Kötetlen beszélgetés céljából alakítom az amerikai polgárháború történetéről, haditechnikájáról, és egyéb vonatkozásairól ezt a topikot. Szeretnék ezen topik útján azonos érdeklődésű emberekre lelnem. Remélem nem vagyok egyedül és van olyan ember ebben az országban akit nem untat a fenti téma.
Akár egy kis polgárháborús hadijáték is szervezése sem lenne rossz! Az honvéd hagyományőrzőkhöz hasonló bemutatókkal. :) Nos van akit érdekel az amerikai polgárháború?
Lemeccselték a Gettysburgi csatát az American Battlefield Trust szervezésében. Közönség bevonásával hozott döntéseken át érdekes eredmények születtek. Reynolds nem védte a város külső részét, hanem alapból visszavonult, Hill nem küldte fejjel a falnak a Hethet és Pendert, stb. Első nap támadtak a konföderációnál, de nem sikerült a Cemetery Hill bevétele. Sikerült viszont második nap, megölték Reynoldsot és Hancockot, Sickles súlyos sérült, unió kiszorult Gettysburgtől délre fekvő hegyekből. Aztán harmadik nap megjött a VI. hadtest és ellentámadással visszaszerezte az egészet, amit odáig elveszített, Lee lefújta a mérkőzést egy taktikai visszavonulással. 18-26k veszteség.
Én még mindig azt mondom (teljesen hasraütésre, mert semmit sem találtam róla), hogy a konföderációs lovasság átvette az uniós lovasság sárga színű rangjelzését, ami sötétkék háttéren szép kontrasztos, messziről látható, viszont egy világosszürke zubbonyon már egyáltalán nem látszik olyan jól, ezért tettek alá (természetesen esetlegesen és nem törvényszerűen) sötétszürke alapot.
Mint lánem törvényszerű, a sötét háttér! Biztos különbség van, én a neten a szövetséges jelzővel illetett megnevezést találtam a sötét háttérnél.Itt nincs más háttér, simán felvarrva a csíkozás.
Ez a katona karján látható rendfokozat, kinek, milyen csapategységnek volt a jelzése? Így ahogy látható, sötét szürke háttérrel. Láttam hagyományőrzőknél is már. Gyalogaság, ha igen melyik, esetleg lovasság, mert sárga, stb... köszönöm.
A 15. pont is abból indul ki, hogy ha a LRT dombját elfoglalják, akkor minden másképp alakul. Mivel én kételkedem, hogy egy gettysburgi konföderációs győzelem esetén a háború kimenetele másképp alakul, számomra ez tévedésnek hat. Szerintem a Potomac hadsereg teljes elfogása/fegyverletétele is csak Washington, meg mondjuk Maryland állam elvesztéséhez vezetett volna. Hogy ebben az esetben az Egyesült Királyság és Franciaország beavatkozott volna-e, az nem tudható. Elképzelhető olyan szcenárió is, hogy a Lincoln-kabinet átteszi székhelyét New Yorkba és tovább folytatja a háborút. Washington úgyis déli város volt, nem nagy veszteség.
Persze 1863-ban elég rosszul állt a szövetségiek szénája a keleti hadszíntéren, de propaganda szintjén nyugodtan állíthatták, hogy a nyugati hadszíntéren viszont annál jobban állnak a dolgok, nincs ok pánikra.
Hood két vonalban állította fel négy dandárból álló hadosztályát. Balról jobbra Jerome B. Robertson és Evander M. Law dandárai alkották a támadó első vonalat, míg George T. Anderson és Henry L. Benning dandárai a támogató második vonalat. Ebben a felállásban Law dandára Hood hadosztályának jobbszárnyán, és az egész Észak-Virginiai hadsereg jobbszárnyának legszélén helyezkedett el. A dandár öt gyalogezredből állt, a középen álló ezred egyenesen a Big Round Top, majd onnan tovább a Little Round Top felé vehette az irányt.
-- Vehette volna, ha az a parancs, ez itt a lényeg. Csakhogy a parancs az volt, hogy az emittsburgi utat követve támadjanak a Cemetery Hill felé. Az utat Sickles tüzérsége és gyalogsága kedve szerint lőhette volna. Law jelezte a hadosztályparancsnokának, hogy ez így nem lesz jó, nem támadhat az út mentén, mert halomra fogják őket lőni oldalról (ha sikeresen elhaladnak Sickles előtt, akkor meg hátulról). Hood és McLaws egymás után járkált Longstreet nyakára, hogy ez a támadás így öngyilkosság. Betonfalba ütköztek, mivel Longstreet maga sem tudta Lee-t meggyőzni róla, hogy ezt nem kéne csinálni. Így a parancsot újra és újra kiadták, Hoodtól újra megkapta Law is, akinek elsőként kellett indulni, s ezáltal mindenki más hozzá igazodott. Law gondolt egyet és mivel a parancs nyilvánvalóan kivitelezhetetlen volt nekiindult és támadott, de egyenesen Sickles állásai irányába.
