnak tűnik az erős figyelem. És feltűnt nekem, hogy mínusz fokok ide vagy oda, ez a régi kedves ismerős az én váratlan jelenlétem mellett bizony jóval inkább fázni kezdett, mint amit én képzelek, hogy mennyire fázott volna nélkülem, noha, ismét csak hangsúlyoznom kell, az idő bizony teljes mértékben megalapozott bárminemű fázást. Az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy eme kedves régi ismerős bizony bizony a szó igazán szoros értelmében tőlem fázik.
Nem kellett egy napnál tovább kutatnom szita emlékezetemben, hogy találjak egy konkrét, általam elkövetett tettet, melyet a hölgy ezen bizonyos fázásáért nagy bizonyossággal okolhatok. Történt ugyanis, melyet kormányom persze tussolni igyekszik, hogy egyik megboldogult (a titkosszolgálat volt!) blogomban, vagyis nagy nyilvánosság előtt, a régi barátommal való porrúgás hevében olyan dolgokat találtam (akkor még ellenfelem) fejéhez vágni, ellene munícióként felhasználni, mely feleségére nézve még nagyobb sértésnek bizonyulhatott, mint barátomra tekintve. Érdekelt is engem a harc hevében, hogy ki mindenkit találok el! Most viszont nagyon is érdekel.
Az eset óta eltelt több évek során időről időre eszembe jut, hogy bocsánatot kérjek. Idáig ilyen esetekben gyorsan vagy lassabban egy-egy nagyobb halom földet lapátoltam a felbukkanó fájdalmas emlékek tetejére, és így a bocsánatkérés csak elmaradt. Azonban az nem járja, hogy egy régi, számomra kedves ismerőst a hideg lelje láttomra.
Sajnálom, hogy bántottalak!
No így valahogy.
Bizonyára lehetne, lehetett volna persze ezt is nem így, hanem máshogy. Én úgy éreztem, nyilvános sértéshez nyilvános bocsánatkérés bizonyosan dukál, itt és most. A többit meg majd meglátjuk.
Üdv mindenkinek. Én új vagyok még a témában eléggé. Lenne pár kérdésem ha nem baj. Első sorban én vízipipában szeretnék fogyasztani salviát. Érdekelne h ezt h tudom megtenni? simán leszedem a levelét és beleteszem? esetleg lehet keverni vízipipa dohánnyal h legyen jó íze?? :D. Mindenkinek köszi aki segít. üdv :)
Ezek Viktor Pelevin "Kristályvilág" című novellájának első sorai:
"Ha valaki 1917. november 6-án történetesen kokaint szippantott a kihalt és embertelen pétervári bulvárokon, tudta jól, hogy az ember korántsem a természet ura. A természet ura nem alakítaná valamiféle indiai mudraszerűséggé a tenyerét, hogy óvja a nyirkos széltől a hüvelykujja körmén lévő parányi felszállópályát. A természet ura nem tartaná másik kezével a szemébe hullani igyekvő csuklya szélét. És odáig biztos nem süllyedne a természet ura, hogy ..."
Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a hippikommunára. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A hippiknek úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szívükben, Úgy vigadnak ropva kint a mezőségen. ... Bámuló szemei odatapadtanak. ... ... A szőke kislyánynak karcsu termetére ... ... ... Epilógus ...
[Ismeretlen szerző, töredékesen fennmaradt mű. Vélhetően időszámításunk után 1900 és 2100 között keletkezett, azonban a szöveg korábbi változatai már az 1800-as évek közepén is felbukkanhattak.]
Hogy mi ez az ismerkedés ? Úgy egy, másfél hónappal ezelőtt, tök véletlen találkoztam Feldmár András nevével. Már előbb is hallottam róla a rádióban egy könyvéről beszéltek, de akkor csak megmaradt a név, és ennyi! Megnéztem, az"Élet a halál előtt" c. összeállítást, aztán megnéztem a Pszichonauták c. filmet is. Azóta is olvasgatom a Daath2 oldalát! Érzem, régóta hogy ezzel a világgal valami nem stimmel! Mint egy szilánk az agyban...... Azt tudom, hogy amit én vagy mások valóságként élünk meg, az nem lehet az, mert ugyanarról a dologról, mindenkinek más élményei vannak. Nagy tehát a valószínűsége annak, hogy amit átélünk, az csak nagyon kis részben a külvilág,nagyobbrészt pedig a mindenkori tudatállapotod eredménye!Nekem ebből az jött le egy ideje, hogy ne higgyek el mindent magamnak! Ezért az látszik célravezetőnek, ha kérdezek, magamtól!!! Hát idáig, a mindennapos tudatommal, csak nagyon kicsi válaszokat találtam........... A válaszok készen vannak, csak jól kell kérdezni!!!
Szerintem ne várj, ne hallgass, hanem írd meg, milyen ez az ismerkedés, esetleg kérdezz. Talán még ránéznek rajtam kívül is egy páran, és talán pont ettől fog megint életre kelni a Régi szép idők...
Másrészt meg ha mégsem, akkor nézz körül a daath.hu-n. Ott van élet.
Sziasztok ! Ez az első hozzászólásom a Fórumban, és úgy látom (sajna) ez a topik haldoklik ! Pedig most ismerkednék azokkal a dolgokkal, amikről itt beszéltek !!! Csak várok, és hallgatok, hátha lesz még itt valami !
Ha rendőrbácsi lennél, nem kérdőíveket töltetnél ki interneten, hanem szondákat fújatnál utcákon, meg félnél nagyon a közelgő ünneptől, hogy már megint mi lesz.
Pár hónapja voltam a kerületi kapitányságon, olyan színvonalas tájékoztató plakátok voltak kitéve a váróban, amilyeneket szinte sehol másutt nem láttam még. Nem alulról színvonalas, hanem felülről színvonalas, tehát tényleg. Igyál egy kicsit, de ne túl sokat, ha Extasy-t vettél be, és ne vegyél be túl sokat - kábé ilyen volt, semmi dádá, meg ilyenek.
Kedvesek és udvariasak voltak a rendőrök, egyébként, pedig éjfélkor találtam ki, hogy bejelentést teszek. Az is igaz, hogy az ellopott érték nem került elő, de ez már egy másik történet.
A segítségeteket szeretném kérni. A szakdolgozatom a magyar fiatalok droghasználati szokásairól írom, amihez egy kutatást is csinálok. A kutatás a drogozási szokások és a zenei szubkultúrák közti kapcsolatról szól, és arra kérnélek titeket, hogy töltsétek ki, ha van kb. 5 percetek.
A kérdőív teljesen névtelen, ezenkívül lehetőség van az IP cím elrejtésére is. Az alábbi linken több info is van erről.
<a href="http://bongeszde.hu/tar1/askppl/survey.php?sid=D406F3" target="_blank">Itt érhető el a kérdőív.</a>
Bio-eco satöbbi divat... Kár, hogy Kínában termesztenek. Pozitívum, hogy családi farmokon. Kérdés, hogy mi igaz mindebből?
Nekem amúgy is nehézséget jelenent, hogy ha most bojkottálom Kínát, mer' nagyon Tibet-elnyomók, meg mer' nagyon kommunisták, meg mer' a diákok közé lőttek, meg csak,
akkor
bojkottálnom kell az Apple-t is (designed in California and made in China), meg
Én örülök neki, hogy aszkorbinsavval, ezzel a teljesen legális anyaggal is sikerül számodra megfelelő élményekhez jutni. Mindenesetre az, hogy nem vagy kedves ember nem az én bajom :p
már hogy a fenébe ne lenne olyan hatása rám a C-vitaminnak, mint amilyen hatást én tőle tapasztalni vélek?
Attól tartok, talán az irigység szól szavaidban, amikor tapasztalatodra hivatkozva szavaimnak cáfolatát adod.
Fura ez, mert például másik szerrel sokkal egyszerűbb összecsengő tapasztalatról szerezni igazolást. Például ha azt írom, hogy az LSD-től színes spirálokat látok, akkor könnyen lehet, hogy sokan, ezt olvasva, bólogatnak, hogy én is, én is. De mondjuk erre te azt írod, hogy te próbáltad az LSD-t, többször, nagyobb adagokat is, és spirálok márpedig nincsenek. Kissé megfájdítja a fejet, de ennyi. Mindez persze csak példa volt.
Számomra lenyűgöző és megdöbbentő az emberi tapasztalatok különbözősége. Néha félelmetes is...
Úgy gondolom, egy nagyon lecsupaszított, alaposan letisztított állapotban töltöm időm javát.
Egyetlen kávé, miután megfosatott, persze, tizenöt-húsz órán át képes jól érezhető hatást kifejteni rám.
Sok tényező játszik ebben szerepet, az egyik az lehet, hogy havonta egyszer ha iszom kávét.
Arra gondolnék talán, hogy a napi 1gram C-vitamitól, amit mint írod, fogyasztasz, erős tolerancia alakult ki az idők során. Nyilván ezért nincs rád jelentős hatással...
Vagy a másik eset, hogy túl sok különféle hatás ér ahhoz, hogy el tudj különíteni egyet-egyet.
Mindenesetre lebeszéllek róla, hogy megcáfold a szavaimat: nem vagyok egy kedves ember :-P .
Ugyan LSD-t még soha, de hogy magában a C-vitaminnak ilyen hatása lenne, azt erőteljesen megcáfolom. Napi 1000 Mg-ot szedek, tudom. Ha néha betegség közelít, beszedek több ezret is naponta, akkor sem. Ha túl sokat eszel belőle, esetleg megfosat, de ennyi :D
(Valamiért) Gjuniornak és még sokan másoknak, szeretettel: József Attila azonos című verse
"József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott. Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki. Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos. Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek és épek. A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá. Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon. Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre. "
Nemtom, Szamothrakin amikor megettük a DOM néven árusított cuccot, nagy vonalakban nem történt semmi, se halu, pörgés. Ha jól emlékszem, feszengtünk magunkban, szepáréban 6-8-10 órát. Addigra sikerült átszívni, vagy ilyesmi. De igazából bennem az maradt meg, hogy nem csinált semmit.
Persze az első adag hajlamos ilyenekre, vagyis szinte az összes drog első adagja nem csinált velem semmit. Tisztelet a kivételnek, persze (*).
~
Mostanában C-vitaminban utaztam párszor. Ezer milligrammnál kezdődik észrevehető hatás, két- és háromezer között nagyon feszült, nagyon pörget, vízió-közeli.
Volt régen ez a két bizonytalan eredetű, de számomra hihető állítás, az egyik, hogy a C-vitamin erősíti a trip hatását, a másik, a komolyabb, hogy az LSD hatása soha nem múlik el, csak megszokod. Ezt a kettőt kombináltam össze, és gondoltam, megdobom egy kicsit a soha-el-nem-múló tripemet pár kiskanál C-vitaminnal. És láss csodát: tényleg! Még angyalok is voltak, vagy legalábbis egy; azt most feleségül akarom venni, persze. Meg volt pörgés meg pörgés meg pörgés és a színek is olyan telítettek C-vitaminon, meg... csak sok, nekem valahogy sok. Azért lehet, hogy hétvégenként még Cévizek majd időnként.
sp
Ui.: Gjunior, te így megtanultál ángliusul? Tök jó, gratula!
(*) Az első, negyed korong után fél órával egészen nagyos stabilan teljes felületén LCD-kijelző volt válogatás nélkül minden szilárd test. Egy óra után még mindig ugyanúgy, csak közben úgy volt, hogy esetleg széthasad a fejem... Azt nem sikerült átszívni, bár így utólag azt hiszem, az akkut THC-mérgezés tudományosan bizonyíthatatlan, ám valóságosan megtörtént esete forgott fenn. Csak annyira be voltam korongozva, hogy nem vettem észre. Csak fél év múlva, amikor elmúlt.
Psychedelic Phenethylamine form the DO-x family : DOM DOC and DOB are psychoactive chemicals similar in nature to LSD but with a longer duration. They are best known for several well-publicized, non-fatal overdoses in the late 1960s, when sold under the name STP. STP stands for Serenity , Tranquility and Peace ! It requires only very small dosages to produce full effects like LSD. Nowadays a Very big part of the LSD sold ( in blotter paper units) are from the DO-x family ... You can differentiate the Psychedelic Phenethylamine form LSD by its bitter taste and its upper feeling as opposed to LSD ...
LSD is rapidly absorbed after an oral dose and initial symptoms usually appear within a few minutes; visual illusions and perceptual distortions occur within the second or third hour. First perception of drug action occurred as late as 2-4 hours after oral doses of DOB . A pharmacokinetic study showed that DOB (or a metabolite) began to concentrate in the brain only 3 hours after an oral dose. DOB is said to have a longer duration, 12-24 hours, than LSD, 8-12 hours. Both of these characteristics of DOB match those of the drug ingested in Dr. Lake and associates' case --slow onset (3 hours) and a long recovery time (18-24 hours)- as well as or better than do those of LSD.
Tegnap este kipróbáltam a Salvia 10x-et... Nos elég kemény volt, elkezdett szétesni a személyiségem és azon kezdtem agyalni, hogy tulajdonképpen nem is létezek, az egész életem valakinek az 5 perces salviás utazása úgyhogy 10körömmel kezdtem kapaszkodni a valóságba, hogy el ne eresszem a személyiségem megmaradt darabkáit és rohangáltam a lakásban, hogy ismerős helyeket lássak és legyen valami emlékem az életemről :) Talán legközelebb jobban el merem engedni magam.
Aztán lefeküdtem, ésmivel a rádióban nagyon kemény elektronikus zene szólt, kialakult egy nem gyenge szinesztéziám a hangok és a szines mintázatok között, kb mint egy élő winap plugin :) Közben egy gyertya lobogása nagyok durva árnyékokat kezdett vetni a falra, úgyhogy nehogy életre kelljenek az árnyékok, felkeltem és inkább áttettem a gyertyát az asztalra, távolt a falaktól. Utánna vissza az ágyba és egy bazi nagyot aludtam.
Néhány hete elmentem egy hétnapos böjttúrára: napi 35 km gyaloglás, sátorban alvás, vízivás, semmi más. (blog.holist.hu-n meg lehet találni a részletes leírást). Ami idevág, mármint a stb-hez, az az, hogy a hatodik nap délutánján azon gondolkodtam, hogy ha letáborozás után jó idő lesz, meghívom az égi pásztorlánykát. A nap kisütött :) Elszívtam egy pipa szalviát (10x concentrátumba áztatott levelek). 15 másodperccel később a világ, ami addig is leginkább egy mezőből és a kék ég alja felé közeledő, harsányan tűző napból állt, szétesett. Leginkább a 2001 Űrodisszea záró csillagkapus jelentéhez hasonlított, ami ezután történt: pontszerűnek érzékeltem magam, és nagyon gyorsan repültem előre, hatalmas, lassan, méltóságteljesen mozgó, időnként hirtelen spirálokba tekeredő színes formák között. Nem volt akarat, az öntudat a pillanatnyi érzékelésbe sűrűsödött. Valami hihetetlen geometriák nyíltak meg: újra és újra ismétlődött az élmény, hogy a tér, amit látok, nevezzük mondjuk háromdimenziósnak, igazából csak egy felszín, ami egyszercsak szétszakad előttem, és a mélyére látok, több, egymásba tekeredett dimenzióban. Aztán (ez talán 3-4 perc lehetett, gondolom, de elég hosszúnak, mondjuk egy-két órának érzékeltem), a száguldás lassulni kezdett. Remegés, egész testemben érzékelhető bizsergés jelentkezett, és eszembe jutott az is, hogy hát én kérdezni akartam ezt-azt. Arról, hogy tévúton vagyok-e, vagy inkább a jó úton - a válasz valahogy jött, hang nélkül, de határozottan úgy éreztem, kívülről - igen, nagy baj nincsen, legalábbis. Aztán hogy mi a fontos? Egyértelmű válasz volt: az emberek a fontosak. A legközelebbi családom jelent meg egy legbelső körben, egy másodikban a "választott családom", az a nem is tudom mennyi, 30 vagy 50 ember, akik a legközelebb vannak hozzám (távolabbi családtagok is voltak köztük), aztán egy harmadik körben még sok ismerős arc, és végül, rajtuk túl, rengeteg, de rengeteg ember. Úgy éreztem, hogy az összes. Aztán hogy kérdezzek-e még: a válasz az volt, hogy ne. Nagyon megkedveltem ezt a látnoki zsályát...
Amira és a fürdő hurijai, CJ Bolland (FL), Funckarma (NL), Grasshop b2b Marvin, Haze, Kaszi és Jácint, Mango, Negro (Deep), Palotai (Tilos), Sanyi (Cinetrip), Superman, Waxman (Tilos)
Hogy teljes legyen a körpanoráma, hangok és mozgóképek szárazon-levegőben-mélyföldön és vizen, a Cinetrip Sparty Journeys by Djuice a Low Fesztivál keretein belül holland és flamand audio- és vizuális művészek munkáival diktálja a pancsoláshoz a ritmust.
Az est holland-flamand fellépői: az uszodában a 90-es évek acid korszakának (angol születésű, de hároméves kora óta Belgiumban élő) nagy neve, C.J. Bolland, a törökfürdőben pedig a Funckarma lélekmelengető soulos dubzenéi ringatják a fürdőző-partizókat. A vizuálmágia felelősei az Interspace Magic Factory - holland és flamand VJ-kkel kiegészülve, a négy helyszínen pedig a helyi hang-erők és performanszok elegyítik a korszakokat és stílusokat. A papucs kötelező, kedv szerint nyári öltözék vagy fürdőruha ajánlott. És a törülközőt ne feledd!
Nagymedence 21.0004.00 DJ-k: Grasshop b2b Marvin, CJ Bolland (FL), Palotai
Atmos hű maradt önmagához, engem meg némileg átmosott (érted, Átmos :-)). Nem robbantunk fel, nem világosodtunk különösebben nagyon meg, volt egy kevés zen, nem volt satori (vagy nem vettem észre).
A magam részéről jó volt a buli, a múltkori Xenomorphos jól-elcsesztem-halál-halál élményből jelentősen oldott. Ez vélhetően a mostani drogfogyasztásomnak is köszönhetem, amit itt most bátran bárkinek ajánlok, próbáljátok ki, nehéz, de megéri:
a fő fellépő távozásakor egy lehozós kisüveges sör
A kávé kifejezetten jól esett, segített beletáncolni a helyembe, és ott még el is engedett egy kicsit. A sör így utólag nézve nem volt elég.
Hazafelé betértem a Szent-István bazilikába.
Párbeszéd:
rezidens: -Ha a misére jött, jöjjön, ha túrisztikai célból, nem lehet bejönni.
sporti: -Látogatásom célja az áhítat.
rezidens: -Mondom, ha a misére jött, jöjjön, ha túrista, nem jöhet be. (mormog, ott hagyom)
A misét nem vártam meg, elmormoltam egy imát, megállapítottam, hogy ilyen akusztika mellett hiába a hajnali óra és a csendet kérünk, nincs abból tíz másodperc sem (egy köhintés úgy hangzott, mint Atmoson a mélydob), meg fáradt vagyok, és hazajöttem.
Aztán másnap, de még harmadnap is majd szétvetett a feszkó; ezek szerint illegális cucc nélkül felmenni már tudok, lejönni még meg kellene tanulnom rendesen.
jó a learás a cinetripről ;) láttam képeket http://www.amirahastanc.hu/index.php?th=3&_mp=7&language_id=hu Szilágyi Lenke is sokat fotózta, volt kiállítása http://www.balkon.hu/2006/2006_11_12/09szucs.html
Szombat este újra cinetrippen voltam, és olyat nyújtott amit party már nagyon régen.
Egy laza gombapaprikás után érkeztünk, azonnal bevetettük magunkat a törökfürdőbe.
A paprikás eléggé "megfeküdte" a gyomrom, nem számoltam azzal, hogy a viszonylag kis mennyiség a hely, a fantaszikus zene, fények, vizben levés, stb, hatására megsoxorozott erővel szabadul rám.
Pár órán keresztül az egyik kis sötét sarki medencében nyüszitettem, gubóztam, és a túlélésre játszottam. nagyon durván estem szét az atomraimre. a középső medence alulról is meg volt világítva, és a külső medencéből úgy nézett ki, mint egy pokoli üst, ahol egy fortyogó lében különböző testrészek vonaglanak egymáson. folyamatosan az volt az érzésem, hogy bármelyik pillanatban elszabadul a pokol, csak abban nem voltam biztos, hogy ez egy tömeges öngyilkosságban, vagy egy óriási szexorgiában fog megtörténni. Nézegettem a biztonsági őrök arcát, és eléggé tanácstalanság látszott rajtuk... nem tudom mit tudtak volna tenni, ha elszabadul odabent a pokol...
A zene valami elképesztő volt, mint azt megtudtam, valami DJ Kaszi sújtotta az embereket valami hihetetlen pumpálós, áramlós, darabokra szedett ambient/trance-szel. a visszhangnak köszönhetően a hatás még durvább volt. Én iszonyú mélyre érkeztem magamban, találkoztam a Halállal, kérdezte, hogy megyek-e vele mélyebbre. Na ott azért már én is elbizonytalanodtam, próbáltam visszakapszkodni a mélytudati inteligencia magába szívásából, mivel az számomra analógiában volt a Halállal.
Készenléti állapotom közepén megjelentek Amiráék, és egy olyan csoda hastáncot mutattak be, amire még most sem találok szavakat. Na az ott egy szexualitáson túlmutató orgazmus volt...
Egy kicsit később már kezdtem elhinni, hogy túlélem ezt az estét, és akkor bementem a középső medencébe. Ott újra valami földöntúli élményben volt részem: ahogy az emberek egymást finoman körültáncolva alkottak egy egységet, ahogy minden porcikájukat mozgatták a különböző hanghullámokra, az valami csodálatos volt.
Természetesen voltak szép nagydarab kopasz emberkék is, de engem egy másodpercig sem érdekeltek, ugyanis ők egyáltalán nem tudtak mit kezdeni azzal a közösségi élménnyel, amit páran ott átéltünk.
A nagymedencébe csak a törökfürdő bezárása után mentem át 5 percre, de az valami teljesen másról szólt, úgyhogy inkább hazafelé vettem az utam, és beszélgettem egy fantasztikusat a barátommal az Egységről, a Szétesésről, a Tudatról és Tudatosságról.
Rég volt már ilyen mély élményem, és most azt hiszem pihentetem is egy kicsit a gombapaprikást, annyira intenziv volt ez az egész.
A következő cinetripre azért valószinüleg újra lenézek, immár csak tiszta szemlélőként... :)
SHR
u.i.: nem tudjátok, honnan lehetne képeket találni a cinetrip bulikról? akárhogy is kerestem a neten, nem nagyon találtam (egyedül a szponzor honlapján van néhány...)
A heten szinhazban voltunk, szerencsesen diakberletes eloadason, es a kolkok valami altalam ismeretlen cuccot nyomtak a szunetben. Nem mentem oda megkerdezni, mi az, mert nem akartam parztatni oket. Cigipapirba csomagoltak, azt mondtak legalis (mer' az egyik nagyon ugyesen kiszurta a terfigyelo kamerat), a hatasat a rush-hoz hasonlitotak. Cigipapirba csavartak, de nem elszivtak, hanem talan a szajukban tartottak, hogy a nyaluk kioldja, ezt csak abbol gondolom, hogy mondtak valami olyasmit, hogy makos lesz tole a foguk. En eleinte arra tippeltem, hogy tubak, de nem. Hasonlo kis dobozbol szortak valami tormeleket vagy port. Tudja valaki mi a fasz ez?
Azon gondolkodtam, hogy ha a Nasa a Marsra tervez embereket vinni, és ez megvalósulni látszik, az vajon annak köszönhető-e, hogy sikerült megoldani a fenntartható egyensúlyi állapotot, azaz az űrhajó önfenntartóvá vált-e? És ha esetleg igen, akkor mekkora terület/térfogat szükséges vajon egy teljesen önfenntartó űrhajó kialakításához?
Szkeptikusabban: előfordulhat-e, hogy NEM sikerült még a NASAnak sem megoldani a teljesen független ökológiai egyensúlyi rendszert, és pusztán arról van szó, hogy a tárolási technológiák valamint az űrhajóépítés annyit fejlődött, hogy képes az emberiség 5-10-15-20 évre elegendő, kielégítő életmódot biztosító emberi fogyasztási cikket a Föld-Mars távolságra oda-vissza elegendő mértékben mozgási energiával ellátni anélkül, hogy a fogyasztási cikkek eközben minőségromláson esnének át?
Avagy hibrid megoldásról van-e szó, amely egy kisebbféle raktár fellövését is jelenti, ám abban csupán olyan jellegű dolgok vannak, amit az Űrhajó ökoszisztémája nem képes előállítani, tehát például répa, karalábé, padlizsán, paradicsom, gyümölcsök, satöbbi nincs? És ez az elképzelés vajon nem hasonlít-e fölöttébb Noé bárkájának képére: minden természeti élőlényből egy pár, hadd szaporodhasson?
