Kálmán Olga szerint hatalmas veszélyt jelentenek az olyan felületek ahol szabadon lehet kommentelni. Rögvest fel is olvasott néhány elrettentő bejegyzést. "ezeket csak azért idéztem mert veszélyes". Veszélyes bizony az ilyen logikával műsort vezetni, mert néhányan még elhiszik. Csak nehogy a " veszélyes" tevékenység ellen fellépjen a karhatalom. Tényleg ennyire veszélyesek vagyunk mi kommentelők? Ide a fórumra is bármit, szó szerint bármit le lehet írni, csak utólagos ellenőrzés van aminek keretében törölnek de addig is fent van sokan láthatják. Ennyi idő alatt akár jöhet egy Kálmán Olga és ki is jegyzetelheti, beolvashatja a TV-ben... Mi a megoldás hogy felszámoljuk ezt a nagy veszélyt?
Kedves látogatónk! A tisztább tartalom érdekében bevezettük a kommentek előzetes moderálását. Ez rövid késést fog okozni a komment megjelenésében, amiért megértését kérjük. Az éjjel 23 és 6.30 közötti kommentek 7-ig jelennek meg. Cserében trollmentes kommenteket ígérünk!
"ennek az a feltétele, hogy az ember elfogultságok nélkül szemlélje a dolgokat és nem támogat olyasmit, amiről meggyőződése, hogy helytelen."
Egy bányában vagy a föld alatt. Egy csille elszabadul és elkezd száguldani lefelé a sínen. A sín egy ponton ketté ágazik.
A csille akkora sebességgel száguld, hogy nyilvánvaló akit eltalál biztosan szörnyet fog halni. A csille jelenlegi útjában az 1-es vágányon 5 ember van.
Egy váltó átkapcsolásával ami tőled néhány lépésre van, átkapcsolhatod a csillét a 2-es vágányra ahol csak egyetlen ember tartózkodik.
mert mindezek a politikai küzdelmek jelenkori társadalmi, gazdasági, politikai értékvilágon alapuló normál következménye, és ha ez így van, akkor nem ez nem deviáns, hanem normális, legyen az bármilyen szörnyű. Matematikai síkon...
Nem matematikai sikon pedig azt mondom, hogy a viselkedési forma mindig egy bizonyos lellki tartalmat jelenít meg. Ezt nyugodtan veheted fix kiinduló pontnak. Ha pedig ez így van, akkor a megnyilvánult viselkedési formák rettenetes lelkivilágot takarnak. Olyat, ami nemhogy nem normális, hanem egyenesen veszélyes az egész társadalomra, amennyiben szolgalelkűvé, képmutatóvá és ezzel beteges lelkűvé formálja a tagjait. Ugyanez volt tapasztalható az átkosban is. Most már kezdett felnőni egy új generáció, amely mentes lehetne ettől és esetleg igazi szabad, öntudatos polgár válhatna belőlük. Ezt fogja több évtizeddel visszavetni ez a mentalitás és viselkedés a hatalom részéről.
És a gazdaságról még nem beszéltem, mert az még kétesélyes. A Kolmogorov-Smirnov próbát nem kell ehhez elvégezni ( főleg mert azt sem tudom mi az:O))) - de szóval nem kell elvégezni ahhoz, hogy egy ember, aki kellő tapasztalattal rendelkezik, fel ne tudja mérni valaminek a hasznát vagy kárát.
Az emberi viselkedés kiszámítható ( mondta Barabási-Albert László elmélete), ha pedig kiszámítható, ki kell számítani és ahhoz kell igazodni.
Én is az eredményt nézem. Gazdaságilag egyelőre nem tudnék jóslatokba bocsátkozni, ahhoz még várni kell legalább egy évet. A társadalmi következményeket viszont - mivel én inkább ahhoz értek - bizony nagyon kézzelfoghatóan ki lehet számítani mert nagyon hamar érzékelhető a közvetlen hatás. A hatás pedig káros az egészséges emberi pszichére. A lappangó félelelem a legrettenetesebb méreg. Bármiből fakad is. Ezt már ma is meg lehet állapítani. Nem jóslás, hanem már meglevő tényleges jelenség. Ez az, ami leginkáb aggaszt.
Megint matematikai analógiával élve mindenkinek van egy adatbázisa, ez mindazok tapasztalati kincse, amit életében leszűrhetett, kipróbált, rendszeresen alkalmazott, és ennek következtében mint érték, beágyazódott a gondolkodásába. Csakhogy ezen adatbázis tapasztalati reprezentativitását igen nehéz garantálni, mondhatni
Ez így van. De minden gondolkodó ember képes ellenőrizni és a valósággal összevetni a meglevő "adatbázisát", kétségbevonni és korrigálni, ha szükséges. Épp az a baj, hogy vannak olyan emberek ( nem kevesen) és olyan adtabázisok, amelyeket képtelen a tulajdonosa megváltoztatni és a realitásokhoz igazítani. Én nem tartom magam ilyennek, és tévedhetetlennek se. Most is próbáltam elejétől fogva pozitivan szemlélni az eseményeket, ami egyre nehezebb. Egyre nehezebb hinni abban, vagy akárcsak remélni is, hogy az ilyen módszerek elérik-e a kívánt célt, sőt nem csapnak -e át épp az ellenkezőjébe.
A saját értékeim olyanok, amelyek megfelelnek az évezredes emberi értékeknek , miért igyekeznék ezen változtatni? Az örök emberi értékek minden generációt túlének, még akkor is, ha voltak vészkorszakok, amikor ezeket megpróbálták kiiktatni. Hatalmas áldozatok árán, amelyet ártatlan emberek vérével fizettek meg. Az ember ember marad minden körülmények között a maga korlátaival és eltévelyedéseivel. Hiába hiszi, hogy változtatni tudna ezen, legfeljebb a butaságát bizonyítja. Az önteltség és a tévedhetetlenség hite a legrosszab vezetői tulajdonság. A primitívség és a rossz gondolkodási minőség jele. Így lehetett egy piktorból milliók gyilkosa és egyben az örjöngő tömeg imádatának tárgya. Vannak analógiák, amelyeket érdemes figyelni, mert a történelem ismétli önmagát, ha más konkrét formákban és más intenzitással is.
