"Értem szóval 100%, hogy megfelelő műszerekkel rendelkező szakember kell, hogy megnézze az órát, "
Nem, szerencsére nem 100%, sőt, ez azért kevésbé gázos terület, mint a sokat emlegetett használt autó - ha egy zsebóra szépen, normálisan, a billegőnél láthatóan lendületesen, egészségesen jár, minden normálisan funkcionál és elfogadhatóan pontos is (ezt tényleg meg lehet mérni egy mobillal az emlegetett applikációval is) - akkor kicsike a valószínűsége annak, hogy valami komolyabb probléma kerüljön elő. Azért egy sima három-mutatós óra nem egy ördögien bonyolult szerkezet, és az igénybevételek is kicsik (majdnem minden voltaképpen szükségszerűen erősen túlméretezett) - ezért is lehet találni még mindig sok, jó állapotban lévő, jól működő 100-120-150 éves órát/szerkezetet is - ellentétben a legtöbb műszaki berendezéssel.
Szóval azért ezt nem kell túlrettegni, viszont teljesen reménytelen az, hogy "adjunk pár tanácsot és titkos fogást, amit betartva biztosan nem lehet mellényúlni" - ilyen nincs, soha nem is lesz, és nem csak az óráknál, de semmilyen kicsit is összetettebb műszaki-egyéb eszköznél sem. Mint ahogy egy jó nevű és gyakorlott építész is benézhet egy rejtett szerkezeti hibákkal teli házat, tényleg vannak dolgok, amik csak akkor látszanak, ha szétszedtünk valamit - vagy még akkor sem (rejtett repedések például) - ám szerencsére ezek nem gyakoriak (viszont nem is tartoznak a teljesen valószerűtlen kategóriába, ezért is írok róluk, hiszen magam is több ilyen kiábrándító-dühítő-peches esettel találkoztam).
Igazándiból, ha egy esztétikailag szép, és kicsit megfigyelve szépen működő egyszerű hárommutatós zsebórát megveszel, akkor valójában kicsi a valószínűsége annak, hogy darázsfészekbe nyúljál. Tíz ilyen esetből kilenc pontosan az lesz, aminek látszik.
Értem szóval 100%, hogy megfelelő műszerekkel rendelkező szakember kell, hogy megnézze az órát, mert kívül bármilyen szép is az számít, hogy belül milyen a szerkezete. Természetesen nekem az lenne a lényeg, hiszen hordani szeretném, nem nézegetni, mert annak nem látom értelmét mivel nem kacat gyűjtő vagyok. Köszönöm szépen a tippeket, infókat.
Én mindenképpen szervízelném az órát és vigyáznék rá. Úgy is gondolom, hogy a kicsit minőségibb modellekre talán az előző gazdája is jobban vigyázott és jobb állapotú lehet. Viszont egy zsebórát vásárlás előtt van lehetőség kölcsönkérni és elvinni bemérni? Gondolom a becsületes eladók ezt megtették, de online vásárláskor lutri az egész aztán ha rossz legrosszabb esetben visszafizetik a pénzt? Vagy van lehetőség a nem működő, rossz szerkezetek javítására? Az lehet valaha olyan jó, mint az eredeti?
Jó hallani, hogy vannak ilyen óraszerkezet megmentő irányzatok is, nekem is érdekes lenne például ha lenne egy zsebórám és egy ugyanolyan beépítésem is szóval ha kedvem úgy tartja a karomon is hordhatnám, ha pedig nem akkor a zsebórát viselem. Az első óra vásárlása tényleg nehéz ügynek tűnik most nekem. A beépítéshez pedig gratulálok, szép óra!
Nem buta a kérdésed - csak nincs rá egyszerű válasz...
Például: "a szerkezetről hogyan állapíthatom meg, hogy milyen az állapota" - úgy, hogy értesz hozzá, rendelkezel a megfelelő műszerekkel is, adott esetben szétszeded, átnézed, beméred... Értem, hogy ez kezelhetetlen így - no de egy használt autóról hogy állapítod meg, hogy "milyen az állapota", ha amúgy a nyilvánvaló dolgok (egyáltalán, működik, megy, elindul, megáll, kormányozható) - első ránézésre rendben vannak (hiszen még ettől is lehet szó szerint menthetetlen roncs)? Úgy, hogy elviszed egy szervizbe és átnézeted - amennyire lehetséges, mert ugye rejtett, bontás (sőt, néha anyagvizsgálatok...) nélkül számos hiba feltárhatatlan.
