Ha az alapfeltevés ellentmondásra vezet, akkor el kell vetni.
Vagy a síkhullámot, vagy pedig a határozott sebességet.
Habár a ködkamrában mozgó elektron nyoma arra utal, hogy a sebességének határozatlansága nem túl nagy. Különben körök helyett mindenféle cifra alakzatokat látnának.
A kvantumelmélet bevezető kurzusain beszélnek olyan marhaságokat, mint a deBroglie síkhullám.
Vegyünk egy CRT elektronágyúját, és célozzuk meg velez ar ernyő egy pontját.
Ha az elektronnak határozott lendülete lenne, akkor (térben és időben) végtelen kiterjedésű síkhullám lenne.
Akkor előfordulhatna, hogy az elektron az ernyő helyett a Hold felszínét találja el. Vagy a szomszéd galaxisban detektálják. Akát azonnal. Repülési idővel nem is kellene számolni. Mellesleg az elektroncsöveket soha nem cserélték volna ki tranzisztorokra sem - emiatt. Az elektron repülési ideje nem okozna felső határfrekvenciát az erősítő számára, és nem keletkezne konvolúciós torzítás.
Sőt, időben bármikor bekövetkezhetne a határozott lendületű elektron detektálása. Akár a múltban is.
De sajnos ilyen furcsaságokat nem tapasztalunk. Ezért fel kell tételeznünk, hogy az elektron egy véges tartójú hullámcsomag.
De akkor hogyan értelmezhető egy kristályon az elektron diffrakció egyetlen részecskével?
Amikor nyaláb helyett mindig csak egy-egy elektron vesz részt a (hónapokig tartó) kísérletben?
Az elektron egy térben szétkent valószínűség, hullámfüggvény.
Látod, ilyen hülyeségekkel vannak tele a fizikakönyvek. Neem, nem a kémiakönyvek, a kémikusok ennél okosabbak, bízom benne, hogy ekkora baromságot nem mondanak.
Esetleg mondhatnak például valami ilyesmit: az elektront a matematikus beállítottságú fizikusok hullámfüggvénynek képzelik és ezeket a függvényeket gyorsítják a ciklotronban. Amikor a függvények eléggé felgyorsultak akkor a falhoz csapják a függvényeket. A számtanfüzettel együtt.
Az elektron egy térben szétkent valószínűség, hullámfüggvény. Ezt bármelyik kémia könyvben megtalálod.
Viszont minden szórási kísérlet pontszerű hatásközpontot mutat. Az ütközés egy pontban történik, nem pedig egy szétkent pacában.
Vannak nem szórási kísérletek is. Ezek nem tudják megmutatni az elektron helyét. Az ilyesmit construct kölcsönhatás nélkülinek nevezi, de nem az elnevezés a lényeg.
Az elektronnak nincs hullámfüggvénye. Hullámfüggvényünk nekünk van, mi találtuk ki azért, hogy megpróbáljuk leírni az elektron viselkedését. Tehát a hullámfüggvény biztosan láthatatlan, mert nincs olyan.
Az elektron alkotórészei pontszerűek, igen apró energiarészecskék, így nem csak egy pont.
Ez a tórusz felület amit bejár az egyik pontszerű kvantum, elmosódhat olyan értelemben amint ez a fénysebességű keringés valahogy zavart kelt a környező gravitonsugárzásban és ezt a zavart érzékeljük amikor megpróbálunk egyedi elektront megfigyelni. Vélhetően ezt a zavart próbálja leírni a hullámfüggvény a matematika nyelvén.
1911, Ha már így bejöttél az utcámba, akkor tessék, add meg a kedvedre való mérési utasítást 1 köbdeciméter 4 C fokos, tiszta víz, a H2O súlyának mérésére mérleggel.
A szigorú feltételeid között elvégezve a mérést, ha a mérleg mutat valamit akkor azzal bizonyítottad a gravitonok létezését. Mert a mérést erre a célra találtam ki.
Tudod, csak el ne felejtsd: Az a tulajdonság vagy objektum létezik, amelyhez egyértelmű és reprodukálható mérési utasítást tudunk adni.
Az a tulajdonság vagy objektum létezik, amelyhez egyértelmű és reprodukálható mérési utasítást tudunk adni.
Fasza. Akkor ezzel el is fogadtad a graviton létezését: a mérési utasítás = mérlegre tegyél egy köbdeciméter 4 fokos vizet. Nézd meg a mérleget mutat e valamit. Ha igen akkor nyomja a graviton a Föld felé a vizet.
Amatőr bölcselkedők kedvenc időtöltése kinyilvánítani, hogy melyik fogalom jelöl létező és melyik nemlétező dolgokat.
A fizikában ezt nem efféle kinyilatkoztatások alapozzák meg, hanem mérési utasítások. Az a tulajdonság vagy objektum létezik, amelyhez egyértelmű és reprodukálható mérési utasítást tudunk adni.
A közel pontszerű testek tömege létező tulajdonságot jelöl, mert mérési utasítást tudunk adni a meghatározására.
Két ilyen test térbeli távolsága létező tulajdonság, mert egyértelmű mérési utasítást tudunk adni rá. (A közöttük lévő legrövidebb útvonal alkotta egyenes hosszát.)
Három ilyen test közötti térbeli szögek létező tulajdonságok, mert egyértelmű mérési utasítást tudunk adni rájuk. (A pontok közötti legrövidebb útvonalak alkotta egyenesek között mérjük.) Meglepő, hogy az így megmért szögek összege szinte mindig 1800 -ot ad. Még meglepőbb, hogy ez azért mégse mindig van így, egyes nagyon nagy háromszögek szögösszege nagyobb, más nagyon nagy háromszögeké pedig kisebb ennél.
Ebből következik, hogy az egymástól nagyon nagy távolságra lévő testek közötti legrövidebb útvonalak egyenesei bizonyos körülmények között elgörbülhetnek. Ezt nevezik a tér göbülésének.
A fizika tudománya az ilyen mérésekkel definiált fogalmakat tekinti valóságosnak, senki nem foglalkozik egyes próféták kinyilatkoztatásaival, akkor se ha azok olyan ütős nevet választottak maguknak, mint pl., Astrojan, KozmoJani, vagy akár UniverzumMegmondóJános.
Ezzel valamelyik ezós topikban kellene csillognod. Amit itt összehablatyolsz az továbbra is baromság. Ezt a trollkodást valahol a rejtélyesben folytathatnád, nem kellene mindenáron az épelméjűek közé furakodni. Attól hogy vallásos áhítattal mantrázod a marhaságot, még nem lesz igaz.
Na ehhez én is gratulálok, kapsz egy piros pontot.
Jó, akkor egészítsük ki azzal ami már mindenkinek világos lehet rajtad kívül, tehát
az általam (régebben) használt c2 jelölés a gravitonok sebességére mindig, MINDIG egy kb 1Mc sebességet jelöl képletesen, jelképesen, ami egy becslés. A c2 jelölés csupán azt szemlélteti, hogy a gravitonok sebessége sokkal sokkal nagyobb mint c.
