Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A topic célja a tapasztalatok megosztása házilagos kivitelezésű légfegyver készítéséről. Amerikai oldalakat nézegetve döbbentem rá, hogy ott ennek milyen hagyományai vannak. Az egyszerű kis plinkerektől a nagyvad vadászatra is alkalmas légfegyverekig. Itt az indexen évek során összeszokott kis csapat foglalkozik, ír, olvas légfegyverekről. Bízom abban, hogy mi magyar légfegyveresek is képesek vagyunk arra, amire ami barátaink. Természetesen a speciális magyar jogkörnyezetet maximálisan figyelembe véve. :-)
Ugyanott, mint az előbb írottakban a másik " játék " az említett levegőnyomással felpörgetett csapágy volt! Délutános műszakban este betonon elengedve, hát mit is
Valszeg igen, igaz mindez 35-40 évvel ezelőtt történt.
Ikarus, Mátyásföld, szerszámüzem. Az ottani kézigépeink levegővel működtek, mely rendszer tudta a 15-18 légkört. 1 méteres vascső, a bennelévő furatnak megfelelő acél
csapágygolyó, természetesen rácsatlakozva az előbb említett légrendszerre cél és vissza-
számlálás 321 és csap nyit! Skacok. A 10-es csapágygolyó úgy verte át a fölső plazúrt,
hogy ihaj! Hát egyenlőre ennyi a házi pcp első, nem is olyan gyatra első példányához!
Gondolkodtam a dolgon. A problémát csak abban látom, hogy a lemezek teljes keresztmetszetét át kellene színezni (nemtom mivel) mert a csiszolásnál a felületi szinezés elkopna a legtöbb helyen. Ezt pl.: egy 10 milis rétegelt lemeznél nem tartom kivitelezhetőnek. A színező pác beszívódása nem hisze, hogy 1-2 mm-nél mélyebben megoldható. Így a rétegeket 4-5 mm-es rétegenként kellene összerakni, erre meg már rámenne a fiatalságod. ...de próba, cseresznye:-) Az viszont elképzelhető, hogy a rétegek közé más típusú falemezeket teszünk. Már a fa eltérő strukturája is nagggyon érdekes hatású eredményt adna.
STANLEY SURFORM reszelőket használom durvára, (a sarokcsiszoló nagyokat harap és nehéz irányítani) aztán fareszelők, majdan csiszólóvásznak 25, 50, 100, 20, 350, 400, 600, Vizezés, ujabb csiszolás, ujabb vizezés, csiszolás, szeszes pácolás, olajozás, viaszozás, száradás, viaszozás... A pofadék, a válltámasz no meg a kéztámasz állíthatóság amit a leginkább élvezek az egészben. Már gondolkoztam azon, hogy a saját méretemre fix tusát is csinálhatnék, de az új távcsövemet tenap felapplikáltam és máris állítani kellett a pofadékon. Nem sokat: 44-es objetív helyett az 56-os Nikko különbségét ki kellet "játszani"
"...Hogy áll a 48-as?..." Finisban van: tusa kész, csak még a vasban kéne egy fém rugóvezető. Azeredeti műanyag nagyon idegesít! Aztán összerakás, belövés:-)))
És a ragasztás után a felesleg leválasztás? Csiszoló vászon? Vagy durvázni lehet sarokcsiszolóval? Erősen gondolkozok rajta hogy csinálni kéne egy ilyet a Diana 75-re. Már csak a pofadék állíthatóság miatt is. Jut eszembe Diana. Hogy áll a 48-as?