Nyilván ezzel nem elriasztani akarlak, de egyszerűen nem lehet jelentős tapasztalat és némi szakértelem nélkül eldönteni egy szerkezetről, hogy az milyen állapotú, a járáskép ellenőrzéséhez műszer sem árt - bár manapság a mobilra ingyen letölthető "Watch Accuracy Meter" nagyon sokat tud segíteni, zsebórák esetében általában elég is a mobil mikrofonjának érzékenysége.
Az IWC Cal52 egy egészen kiváló szerkezet, ha jó állapotban van, ritkán okoz csalódást - de itt visszautalnék az előzőkre, miszerint legyen jó állapotban...
A szervizelés is örök nyűg, mert pont úgy, mint a sokat emlegetett használt autóknál a legtöbb szervizeltnek mondott óra (autó) valójában nem, vagy nem megfelelően szervizelt, pláne, hogy egy olcsóbb zsebóra (mondjuk egy 20-50 ezres Doxa, alap Omega) tényleg korrekt leszervizelése (ami 5-8 évente újra és újra esedékes) nagyjából az óra értékével van egy nagyságrendben - ahol meg 5-10 ezerért "leszervizelik" - ott nem is fognak vele valójában érdemben semmit sem csinálni, ráolajoznak kicsit legfeljebb...
A beépítés más témakör, ez ugye hordhatóvá teszi a régi zsebórát karóraként is - van, aki rajong ezekért, van, aki hallani sem akar róla. De tekintve, hogy a történelmünk rosszabb időszakaiban nagyon nagy számban vették ki - és értelemszerűen pont az általában jobb minőségű, igényesebb - szerkezeteket a nemesfém tokokból a nemesfémtartalom "újrahasznosítására", így nagyjából ez a lehetőség maradt ezeknek a sokszor kiváló, de "csupaszon maradt" szerkezeteknek a feltámasztására. Az ilyenek áránál vedd figyelembe, hogy önmagában egy ilyen acéltok "nyersen" 40-60eFt, de ezt még "meg kell munkálni", a megfelelő méretekre esztergálni, kialakítani a kezelőszerveket, fúrni-faragni, a szerkezeteket sokszor át kell alakítani kicsit a beépíthetőséghez, le kell szervizelni - jellemzően egy 120-200 ezres plusz költség, mire egy csupasz szerkezetből működő beépítés lesz.
Mondjuk pont a szóban forgó IWC biztosan jó, mert az én építettem... :)))
Akkor innentől kezdve csak az a kérdés, hogy a szerkezetről hogyan állapíthatom meg, hogy milyen az állapota? Illetve hol találok ilyen órákat ahol megbízható az eladó és mondjuk tényleg egy jó állapotú, szervízelt órát kapok nem pedig egy működésképtelen, rozsdás szerkezetet? Ebben tudnál segíteni kérlek? Nyilván butának hangozhat a kérdés, de tényleg nem vagyok annyira otthon a témában, de érdekel és szeretnék tanulni, illetve inkább egy normálisabb, ritkább szerkezetet szeretnék, nem egy "semmi különöst". Láttam vaterán nemrég egy ezüsttokos IWC zsebórát cal. 52-es szerkezettel és nekem még elfogadható árúnak tűnt szerinted az jó választás lenne? Illetve láttam olyat is, hogy antik zsebórákat építenek át karórának például itt: https://www.converticwatch.com/elÉrhetŐ-ÓrÁink/iwc-cw-40 Ezekről a felújított beépítésekről mi a véleményed? Nekem ez a modell túlárazottnak tűnik, de amúgy a téma érdekes.
Régi zsebórából már sosem lesz "tucatáru", és amelyik név/modell megőrizte a megbecsültségét - az már nem is fogja elveszíteni. Viszont ilyen korú óránál már az állapotot kell mindenekelőtt figyelni - amiből az esztétikait még egy aránylag laikus is meg tudja nagyjából ítélni, de a műszakit nem mindig könnyű. Az is nyilvánvaló, hogy amelyik szerkezet 100 év után is normálisan működőképes - az mind megbízható, tartós, a korszakra amúgy sem volt jellemző az eldobható, rövid életű kacatokban gondolkodás - leginkább azért, mert akkor még nem volt lényegesen olcsóbb rosszat gyártani, mint jót - ma már óriási a szakadék.
