Keresés

Ha hálát akarsz adni az Istennek, helyezd a háládat a szívedre

Ha nem megy, a gőgöd és a nagyravágyásod nem engedi

De ők nem a barátaid, hanem a rosszakaróid

Ha meg még ezen túl is hálát akarsz adni, légy irgalmas másokhoz

Amit másoknak teszel, azt az Istennek teszed

Ráadásul amilyen irgalmas vagy másokkal szemben, olyan mértékben lesznek veled szemben is irgalmasok

Ha meg nem mérlegeled, veled szemben sem méricskélnek

Az, hogy mindenféle holt szavakkal dicsőítsük az Istent, arra gondolva, hogy az helyénvaló, az utálatos a szemében, és egyáltalán nem hallgat meg minket

Miközben úgy vár ránk, mint az apa és az anya a gyermekeikre, hogy kitárják előttük a szívüket, és hogy mindent megosszanak velük, hogy ők is megoszthassanak a gyermekeikkel mindent

Egyszerű szavakkal, szívükből előkívánkozó gondolatokkal

Mint ahogy egy család egy asztalnál étkezik, egymásnak adva a legfinomabb falatokat

Örvendezve egymásnak

És majd amikor megkeresztel a Lélek, és dicsőítő szavakat mond az ajkad, a Lélektől mondva, abból mondva amit él a szív, majd akkor a szív beszél a Szívhez, átélt szavakkal

Mint mikor a szerelmes beszél a szerelméhez

Addig meg kérdezek, és beszélgetünk, és válaszolok

Egyet gondolva, és egyet beszélve

A kétszínűséget meghagyva a holtaknak

Elé menve a holtaknak, felismertetve az egy gondolat, és egy beszéd, és egy cselekedet örömét

Hiszen ő az, aki felmegy a hegyre

És abban alakul a gondolat, hogy már ne bicegjen

Elégetve az utálatosság mankóit

Aki szárazföldön él, és még nem járt tengerparton, amikor mondják neki a tengert és azt mondja, nem hiszen, vagy azt, beszélj még róla, ha hiszi, az a hite, ha nem hiszi, az sem más, mint a hite

Ha elhatározza, maga is elmegy meggyőződni róla, nem vaktában indul el, hanem az irányában

Ha mondják az Istent, és nem hiszem, az sem más, mint a hitem

Ha elfogadom a tanúságtételt Róla, akkor elmegyek az Irányában

Ugyan mindenkinek van Isten tapasztalása, igaz, az csak gyengéd érintés

Az iránya meg nem hely, hanem a tisztaságra törekvésem

Ha irgalmat gyakorlok másokkal szemben

És azzal már nemcsak elmentem a tengerpartra, hogy lássam

Hanem bele is gázoltam, hogy a vize körbe vegyen

Napjaink tele vannak olyan helyzetekkel, amelyeket át kell gondolnunk

Ha az Istenre is gondolunk, akkor a szeretet kérdései azok a mankók, amelyek állva tartanak minket

Ha meg gondolunk az Istenre, akkor úgy gondol ránk, hogy megértsünk

Valójában nem is a helyzetek a kérdéseink, hanem maga a szeretet a kérdés, ami önmagában képes

Az pedig hogy szeretet érzünk, miközben előfordul, hogy gyűlölünk, az rávilágít arra, hogy szeretet más fogalom, mint az érzése

Mert a szeretet az alapvetően hűség és barátság, felvállalás, és felelősség érzés

És ha aki időben ad, az kétszer ad, az pedig győzelem az idő és magunk felett, aki meg odázna

És ha akitől az Isten sokat vár el, mert hiszen sokat is adott, annak magasabb küszöböt kell átlépnie, akkor a szeretet az nem alkalmasság kérdése

Avval pedig, hogy az Isten ösztönökkel vezeti az állatokat, amiben meg nyilván nincs érdemük, akkor számunkra sem az ösztön a megoldás

És ahogy a gyereknevelésben a válaszok nem három, vagy négy dimenzióban válaszolnak, úgy a szeretet kérdései is több, mint értelem

Hiszen ott a belátás, ami a szívből indul, amire meg csak az alázatos képes

És ahogy találkozunk a helyzetekkel, úgy találkozunk a személyeikkel, és a fogalmaikkal, akik találkoznak a fogalmainkkal

És ott a Sors, aki adta, és mellette a Sors, Aki velünk együtt azon van, hogy megoldja, a három szereplőt szívükben egybe olvasztva

Amiben meg ott a barátunk, az értelem, aki meg elfogadja, hogy nem az első, hanem segítője az elsőnek, és abban soha nem fog sérülni, hiszen aratni fog  

Mikor azt mondjuk, hogy amit nem tudunk, az nem fáj, mindketten ugyanúgy gondoljuk

