Egyes körökben a Székely himnuszt már szinte a magyar Himnusszal és a Szózattal egyenértékű nemzeti énekként kezelik (sőt, utóbbinak mintha már fölébe is helyeznénk). Aki nem ugyanígy gondolja, azt szokás hazafiatlannak és hasonlónak lehordani. Mi indokolja ennek a dalnak a fontosságát olyan esetekben, ami nem kifejezetten a székelységhez kötődik? Mitől nemzeti az, hogy kiemelünk egy népcsoportot, vagy esetleg egy régiót (Erdély)? Túlzás-e, ha elvárják, hogy ezt az éneket is vigyázzállással tiszteljék meg?
"Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott hús."
Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott hús.
Ez milyen igaz. Sokat utazom viszonylag, bár busszal. Napi két óra. És égen...még a busz el se hagyta az állomást, de már a fél busz tömi magába a szendvicsét...nem értem...ha egy fél óránál nagyobb távra megy a magyar ember tömegközlekdéssel már kapja is elő a szendvicset?
Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.
Ez is igaz, saját tapasztalat. Sőt, én is ezt teszem. Fura.
Mert amikor arról szól az ének, hogy "maroknyi székely porlik mint a szikla, népek harcának zajló tengerén" akkor mi magyarok is átéltük ezt a XX. század folyamán. Közeli élmények ám ezek, és rengetegen nagyon is érintettek.
Ad 1)
Első világháború. Hányan porladtak el?
Ad 2)
Trianon. Hanyan porladtak ki?
Ad 3)
II. vh Don kanyar és a többi csata. Hányan porladtak el?
Ad 4)
Holokauszt zsidó magyarjai. Hányan porladtak el, füstté válva?
Ad 5)
Málenkij robot. Hányan porladtak el?
Ad 6)
56. Hányan haltak meg és hányan porzódtak, poroszkáltak ki?
Szóval a dal egyrészt szép és mi magyarok ezt nagyon át tudjuk érezni. A szívünkbe mint gyógyító tőr döf. (Bypass szívműtét? :-))
A másik meg az, hogy teljesen szinkronban van a magyar szentdallal a himnusszal.
"Isten áldd meg a magyart.."
"Ne hagy elveszni Erdélyt Istenünk!"
Akik meg azon cicóznak, hogy most akkor jó ezt nekünk vígasztalódásként is elénekelnünk ünnepeinken, avagy nem, azokról megvan ám az egyéni, és meglehetősen elítélő véleményem.
Persze akinek a magyarság nem terjed tovább az Árpád-sávnál és a trianonozásnál, vagy a "tschikosch-gulasch-árvalányhaj"-nál, az lehet, hogy tényleg kevésbé tudja értékelni.
Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.
Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.
Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek, mi a fene az, amíg ki nem próbálták.
Amikor külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz dec. 24-rõl 25-re virradóra, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk dec. 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz, és az ajándékok már 24-én este ott vannak.
Amikor nem beszélsz teli szájjal.
Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegõvel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.
Amikor az eljegyzési gyûrûd az ellenkezõ oldalon viseled.
Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott hús.
Amikor egy 79 km hosszú tavat Magyar Tengernek hívsz.
Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthona.
Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.
Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtõs kalács/fõzelék/túrógombóc, és szereted is õket.
Amikor sokkal találékonyabb vagy, ami a csalást illeti, bármelyik nemzetnél.
Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.
Amikor tudod, hogy a 'rézfánfütyülõ rézangyalát' igazából egy káromkodás.
Amikor van névnapod, és senki nem érti, mire jó az.
Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.
Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.
Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.
Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiûzi belõled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.
Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj fütyülni.
Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az elsõ helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.
Amikor tudod, hogy a vörösbor - kóla kombináció finom, és furcsa, hogy a külföldiek furcsálják.
Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.
Amikor termálvíz vagy fürdõ van a városodban, vagy közel hozzá.
Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.
Amikor tudod, mi az a tepertõs pogácsa.
Amikor ha esõben állsz, megnõsz.
Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedrõl érdeklõdnek.
Amikor nem jó a normál méretû párna, mert vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie.
Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy "értse".
Amikor madártejet eszel desszertnek.
Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.
Amikor a mesék nem úgy végzõdnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.
Amikor saját erõs paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erõsségét.
Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lõrinc belepisilt.
Vajon mennyire tartoznak a székelyek, hozzánk magyarokhoz, vagy inkább mi tartozunk inkább a székelyekhez? (Az őstörténeti válasz számomra egyértelmű, hogy inkább mi hozzájuk.)
Az ilyeneket már túlzásnak érzem, emiatt is vetettem fel a kérdést, mi a szerepe a Székely himnusznak a magyar identitásban..
Fekete december 5.-ét inkább hagyjuk. Erdélyben voltam utána szilveszterezni. Már októberben leszerveztük a székely ismerőseinkkel. Inkább nem is mesélek semmit, mert az maga volt a borzalom. Ha nem lettek volna velünk az ismerőseink is, akkor még meg is lincselhettek volna minket a magyarok. Akarom mondani a székelyek.
Sokszor felvetődik bennem a kérdés. Vajon mennyire tartoznak a székelyek, hozzánk magyarokhoz, vagy inkább mi tartozunk inkább a székelyekhez? (Az őstörténeti válasz számomra egyértelmű, hogy inkább mi hozzájuk.)
Ez egy bővített kiadás. Szöveg tekintetében és még polidilis is.
De az igazság ezzel szemben az, hogy amennyiben megkapja Románia a schengeni jogosítványokat, akkor előáll újra a magyar-székely őskontakt. Nemzetegyesítés. Egy nyelvet beszélünk. Sőt mi is székelyül. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy anno a nyelvújítás korában, amikor már kezdtünk nagyon ellatinosodni és németesedni, akkor a nyelvújítók egyik fő szóforrásvidéke volt Erdély. És a székelyek nyelve. Ami persze magyar.
Nekem alapmű lett a Füves könyv, ami aztán kibővült "A minden napra egy bölcsesség"-re.
Mellesleg amit ajánlottál nagyon kiváló mű.
Márai és Wass.
Wass alkoss, s a haza fényre derül. (-t égből, most jött le a villámcsapás)
A Nyírő ügy meg semmi más, mint azok baromkodása, akik aggódnak a kultúrhegemóniájukért. Azt nem mondom, hogy ez amolyan ízlésficamos pofozkodás lenne. :-(
Az oláhok vérnyomában a Fekete tengerig igen izgalmas elbeszélő olvasmány
abszolút eléri a Wass/Nyírő minőséget Gyula diák is (a klasszikus trilógiája az I. világháború magyar hőseiről szól, bár nincs benne zsidózás és nácizás)
amellett hogy a Horthy-kor kirakatfigurája volt aktív náciellenes tevékenységet folytatott emiatt 44től a gestapo vendégszeretetét élvezte
