Azért nem eszik olyan forrón a kását. Pláne meg nem szabad bedőlni a marketing okokból szenzációhajhász "bulvár" újságírás cikkeinek. Egyes kutatók szakmai versenyből nem restek a saját munkájukat fényezve egyes dolgokat egy kicsikét túlhangsúlyozni. De erre direkte rátesznek még vagy öt lapáttal az újságírók a megfogalmazásban, hogy minél ütősebb reklámhordozó felület legyen.
Amit az általános hírportálokon "szenzációként" olvashatsz, annak a felét sem szabad elhinni. Egyrészt valószínűleg túl van fújva, másrészt egymás közt a kutatók majd lejátsszák a dolgot és idővel konszenzusra jutnak. Addig viszont a kívülálló laikusok ne nagyon lelkesedjenek az ilyen híreknek, mert kiderülhet, hogy semmi sem jó belőle. (Persze, a kívülálló laikusok arról nem fognak értesülni, hogy mi lett több év alatt a konszenzusos eredmény, mert az nem "szenzáció" hogy a hírportálokon körbeszáguldjon, max az ismeretterjesztő csatornák új készítésű sorozataiba kerül bele és ott találkozhat vele a laikus érdeklődő.)
A vártnál nagyobb és fejlettebb galaxisok miatt azonban előléphet egy partvonal mögé szorult, a tudományos körökben nem elfogadott alternatív elmélet, a módosított newtoni dinamika, vagyis a Mond. A világot a törvények módosításával, sötét anyag nélkül magyarázó elméletet 1982-ben dolgozta ki Mordehai Milgrom izraeli fizikus. Ennek lényege, hogy a galaxisok egyszerűen azért maradnak egyben, mert a gravitáció nagy távolságokon nem csökken olyan tempóban, mint amilyennel a newtoni gravitáció számol.
A James Webb űrteleszkóp több száz furcsa, szabadon lebegő bolygót észlelt, hogy mi a magyarázata ezeknek a szülőcsillag nélküli bolygóknak, az rejtély. Most egy új tanulmány alaposabb vizsgálatnak vetette alá a magányos bolygókat és a közülük is kitűnő, Jupiter-méretű párokat.
" Ha a hideg sötét anyag elmélete helyes, akkor a korai Univerzumban kellett létezni nagy fényességű törpegalaxisoknak, amelyekre a James Webb-űrteleszkóp rá is találhat. "
1. gravitációs test: nincs anti-anyag alapú gravitáció
2. elektromos töltés: van anti-anyag alapú elektromosság, és az anti- és a rendes elektromos töltésű részecskék kioltják egymást, miközben nagy energiájú fotonok keletkeznek belőlük . Az ellentétes elektromos mezők leárnyékolják egymást .
3. neutrínó részecske: van anti-anyag alapú neutrínók, de az anti- és a rendes neutrínó nem oltják ki meg egymást, hanem közös gonon atomként létezik tovább . Az ellentétes mező-szerű neutrínó-kölcsönhatások nem árnyékolják le egymást .
A furcsa az, hogy a logikailag lehetséges esetek mindegyike előfordul a holt természetben ♥
Az eszköz jóval nagyobb, a gejzír által létrehozott felhőt mért meg, mint amekkorát a Cassini űrszonda detektált, ráadásul maga a kitörés is sokkal nagyobb volt:
"tehetne egyáltalán ilyet a Proxima Centauriról ?"
Magad is ki tudnád számolni, hiszen csak szimpla trigonometria. Két adatot kellene csak hozzá a netről kikeresned: a távcső optikai felbontóképességét és a csillag feltételezett átmérőjét. A távolság meg megvan.
De ha utánakeresel a csillag méretének, akkor még a számolást is megspórolták neked: ugyanúgy megtalálod szögmásodpercben, ahogy a távcső felbontóképességét is ebben adják meg, innentől meg szimpla összehasonlítás: melyik a nagyobb?
"és, ilyen sebességél az is képbe jön, hogy mit okozhat pl, egy egészen kis meteor, vagy űrszemét, ha az útjába kerül bárminek.."
Nem kell annak meteoroidnak lennie! Gondolj bele mit okoz a szimpla nagyon-nagyon híg csillagközi gáz és por, ha évekig megy neki az űrhajó orrának. Nem lehet annyira híg, hogy ne koptassa le csutkáig...