Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Van aki társat egy életre, más szexpartnert vagy szeretőt keres ... Ez egy új kategória és az aktuális trendnek próbál eleget tenni. Van (házas)társam vagy nincs de nem is akarok, szerető túl sok nyüg, de szeretnék egy barátot vagy barátnőt, akivel mindent meg tudok beszélni és néha jó a szex is együtt. Ideális kapcsolat? Hogy gondolod?
Középkorú, átlagos alkatú, ápolt, diszkrét férfi vagyok.
Olyan hölgyet keresek akivel lehet kézen fogva sétálni a parkban, ölelkezni, közös programokat tervezni, koncert, kirándulás, és minden egyéb. Közös szimpátia esetén természetesen a szex is része lesz a kapcsolatnak. Kedves szeretnivaló, bújós hölgyet keresek elsősorban a fiatalabb korosztályból, de örülök bárkinek aki ír és hasonló elképzelései vannak. Kötöttségek nélküli laza kapcsolatot szeretnék ahol mindketten jól érezzük magunkat. Budapesti vagyok, de ésszerű távolságon belül vidékről is szívesen fogadok érdeklődést. Légy a nyuszikám. email publikus sijo2@freemail.hu
Középkorú, átlagos alkatú, ápolt, diszkrét férfi vagyok.
Olyan hölgyet keresek akivel lehet kézen fogva sétálni a parkban, ölelkezni, közös programokat tervezni, koncert, kirándulás, és minden egyéb. Közös szimpátia esetén természetesen a szex is része lesz a kapcsolatnak. Kedves szeretnivaló, bújós hölgyet keresek elsősorban a fiatalabb korosztályból, de örülök bárkinek aki ír és hasonló elképzelései vannak. Kötöttségek nélküli laza kapcsolatot szeretnék ahol mindketten jól érezzük magunkat. Budapesti vagyok, de ésszerű távolságon belül vidékről is szívesen fogadok érdeklődést. Légy a nyuszikám. email publikus sijo2@freemail.hu
Szia!! Miskolcon élek és ott is dolgozom. 49 éves vagyok Nős két gyermekem van. Diszkrét tartós kapcsolatot keresek. egy olyan szeretőt akivel gátlásokat levetve mindkettőnk örömére szerelmeskednénk. Heti 1-2 alkalom a másik privát szvérájának tiszteletben tartásával. Puszi Sany Itt elérsz gs1971@vipmail.hu
Én már megengedhetem magamnak, hogy hátradőljek, és csak simán élvezzem az életet
Ez a mondatod is elárulja mennyire más típusú emberek vagyunk, értékelés nélkül ... nem tudom melyik a jobb.
Fogalmam sincs pl. mi alapján tudnám ezt kijelenteni? Kor? Nyúgdíjas vagyok és elvégeztem a munkám, mostmár hátradölhetek és élvezhetem a maradék idömet? Vagy kerestem elég pénzt és azért? Vagy letettem már az asztalra eleget?
Én világ életemben a kihívást kerestem és bár nagyrészt sikeres vagyok abban amit csinálok és sok mindent "letettem már az asztalra" az élet több területén is, most is új kihívásokat keresek ... nem feltétlen a szakmámban. Nem tudom eljön-e majd az az idö mikor fenti kijelentést elmondhatom ... valószínü soha.
Nem érzem meghasonulásnak, ha kerülöm azokat a viselkedési formákat, amik nekem rossz érzést okoznak. Nem mások miatt, hanem csak és kizárólag magam miatt.
Amit a hazai viszonyokról írsz, oktatás, nevelés terén, tökéletesen egyet értek. Sajnos, ma, Magyarországon még mindig teljesen rendjén lévő a gyerekek testi fenyítése, még ha törvény is van erről (de ez nagyjából egy kategória az állatkínzással, a nők bántalmazásával, a szexuális zaklatással).