Ha olyan csapatra vársz, mint én, akkor kénytelen vagyok feltenni a kérdést: ez lenne az a csapatt? Szerintem nem. Ahhoz nincs meg a megfelelő kultúra. Ez nagyon hiányzik.
A viccről: aki nem tud magán nevetni, az bármire képes. Hülye közhely, de nagyon igaz:O)) Ha véresen komolyan veszed magad, soha nem leszel igazán boldog. Adott esetben még a szüleinkkel is lehet nevetni, ami nincs ellentétben azzal, hogy mindig is tiszteltem és szerettem őket.
Elkezdünk megoldani egy feladatot, eljutunk a megoldáshoz, de az hamis, mert az ellenőrzések során kiderül, hogy az eredmény nem felel meg a feladat szabta univerzális törvényszerűségeknek, akkor hibáztunk, tehát újra kell kezdeni a megold
Ezzel egyetértek. De ennek az a feltétele, hogy az ember elfogultságok nélkül szemlélje a dolgokat és nem támogat olyasmit, amiről meggyőződése, hogy helytelen. Legyen az akár csak egy rossz kommunikáció. ( mivel ld. fenn, az mindig egy bizonyos lelkivilágot jelez)
Erről beszélünk, oda-vissza igaz szerkezet, amelynek eltérő súlyozásából fakadóan semlegesíthetőségi esélyei csak abban az esetben növelhetők, ha az adott tényezőkön túli elemeket kapcsolunk a megoldásba.
A tényezőkön túli elemek bekapcsolása csak akkor képzelhető el, ha már bizonyos eredményeket lehet értékelni, vagy átértékelni. Erre jelenleg még nincs sem ok, sem alap.
A mostani képlet nem ígér jót, még akkor sem, ha gazdasági eredményei pozitivek lennének. Én most így látom, de ha a körülmények változnának, korrigálni fogom a nézeteimet.
Jelenleg az irracionalitás elhatalmasodását látom az összes veszélyével.
… Elvileg igazad lenne. Rég elkelt már egy gyökeres változás, sőt akár sokkoló változás is. Ezzel elvileg egyet is értenék. Amivel viszont képtelen vagyok azonosulni, az a mód, a stílus, a számomra emészthetetlen szövegek, arrogancia, kardcsörtetés, fenyegetések - ez nem az én világom és sokaknak elfogadhatatlan. Ezért mondtam, hogy remélem lesz egy bölcsebb, higgadtabb csapat. És ezt látva, nem vagyok biztos abban, hogy a változásnak errefele kéne haladnia. Lehet, hogy ez nem jó változás, és akkor nem hogy támogatni de megerősíteni sem lenne szabad …
Azonosulni én sem tudok az általad felsoroltakkal, ezzel párhuzamban tudomásul veszem, mert mindezek a politikai küzdelmek jelenkori társadalmi, gazdasági, politikai értékvilágon alapuló normál következménye, és ha ez így van, akkor nem ez nem deviáns, hanem normális, legyen az bármilyen szörnyű. Matematikai síkon fogalmazva nem minősítjük, hogy milyen egy adatsor eloszlása, hanem tudomásul vesszük, leírjuk és értelmezzük. Az meglehetős ideáltipikus eset, hogy szerintünk egy eloszlásnak milyennek kell lennie, és ha nem olyan, akkor azt mondjuk, hogy az nem normális, de attól még lehet normális, ha mi nem így gondoljuk. Lehet, hogy az eloszlásunk logaritmikusan normális, és az is lehet, hogy a standard normál eloszláshoz képest tapasztalt disztorziók nem szignifikánsak. Ha nem végzünk Kolmogorov-Smirnov próbát, akkor honnan a fenéből tudhatjuk? Sehonnan, mert az ilyesmi ránézésre nem állapítható meg, és pontosan ugyanez a helyzet a politikával is. Az eseményeknek multifaktorális okai vannak, az értékeléseket óhatalanul befolyásolhatja, hogy mi magunk, a saját elképzeléseink és várakozásaink alapján mit gondolunk az eseményekről. De én nem hagyom, amióta felvérteztem magam egynémely tudáskészlettel sosem hagytam, hogy ez megtévesszen, eredményeket értékelek, és ha olyan eredmények születnek, amelyek nem illeszkednek ahhoz, amit egyébként helyesnek tartanék, vagy amelyekre várakozással tekintek, akkor azt is elfogadom, ha bebizonyosodik előttem, hogy az, amit látok, tényleg az, aminek látszik. Remélem követhető voltam.
… Itt azért többféle szembenállásról van szó. Amiről te beszélsz, az kódolt szöveg., Értem jól. De egyet nem értek veled. Még akkor sem, ha sok igazság van abban, amit írtál. Azt is tudom. Mégis úgy érzem, hogy ezt az adottságot, szituációt normálisan is lehetne kezelni és abból sok haszon származhatna. Egy ilyen hozzáállás ( a tiéd is) pontosan az, amivel csak ellenségeket lehet szerezni, mégpedig nagyon hatalmas ellenségeket. Ha azt mondod realista vagy, akkor ezen is érdemes lenne elgondolkodni …
Én úgy gondolom, nem annyira a hozzáállásommal van probléma, ha így lenne, az én hibámból mi ketten nem tudnánk értelmes beszélgetést folytatni. A tapasztat politikai eseményeket másféleképpen értékeljük, aminek nyilván az eltérő súlyozás az oka, az eltérő súlyozásnak az eltérő módszerek, az eltérő módszereknek meg az, amire ezek alapozódnak, ez pedig mindazok összessége, amelyet tapasztalati kincsként leszűrve napi szinten alkalmazunk az életünkben. Megint matematikai analógiával élve mindenkinek van egy adatbázisa, ez mindazok tapasztalati kincse, amit életében leszűrhetett, kipróbált, rendszeresen alkalmazott, és ennek következtében mint érték, beágyazódott a gondolkodásába. Csakhogy ezen adatbázis tapasztalati reprezentativitását igen nehéz garantálni, mondhatni lehetetlen, ennek a következménye az adatbázisunk súlyozása, aminek meg lehet az a következménye, hogy a súlyozásunk tendenciózus adatbázis szerkezetet eredményez abban az irányban, amit kívánatosnak, tapasztalati értékeink alapján ideáltipikus metszetekben várhatónak tartunk. Ez nyilván igen széleskörű folyamatnak tekinthető, vagyis a többség viselkedésének normalitása alapján nem nevezhető deviánsnak. Itt viszont el kell mondanom, hogy bizony nem minden esetben szükségszerűen rossz a deviálódás, a tapasztalati adatbázis olyan súlyozása, ami saját értékeinkkel ellentétes. Ezt tudnám ajánlani neked is.
