Miután mindenféle rendszámmal foglalkozó topic-kal találkoztam, de olyannal nem ami az 1990 előtt kiadott rendszámokkal, azok történetével foglalkozik, vettem a bátorságot, egy ilyent nyitni.
Arra kérem az ide írókat, az általuk feltett rendszámokkal kapcsolatban a lehető legtöbb információt, képet, évjáratot tegyék fel.
Wartburgból meglepően sokat eladtak Nyugat-Európában, még a 80-as években is. Finneknél és hollandoknál különösen kedvelt volt.
A 2T motornak pedig lett volna létjogosultsága, a Ford is kísérletezett vele a 90-es évek elején, illetve hajómotorként még a 2010-es évek elején is gyártották őket. Johnson-Evinrude, Mercury, Yamaha, Polaris, Rotax. Még V6 2T-k is voltak.
A Rotax meg a Hirth most is gyárt 2T motorokat többféle felhasználásra, és még a környezetvédelmi előírásoknak is megfelelnek.
Amúgy a 2T motor NOx kibocsátása kedvező, pont ami miatt sokat vergődnek a 4T motorokon - EGR, hűtőtt EGR-hűtő, változó szelepvezérlés. Egyre bonyolultabbak a 4T motorok, a 2T jóval egyszerűbb, fajlagosan 1,5x teljesítményű.
De egy befecskendezős modern 2T motor (Rotax-Bombardier nagyon ott van ebben) kér 10-20 ezrenként légszűrőt, 20-50 ezrenként gyertyát, oszt jónapot. Elmarad a roppant szennyező motorolaj, olajszűrő, 60-120 ezrenként a sok pénzbe kerülő vezérléscsere, és még olcsóbban, kevesebb nyersanyag és energiafelhasználással gyártható is. Tehát nem üzlet.
Igen, 20-25 éve Belgiumban volt némi lelkesedés a szovjet autók körül, mert korábban, a gyártásuk idején előfordultak ilyen autók a belga utakon, és emiatt némi nosztalgia is támadt irányukban. A Volgák és egyebek forgalmazását, igény szerint Peugeot, Rover, illetve Indenor dízelmotorokkal szerelését egy Scaldia nevű szovjet-belga vegyesvállalat végezte. A vallon és flamand részek közötti különbség viszont nekem nem volt meg.
A nyugati országok közül Hollandiában, Svédországban, Norvégiábsn és Izlandon fordultak elő nagyobb számban ilyen kocsik. Néhány évig a rotterdami taxik jó része M21-es Volga volt. A 90-es évek elején Magyarországra költöző holland ismerősöm mondta is, hogy gyerekként a Volga nem volt ritka autó, lehetett látni. Nem túl kifinomult, de olcsó, az igénybevételt jól tűrő autóknak tartották őket. Mivel az alkatrész-ellátás akadozott, ill. nem volt komoly rangjuk, használtan fillérekért lehetett Volgát és egyéb szovjet autókat venni.
Izlandon jól beváltak, mert szilárd burkolatú utak nem feltétlen voltak, de ezektől nem jöttek zavarba, és az ilyen körülmények mellett elérhető, legfeljebb 50-60 körüli cammogás mellett nem nem egyhamar ment tönkre a futóművük. Jól meg is lehetett őket pakolni, ezzel nem volt gond, leginkább a csakugyan harmatgyenge fűtést kifogásolták.
ON, és köszönöm a türelmet a hosszas, nem témába vágó okfejtésekért.
Még Belgiumban éltem (1998-2005) amikor a szomszéd házban lakó néni (neki Volvo-244-se volt) fia, vett egy tipp-topp állapotú Volga M-21-t.
egy belga restaurátortól.
Gyönyörű volt.
Belgiumban 2-3 klub is foglalkozik volt keleti autók, behozatalával, kereskedésével, régiek helyre állításával, feltámasztásával, hobbi találkozók szervezéséves.
Ott a legnépszerűbb szovjet típus a LADA 2012 kombi volt.
Abból több mint 10.000 db-t importáltak.
Volt síma 2101-es Zsiguli is csak kevés.
a Volgások döntően M-24-es kocsik tulajdonosai voltak.
Leginkább Volga kombik, de a szedán Volga M-24-ből is volt kb. 50-80 db,
Akkoriban pár éves divat volt (hamar elmúlt), hogy aki tudott szerzett magának felújított Volga M21-t vagy Volga M-22-t.
Ritkán újították fel maguk, bár volt pár kicsi műhely ami ebből élt.
A második legnagyobb/legnépesebb csapat a Wartburg-Barkas társaság.
Érdekes, hogy Trabant is volt, de nem sok.