Azért ahhoz kell egy kis extrovertáltság, hogy tudjon ez ember naphosszat fecsegni, bármiről, bárkivel :)) Introvertált ember akkor szólal meg, ha fontos. Tudod, mint a viccbéli fiú, aki 30 évig egy szót sem szólt, a szülei beletörődtek, hogy néma, mígnem egyszer ebéd közben megszólalt, hogy ez a leves hideg. Kérdezik a szülei, hogy édes fiam, eddig miért nem beszéltél? Mert eddig nem volt hideg...
Kérdés, hogy mit nevezünk elvárásnak. Valamit, aminek úgy kell lennie, ha a fene fenét eszik akkor is, és ha mégsem, akkor az oltári nagy kudarc, vagy valami olyasmit, hogy megpróbálom ebből a legjobbat kihozni. aztán majd meglátjuk, hogy mi sikeredik? Mert ha az utóbbi, akkor persze, nekem is van olyanom.
Nem vagyok pszichomókus.
Ezt abból gondolod, hogy sok mindenről mást gondolok, mint te? Nyehehe :) Amúgy közel jársz az igazsághoz.
Csapongok? Hmmm, lehet. De tudom mit akarok. Semmit. Muszáj mindig akarni valamit?
Én már megengedhetem magamnak, hogy hátradőljek, és csak simán élvezzem az életet.
Persze, hogy lökött vagyok, sosem állítottam az ellenkezőjét :D
Bizonyítékom nincs, hacsak az a kis házistatisztika nem, amit írtam.
Én nem állítottam, hogy nélkülem nem voltak pezsgő beszélgetések, az már narcisztikus lett volna ... de sok olyan helyzetre emlékszem, amikor kiléptem egy időre és olyankor vártátok a sült galambot, hogy valaki újra odavonza a társaságot és fellendítse a vitát ... de ha bizonyítékaid vannak az ellenkezőjéről, elfogadom ... ;)
Olyan meg nincs, hogy az embernek nincsenek elvárásai ... legfeljebb az elvárásaid közelebb állnak a realitáshoz mint nálam, mert megtanított az élet, a fórum, a párod, stb.
Nem vagy te pszichológus? Sok mindenhez másképp közelítessz mint én, de néha csapongsz is, tehát nem igazán tudod mit akarsz.
Nemtom, az ember egész életében meghasonul, meghunyászkodik, alárendeli magát, átenged, visszafogja magát ... már az óvodában és iskolában ha megnézzük a régi szocialista rendszereket (MO-n még mindig ez folyik). Kész katonaság már az óvoda is. Ez annak tünik fel mint nekem, aki látott mást is.
A gyerekeimmel gyakran kijárok játszóterekre MO-n is és néha odajönnek nevelők gyerekekkel ... elképesztő milyen megalázó hangnemben beszélnek egyesek a gyerekekkel. Már majdnem közbeszóltam, de aztán jobbnak láttam nem vitába szálni velük.
Később munkahelyen hunyászkodik meg az ember ha valami hülye főnöke van és az ilyen előfordul, tehát miért tennénk ezt a privát életünkben is? Nagy ívben leszarom a hülye embereket, legtöbbször kerülöm őket és ha itt zavarnak akkor nem fogom vissza magam ...
Nem extrovertált emberekről volt szó, hanem arról hogy beszélsz csak úgy ki a világba különösebb cél nélkül... és majd csak lesz valami.
Visszakerestem a szeretőkeresőben az elmúlt három évet (nem vagyok normális, tudom), egész jó beszélgetések voltak még akkoriban, és nem igazán láttam, hogy a te megjelenésed generálta volna ezeket. 4 hónap alatt 1200 háesz, ebből a tiéd olyan 60-70. Gabika, Borzi, Melodi, Kabóca, Vince, James, jó kis (nagy)dumás társaság volt. Egy-két provokátor a mennyireszámítból, néhány kivesézett szerető kereső, kellemesen vegyes társaság.
