Anyam cukrász, annak idején ilyen iszonyat nagy keverő / dagasztó gépeket használtak a tészták keverésére. Ilyen 200-300kg-os, három fázisú, majdnem embermagas konyhai "robotgépet" képzelj ide. Az edény simán egy jó nagy bogrács méretű volt benne, szóval ipari cucc. Azt le lehetett tekerni nagyon lassú fordulatra, szóval ideális lenne a célra. Szerintem ilyen 30-40 éves gépet használtan gombokért be lehet szerezni, ha az embernek van egy kis szerencséje. Nyilván idén már nem fog segíteni, de ha folyamatosan terveztek ilyesmit, akkor lehet érdemes elgondolkodni egy ilyenen. Ja, olyan volt a kialakítása, hogy az edény alá simán lehet tábortüzet rakni, vagy éppen egy gázégőt.
Á, majd emlékezetből, mint az egyszeri honvéd a lövészeten.
-Bent hagyta a laktanyában a szemüvegét, maga barom! Hogy fog így a lőgyakorlaton részt venni?!
-Jelentem, majd emlékezetből lövök...
Amúgy egy ósdi laptopra feltelepítettem az angol nyelvű verziót, ha netalán nem lenne valami egyértelmű... :) Például még most sem az a MODBUS protokoll, de majd kialakul.
Hát azért néha kezdem úgy érezni, hogy kis koromban komp akartam lenni. Az utóbbi pár évben kezdett érdekelni a vezérléstechnika. Így véletlenül vettem egy 'kishibás' HMI-t, nemsokára jó lehet majd valami PLC mellé. A kishibás szó nem a működésére utal, hanem az ingyenes fejlesztői környezetre, ami tartalmazza az uploadert is. A kishibás szó alatt értendő (a körbefirkált rész az a típust jelzi):
A helyzet annyira nem egyszerű, hogy a programozó szoftver csak akkor fordítja le helyesen a sok filrefrancot, ha kínai környezetben használják, kínai időzónában, kínai nyelven. Ha az ikertestvérére írt szoftvert töltöm fel, akkor az szépen felöltődik, el is kezd futni, csak a hmi óperenciás rendszere nekiáll nyervászkodni, hogy nem megfelelő fájl, blabla. Volt védelem rendesen. :/ Szóval már csak egy plc kell, és lehet jáccani. :)
Az első nem lett tökéletes, azt tömény ecettel csináltam, meg kicsit kevertem is. Azért jó a natúr öntöttvas fazék, mert a motoros drótkefével simán elmosogattam.
Csak azért kérdeztem, mert annak idején édesanyám is kipróbálta ezt a módszert - bár neki nem lángot, hanem sütőt javasoltak. Maradjunk annyiban, hogy szerintem azt az edényt már vagy tíz éve más formában használja valaki (lsd.: beolvasztás címszó alatt). Azt nem tudom, hogy keverte rázogatta-e, s már nem is fogom megtudni. :/
Kérnék egy kis segítséget! A Retró rádióban Bochkorék turnézni indulnak, és jönnek Fehérvárra is, ahol egy helyi zenekar felléphet náluk. 3 versenyző van, az egyik, a Faded Life a fiamék zenekara. Valamikor 8 és 9 között lesz a szavazás, melyik banda lépjen fel velük. Sms-ben kell beküldeni a "Faded Life Árnyékvilág" üzenetet, ha gondoljátok.
Jogos, kihagytam a logikai láncolatot, mely szerint minden mindenhez is rögzítve van ( a hajtómű az állványhoz, az állvány a pitlikhez, vagy ezek tetszés szerinti kombinációja :D ).
Ilyet még nem csinált a cégünk, de érdekes egy feladat, az biztos. Motor-> kis lánckerék->nagyobb lánckerék-> csigás hajtómű - szerintem (~1380-as fordulatszámból leend 4-5, ha a kerékpár lánckerekeivel saccolok, és a csigahajtómű 1:100). A keveréshez nem árt egy meredekebb szögű félig nyitott csiga, esetleg ellenáramút alkalmazva (kérdés, hogy a kotla alja bírná-e a huzamosabb igénybevételt, de jó eséllyel igen). Esetleg fogaskerék áttétel, mert azzal is igencsak le lehet csökkenteni a fordulatszámot - ámbátor nem egy alsógatya árába kerülne a konstrukció... Vajk meglátása szerintem helyes, ha nincs az állványhoz rögzítve a kotla, akkor ott bajok lehetnek...
Szatmárban katlanon főzik üstben a szilvát. A keverő egy négyágú fa bunkó, aminek az ágai illeszkednek az üst aljához, a nyelének felső végét pedig kicsapágyazzák egy felső tartóhoz. A nyélen van egy oldalra kiálló merev rúd,aminek a végére csuklós kapoccsal illeszkedik egy másik rúd. Ezt tartják vízszintesen, és ezt húzzák-tolják előre-hátra - így kavarják a lekvárt.
Ezt a megoldást kéne továbbvinni, egy tárcsába excentrikusan rögzítve, a tárcsát lassan forgatva.