Ha viszont nem tudunk, ezért nem éljük át a getszemáni szenvedésedet

És nem az van, hogy nem tudhatom, hanem nem akarom tudni

Ugyan azt gondolnám, hogy ami fájdalmat a másik okoz a számodra, az a szenvedésed

Miközben azzal kellene foglalkoznom, hogy tudjak, amit magam okozok, amivel magam bántalak meg

És mivel te engem figyelsz, én meg téged, ezért mindketten tévedésben vagyunk, és távol tartjuk magunkat mindketten a megismeréstől

Ha te is elkezdesz tegezni Téged, és én is elkezdelek tegezni

Kivetted mindkettőnk szeméből a gerendát, avval hogy mindkettőnknek megmutattad magunkat, és megundorodtunk attól a gerendától

Aki az istenszeretete miatt egy prófétát megsegít, és szolgál, az a próféta jutalmát kapja

Ha egy próféta hamisan tanít, aki meg hisz neki, és az istenszeretete miatt megsegíti és szolgálja, az mégis a próféták ajándékát kapja, miközben az a hamis próféta elveszik

Az, hogy az Istent szeressük szívünk minden melegével, a felebarátainkat meg mint önmagunkat, azt egyrészt mindenkinek tudnia kell az üdvössége érdekében

Másrészt aki megtartja, az elég ahhoz, hogy bejusson az Isten országába

Aki meg Isten országának szolgálatát kapta, mint tanító, neki mindent tudnia kell

Aki meg a tanít, kapja meg a szükségeset, kapja meg a kenyerét

Mindenki más aki képes, szolgálja meg a megélhetését, és ne legyen teher a másik számára

Aki tanít, őt az Isten Lelke közvetlenül vezeti a megértésre, és a tanításra

Hogy meg megkaphatod az Isten Lelkének vezetését – olyan mértékben, ahogy szolgálsz

Aki gyűlöl, az gyilkol, aki meg gyilkos, ő nincs beírva a Bárány élet könyvébe

Aki az ártatlanoktól elvesz, az gyűlöl, és rátetézve gyűlöletet terjeszt

Ha gyűlöletet terjesztesz, számon leszel kérve a véréért

Hogy a gyűlöletedet másoktól kaptad, számon lesznek kérve a véredért

Hogy gyűlölöd az imádsággal Messiást várókat, hiszen tévedésben vagy, mert jelen van, és cselekszik

Ítélete lángra fogja gyújtani a világot

Ahogy a gyűlöletedért gyűlölni fognak, az az első tűz, ami elkezdi felemészteni a gonoszságodat

Nem tudsz elmenekülni a megértés elöl, mert a tűzre ráteszi önmagadat, hogy abban a tűzben égj, ahogy gyűlöltél

Szolgalelkű az, aki a halált szolgálja

Az ártatlanok szabadok, és urak a világ felett

Hogy gyűlölöd az ártatlanokat, a szolgaságod az, aki gyűlöl

Aki meg meg tud szabadítani azt mondja, vesd le a szolgaságodat, hagyd hátra a félelmeidet, mert a félelemben nincs élet

Amit elvettél add vissza, szabadítsd meg őket a gyűlöletüktől

Aki meg életet ad, az részesedik az életben

Nemigen találni olyan gyermeket, aki nem hallott volna a szentekről, és a régi idők apostolairól

Akiknek fontosabb voltál, mint önmaguk

És aki kutatni kezdi a régi időket, azt találja, a régi időkben teljesen természetesen és nagy számban fordultak elő a csodák, amikor még jelen volt a hit

Miközben Aki akkor adott, most is azon van, hogy adjon

Megismerésünk egyik fejlődési szakasza, hogy mindenkit úgy lássunk, egyrészt ahogy van, másrészt, ahogy gondol, anélkül, hogy elítélnénk őket

És a belépésünk egyik első gondolata az, hogy meglássunk magunkban azt, aki nem úgy gondol, mint a szentek

Ami egyben felismerteti a félelmeinket, amit meg elutasítanak a szentek

Miközben a megszólításunk - legyetek szentek, mert szent vagyok

A szenteltvíz egy válasz, és mivel szentelt, egy válaszra adott válasz

És mint ilyen maga is világosság, hiszen kitisztítja a gondolatot

Az imádság egy párbeszéd, gondolatból szövött gondolat

A gonoszság meg egy tévedés, ami mellé odaszegődött az akarat

Azért tévedés, mert híján van a párbeszédnek, ami kivezetne a világosságra

Hogy a gondolatokban van kint és bent, a kint az önmagában hordozza a tévedést

A bent megmutatja a kint útjait, miközben kint igazolja a bentet

A párbeszéd elvezet a bentre, ami önmagában igazol

Amikor megkapom a bent igazolásait, attól kezdve fog a kint is igazolni

Hogy elkezdjek befelé hallgatózni, ahhoz le kell gyűrnöm magamat

Hiszen a bent megfoszt a trónomtól

Ezért világosságom nem lehet másban, minthogy megismerjem magamat

Hogy a két generációs idővel korábbi, és a még korábbi nemzedékeknél teljesen természetes volt idős korban, hogy az öregek egyszerűen fájdalmak nélkül átaludtak a túlvilágra, az tudnivaló