(Kicsit ugyan nehezítette az olvasást, hogy törölt nick felelt törölt nicknek, nem biztos, hogy jó ötlet volt az öntörlés lehetővé tétele.)
Izgalmas szakasza volt az életemnek, érdekes volt visszaolvasni. Legközelebb visszamegyek 2009-2010-ig :)
Nem gondolom, hogy ez teljes kifordulás lenne. Az ember először is tudja magáról, hogy milyen, aztán vegye számba a tulajdonságait, mik az erősségei, mik a gyengéi, és próbáljon meg azokra gyúrni. Attól, hogy az erősségeimet tovább erősítem, a gyengeségeimet meg háttérbe helyezem, még én vagyok.
Szerintem nem női tulajdonság a dumálás. Pasit is ismerek extrovertáltat, nőt is introvertáltat. Borzira meg egyáltalán nem jellemző a vakvilágba dumálás. Ő általában akkor nyitja ki a száját, ha van mondanivalója. Nem véletlen, hogy egy-két HUSZ-os szaktopikon, meg a szakmai topikokon kívül nem írt soha máshova.
Franc tuggya, gyerek vagyok-e, vagy sem. Néha úgy érzem, hogy igen. Velem már előfordult, hogy belezúgtam valakibe, csak levelezés alapján. És most vagy elhiszed, vagy nem, de amikor először találkoztam vele, rohadtul nem érdekelt, hogy hogy néz ki. Szapioszexuális vagyok :D
Talán azért nem ismered a vágyaimat, mert nem állandóak. Tegnap ez volt, holnap más lesz. A körülmények is állandóan változtatják, meg én is próbálom dinamikusan kezelni, és hozzápasszítani a lehetőségeimhez. Most éppen ezt a bizonyos belső csendet vágyom. Az meg erős túlzás, hogy én ismerem a te vágyaidat.
Nekem valóban nincsenek elvárásaim. Minden helyzetből megpróbálom a lehető legjobbat kihozni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor sincs tragédia, egy tapasztalat az is, amit fel lehet használni. Nekem a kudarc is egy építőkocka, ami jó lesz valahová. Csalódni csak akkor szoktam, ha van valamiről egy előzetes elképzelésem, és kiderül, hogy a dolog nem olyan, mint amit én gondoltam róla. Mondjuk sok jót hallottam egy filmről, nagy várakozással nézem meg, de csalódást okoz. Miben csalódtam? A filmben? Nem, hanem a saját feltételezésemben. Ugyan így vagyok emberekkel, kapcsolatokkal is. A csalódásban mindig ott van az "azt hittem, hogy...", nem?
Értem, hát ez az ami nekem nem megy, mármint kifordulni a bőrömből. Még akkor sem ha az érdekeim néha megkívánnák. Gondolom az lejött, hogy elég különc vagyok, már szinte excentrikus, bár mindez az utóbbi években kicsit mintha javult ... Nagyon kevés emberrel jövök ki és emberi kapcsolatok terén nem is vagyok hajlandó kompromisszumokra. Ez odáig fajul, hogy nem megyek munkatársakkal enni ha a csoportban olyan is van akit nem birok, mert nem akarom ebéd közben is a hülyeségét hallgatni.
Te csak úgy dumálsz bele a vakvilágba, nem tudom lehet ez női tulajdonság (lásd Borzi is ;)), de nekem ez sem megy. Annak idején (hány éve is) pontos célokkal érkeztem a szeretősbe, megvoltak a konkrét elképzeléseim, kor, tulajdonságok ... persze ezek annyira idealizáltak voltak, hogy képtelenség volt a pár nő nemü keresőben mindezt megtalálni. A későbbi kompromisszum így nem is elégíthette ki az elképzeléseim.
Igen, az volt a hiba, hogy potenciális partnert kerestem, ezt jól látod, de ha csak szex objektumot kerestem volna, akkor azt leakasztottam volna valamelyik bordélyház polcáról. Pótolni akartam valamit annak tudatában, hogy egy új partner sem lesz jobb csak más, tehát a szeretővel majd megoldódik a probléma.