Kérdés tehát, hogy a Földanyából leválasztható-e olyan rész, amely önállóan is megállja Földanya szerepét, miközben a maradék szintúgy megmarad Földanyának - azaz nem pusztul el például füstmérgezésben? Vagy a biológiából és orvostudományból kölcsönvett szóhasználattal: klónozható-e a Föld nevű élőlény?
A YouPorn-on (ami fele annyira sem tűnik elsőre kiforrottnak, mint a RedTube) két filmet is tetszetősnek találtam: <a href="http://www.t-channel.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=684&Itemid=1" target="_blank">egyik</a>, <a href="http://www.t-channel.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=683&Itemid=1" target="_blank">másik</a>. Ez utóbbiban mellek vannak, érzékenyeknek (mellérzékenyeknek) nem ajánlom. Ja, áttettem őket máshova, nehogy a nézőket megzavarja valami durva hirdetés :-).
Aztán az adófizetők- köztük, ugye, én - pénzét nem sajnálva, molekulánként végigvizsgálja az éber és lelkiismeretes hatóság az egész kibaszott 800g (hú, de durván hangzik, nyóccázgékóla, baszom az index anyját is) cuccot, nem találnak benne lófaszt se. Majd én is kiugrok Amszterdamba, veszek egy vég vitorlavásznat, azt szólok a vámosnak, hogy te, figyimá', van ott vagy másfélmázsa kenderszármazék.
Na mindegy, csak műsor legyen bazmeg, ha már cucc nincs.
Mérgében, hogy hamis kokaint sóztak rá, a rendőrséget hívta fel panaszosként egy 53 éves asszony az Egyesült Államokban. A nő ráadásul csak 20 dollár - 900 forint - értékben vett kokaint, mégis vissza akarta szereztetni pénzét a rendőrökkel. Azok készségesen ki is mentek a panaszkodó lakására, ahol az asszony részletesen elmesélte és bemutatta, miként darabolta három felé a kokaint, és hogy mennyire nem ízlett neki a kóstoló. A rendőrséget kábítószer-fogyasztóvédelmi felügyeletnek vélő nőt a konyhájában vették őrizetbe drog birtoklása miatt. (MTI)
Bocs, de ezt nem nézem végig. Inkább ezt: http://youtube.com/watch?v=fsS0O0zQqUk És aki hozzám hasonlóan szarul érti, annak itt van: http://www.lyricsdir.com/peeping-tom-mojo-lyrics.html
Idézet Carl Sagan Az éden sárkányai (Európa, 3. kiadás) című könyvének 241. oldaláról:
"Colin Turnbull Az erdő népe (The forest people) című könyvében megrendítően ír arról a nyomorék pigmeus kislányról, akinek az odalátogató antropológusok átadtak egy elképesztő technikai újítást: a mankót. Annak ellenére, hogy a találmány sokat enyhített a kislány szenvedésein, a felnőttek, beleértve a kislány szüleit is, nem mutattak különösebb érdeklődést a találmány iránt.* ...
* A pigmeusok védelmében talán meg kell jegyeznem, hogy egy barátom, aki hosszabb időt töltött közöttük, azt meséli, hogy az olyan tevékenységekre, mint az emlősök és halak türelmes becserkészése és vadászata, marihuánarészegséggel készítik elő magukat, ami segít legalább tűrhetővé tenni a hosszú várakozásokat, amelyek minden más, a komodói sárkánynál fejlettebb lényt halálra untatnának. Mint mondta, a ganja (indiai kender) az egyetlen termesztett növényük. Groteszk érdekesség volna, ha az emberi történelemben általánosan a marihuána művelése vezetett volna a földművelés feltalálására, s ezzel a civilizációhoz. (A marihuánától részeg pigmeusnak, aki egy teljes órán át áll türelmesen a fölemelt halászszigonyával, komoly paródiái azok a sörrel teleszívott puskások, akik vörös takarók védő-álcázó öltözetében a környék erdeiben botorkálva minden Hálaadás napján rettegésben tartják az amerikai kertvárosokat.)"
Nos mit tudunk meg ebből? Előszöris, hogy a pigmeusok idióta, rideg, konzervatív köcsögök. Kiirtásukra csak azért nem foganatosítunk intézkedéseket, mert a természetes szelekció (a búr telepesek képében) gyakorlatilag elvégezte helyettünk - na, jó, ez utóbbi már csak az én véleményem, Carl Sagan nem mond ilyen csúnyákat, még csak nem is utal rájuk. A pigmeusok védelmében viszont csak annyit sikerül elmondania, hogy ők bizony füveznek, sőt ez az egyetlen termesztett növényük. Ez igen fura védekezés, kivéve, ha a füvet valami olyan általános jónak tekintjük, aminek ha valaki jóságát felismeri, megbocsáttatnak vétkei, legyenek azok bármily borzalmasak. T'od, mint a kibaszott keresztény megtérés, 'szom az anyjukat. Ez persze nem meglepő a #21865-ben emlegetett velvet cikk után. A szöveget kicsit tovább vizsgálva nem csak az elkötelezett marihuánahívő képe rajzolódik ki előttünk, hanem a THC intoxikáció egyik jellegzetes tünete, mégpedig a szabad asszociációk, vagy ahogy az ellentábor szereti nevezni: az értelmetlen csapongás. Mi köze van a pigemusokról kialakult véleményünknek ahhoz, hogy poén (groteszk, ja, meg a faszom) lenne, ha a fű alapozta volna meg a civilizációnkat (mint ahogy mindannyian tudjuk, hogy hát persze). Mit számít az, hogy évenete egyszer buliból szeretnek idióták bebaszva lövöldözni (ez pl. egy olyan ok, ami miatt mégiscsak élnék Amerikában)? Ja, hogy ez már nem a pigmeusok, hanem a fű védelmében mondatik ki vagy iratik le? Vagy csak úgy eszünkbe jutott, hogy tényleg?
Sz'al szerintem tiltsuk be, a már meglévő példányok egy kis részét zároljuk, a többit meg égessük el! Maj' még tudománynak álcázva csöpögtetik a kábítószerfüggőséget szerencsétlen gyermekeink ártatlan lelkébe. Akkor már inkább a bigbrádöröt.
Lehet, meg kell válogatni a szavaid. :) De ahogy látom, neked sikerült is. :) Illetve alternatívaként még leülhetsz tárgyalni az indexszel, hogy te kifizetnéd az ebből a forrásból eredő reklámbevételeiket, csak szüntessék meg ezt a roppant idegesítő fícsört.
hat, kezd derengeni a buz forrasa.... macska nem lehet, mert kb masfel eve nem jart erre egy sem, szal az nem most kezdene rohadni. komuves kelemen, jejejejeeeeeeeee
Hát nézzetek körül! (jó tanács, nem? :-) minden b?znek van forrása.. Nem épült v.mi új melléképület, vagy fal? Hallottam ilyet, hogy köcsög kôm?vesek, új építés? házakba befalaztak döglött macskát (jófejek) és ki kellett bontani a falat. Vagy a csatornában vagy, ha pöce van abban is rothadhat v.mi...
csodas, neked legalabb fizetnek, hogy elviseld. Nalunk 1 hete otvar rohadas szag van, de olyan szinten, hogy mar mindehova fustolot szurtunk, tarva-nyitva minden, es meg igy is bloaaa. G szerint olyan mintha egy kismacska hullaja rohadna a szamitogephazban.....Hat, ezert nem hivunk at senkit mostanaban:)
Nem tudom mitől, de az irodaházban ahol pénzért raboskodok, bizonyos helyeken pont olyan szag/illat van, mint amilyennel a szárított varázsgomba rendelkezik. És igen töményen jelentkezik ez a szag ráadásul. És nagyon furcsán reagál rá a szervezetem, szóval kicsit mintha hányingerem lenne, elkezd izzadni a tenyerem, ilyesmi. Na mindegy, csak gondoltam megosztom veletek. :)
Nem vagyok benne biztos, hogy jó helyre írom a javaslatomat, miszerint ezentúl Magyarországon is büntessük halállal a kormányzati korrupciót, lehetőleg visszamenőleg is!
A testek vágya, hajlékony álma Tán nem kavar nagy szelet bennem. Remélhetem, hogy lelkem szabadabbá Tettem a harmadik évtizedben. Mai életem vágya, hogy a lélek hátizsákja évről-évre elhagyott kövekkel lazul. S az út végén, ha csomagom lelapul, létem pille szárnyon lebben.
Én élni jöttem. Tapasztalni. Vágyni. Akarni, a ködben. S ahogy az elején, végig úgy akarom én, csömörig, nem küzdve, csak tele lenni közben.
Pürétől a sárig, csóktól elmúlásig. Lépés, aztán másik. A testem tok, csak vásik, érzékeimen mászik a végső szusszanásig minden. Minden, amiben addig hittem. S akiket magammal vittem, hihetnek bennem.
Én már teremtettem. A szerencse fia vagyok. Gyémántomat csiszolgatom, fénye rám visszaragyog. Nem úr, s nem szolga vagyok. Fajtám: Ember. Létét kutató, mindíg gyanakvó, folyton csavargó, születéstől gyarló, halni kész halandó.
Sok mindent láttam, s mind ez ezrelék. Sok mindent próbáltam, s mind ez nem elég. Sokakkkal háltam, s mind ez semmiség. Tapasztalni vágytam, s van mit, van mit még.
Dalolok. Életem dallamok, hosszú futamok sora. Mit egyszer rövidre vág a mindenkit elérő csend. A csend, mi rendet teremt. Ami új erőt jelent. Hisz a test csak tok, s én benne nem a hegedű vagyok, nem is a húrból zengő harmónia, én nem vagyok puszta allegória! Én a játszandó dal vagyok.
Kozmetikai cég reklám :-) : http://www.nothing-to-hide.co.uk/
Magyarországon forgalomban lévô (cukorral, adalékanyagokkal felütött) hamisított mézek listája:
terméknév:
Klenáncz Méhészet CBA akácméz Sólyomszigeti Méz teához-Ági Apker Bt. virágméz Takarékos profi Natur-sz Kft. Molnár méz Kft. Chira Alba Méz Honigmayr Nagy és fia Apimel Campo Dulce Bertalan Imre
Akarhogy is szamolom, nem jon ki a 11millio forint, vagy mennyit is ir ez a cikk...... 3,2kg hasis, 11millio forint ertekben... Hm... Jo draga hasis, mit ne mondjak... Ha 2000 ft-tal szamolom grammjat, meg akkor is csak 6400ezer... Hm... Halvany seged fogalmuk nincs, hogy mi folyik itt. Az elmult 10 evben se sikerult a szerveknek minimalis tudastobbletet termelni a sajat agyukba.
A tojás főzésekor, sütésekor a gömbszerű alakban elhelyezkedő albumin proteinek koagulálódnak (kicsapódnak). A fehérje molekulák a természetes kémiai környezetükben, vízburokkal körülvéve, egy negatív töltésű hálóval burkoltak.
A savas környezet, a sótartalom, magasabb hőmérséklet, vagy akár a levegő hatására is könnyen károsodnak, és a proteinmolekulák egy szilád tömeggé kapcsolódnak egymással, vagyis koagulálódnak.
Amikor a főzés vagy sütés során a tojást melegítjük, a fehérje molekulák energiája növekszik, a proteinek alakját meghatározó kötések egy része felszakad és elkezdenek kiegyenesedni, ebben az állapotban egyre hajlamosabbá válnak a molekulák, hogy egymással kötődjenek. Ennek következtében az egyedi gömbszerű vízben lebegő molekulák egymáshoz kötődő egyenes láncokból álló térbeli óriásmolekulákat képeznek. Ekkor a korábban áttetsző folyadék fehér, szilárd tömeggé alakul.
Na vakkor. Van Spielbergnek egy site-ja, ahova asszem 5 perces filmeket lehetett bekuldeni... Tele van rettenettel, de zsenik is vannak az amatorok kozott... Meg a profik kozott is :)
(a tutik mar nagyjabol mind kiszurva, keresot nem talaltam, de szamok vannak, amik a kink vegere behelyettesithetok :)
Van három faszi, akik szeretnék körbesétálni a világot. Elkészült a blogjuk, azt tök jó lenne, ha minél többen olvasnák, mert akkor talán kapnának segítséget, ha éppen szükségük van rá. Minimális felszereléssel utaznak, sz'al sátor nem lesz, így ha pl. esik az eső meg fúj a kibaszott orkán, tök szívesen aludnának valakinek a kerti sufnijában, és ha még egy vödör vizet is kapnának mosdani, meg egy jó szelet zsíroskenyeret, akkor tuti boldogok lennének. Sz'al ilyen ideologizált csövesek.8-) Meg a blogjuk is vélhetően érdekes lesz, mert amíg el nem indulnak, addig is sztorizgatnak majd régi túráikról, meg a szervezés érdekesebb eseményeiről. Meg a jó bulin túl ez figyelemfelhívás is, gyakolratilag a szolidaritáson múlik minden, sz'al kell a magas látogatottsági index.
És most olyat teszek, amire azt hittem sosem kell vetemednem: add tovább, mer' hülye maradsz!
Hát igen, elég komoly volt a srác. Én szét ugráltam magam az egész hajó ringott-rángott :-) Már olvastam lehúzos kritikát is, de nem tudok egyetérteni. Ez nem ilyen lineáris csávó, hogy ilyen felépített szett meg olyan mittudomén. Disszharmónia van és kész.
K jó kedvem van, nemtom mitôl, mindegy. Pedig 2 napja frontos migrénes fejfájásom és izomfájdalmaim vannak. És akkoris.
Üvölt a Yellow, tudjátok melyik album..aaaa a pocket universe, na, és mókusok a kertben...jaj de gyönyör? ez a tavasz.. Meló után megiszok 1 pohár száraz pezsgôt.
Az utolsó pillanatban csodával határos módon sikerült szereznem két jegyet, úgyhogy Crayennel nekilódultunk a kedd éjszakának. :-) Kurva jó volt Amon Tobin, nagyon nagyon nagyon! Elkövettem azt a hibát, én pöcs, hogy papucsban mentem, úgyhogy a lábfejeim kissé megsínylették a körülményeket. (kb. 10 fő/nm) :-)
Városokat eszem és kiiszom a tengereket, Szakállam eltakarja az eget, vihar és mennydörgések, ködök és záporok. Miniszterek és vezérek nyaljátok meg a csizmám.
Refrén Bal kezemben Snikers, a jobb kezemben Mars PR menedzserem Karl Marx. Bal kezemben Snikers, a jobb kezemben Mars PR menedzserem Karl Marx. Tőke! Tőke! Tőke! Tőke!
Aranyrudakat eszem ebédre, Gyémántot desszertnek, olajjal kenve. A nevem Belzebub, a sztratoszféra mestere, Hihetetlenül laza vagyok és mindenki által tisztelt.
Refrén Bal kezemben Snikers, a jobb kezemben Mars PR menedzserem Karl Marx. Bal kezemben Snikers, a jobb kezemben Mars PR menedzserem Karl Marx. Tőke! Tőke! Tőke! Tőke!
"Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba."
Ha ezt elfogadom, akkor persze nem sok értelme van arra gyúrni, hogy megértsem a másikat. De nem muszáj elfogadnom. Tulajdonképpen az jut róla eszembe, hogy szegény Feldmár.
Ja, vágom. Az a fura, hogy a direkt vetőmagként árult magok minden korlátozás nélkül kereskedelmi forgalomban vannak. Mert a madáreleséget nem szabad elültetni, abból volt pár éve balhé, hogy falusi bácsi vagy néni úgy döntött, nem veszi kurvadrágán a tyúkoknak a kendermagot, hanem vesz tavasszal, aztán ősszel majd szüretel, és onnantól önellátás. (Ez teljesen logikus, mert a szar fű génállományát már nem baj, ha bassza a vad beporzás, csak mag legyen.8-))
azt valószínüleg ipari célre szánták, Mo nagyban folyt kendertermésztés csak éppen ruhákat, kötelet meg mittoménmégmit gyártottak belőle (és ezért nincs is thc tartalma)
Azt nem tudom, hogy most aktuálisan hogy van, az mindenesetre jogos felvetés, hogy miért lehet akkor legálisan magot vásárolni, ha termeszteni meg nem lehet...
"... figyelj, én vásároltam számlára ilyen magokat, elültettem, nem tudom, hogy mennyi THC van benne, vagy nem, mindenesetre ezzel tudom igazolni, hogy honnan van..."
Nem úgy van ez, hogy THC tartalomtól függetlenül tilos kendert termeszteni? Mintha a csekély/jelentős mennyiségnél palánták darabszáma is szerepelt volna, hatóanyagtartalomra való utalás nélkül. Vagy ez csak a régi törvényben volt így?
Vidám hétfôt mindenkinek! A húsvéti dorbézolás után remélhetôleg jobban vagytok mint én, aki kurvára másnapos és enyhe fehérje és zsírmérgezést is kaptam. De nem bánom! No de megvalósulni látszik régi álmom, a korán- és késônkelôk társadalma..persze csak Dániában meg ott is elméletben, de akkoris!
Hogy a középkori módszereknél maradjunk, találtam némi tekintélyt, amire hivatkozhatom az önző módon, rövidtávon racionalizáló viselkedésmodellem úgynevezett jótéteményeivel és ezek következményeivel kapcsolatban. Idézet Feldmár András Feldmár mesél című könyvének hátoldaláról (azért a hátoldalról, mert ezzel is jelezni kívánom a mondanivaló alapvető fontosságát a könyv és a szerző szempontjából), a dőltbetűset önkényesen emeltem ki:
"Egy terapeutának - és szerintem mindenkinek - a legfontosabb dolog arra rájönni, hogy a másik végtelenül másik. Tehát nemcsak úgy, hogy nem olyan, mint én vagyok, hanem azt se lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. De lehetséges, hogy még a színek, amiket látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Nagyon megrázó felfedezés, de szerintem igaz.
Hát akkor én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak próbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni a tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet, Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni..."
Persze Feldmár egy hülye fasz, akinek bármelyik gondolatába bármikor bele tudnék kötni, főleg magyarul. Csak azért idéztem, hogy nem olyan földtől elrugaszkodott, megátalkodott istentelen gondolat ez, amivel egyébként nem is te, hanem inkább aromo_ szokott megvádolni, de bazmeg, ki vagyok én, hogy osztályozni merjem a környezetemet, örülök, ha magamat meg tudom különböztetni tőle, bár a misztikusok szerint ez is elég nagy faszság, de ők is bekaphatják, mert ha szarakodnak szolipszista leszek, és elfelejtem tovább álmodni őket, de legalábbis nem álmodok nekik pinát, azt nézhetnek bután bele a világba, hogy na hogy is van ez. 8-)
Akinek nem sikerült a fenti rövid bekezdésben beszólni, azok meg nyalják ki a seggemet, csak hogy ne érezzék magukat elhanyagolva, bazmeg. 8-)
Höhőjj, most találtam egy egyhónapos e-mailt orrketrec postaládájában, a Színművészetin azt a feladatot adta Szász János a tanítványainak (mármint akiknek rendezést tanít), hogy válasszanak 3 blogot, amit olvasnak/tak ő meg abból kiválaszt egyet, amit meg kell filmesíteni (max 10 perc) és az egyik tanítványa az orrketrec.blogol.hu-t is leadta a 3 között, Szász meg azt választotta, úgyhogy az orrketrecből rövidfilm lesz május vége körül. Tök izgi, kíváncsi vagyok mit lát egy ismeretlen az orrketrecben. Majd belinkelem, ha kész lesz :)
dephazz-t mondjuk vszinű kihagyom, láttam őket eleget, és mostanság inkább a minimálabb felé menetelgetek (Steve Roach, Ishq, Brian Eno, Autechre, stb).
Ványa, nem rendezünk majd egy zenecserélgetős délutánt? :)
hajrá
SHR
u.i.: Mindenkinek javaslom a Somafm.com-ot, ott pedig a groove saladot, a drone zone-t, vagy a space station-t...
"Egy 2000-ben készített művem jelentette gondolkodásomban a fordulópontot. Ez a mű egy gyalogút volt. Választottam Kiotóban egy kavicsot egy közeli autóparkoló sóderéből, és zsebembe téve elmentem vele Észak-Nyugatra a Japán-tengerig. Ott megmostam a kavicsot a tengervízben, majd visszagyalogoltam vele Kiotóba. Útnak indultam ezután Dél-Kelet felé is, és zsebemben a kaviccsal elgyalogoltam a Csendes Óceánig. Az óceán vizében is megmostam a kavicsot. Visszatérve Kiotóba, letettem a kavicsot az autóparkoló sóderébe, oda, ahonnan felvettem. Huszonkét napon át 960 km-t gyalogoltam, télen, egyedül, azaz kettesben egy kaviccsal. A kavicson nem látszott semmi változás. Ez a gyalogút abban különbözött a land-art művészek korábbi zarándokútjaitól, hogy ők rendszerint fényképpel dokumentálták az útjukat, én egy kaviccsal. A fénykép a valóság látványának másolata, a kavics viszont magának a valóságnak egy darabja. Azzal, hogy az utat nem fotóval, hanem egy kaviccsal dokumentáltam, feláldoztam a láthatóságot és a megmutathatóságot, ugyanakkor, a cselekedetet beletéve egy kavicsba, mint kapszulába, a feláldozott látvány helyett magát, a valóságot nyertem el."
Ja, és az utolsó bekezdésedhez még annyit (elég nehezen hagyom abba...): azért érdekes, mennyire kimarad abból az, hogy mi háromszor találkoztunk személyesen is. Ha jól emlékszem. Legalább. És hogy az milyen volt.
Hát, sajnálom, asszociatívan gondolkodom. Azt, hogy "az már nagy nézetkülönbségekhez vezethet", azzal toldottad meg, hogy "az ördög a részletekben lakik". Az, hogy ha 1-2 alapvető dologban nem értünk egyet, az már nagy nézetkülönbségekhez vezethet, nekem triviális. Úgy értve, hogy azon kívül, hogy "nyilván", nem jut róla eszembe semmi. Lehet, hogy nyugtáznom kellett volna, de még ez se jut róla az eszembe. Az ördögről viszont eszembe jutott, amit a gonoszról írtál sporti blogján (először: "a gonoszt pusztítani kell", aztán ez finomodott arra, hogy "a gonosz ellen fel kell venni a harcot" - nem verbatim idézetek), meg az, hogy hallottam rólad, majd magad is mondtad, hogy katolikusnak készülsz... és homályosan persze az is, hogy azt mondtam, "bűnben utazol" (utóbb azt is, hogy sajnálom, hogy megengedtem magamnak ezt a rossz viccet...) - de hopp, hogy is volt ez? Mire is engedtem meg magamnak én ezt a rossz viccet? Keresgélem az Indexen, de persze ez nem itt volt... basszus, nem találom. Se a Sporti blogján, se az Anomáliai Nagykövetségen... pedig rémlik, hogy azért nem volt véletlen. Röhej, hogy nem találom. Ebben is tudsz segíteni? Így aztán leírtam azt, amit erről a gonosz-bűn-ördög témáról gondolok. Pl. azért, mert az volt az érzésem, ez egyike azoknak az alapvető kérdéseknek, amikben nem értünk egyet. Mondjuk gondolhattam, hogy ha már rámutattál, hogy ha valakik sok dologban egyetértenek, de néhány alapvetőben nem, akkor az nagy nézetkülönbségekhez vezethet (szerintem mondjuk az már maga a nagy nézetkülönbség), akkor talán beszéljünk arról, hogy esetünkben melyek lehetnek ezek a dolgok.
Ezzel, azt hiszem, az ideidézés is megvolt...
Igen, van egy harmadik megoldás, sőt, egy negyedik is. Legalább. Ismertetem. Legyen a 3. az, hogy az integrálódás nem véleményazonosságot jelent, hanem életközösséget, együttműködést. Attól, hogy olyan emberekkel vannak közös dolgaim, akikkel fontos dolgokban nem értek egyet, még nem vagyok megalkuvó, és az "integrációm" sem hamis. A 4. (ez a fontosabb), hogy nem a többségi társadalomba integrálódom (bár a szükséges felszínes szinten annak ellenére sincsenek problémáim, hogy a legtöbb dologban a legtöbb emberrel nem értek egyet), másrészt találok/segítek létrehozni olyan közösséget/közösségeket, ahol megtalálom a magamfajtákat... és aztán jól oda integrálódok. Ez miért nem megfelelő válasz, és miért ellenszenves?
Természetesen, ha a pszichologizáló megállapítások egyáltalán helyesek lehetnek, akkor már miért ne lennének helyesek egy "esetleges terápia" előtt??? Azt gondolod, nekem előre ki kéne találnom, ki fog esetleg megkérni, hogy legyek a terapeutája, hogy el tudjam kerülni az esetleges terápia előtti pszichologizálást, mert az nem helyénvaló? Ha valakit, akiről pszichologizáló megállapítást tettem, ez gátol abban, hogy terapeutának kérjen fel, akkor majd nem kér fel. Ha nem gátolja, akkor felkér. És akkor kicsit ismerkedünk, aztán eldöntjük, hogy lesz-e ilyen. És ha időközben jön rá, hogy az mégiscsak gátolja, akkor is megszüntetheti a terápiát. Bár (rossz) szokás kötést csinálni belőle, a terápia szerencsés esetben szabad kapcsolat. Fogalmam sincs, hogy vállalnám-e azokat, akikről pszichologizáló megállapításokat tettem. Egyáltalán nem tartom kizáró oknak. Ha valaki esetleg azzal az igénnyel jön, hogy terápia keretében tegyek róla még ilyen megállapításokat, azt kénytelen leszek kiábrándítani.