… Volt régen egy másik törésvonal is - ez úgy tűnik manapság hiányzik, legalábbis politikai erőként. Régen is voltak azok, akik érzelemből politzáltak, szimbólumokaban gondolkodtak. Ők voltak azok, akik képesek voltak szétverni a parlamentet és megdobálni tintatartóval a regnáló minelnököt, majd dalolva menni a vágóhídra. Kerepeltek és sípoltak a parlamentben. Hm. Milyen hasonlóság:O))) és voltak, akik próbáltak észérvekkel a realitások alapján kompromisszumokat kötni. Ők voltak azok, akik felépítették az új Magyarországot a kiegyezés után. Ilyen csapatra várok ...
Én is.
… És szeretnélek felvilágosítani még valamiről: vannak emberek - ezek közé tartozom én is - akik nem külsőségekben és nem is a szavak szintjén élik meg az érzelmeiket ( akár a hazaszeretetüket), akik képesek nevetni olyan dolgokon, amelyek másoknak ( neked is) véresen komolyak. Nekem pl. nem szentségtörés akármilyen dologból is viccet csinálni. Ez egy kicsit sem változtat azon, hogy vannak dolgok, amelyeket mélységesen tisztelek, és vannak elvek, amelyek vezérelnek és meghatároznak. Itt van helye az elfogadásnak és empátiának. Mert, ahogy te is mondod ( de láthatólag el nem fogadod), nem vagyunk egyformák - de ez nem érték ítélet. Az értéket máshol kell keresni ...
Lehet, hogy én hibám, de szülőkön nem gúnyolódunk, még akkor sem, ha megérdemelnék, és azért nem, mert ők a szüleink, és szeretjük őket. Az, hogy kettő meg kettő bizonyos körülmények között lehet öt, nem jelenti azt, hogy ebből viccet is lehet csinálni.
… Hát igen, valóban előfordulhat, mégpedig pontosan azért, amiért egyszer már megtörtént. Ugyanis ha az emberek ( ahogy én is) nem látják, hogy egy morálisan magasabb minőség váltotta fel az előzőeket, akkor azt fogják mondani: semmi sem változott, csak a ruha. A lényeg maradt, ami volt. Ma pedig sajnos ez van. Ezt látjuk. Ha ebben nem történik sürgősen valami változás, ugyanaz történik, ami történ tavaly áprilisban: volt egy kormányzati erő, amely úgy leamortizálta magát, hogy semmi sem menthette meg a bukástól. És kezdhetünk megint mindent előlről.
Ha ez szükséges, akkor ez fog történni. Elkezdünk megoldani egy feladatot, eljutunk a megoldáshoz, de az hamis, mert az ellenőrzések során kiderül, hogy az eredmény nem felel meg a feladat szabta univerzális törvényszerűségeknek, akkor hibáztunk, tehát újra kell kezdeni a megoldást.
… Csak egyszer látnám már, hogy valaki reálisan felméri mi is az érdekünk!:O)) Hát épp ez a baj a nem racionális gondolkodással. Éppen a valós érdekeinket nem ismerik fel, és rossz kiindulási pontból minden erőfeszítés félre csúszhat. legelőbb is az érdekünk fogalmát kéne meghatározni, lecsupaszítva minden érzelmi meg szimbolikus ragadványtól. Persze, érdekek mentén működik a világ. Ha ezt elfogadod, akkor nem mérgelődsz, köpködsz a másikra, mikor az érdekeit érvényesítgeti éppen, hanem számítasz rá, természetesnek veszed és te is megpróbálod a sajátodat érvényesíteni. Ebből aztán szüleethet kompromisszum. A dühösködésből meg sosem ...
Erről beszélünk, oda-vissza igaz szerkezet, amelynek eltérő súlyozásából fakadóan semlegesíthetőségi esélyei csak abban az esetben növelhetők, ha az adott tényezőkön túli elemeket kapcsolunk a megoldásba.
... És most a szélsőségekről: szélsőségek mindig voltak, ma is vannak. Szélsőséges volt a tanácsköztársaság, és szélsőséges volt a fasizmus, a későbbi kommunizmusnak nevezett valami, szélsőséges minden diktatura és bár formájában eltérhet, de a lényegét tekintve mindig ugyanaz: elnyomja az egyén szabad fejlődését, szolgát csinál belőle, diktál és nem kormányoz. Nem tűr kritikát és ellenvéleményt, hanem masszív ellenségképet mutat fel, amelyre hivatkozva ítélkezik eleveneken és holtakon.....Az ilyenek vége szinte mindig valamilyen tragédia, a közepe meg normális ember számára elviselhetetlen. Aki megélte, soha nem kívánja vissza, csak a rossz minőségűek, mert a diktatúrák sajátsága még a középszerek bosszúja is a gondolkodókon. Ezt sem árt végig gondolni ...
Ha van valaminek értelme, akkor az biztosan, hogy mindezeket végiggondoljuk, te is, én is, és bárki, aki a beszélgetésünket olvassa.
Hm- szóval egy matematikus vitatkozik egy bölcsésszel:O))))) Jellemző.:O))
A végén kezdem:
de jelen helyzet alapján mégsem ez az elsődleges, hanem az, hogy megváltozott szerkezetű politikai szcénát megerősítsük, mert ez, és csakis ez hozhat változást, és ez eredményezheti olyan formában és úgy a Fidesz erodálódását, hogy abba a társadalom elsöprő többsége nem fog belerokkanni.