Law a dandár jobbszárnyán lévő két ezredet, a 44. és 48. alabamai gyalogezredet bal felé irányította a tovább vonuló dandár háta mögött, azzal az utasítással, hogy nyomuljanak északi irányba, és támadják meg az uniós üteget. Az addig a dandár közepén elhelyezkedő 15. alabamai gyalogezred most a jobb szélre került, és egyenesen a Big Round Top és a Little Round Top között lévő völgy irányába masírozott, balján a 47. alabamai gyalogezreddel. Az északi Strong Vincent ezredes dandárának hősies harca a Little Round Top-on közismert, végül sikerült megállítaniuk az alabamaiakat. Viszont ha a két gyalogezred, amelyeket Law balra küldött, az eredeti felállás szerint részt vett volna a támadásban a Little Round Top-on, akkor a harc kimenetele ezért a létfontosságú területért máshogy is alakulhatott volna.
-- Szerintem ez tévedés, a Little Round Topnak senki nem tulajdonított létfontosságot a csata semelyik napján a konföderációs oldalon. Utólag a déli irányultságú történetírók meggyőzték magukat, hogy ha azt elfoglalták volna és ha oda tüzérséget telepítenek, akkor minden másképp alakul, de egészen Law döntéséig, hogy pokolba az irreális parancsokkal, senki nem akarta a LRT-ot elfoglalni. Csak azért támadták meg, hogy az uniós védelmi vonalat oldalról felgöngyölíthessék a Cemetery Hill felé haladva. Aztán mivel Meade minden mozgósítható erőt odaküldött, ezért a támadás sosem jutott túl rajta, de ettől még a LRT nem nyert stratégiai fontosságot. Egy kitérő volt a valódi cél előtt. Utólag, a csata után az elemzők és pláne a szerencsétlen veteránok azt gondolták, hogy ekkora veszteségek nem keletkezhettek a semmiért, a dombnak nyilvánvalóan fontossággal kellett bírnia. Szerintem ez nem igaz; a LRT sokkal inkább egy elérhetetlen délibáb volt. A Potomac hadsereg tömegközéppontjához annyival közelebb esett, hogy nem lehetett ellene túlerőt képezni anélkül, hogy a konföderációs balszárnyat először visszavonják. A realitásból kiindulva Longstreet támadása szükségszerűen csak demonstratív jellegű kellett volna legyen (valami, amire a szövetségi hadvezetés rámozdul és védtelenül hagyja a Cemetery Hillt) - de dandárszint fölött a konföderációs oldalon a realitás nem akart utat törni az utasításokba.
Ha a LRT a korábban feltételezettekkel szemben fontos célpontnak bizonyul, akkor harmadnap Lee várhatóan készít egy tervet az elfoglalására a változatosság kedvéért. Márpedig nem változtatott a haditervén (the general plan has not changed). Ami azt jelzi, hogy a második napi vérzivatar után sem akart a LRT-ért harcolni, a LRT fontossága mítosz.
A kettő nagyban hasonlít egymásra. Alexander először családi használatra írta meg a visszaemlékezését és mivel nem állt szándékában publikálni, ezért őszinte és sarkos véleményt fogalmaz meg sok mindenről, amit a nyomtatásba kerülő könyvek csak kerülgettek, mint a forró kását. Ez volt a Fighting for the Confederacy. Utóbb Alexandert meggyőzték, hogy ez a könyv olyan jó, hogy publikálnia kéne. Alexander engedett a győzködésnek, de nem akart senkibe fölöslgesen beleszállni, ezért szépen lekerekítette a sarkos megfogalmazásokat, homályosított, maszatolt, ahol úgy érezte, hogy muszáj és erősen lerövidítette a szöveget. Ez lett a Military Memoirs, ami 1907-ben jelent meg, ha jól emlékszem. A Fighting for the Confederacy kézirata időközben elveszett, mert odaadták asszem először a Southern Historical Societynek, majd az pedig a virginiai Museum of the Confederacy-re hagyta, ahol isten tudja miért szétszedték darabjaira és témánként külön iktatták. Amíg erre Gallagher rá nem jött és ismét összerakta, olvasatlanul hevert. Sajnos a kiadás nagyon modern, így olcsón (ingyen) nagyon nehéz hozzájutni, nekem eddig nem sikerült.