Örülök, hogy kiderült, azt próbálod feltárni, miért vagyok ellenszenves. Sajnos, nem sikerül, és nem is hiszem, hogy sikerülhet, mert sajnos az a határozott benyomásom alakult ki, hogy tabu van a háttérben, valami, amiről nem beszélsz. Bocsánat, tudom, hogy erre nagyon nehéz bármit válaszolni, és tudom azt is, hogy az eddigi eszköztárral részemről védhetetlen is: az intuícióm ezt súgja, egyre erősebben, mégis. Ez nem szerencsés helyzet, de nem tartom valószínűnek, hogy ez az intellektus-villogtató párbaj segít rajta, és én már eléggé unom (szívesen látnék meg többet belőled, de nem sikerül). Tehát részemről ezt az eszmecserét berekesztem, írjál nyugodtan valami frappánsat, hogy a tiéd legyen az utolsó szó... benne lehet az is, hogy nyilván most visszavonulok, mert már nem tudom kimagyarázni magamat, vagy ilyesmi, és hogy ez milyen gáz meg ellenszenves...
Szerintem kb. így néz ki kivonatolva nézeteink egyezéséről/különbözéséről a párbeszédünk:
h: Szerintem sok dologban hasonlít a világnézetünk. a: Szerintem is, de elég, ha 1-2 alapvető dologban nem, az már nagy nézetkülönbségekhez vezethet. h: Szerintem az ördög... a: Nem az ördögről beszélek, hanem arról, hogy ha 1-2 alapvető dologban nem értünk egyet, az nagy nézetkülönbséghez (difi) vezethet. h: Az, hogy szerinted ha néhány dologban nem értünk egyet, az már difi, az nekem elég semmitmondó.
Ha megtennéd, hogy te is kivonatolod a párbeszéd ide vonatkozó részét, talán sikerül megértenem, hogy te hogyan láttad ezt a szálat.
És azt is szívesen venném, ha ideidéznéd, hogy mit is mondtam én a bűnről, akár itt, akár máshol, amihez szerettél volna visszakanyarodni. (Segítség: visszanéztem az itteni hozzászólásaimat az elmúlt egy évben, a bűn szó kizárólag olyan kontextusban fordul elő, hogy tiltakozom azellen, hogy te azt állítod rólam, hogy "bűnben utazom". :DD Előítélet, előítélet! :DD)
"Honnan veszed, hogy én "kevéssé integrálódom""? Onnan, hogy azt írtad: "tisztában vagyok vele, hogy a többség szinte minden fontos kérdésben más véleményen van, mint én." Szerintem ez vagy azzal jár, hogy kevéssé integrálódsz, vagy azzal, hogy meggyőződésed ellenére integrálódsz, vagy létezik valami 3. megoldás, amit a következő hozzászólásodban ismertetni fogsz.
Tényleg csúnyán benéztem azt, hogy nem az itteniektől vonod meg a terápia lehetőségét, hanem itt. Ezzel kapcsolatos kérdésem: azok a pszichologizáló megállapításaid, amiket semmiképp nem tennél egy terápia keretein belül (mert az maga a terápiás kudarc), helyénvalóak egy esetleges terápia előtt? Vagy akiket ilyen megállapításokkal illettél, azokat nem válallnád? (Akkor nem sok potenciális kliens marad.)
Ha nem bánod, se a barátság, se a terápia felé nem mozdulnék, rugódznék még itt az elvarratlan szálakon egy kicsit.
"Vagy továbbra is igyekszel bebizonyítani, hogy hiteltelen, súlyosan eltévedt csávó vagyok, aki jobban tenné, ha a maga háza táján tenne rendet, mielőtt tolni kezdi magát másokba?" Jajj, jajj, de hiszen én csak azt próbálom feltárni (őszintén, nyitottan, nem kímélve, stb.), hogy miért vagy nekem ellenszenves. (Pontosabban, hogy miért ellenszenves nekem a holist-jelenség itt a neten, mert pl. ha ránézek a fényképedre, végülis egy jóarcú csávót látok :)
Nem figyelmetlenség. Az, hogy szerinted ha néhány dologban nem értünk egyet, az már difi, az nekem elég semmitmondó. Persze, hogy nem értünk egyet mindenben, attól még tudunk beszélgetni (és mi az, hogy "difi"?). Viszont az ördög-a-részletekben-megjegyzésről eszembe jutott, amit a bűnről mondtál itt meg máshol, és ehhez próbáltam visszakanyarodni, visszakötni. Direktből. Aztán, amikor leírtad, hogy tulajdonképpen ezen azt érted, hogy bármilyen jól felkészült satöbbi terapeuta leszek, ha nem tudom belőle kivonni az ezt-azt, az egészet megronthatja, akkor erre is válaszoltam, érintőlegesen, a szandálban járás kapcsán. Arra viszont te nem. Akkor most konkrétabban: kösz, hogy figyelmeztetsz, hogy ha elhatalmasodik rajtam a hiúság, elbaszhatom. Eddig ezt nem is tudtam. Viszont igazad van, a Weöres könyvet imádom, és szíre-szóra idézem. És nem is bánom meg!
Nem arról van szó, hogy a mély meggyőződéseket az ember terapeutaként elrejti. Arról van szó, hogy a (szerintem célravezető) terápiás viszonyban általában nincs helye annak, hogy a terapeuta a mély meggyőződéseit ismertesse. Mint ahogy sakkmeccsen sem szokás recepteket cserélni. Nem ott van a helye. De ettől még természetesen ha a terapeuta kongruens, akkor a mély meggyőződései meghatározó hatással vannak arra, ahogy a terápiában viselkedik: csak közvetettebb módon.
A terápia célja, hogy a kliens jobban megismerje saját viselkedését, annak mozgatórugóit, átlássa, hogy a különböző tényezők hogyan hatnak az életében - megértse önmagát. Implicit ebben, hogy ha ez sikerül, akkor kreatívabb, érdekesebb, kielégítőbb lesz az élete és pl. a társadalmi konfliktusainak kezelésében is jelentőset előre lép. De az is hozzá tartozik (nekem), hogy integrálódni (nem kilógni a sorból?) sokféleképpen lehet, ezek közül csak kevés értelmes megoldás.
Honnan veszed, hogy én "kevéssé integrálódom"? Talán hogy szandálban járok és a gyerekeim otthon születnek és nincs tévém? Most erre mit mondjak? Ha valaki terapeuta, tehát azt gondolja, hogy a segítő beszélgetés nagyon hasznos lehet sokaknak, már eleve szélsőségesen kisebbségi meggyőződéssel rendelkezik: a többség szerint akinek terápiára van szüksége, az pszichopata őrült vagy életképtelen véglény, de azokon meg úgyse lehet segíteni. Szerintem kevés olyan ember lehet, aki jó terapeuta, ugyanakkor a felsorolt alapvető kérdésekben a többségi véleményen van.
Tekintettel arra, hogy tudom, hogy nem vagy fiziológiás értelemben buta, szerintem továbbra is az ellenségesség jele az, hogy erre a mondatomra:
"úgy gondolom, az lenne nevetséges és szánalmas és mélységesen hiteltelen, ha itt, ahol ezt senki nem kérte, és ahol akkor sem vállalnám, ha valaki kérné, szóval ha itt próbálnék terapeutaként viselkedni."
te ezt a kérdést tetted fel:
"Ha az ittenieknek akkor sem vállalnád a terápiát, ha kérnék, akkor miért tetted be a reklámot?"
Ha jobban (de nem előítéleted fényénél) megvizsgálod, amit írtam, akkor látod, hogy az arról szól, hogy ITT (a fórumon) akkor sem lennék hajlandó terápiás viszonyba keveredni, ha valaki ezt kérné. Ez nem jelenti azt, hogy nem vállalnám el az ittenieket terápiába. Mint minden más esetben, egy ilyen kérést személyes ismerkedő beszélgetés követhetné, ahol mindketten dönthetnénk arról, kívánunk-e ilyesmivel foglalkozni - megintcsak személyes találkozások keretében.
A "barátság pénzért" dolog kicsit félrevezetően leegyszerűsített. A terapeuta-kliens viszony magán hordozza a barátság jeleit, viszont van egy olyan egyoldalúsága, ami egy valóban barátságnak nevezhető viszonyban tartósan nem maradhat fenn, szerintem. Mind a barátkozásra, mind a terápiás viszonyra nyitott vagyok a Régi szépesekkel (mint ahogyan szinte mindenki mással is). Te melyiket választod? Választod valamelyiket? Vagy továbbra is igyekszel bebizonyítani, hogy hiteltelen, súlyosan eltévedt csávó vagyok, aki jobban tenné, ha a maga háza táján tenne rendet, mielőtt tolni kezdi magát másokba?
Nos, hát szerintem Freud hülye, de ez most annyira nem tartozik ide. És tudom néhány irl adatod, úgy destruktív köcsögösködjél itten jóvan?? Az elírást észrevettem, de gondoltam, ha szépen csöndben lapítok, tán elsiklik mindenki fölötte. Holist, ezennel elnézésed kérem, nem akartalak semmiféle fekáliával párhuzamba helyezni! Legalábbis a tudatfelettim semmiképpen sem. Egyébként meg, mi van akkor, ha én ezt a kűfődi szót nem is ismerem? Vagy a kollektív tudattalanomban akkor is benne van?
Most mér?, egyre kevésbé vagyok felpaprikázva (bár sporti meg tudja dobogtatni a szívemet, de azt sem mondanám méregnek), sőt épp kezdek kifogyni az ellenségességhez szükséges érzelmi munícióból, de azért még van mit mondanom.
Ördög és a részletek - kb. azt mondtam, hogy hiába értünk sok dologban egyet, elég, ha 1-2-ben nem egyezünk, akkor az már difi, és ezt (sajna) az "ördög a részletekben lakik" fordulattal toldottam meg. Erre te jössz az ördög-angyal-mittudomén elmélettel, ami nem vág a témába viszont tök jó duma, (h nincsen saját jogon lakása) és alkalmas arra, hogy rákanyarodj valamire, amiről (biztos) szeretsz dumálni. (figyelmetlenség? enyhe monománi?)
Különböző viselkedés különböző helyzetekben: nyilván úgy van ahogy mondod, de azért az is igaz szerintem, hogy a mély meggyőződéseket nem könnyű (és nem is kívánatos) elrejteni (még terápiában sem). Vagy de? Ezzel kapcsolatban: nem tudom, hogy definíció szerint mi a pszichoterápia célja (biztos van többféle), de csodálkoznék ha nem lenne olyan (rész)célja, ami a páciens integrációját (de legalább a konfliktusok kezelhetővé tételét) célozná a társadalmi környezetbe. Egy erősen kisebbségi meggyőződésekkel rendelkező terapeuta (aki maga is kevéssé integrálódik) ezt hogyan teheti hitelesen? (a szandálban járós duma erre akart utalni)
(Ha az ittenieknek akkor sem vállalnád a terápiát, ha kérnék, akkor miért tetted be a reklámot? Biztos, hogy ajánljuk az ismerőseinknek - odaírhattad volna, így félreérthető volt. És az ittenieknek miért nem vállalnád a barátság pénzért ügyletet? Csak pénzt nem fogadnál el, vagy nem is barátkoznál? Vagy csak jópofizás volt?)
Az írásom nem holist-ról szól, hanem arról, hogy szerintem Halucska a lelke mélyén (vagy maradva Freudnál: fel-feltörő tudattalanjában) mit gondol holist-ról. Én - rutinosan - más szájába adtam a sértő tartalmat. Próbálok vitát gerjeszteni, magyarázkodásra késztetni, aztán jót röhögni, mer' gonosz, destruktív köcsög vagyok. Vagy csak elsütöttem egy szájbabaszott szóviccet? 8-)
Rólam is lehet bármit írni, kivéve az IRL azonosítóimat, úgymint név, cím, email, telszám, másik nickek stb.
És akkor innen már csak egy lépés a shithole. Elvégre holistról bármit lehet írni nyugodtan, nem? :D
Ja, és akkor most már nyugodtan lehet írni sportember blogjáról is itt, mert ő már úgysem olvassa ezt, valamint nem fog beszólni, ha rosszul is esik neki, mert ugye nem ír ide többet. :D
Na hey, néha ideolvasok, és Fish, szívemből szólsz. (Bár nem olvasom azt a bizonyos dolgot amiről itt nem szabad beszélni, de nem is ez a lényeg, itt a topikban is elhangzottak anno olyan dolgok, amiket én mondjuk nem igazán szerettem volna nyilvánosságra hozni.)
Holsit, persze, bárki bármit bármikor megtehet, pl. teregetheti a szennyest az Internet nyilvánossága előtt, és még legális is - legyen is, persze, szólásszabadság meg minden - , csak az önkontroll és a jóízlés szabhat határt annak, hogy ezt ki mennyire teszi nyilvánosan. És valakiknek nem adatott meg, hogy ezen értékes tulajdonságok birtokában legyenek.
Bocs fish, ez a miért rágalmazol duma nagyon gáz, sajnálom.
Úgy döntöttem, nem növelem tovább az INDEX.HU Zrt. szellemi tulajdonát. Ha valaki szeretne tőlem valamit, másutt, főleg a blogon megtalál. Az Index megtette a kötelességét, az Index mehet. Köszönöm. Nem írok ide többet.
Ez a sporti nevű csávó nagyon örülne, ha a blogjával kapcsolatos dolgokat a blogján beszélnék meg vele, és nem az RTL-Klubbon, vagy mi is ez, az Indexen. Mármár tisztességtelennek érzi, hogy itt beszélik meg, és nem azért, mert itt nem lehetne, hanem azért, mert olyanok beszélik meg itt, akik ott is megbeszélhetnék, és olyanok, akik őt személyesen ismerik. Ha Vágó István nyilatkozik az RTL-Klubbon arról, hogy mit tart nagyon rossznak sportember blogján, az teljesen oké, de amikor aromo_ és fish nyilatkozik, az némiképpen éppen az intimitás megsértése. Sporti úgy érzi, a háta mögött beszélnek róla. Ez rosszul esik neki. Szereti, ha az arcába mondják az emberek a véleményüket. Sportember blogját körülbelül harminc ember látogathatja, ezt a topikot körülbelül háromszáz. De egyébként oké, persze. Majd eldumál Vágó úrral. Az első regényes írók már csak ilyenek. Az miért lenne jobb, ha pénzért adná az írásait, mint így?
És végezetül, a legfontosabb: "És akkor itt még nem is beszéltem az olyan kurvára intim témákba nyúló megnyilvánulásokról, amiben sporti pld. egyáltalán nem is érintett, hanem másokkal kapcsolatban írta le." Nagyon kérlek, erre mutass rá: szerintem ilyen nem volt, és nem is szeretném, ha lenne. Miért rágalmazol?
Jó, igazad van. Talán azért nem akadtam fenn ezen, mert én úgy gondolom, rólam bárki bármit leírhat, ilyesmin nem bukok ki. Még maradt viszont egy kérdésem: miért tehetetlen az illető? Gondolod, ha azt írja Sportinak, hogy ezt vedd le, az egészet, de azonnal, mert engem nagyon zavar, akkor ő nem veszi le? Szerintem leveszi. Nem láttam ilyent.
De igen, szandálban járok, ha gyalog megyek, akkor is, csak akkor nem, ha havon kell menni, amitől hólé kerül a lábamra. De ha nincs hó, akkor minusz ötben akármennyit szandálban gyalogolni, az még igen. Mondjuk ott veszek zoknit. A talp izomzata dolgozik, a láb pár perc után átmelegszik és nagyon jól érzi magát (nálam!). A bicikli azért rossz, mert a talp nem dolgozik annyit viszont ott a menetszél, a chill faktor... az áldogálás szintén ezért, mert nincs hőtermelés. És mindez akkor kezdődött, amikor megrögzött hideg- és télgyűlölőként ezelőtt 6 évvel vagy hogy foszfort vettem be C200 potenciában. Rövid időn belül kimondottan hobbimmá vált a fázás, elkezdtem utálni dobozban tartani a lábamat, és elkezdtek hülyének nézni, mert teva (pántos) szandálban jártam olyankor is, amikor a legtöbb ember szerint nem kéne. És ez így maradt, így van most is.
Illetve bocs, most hogy így átgondoltam tulajdonképpen nem is jársz szandálban télen. Mivel ugye ha túl hideg van, akkor nem, áldogálás közben, biciklizés közben és hóban járáshoz sem. Akkor marad a kocsitól valameddig elsétálás. Ennyire majdnem én is járok papucsban télen, csak nincs kocsim. :-)
De azt hiszem, én is arról beszéltem, ami van. Meg hogy azt hogyan lehet nézni. Tök nyilvánvaló, hogy vannak valódinak beállított, részben vagy egészben fiktív blogok is a neten, nem?
Igazából inkább az érdekelt volna. Az hogy kényelmesebb viselet az egyértelmű. Én is az elsők között vagyok akik papucsot húznak amint nem fagy le a lábam. Amint nem fagy le a lábam...:-)
"Szia, Fish. Erre röviden csak annyit válaszolnék, hogy veszélyes dolog a Zélet. Is."
Aha. Kösz. :-)
"Hát lehet, hogy Sportember, a blogger, egy fiktív személyiség, és ezek a történetek valójában nem történtek meg!"
Lehet. Szerinted így van? És lehetne sportember első regényes író, de nem az. Lehetnének mások kevésbé érzékenyek, de nem azok. Sokminden lehetne, de én arról beszéltem ami van.
Rövid válasz: mert úgy érzem jól magam, cipőben meg szinte mindig rosszul (mert van azért, hogy úgy ítélem meg, hogy annyira hideg van, hogy már nem mehetek szandálban). Kivétel: biciklizés télen, meg álldogálás a szabadban télen, meg gyalogolás hóban. A hosszú válasz is érdekel? :)))
Melyik kérdésekben? Én úgy érzem, igazán agresszív (vagy asszertív, de nekem az agresszió se szitokszó) akkor leszek, ha olyan kérdések, olyan nézetek merülnek fel, amelyek miatt szerintem oktalanul szenvednek ártatlanok. Szülés, egészség, politika - sajnos, ezek mind ilyen területek. Nem bánom, az arány azok között, akik nyugtázzák, hogy erőszakos barom vagyok (ők vannak többen) és azok között, akiknek ad valami újat, amit mondok, nekem megfelel.
A terápia, amit nyújtok, a Carl Rogers-féle személyközpontú terápia alapjain nyugszik, úgy, ahogy azt aromo_nak leírtam, és ahogy arról a neten is bőven olvashatni. Biztonságos környezet teremtése, empátia, elfogadás, congruencia. A kéretlen tanácsadás semmiképpen sem része. Ha valaki kimondottan tanácsokat kér, vagy sok kérdést tesz fel, az már nehezebb ügy, a szakirodalom jelentős része foglalkozik azzal, hogy ilyenkor a terapeuta mit tehet. Az ideális terápiában a kliens a terapeuta támogatásával, vagy ami talán még jobb kifejezés, a terapeuta által elkísérve maga találja meg magában a megnyugtató válaszokat, megoldásokat a kérdésekre, kételyekre, amelyek kínozták. Van egy elég jó ilyen fénymásolatban terjedő bevezetés, ha gondolod, beszkennelem.
Szia, Fish. Erre röviden csak annyit válaszolnék, hogy veszélyes dolog a Zélet. Is. Nem hiszem, hogy lehet egyszerre egyformán sikeresen figyelni a magam átvilágítására és mások esetleges érzékenységére. Tényleg meglehet, hogy Sportember veszélyes terepre tévedt. Ugyanakkor azt is vedd észbe, hogy - Internet ide vagy oda - ha ő mondjuk elsőkönyves regényíró lenne, és a regénye egy hozzá hasonló fiatalemberről szólna (elsőkönyveseknél ez elég gyakori) - az ismeretségi köre akkor is azt találgatná, hogy a regény szereplői közül ki mennyire azonos kivel és a leírtak mennyiben igazak és mennyiben az írói fantázia művei.
Nem értem, miért kell már megint felpaprikázódni, de hát folytassuk. Az valóban elég világos, hogy "Nem állítom, hogy holist terapeutaként ír ide [...]", de az is világos, hogy ez a mondat így folytatódott: "(bár szerintem vannak jelek...)". A "Nem állítom, hogy X, bár szerintem..." kezdetű mondatok szemantikai elemzését inkább most kihagyom. Arról írtam, hogy szerintem az általad felsorolt jelek miért nem annak a jelei, hogy ide terapeutaként írok, hanem épp ellenkezőleg. Megírtam azt is, hogy az induló terápiás praxisom és az, ahogy ide írok, egyaránt összefügg az emberi karakter és személyiség fejlődése és működése iránti élénk érdeklődésemmel, de merőben máshogy. Szerintem nem szaporodtak meg írásaimban a "pszichologizáló" megállapítások, mindig is sok volt: mukinak pl. már évekkel ezelőtt mondtam, hogy személyiségzavaros... de úgy mondtam ezt akkor is, mint személyiségzavaros a személyiségzavarosnak :) - mindezek fényében ezt a reakciódat ellenségesnek és inadekvátnak találom.
Morális kötelesség: a módosítás szerintem még mindig nem ül. Azt lehet mondani, hogy az arról alkotott elképzeléseimmel, hogy mi morális kötelesség, erősen kisebbségben vagyok. Hogy mit "tünetek fel", képviselek, hol, hogyan, és mennyire, teljesen más kérdés. Továbbá az, hogy mi morális kötelesség, szintén elsősorban a magam szempontjából érdekel (hogy nekem mi a morális kötelességem), mások morális kötelességét kizárólag akkor szoktam boncolgatni, ha ezt valaki más elkezdte. Abban az esetben, amire utalsz, valaki azzal jött, hogy "mennyivel jobban menne minden, ha mindenki befizetné az adót rendesen", meg hogy "az itt a baj, hogy az emberek nem tarják be a szabályokat". Az a véleményem, hogy ez a megközelítés (ami, mellesleg a könyökömön jön ki, lehet, hogy emiatt voltam a kelleténél ingerültebb) helytelen, és ezt elég jól meg is tudom indokolni. Ezt tettem.
Azt, hogy "félő, hogy arra lyukadnánk ki", azt úgy érted, hogy "akkor viszont"? Szerintem az, hogy az ember az alkalomhoz, helyzethez illően viselkedik, nem jelenti azt, hogy kétszínű. Ha az alkalomtól, helyzettől függetlenül mindig ugyanúgy viselkedik, az viszont nem azt jelenti, hogy hiteles, hanem azt, hogy otromba és gyermeteg.
Sportember: szerinted hogyan kíméli önmagát a blogon? Szerinted valóban sérti bárkinek is az intimszféráját, ha valaki más a blogján ír róla valamit, bármit? Hát nem hogy a többség Sportembert is exhibicionista hülyének nézi? Nem hogy az ilyesmire legyinteni szokás? Hát lehet, hogy Sportember, a blogger, egy fiktív személyiség, és ezek a történetek valójában nem történtek meg! Akik bevonódtak és írtak, választották ezt. Választhatták volna azt is, hogy nem írnak, akár azt is, hogy nem is olvasnak. Sportember kínosan ügyel rá, hogy a valódi nevek a blogján ne derüljenek ki (még moderált is, amikor ilyesmi történt). A "mások intim szférájának tiszteletben tartása" nekem problematikus, úgy értve, hogy van egy olyan értelme, ahogyan szerintem is fontos, és van egy másik, közhasználatú értelme, ami szerintem nagyszerű indoka az izolációnak, a mély és érzelmileg felforgató kapcsolatokból való kihátrálásnak, egymás és saját magunk magára hagyásának. Úgy meg szerintem nem hogy nem fontos, de káros.
Ördög és a részletek: nem bon mot, papuskám. Tényleg azt gondolom, hogy ördög akkor van, ha akarjuk, megvalósítjuk. A teljesség felé idevágó részeivel azonosulok, idézem (elnézést, hosszú, de nagyon szeretem):
*****
Angyalok
Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed változó múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői, melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők. Bárki érintkezhet velük, csak nem mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.
A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak, az ógörögök Isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem ,,az én lelkem s nem ,,külön lélek, hanem a ,,lélek, határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel.
Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed azt, ami benne nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az ördög.
Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség, fösvénység, stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.
Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördögként viselkednek.