Elvileg igazad lenne. Rég elkelt már egy gyökeres változás, sőt akár sokkoló változás is. Ezzel elvileg egyet is értenék. Amivel viszont képtelen vagyok azonosulni, az a mód, a stílus, a számomra emészthetetlen szövegek, arrogancia, kardcsörtetés, fenyegetések - ez nem az én világom és sokaknak elfogadhatatlan. Ezért mondtam, hogy remélem lesz egy bölcsebb, higgadtabb csapat. És ezt látva, nem vagyok biztos abban, hogy a változásnak errefele kéne haladnia. Lehet, hogy ez nem jó változás, és akkor nem hogy támogatni de megerősíteni sem lenne szabad.
Itt azért többféle szembenállásról van szó. Amiről te beszélsz, az kódolt szöveg., Értem jól. De egyet nem értek veled. Még akkor sem, ha sok igazság van abban, amit írtál. Azt is tudom. Mégis úgy érzem, hogy ezt az adottságot, szituációt normálisan is lehetne kezelni és abból sok haszon származhatna. Egy ilyen hozzáállás ( a tiéd is) pontosan az, amivel csak ellenségeket lehet szerezni, mégpedig nagyon hatalmas ellenségeket. Ha azt mondod realista vagy, akkor ezen is érdemes lenne elgondolkodni.
Volt régen egy másik törésvonal is - ez úgy tűnik manapság hiányzik, legalábbis politikai erőként. Régen is voltak azok, akik érzelemből politzáltak, szimbólumokaban gondolkodtak. Ők voltak azok, akik képesek voltak szétverni a parlamentet és megdobálni tintatartóval a regnáló minelnököt, majd dalolva menni a vágóhídra. Kerepeltek és sípoltak a parlamentben. Hm. Milyen hasonlóság:O))) és voltak, akik próbáltak észérvekkel a realitások alapján kompromisszumokat kötni. Ők voltak azok, akik felépítették az új Magyarországot a kiegyezés után. Ilyen csapatra várok.....
És szeretnélek felvilágosítani még valamiről: vannak emberek - ezek közé tartozom én is - akik nem külsőségekben és nem is a szavak szintjén élik meg az érzelmeiket ( akár a hazaszeretetüket), akik képesek nevetni olyan dolgokon, amelyek másoknak ( neked is) véresen komolyak. Nekem pl. nem szentségtörés akármilyen dologból is viccet csinálni. Ez egy kicsit sem változtat azon, hogy vannak dolgok, amelyeket mélységesen tisztelek, és vannak elvek, amelyek vezérelnek és meghatároznak. Itt van helye az elfogadásnak és empátiának. Mert, ahogy te is mondod ( de láthatólag el nem fogadod), nem vagyunk egyformák - de ez nem érték ítélet. Az értéket máshol kell keresni.
A reményeket gyakran felülírják a realitások, engem pedig a realitások érdekelnek. Az, hogy mindenfajta politikai, erkölcsi, morális, személyi megújulás nélkül visszaerősödhet az MSZP néppárti viszonylatba, realitás lehet,...
Hát igen, valóban előfordulhat, mégpedig pontosan azért, amiért egyszer már megtörtént. Ugyanis ha az emberek ( ahogy én is) nem látják, hogy egy morálisan magasabb minőség váltotta fel az előzőeket, akkor azt fogják mondani: semmi sem változott, csak a ruha. A lényeg maradt, ami volt. Ma pedig sajnos ez van. Ezt látjuk. Ha ebben nem történik sürgősen valami változás, ugyanaz történik, ami történ tavaly áprilisban: volt egy kormányzati erő, amely úgy leamortizálta magát, hogy semmi sem menthette meg a bukástól. És kezdhetünk megint mindent előlről.
De mégse teszem, mert valójában egyetértek ezzel is, de realista vagyok, és tudom, hogy ez a valóságban nem így működik, hanem úgy, hogy az érdek mindent felülír, az árulást éppúgy, mint adott esetben a kitartást.
Csak egyszer látnám már, hogy valaki reálisan felméri mi is az érdekünk!:O)) Hát épp ez a baj a nem racionális gondolkodással. Éppen a valós érdekeinket nem ismerik fel, és rossz kiindulási pontból minden erőfeszítés félre csúszhat. legelőbb is az érdekünk fogalmát kéne meghatározni, lecsupaszítva minden érzelmi meg szimbolikus ragadványtól. Persze, érdekek mentén működik a világ. Ha ezt elfogadod, akkor nem mérgelődsz, köpködsz a másikra, mikor az érdekeit érvényesítgeti éppen, hanem számítasz rá, természetesnek veszed és te is megpróbálod a sajátodat érvényesíteni:O)) Ebből aztán szüleethet kompromisszum. A dühösködésből meg sosem:O)
És most a szélsőségekről: szélsőségek mindig voltak, ma is vannak. Szélsőséges volt a tanácsköztársaság, és szélsőséges volt a fasizmus, a későbbi kommunizmusnak nevezett valami, szélsőséges minden diktatura és bár formájában eltérhet, de a lényegét tekintve mindig ugyanaz: elnyomja az egyén szabad fejlődését, szolgát csinál belőle, diktál és nem kormányoz. Nem tűr kritikát és ellenvéleményt, hanem masszív ellenségképet mutat fel, amelyre hivatkozva ítélkezik eleveneken és holtakon.....Az ilyenek vége szinte mindig valamilyen tragédia, a közepe meg normális ember számára elviselhetetlen. Aki megélte, soha nem kívánja vissza, csak a rossz minőségűek, mert a diktatúrák sajátsága még a középszerek bosszúja is a gondolkodókon.
… A privát életbeli értékekek összesége adja a közerkölcsöt, a közhangulatot stb, tehát nagyonis érdemes beszélni róla. Politikában is …
Ebben a formában megfogalmazva a kérdést természetesen egyetértek, azt nem tartom helyénvalónak, hogy politikai topikokban a fórumozók privát életi jelenségeit taglaljuk.