Épp csak hogy belenéztem, majd most kezdem elolvasni. A vicces az a dologban, hogy én meg voltam győződve arról, hogy Potter Alexandernek csak egy visszaemlékezés kötete van, és az Fighting for the Confederacy, ami először csak 1989-ben jelent meg nyomtatásban, és nem lehet sehonnan sem letölteni, mert az amcsik jól rá tudnak ülni a jogdíjas cuccokra. Csak nemrég találtam rá a másik könyvére, ami ingyen hozzáférhető.
A Konföderáció területén nem volt művelés alatt levő rézbánya, importra szorultak belőle. Ha lett volna, akkor elsődlegesen töltényhüvelyt gyártottak volna belőle, ahogy északon tették. A díszítő elemeket csak valami gazdag ültetvényes tudta megfizetni a gyalogságba sorozott fiának kb. A legtöbb déli katonát nagy általánosságban nemhogy díszítő flinc-flanccal, de tölténytáskával, vagy egyszerű főzőkészlettel, takaróval, egyenruhával, sapkával sem tudták felszerelni az ezredeket felállító tagállamok. Ha volt rézjelvényük, akkor azért volt, mert elvették egy halott jenki táskáját szerintem. Ahogy a bakancsát, derékszíját meg mindenét. Vagy pedig olyan szerencséjük volt, hogy rászabadultak valami hadtápbázisra és kirabolták.
Július 2. délutánján a XII. hadtest két hadosztályának hat dandára a Culp’s Hill-en helyezkedett el. Az uniós hadsereg meggyengült közepe és bal-közepe elleni konföderációs támadás arra kényszerítette Meade-et, hogy ezt a két hadosztályt a Culp’s Hill elhagyására utasítsa, hogy megerősíthesse velük a fenyegetett északi pozíciókat a Cemetery Ridge-en. Azonban amikor George S. Greene dandártábornok 3. dandára - a három dandár közül utolsóként – induláshoz készülődött, Greene arról kapott értesítést az őrjáratoktól, hogy a déliek nagyszabású támadás megindítására készülnek a dombon éppen kiürítés alatt álló északi állások ellen. Greene-nek két választása volt: követi Meade parancsát és levonul a Culp’s Hill-ről, vagy állásaiban marad.
Greene nem engedelmeskedett a parancsnak, és megszállta a domb legmagasabb pontját. James Wadsworth dandártábornok 1. hadosztálya (I. hadtest) maradványainak támogatásával Greene sikeresen megtartotta a domb nagy részét, amíg a XII. hadtest egységei erősítésül vissza nem tértek. Greene eltökéltsége megakadályozta „Allegheny” Johnson hadosztályát abban, hogy elfoglalja ezt a kulcsfontosságú területet, amely lehetővé tette volna a konföderációsok számára, hogy ellenőrzésük alá vonják a Baltimore-i utat, és nagy erőkkel a Potomac hadsereg hátába kerüljenek. Ez a döntés, mely biztosította az uniós hadsereg jobbszárnyát nagy hatással volt Lee július 3-i taktikai elhatározásaira.
"a VI. hadtest július másodikán egyáltalán nem avatkozott bele a harcba, július 3-ig meg sem érkezett."
Már július 2-án délután beérkeztek, és a hadtest egyik dandárát (Wheaton) bevetették, hogy segítsenek megállítani és visszaverni Wofford előretörését, aki visszanyomta az északiakat a Búzamezőről a Little Round Top lábához.
July 2. Arrived about 2 P. M. and late in the day moved to the north slope of Little Round Top. On the advance of Brig. Gen. Wofford’s Brigade and others forcing First and Second Brigades Second Division Fifth Corps across Plum Run and up the west base of Little Round Top the Brigade with First Brigade Third Division Fifth Corps on the left countercharged forcing the Confederates down the hill and across Plum Run and marsh and 100 yards up the slope beyond and remained during the night having recaptured two Napoleon guns.
Mint lánem törvényszerű, a sötét háttér! Biztos különbség van, én a neten a szövetséges jelzővel illetett megnevezést találtam a sötét háttérnél.Itt nincs más háttér, simán felvarrva a csíkozás.