*****
A tisztázatlan és számomra érthetetlen rosszindulatot folyamatosan érzem belőled... de a szandálról szóló zárójeles megjegyzésben kicsúcsosodik. Soha nem mondtam senkinek, hogy járjon szandálban télen. Engem baszogat és röhög ki és sajnál le és figyelmeztet, hogy meg fogok dögölni boldog-boldogtalan, akihez közöm nincs, mert van pofám és télen szandálban járok.
holist, ha már így belelendültem, :-) igen, nekem is sokszor az az érzésem, hogy egyes kérdésekben a megnyilvánulásaid szélsőségesek, ellentomondást igen nehezen tűrőek, időnként kimondottan beszűkültnek tűnnek. Ez lehet, hogy csak sítlusbeli kérdés, és csak úgy tűnik, mintha így lenne közben meg igazából nem, (meg azt is tudom, hogy az, hogy az ember védi a meggyőzédését még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tartja tiszteletben másét) de akkor is ezt a benyomást kelti. Bocs, hogy most nem keresek ki konkrét példákat, de hidd el, ha nem így érezném, nem írnám ezt le. És tökre tiszta sor, hogy itt nem terapeutai minőségedben vagy jelen, és simán benne van a pakliban, hogy munka közben a fenti dolgokat (vagy azok érzetének keltését) maximálisan le tudod vetkőzni, ezért aromo részéről nem érzem teljesen megalapozottnak e kérdés boncolgatását, de kíváncsiságból szeretném megkérdezni (persze csak ha úgy érzed, hogy szabad itt erről beszélned) hogy az általad folytatot terápia milyen alapelve(ke)n nyugszik? Úgy értem ellátod-e a pácienseidet tanácsokkal, válaszolsz-e az általuk feltett kérdésekre?
Na bocs hogy belepofázok a cukik eszmecseréjébe, :-) de van egy kérdés amit kiragadnék, ami már anno egyszer eléggé megdöbbentett, és most hogy szóba került megint, el is mondom a véleményemet: Az intimitás témájában veszélyes dolog ez a Zinternet, mert noha mindenki nick neveken ír, és szándékosan nem nevezi nevén a csaját pld, mégis többen pontosan tudják, (tudjuk) hogy ki áll a nick név mögött és ki a csaja. És bocs, hogy én is belekeverem sporti blogját, de amikor ott olvastam egy bizonyos bejegyzést, semmi másra nem tudtam gondolni közben, csak arra, hogy ha én lennék sporti ex-csaja, lehet, hogy törnék-zúznék tehetetlen dühömben. Kell az önboncolgatás, és lehet, hogy valakinek segít ebben, ha ezt nyilvánosan teszi, (bár ennek a célravezetőségét megkérdőjelezném, de ebbe most nem akarok belemenni) de úgy gondolom, senkinek nincsen joga valaki más magánéletét, legintimebb dolgait nyilvánosan kiteregetni, még akkor sem, ha abban ő maga is érintett. Nem is az hogy nincs joga, mert ugye mindenkinek van joga mindenhez, de enyhén szólva is kibaszottul nem fair, és nem tudom bátor hőstettként felfogni azt a nyilvános önbocolgatást, amivel valaki mástól megvonja annak a döntésnek lehetőségét, hogy Ő IS SZERETNÉ-E mindezt nyilvánosan megosztani. És akkor itt még nem is beszéltem az olyan kurvára intim témákba nyúló megnyilvánulásokról, amiben sporti pld. egyáltalán nem is érintett, hanem másokkal kapcsolatban írta le. Szerintem az önböcolgatás sokkal célravezetőbb lenne ha mindezeket sporti is végigondolná mielőtt leír valamit, ami nemcsak ő magával kapcsolatos.
az első két bekezdésre idézet magamtól (21803): "Nem állítom, hogy holist terapeutaként ír ide [...]". Ez azért elég világos, nem? Azt meg továbbra is fenntartom, hogy összefüggésben lehet a pszichoterápiás praxisod indulása azzal, hogy megszaporodtak az írásaidban a kéretlen pszichologizáló megállapítások.
Szerintem valamit morális kötelességnek (egyáltalán kötelességnek) tartani igenis kizárólagosságot jelent; azt jelenti, hogy az adott dolgot meg kell tenni és, hogy azt az adott dolgot kell megtenni, nem mást. Aki pedig nem teszi meg, arról minimum annyi elmondható, hogy (morális) kötelességszegő. De tudod mit? Hogy elkerüljük a szőrszálhasogatást, módosítom az eredeti állítást ("szélsőséges és kizárólagosságra igényt tartó nézeteket fogalmazol meg") így: Erősen kisebbségi nézeteket morális kötelességként tüntetsz fel. Szerintem ez sem hasznos egy terapeuta esetében. (Persze, ha ezt csak itt, és ott sohasoha, akkor nincs miről beszélni, de félő, hogy arra lyukadnánk ki, hogy gyökeresen más a terapeuta és más a fórumozó holist, ami viszont a hitelességet kérdőjelezné meg.)s
Otthonszülés kizárólagossága "Odent könyve: és arra a részre sem emlékszel, ahol az van elmagyarázva, hogy nagy általánosságban miért igen valószínű, hogy a szülő nő otthon érzi magát a legnagyobb biztonságban?" - mondod sporti blogján, itt meg azt, hogy "nem gondolom, hogy mindenki hülye, aki nem otthon szül". Hát mi? Nem hülye, csak eltér az általánostól és kívül esik a valószínű tartományon?
Gondolom, úgy érted, h sportember tisztességesen csinálja az önboncolást, hogy nem kíméli önmagát (ezzel is tudnék vitatkozni) én meg azért gondolom, hogy mégsem olyan tisztességes ez, mert mást sem kímél. Úgy tűnik, h szerinted fontosabb az önfeltárás, mint mások intim szférájának tiszteletben tartása, szerintem nem (pláne, hogy lehetne úgy is csinálni, hogy egyik sem csorbul). Nem lehet, hogy azért tartod fontosabbnak, mert magad ezzel foglalkozol?
Ördög - részletek: csak, hogy ne üsd már el egy bon mot-val: bármilyen jól felkészült, elfogadó, empatikus, kongruens terapeuta is vagy (leszel), ha nem tudod kivonni belőle a hiúságodat, vagy az erősen kisebbségi meggyőződéseidet, az egészet megronthatja. (Pl. nem biztos, hogy mindenki szeretne télen szandálban járni.)
Faszt! Bár tudom, hogy a lányok nem szeretik, ha rájuk üvöltenek, hogy faszt (azt másképp szeretik), de ezt nem tudom átérezni.8-)
Egyébként engem a cuki meg az aranyos akkor lepett meg igazán, amikor betört orral, kicsit lehányva, talaj részegen üldögéltem a kocsmában, és egyszercsak szólt valaki, hogy a sarokban ülő lány szerint tökcuki vagy tök aranyos vagyok, és igazán odamehetnék hozzá. Aztán persze baszás nem lett, mert asszem volt faszija, és csak addig kellett valaki, amíg megtalálja vagy mifasz, homályos kicsit a sztori.
holist!
Nincs kedvem vitába bonyolódni erről, csak olvastam valami édesvizes cuccost az egységes tudatról vagy tudat egységéről, sz'al amikor a juzer rájön, hogy minden egy, minden összefügg mindennel, minden ő maga. Bár nem szép dolog egy ilyen emelkedett állapotba bevezetni egy gazdasági modellt, de akkor megint érvényes lesz az, hogy ha valakivel/valamivel jót teszek (értsd ahogy akarod), akkor megintcsak a saját jóérzésemet növelem, mert az a valaki/valami is én vagyok.
Tehát a szélsőséges különállás és a szélsőséges egyesülés állapotát magyarázó legegyszerűbb modell ez. Az ilyen középutas, kétkulacsos lófasz meg le van szarva.8-)
Én asszem nem tudnék fiú lenni.. Vagy ha az lennék, inkább a fight club-módszert választanám. Egy-két pofon után biztos bensôségesebben beszélgetnék a vitapartneremmel :-) Szóval tök cukik vagytok, hogy ilyen intelligensbe nyomjátok. Tudom, hogy a fiúk nem szeretik, ha azt mondják rájuk, hogy cuki, de ezt se tudom átérezni, haha :-)
a nap mondása: "Az úthenger alatt fekvő ember mosolya sohasem őszinte."
Most először egy kicsit arra is írok, amit Sportembernek írtál, remélem, nem baj... tudom, hogy Sportember meg tudná védeni magát, csak valami eszembe jutott :)
Úgy érzem, nem érted, vagy a vita hevében félreérted, hogy mit jelent az, hogy valamit "terapeutaként csinálni" - pl. ide írni. Van két eléggé jól elkülöníthető dolog. Az egyik, hogy van egy eléggé összetett elképzelésem arról, hogy hogyan működik és változik az emberi karakter és személyiség. Ez központi része a világképemnek, egész életemben alakult/alakítottam, remélem, még fog is változni. Azt sem zárom ki, bár bevallom, nehezemre esik elképzelni, hogy még nagy vonalakban sem stimmel, de meglehet, átesek még néhány pálforduláson. Az ember működéséről alkotott elképzeléseimre az utóbbi időben nagy hatással voltak a pszichológiai, humánetológiai, antropológiai és egyéb olvasmányaim, és még nagyobb hatással voltak rá a különböző önismereti célú cselekedetek, a kábóktól a dinamikus meditáción, a homeopátián, a taroton, a holotropikus légzésen, a csöndfürdőn, a ma-uri masszázson át egészen a személyközpontú encounter-csoportokig és terápiáig: ez utóbbit (és egy rendkívül alapvető szintig a homeót is) nem csak igénybe vettem, de tanultam is. Természetes, hogy amikor másokat igyekszem megismerni, megérteni, ez a személyiségem részévé vált hiedelemhalmaz is játszik: nem tudok senkit máshogy nézni, mint a saját szememmel, és a saját szememben (agyamban) mindez ott van.
De terapeutaként csinálni valamit (elsősorban persze beszélgetni, meghallgatni) egészen más. Ha valaki megkér, hogy legyek a terapeutája, hogy üljek le vele beszélgetni párszor, mert bajban érzi magát és úgy véli, ez talán segíthet, akkor - aszerint a terápiás módszer szerint, amit én tanultam és gyakorolni igyekszem - az a feladatom, hogy teljes mértékig elfogadó ÉS empatikus ÉS kongruens (autentikus vagy hiteles) legyek. Mindezek közül a kongruencia a legfontosabb, de a gyümölcsöző terápiás viszonyhoz hosszú távon legalábbis mindhárom elengedhetetlen. Ha ez nem megy (egészen biztos van ilyen helyzet), akkor helytelenül döntöttem, amikor elvállaltam a terápiát, erről a klienst haladéktalanul tájékoztatnom kell és a terápiát meg kell szakítanom. Viszont elég sokmindenkivel szóba elegyedek, elbeszélgetek, elég sokmindenkit szeretek, akit nem vállalnék terápiába. Például épp azért, mert a viszonyom túl közeli, érzelmileg annyira bevonódom, hogy nem tudom fenntartani a figyelmemet vagy például fékentartani a tanácsadási ingerenciámat - vagy az illető (nekem!) annyira unalmas, például, hogy nem szeretném hetente egy órát hallgatni, vagy annyira nyilvánvalóan hamis indítékból jött, hogy (nekem!) reménytelennek látszik egy sikeresnek mondható terápia. Remélem, így már érthető, miért állítom az általad idézettek ellenére, hogy itt nem terapeutaként vagyok jelen. Terapeutaként pont ilyen dolgokat ("reflektálatlan a kapcsolatod a szüleiddel", "megbetegszel, ha a gazdasági életből vett metafórákat használsz" stb.) egyáltalán nem mondok. Ha mondanék, ez maga volna a terápiás kudarc.
És még valami: úgy gondolom, az lenne nevetséges és szánalmas és mélységesen hiteltelen, ha itt, ahol ezt senki nem kérte, és ahol akkor sem vállalnám, ha valaki kérné, szóval ha itt próbálnék terapeutaként viselkedni. Ide nem azért jövök, hogy amennyire tudom, lehetővé tegyem és elősegítsem, hogy mások (akiknek ez nehezen megy) megmutassák magukat (elsősorban maguknak), hanem azért, hogy megmutassam magam és megértsek/megismerjek másokat.
Tök jó, hogy leírod, ami az eszedbe jut. Jobban zavart, amikor egy időre eltűntél, bár persze azt hiszem, tudom és megértem, hogy miért :)).
És akkor most jöhet az, amit kimondottan nekem írtál:
A kizárólagosság igénye: nem hiszem, hogy kizárólagosságot igényelek azzal, hogy morális kötelességnek tartom az adóelkerülést. Elfogadom, hogy mások ezt máshogy gondolják, és ha elmondják, hogy miért, azt igyekszem megérteni. Te például morális kötelességnek tartod a gonosz elleni fellépést (ha jól értem), de nem hiszem, hogy ezzel kizárólagosságot igényelnél. Otthonszülés: egyáltalán nem gondolom, hogy mindenki hülye, aki nem otthon szül. Azt viszont gondolom, igen, hogy hülye, akinek az a meggyőződése, hogy senkinek sem lenne szabad otthon szülnie: és ezek közül sokan nem pusztán hülyék, hanem megpróbálnak erőszakos eszközökkel beleavatkozni az életembe (és tettestársaim életébe). Ez felháborít, és felveszem ellene a harcot. Szerintem ugyanis ez egy gonosz hiedelem.
Előítéletesség a katolikusokkal szemben: sajnálom, hogy megengedtem magamnak ezt a rossz viccet. Viszont tényleg azt gondolom, hogy a kereszténységben (nem csak a katolicizmusban, de ott, az eredendő bűn Augusztinuszi, Szent Tamási gondolata miatt) a bűn erősen problematikus fogalom. Hogy őszinte legyek, a buddhista megközelítést (röviden: minden szenvedés oka a tudatlanság) tisztábbnak és emberbarátibbnak találom. Mindazonáltal sok olyan embert tartok nagyra, aki kereszténynek vallja magát, ráadásul épp amiatt, hogy, és ahogy, kereszténynek vallja magát.
Msmestert és Tetrahidat (Tetrahidot??) személyesen is ismerem, kíváncsi vagyok rájuk, Tetrahiddal az utóbbi időben különösen sokat beszélgetünk. Bizonyos nézeteikkel nem értek egyet, Tetrahid bizonyos viselkedési sémáit kimondottan valóságtól elrugaszkodottnak tartom és ellenzem - de a beszélgetés folytatódik, nézeteink hasonlóságait és különbözőségeit egyre jobban megismerjük. A hangnem néha éles, és elmegyünk akár a kölcsönös sértegetésig is (merem állítani, hogy én ilyent vaktában nem szoktam csinálni, ha megteszem, indoklok, legfeljebb sokadszor már nem ismétlem magamat). Nem látom, hogy ezzel gond lenne. Soha nem állítottam, hogy az orvostársadalom egytől-egyig gazemberek gyülekezete (zárójeles kérdésedben tehát, megint, ha akarom, egy burkolt vád, de, mint látod, azért felfedezhető és lehet rá válaszolni). Amit Sportember "kiteregetett" az mind az ő intim dolga is - sajnos, kevés az olyan dolog, ami kizárólag egyetlen ember intim dolga. Magával a kísérlettel kapcsolatban (mármint a nyilvános ön-élveboncolási kísérlettel) kapcsolatban vegyesek az érzelmeim, de egyelőre úgy vélem, Sportember feltűnően tisztességesen csinálja.
Szerintem például az ördög pontosan ott lakik, ahová beköltöztetjük. Egyébként saját jogon nincsen neki lakása. Gondolom, ezzel te vehemensen nem értesz egyet, de remélem, nem igényelsz kizárólagosságot! :DD
Örülök, hogy látod bennem a lehetőséget. Remélem, folytatjuk.
Igen, helyesebb az erősen kisebbeségi kifejezés, mint a szélsőséges. Kizárólagosság igénye: morális kötelességnek tartod az állam adóelkerüléssel való elsorvasztását, de az otthonszüléssel kapcsolatban sem nehéz észrevenni a mondandódban, hogy valójában mindenki hülye, aki nem otthon szül. pl. :)
Előítéletes vagy pl. a katolikusokkal kapcsolatban (tudod, "ja, te bűnben utazol!" :) ez mondjuk jó duma, de attól még előítélet. és nem, nem vagyok katolikus - leszek :P)
Részrehajló (és előítéletes) vagy negatív értelemben pl. msmesterrel és tetrahiddal kapcsolatban, pozitívan sportemberrel. (Vajon miért elítélendőbb azt állítani, h az orveostársadalom nem egytől-egyig gazemberek gyülekezete, mint kiteregetni az apám vagy az excsajom intim dolgait?)
Igen, valószínű, hogy több dologban egyetértünk, mint nem, de az ördög a részletekben lakik.
"Miért lettem tulajdonképpen ennyire ellenszenves, hogy bár elfogadhatatlannak tartasz, veszed a fáradtságot, hogy olvass, és nagyritkán még arra is, hogy beszólj?"
Hogy téged idézzelek "mert a tehetséged megvan hozzá, hogy rendes ember legyen belőled... csak hát a tehetség önmagában, mint tudjuk, nem elég." + mert úgy gondolom, hogy amiben meg vagy csúszva, abban könnyű megcsúszni de szerintem képes vagy korrigálni.
Jól értem, azt kérdezed (nagyon körülményesen), hogy miért olvasom a régiszépet, a blogodat és miért néztem szét a régiszépbe postolt meghívó alapján anomálián? Ezt a kérdést nem tudom komolyan venni.
Nem állítom, hogy holist terapeutaként ír ide (bár szerintem vannak jelek, nem keresem ki szó szerint, de: "pokemonnak reflektálatlan a kapcsolata a szüleivel", "én megbetegszem, ha a gazdasági életből vett hasonlatokat használok", "mukinak személyiségzavara van", stb.), de itt ajánlotta a szolgáltatást, hát hadd legyen már véleményem róla.
Holist zért megmondóember, mert megmondja, hogy kinek mi a baja, lásd az előző bekezdést.
Figyu, sportember, nem kell ám megvédeni tőlem se holistot, se magadat, holist meg tudná védeni magát (te is) és nem is akarlak bántani benneteket. Csak leírom ami az eszembe jut és amit esetleg más nem ír le tapintatból vagy mert minek vagy mert nem veszi észre vagy mert nem is úgy van.
Nem kell elvonatkoztatnod a Sportember blogján és az Anomáliai Nagykövetségen látottaktól, oda és én írok. Nagyon az elevenemre tapintottál, nagyon utálom a "megmondóember" kifejezést. Én viszont úgy látom, nem vagyok szelíd (gyakran nem, itt sem), nem állítom, hogy "jólképzett" lennék - nem is gondolom - és ha azt mondom, hogy most kezdtem személyközpontú segítő beszélgetéses praxisba, akkor talán az is azt jelenti, hogy kezdő vagyok - de ráadásul itt nem ezt csinálom. Megmondom, amit gondolok, ha érdekesnek találom a témát, ennyire vagyok megmondó. Körülményesen, terjengősen fogalmazok (szeretem hallgatni a hangomat) és hajlamos vagyok túl kevés ismeretből túlságosan messzemenő következtetéseket levonni... ezek a hibáim, ahogy én látom őket. A tanítóbácsis dorgálás vicc volt, kár, hogy nem jött le. A további hibákat nem értem, azt hiszem, kénytelen leszel elmagyarázni őket.
Hogy érted azt, hogy az objektivitás látszatát keltem miközben nagyonis szubjektív és előítéletekkel terhelt vagyok? Egyrészt nem gondolom, hogy bármiféle objektívkodó, tudományos hangnemet megütnék, bár időnként hivatkozom olyasmire, ami szerintem ellenőrizhető tény... másrészt milyen előítéletekre gondolsz? Mutatsz erre egy példát?
Miből gondolod, hogy a nézeteim szélsőségesek? Nekem megfelelnek, realisztikusnak tűnnek - bár tudom, hogy erősen kisebbségiek. Ezt érted azon, hogy szélsőséges, vagy valami mást? Attól, hogy szélsőségesek vagy mondjuk ritkák a nézeteim, miért ne beszélhetnék nyitottságról meg elfogadásról? Sőt, miért ne lehetnék nyitott és elfogadó? És miért gondolod, hogy kizárólagosságra tartok igényt a nézeteim miatt? Elég sokszor tapasztaltam meg, hogy a "nem szélsőséges" többség megbüntet, vagy igyekszik megbüntetni olyan nézeteim miatt, amelyek az ő életükre egyáltalán nincsenek hatással Ezek alapvetően a következők: drogozás, otthonszülés, nevelési elképzelések, egészség-kép (pl. oltásmegtagadás), adóelkerülés, az állami hatalom abszolút és legitim mivoltának elutasítása. Tehát olyan környezetben élek, ahol a tőlem eltérő véleményen élő többség követel kizárólagosságot a saját nézeteinek. Ennek következtében megtanultam az én nézeteimet elég erőteljesen artikulálni és alátámasztani és védeni: de eszemben sincs "kizárólagosságot követelni" - tisztában vagyok vele, hogy a többség szinte minden fontos kérdésben más véleményen van, mint én. Ha a "kizárólagosság követelése" azt jelenti, hogy szerintem aki az egészséghez és a neveléshez radikálisan máshogy viszonyul, mint én, az árt magának és a gyerekeinek is, akkor igen, "kizárólagosságot követelek" - de ezzel szerintem mindenki így van. Ha valakiről azt tapasztalja, hogy alapvető világnézeti kérdésekben gyökeresen eltérő, sőt ellentétes nézeteket vall, mint ő, akkor azt gondolja róla, hogy hibázik.
Szóval, kedves aromo_, hogy is van ez? Miért lettem tulajdonképpen ennyire ellenszenves, hogy bár elfogadhatatlannak tartasz, veszed a fáradtságot, hogy olvass, és nagyritkán még arra is, hogy beszólj? Az is érdekel, hogy milyen nézeteket és előítéleteket tulajdonítasz nekem - attól tartok, félreértés van a dolog mögött, és a világnézetünk sokkal jobban hasonlít, mint gondolnád. Még az is rémlik, hogy volt már ilyen.
Igen, és hol van az ideji beszámoló meg a képek? Ja, vagy türelmetlen vagyok?
Nekem olyan jó kedvem van, pedig fáradt is vagyok, meg le is vagyok égve, de leszarom.
Sportember, te mondtad nekem egyszer, hogy mindig a saját elvárásainkban csalódunk, nem másokban. Aromo, picit fasiszta, szereti a csendet meg a rendet :-)
Láttam ám a dzsointot a szádban a bulin, most 1 fél évig nem akarok oltogatást hallani! :-)
:)) A régi szép kisképzős éveim jutottak eszembe, mennyit röhögtem az osztálytársaimon, mindaddig, míg az egyik 16 évesen leugrott a Szabadság hídról. Akkor esett le, hogy ezek, ezt tök komolyan gondolják.
ja most én is elolvastam és leesett hogy ez nem az, eddig csak a képeket néztem, mondjuk azok alapján is furcsa volt, hogy csomó mindenre nem emlékszem, hogy így volt de aszittem én voltam készen. :))
Nekem van kedvem, vagyis nem állom meg. Engem most te érdekelsz, aromo_, de eléggé ám!
Amit írtál, az alapján te vagy az intakt ember, aki a játékból magát kivonja. Esetleg a Hang a Karneválból. De én nem így ismertelek meg - nem intaktnak, és nem hangnak. Azt nem értem, hogy hol vagy Te a történetben. Hol vagy? Azt látom, következtetem, hogy hosszasan és alaposan végigkövettél mindenféle eseményt, nagy vonalakban annélkül, hogy egyetlen egyszer megnyilvánultál volna. Az Anomáliai nagykövetségen látottak... akár azt is kérdezhetném: és jó volt a meccs? De nem a lelátóról nézted, ahonnan behallatszik a kiabálás, hanem a tévében. Az a benyomásom, hogy a tévében nézed a holistról szóló adást, és most, meg már korábban is, leírod, hogy nem tetszik. Holist maga sugározza az adást, nem kötelező nézni, de te nézed, erőfeszítést teszel azért, hogy nézd, és azután kifejted, hogy nem tetszik. Tehát az a kérdésem, hogy hol vagy ebben Te? Ha nem tetszik, miért nézed? Jól megszokott ellenségességből, vagy mi? Annyi adás van...
Aztán meg, hogy terapeutaként elfogadhatatlan. De hát nem a te terapeutád. Te nem jársz hozzá terápiába. Ő itt nem tart terápiát. A netre nem terapeutaként ír. Mi köze akkor ennek holist terapeuta voltához? Tudod, hogy milyen nála a terápia?
Aztán meg, hogy megmondóemberként elfogadhatatlan. De mitől megmondóember holist? Szerintem csakis attól, hogy azzá tetted, hogy azt írtad rá, ő megmondóember. Vagy hogy sokat ír és sokat "beszél"? Na de te olvasod és "hallgatod", pedig egyáltalán nem kötelező! Kicsit olyan nekem ez, mintha rendszeresen fiztetnél azért, hogy valaki téged megverjen. Vagy csak olyan kaját vennél a közértben, amit nem szeretsz. Nem értelek: nem látlak a történetben.