… Nagyon általánosítva ezen az alapont azt látom,hogy a racionalis és emocionális hozzáállás szembenállásáról van szó. Aki a privát életben inkább a racionális meggondolások alapján cselekszik, az a politka megítélésében is a racionális elemeket fogja kedvelni és fordítva. Nálunk talán épp azért van ekkora gyűlölet halmaz, mert ezek az elemek mindkét oldalon szélsőségessé és kizárólagossá váltak. Ebből soha nem is lesz megegyezés …
Nem bizony. Másfelől azt gondolom, hogy nem egyszerűen szélsőségessé és kizárólagossá váltak, hanem már eleve azok voltak (gondoljunk csak az 1918-as 1919-es eseményekre), mikor nagyjából egy évszázada a jelenkori szembenállás politikai értékalap-elődje először megjelent a magyar belpolitika politika színpadán.
… A két elemnek valahol középen kéne találkozni. Ezért aztán javasolnám sürgősen egy Nemzeti Szabadelvű párt megalakítását!:O)))) Ez régi vesszőparipám, nyílván a családi hagyományokból kiindulva, mivel felmenőim nagyobbik része mindig is a Deák párt híve volt hajdanán:O))Nyilván örököltem:O))
Sok sikert kívánok ehhez.
Viccet félretéve, valóban azt gondolom, hogy ez a mai hozzállás tarthatatlan és valóban nagyon erős egy komolyabb konfliktus kialakulása.
Igen, ezzel párhuzamban valószínű, hogy a társadalmi konfliktusok nem valami emberidegen jelenségek, hanem szerves formában hozzátartoznak a társadalmak normál működéséhez. Ahol nagyon nagy a baj, ott nyilván a konfliktus mélysége is nagy lesz.
Ennek alapján az, ha valaki megkérdőjelezi, zárójelezi azokat a hagyományokat, megbecsteleníti a szimbólumait, bemocskolja a nemzetét, rombolja és sárba tapossa erkölcsiségét. Ami egy dolog, mert ez megeshet más nemzetekkel is, de az, hogy ezt valaki magyarként élvezze is, mint arra itt számos példa van, ez számomra elfogadhatatlan. Ez így volt eddig is, így van most is, és így is marad. Ez, és kizárólag csak ez indokolja a jelenlétemet, a politikai hangvételemet itt, mint ahogy eddig minden fórumon, ahová írtam.
… Nagy szavak:O)) Én nem szeretem a nagy szavakat. Mi az, hogy egy nemzet erkölcsisége …
Az erkölcs általános fogalom. Az alapvető ekölcsi normák általános emberi kincsek. Nincs külön magyar erkölcs, meg nem magyar erkölcs. Emberek vannak....és minőségek …
De még mennyire, hogy minőségek vannak! Tisztázom, én nem a nemzet erkölcsiségére gondoltam, hanem az egyes emberek erkölcsiségére, a nemzeten belül. A tapasztalatom az, hogy ezek igen nagy szélsőértékeket mutatnak, és ezt szerintem te is érzed, hiszen ennek hiányában hogy juthatna eszedbe egy komoly társadalmi konfliktus valószínűsége. Mondok konkrétumot, amivel nekem bajom van. Bajom van azzal a szellemiséggel, ami alapján valaki svájci sapkának nevezi a Szent Koronát, lenyilasozza a történelmi Árpád-sávos zászlót, tetemcafatnak nevezi a Szent Jobbot, bőgatyázza a magyar kultúrát, nem lát kivetnivalót abban, ha ártatlan civileket, nőket és gyerekeket kardlapoznak az utcán, mi több, cinikusan azt mondja, hogy az ő bajuk, mit kerestek ott. Koronaúsztatásnak nevezi a magyar királyság jelképének a Szent Koronának parlamentbe szállítását, majd ezek egyik szellemi vezetője a legnagyobb nemzetközi nyilvánosság előtt becsmérli mindezt, és közömbös értetlenséget mímel, hogy erre az eseményre miért és hogyan került sor. Mindezeket normális, hazáját, nemzetét szerető ember, szerintem, nem teszi. De teszi olyan, akinek érzései minimum ambivalensek a magyar nemzettel, azzal sors és társközösséget nem vállalnak, vagy ha mégis, akkor azt feltételekhez kötik.
A véleményem az, hogy nincs semmiféle szükség feltételekhez kötött nemzetidentifikációnak, nincs relevanciája.
… Ha valaki nem becsüli a másik hagyományait és szimbólumait, vagy akár érzéseit az nem várhatja, hogy elismerjék az övéit. De vigyázat: ez oda-vissza működik!!! Ezt gondold végig! ( itt kéne működnie az empátiás képességnek...ugye? …
A tatár érzékenységének tiszteletben tartására nincs szükség, mi több, mindennél károsabb politikai jelenségnek tartom, mert elmossa a társadalmilag hasznos, elfogadható, normális, és az elfogadhatatlan, abnormális működés közötti különséget. Éppen ez a lényeg, a Szent Jobb tetemcafatnak nevezése értékszinten outlier politikai pont, tolerálhatatlan, elfogadhatatlan, kiegyezhetetlen szembenállás alapját képezi.
… Attól, hogy a Fidesz kormányra került én nem fogok mást gondolni azokról (meg politikai elődjeikről) akik ezt megelőzően kormányon voltak (sem azokról, akik ezeket a kormányokat bármely indok alapján támogatták) …
Nem is várja senki, hogy mást gondolj. Azt gondolsz, amit akarsz az izlésed szerint:O) Ha hiszel, hát hiszel. A hit nagy dolog, mindaddig, míg a valóság be nem bizonyítja, hogy a hited tárgya hamis. Ha viszont akkor nem vagy képes a hiteden változtatni, akkor javíthatatlan álmodozóvá válsz és elszakadsz a valóságtól.
Köszönöm az intelmet ...
Ezért bár én is hiszem és állítom, hogy hit nélkül semmit nem lehet elérni, bizony gyakran kell próbát tenni, hogy vajon a hitem reális-e.
… bízom reálműveltségemben. A napi szinten végzett (talán magas szintűnek is mondható) matematikai-statisztikai elemzések, amiket végzek, remélem megfelelő módon kondícióban tartanak.
A legnagyobb különbség köztünk az, hogy én a hitemet soha nem egy politikusba vetem. Soha nem tudnék egyetlen politikust sem isteníteni. Az érzelmi kötődés egy politikushoz eltérít a reális megítélésétől.