Nem tudom, hogy valaha is összejönnénk-e úgy ;) ha ott élnék, azt sem hogy te milyen közegben élsz, mik a vágyaid, terveid (érdekes, hogy te ismered az enyéimet :D), de a nők bugyijához is az út a szemükön keresztül vezet. Hosszú távon nem tudnék már mit kezdeni egy huszonévessel, mert annyira másak már két generáció közt az érdeklődések, de ha valaha is új kapcsolatban gondolkoznék, legyen az bármilyen jellegü, a külső akkor is fontos lenne. És valljuk be ez nincs másképp a nőknél sem. Tegyük fel egyikünk belezúgna a másikba egy levelezés tehát írottak alapján (ez csak hipotézis, nem vagyunk gyerekek, hogy ez alapján belezúgjunk valakibe ), majd a találka alkalmával nem stimmelne a csomagolás a tartalomhoz. Jártál már így? Én csak annyiban, hogy a fotó amit kaptam teljesen nem passzolt a személy képéhez ami a beszélgetés alapján kialakult bennem. Az szar ...
Az elvárásnélküliségnek megvannak az előnyei, főleg, hogy nincs csalódás és akinek a csalódások traumát okoznak, annak jó ez a beállítottság. Én mindig nagy elvárásokkal készülök mindenre, majd gyakran csalódok, de ez nem tör le egyáltalán. Jöhet a következő kihívás.
Ezt elég jól látod, mármint a visszavonulásomat. Az a helyzet, hogy imádok vitázni, már csak a vita kedvéért is. És imádom, ha be kell bizonyítani az igazamat, ha kell, akár foggal, körömmel is. De... ez egyre kevésbé fontos, egyre kevésbé létszükséglet számomra. Ha azt érzem, hogy ez már nem vita, hanem inkább veszekedés, akkor nem szórakoztat, és ilyenkor inkább hagyom a francba az egészet.
Meg hát a közeg sem mindegy. Egy nyilvános fórumon elég nehezen tudod megválogatni a vitapartnereidet, ráadásul a net anonimitása nem is kedvez a vitakultúrának. Vita és érvelés címszó alatt bárki levezetheti az aktuálisan felgyülemlett feszültségét és frusztrációját, és ez megint csak nem szórakoztat. Akkor meg minek? Egyrészt felhúzom magam, ami árt a szépségemnek, másrészt ilyenkor hajlamos vagyok rá, hogy elsodorjanak az indulatok. Egy ügyes provokátor könnyen ki tudja hozni belőlem a legrosszabbat, amitől megint én érzem magam rosszul.
Életem első munkanapján egy 120 kilós, szkizofréniában szenvedő asszonyság mondta nekem, miközben az ujjával fenyegetett, hogy "Vigyázz magadra kisfiam, nagyon vigyázz, mert te hörcsög vagy!" Szép, nem? :)) És a legszebb, hogy igaza volt. :))
Szóval amit te látsz belőlem, hogy visszavonulok, amikor a helyzet fokozódik, az nem alaptermészet, hanem nagyon hosszú gyakorlás, és önmagam megerőszakolásának az eredménye. Viszont baromi jól csinálom, ha ez jön le rólam :)
Azt hiszem, az az alapvető félreértés köztünk, hogy te a fórumon potenciális partnert keresel/kerestél (egy hullámhossz, életkor fontossága), én meg csak úgy, dumálok bele a vakvilágba, aztán vagy jön rá válasz, vagy nem. Lásd Borzi. Nem valószínű, hogy valaha is összejönnénk úgy :D, egész más közegben mozgunk, más az életünk, mások a terveink, a vágyaink, mondhatnám semmi közös nincs bennünk, oszt mégis... Elkezdtünk dumálni, és megértettük egymást. Nekem ez az elvárásnélküliség általában bejött a partnerkeresésben is, ellentétben a direkt kereséssel.