Kicsit olyan, mintha halálpárti volnál. Legyen csend. Te nem beszélsz, de más se beszéljen. Legyen csend és rend.
Igazad van, volt előfeltevés a beszólásomban (az, hogy válaszolnod kellett volna Ványának).
Azért szólogatok be (nehéz elvonatkoztatnom a sportember blogján és az anomáliai nagykövetségen látottaktól) mert a szelíd, de vesékbe látó, jólképzett megmondóember szerepét játszod, és közben olyan hibákat vétesz, amiket ebben a szerepben nem szabadna. (pl.: tanítóbácsisan dorgálsz, az objektivitás látszatát kelted miközben nagyon is szubjektív és előítéletekkel terhelt vagy, nyitottságról és elfogadásról beszélsz, miközben kifejezetten szélsőséges és kizárólagosságra igényt tartó nézeteket fogalmazol meg, stb.) Mindezek könnyen tolerálható emberi gyengék, de megmondóemberként vagy terapeutaként szerintem elfogadhatatlanok.
Boncolgathatjuk, ha van kedved, most ennyi fért bele.
Egyetértek a retorika-elméleti meglátásoddal: kérdés, mi a kívánt hatás? :DD (21660)
Hogy ne tegye/tehesse fel a kérdést a hallgatóság, hogy megállja-e a helyét az implicit állítás.
Ööööö... igen, lehet ez is, de lehet tömörítés is. Tekintettel arra, hogy a hallgatóság (pl. te, de mások is) azonnal kétségbe vonták az implicit állítást, még ha az is volt a célom, hogy burkoltan rádkenjek valamit (Isten látja lelkemet stb. :), hát talán elmondhatjuk, hogy nem sikerült.
Nem valami olyan burkolt előfeltételezés van ebben, mint amilyen neked annyira nem jött be régebben? (21704)
Nem látok benne burkolt előfeltételezést (mutass rá, légyszi), sima beszólást látok benne.
Nem értem, miért írod ezt, piszkálódni támadt kedved? :DDD A beszólás nagyon sokszor (amikor nem direkt, hogy pl. "te huje vagy") éppen a burkolt előfeltételezés módszerét alkalmazza. A zárójeles mondat, amire utaltam (21701), így hangzott: "mondtam is magamnak, amikor a 21625-öt olvastam, hogy úgy beszél ez a holist, mint egy iskolapszichológus, csak nem foglalkozást váltott?, de amikor láttam, hogy Ványa válaszát nem méltatod válaszra, elhessegettem magamtól a gondolatot." Válaszomban (21704) megpróbáltam kifejteni, hogy miért érzek ebben burkolt tartalmat, de úgy látszik, nem sikerült. Megpróbálom részletesebben (ez is egy beszólás ám! :D):
iskolapszichológus: valaki, akinek az a dolga, hogy úgy csináljon, mint ha érdekelnék a gyerekek lelki problémái. Foglalkozás (tekintettel a fordítás viselhetetlenségéről itt időről időre előadott siralmaimra is): valami, amit az ember azért csinál, mert pénzre van szüksége és nincs jobb ötlete. "Ványa válaszát nem méltatod válaszra": szegény Ványa, megérdemelte volna, hogy válaszolj neki. Tehát a burkolt tartalom: "Már majdnem azt hittem, ezentúl úgy fogsz csinálni, mintha érdekelnének az emberek lelki problémái, de aztán bebizonyítottad a lelketlen válasz-nélkül-hagyásoddal, hogy fenéket, csak a szádat jártatod, csávókám."
Így már világos?
Ötödrészt, miért érzem, hogy ellenséges vagy? (21703)
Miért érzem modorosnak a kérdésedet?
Ööööö, talán mert tényleg modoros volt? Azért van ám ilyen is! Valóban modoros ez az "ötödrészt" duma, de még modorosabb a "miért érzem, hogy ellenséges vagy?" - köszönöm a kiigazítást, újra felteszem a kérdést (lehetett volna arra is válaszolni ám, a stilisztikai kioktatás mellett vagy helyett!): miért voltál ellenséges?
Xenomorph mester utaztat bennünket a pszichedélia sötét bugyraiba :-) + a nagyon ügyes, tehetséges magyar psytrance zeneszerzők prezentálják a muzsikájukat élőben. jó lessssz, na :-)
Valóban sokan szeretik jobban a nyarat, mint a telet. Ez azonban annyira általános, hogy nem különösebben érdekes. Az már érdekesebb (bár, attól tartok, még mindig elég általános), hogy mitől van ez igy, egyes esetekben. Én pl. évtizedeken keresztül voltam úgy, mint te, aztán történt valami, amitől ez megszűnt. Imádom a hideget, hobbim a fázás, télen is mezitláb járok (szandálban). Persze, hogy jó a nap, de jó a felhő is.
Az sajnos igaz, hogy a legtöbben akkor kezdik el keresni a kulcsot, amikor a legkevésbé alkalmasak rá. Engem az mentett meg, hogy egyszer végre (sokadszorra) annyira rosszul lettem, hogy sikerült megjegyeznem, ha majd megint jó leszek, nem nyugszom, amíg ennek a végére nem járok, és még be is tartottam ezt a magamnak tett ígéretet.
Szerintem meg van köze a hosszú télnek az ember kedélyállapotához. Persze az más kérdés, hogy most már divatos minden kedélyállapotot depressziónak hívni, ami nem eufólikus boldogság. Pld. én is elég nehezen viselem a telet, főleg a vége felé, amikor már kurvára tavasznak kéne lennie, (az én lelkecském szerint, nem meteorológiailag :-) ) és még mindig minusz 10 fok van és sötét. (Nem olvasok nőklapját, és más női magazinokat sem.) Ezt mondjuk depressziónak nevezni kissé erős, de hogy ne lenne összefüggés azt nem hinném. Például idén "télen" volt egy pár olyan történés az életemben ami erős letörtségre adhatna okot, mégis meglepően pozitív hozzáállással rendezem magamban a dolgokat. Persze hogy ez miért van így, arra van magyarázat az időjáráson kívül is, (és nyilván főleg az a magyarázat) de azt is nehéz lenne eltagadni, hogy mennyivel lendületesebben, pozitívabban, optimistábban indul egy-egy napom, amikor arra kelek, hogy besüt az ablakomon a nap, ahelyett, hogy kint a nagy hideg sötétség várna. Vagy szerinted a napsütés nem gyakorol ránk pozitív hatást?
És szerintem jungfrau azért gondolja, hogy a te munkádnak van köze a depressziósokhoz, mert, te magad is nevezted úgy a tevékenységedet, hogy "segítő beszélgetés". Tehát valamiben (ha nem is feltétlenül a depresszióban) segítséget nyújt. És a legtöbb ember úgy működik, hogy ha mélyponton van, nehéz szakaszában az életének, stb., főleg inkább akkor fordul segítségért, pld. pszichológushoz, pszichiáterhez vagy holisztikus filoterapeutához. Nem pedig olyankor amikor úgy érzi, hogy minden fasza, és ura a helyzetének. Persze az is igaz, hogy ha mondjuk megkeresnélek, nem azért tenném, mert tél van, mert ahhoz nincs szükségem külső segítségre, hogy felismerjem, hogy jobban szeretem a tavaszt meg a nyarat. :-)
Ja! Jéger, sör, pezsgő. Bár ezzel a kombóval hamar el lehet fáradni szal esetleg egy csík speed még belefér ha bulizni akarsz hajnalig ;)
Spori! Bocs, hogy felhívtalak és nem is beszéltünk de igazából nem éreztem, hogy megkérdezzem "mi van veled?" mert majdnem mindennap olvaslak, szal tudom mi újság. Meg akkor a bulin találkozunk ha minden igaz, azt koccintunk a börzdéjekre. :)
Hát igen, az észlelésed attól tartok helytálló. Mostanában gyenge nagyon minden. Nem csak az E, a többi is sokat vesztett erejéből (a fű nem). Valószínűleg a tömegtermelés, meg hogy minden szart el lehet adni, könnyű hozzájutni, sokan akarnak venni, de nem lehet ugye egyértelműen megállapítani, hogy jó-e az épp megvásárolt szubsztancia... Ez van. Inni kell. Meg szívni. :P
Nem is célom, feladatom más ember magánéletébe beleszólni, ezt inkább credo-nak szántam (hiába is próbálod elérni, hogy felelősséget vállalja érte - nem teszek autoanamnézist). Van aki divatból öltözködik és van aki azt veszi fel amire azt mondja: ilyen vagyok. Sőt, még olyan is, akinek mindegy mit hord, csak ne legyen meztelen. Ettől függetlenül a külsejének megitélése nem változik meg. A hangot nem is fogod megtalálni, pantomimban adom elő :) Mesélj inkább egy érdekes esetet és annak megoldását.
Akkor nyilván félreértettelek! Hogy egészen őszinte legyek, ebben:
"A test és lélek eggyé kovácsolásához pedig nagyon is szükség van bizonyos tényezők együttállásához. Ahhoz, hogy kézbe tudd venni saját sorsodat, hogy létrehozd saját karmádat, hogy ne a születés, lét, halál határozza meg az életed - új világba kell lépned és bizony el kell viselned azt, hogy sokan lesznek, akik nem értenek majd meg. Aki az öngyógyítás útján képtelen elindulni, az mástól hiába vár segítséget."
még mindig nem sikerül meghallanom a tapasztalat útját járó, más helyzetébe magát beleélő hangot. Inkább általánosításba burkolt enyhe legorombítást hallok benne. Van benne kis felkészítés a gőgből eredő mártírtudatra ("sokan lesznek, akik nem értenek majd meg"), és annak a meghatározása, hogy ki az, aki hiába vár segítséget... pedig hát segítséget mindenki kaphat, szerintem, ez kegyelmi kérdés. Erre próbáltam már utalni korábban is, hogy nem szeretem az olyan szabályokat, amik arról szólnak, hogy ki nem.... de ahogy gondolod.
Rövid kérdésem lenne csupán, mi történt a lasztikkal? Hosszú évek után újra volt, féltem is előtte, hogy túlságosan erős lesz a hatása, de épp ellenkezőleg, ilyen kellemes kis lightos feelinget dobott, de hogy sok köze nem volt a régi szép idők "csuszásaihoz", az biztos.
Pont fordítva, inkább a tapasztalás útját járom és beleélem magam a másik helyzetébe. Úgy lehetetlen gyógyítani, hogy nem tudod a másikban mi történik - mert csak olvastál róla.
Hadd jegyezzem meg, hogy a nők hüvelyének sávszélessége egészen pontosan megegyezik az éppen aktuális fasz sávszélességével. Már ha minőségi kapcsolatról beszélünk, és nem a szeméttelepnek vagy a csatornázási műveknek küldi az adó az információt.
De viccen és szavakon túl: nekem úgy tűnik, neked fontos, hogy feltételeket szabj ("Ahhoz, hogy kézbe tudd venni saját sorsodat,..."), hogy legyen olyan, akire rámondhatod, hogy ő aztán reménytelen, amilyen állapotban van, a sorsát kézbe venni nem tudja. Nekem meg az a fontos, hogy ne szabjak ilyen feltételeket és ne mondjam ezt rá senkire (bár persze azért időnként megteszem, de azt rosszallom).
Szerintem aki valamit vár, az nincs feltétlenül holtponton, az, hogy segítséget vár, nem jelenti azt, hogy magáért nem tesz, de még ha úgy érzi is, hogy magáért képtelen tenni, talán éppen az, hogy segítséget vár, vagy kér, az az egy dolog, amit meg tud tenni magáért. Egyébként a vár(1)=várakozik és a vár(2)=erődítmény azonos alakú, de eltérő eredetű szavak, az utóbbi az iráni vara (fedezék, védőmű) felől, az előbbi viszont ősi ugor szó, őriz, vár értelemben, tehát nem is onnan származik. Nagyon remélem, hogy jövőre már több ilyen munkám lesz, mint idén, de ezt nem fogom az idei enyhe télnek tulajdonítani, ha így lesz, hanem viszont a saját tehetségességemnek. good night.
Ööö, akkor ha már segítséget vár, akkor elérkezett egy holpontra ahol megállt (ebből is ered a "vár" szó). Az erre az évre vonatkozó asszociációm pedig akkor lesz érvényes, ha jövőre is fogod még csinálni és lesz összehasonlítás alap :) A verseny hasonlatban éreztem a disszonanciát utólag, természetesen a megnyilatkozásról akartam valamit írni csak nem találom a szavakat... the darkness is calling me...
Ezt mondtam volna? :)) Szerintem eléggé nem. Egyébként szerintem aki segítséget vár, annak a hozzáállása nem passzív és beletörődő: akkor miért várna segítséget?? De amit meg mondani próbáltam, az inkább az, hogy ne gondoljuk már, hogy olyan könnyű megítélni, hogy megindult-e az öngyógyítás, hogy valaki a kezébe vette-e a sorsát, vagy nem: ez lehet egy profán időben nagyon hosszúra elnyúló mozdulat. Versenyről pedig szó sincs, nem is tudom, hogy jön ez ide. Van olyan futóverseny, amin igazán CSAK úgy lehet nyerni, ha nem állunk rajthoz.
Tél és depresszió: szerintem nem sok köze van a télnek a depresszióhoz, ez csak egy kényelmes fikció, amiből lehet írni jópár nőklapjacikket.... miből gondolod, hogy az én munkám a depressziósok mennyiségétől függ? És kinek a mestere, kinek a tanítványa? Ráadásul nem akadhat kevesEBB munkám ebben az évben, hiszen idén kezdtem...
Egyetértek, hogy az öngyógyítás elindítása még nem jelenti a cselekvés kezdetét, de a passzív, beletörődő hozzáállás megléte gátolja mindenféle segítő szándék kifejtődésének lehetőségét. Hogy is lehetne nyerni egy futóversenyen, ha nem állunk rajthoz?
Ráadásul az enyhe tél miatt sokkal kevésbé depressziósok az emberek, neked is kevesebb munkád akad majd biztos ebben az évben, milyen érdekes, hogy ez is mennyire függ mestere és tanítványa szándékaitól :)
A számításod tetszetős, de szerintem sajnos inkonzisztens.
Nem az emberi test tartalmaz 75 MB genetikai információt, hanem egy emberi DNS. Ez minden sejtben szerepel, a legtöbben kétszer, az ivarsejtekben csak egyszer (de ott is 75 MB, bár ebben nem vagyok annyira biztos), de (az esetleg mutációval károsodott sejtektől eltekintve) minden sejtben ugyanaz a 75 MB szerepel. A baszás során célba csak egy spermium ér, tehát érdemesebb úgy felfogni, mint (erősen) redundáns adatátviteli protokollt - a cél ennek a 75 MB-nak a célbajuttatása. ez másodpercenként 15 MB, azaz 120 mbit/s sávszélességnek felel meg. Vagy nem? :DDD
"Aki az öngyógyítás útján képtelen elindulni, az mástól hiába vár segítséget."
Ez igaz, de elég könyörtelen. Továbbá az is igaz, hogy aki az öngyógyítás útján képtelen elindulni, az még kaphat segítséget, még ha segítséget <i>várnia</i> hiábavaló is.
És van egy fontos dolog, amiről ez a megközelítés egyáltalán nem vesz tudomást: elég nehéz megítélni (nem csak az útra készülőnek, úton járónak, hanem másnak is), hogy mikor van az a pillanat, amikor valaki az öngyógyítás útján elindul. Ez a pillanat adott esetben évekig is eltarthat. Sok embert ismerek (magamat is nagyon beleértve), aki ezen a határon (már majdnem a kezembe vettem a sorsomat, vagy már talán a kezembe is vettem, de még nem csináltam vele semmit, vagy csak nagyon keveset, aztán visszarettentem, kicsit letettem, de nem hagyott nyugodni, nyúlkálni kezdtem megint, megégette az ujjam, felszisszentem, elrántottam a kezem a sorsomtól, aztán felkaptam megint, dobáltam, mint a forró sült krumplit, aztán hozzászoktam vagy kicsit kihűlt, ki tudja, aztán lassan, valahogy, mintha már a kezembe illett volna és akkor elkezdtem dolgozni vele... bár volt hogy elbizonytalanodtam, azért végülis már ha le is tettem, messzire nem mentem tőle és újra és újra visszakanyarodtam) éveket töltött el.
Szóval legyünk könyörületesek, bízunk meg mindenkiben, és ne nagyon keménykedjünk (főleg csak úgy bele a vakvilágba - konkrét esetben persze van, hogy ütni kell). Emlékezzünk a bölcs rabbira, aki azt mondta, hogy a gonosz embert még jobban kell szeretni, mert neki az a baja, hogy megcsappant körülötte a szeretet, és emlékezzünk Rumi himnuszára (attól tartok, nem először írom be ide, de nem baj):
Gyere, gyere, akárki is vagy, tévelygő, imádó, a távozás szerelmese, gyere. Gyere, ha ezerszer is megtörted esküdet. Ez nem a kétségbeesés karavánja. Gyere, és megint, gyere!
Ha pénzért lehet terápiát venni, akkor magánrepülőn elutazom Butánba, ott befekszem egy luxusszállodába, helikopteren közlekedek és napközben végigjárom az összes kolostort - majd este baldachinos álomba merülök :) Egy képzőt végzett művész hogy tekinthet a grafitire? Elsőre az jut eszébe, hogy ennek az embernek -aki telefújta a falat- terápiára lenne szüksége, hogy rájöjjön: minden amit alkot: csakis a pillanatnak szól. A test és lélek eggyé kovácsolásához pedig nagyon is szükség van bizonyos tényezők együttállásához. Ahhoz, hogy kézbe tudd venni saját sorsodat, hogy létrehozd saját karmádat, hogy ne a születés, lét, halál határozza meg az életed - új világba kell lépned és bizony el kell viselned azt, hogy sokan lesznek, akik nem értenek majd meg. Aki az öngyógyítás útján képtelen elindulni, az mástól hiába vár segítséget.
Há' persze! Mindenki addig toleráns, amíg el nem kezdik baszogatni a sörét. Meg homokzsák is kell, püfölni.
A második bekezdéshez már kicsit bebasztam, vagy fogalmazzunk úgy, hogy már kicsit kezeltem a személyiségzavaromat, vagy már kicsit féken tartottam a lelki nyomoromat.8-)
Hamán viccelünk, a kereszténység-ellenes tirádáidból ítélve az alapvető bizalmatlanság neked nem segített abban, hogy ne vetítsd rá a belső értékrendedet másokra... :DDD
Szerintem a rugalmasság és a nyitottság megőrzésére más megoldások is vannak. Méginkább, a rugalmasság meg a nyitottság akarati kérdés, ezek vannak alul: ha rugalmas és nyitott vagy, nagyjából mindegy, hogy erre milyen ideológiát építesz rá, ha nem vagy az, nincs az az ideológia (fejben tartandó maxima) amitől jobban fog menni. Persze, persze, szerintem. Én hiszek abban, hogy van arra lehetőség, hogy a másik embert közvetlenül megismerjem. Sőt, azt gondolom, hogy nincs is annál jobb, és itt most nem (csak) a bibliai értelemben gondolom ezt. nem hiszek viszont az objektív, ámde elvileg is megismerhetetlen belső tartalomban: azt hiszem, Wittgenstein második könyvében (a híres-hírhedt Private Language Argument, amit persze sokan sokféleképpen értenek és értenek félre) megnyugatóan demonstrálta is, hogy ez egy erősen inkonzisztens elképzelés. Persze ebben is lehet tévedni (mármint abban, hogy tényleg közvetlenül sikerült-e valakit megismernem, tényleg értem-e, hogy ő ki és milyen), de miben nem? Hogy alapvetően bírjuk egymást, csak nagyon máshogy fogalmazunk, az oké. Hogy te vágod-e, hogy szerintem neked van olyan személyiségzavarod, amivel nem vagy tisztában, az nem világos. Hogy te mit gondolsz rólam ezen a téren, az még kevésbé. Kéne dumálni egyszer. P. messze van.
Ha itt agyalnánk kicsit, a pénzből csinálnánk érdeket. Aztán én egy laza mozdulattal a kellemesen együtttöltött időt stb. érdeknek nevezném, és jól meggyőznélek egy csomó példával, hogy az is. És akkor a pénz szerepét jól belemoshatnám az egészbe. És pont ezért vagyok bizonytalan barátság-ügyben. Kisebb-nagyobb áldozatokat hozok/hoznék értük, és fordítva, persze, de nem mennék el a végsőkig, és szerintem (remélem) ők sem. (Ha ütnek a zsaruk, addig kiabáljuk a neveket, amíg abba nem hagyják.8-)) A serdülőkori film- és olvasmányélményeim meg nem egészen így definiálták a barátságot.
Szerintem ez nem a tudattalan. Az az egyénen belül van. Freud pl. saját bevallása szerint tök sokat tudott mások tudattalanjáról. De abban igazad van, hogy ez egyre jobban megismerhető, csak sose lehet a végére jutni, és akkor ahova már senki sem jut el - mert ez egy véges folyamat, meghalunk meg minden -, az vagy van, vagy nincs, szerintem kényelmesebb hinni benne, hogy van. Vagy ugy csinalni, vegulis mindegy. Az "igazi te" lehetne akar a neve, csak nem hangzik eleg fellengzosen ahhoz, hogy elterjedjen8-). De azt meg vegkepp visszautasitanam, hogy a tudattalanom az igazi enem. Nekem a felettes enem is ugyanugy reszem, ha mar darabolunk. Csak bonyolitja a helyzetet, ha kidobjuk.
Teljesen igen, de következtetni rá lehet. Egy kicsit amiről írsz, hát azt úgy hívja az analízis, hogy tudattalan, vagy legalábbis az is valami olyasmi. Nem tudatalatti, hanem tudattalan. Azt mondanám rá, az igazi te. A fekete lyuk is megismerhetetlen, aztán mégis tudhatsz róla dolgokat. Az egyik például sokáig írt erre a fórumra ;-). Mondhatja bárki, hogy akkor nincs is, de hát végülis mondani bárki bármit mondhat...
Muki, nagyon hülye vagy :-) egyél húst vagy 10 "miatyánk"! (Neked már az "üdvözlégyet se merem kiszabni, mert szegény Máriáról is csak AZ jut eszedbe).
Amúgy igaz, pontosabban fogalmazva: Az, hogy a dokim egy lepattant kórházban szeret, igazi szerencsétleneken (akiknek gyakran se pénzük, se senkijük) segíteni, eleve elmond róla v.mit.
Jung, ez a panda csak úgy? Vagy arra célzol, hogy nem tudok addig nyújtózkodni, amíg a takaróm ér? Vagy esetleg, mohó vagyok? :-) (Mindkettô igaz). Vagy csak paranoiás vagyok, és minden mögött keresek v.mit...
Nemtom mire írtad, hogy ez kortól függ, de amúgy én fiatalabban sokkal nyitottabb voltam, és remélem megint, egyre jobban az leszek.
Holist, lényegében igaz, amit mondassz, de én csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni. A barátaimmal vannak közös élményeink, fizikai kontaktusunk, nem magázódunk :-) meg nem tudom...mondom én sokáig úgy gondolkodtam róla, mintha lenne köztünk érzelmi szál (én, mivel ilyen emocionális típus vagyok, megkedveltem, néha meg nagyon gy?löltem, a maga módján biztos ô is kedvel (elég szórakoztató lehetek, kivéve mikor kurvára nagyon nem :-)) de és én pont ezért sem bírnám ezt az egészet a helyében nem kerülhet közel senkihez, mert ô is ember, és tárgyilagosnak kell maradnia, ami érzelmi befolyásoltság esetén ugye nem m?ködik; másfelôl, kicsit mindig belehalna, ha lezárul a terápia egy megkedvelt pácienssel... Amúgy, ahogy az elsô fél-egy évben viselkedtem, abban nem volt semmi baráti. Asszem h?vös, lekezelô és köcsög voltam sokszor (persze mer le voltam feszülve), pedig én mentem oda hozzá, nem ô keresett fel ugye..
A pénzrôl meg azt gondolom: nagyon nagy szerepe van a terápiában, hogy fizetsz érte. Az emberek nagy része, azt veszi komolyan, amiért fizet (ebbe sok szinten bele lehet kötni, meg persze nem minden helyzetre igaz); én jártam már ingyen angolra, ingyen ismerôs fogorvoshoz, szívesség tanfolyamra meg ilyenek, és mindegyik el lett komolytalankodva (vagy baszva) egyik-másik vagy mindkét fél részérôl. Hol ez, hol az érezte kellemetlenül magát. Meg az idô kurva drága, amit nem magaddal, a családoddal, a barátaiddal töltessz.. Meg, mikor mondjuk rendszerben jártam úgy terápiára, hogy k szót nem szóltam fél óráig (terápiás ellenállás), akkor picit így elgondolkodtam, hogy tényleg ezért fizetek, ennyire kretén vagyok? Ez is segített. Meg, itt úgy van, hogy 1 nappal elôbb le kell mondani, különben fizetsz. Ez ellen is lázadtam (gondolhatod, a tudatos fogyasztó nem hagyja magát), azóta tudom mennyiszer kibújtam volna így-úgy mikor épp a gy?lölök járni, gy?lölök magamról beszélni korszak volt. Kéccer voltam munkinyónélküli mióta járok (egyszer 7 hónap, most 4 hónap), mikor mondtam, hogy akkor most így pihentessük a dolgot, nincs pész, kijelentette, hogy "anyagi okok miatt nem függesztjük fel a terápiát, és amúgy sem gondolom, hogy ez pont most jót tenne magának...