Nincs ilyen különbség közöttünk. Nem favorizálom Orbán urat, Orbán Viktor csak arcot egy politikai törekvésnek, amivel jelen belpolitikai feltételek mellett többnyire egyetértek.
… az, ha az ember a realitásoknak megfelelően korrigálja a hitét az nem árulás, hanem mindenkinek a jól felfogott érdeke …
Téged tudnálak itt idézni:
… Nagy szavak:O)) Én nem szeretem a nagy szavakat …
De mégse teszem, mert valójában egyetértek ezzel is, de realista vagyok, és tudom, hogy ez a valóságban nem így működik, hanem úgy, hogy az érdek mindent felülír, az árulást éppúgy, mint adott esetben a kitartást.
A magyar politikai szcéna 2006 és 2010 között megújult, minden ennek ellenálló erőhatás ellenére, értelmes él csak az lehet, hogy amit sikerült elérni a megújulással, az tartós maradjon. Ugyanis ha most visszaerősödnek azok, akiket...
Először is én egyáltalán nem látom a célt. Senki nem vázolt fel értelmes célt, de legfőképp nem mesélte el a hozzá vezető utat. Amit most látok, az nem tetszik …
Az, ha nem vagyunk egyformák, társadalmi értelemben előny.
… én nem gondolom, hogy az előzőek erősödnének vissza …
Adott társadalmi feltétételek teljesülése mellett ez lehetséges.
… Abban viszont nagyonis reménykedem, hogy ebben a nagy táborban akadnak majd olyanok, akik bölcsebbek lesznek.....és lesz végre egy egészségesen működő társadalom, ahol a frusztrációból eredő irigység, gyűlölet stb. szintje a normális értékre száll le …
A reményeket gyakran felülírják a realitások, engem pedig a realitások érdekelnek. Az, hogy mindenfajta politikai, erkölcsi, morális, személyi megújulás nélkül visszaerősödhet az MSZP néppárti viszonylatba, realitás lehet, és azért lehet realitás, mert a magyar társadalom, a magyar társadalom tagjainak értékrendszerei, gondolkodása súlyos bajban van, anómia övezi és értékvákuum. Ha ez olyan irányú elkeseredéssel és kilátástalansággal társul, ami a korábbi bizalmi szinteket felül tudja írni, bármi lehetséges.
… Az hogy a szemed előtt lebegő cél érdekében lemondj minden egészséges kritikáról, az kifejezetten káros. Minden diktátor ezen a fonalon vált azzá, ami lett. Ez a legnagyobb méreg. Ezt a veszélyt fel kell ismerni, meg kell érezni, még időben. Újra mondom: a kritika hasznos! Vezetőknek és vezetetteknek egyaránt …
Én értem és fontosnak tartom amit mondasz, de jelen helyzet alapján mégsem ez az elsődleges, hanem az, hogy megváltozott szerkezetű politikai szcénát megerősítsük, mert ez, és csakis ez hozhat változást, és ez eredményezheti olyan formában és úgy a Fidesz erodálódását, hogy abba a társadalom elsöprő többsége nem fog belerokkanni.
Egyébként szeretem Kálmán Olgát, jó riporternek tartom - mi ezzel a baj?
Ha netán egy írástudó, 80 IQ feletti ember akad a környezetedben, kérd meg, hogy próbáljon meg válaszolni a kérdésemre: milyen etikai normát sértett meg Kálmán Olga?
Ha nem tudsz válaszolni, akkor meg tűnj el a belfenéken.
Ez a hozászólás nem volt semmi no nem a tartalma miatt, hanem mert kb 1 percen belül válaszoltál. Jól mutatva hogy amint a Kálmán Olga nevét tartalmazó topik feljött, azonnal megnyitottad. És így is csak pár másodperc maradt a válaszra.
Akartam nyitni még egy topikot Kálmán Olgáról (pontosabban az egyenes beszéd műsorról ezúttal) de leht hogy már nem merem megnyitni ezek után :)) mert ez a kis régi is lám mit ki nem hoz belőled.
Mi a gond Geyza? Mióta lett ennyire nagy kedvenced Kálmán Olga? Nekem kicsit úgy tűnt hogy elragadt az indulat, mikor Olga negatív kontextusban kerül szóba (korábban is).
A magyar politikai szcéna 2006 és 2010 között megújult, minden ennek ellenálló erőhatás ellenére, értelmes él csak az lehet, hogy amit sikerült elérni a megújulással, az tartós maradjon. Ugyanis ha most visszaerősödnek azok, akiket...
Először is én egyáltalán nem látom a célt. Senki nem vázolt fel értelmes célt, de legfőképp nem mesélte el a hozzá vezető utat. Amit most látok, az nem tetszik. A legosszabb hagyományok felújításának tűnik és rossz hatással van a kollektív pszichére is. A legrosszabb ösztönöket hozza felszínre. Ezt tartom nagyon elhibázottnak. Nem bírom hallgatni az általános köpködést, vádakodást, siránkozást, önsajnálatot. Ez mind negatív energia, sőt energia pocsékolás. Arról nem is beszélve, hogy alantas és primitív ösztönök. Ezt én biza nem szeretném tartósítani.
Most ez van, és én nem gondolom, hogy az előzőek erősödnének vissza. Abban viszont nagyonis reménykedem, hogy ebben a nagy táborban akadnak majd olyanok, akik bölcsebbek lesznek.....és lesz végre egy egészségesen működő társadalom, ahol a frusztrációból eredő irigység, gyűlölet stb. szintje a normális értékre száll le.
Az hogy a szemed előtt lebegő cél érdekében lemondj minden egészséges kritikáról, az kifejezetten káros. Minden diktátor ezen a fonalon vált azzá, ami lett. Ez a legnagyobb méreg. Ezt a veszélyt fel kell ismerni, meg kell érezni, még időben.
Újra mondom: a kritika hasznos! Vezetőknek és vezetetteknek egyaránt.
Na azért mégsem volt haszontalan a figyelmeztetésem:O)) Ezzel már lehet vitatkozni.
A mantra az, amikor egyetlen kérdésre, egyetlen választ ismételget valaki. Az, hogy ezt sokan vagy kevesen teszik-e, tök mindegy. A lényeg a kimozdíthatatlan konokság és merevség, ami meggátolja a tisztán látást.