Viszont Wartburgból és Barkasból még sok futott érvényes rendszámmal.
Kisiparosok, szerelők kedvelt árú és szerszám szállító járműve volt még akkor is több évvel a gyártás befejezése után.
Akkor amikor idehaza havi 3 cikket írtak az autós újságírók, hogy Nyugat Európában vagy betiltották a kétütemű autók használatát vagy éppen most tiltják be.
A valóságban ilyen nem volt.
A különböző nagyon népes találkozásaikról mindíg részletesen tudósított a vallon média.
Nem vagyok kereskedő, csak egy lelkes volgás. M21-esem nincs, holott igény lenne rá. Mindig 24-essel jártam, olyannyira, hogy soha nem is volt más autóm.
Ukrajnában jó ideje nincs műszaki vizsga. Egy időben sokat jártam keleti szomszédunknál, és a gépkocsik állapotát elnézve a műszaki vizsga, amíg létezett, nem lehetett több puszta formalitásnál. Megszüntetése kifejezetten realista szemléletről árulkodik, mert értelme láthatóan nem volt, ha viszont kicsit is komolyan vették volna, a járművek nem csekély hányada ki is állt volna a forgalomból.
Szoktam látni eladásra kínált, Magyarországon lévő ukrajnai eredetű autókat. Az itthon lévő, fehér ukrán rendszámos járművek nagy ívben kerülendők, mert azok nincsenek az ukrajnai forgalomból kivonva. Ez egyebek mellett azért gond, mert a forgalomból kivonáshoz az eladónak és a vevőnek is személyesen meg kell jelennie a területileg illetékes ukrán hivatalban, és az autót is fel kell ott vonultatni, melynek azonosítóit a hivatal munkatársai ellenőrzik. Ők szerelik le a fehér rendszámot is, és ugyanott adják ki a piros színű ideiglenes rendszámot, ami Ukrajnán belül használható.
Háromszor mentem végig a folyamaton, és három Volgát hoztam be minden előírást kínos precizitással betartva. Se nem olcsó, se nem egyszerű mutatvány, és a forgalomból kivonatás csak az egyik lépés a sok közül. Békeidőben sem túl szórakoztató, jelenleg, az ismert okok miatt pedig a lehetetlennel határos.
2019-ben ez még így volt. Persze lehet, hogy időközben változott az eljárásrend. De ha nem, akkor bizony az van, hogy ha van itthon pl. egy Herszonból származó kocsi (akad ilyen a használtautóponthun), amit valaki meg akar venni, és itthon forgalomba szeretné helyezni, akkor bizony el kell menni Herszonba, ami bő 1300 kilométer Záhonytól, és ahol eléggé lőnek, le is van zárva, és a kocsinak is el kell oda jutnia.
Ideköltözött a közelünkbe egy kanadai foszer. Kontenerben elhozatott egy csomó cuccát, 1db szabvány konténert megrakott, azt a legnagyobbat, amiből 1 kamion egyet visz, nemtudom hány lábas. Hozott tévétől kezdve fűnyírót és egy autót. Az autó volt már legalább 20 éves. Az autót nehezen akarták neki odaadni, illetve inkább lepapirozni, mert kivenni a házánál vette ki a kocsit. Csomó vámot vagy reg.adot kellett volna fizetnie. Valahogy megegyeztek asszem hogy nem helyezi forgalomba. Végül aztán persze úgy másfél évig járt vele a kanadai rendszammal.
A képen Graeser Vilmos artista látható. Gumiasztal számával társaival (évek alatt) több különböző elnevezésű csoport tagjaként lépett fel. (MACIVA-s emlékeim közül, de nem saját kép.)
Itt az utcánkban (Zugló) egy fószer kb. 10 évig járt lejárt érvényességű Liechtenstein-i rendszámmal.
Meghalt.
A felesége meg mint törvénytisztelő állampolgár bevitte a kormányhivatalba leadni a rendszámot.
1./ Nem vették/fogadták el tőle.
2./ Jó 10 hónap múlva kapott egy papírt a rendőrségtől, hogy az ilyen-olyan ügyben (hatósági jelzéssel való visszaélés) indított szabálysértési eljárást az elkövető halála miatt megszüntették.
Nem JAWA. A JAWA-350 Typ360-nak nem ilyen volt a kipufogó cső vége. (Ezt onnan tudom, hogy ilyen motorom volt nekem is.)
Ez valamilyen Pannónia motor, a képről nem lehet megállapítani hogy melyik. A márka több típusának (azon belül különböző változataiknak) volt ilyen a kipufogó cső vége (pl. T5H, P10H, P20, P21).
CC-02-34 (Zastava 55 GTL) & UF-62-43 (Zsiguli)