De például pont a Rolex sosem zsebórában volt erős, a Patek mindig kis számú és drága - és kiváló minőségű - órát gyártott, de az IWC-nek sincs egyetlen "rossznak mondható" zsebóra-szerkezete sem - feltéve, ha jó állapotban vannak. Az Omega vagy Longines legegyszerűbb órái viszont minőségileg teljesen átlagosak, a Zenith-ek negatív felhúzó-szerkezetei nem ritkán problémásak, a Cortebert-Tissot szintén inkább középkategóriás órákat készített, de voltaképpen nem rosszabb náluk egy kiváló állapotban lévő Doxa sem - csak ez utóbbi olyan gyakori (főleg minálunk, kis túlzással "hungarikum" volt a márka, hosszú időn át a legnagyobb felvevőpiacuk voltunk), hogy emiatt nem értékes. De az egyébként sokkal ritkábban előforduló Chronometer kivitelek simán odatehetők minden szempontból a jóval ritkább-drágább egyéb modellek mellé is. A Waltham esetében is óriási a szórás, mert a 7 köves alapmodellek is tartósak, megbízhatók, de "semmi különösek", miközben egy Maximus meg minőségileg is, árban is egészen más kategória.
Ergo "rangsorolni" kvázi képtelenség őket, egy Waltham Maximus közel ugyanaz a minőségi kategória, mint egy Patek Gondolo (és drága is, de közel sem annyira drága), miközben egy sima "pléhtokos" alap munkásórája meg anno hétköznapi jószág volt. Nyilván a tok is nagyon sokat jelent, pontosan ugyanaz a Doxa vagy Omega-Longines szerkezet teljesen más árkategóriát jelent a legegyszerűbb alpakka tokban - és egy mívesebb-nehezebb aranytokban.
És újra csak: mint a használt autónál is, ilyen korú óránál az állapot az elsődleges, nem is a márka.
Nekem is megérkezett, szerintem is teljesen jól használható. Lapok síkban zárnak, furatozás minősége tűrhető, mozgó pofa csak minimálisan fityeg. Ennyi pénzért szvsz bőven jó.
Most, hogy sikeresen lediplomáztam szeretném megvenni magamnak életem első komolyabb óráját.
Engem az 1890-1920 körül gyártott antik órák érdekelnek elsősorban, ezért zsebórákban gondolkodnék az akkori jelesebb gyártóktól. Fontos szempont nyilván az esztétika, állapot stb. viszont engem általánosan érdekel, hogy az akkori órák közül melyeknek volt a legnagyobb presztízse, melyik lehet az amelyik a távoli jövőben is értéket képviselhet, nem tucat óra lesz?
Nem érdekelnek a luxusórák és nem is fizetnék értük annyit szóval azokat (pl. Rolex, Patek) ki is zárnám rögtön. Szeretnék napi szinten használni is az órát szóval abban a korban a megbízhatóbb, legjobb óraszerkezetű márkákat keresem.
Néhány márka amik között találtam nekem tetsző zsebórát és talán belefér a megszabott keretembe: Ulysse Nardin, IWC Schaffhausen, Omega, Longines, Zenith, Cortébert, Tissot, Doxa, Audemars Freres, Waltham.
Valaki tudna segíteni ezeket indoklással együtt rangsorolni a a rosszabbaktól a legjobbig, hogy segítsen a döntésemben? Tényleg hozzáértő órás, műkincsértő szakember segítségét kérném, amit előre is köszönök!
"Ha valaki magát a "kakukkosóra-fílinget" keresi, akkor nem ezek a jó választások, akkor tényleg hajtson fel egy régi szovjet kakukkost pár ezerért..."
Szerintem is így van. A modern - értsd újabb gyártmányú - kakukkos órák, legyen bármilyen árért, ott a funkciót és főleg a dizájnt vásárolja meg az illető.
Funkció alatt azt értem, hogy ezek az órák végül is kakukkolnak, mert egy kakukkos óra azért (is) kakukkos óra, mert kakukkol. (Még hát mutatja a pontos időt, végül is ez egy "falióra")
A dizájn pedig... van belőle sokféle, lehet kézzel faragott szép munka, ilyen-olyan figura ...stb.