Jó, akkor térjünk vissza a politikára, hiszen arról beszélünk..:O))
A privát életbeli értékekek összesége adja a közerkölcsöt, a közhangulatot stb, tehát nagyonis érdemes beszélni róla. Politikában is.
Nagyon általánosítva ezen az alapont azt látom,hogy a racionalis és emocionális hozzáállás szembenállásáról van szó. Aki a privát életben inkább a racionális meggondolások alapján cselekszik, az a politka megítélésében is a racionális elemeket fogja kedvelni és fordítva. Nálunk talán épp azért van ekkora gyűlölet halmaz, mert ezek az elemek mindkét oldalon szélsőségessé és kizárólagossá váltak. Ebből soha nem is lesz megegyezés
A két elemnek valahol középen kéne találkozni. Ezért aztán javasolnám sürgősen egy Nemzeti Szabadelvű párt megalakítását!:O)))) Ez régi vesszőparipám, nyílván a családi hagyományokból kiindulva, mivel felmenőim nagyobbik része mindig is a Deák párt híve volt hajdanán:O))Nyilván örököltem:O))
Viccet félretéve, valóban azt gondolom, hogy ez a mai hozzállás tarthatatlan és valóban nagyon erős egy komolyabb konfliktus kialakulása.
Ennek alapján az, ha valaki megkérdőjelezi, zárójelezi azokat a hagyományokat, megbecsteleníti a szimbólumait, bemocskolja a nemzetét, rombolja és sárba tapossa erkölcsiségét. Ami egy dolog, mert ez megeshet más nemzetekkel is, de az, hogy ezt valaki magyarként élvezze is, mint arra itt számos példa van, ez számomra elfogadhatatlan. Ez így volt eddig is, így van most is, és így is marad. Ez, és kizárólag csak ez indokolja a jelenlétemet, a politikai hangvételemet itt, mint ahogy eddig minden fórumon, ahová írtam.
Nagy szavak:O)) Én nem szeretem a nagy szavakat. Mi az, hogy egy nemzet erkölcsisége. Az erkölcs általános fogalom. Az alapvető ekölcsi normák általános emberi kincsek. Nincs külön magyar erkölcs, meg nem magyar erkölcs. Emberek vannak....és minőségek.
Ha valaki nem becsüli a másik hagyományait és szimbólumait, vagy akár érzéseit az nem várhatja, hogy elismerjék az övéit. De vigyázat: ez oda-vissza működik!!! Ezt gondold végig! ( itt kéne működnie az empátiás képességnek...ugye?)
Attól, hogy a Fidesz kormányra került én nem fogok mást gondolni azokról (meg politikai elődjeikről) akik ezt megelőzően kormányon voltak (sem azokról, akik ezeket a kormányokat bármely indok alapján támogatták).
Nem is várja senki, hogy mást gondolj. Azt gondolsz, amit akarsz az izlésed szerint:O) Ha hiszel, hát hiszel. A hit nagy dolog, mindaddig, míg a valóság be nem bizonyítja, hogy a hited tárgya hamis. Ha viszont akkor nem vagy képes a hiteden változtatni, akkor javíthatatlan álmodozóvá válsz és elszakadsz a valóságtól.
Ezért bár én is hiszem és állítom, hogy hit nélkül semmit nem lehet elérni, bizony gyakran kell próbát tenni, hogy vajon a hitem reális-e.
A legnagyobb különbség köztünk az, hogy én a hitemet soha nem egy politikusba vetem. Soha nem tudnék egyetlen politikust sem isteníteni. Az érzelmi kötődés egy politikushoz eltérít a reális megítélésétől.
Nem érdemes úgy vizsgálni politikai kérdéseket, hogy az látjuk, ami előttünk van, az ugyanis szinte mindig félrevezet, az sokkal lényegesebb, hogyan jutottunk el egy bizonyos politikai helyzethez, mivel ez szabja meg azt, hogy az éppen aktuális jelenben milyen döntések születhetnek, amiből következően kijelölődnek azok az irányok, amelyek a lehetséges következmények jelzik.
Nem bizony:O)) Ebben a kérdésben van a vita lényege. Hogyan jutottunk ide. Ha ezt érzelmi hozzáállással kezded vizsgálni, biztosan hamis következtetésre jutsz. A "hogyan jutottunk ide" kérdés számomra az összes szereplő felelősségét felveti, míg te az érzelmi kötődésed miatt csak az egyikét hangsúlyozod.
Végül pedig az, ha az ember a realitásoknak megfelelően korrigálja a hitét az nem árulás, hanem mindenkinek a jól felfogott érdeke.
… A vitát én sem szoktam feladni, csak mint mondtam, mantrákkal nem lehet vitatkozni …
Az, hogy mi számít mantrának és mi nem, az nem egy személy döntésén múlik, azt minden esetben interszubjektív követelmények szabják meg, azaz a közvélemény többségének kell egyetértenie ezzel kapcsolatban, mégpedig közhelyszerűen, ellenkező esetben az, hogy mi számít mantrának módszertani értelemben operacionalizálhatatlan, azaz értelmetlen is.
... Ki az, milyen ember az, akit a privát életedben elfogadsz barátodnak … Kit tartasz szimpatikusnak … Ki és mi az, amit utálni valónak, lenézendőnek tartasz …
Privát életi felvetések politikai diskurzusban érdektelenek.
… Én leírom a saját értékrendemet …
Én nem kértem ilyesmit, ez engem egyáltalán nem érdekel. A kettőnk közötti beszélgetésben csak azok az értékek lényegesek, amelyek politikai világképhez kapcsolódnak. Amelyek alapján döntések születnek arról, hogy amit tapasztalunk, az jó-e, vagy nem, elfogadható-e, vagy nem, Meghatározódnak a kritikai felvetések, ahogyan azok a válaszok is, amelyeket ezekre adni lehet.