A személyes találkozás nagyon meg tudja változtatni a topiktársak viszonyulását. Az, hogy nem élsz Pesten, nem kéne, hogy visszatartson. Egy másik topikcsoportban épp most szervez az egyik olvtárs topiktalit egy külföldön élő topiktárs hazalátogatása köré csoportosítva.
Szerintem én nem értettem soha semmit félre, nem éreztelek soha ellenségesnek, aki végülis nem meri kimondani amit legszívesebben a fejemhez vágna. Nem így értettem a semlegességet. Lehet, hogy mindenröl van véleményed és azt ki is nyilvánítod, de ha ellenvéleményre találsz vagy netán erős konfliktus születik a véleménynyilvánításadból, akkor visszavonulót fújsz, ráhagyod a másikra. Ott ahol én odacsapok, te visszavonulsz. Ennyi.
Azt sem mondtam soha, hogy nem vagy szimpatikus, csak volt egy-két max három ember akit igazán bírtam, 98% akit nem és egy két ember mint te is akik szimpatikusak voltak, de nem voltunk teljesen egy hullámhosszon, mert más vérmérséklet, humorérzék, talán világnézet, stb. De mindig korrekt.
A topik kapcsán találkoztam is (a távolság ellenére) hasonló emberekkel, akik szimpatikusnak tüntek, de mégsem "egy húron pendültünk". Az akkor nálam nem müködik.
Az az igazság, hogy én itt csak néha vagyok "hosszabb" idöre, nem köt le annyira, hogy azt a kontinuitást tudjam tartani ami kapcsolatok kialakításához szükséges lenne. Ezért nem is ismerek senkit igazán. Lehet, ha végigolvastam volna mind a több ezer hsz-edet, akkor lenne egy jobb képem rólad, de így még valójában még a korodat sem tudnám még kb. sem megmondani ... öregotthon ide vagy oda ;)
Lehet ha Pesten élnék és elmennék egy-két topik talira, más lenne a helyzet.
Valamit félreértettél, én soha semmit nem akartam a fejedhez vágni. És nem a béka béke miatt. Csak nincs mit. Ha nem vagyok neked szimpatikus, hát nem vagyok, ez nekem nem probléma. Kicsit vigyorgok itt magamban, mert azt mondod, soha nem vállalok fel semmit, nem állok ki semmiért, más meg azt mondja, hogy azért vagyok neki ellenszenves, mert mindig mindenről van véleményem, és még el is mondom. Nekem meg egy egészen más elképzelésem van erről az egészről. Ha valaki tudja magáról, hogy megosztó személyiség, akkor az azzal teszi a legjobbat, ha kettőt lép hátra. Ami neked ellenszenves tulajdonság, az nekem olyan fegyvertény, amit sok valagba rúgás, meg nemszeretem szitu árán sikerült megtanulni. Nem baj, hogy falnálhugyozónak tartasz, sokkal nagyobb baj lenne abból, ha nem fognám vissza magam. Ott általában kő kövön nem marad :)
Azért írtam a "fel kell dobnia"-t idézöjelben, mert rossz értelemben, desztruktívan értem. Mindegy, ha megnézed pl. a politikai témájú topikokat csak anyázás megy, nincs is miért értelmesen hozzászólni.
De itt sem sokkal jobb a HUSZ-ban ... de hát kinek mondom, te is megfordultál már itt-ott :)
Nem konkrétan, inkább általánosságban. Ha összegyül pár értelmes ember beszélgetni egy témáról egy topikban, akkor biztos jön 2-3 hülye aki úgy gondolja "fel kell dobnia" a társalgást ;)
És hova akarsz kilyukadni? Engem nem zavar ha az emberek egymásra találnak egy-egy topikban. Ami zavar(t), amikor az én mércémmel mérve értelmes emberek beszélgetnek egy témáról és más gondolkodásuak, hogy finoman fogalmazzak, belepofáznak és elrontják azt.