Amúgy meg: az, hogy pénzt fizetek..én ezen túl tettem magam, átgondoltam sokszor és sztem másképp nem is m?ködik. Mert: hogy tudna odafigyelni a lelki problémáimra v.ki aki mondjuk éhes. Ennyi. Neki ez a munkája, hivatása. Miért nem vágnak a fodrászok jófejségbôl ingyen hajat, miért nem tanítanak a tanárok kedvtelésbôl ingyen? Mer éhesek, és jönnek a számláik, stb. Gondolom a sámánok is anno ettek v.mit. Régen ez biztos úgy lehetett, hogy ô tette a dolgát, az emberek meg ellátták élelemmel, ruhával, szóval cserekereskedelmi alapon m?ködött. Ma meg ez a szitu. Pénz a fizetôeszköz. Nem állíthatok be 2 vekni kenyérrel meg 1 kiló sonkával a pszichiáterhez.
Például arra jó ez az alapvető bizalmatlanság, hogy a saját belső értékrendemet ne vetítsem rá kritikátlanul azokra, akik szerinted a lelki nyomorukat tartják féken.8-)
De félretéve a viccet. Szerintem egyrészt a rugalmasság és a nyitottság megőrzése miatt érdemes ezt fejben tartani. Ha tudom, hogy a másik egy másik világban él, és van valamekkora interfészeünk, amin keresztül addig szinkronizáljuk a tapasztalatainkat, amíg működőképessé nem válunk (feltéve, hogy akarunk együtt működni). Ilyesmi.
A viselkedés maga az ember. Igen, egy adott másik ember által érzékelve. Nem igazán bizonyítható, de nekem nagyon kényelmes feltételezni egy belső, mondhatjuk akár azt is, hogy objektív, tartalmat*. Amit aztán a különböző befogadók különbözően értelmeznek. A más B-nek és más C-nek. Vagy azt feltételezzük, hogy van AB, AC, esetleg ABC közös értelmezésen alakuló személy (vice versa), vagy azt mondjuk, hogy van A és annak van vetülete B-ben, C-ben, és B-ben és C-ben együtt. Mivel én vonzódom a strukturáláshoz, az analízishez, a problémák felbontásához, formalizálásához, nekem kényelmesebb ezt feltételezni. Gondolom nem véletlen holist a nicked, te nem szeretsz darabolni. A különbség szerintem annyi, hogy te azt tekinted egységnek, amit én összegnek. Viszont szerintem ez leginkább terminológiai probléma, mert a legtöbbször arra szoktunk kilyukadni, hogy ugyanazt mondjuk, csak egészen másként (én sokkal csúnyábban8-)). És ez most nem ilyen fésüljük-össze-azt-jóvan, a tapasztalataimból nekem tényleg ez a következtetés adódik.
* ami persze megismerhetetlen, és mondhatja bárki, hogy akkor nincs is, én viszont hiszek benne, és bár aromo szerint ez nem vallás, szerintem akár az is lehet
Úgy értettem, hogy ha terapeutához (rendszeres segítő beszélgetésre) jár az ember pénzért, akkor legalábbis egy jóbarát bizonyos tulajdonságait veszi meg: azt, hogy valaki odafigyel rá és elfogadja és a javát akarja (ezért írtam, hogy "jóbarátot vagy valami olyasmit").
Azért amit a terapeutádról leírtál, azt akár egy barátodról is írhattad volna...
Kiderült, nem hívhatom magam pszichoterapeutának. Viszont holisztikus filoterapeutának igen. Személyközpontú terápiát pl. lehet tanulni pszichológus képesítés nélkül (és még sok mást is, pl. művészetterápiát is pl. pedagógus képesítéssel). Én tanultam személyközpontú terápiát, bár nem fejeztem be, nem is tervezem. Szóval ez lesz a hirdetésben: holisztikus filoterápia.
*****
Muki!
Te kötözködsz! És hogybeszész!
Természetesen, ha valaki azért jár templomi kéjhölgyhöz vagy terapeutához vagy paphoz, mert integrált egy olyan hagyományt, kultúrát, amiben ez tök normális, akkor az rendben van. Bár megjegyzem, ha szakrális prostituált veszel igénybe, akkor a megélhetéséhez való hozzájárulásod valószínűleg adomány lesz és nem fizetség (tehát ha épp nem tudsz fizetni, de nagyon kell, akkor ő fogad, és adományt akkor is adhatsz, ha nem baszol), és ez igaz a papra is, sőt, szerintem szerencsés esetben a terapeutára is. Az ezen a vidéken általános hagyományban/kultúrában viszont ma a kurvázás általában beteg dolog. (Hála az internetnek, talán kevésbé beteg, mint mondjuk 15 éve, de az). Ha megnézed valamelyik ilyen kurvaértékelő weboldalt, szerintem látni fogod, hogy miért: bár igyekeznek a makktársak tiszteletteljesek és emberségesek lenni (sőt, gyakran sikerül is, és ez előrelépés!), mégis világos, hogy a valódi párkapcsolattal járó felelősséget képtelenek viselni. A feleségükkel otthon egyféleképpen nem igazi a párkapcsolat, a hölgyekkel, akiket látogatnak, egy másikféleképpen. Igazi párkapcsolatban élni jó, és az is érződik, hogy a legtöbb ennek a pótlékját találja meg a hölgyeknél. Nyilván van olyan is, akinek nincs igénye párkapcsolatra, baszásra viszont igen (A "Vörös nap" című, szamuráj vadnyugaton jellegű filmben van egy ilyen jelenet, például) - és az teljesen oké is lehet. A kuncsaftok túlnyomó része viszont a lelki nyomorát tartja féken (ahelyett, hogy meggyógyítaná) ezzel a szokásával.
Igaz, hogy crayennek írtad, de azért arra a riasztó részre is mondok valamit: neked miért fontos fenntartani az "alapvető bizalmatlanságot"? Vagy ha nem erről szól, akkor mi lehet a motivációja annak, hogy szerinted jó tudni, hogy igazából mégse olyanok az emberek, amilyennek látszanak, hogy igazából nem is láthatjuk, hogy milyenek, mert "csak" a viselkedésüket látjuk? Van nekik valami másuk is? Mint Hamvas intett: belül belek vannak, meg vér, kéremszépen. Ha a viselkedést látod, az embert látod, szerintem. Ha megbízol valakiben, a viselkedésében bízol meg (elvégre mi mással szolgálhat rá a bizalmadra, vagy játszhatja el azt, mint a viselkedésével?). Nem vagy te némiképp elidegenedve? :)))
Mondjuk erre utal az a tény, hogy nem mondod senkire, hogy a barátod. És hát jó, hogy dumálni is mindig akad kivel, és akadni is fog, de az is tény, hogy a fenti téveszmét (az "igazi" embert soha nem lehet látni) pont ezek a beszélgetések alakították ki benned. El tudom képzelni, milyenek lehettek! :)))
Természetesen mindezt a pszichoterápia tükrében értve. Kb. annyira van szükségem kurvákra, mint pszichoterapeutákra - foghatják a hajam, miközben hányok. Én mindkettő helyett AOD-t használok. Egyébként baszni és dumálni is akad kivel, és mindig is akadt, és akadni fog.8-)
Viszont olyan volt már, hogy azért basztam meg valakit, mert egész este fizette a piámat. Persze mire a konkrét aktusig jutotunk ez már nem volt meg ilyen élesen a fejemben, gyakorlatilag semmi nem volt meg élesen a fejemben, a létezésem kimerült egy viszonylag stabil erekcióban, de mivel ez rendszeresen megtörtént, már a piálás megkezdésénél lehetett tudni, hogy ez lesz. Árnyalandó a képet, társam a bűnben titkon számított arra, hogy idővel ezzel a módszerrel sikerül érzelmi kapcsolatot is létrehozni, de hát nem. Viszont gyanús, hogy tudat alatt egy bakhangyafaszányit nekrofil volt, mert azt mondta kurvára élvezi, pedig konkrétan egy álló faszú hullával baszott.
Ez függ az életkortól? Sokkal szocializáltabbak vagyunk fiatalon és vénségünkre, mint a kettő között. Mert egy 1x1 is egy nagy igazság és a differenciál egyenlet is :)
Egyáltalán nem olyan nagyon szerencsés, ha valaki pénzért vásárol egy jóbarátot
Egyáltalán nem olyan nagy baj, ha valaki pénzt fizet a baszásért. Az sem ha valak pénzt kap a baszásért. Én csak azért szeretem ezt előszedni, mert beszélhetek csúnyán úgy, hogy közben mégsem műveletlen, sötét bunkónak látszom. (Hanem egy köcsög, exhibícionista beszólogatónak.8-)). Meg idegesít az az erkölcsi megítélésbeli különbség, ami a pap és a kurva között van. Ami ráadásul csak a szájbabaszott köcsög keresztény erkölcs miatt alakult ki, hogy baszná meg az anyját a ravatalon az összes büdös paraszt, aki még mindig ezt erőlteti. (Ez de kurva jól esett, bazmeg, gyümölcsnapot tartok, utálok mindenkit.8-)) Mer' vannak baszós vallások is, templomi kurvákkal meg oltári nagy bebaszásokkal.
crayenne!
Egyszer már vitázunk ezen a jófejség vagy ezt szereti dolgon. Szerintem az a jó fej, aki ezt szereti. Senkinek nem látsz bele a fejébe, a viselkedése alapján döntesz. A motivációiról annyit tudsz, amennyit elmond, de ez is a viselkedésének a része. Persze könnyebb úgy kezelni a világot, hogy elhisszük, hogy az, aminek látszik, de azért jó tudni, hogy igazából mégse.8-)
Ez a barátság meg érdekes dolog. Én nem mondom szinte senkire, hogy a barátom. A barátnőmre, hogy a barátnőm, de az elég más, szerintem lényegesen több (úgy, hogy tartalmazza). De lehet, hogy túl sokat várok egy barátságtól, és vannak ilyenjeim, csak másnak nevezem.
Kicsit részegesebben? Pont próbálom visszafogni magam. Nyugi, nem nagyon megy :-)
Amúgy nekem tök sok barátom van. Lehet, hogy ez nagykép?n hangzik, de a családomon és Cicán kívül másom sincs. Számomra egyáltalán nem baráti a pszichoterapeutámmal való kapcsolatom. (Mostmár elárulom, járok :-) Megkedveltem mint embert és felnézek rá. Embertelen körülmények között dolgozik egy magyar kórházban és szereti és tudja csinálni, ezt a nem pici felelôsséggel járó munkát. (nem azért nézek fel rá, mert ahelyett, hogy jól megszedné magát a zsíros betegeken, a kórházban nyomja, mert tudom, hogy azért ott dolgozik fôleg, mert ezt szereti, és ez nem jófejség). Meg hát bejátszik az emberi szimpátia is, persze.. Lassan 3 év alatt kaptam egy képet róla, hogy milyen ember.. A humora, az érzékenysége a világra stb. nekem bejön. De nem baráti a viszonyunk, és nekem ez tök fontos, mert nincs olyan érzelmi szál, amibe kapaszkodni tudnék... vagy nemtom. Amikor próbáltam érzelmeket: együzttérzést, büszkeséget, haragot kicsikarni belôle, lepattintott magáról picsába (nem mondom milyen ideges lettem), aztán rájöttem, hogy ennek tökre van jelentôssége. Meg nekem nagy problémám a megfelelni akarás, és nagyon megnehezítené számomra az egészet, ha azt érezném vár tôlem valamit. Persze minden terapeuta más, mint ember és másképp alkalmazza a terápiás eszközöket nyilván.
Szerintem is alapvető rokonság van a pszichoterápia és a kurválkodás között. Egyáltalán nem olyan nagyon szerencsés, ha valaki pénzért vásárol egy jóbarátot (vagy valami olyasmit), de sokan és gyakran kerülnek olyan szorult (és jóbarát-hiányos) helyzetbe, hogy ez még mindig jobb, mint ha nem csinálnak semmit - és persze a cél, hogy olyan állapotba jussanak, ahonnan már a barát-igényüket önerőből, vagy hogy mondjam, szóval pénzért vásárolt szolgáltatás nélkül is ki tudják elégíteni. És igen, hallok olyan pszichoterapeutákról, akiknek tökéletesen megfelel, ha a kliens "örökké" jár hozzájuk - ez szerintem nem szerencsés, még ha jövedelmező is.
De én úgy tudom, hogy még pszichológus végzettség nélkül is lehet pszichoterápiát tanulni - erről még érdeklődnöm kell, majd jövök. Én mindenesetre tanultam ilyent.
Persze a lényeg, hogy teljesen mindegy, hogy hívom, ha segítő beszélgetésnek, akkor annak - szívesen lemondok a terminusról.
Azér egészség és betegség viszonyát nem ártana kicsit részegesebben átgondolni, nem? :))
Úgy tűnik, a "pszichoterápia" kifejezés jogvédett. Emlékeim szerint Feldmár is elvégezte az egyetemet, hogy ne baszkurálják mindenféle szakmai szervezetek... (több ezer dühös pszicho-diplomás). Ugyanakkor a "terápia" szó szabad - még zenekar is van ilyen. Szerintem kereszteld át: 1. filoterápia (erre van nálad diploma), meg milyen jó már! 2. holisztikus terápia (adja magát) Mindkettő kifejezésbe mehet a "személyközpontú" jelző, meg más is. A "Pszicho" meg maradjon Hitchcocknál!
Én úgy tudom az orvosi végzettség nem elvárás, pszichológus és képezheti magát tovább pszichoterapeutává. De sajnos semmi ezt alátámasztó információt nem találtam most, homályos emlékeim vannak egy könyvről, meg láttam egy-két képzést, amit pszichológusoknak is meghirdettek, de nem vagyok biztos. Sajnos egyértelmű cáfolatot sem találtam. Feldmárnak szerintem nincs pszichiáter végzettsége, de ez se biztos, mert kibaszott szakmai önéletrajzot se találtam sehol (nem is alkalmaznám8-)).
Nekem egyébként elég lenne a röntgen-gipsz kombó, aztán már csak fájdalomcsillapító, hangulatfokozó (pia+fű), és kurvára nem érdekelne, hogy egy héttel tovább nézem a növérkék fehér köpeny alól elősejlő bugyiját. 8-)
Pszichiáter lehet: aki az orvosi egyetemen, szakosodáskor (míg mások gyerekorvos, nôgyógyász, aneszteziológus stb.) pszichiátriára szakosodik.
Pszichológus lehet: aki a bölcsészettudományi egyetemen a pszichológia szakot végzi el.
Az alapvetô különbség, hogy a pszichiáter inkább beteg emberekkel foglalkozik (neurológiai és szervi problémák miatt is) és adhat gyógyszeres kezelést is, a pszichológus úgymond egészséges embereknek segít a problémáik megoldásában, általában beszélgetéssel.
Pszichoterapeuta lehet: aki pszichiáterként végzett az orvosin, és a szakvizsga után végigcsinált egy pszichoterápiát, mint páciens.
Egyébként nekem sosem volt szimpatikus, amikor az orvos bírálja a természetgyógyászatot, a pap a pszichiátriát, az energizáló meg a kórházi orvost. Mindenekelôtt emberekrôl van szó. Vannak emberek (nem túl sok) akik akarnak és TUDNAK másoknak segíteni, (az igazán erôsek eközben emberek is tudnak maradni) és az mindenkinek a saját beállítottságától, életútjától és személyiségétôl függ, hogy ezt milyen formában szeretné és tudja megvalósítani. Vannak olyan emberek, akik nem papok, pszichiáterek, vagy orvosok, de a létezésükbôl és a személyiségükbôl adódóan rengeteg embernek segítenek (estleg pusztán csak a létezésükkel, ami sztem minden esetben egy élô illusztráció, egyfajta válasz v.mire.)
Amikor valaki szeretné jobban megismerni, megszeretni, elfogadni magát és a világot, hálistennek rengeteg mód kínálkozik, hogy ebben elôrehaladjon. Segítik a barátai nyilván, a családja esetleg :-) elvégezheti a Loyola-féle Jezsuita 40 napot, meditálhat, elutazhat egy távoli országba vándorolni, vagy egy közeli faluba elvonulni, beköltözhet egy kommunába, elmehet pszichoterápiára, vagy homeopátiás kezelésre, kineziológushoz stb.
Szerintem tök fontos, hogy ennyi féle lehetôség legyen, mert így mindenki megtalálhatja a számára megfelelôt- vagy megfelelôket, és sokszor nagyon mély emberi kapcsolatok is kialakulnak ezekbôl a találkozásokból.
Nem tudom, más országokban, hogy van ez, de nagy szükségünk volna arra, hogy a különbözô ágazatok összefogjanak és ne egymást fikázzák.
Utópia: Ha mondjunk engem autóbaleset ér, és eltörik pár bordám, meg a lábam meg jól összezúzom magam, "bemegyek" a kórházba, mert ott van röntgen, meg gipsz meg ilyenek és megmondják van-e belsô vérzésem..De ha ezután átraknának egy olyan osztályra, ahol lenne egy "energizáló", aki tök mindegy milyen módszerrel, tudatilag és az energiáival segítené a gyógyulásom, sokkal eredményesebb lenne és hamarabb hazamehetnék..Egy "természetgyógyász" meg adna v.mi jó krémet a horzsolásaimra, (nna ezt pl. nem értem, hogy az Oroszoknál az orvosi asszem 7 év, és ebbôl 4 év kôkeményen a gyógynövényekkel és természetgyógyászattal foglalkozik, nálunk mér nem?). A pszichiáter/kineziológus/asztrológus meg elbeszélgetne velem az átélt esetleges traumáról és szintén tudatilag segítene a gyógyulásban. Ha mindezek ellenére végképp nagyon szarul lennék, hívnám a papot :-)
A praxist a boldog békeidőkben szerintem a kurvákra is használták. Persze csak mindenféle irodalmi bohémok, meg a haverjaik, meg az őket utánzók stb. És régi vesszőparipámat elővéve a prostitúció és a pszichoterápia alapjaiban közös voltáról, csak annyit kérdezhetek holist-tól, hogy
Te, holist, mennyi egy menet? 8-)
Orvosi végzettsége egyébként a pszichoterapeutáknak sincs feltétlen, amelyik nem doktor annak tuti nincs, de azok között is lehetnek jogászok meg fogászok, és mint a bölcs mondás tartja: jogász, fogász nem doktor. A dumához nem kell papper, cuccost meg nem írhatnak.
Psychotherapy: The treatment of mental and emotional disorders through the use of psychological techniques designed to encourage communication of conflicts and insight into problems, with the goal being relief of symptoms, changes in behavior leading to improved social and vocational functioning, and personality growth.
Szóval szerintem manapság a pszichoterápia fogalma igen széles körben alkalmazható, akár egy nagyon közeli, mély barátságot is nevezhetünk egyfajta pszichoterápiának. Ugyanakkor holist, a "praxis" szót kihagyhattad volna igazán, mivel a praxis szót valamilyen "orvosi praxis"-ra szokták használni. Bár szerintem erről van szó, mégis tényleg hülyén hangzik: pszichoterápiás jellegű rendszeres elbeszélgetés.
ha a kép most sem jelenik meg, akkor az Index nem támogatja a mac-et. Nálam olyan van, hogy choose, aztán Felvesz, megnyomom, hogy felvesz (mer nem vaok tök hülye :-) és mégse. Azt írja: A művelet elvégzéséhez sajnos nem rendelkezik a szükséges jogosultsággal.
És ez a zárójeles mondat is milyen duma már! Aromonak úgy tűnt, holist úgy beszél, mint egy iskolapszichológus, de amikor látta, hogy holist Ványa válaszát "nem méltatja" válaszra, akkor elhessegette.... Na persze. Nem valami olyan burkolt előfeltételezés van ebben, mint amilyen neked annyira nem jött be régebben? Na nem mintha zavarna, csak meglep, hogy vizet prédikálsz és bort iszol.
Ezzel szemben az történt, hogy holist feltett egy kérdést amire érdekelte a válasz, Ványa pedig válaszolt rá. Holist nem akart VÁnyának pszichoterápiát (bocsánat, segítő beszélgetést! bocsánat, életmódtanácsadást!) nyújtani, ezért nem boncolgatta tovább a témát. Aromo alkalmat talált némi kis felsőbbséges helytelenítésre ismét, lassan világossá válik, hogy ő eztet szereti. Végülis nem is árt senkinek vele, hát csinálja csak, elvan a gyerek, ha játszik.
Aromo, ha te "úgy tudod", akkor már úgy is van? Én úgy tudom, egyrészt, hogy segítő beszélgetés szolgáltatásához nem kell szakirányú végzettség (ez a személyközpontú pszichoterápia). Másrészt nem állítottam, hogy pszichoterapeuta vagyok, hanem azt mondtam, hogy "személyközpontú, homeopátiás lelkületű pszichoterápiás praxist indítottam". Ami nem vicc. Harmadrészt nem gondoltam, hogy a Régi szép időkben a munkaügyi előírások betartásával lehet csak megnyilatkozni. Negyedrészt komolyan azt gondolod, hogy bárkinek azt fogom hazudni, hogy pszichológusi diplomám van, és hozzá pszichoterápiás szakvizsgám? Elárulom, hogy nem. Ötödrészt, miért érzem, hogy ellenséges vagy? Hatodrészt filozófia diplomám van, és a filozófusok köztudottan mindenhez (jobban) értenek.
Meglep. Nem tudtam, hogy képzett pszichoterapeuta vagy, úgy tudom, hogy szakirányú képzettség + posztgraduális képzés a feltétele, hogy ezt elmondhassa valaki magáról. Ha meg nem vagy az, akkor a reklámban illene feltüntetni, hogy ez alternatív valami (vagy kerülni a pszichoterápia szót).
(mondtam is magamnak, amikor a 21625-öt olvastam, hogy úgy beszél ez a holist, mint egy iskolapszichológus, csak nem folglalkozást váltott?, de amikor láttam, hogy Ványa válaszát nem méltatod válaszra, elhessegettem magamtól a gondolatot.)
személyközpontú/homeopatikus lelkületű pszichoterápiás praxist indítottam. Ha érdekel valakit, kereshet, az emailcímem úgy képződik, hogy leírjuk a nickemet kétszer, közé egy kukacot, mögé viszont azt, hogy ".hu".
Azt álmodtam(?:), hogy meghaltam. Olyan volt, mint felébredni egy álmoból. Szóval tök természetes, semmi feszkó, semmi para. Teljes nyugodtsággal vettem tudomásul, hogy akkor most vége annak, amit eddig én mindennek (az életemnek) gondoltam, és akkor most vagyok igazán az, aki vagyok, egészen addig, amíg ki nem találom, hogy mi/ki lesz a következő állomás, ahol megint elfelejtem egy kicsit lélek mivoltomat. Egy emberszerű lény fogadott amúgy (nem 100, hogy ember volt, de az is lehet, hogy igen), és közölte, hogy már vár rám egy ideje (hol késlekedtem?!).
belemenni mások "személyiség deformáló pszichológiai parájába" szerintem csak akkor lehetséges, ha érzékeny vagy a témára, nem véletlen, hogy át tudod élni ezeket, hiszen van benne tapasztalatod. de ne menjünk bele szavak boncolgatásába :)
Azé' azt jó lenne tisztázni, hogy mit is jelent a "leválni" kifejezés, meg az "örökre leválni" kifejezés, mert ennek így van egy nem túl bizalomgerjesztő felhangja - nekem. Valahogy úgy, hogy ha le lehet válni valakiről, akkor elötte az kell, hogy rá legyek ragadva. Nem tudom, kire lehetne ráragadni örökre, de elég rosszul hangzik úgy egyáltalán ez a ráragadás dolog.
Hát elég jól megfogalmaztad az érzelmi zsarolást... És tökre megértem, ha egy ilyen szituációban le akarsz válni. Ugyanakkor, ha v.kit tényleg szeretsz, és nem akarsz örökre leválni róla (anyukád, csajod, jóbarát)...akkor jön a nehezebb verzió. Márhogy nem a leválás.
Tökre megfigyeltem az utóbbi 1-2évben meg biztos kaptam is az ívet ebbôl a szempontból , hogy baromi veszélyes és személyiség deformáló (mindkét félnek) belemenni mások pszichológiai parájába. Mondjuk viszont baromi nehéz nem belemenni :-) mert ehhez meg egy magasszint? tudatosság is ki-befigyelés kell, ami nekem annyira nincs.