… Milyen értékeid vannak …
Én ezt a magam esetében rögtön a legelején, amikor írni kezdtem az index fórumra, világossá tettem. Mint minden nemzetnek, a magyarnak is meg vannak a hagyományai, tisztelni való szimbólumai, az erkölcsisége, léteznek moralitásai, amelyek igazodási pontokat jelölnek ki abban a vonatkozásban, hogy a mi, jelenkori társadalmunkban mi számít helyesnek és mi nem. Ennek alapján az, ha valaki megkérdőjelezi, zárójelezi azokat a hagyományokat, megbecsteleníti a szimbólumait, bemocskolja a nemzetét, rombolja és sárba tapossa erkölcsiségét. Ami egy dolog, mert ez megeshet más nemzetekkel is, de az, hogy ezt valaki magyarként élvezze is, mint arra itt számos példa van, ez számomra elfogadhatatlan. Ez így volt eddig is, így van most is, és így is marad. Ez, és kizárólag csak ez indokolja a jelenlétemet, a politikai hangvételemet itt, mint ahogy eddig minden fórumon, ahová írtam.
… Csak mert sem szemed, sem füled nincs a látásra és hallásra …
Attól, hogy a Fidesz kormányra került én nem fogok mást gondolni azokról (meg politikai elődjeikről) akik ezt megelőzően kormányon voltak (sem azokról, akik ezeket a kormányokat bármely indok alapján támogatták). Ez a Fidesz politikai hibáitól teljességgel független dolog. Ha ez mégis így lenne, és az alapján, amit a Fidesz kormányzati tevékenységében hibaként elkövet, változnának a nézeteim azt jelentené, hogy azok tudati beágyazottsága gyenge, kötelékszinteken szétszakítható, vagy akár megvásárolható, megvesztegethető, ami pedig azt jelentené, hogy nem hiszek abban, hogy amit képviselek, az helyes. Ennek azonban az ellenkezője igaz.
… Mostanság pedig ebből nagyon sokat látok - legfőképpen képmutatást és hazugságot. Töményen és leplezetlenül …
Nem érdemes úgy vizsgálni politikai kérdéseket, hogy az látjuk, ami előttünk van, az ugyanis szinte mindig félrevezet, az sokkal lényegesebb, hogyan jutottunk el egy bizonyos politikai helyzethez, mivel ez szabja meg azt, hogy az éppen aktuális jelenben milyen döntések születhetnek, amiből következően kijelölődnek azok az irányok, amelyek a lehetséges következmények jelzik.
Azok, akik 2010 áprilisában elveszették jogi értelemben is az irányítási hatalmukat, a politikai célok és eszközök világában nem változtak semmit, egyáltalán semmit! Éppen hogy a változatlanság az, amiben bíznak, ami erőt ad nekik a kialakult politikai körülmények közepette vívott taktikai harcokban. Ha ez a társaság hatalomra kerülne, pontosan ugyanazt tennék, amit korábban, és lényegében ugyanazokkal. Nincs ebben semmi új, egyszerűen csak minden megismétlődne, és folytatódna a Magyarországon zajló hideg polgárháború a végtelenségig.
Szerintem ennek azonban véget kell vetni, és nem lehet máshogy véget vetni, mint úgy, hogy az egyik fél veszít. Ez a politikai fél a választók 2006 ősze és 2010 ősze között folyamatában 5 választási helyzetben hozott egységes döntése alapján az akkor hatalmat gyakorlók, és azok támogatóinak közössége volt, éspedig az alapján, amit kormányon műveltek, legyen szó akár a gazdaságról, akár szociálpolitikáról, külpolitikáról, biztonságpolitikáról, egészségpolitikáról, oktatáspolitikáról, kultúrpolitikáról, vagy bármi egyébről. Bebizonyosodott, hogy ez a társaság képtelen irányítani ezt a nemzetet. Képtelen, és most is az. Ez az, amit a tevékenységükkel ma is bizonyítanak, és ezt bizonyítnák akkor is, ha ismét kormányra kerülnének.
… És itt meg sem említettem az utóbbi nyolc hónap politikai és gazdasági intézkedéseit, amit eddig sem és még most sem tudok megítélni, és ezt már sokszor elmondtam. Még mindig 50-50%-osra becsülöm a sikerességét. Ne vádolj tehát azzal, hogy kritizálok, kritikátlanul …
Nem a kritikával van baj, hanem azokkal a indítékokkal, amelyek az egyes kritikák mögött állnak. Ha ezek az indítékok azt a célt szolgálják, hogy egy nyilvánvalóan vesztes, már rövidtávon is támogathatatlan politikai erő újbóli hatalomra jutását célozza, az elfogadhatatlan, és értelmetlen.
A magyar politikai szcéna 2006 és 2010 között megújult, minden ennek ellenálló erőhatás ellenére, értelmes él csak az lehet, hogy amit sikerült elérni a megújulással, az tartós maradjon. Ugyanis ha most visszaerősödnek azok, akiket sikerült legyőzni, annak szükséges, belátható következménye az lesz, hogy megszületik az a felismerés, hogy a kialakult belpolitikai viszonyok rendezése demokratikus úton nem érhető el, ez pedig egyenes út egy súlyos társadalmi konfliktushoz, amelynek beláthatatlanok a következményei.
Azon kellene dolgoznia minden épeszű embernek, hogy ezt elkerüljük. Nem tetszik, amit a Fidesz csinál kormányon? Nekem se tetszik, sok minden, elhiheted. Meg akarunk szabadulni a Fidesztől? Tegyük ezt! De ahhoz nem arra van szükség, hogy a jelen helyzetben elfűrészeljük a lábaikat, aztán a hátukra kapaszkodhassanak azok, akiktől szintén meg kell szabadulni ahhoz, hogy az a jelen, amit életünket jellemezte és jellemzi, az végleg múlttá váljon.
A Fidesz egy hatalmas néppárt, legalább egy tucat pártformáció konglomerátuma. Itt van miből építkezni, de ha pártszinten megerősödnek ellenfeleik, ebből az építkezésből semmi sem lesz, mert megint minden erőre szükség lesz majd annak érdekében, hogy megállítsák és visszaszorítsák őket.
A változás kiteljesedése érdekében ezt a politikai ciklikusságot meg kell szakítani, ha nem ezt tesszük, ezért minden eddiginél súlyosabb árat kell majd megfizetni neked is, nekem is, és mindenkinek ebben az országban.
