Nekem úgy esik nyelvre/tollra/billentyűre, h irdal.. :-)
Halat szálkaveszély-mentesít, a pontyféléknél jellemzően, a haltörzs hosszanti irányában, a gerinccel párhuzamosan fekvő szálkák sűrű (3-5 mm), keresztirányukba foganatosított átvágásával.
Új vonat-/huzat-/rovatkozás: iromba tyúk (pettyegetett, kendermagos, 'ordas' :-D)
És ha már a nyelvi emlékeknél tartunk. Mert nem ám csak egy szó van erről.
Irdall, azaz valamilyen húsfélébe bele vág, váj, vés. Vájatot, vályút. Irha ha lefejtem a bőrt a keskeny késsel. Beleróssz a tájba, húsba, akkor az irt (ás).. (??? :-)))) Író.. Fel rovom neked. Rovat, azaz külön része az újságnak. Ezek persze lehetnek nyelvújításiak is. De miből táplálkozott a nyelvújítás? Hát ez az! Pont a nyelv régiségéből. Hej regő rejtem. Ő rótta Ő, az öregisten Ő rég. És regélt...... regélt...... Megrögzülök, s meg is rökönyödök rögökbe, mert ez örök, örökbe kaptuk örökösökbe. ;-)
Eljött az idő, hogy ezt a világörökséget nem magunkért, hanem a világért használni is kezdjük.
Pontosan így volt. De nem másolat, hanem hiteles kéttétépett "doksi". Milyen vicces lenne ma, ha elővennénk ezt az ősi módszert és laponkénti áláfirkálgatások helyet egy szerződést hosszában eltépnénk laponként és a szerződő felek azt elraknák és megőriznék. Előtte persze lehetne másolatot is csinálni, hogy a felek el tudják olvasni. Visszatért a pásztor a nyájjal aztán ha kevés volt az állat az összeilleszkedő rovóbothoz képest, akkor megszületett a szólás. "Sok van a rovásodon." Kell ennél erről hitelesebb nyelvemlék, ami bizonyítja a nép által hordozott hangdoksi által, hogy nagyon nagyon régi írásbeliségünk van. És milyen ötletes ez a módszer. Én zseniálisnak nevezném, alkalmazkodva az akkori technikai lehetőségekhez is.
A rovásírás még puszta írásmentes információrögzítőnek is alkalmas volt, például az állatállományok elszámolásához használták. Felrótták egy botra az állományt, hosszában kettéhasították, és a szerződő felek kaptak egyet-egyet, ez volt akkoriban a hitelesített fénymásolat..
Bocsáss meg de nem mondtam az idomulás tekintében hülyeséget. Elismerve mindannak igazságtatalmát, amit Te is mondtál.
A latin írást nem az akkori a Római Birodalomtól Európában északra élő népek nyelveihez találták ki. Azokhoz vulgáris volt. (Mondhatnám primitív és Cyrill és Methód sem lett véletlenül a szlányelvűek körében közös szent) Jobban mondva a nyelvükben lévő szavak és hangok voltak vulgárlatinosak. Azaz sokáig az íráshoz is idegenek voltak. De azután írás és nyelvek összesimultak. A német esetében majdnem úgy mint a magyarnál, kivéve bizonyos hangzók. Pl. rövid hosszú magánhangzók jelelése.
Zum wohl! Magyar latinnal leírva? Cum vól! Egészségünkre! De a hangzókban sok a hasonlóság. Aztán lehet azt mondani, hogy ezeket a jeleket ki találta ki. A német, esetleg a magyar. ö, ü............. Szerintem nem érdemes ezen vitatkozni. Mindenki másként jelöl. A hosszú Ú közös hangra az angol a latin jelekkel oo-t is alkotott. vö. wood. Nem annyira logikus és nem éppen könnyen le- és megjegyezhető, pláne nem következetes, de ez lett a HELYESÍRÁS. Éljenek a az iskolás spellingversenyek. Hasonlóképpen állunk a magyar nyelvben létező hangzóinkkal az affrikátáinkkal C, CS, TY, GY, NY........ Ezek mind hangzóösszeolvadásoknak is tekinthetők. Sorrendben T+SZ, T+S, T+J, D+J, N+J..... A lista nem teljes csak szemléletes!
"Az írás meg latin még ma is, persze lassan-lassan idomulva a nyelvhez."
Micsoda ökörség. Néhány magyar nyomdász kétségkívül egy-két igen szép betűtípust kitalált, egyet biztos, de ezzel német, francia, angol, olasz stb könyveket is nyomtatnak ma is, tehát ezekhez a nyelvekhez is idomulnia kellett.