Szóval kb. az, mint amikor a gyerek sír, és látja, hogy megkap mindent...aztán felnô, és nincs más ötlete, hogy megkapjon mindent, csak a sírás, vagy erôszakoskodás..
amikor feltételek szabnak a szeretetért, nekem az a legnehezebb. belémívódik egy reflex, hogy amikor feladat elé állítanak, azonnal eltávolodom érzelmileg a másikról, mert úgy érzem, zsarolni próbál, kihasznál, az akaratát akarja rám kényszeríteni csak hogy megváltoztasson. úgy próbál hatni rám, hogy direkt negatív lesz, szomorú csak mert ezt az egy fegyvert tudja használni saját elképzelésének kiharcolásáért. sajnálatot ébreszt bennem, hogy tegyem meg amit akar és ezzel feloldozást nyerek, elnyerem szeretetét, újra boldognak láthatom. és mikor ez a reflex a hétköznap más területén üti fel fejét, akkor persze hogy értetlenül állnak előttem és csodálkoznak konok ellenállásomon és védekezésemen. főleg, amikor az az ember, aki kiváltja, elindítja ezt a lavint és állandóan a gyenge pontomat bögdösi áll a legközelebb hozzám, akkor hatványozódik ez a tükrözés a többi kapcsolatomra is. és itt jön felszínre a menekülés iránti vágy, a lekapcsolódás lehetősége.
"A harag, az agresszió éppen úgy emberi realitások, mint az elfogadás és az együttműködés. Ha kizárjuk őket, erejük személyiségünk árnyékos oldalán megnövekedik. Ha elfogadjuk őket, szolgálatunkba állnak."
inkább érzelmi asszociációnak nevezném, hogyan reagálsz valamire. ezek is tanult magatartások. lehet a kiindulási alap a harag vagy agresszió - nem is ezzel van baj - csak az a kérdés, át tudod-e formálni még azelőtt mielőtt a felszínre tör. ugyanúgy a kreatív természethez tartozik, mint sok más, ugyanúgy lehet fejleszteni mint a fizikai alkotást. ezért van az, hogy a kisgyerek tör, zúz - nincsenek meg az eszközei, hogy átformálja a benne lévő agressziót úgy, hogy önkifejezésre jusson. kényelmes megoldás, persze - és mint az életben általában minden, a kényelem hátrányokat szül. biztos ismered a viccet, mikor a pszichológus nonfiguratív képeket mutogat az embernek, és mikor megkérdezi mit lát, az mindenre azt mondja: pina. -miért mondja mindenre hogy pina? -hát maga mutogat ilyen képeket....
Most, hogy már lenyugodtak a kedélyek én is beszólok :-)
holist, (amúgy csô :-) én alapvetôen szeretem az embereket, de nem adok szeretet mindenkinek. Sôt van akitôl elfordulok. Az van, hogy tudom, hogy az emberek legtöbbször nem azért bántják a másikat, mert rosszat akarnak, hanem mert épp ennyi telik tôlük. Ettôl függetlenül, ha pont nincs jó napom, lehet, hogy még ennyi se kell csak pusztán tolakodó, agresszív vagy bántó valaki, elküldöm a picsába.
Egyébként én tökre nem hiszek abban, hogy az embereknek szerepek szerint kell viselkedniük. (nem hangsúlyozom, hogy ez az én személyes véleményem, mer persze, hogy az). Például itt, hogy aromo a bölcs, idôsebb, spirituálisos csávó, és mindig viselkedjen ennek megfelelôen, mindig legyen még egy kis türelme, meg ne mondjon le senkirôl. Sportember pedig a jelenleg picit megtévedt csávó, aki ugyan nem bántásiból, de gyakran beszól ezér-azér. Akkor az egyik, a szegény gyenge, akit segíteni kell, a másik meg a szemét erôs, aki úgyis tudja mi van, és mindig legyen jófej. (Ezek az én sarkításaim, amik egyfelôl kicsit igazak, és persze, hogy segítse az erôs a gyengét.. Ugyanakkor nem tudom, Sportember nem ugyanolyan erôs-e mint aromo, csak jelenleg nem tudja a megfelelô irányba koncentrálni ez energiáit és a tálentumát, és ez gyakran visszaüt.
Amúgy én úgy vagyok ezzel, hogy sok olyan ember van az életemben akit szeretek ugyan, de jelenleg vagy csajozik-pasizik nagyon, elutazik, vagy be van fordulva, vagy csak olyan energiákat küld felém, amik nem jönnek be, és ezért nem nagyon találkozunk. Úgy érzem, itt az egész élet, ami megvár (remélem) és majd kontaktolunk, ha úgy alakul, és ez nekem beválik. Van olyan barátnôm is, akit 7 éve ismerek és szeretek, de oly mértékben pesszimista, negatív, támadó és agresszív, hogy ritkán nem húz le. Néha találkozunk, többször többféleképpen elmondtam, hogy nem jó amit csinál, fôleg neki, meg másoknak sem. Ennél többet nem tudok és nem is akarok tenni. Sztem senkit sem lehet megmenteni, fôleg a saját akarata és belátása ellenére. Én megbékéltem azzal, hogy van akit nem bírok, vagy épp nem bírok, és rájöttem, legjobb, ha ezt belátom, mert sztem mindig abból vannak a legnagyobb problémák, hogy v.ki nem ismeri be, hogy " Veled nem érzem jól magam, nem kedvellek, nem szeretlek, nem érzem jól magam a társaságodban, hanem erôlteti, vagy hagyja, és az a vége, ahelyett, hogy felvállalná, neki nem jó, inkább rábizonyítja a másikra, hogy ô ilyen-olyan szar és azért nem jó találkozni vele.
Mindenesetre egy érzelmi kapcsolat nem bírósági per, lehet érvelni oda-vissza, de az érzéseknek, mindig van létjogosultsága.
A magánügyem, de leírom :-), hogy én akkor szeretem a legjobban aromot, amikor nem bölcs nem guru, csak egy csávó, aki ô, és néha úgyanúgy béna, meg hülye mint én.
Egyébként nekünk is voltak kemény konfliktjaink (aromo, csaja, én) és már tudok errôl rossz érzések nélkül beszélni.. nagyon meg voltam tévedve magamban, és kurvára bunkó voltam, és mellesleg nagyon sebezhetô. És asszem aromo tökre nem élt vissza a helyzettel. Számomra (és lehet, hogy ez v.mi kiváltságom, nemtom) de ô az egyik olyan ember, aki az olyan dolgaimat, amikkel kurva rossz szembenézni, úgy tálalta mindig, hogy el bírtam viselni, és nem fájt.
Gyerekem nincs, de úgy érzem, ha lesz, bizonyos szempontból önzônek kell lennem, hogy megvédjem. Pl, ha valaki kiborít, vagy úgy érzem, elszívja az energiámat, akár akaratlanul, akkor meg kell óvnom magam, hogy maradjon elég energiám a gyerekemre. (Ezért is tök jó, hogy bizonyos szinten leegyszer?södik az élet mert megvan a legelsô prioritás.) És mivel kell az energiám a gyereknek, nem érdekel, hogy ki mit gondol arról szarfej vagyok-e, mert védem magam.
Amúgy, egyszer el fogom olvasni a Bibliát, biztos tök sok jó dolog van benne. De leginkább is nem Istenhez, nem a Szent íráshoz és nem másokhoz akarok h? lenni, hanem saját magamhoz, És honnan tudom, hogy jófej vagyok-e, jól csinálom-e? Nem tudom :-)
Sportemberrel mostanában (nem is tudom mért) tök ritkán találkozunk (de pl. most szombaton végre :-) pedig nincs semmi konflikt, csak most más irányba mozgunk mindketten és ennyi, amúgy meg imádom.
Azt is észrevettem, hogy ha sokáig negatív, kesergô és önsajnáló vagyok, egyre ritkábban csörög a telefonom. És nagyon szar volt beismerni, hogy nem a barátaim köcsögök, hanem én vagyok lehúzós.
Na legalább Te biztos vagy benne, hogy van másik világ. Azt gondolom, valami tuti, hogy van, de, hogy mi, meg bizonyosság...á... :-9 (amúgy megint kiderült milyen kicsi ez a város :-)
Na látom, fellendült a topic, neki is állok behozni a lemaradást.. csôváz
jaja, látszik, hogy nem most csinálja először. Nagyon nagy arc!
Shrooomikám! Gyere, bulizz velünk márciusban. Dress code: black :-) A részleteket tudod hol találod. Muki hol vagy? Te is gyere! Lesz metál is!!! :-) Sporti, te pedig nehogy megint a Kashmirba menjél, mert idén sem ott lesz! :-)
aromo_, hadd javasoljak most én neked valamit! Ha rendszeresen olvasod az Írást, hagyd abba legalább egy hétre! Ha nem olvasod rendszeresen, olvasd el benne Jób könyvét, de csak szépen lassan, mértékkel, naponta egy fejezetet!
Pedig van fesz (ha szabad pontatlanul idéznem Bartus urat), gyorsan oldok rajta egy kicsit (szintén kortárs):
"Na ja! - Ferenc utánanézett a töltés oldalán ugrándozó műanyag palacknak. - Túl okos. Még a talpa is teli van rengeteg, nehéz, buta ésszel."
Idő híján (úgy látszik, nem bírok rákapcsolódni az időmegállító-medzsik-konnektorra, pedig a valfilen is javasolták már, más topikon keresztül gyógyító pszichoterikus mókusok) csak egy kérdés: Jézusnak milyen betegséget prognosztizáltál volna a talentumos példázat alapján?
üdv
(ez itt néhány szabad felhasználású szmájli: a szövegben tetszőlegesen elszórhatók, hogy ne legyen olyan hideg: :) :) :) )
Egyetértek a retorika-elméleti meglátásoddal: kérdés, mi a kívánt hatás? :DD
Az egovédelem természetesen teljesen természetes dolog. Mindazonáltal jobb tudni róla, amikor cselekedeteink formálásában szerepe van, mint nem tudni róla, nem? Miért nem vagy megvilágosodott szuperguru? És ha nem vagy az, már nem is cél, hogy az legyél? Alábbadtad? ;DD A megvilágosodott szupergurukról a nagyközönség rendelkezésére álló történetekből valahogy én inkább azt szűrtem le, hogy ők tudják igazán segíteni/megvédeni/kifejezni/építeni/stb. magukat és másokat. Nekik is van természetes eszük meg lelkiismeretük (bár talán így a személyiségük egészétől nem választják le ezeket, mint mi, földi halandók). Azt hiszem, a harag sem idegen tőlük. Csak éppen minden cselekedetük átvilágított.
Értem, hogy nem akarsz Sportemberrel most egyelőre intim kapcsolatba kerülni. Értem azt is, hogy ez rólad szól. Érteni vélem azt is, hogy miért fontos neked bebizonyítani, hogy ez róla (is) szól, de félek, mindjárt megint kikéred magadnak, hogy értelmezem a megnyilatkozásaidat. :D
Ami a turkálásba keveredő árnyalatokat illeti: én nem érzékelem őket, pedig nekem közel napi szintű kapcsolatom van Sportival vagy két éve, ha nem régebben. Azt gondolom, hogy épp emiatt talán én tudom jobban megítélni, hogy mi a helyzet, de lehet, hogy neked van igazad. Meglátjuk, ezt mondta a vak is.
Nem tudom, a NANE miért nem szervez karate-tanfolyamokat, üdvös lenne. Jézus szavaira egy modern-kori versenyző nem kevésbé megszívlelendő útmutatásával riposztolok:
"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."
A harag, az agresszió éppen úgy emberi realitások, mint az elfogadás és az együttműködés. Ha kizárjuk őket, erejük személyiségünk árnyékos oldalán megnövekedik. Ha elfogadjuk őket, szolgálatunkba állnak.
Ismét az előbb idézett csávó:
"Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak."
Örülök, hogy azt mondtad Sportinak, amit mondtál, amikor elváltál tőle. Remélem, hogy a köztetek támadt szakadék majd elveszti a jelentőségét. Felhívom a figyelmedet, hogy rendelkezésedre áll egy "végtelen erőforrás". Ha belekapcsolódsz az áramába, kevesebbet kell majd méregetned, hogy mire elég, mire nem elég, ami a rendelkezésedre áll. Felhívom a figyelmet, hogy ha a világgal folytatott interakciód értékeléséhez rendszeresen az üzleti metafórát hívod segítségül ("befektetés", "megtérülés", "gyümölcsözés"), meg fogsz betegedni.
Ha nem bánod, mostmár nem rágom tovább a szemantikai gumicsontot, mindössze annyit ajánlok a figyelmedbe, hogy a retorika művészete szerintem kb. arról szól, hogy hogyan lehet elmondani úgy a dolgokat, hogy a hallgatóságban a kívánt hatást keltsük.
Az egovédelemről: azzal is tudnék vitatkozni, hogy egovédelem volt, amit annak neveztél, de inkább azt mondom el, hogy szerintem az egóvédelem nem feltétlen csúnya dolog. Bizony, megvédem az egómat, ha kell, mert szükségem van rá, az egóm nélkül nem tudnék cselekedni (nem vagyok megvilágosodott szuperguru), nem tudnám segíteni/megvédeni/kifejezni/építeni/stb. magamat/másokat. Pedig a természetes eszem meg a lelkiismeretem azt mondja, hogy ezeket kell tennem. (Védeném haraggal is, ha úgy hozná a helyzet, de jelen esetben a szimpátia-antipátia terén belül vannak az érzelmeim, azt meg szerintem kifejeztem.)
"Bűn, nem bűn, vétek, vagy egyszerűen ő így működik" - talán igazad van, és ez már szőrszálhasogatás, számomra mégis jelentéssel bír, hogy nem valami múltbéli adok-kapok miatt tartom magam távol sportembertől, hanem egy (a blogjából szerintem ma is kiolvasható - erről részletesen ott, ha érdekel) viselkedés miatt. A régi sérelmeket már feldolgoztam, újakat viszont nem akarok szerezni. Érted...?
A gyerekkori szarban turkálásról írtakkal egyetértek, de olyan árnyalatokat látok belekeveredni a turkálásba, ami - ha az őszinteséget nem is, de - a helyes irányt megkérdőjelezi. (Bővebben erről is ott.)
Halucskától kérdezed: "Ami téged illet, leginkább az foglalkoztat, hogy ha úgy érzed, legszívesebben jól tökönrúgnád a drága sportembert, akkor miért nem rúgod tökön? Jogos lenne, nem?"
Ez meg, már megbocsáss, a hülyeség határát súrolja. Szerinted a NANE miért nem karate tanfolyamokat szervez? (amikor ezt írtam, a 21655 még nem volt itt) Az embernek (már csak a rendelkezésére álló idő és egyéb anyagi, lelki erőforrás korlátozott volta miatt is) kell olyan döntéseket hoznia, hogy ezzel nem foglalkozom, inkább távol tartom magam tőle. (Nézd csak, mit mond a názáreti ezügyben tanítványainak: 12. Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. 13. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza. 14. És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.)
Szó szerint emlékszem mit mondtam sportinak, amikor megszakítottam vele a kapcsolatot: "Most egy darabig ne erőltessük a találkozást!". (ez a "darab" még tart, talán egyszer vége szakad, nem mondtam le róla végleg) Döntést kellett hoznom, hogy "erőforrásaimból" tudok-e annyit adni neki, amennyit igényel, vagy azzal már mást rövidítek meg, olyat, akit esetleg jobban szeretek, vagy olyat, akiben dúsabban gyümölcsözik a befektetés. Elképzelhetőnek tartom, hogy a te (ti) sporti felé nyújtott segítségetek meghozza a kívánt áttörést, simán lehet, hogy te (ti) ügyesebben szeretitek, mint én (mi), vagy többetek van, amiből adhattok neki. Nem tudom.
Most, amikor itt tartottam a hsz írásában, csöngettek, sporti volt az, hozott egy nagy rakás gyümölcsöt a kiscsajnak köszöntésképpen. Megköszöntem szépen (a kiscsaj nevében), de nem hívtam be, mert a csajok aludtak és most fontos, hogy itt nyugi legyen - sporti pedig egy felkavaró fickó. Azt mondta, legyek jó, igyekszem.
Valóban, senkinek sincs joga azt mondani/gondolni valakiről, hogy "menthetetlen". Ahhoz viszont van, hogy ha valakivel nagyon megégette magát, akkor azzal a valakivel megszakítsa a kapcsolatot. Mindenki eldöntheti, akar-e kockáztatni mégegyszer, akarja-e tesztelni a dolgot, hogy "na, most akkor vajon megváltozott, vagy megint megszivat?" Én pl. nem kívánom a testi/lelki épségemet kockára tenni többé miatta. És talán ezért is nem rúgom tökön, mert gyáva vagyok, és félek tőle. Vagy mert már nem is érdekel annyira az egész, csak azt szeretném, ha békén hagyna végleg, nem tudom.
Itt nem a másik arc odatartásáról van szó, pusztán annak a lehetőségnek a nyitvahagyásáról, hogy még egy ilyen kis genya is megváltozhat idővel.
Ami téged illet, leginkább az foglalkoztat, hogy ha úgy érzed, legszívesebben jól tökönrúgnád a drága sportembert, akkor miért nem rúgod tökön? Jogos lenne, nem?
Legalább hetente találkozom Sportival, de inkább gyakrabban. Igaz, nem vagyok a csaja.
Mi tagadás, ilyen. Egyelőre nem tudtam mit írjak, és igazából semmi kedvem nem is volt írni. Ma írtam egy olyant, hogy nem szeretnék veled levelezni. Se. Miért? Önvédelem. Nem küldtem el, ne keresd.
Tudod, sokaknak adatott nehéz gyermekkor, mégsem választja mindenki azt az utat, hogy sportot űzzön (nomen est omen) mások baszogatásából/terrorizálásából.
holist, nem tudom, hányan képesek arra ebből az Xmilliárd emberből, hogy odatartsák a másik arcukat is. Elméletben nagyon könnyű, de ha élesben megy, az más. Ha valaki nagyon közel áll hozzád, és aztán átver, lealáz, pofánver etc, nem könnyű megbocsátani. Ha havonta egyszer találkozol valakivel, könnyű a barátjának lenni, elviselni, tolerálni, elfogadni. Napi kapcsolatban már kicsit más a helyzet. Nekem, most így 14 hónap elteltével az orrtörésem után, az az érzésem, hogy legszívesebben jól tökönrúgnám a drága sportembert. És akkor lehet dobálni a követ.
ma éjszaka esett, és reggel háromkor a szokásos hangokat hallottam a tetőn, valaki mászkál. na, megint a nyest - gondoltam, vadászik. ez az alattomos állat, ott várt a tetőn a szürkületre és prédájára. hatkor be is következett amire lehetett számítani, hangos vészkiáltások, rikoltó rigó, birkózás, csapkodás majd pár másodperc után csend. aztán munkába menet éppen mandarint hámoztam és gondoltam a héjját odaadom a senkiföldjén turkáló varjaknak. mikor eldobtam feléjük a héjjat, azonnal reagálva szétrebbentek és messze szálltak. vajon a közvetlenül fenyegetésnek tűnő dolgok az igazán végzetesek?
Szerintem meg a lényeges kérdés az, hogy ha sportember inkorrekt, tolakodó, és bántó módon osztotta itt le crayenne-t, akkor vajon sportember ezen viselkedése tényleg követendő példa? aromo_ miért követi? Szeretne olyan inkorrekt, tolakodó és bántó lenni, mint annakidején sportember volt? Kipróbálni, hogy az milyen?
Nem emlékszem, hogyan osztotta ki Sportember Crayenne-t, de talán nem is fontos, el tudom képzelni, hogy nem túl korrektül... a lényeges kérdés mégis csak az, hogy Crayenne blogján szereplő önfeltáró jellegű megnyilatkozás kapcsán történt-e a dolog? Amikor lehetett volna róla ott, ahol megjelent, közvetlenül a post alatt is beszélni róla? Ez, szerintem, mindenképpen kifogásolható.
Igen, szabad kikérni magadnak, ha valaki egy közlésed kapcsán rögtön az indítékra igyekszik rátapintani, csak hát minek? A szemantikai finomságokban igazad van, a közlésemben a kérdésen kívül (hogy "tényleg olyan nehéz feldolgozni, hogy X") valóban benne van, azon kívül, hogy "szerintem X" még az is, hogy "és szerintem azért írtad, amit írtál, és amit én gusztustalannak találok, mert nehezen bírod feldolgozni, hogy X". Továbbra sem értem, miért ne lehetne ezt így tömöríteni, épp ez a szép a nyelvben, hogy ilyen tömör bír lenni... ami meg a konkrét oksági viszonyt illeti, lehet mondani, hogy nem áll meg, lehet arról mondani valamit, hogy miért nem (ezeket is megtetted, más kérdés, hogy nekem nem meggyőző), és lehet "kikérni magamnak". A "kikérem magamnak" az tartalomtól függetlenül egy ego-védő manőver.
Bűn, nem bűn, vétek, vagy egyszerűen ő így működik ("nem akarom minősíteni, csak magára hagyni") - ez szerintem szőrszálhasogatás. Megbíztál benne, sőt, kifejezetten bizalmas volt, aztán hopp, valami történt, és aztán már nem bízol meg benne (ezt jelenti az, hogy benned van "a tudat, hogy a bántás előbb utóbb meg fog ismétlődni"). És hiába mondod, hogy ez nem bűn, mégis olyan megbélyegzés-szerűen hangzik: tudom rólad, hogy előbb-utóbb újra megsértenéd a bizalmamat, ha adnám. Ez (amikor valakiről lemondunk, mint reménytelenről) a szentlélek elleni bűn, amihez még a názáreti mester se igen tudott megbocsátóan viszonyulni.
Megbélyegzés a "gecizni ok nélkül" is: senki nem gecizik ok nélkül, szerintem ezt te is tudod. Az meg, hogy "nem tudod, hányadán állsz vele", az lehet egy episztemológiai állítás, ez esetben rólad szól, Sportihoz nem sok köze van (véletlenül épp ő az a tárgy, akit nem ismersz annyira hogy megbízhatóan el tudd találni a jövőbeni viselkedését), vagy lehet burkoltan (a te terminológiáddal, "nem egyenesen", "nyakatekerten") morális: ő egy olyan, akiről nem lehet tudni, hogy az ember hányadán áll vele, mert kiszámíthatatlanul (ok nélkül) bármikor gecizésbe kezdhet. Ez meg rágalmazás, ha jól tudom, főleg, ha tényálladék nem is kerül ismertetésre.
Maszatos hangulatkeltés: amikor valaki a gyerekkori szarban turkálni kezd (már akinek van, teneked biztos nincsen, vagy nem volt olyan meghatározó hatással a lelki fejlődésedre - nem a fenét), és ezt nyitottan, őszintén csinálja, akkor olyan mértékben sebezhetővé válik, hogy ilyenkor begáncsolni neki, intenciójának tisztaságát, életprogramjának helyességét kétségbevonni kb. olyan fájdalmat okozhat, mint a tüzes vas. Ja, és a "maszatos hangulatkeltés" kifejezés alkalmazása megintcsak egovédelmi manőver.
Jobban örülnék, ha haraggal védenéd az egódat, az életszerűbb és érzelmileg egészségesebb is, mint ez az érzelmileg gátolt, hideg, az objektivitás látszata mögé behúzódó döfölődés.
tapasztaltál már olyat, hogy korábbi személyiségedet állítottad magad elé, mint visszatérés a paradicsomba. mikor még olyan rendes kissrác voltál és szép volt a világ? mikor rágondolsz, azt mondod: ott tértem le a helyes útról, oda kell visszatérnem.
Nálam ez a kép nem annyira jött fel, inkább csak külső (szülői) nyomásra, és többnyire ezért ellenállásba is ütközött a részemről, szóval ettől az illúziótól viszonylag védve vagyok. Persze a múlt illúzórikus tökéletességére azért figyelmeztetni kell magamat sokszor... :)
Hát, lehet, hogy most ezt kaptuk, nem tudom. De amúgy amennyire ismerlek, attól ne tarts, hogy megesz a multi, max. nem fogtok jól kijönni és folyamatos dilemmát fog okozni hogy miért is dolgozol ott, és miért nem csinálsz magadtól valamit, ha már egyszer erőd tkp. lenne hozzá... De ha jól csinálod és jó helyen, akkor remek lehetőség arra, hogy anyagilag rendbe tedd az életed, meg kitaláld, hogy mit és hogyan szeretnél, és mindemellett jobban átlásd a rendszer mozgatórugóit. Szóval: No Fear, Just Do It. :D
Útkeresés: Az agresszív kereséssel mintha felhagytam volna, ami úgy érzem jót tesz a "cél" elérésének, de azért továbbra is erősen foglalkoztat a dolog, csak mintha jobban a földön állnék e tekintetben. Végülis ez is benne volt az alapkérdésemben. De tisztulnak a dolgok, legalábbis úgy látszik.
Élet: Nem egészen. Többnyire "I have a strong feeling of displacement". Ami simán lehet akár az agyam játéka, vagy egy helyénvaló megérzés is (amit persze nem tudok értelmezni, hiába boncolom).
