"Magyarország egy olyan kalitka,amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk,de egész Európábanpáratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat,mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre! Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú Őrangyala,mint a magyaroknak,és bizony helyes lenne,erősebben kérniök hathatós oltalmát országukra!"
A lélek fájdalma nem feltétlenül vigalommal, s erőltetett társasági dínomdánommal gyógyítható. Olykor hasznosabb a csend, az egyedüllét magunkkal "négyszemközt". Elmélkedj, meditálj, gondolj távolabbra, feljebb. Egy idő után érezni fogod saját létedet, értékelni azt, érzékelni fogod az apró szépségeket, meglátod a fényt, az élet örömteli rezdüléseit. A léleknek kell a csend. A szándékos magány gyógyít, erősít. Segít önmagad megismerésében, s ezáltal talpra állni lélekben.
Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll és elszakad a testemtől, az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.
Tisztán érezte, hogy ebben a réti világban nem ölelkeznek az emberek. Legfeljebb gondolatban, ám ebben is lehet annyi szeretet, és talán maradandóbb is, mint amelyekhez furcsa mozdulatok vannak kötve.
Amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének.
Istenem, adj nekem türelmet, Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok, És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.