Vagy mire gondolsz? Hogy évszázadokon keresztül nem volt a helyesírás standardizálva? A német helyesírás sem volt Dudenig. Meg semmilyen nyelvé sem. leszámtva a latint. Mert írni a középkorban azt jelentertte, hogy latinul írni.
Géza és István alatt. A X. század felétől. Na nem ám váltás volt ez, hisz a népesség kb. 1.5% tudott írni és olvasni így. Előtte meg még az is meglehet, hogy több a régin. Mindenesetre a keresztény vallás végett a habsburgokig a latin nyelv lett Magyarország hivatalos nyelve. Az írás meg latin még ma is, persze lassan-lassan idomulva a nyelvhez. Ehhez persze jópárszáz év kellett.
az hogy summér eredetűek vagyunk mert bizonyíték van arra hogy a magyarok sumér rovásírást használtak.....hát..........akkor megkérdezem hogy milyen betűket használok én épp most? úgygondolom latint. akkor én most latin vagyok? ave hungaricus! dehogy vagyok!csak használom.azért mert a magyarokhoz földrajzilag a legközelebb álló írás a sumér volt és azt használták, már aki használta ,az nem jelenti hogy a magyar sumér!
szóval ez alapjaiban nem igaz hogy a magyar írásbeliség 50000éves.
attól még mi nem vagyunk rosszabbak mert nem 50000.
attól mi még lehetünk büszkék de ilyen hamis dolgokkal tömni az emberek fejét felesleges.nemigaz hogy mi találtunk ki mindent és milyen régen!
nem elég hogy milyen sokat ilyen kicsi létünkre?
már jézus is magyar volt már az isten is magyar volt már az isten apja is magyar volt
Sterescu és Cornea óta tudjuk, hogy a dák szállásterület nem csupán a Nyeszteren nyúlt túl, hanem felölelte a korábban (tévesen) bolgár-törökként és szkítaként azonosított népek feletti uralmat is. Az ázsiai eredetű magyarság-székelység nemhogy írásbeliséggel nem rendelkezhetett, de a görbe lábait is gyakran szedhette dák urai elöl. A dák vonalírás fejlődéstipológiailag is egyértelműen a székelynek nevezett erdélyi rovásírás előzménye és forrása.
Schönberger már '76-ban felvetette, hogy a székelynek nevezett rovásírás tulajdonképpen a római megszállók által a latin írásmód erőszakos terjesztésével kiszorított dák írásbeliséggel folyamatos, azt az Ázsiából betörő magyarok székely csoportjai a dákoktól csak átvették. Lebruiche és Engelbert kutatásai ezt megerősíteni látszanak, és a régészeti bizonyítékok alapján is valószínűsíthető egy ilyen Adria-Fekete-tenger tengelyen jelentkező kulturális hatás. Ez egyébkén megmagyarázza azt is, hogy a 'székelynek' nevezett rovásírásról a magyar nyelvű emlékek miért csak a kora középkortól lelhetőek fel, ekkor érte ugyanis utol a lovas nomád, barbár magyar törzsek fejlődése az őket a Kárpát-medencében fogadó magasszintű morva-dák műveltséget.
( a képen a Nyeszteren túli proto-román "székely" rovásírásos emlék)
"A tatárlakai lelet önmagában akár kevés is lehetne a rovásírás Kárpát-medencei ősiségének bizonyításához, ha Vén András tordosi református tanító 1875-ben fel nem hívja a világ legelső régésznője, az erdélyi származású Torma Zsófia figyelmét a Maros partfalából kihullott számtalan cserépedény és csontváztöredékre. Az életét a kutatómunkának szentelő hölgy mintegy tízezer rovásjeles cserép töredéket és korongot gyűjtött, ezeket az akkori kolozsvári Nemzeti Múzeum vásárolta meg.
Torma Zsófia .... cseréptöredékeinek egyikén ugyanaz a fésűfog alakú, fordított szkíta P betű látható, mint a boszniai Viszokóban jelenleg is folyó ásatások helyszínén, továbbá Trójában, Egyiptomban és az iráni Tepe Yahyában. Ugyancsak több ásatáson találtak a korongon látható B, GY, F, Z rovásbetűket."
Önmagában vicc vitatkozni bármiről, ami nem egzakt...az egyik szaki, ezt mondja, a másik azt mondja, a harmadik meg cáfolja az előző kettő érveit... A történelem, főleg a nem dokumentált történelem, az egyik leg csepfolyósabb része a tudománynak. Irányzatok és vélt/valós elképzelések csapnak össze, bármiféle igazolható tudás nélkül. A röhej kategóriába tartozik, bármiféle "igazolása" az adott, általunk vélt, az akkori társadalmi/népvándorlási helyzetről...