3 év: ami konkrét, az a függetlenedés a szülői környezettől (anyagi, szellemi), a többit nem igazán tudom számbavenni, az mind a szellemi érés, világhoz való hozzáállás témakörében történt (vagy hiszem, hogy történt).
ebben pont az a szép, hogy a fejlődés során sokan kiválnak a játékból, mert jön valami eredeti ötlet amit újra fel lehet venni, hordani. szerencsére ezzel helyet adnak másoknak és azok, aki addig nem jutottak hozzá, végre felölthetik magukra, mint egy kidobott ruhát
Sem a topictól, sem Sportembertől nem idegen, hogy előjöjjünk itt személyes, belemenős dolgokkal kéretlenül, előzmény nélkül, ha kéred, előkeresem, hogyan oktatta ki Sportember Crayennet. Ettől még lehet számodra gusztustalan, mindenesetre nem példa nélküli.
Úgy is, mint programozó, mondd meg nekem te: mi abban a nyakatekert, hogy ha felteszem neked a kérdést, hogy "tényleg olyan nehéz feldolgozni, hogy X?", Akkor ezzel egyben állítom is, hogy "X"? Szerintem ez éppen hogy tök világos és pofonegyszerű. Nem tudom, mit tett volna hozzá a hozzászólásomhoz, ha a kérdés elé még beszúrom azt az állítást, hogy "Szerintem te egyszer régen nem bírtad elviselni Sportit."
Egy lépéssel kevesebbet tettél meg, mint amire utaltam a "nyakatekertséggel". "Tényleg olyan nehéz...?" Milyen nehéz? Hogy hülyeséget/gonoszat/értelmezhetetlent írtam? Ezzel a kérdéssel ignoráltad amit írtam és azt sugalltad, hogy azért írtam amit, mert nem tudom feldolgozni, hogy... (Nem az volt a bújtatott állítás, hogy nem bírtam elviselni, hanem az, hogy azért írtam amit, mert nem tudtam feldolgozni. Nem magyarázom tovább, végülis a te szöveged, biztosan érted, amit írtál.) Nem tudom, ezek alapján érthető-e, hogy miért "pirítottam rád", szerintem szabad kikérnmi magamnak, ha valaki így próbál lekezelni, beszélni velem.
A következő mondat nagyon is következik, legfeljebb az előítéleteddel ellenkezik. Sportemberrel nem valamiféle ellenem elkövetett bűne miatt szakítottam meg a kapcsolatot, mint ahogy feltételezted (valójában kijelentetted, kiindulásul használtad, még tanácsot is adtál rá alapozva), hanem mert nem tudtam már bízni benne, pedig a kapcsolatunk kifejezetten bizalmas volt azelőtt. Ha bántott is, nem a bántás az, ami távol tart tőle, hanem a tudat, hogy a bántás előbb vagy utóbb meg fog ismétlődni. Ebben az értelemben mondom, hogy nem tudom, hányadán állok vele: nem tudom, mikor fog elkezdeni gecizni ok nélkül, amikor a legsebezhetőbb vagyok.
Miért könyörtelenség, ha megkínzok egy nőt tüzes vassal, mert meggyőződésem, hogy a gonosz szellem, aki boszorkánnyá teszi őt, csak így megy ki belőle?
Erre meg csak akkor válaszolok, ha megmutatod, hogy hamis meggyőződésből valaha is kínoztam Sportembert, addig meg csak amolyan maszatos hangulatkeltésnek tekintem, mint azt, hogy voyeurködésnek nevezed, ha elolvasom egy ismerős blogját, de nem írok bele.
tapasztaltál már olyat, hogy korábbi személyiségedet állítottad magad elé, mint visszatérés a paradicsomba. mikor még olyan rendes kissrác voltál és szép volt a világ? mikor rágondolsz, azt mondod: ott tértem le a helyes útról, oda kell visszatérnem. erről csak annyit, hogy a tudat is szemét módon át tud ám verni, saját magadnak is állithatsz csapdát és lazán belesétálsz. elöször magadra hallgatsz, aztán mindenki másra, aztán megint magadra és végül már magadra sem. az alkalmazkodóképesség vagy veled születik és akkor tök felesleges fejleszteni (mert a saját magadhoz való alkalmazkodás látná kárát) vagy ha nincs és akkor tök felesleges rajta gondolkodni.
:) A jellemrajzod alapján már most multi picsának érzem magam. Tehát nem kell rágódnom a témán többet, elfogadom az állást. :))
Hát lehet, hogy igazad van és tényleg nem értek még megrázkodtatások, meg nem is volt olyan szar gyerekkorom mint sportinak. Meg az is elképzelhető, hogy ugyan azt fogom csinálni a gyerekemmel (gyerekeimmel), amit anyámék, de nem fogom bánni, mert nagyon nem kúrták el a dolgot. Nem lettünk a tesómmal pszihopaták, perverzek, személyiség zavarosak, meg mittom én...
Teljes, egészséges felnőttnek érzem magamat, helyt állok a társadalomban és azon kívűl is. :))A magánéletem sem volt soha zűrös, mindig képes voltam kapcsolatban élni.
Szóval sikerült eddig elég könnyedén vennem az akadályokat az élet minden területén, úgy érzem.
Én vagyok az egészséges, alkalmazkodó, példamutató, formálható, engedelmes állampolgár :)
Tehát ha így elrontom a gyerekemet, hát istenem. Nem lesz belőle messiás. Mária sem arra vágyott hogy meghaljon a fia egy csomó ismeretlen miatt.
Ja és a szüleim nem hülyék, csak sokmindent hülyén látnak. Attól még nem fordultam el tőlük és tök jóban vagyok velük.
Spori:
Egyébként, most elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha pl. József Attilát meggyógyítják és el ment volna dolgozni valami jó kis munkahelyre?
Oda akarok kijukadni, hogy amikor látom, hogy emberek mennyire készen vannak attól, hogy nem tudnak normális emberekhez hasonlóan élni és mégis megfeszülve próbálkoznak (pl. pszichoterápia), akkor eszembe jutnak mindig J.A. meg társai.
Valóban rossz nézni, átélni meg pláne, mikor nem tudsz helyt állni, beilleszkedni, stb., meg még magadat sem érted, de szerintem pont nem is kéne erre törekedni (mármint magadat azé próbáld meg megérteni) és talán ez egy jó irány lehet ahhoz, hogy megnyugodj.
Ne akarjá multi droid lenni!!! szerintem. de én csak egy felszínes, kényelemben élő kislány vagyok, nem muszáj rám halgatni ;) pusz!
Bruce Sterling ezt a sztorit 1988-ban írta meg, a címe Islands in the Net.
A céget a könyvben Rhizome-nak hívják.
Szia, pokemon01!
Az az érzésem, még előtted van egy-két rázós helyzet. Legalábbis remélem. A gyerekkorhoz való reflektálatlan viszonyod a gyerekkori traumák feldolgozására alkalmatlan. Ugyanis a gyerekkorban (főleg a beszéd kialakulása előtt) beszedett súlyosabb dolgok a személyiségbe mélyen, nehezen reflektálhatóan beépülnek: tehát ott vannak annak a személyiségnek a gyökereinél, meghatározva annak érzelmi reakcióit, gátoltságait, érthetetlenségeit, aki szerinted "rájön, hogy amit eddig a szülők mondtak az faszság, és elkezdi a saját szemléletét felépíteni és aszerint élni". Ez sajnos nem nagyon megy. Amíg a szüleidtől kapottakat az "ezek faszságok" jellegű átfogó elutasításnál jóval differenciáltabban és valósághűbben nem érted meg, addig nem tudsz a hatásuk alól kiszabadulni, és az a sajnos nagyon is szokványos eset történik meg veled, hogy bár kamaszkorod végétől a szüleid ELLENÉBEN igyekszel felépíteni az életvilágodat, egyszercsak (valamikor negyven körül, tipikusan a saját gyerekeddel kapcsolatban) rádöbbensz, hogy tulajdonképpen ismétled, amit ők csináltak veled. Vagy ami még rosszabb, észre sem veszed.
Az aromo féle hajrá, előre, rajtad múlik, és a Sporti által nyilvánosan végzett rendkívül tiszteletre méltó önismereti munka között semmiféle ellentmondás nincsen. Igen, rajta, előre, rajtad múlik, hogy feltárod-e, hogy személyiséged gyökereibe milyen betegítő hatások épültek be, igen, rajtad múlik, hogy a szüleid nem rosszindulatból tették, amit tettek, hanem mert képtelenek voltak máshogy csinálni, és igen, rajtad múlik, hogy sikerül-e eljutnod az önreflexió olyan szintjére, ahol talán már van rá valamiféle remény, hogy nem követsz el hasonló súlyos hibákat. Szabad a pálya.
Egyébként félsz, hogy nagyon multi picsa leszel és elvakítanak a fitnesszbérlettel? Ez komoly? De attól nem félsz, hogy ha csak annyit mondasz a szüleidre, hogy hülyék, akkor meg fogod ismételni a hülyeségeiket? Sajátos.
Szia, Aromo!
Gratula.
Most akkor kicsit erősebb szavakat használok: szerintem mélyen gusztustalan, ahogy egy Ványa által felvetett kérdésre adott általános válasz kapcsán belekötöttél Sportiba, bevonva ebbe a blogját is, ahova te egyébként nem írsz, és amit esetleg ő nem akart volna ide behozni.
És, sajnos, azt is kell mondanom, hogy az indulati keveredés továbbra is ordítóan jelen van (ezt talán úgy lehetne direktebben mondani, hogy szerintem mellébeszélsz, de akkor hozzá kéne tenni, hogy valszeg nem szándékosan).
Úgy is, mint programozó, mondd meg nekem te: mi abban a nyakatekert, hogy ha felteszem neked a kérdést, hogy "tényleg olyan nehéz feldolgozni, hogy X?", Akkor ezzel egyben állítom is, hogy "X"? Szerintem ez éppen hogy tök világos és pofonegyszerű. Nem tudom, mit tett volna hozzá a hozzászólásomhoz, ha a kérdés elé még beszúrom azt az állítást, hogy "Szerintem te egyszer régen nem bírtad elviselni Sportit."
És ennek fényében mondd meg nekem te: miért volt fontos rámpirítani, és közölni, hogy jobban szereted az egyeneset? Talán elbizonytalanodtál ebben, most hogy újra megnézted, amit Sportinak írtál? Talán azt gondolod, hogy én nem szeretem az egyeneset? Nem lett volna egyenesebb ezt mondani, a saját preferenciáid felemlegetése helyett?
A következő mondat szintén nagyon nem következik. Azt gondolom, általánosságban, hogy ha valaki átvág, becsap, kihasznál (bűnt követ el ellenem, pedig én jó vagyok hozzá), akkor tök szokványos reakció, hogy leveszem a kezem róla, "bezárok ajtót ablakot önvédelemből", nem állok vele többé szóba, és ha a kíváncsiságomat afféle voyeur módjára ki is elégítem, annyit azért már nem ér nekem az az ember, hogy megszólítsam... és egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen epizód után csak a haragosság vagy a kibékülés lehetséges. A harag, az olyan, hogy idővel a legtöbb esetben elmúlik. Ráadásul sokaknál tiltva van (különféle gyermekkorban keresendő okokból, lehet nevetni) - az ilyen emberek (akik nagyon sokan vannak) gyakran maguk elől is eltitkolják, ha haragudnak valakire.
És végül: "XY olyan fickó, akivel sosem tudhatom, hányadán állok, EZÉRT csuktam be ajtót ablakot, önvédelemből": innen elég nyilvánvalóan valami hiányzik, nem hiszem, hogy a kiszámíthatatlanságra önmagában az önvédelemből elzárkózás lenne a reakciód. Gondolod, ha találkoztál volna Jézussal, Buddhával, Lin Csi apáttal, tudtad volna, "hányadán állsz" velük? Nem volna önteltség így gondolni? Nem lett volna egyenesebb (ha már azt szereted) arról beszélni, hogy valójában mi volt a bajod Sportival, ha már egyáltalán?
Miért könyörtelenség, ha megkínzok egy nőt tüzes vassal, mert meggyőződésem, hogy a gonosz szellem, aki boszorkánnyá teszi őt, csak így megy ki belőle?
Aromo, tényleg ennyire nehéz feldolgozni, hogy nem bírtad elviselni Sportit?
Milyen nyakatekerten bújik meg az állítás a kérdésben! Jobb szeretem az egyenest, de azért: tényleg nem volt könnyű feldolgozni, de évekkel ezelőtt megtörtént, azon melegében lezártam és nincs kétségem afelől, hogy jól tettem-e. Hogy "bűnt követett el" én meg "jó voltam hozzá", teljesen fals megközelítés, ha ez lenne a helyzet, akkor haragosok lennénk, vagy kibékültünk volna. Számomra Sportember egy olyan fickó, akivel sosem tudhatom, hogy hányadán állok, ezért csuktam be ajtót, ablakot, önvédelemből.
Miért könyörtelenség, ha azt mondom, amire legjobb meggyőződésem szerint szükség van ahhoz, hogy kilépjen a végtelen ciklusból?
Fúúúú Ványa! Nagyon aktuális a kérdés számomra. Most jelentkeztem egy bazi nagy multicéghez, IT-és munkára, jövőhéten megyek harmadik fordulóra. És hát az interjúk után pont ezek a kérdések merültek fel bennem, meg, hogy akarom e én ezt egyáltalán? Valahol persze akarom és én is egy jól alkalmazkodó ember vagyok. Csak félek, hogy nagyon multi picsa leszek és elvakítanak a kajajeggyel és fitnesz bérlettel és maj már gondolkodni is elfelejtek. Meg ilyenek.
Lehet, hogy most ezt kapták a skorpiók? Nesztek gondolkodjatok, mintha amúgy nem örlődnénk eleget, folyton az élet egyszerű dolgain.
Na szal most nagyon tipródok, hogy mi lesz, ha télleg felvesznek, és ott a gyerek is...
Másik téma :) : nekem tökre semmi bajom a sporival. Sőt! Viszont a blogot olvasva, egyet kell, hogy értsek aromóval. Nekem se volt felhőtlen gyerekkorom, sőt mindenkinek meg volt a maga baja a szüleivel. A kamasz kor jellegzetessége, de ebből kilépve aztán az ember rájön, hogy amit eddig a szülők mondtak az faszság és elkezded a saját szemléletedet felépíteni és asszerint élni. Nem pedig életed végéig azon rágódni, hogy "jajj de hát anyámék ezt meg azt hazudták és nem is így van..."
Én legalább is így tettem mikor rájöttem, hogy nem úgy van ám sok minden mint, azt a szüleim mondták, csinálták. Nem lehet mindent rájuk fogni te TE vagy, és nem a szüleid. Rajtad múlik mit akarsz és hogyan.
Szal én is azt mondom amit aromo, hajrá! előre! rajtad múlik!
...de te inkább keresed a megoldást mások hibáiban, mint a saját erőfeszítésedben...
hehe, pont az ilyen csávóknak milyen jó lenne, ha lenne egy olyan MegaCorp Inc., amit a Ványa emleget, egy felvilágosult vezetővel (ő lenne közülünk az, aki képes volt elsőként kivergődni a sárból és karriert csinálni úgy a nagyvilágban, hogy nem vesztette el a spirituális gyökerekkel való kapcsolatot), aki aztán szépen megkeresne bennünket egyenként és először foglalkoztatna bennünket raktárosként (ó, de boldog lennék :-), aztán ahogy raktárosként önbizalmat gyűjtünk, eszünkbe juthatnának dolgok (lehetnék akár rendszerfejlesztő is), és aztán azokat ki is próbálhatnánk a bukás komolyabb veszélye nélkül.
és akkor ez egy ilyen embernevelde típusú vállalat lenne, ahol hetente egyszer mindenkinek főznie kéne a szakáccsal a cég konyháján, és hetente háromszor vagy mindennap lenne egy óra tai chi a kertben és lenne a cégnek valami eldugott helyen ökofaluja is, ahol a megvilágosodott jövőre készülnének azok, akik nem annyira jók abban, ami a cég fő profilja amúgy (szerintem valami informatika), viszont nagyon jók másban (music, webdesign, tudatkutatás, Istennel való kapcsolattartás, főzés, verselés, színház, kultúra, miegymás).
De nem gondolom, hogy minden vállalat kizsákmányoló, csak azt gondolom, hogy sok, és fontos, hogy alaposan körülnézzek, mielött igénybe veszem egy vállalat szolgáltatásait - beleértve azt a szolgáltatást, hogy dolgozhatok nála.
Olyan is van, hogy megnézem a vállalatot, azt látom, hogy jól indult, de aztán elkezdett rohadni (de még nem annyira), viszont vannak benne fejlődési lehetőségek, aztán beleugrok, és megpróbálom megváltani, hátha sikerül begyújtani az emberanyag jó részének a lelkesedését, ami aztán begyújtja a maradékét és akkor hosszú távon jó lehet mindenkinek.
kéne egy olyan MMORPG (on-line szerepjáték), ami figyelné, hogy a játékos elért-e egy bizonyos szintet (helyesen válaszolt-e a bölcs öreg által feltett trükkös kérdésre, megfelelően viselkedett-e bizonyos tesztszituációkban, stb.), és ha a játékos valamennyi próbát kiállta, megnyílnának előtte bizonyos új lehetőségek.
pl. a játékos egy nap meglepődve észlelné, hogy a falu, ahol lakik, új épülettel gazdagodott. amikor kérdezné a többi játékost, azok nem értenék mit beszél (ők nem látnák az épületet). aztán bemenne az épületbe, és ott lenne egy ember, aki elmondaná neki, hogy most bebocsátást nyert a játék vezérlőtermébe, és adna neki egy gépére telepíthető editort, amivel ő is a játék fejlesztőjévé válhatna (csinálhatna új helyszíneket, történeteket, neki tetsző kihívásokat rakhatna a többi player elé, stb.)
az lenne a vicces, ha egy idő után ezek a kisistenek találkoznának a játékon belül, aztán elkezdenének beszélgetni egymással, és kérdezgetnék egymást, hogy "te voltál itt legelőbb?" meg "melyikünk az eredeti fejlesztő"? és a végén kiderülne, hogy az eredeti fejlesztők már sehol sincsenek.
Meg tudod azt tenni, hogy mindezt félreteszed, és szimplán csak belegondolsz abba, hogy hogy is állsz te az útkereséssel? Hogy benne állsz-e az életedben? Hogy mi volt az utolsó három éved három jelentős változása?
Nem jársz annyira messze attól, ami engem érdekel.
Végülis úgy 4-5 éve dolgozok ennek-annak ezt-azt. Jól alkalmazkodom a változó körülményekhez, meg a jelenlegi világrendben is eddig úgy fest, jól lavírozok. Viszont egyáltalán nem érzem, hogy én azt csinálnám, ami nekem rendeltetett. (jó, persze, ez rendeltetett, mivel ezt csinálom) De hogy akkor most nekem szembe kéne-e mennem a működő dolgaimmal, hogy megtaláljam, amiről úgy gondolom, hogy még meg(ki) kéne találnom, vagy pedig ne paráztassam magamat, és örüljek, hogy az a legnagyobb bajom, hogy paráztassam-e magamat ezzel, vagy sem... Szóval hogy vajon hátráltatom-e magamat (útkeresésileg) azzal, hogy jól alkalmazkodom (és találok helyet magamnak a rendszerben(sic!)), és ha fel is borulnak kicsit a dolgok körülöttem, hamar nyugvópontra ér minden.
Valami ilyesmi kotorászik a halántéklebenyem mögött.
Hát, akinek nincs jó alkalmazkodóképessége és működő túlélési stratégiája, az meghal. Tehát az ő útja a halálon át vezet. Az még mindig lehet jó, meg rossz.
De gondolom, nem ilyesmire voltál kíváncsi.
Szerintem gány helyen gány munkát végezni pénzért, azért, mert lusta vagy kitalálni és megvalósítani valami jobbat, az gáz. Egy ideig oké, aztán gáz - épp ebben vagyok most, az én időm 13 év volt, viszont csak a munka volt gány, a hely nem. Te hány évnél tartasz?
Gondolom nem is ilyesmire voltál kíváncsi, de én meg kíváncsi vagyok, mit mondasz erre.
Aromo, tényleg ennyire nehéz feldolgozni, hogy nem bírtad elviselni Sportit? Tudod, ez tök független attól, hogy ő mennyire nagy bűnt követett el ellened amikor te pedig milyen jó voltál hozzá... meg kéne próbálni a kettőt külön kezelni, tök világos az indulati keveredés.
Neked ezek szerint tökéletes gyermekkorod volt? Annyira, hogy el se tudod képzelni, hogy mást meg nagyon megviselt az övé?
Mer ugye ha nem ez lenne, hanem neked se volt fenékig tejfel, de már kijöttél belőle a fényre (bocs, képzavar), akkor lenne benned annyi könyörületesség, hogy elnézd valakinek, hogy ő még ezzel a munkával nincs kész?
Meggyőződésem, hogy a Biblia nem arra való, hogy (minket igazoló) jelmondatkoat ragadjunk ki belőle. Mindennek az ellenkezőjére is lehet példát találni benne, ez eseteben: a császárnak, ami a császáré. (Más ügyben meg mondhatnám a hangsúlyos "Tiszteld atyádat és anyádat..." kezdetű parancsolatot.)
Olvasom a blogodat, mert kíváncsi vagyok, hogy mi van veled, de legtöbbször "ajjaj, bazmeg" élményem van, ezért sem írok oda, nem szimpatikus nekem az ottani szellemiség. (Kétszer írtam, egyszer, hogy a nagyparancsolat nem a Biblia olvasásra vonatkozik, egyszer meg, hogy a veríték az igen, kellemetlen.)
Azt meg azért sajnálom, hogy csak "hajrá" tanácsot tudok adni, mert ezt már tőlem is, mástól is megkaptad, de te inkább keresed a megoldást mások hibáiban, mint a saját erőfeszítésedben, és (ha már,) a Biblia azt mondja, hogy kétszer-háromszor kell szólni, aztán tovább kell állni.
Ha még reagálna más is az engem foglalkoztató alapkérdésre valamilyen módon, az hálával töltene el.
Amúgy meg nem hiszem, hogy vállalatvezető lesz belőlem. A nemességet kinyírták, nincs már nekem igazi helyem. :) Talán még király lehetnék valami távoli kis elszigetelt országban... :D
Bár, na jó, egy lehetőséget látok a vállalatvezetőségemre, hogyha sikerül létrehozni az Első-igazán-fasza-és-tényleg-jó-mindent-megoldó-és-mindenkinek-segíteni-tudó-egyetemes-boldogság-növelő Megacorp Inc.-et.
Olvastam én szent iratokat, köszi. És gyanús, hogy a világ nagyobbik része szintén.
Hé, én azt hittem, most nem rólam van szó, hanem életmódról, meg ilyesmiről - ezért fontosak a vállalatok. Ráadásul azt gondolom, hogy Ványa bácsiból minden valószínűség szerint elöbb-utóbb vállalatvezető lesz, a képességei alapján legalábbis, ahogy én ismerem őt, vagy sikeres politikus lehetne, de ugye a helyes útról volt szó, és akkor meg marad a sikeres vállalatvezető.
Persze nem ártana, Ványa bácsi, hogyha elötte elolvasnál legalább egy "szent" iratot: nekem csak a Bibliával van tapasztalatom, és földrajzilag az eléggé adja magát, alaposan meg lehet ismerni belőle a helyi kultúrát, de bizonyára jó a Korán vagy a Védák is. Már ha a helyes útról beszélünk. De ez tulajdonképpen egészen rosszul hangzik, mert hogy jövök én ahhoz, hogy másoknak olvasnivalót, különösen ilyen erőset, javasoljak...
Na most arról, hogy én - vagy más! - egy kizsákmányoló vállalatnál dolgozzak, és aztán a jövedelmem egy részével meg próbáljam helyretenni, amit a vállalat a világban tönkretesz, az jut eszembe, hogy: nem szolgálhatsz két úrnak!
De nem gondolom, hogy minden vállalat kizsákmányoló, csak azt gondolom, hogy sok, és fontos, hogy alaposan körülnézzek, mielött igénybe veszem egy vállalat szolgáltatásait - beleértve azt a szolgáltatást, hogy dolgozhatok nála.
Azt is gondolom, hogy az egyáltalán nem dolgozás jobb, mint mondjuk rémhíreket írni a tévéhiradóba, vagy vegyi fegyvert tervezni a titkosszolgálatnak, vagy lakáskasszát üzemeltetni. Lehet jót cselekedni és lehet rosszat cselekedni, és lehet nem cselekedni, és az élethelyzetek legtöbbje nem korlátozódik az első kettőre.
Nagyon örülök és megtisztelőnek érzem, hogy olvasod a blogomat, viszont arra kérlek, az én személyes dolgaimról ne itt, ott beszéljünk!
És, talán fontos: miért sajnálod, hogy csak a "Hajrá!" tanácsát tudod adni?
:)