Nem biztos, hogy nem megbízhatók. Általában ezek az egyszerű típus-szerkezetek is teljesen megbízhatók - a jobb minőségűekhez képest erősen korlátozottabb élettartamukon belül.
Viszont amikor egy viszonylag munkaigényes-manufakturális tokba dugják őket - akkor az ár/érték arány óraként tényleg teljesen fejre áll, és tudomásul kell venni, hogy a tokért fizettünk, a szerkezetet csak ráadásnak kaptuk hozzá... Végül is, ez ugyanaz, mint amikor egy gyémántokkal ékesített egyedi ötvösmunkaként készült súlyos arany tokba raknak egy ETA/Miyota szerkezetet - ékszerként, és nem óraként kell értelmezni...
Ha valaki magát a "kakukkosóra-fílinget" keresi, akkor nem ezek a jó választások, akkor tényleg hajtson fel egy régi szovjet kakukkost pár ezerért...
Inkább nem is mondok semmit, kínai szerkezetes Anton 3xx ezerért, meg csupaműanyag kvarcszerkezetes kakukkosok...
Ezek a nosztalgiahullámot meglovagolni próbáló dolgok, de azért megnézném majd a tulajdonosok arcát, amikor 6-8-10 évnyi üzem után megáll az óra, és mindenhonnan el fogják küldeni vele azzal, hogy javíthatatlan ipari hulladék, nem foglalkoznak vele...
Ha valaki újonnan szeretne kakukkos órát (azért mert teszem azt, mindenképpen szeretne egy ilyet, mert tetszik neki), akkor nem lehetetlen ilyet szerezni, vásárolni. Na most, hogy ezek mennyire jók, megbízhatók vagy értékesek, azt nem tudom. Aki nálam tájékozottabb az majd leírja részletesen, ha szeretné.
A kakukkos falióra az nálam kimaradt. Dédnagyapámnak volt egy anno, arra emlékszem. Engem nem nyűgöznek le a kakukkos ketyerék. Persze ennek is megvan a bája, feelingje. Lehet jópofa és ötletes.
Orosz Majak kakukkosokhoz hozzá lehet jutni eléggé olcsón most is.
A gond ott van, hogy a jópofaságukon túl nem nagyon érdemes ezekkel foglalkozni - eléggé olyan, amilyen minőségű órák (valójában még egy originál Schwarzwaldi is nagyon a szakma és minőség minimuma) - és ha rendes munkát akar az ember végezni, hát többe kerül (időben is, pénzben is) egy ilyet normálisan gatyába rázni, mint egy 120 éves jobbféle hosszúingás Gustav Beckert... És pontos-tartós így sem lesz.
Persze van, aki vekkereket gyűjt, és nagy örömét is leli bennük - azt sem beszélném le azért a világért sem erről - mindazonáltal nagyon baráti esdeklésre sem vagyok hajlandó pecekjáratos konvencionális vekkert javítani...
Aztán mi a helyzet a kakukkos órákkal? Van valakinek kakukkos órája? Használ még valaki ilyet? (APT olvtárs honlapján láttam 1-2 ilyen órát).
Nálam nincsen, de tervben van egy ilyen beszerzése. Nagyapámnak régen volt több is, érdekes volt, mikor kánonban kakukkolt az összes. Volt olyan is neki, ami nem csak kakukkolt (tehát a madárfigura is mozgott), hanem egy ember figura, egy kovács ütötte kalapáccsal az üllőt is. Tehát a kovács figura is mozgott, órajelzéskor kalapált.
Rápillantottam én is a gyűjteményre, amihez gratulálok. Azok az Elgin és Waltham órák nagyon szépek. Az amerikai zsebórák - az orosz/szovjet zsebórák mellett - a gyengéim. De tetszett a Seiko King Quartz is, a szögletes tok formájú. Ugyanolyanom volt nekem is, én marha eladtam. Már bánom.
Az adatlapomat megnyitva eléred a honlapomat - ott a gyűjteményem. Sok zsebórám van - de főleg a különlegességekre utazom - hordani viszont már rég hordtam (napi szinten) őket, nehezen jön össze a "táncrendemmel". De változatlanul lelkesedem értük.