Sajnos megfelelő marószerszámom nincs, ezért a "réteges" módszert alkalmazom. Jellemzően ez abból áll, hogy a fegyver (tok, és egyéb) szélességét kiadódó méretű rétegelt lemez rétegekből rakom össze a tusát. Ez pl.: a CZ 200-nál úgy indult, hogy megmértem a tokrész vastagságát (asszem ez 20 mm) és két 10 mm-es rétegelt lemezből összeillesztettem a két legbelső részt, amelyek "körbevették" a tokot. A kivágást egyszerű lombfűrésszel végzetem, majd pedig reszelővel igazítottam a pontos méretre a két elemet. Nem ragasztottam még össze az elemeket, hanem gömb maróval a tokrögzítő csavar helyét is " kinagyoltam" Miután ezzel készen voltam, a tusa hosszában egyenlő távolságokra 4mm-es tájolócsapokat fúrtam az elemekbe, mert korábbi próbálkozásaim során előfordult, hogy a ragasztás közben a rétegek "elcsúsztak egymáson, és ez nem adott megfelelő végeredményt. A két belső réteg ragasztást Pálma (a hosszabb kötésidejű, vízálló) ragasztóval csináltam. Ezt követően megmértem a légtartályt (28 mm) és az előzőleg összeillesztett részre rászabtam 2*4 mm-es rétegelt lemezt amiből már pl.: a tok részt már nem kellett kivágni. A folyamat innen hasonló módon folytatható, és már inkább esztétikai ötletelés, hiszen mindenkinek más az ízlése a tusa vastagságát, pofadék kialakítását, stb. illetően. Néhány kép a munka első fázisáról:
Egy kérdésem lenne. Illetve ezer, de csak sorjában. Tehát ennél a rétegelt tusa gyártásnál milyen módszerrel alakítottad ki a tusa azon részét, amibe melemélyednek a puska fém részei. Két gondolatom van: 1, eleve a belső rétegeket más méretben vágtad le. tehát mélyedéssel arányban "alacsonabb" 2, ragasztás után maróval.
Motiváció: Ez volt a legolcsóbb, ha elb...-nánk:-))
Én terveztem, rajzoltam, vittem fel a fára a méreteket. Az asztalos gépelt rajta és menet közben mindíg finomítottunk, ha valamit nem találtam jónak.
És egyszercsak elkészült.
Nem ez az első és utolsó darab az biztos.
A következő komolyabb és jóval drágább anyagból lesz. Csak az a baj, hogy építkezik a koma és már most is sikoltozott, ha a műhelye környékén látott:-))
Egy halk megjegyzés, a jövőre vonatkozólag: Nem tudom honnan jött az ötlet a tusa anyagának kiválasztására, de szerény ismereteim szerint az akác az egyetlen faanyag amelyik soha nem szárad ki teljesen, ergo a vetemedéseket sem lehet megakadályozni. ...és annyi más szép anyag létezik még ezen kívül:-)
...háát, lövünk amíg lehet! Sajnos simán megtehetik, elég hogy engedélyhez kötnek minden fegyvert, ellehetetlenítik teljesen a kereskedőket... ennyi! Az hogy tiltakozunk? Szerintem még viccesnek is találnák! ...én biztos nem kockáztatnék, legfőképp azért hogy ne követendő példaként tekintse az ellenállást a gyerkőcállomány! Szomorúan áttérnénk pl. a petanque-ra...
Ezzel csak két dolgot szerettem volna mondani... a fegyvertartás dolog nagyon törékeny valami! A másik meg, h. sokan fájdalmasnak érzik a 7,5J-os határt, és min. 16J-t akarnak (ennek én is örülnék, pénztárcám kevésbé)... én titkon még a 7,5J-nak is örülök!
Ráadásként meg távolba tekintve, nem biztos hogy jót teszek a gyerekekkel, ha megszerettetem velük a lövészetet - egy olyan dolgot, amit a társadalom nagyrészt elítél!
(ez most kicsit olyan, mint mikor két Székely ember beszélget... :-)))
sasolva a hozzászólásokat, belefutva a pusek fotóidba, nézegetem és bizony mondom néked írigylem a gyerkőceidet.
wow Nekem lett volna anno ilyen cuccosom :-))) mert ugye volt bodzapuska, dugóspuska, patronos (szalag és gyöngy) és volt valami román játékpuska , ami tapadókorongos volt.
Apám úgy gondolkozott mint te. Felügyelet mellett lőhet a gyerek, szokja a fegyver fegyelmet. Csak az volt a baj, h úgy tudtam lőni a pusekjával, mint ha páncéltörővel lőttem volna:-)))) de élmény volt! Ahogy én hálás vagyok apámnak ezért a gyerekeid is biztos örömmel fognak erre emlékezni.
Ezt csak azért írtam le, kapcsolva ahhoz amit említettél, h véleményed szerint ki akarják írtani a fegyver szeretetét. Végülis sárkányt eregetni is jó buli:-))
Az nagyon tuti lenne, mert ezek már az életemre törnek itten... "apa mikor lövünk már vele? Megigérteeeed! Pukkantsuk már benne a szódapatront...." :-))) Pici lány azért "biztos ami biztos" alapon az összes plüss állatkát elrejtette a szekrénybe! Vettem egy kacsás mágneses célt (4db kacsa + egy félkész hóember a közepén)... Nnnna ezek a gonosz vér-kacsák!.... így már lehet majd rájuk lőni! :-))))