Miközben adva van a lehetőségünk az egészséges, és ugyanúgy az egészségtelen életre

Egy félóra is nagy jelentőséggel bír a megszentelődésed idejében

És az olyan lehetőség, ami később nem pótolható

Ugyan a mennyben is mindenki folyamatosan fejlődik, megszentelődik, de mivel mindenki növekszik, ezért ahova kerültem, amint kikerültem a Földről, az a helyzetem megmarad

A Földön meg minden gondolatom egy újabb lehetőségem a megszentelődésemhez

És a legjobb segítőim abban a fájdalmaim, nehézségeim, és küzdelmeim

Ide értve a lemondásaimat

Szeretetből a Szeretetért

Aki meg csak növelte a Földön a ragaszkodását az elmúlóhoz

Érthető, hogy csak nagy fájdalmak között tudja itt hagyni ezt a földet

És hogy megadatik neki a hosszú és gyötrelmes betegségek sorozata, az a segítsége, hogy elszakítsa magát a ragaszkodásaitól

Mint ahogy az életuntság is egy ajándék, hogy kezdje el keresni az értékeset

Ha meg ilyen betegségbe, vagy életuntságba estem, csak magamat okolhatom a választásomért, mert tudnivaló a választásom következménye

Azaz azokat nem kaptam, hanem magam választottam azokat magamnak

Minden ember életében van két fontos pillanat, amikor jó ha kér, hiszen azok a kérések az egész további életére igen erős befolyással vannak

Illetve vannak ezer alkalmak, ezer meg ezer alkalmak, és ezerszer ezer alkalmak

És ugyan az ember menekülhet a sorsának gondolatai elől, de öreg korára utolérik azok a gondolatok

Az egyik ilyen nagy kérés, a párválasztás kérése, ide értve a hivatásba meghívottakat

A másik, amikor gyermekemet magzat korában felajánlom Jézusnak és a Szűzanyának, a védelmükbe helyezem őt és őket

És hogy mi a különbség ha nem teszem, vagy ha megteszem, mi történt volna, ha nem teszem, legyek meggyőződve azok nagy különbségek

Jézus szíve kimeríthetetlen szeretet, nem kellene próbára tenni

Egy községben lakók szorosabban egymás mellett élnek, többet beszélgetnek, a kapcsolataik is szorosabbak

Amikor hazatartasz, a híred előbb hazaér, minthogy érkezel

És mennyivel szelídebbé válnak a szomszédok

És mennyit visszafog ez a rejteni való dolgokból

Hiszen kitudódnak

És ha ez a jó dolog történik, mennyivel inkább visszafog Jézus jelenléte

És mennyivel inkább ösztönöz

Amikor tudom, tudom ahogy tudja a gondolataimat

Egyáltalán nem csodálnivaló, ha elkezdem megmérni a gondolataimat

És hányszor, de hányszor megtörténik, hogy amit magamtól nem tennék meg, sőt eszembe sem jutna, hogy megtegyem, a jelenléte ösztönöz, és cselekvővé válok a jelenlétében

És hogy nem érteném meg, hiszen ha nem akarom megérteni, csak akkor maradok értetlen

Ami meg nem érthetetlensége, hanem a merev ragaszkodásom az akaratomhoz, és a gondolataimhoz, ami meg az erőszakom az akarata felett

Nem azt kiértve, amit mond, és amire ösztönöz

Hanem ami ragaszkodásom a porhoz, és a kényelmemhez

Én vagyok melletted az első, amikor reggel kinyitod a szemeidet, arra várok, hogy rám nézzél

És én vagyok este az utolsó, aki mégis első melletted, hogy nekem ajándékozz egy gondolatodat

Egész nap melletted járok, hogy vigyázzak a lépteidre, nehogy elessél

Én mindig ott vagyok ahol jársz, mutatom, erre térj

Megszólítalak, és beszélek hozzád, reménykedem, hogy meghallasz

Ha megtagadsz, nem tehetek mást, elhallgatok

Ugyan most még nem adsz hálát azért, hogy itt a földön én kereslek téged

A mennyben majd eljössz hozzám

Hogy örömkönnyeket ejts jelenlétemért, amikor megtalálsz, hiszen én sem sajnálom tőled a könnyeimet

Hogy megajándékozd az Istent egy gondolatoddal, hiszen közel van hozzád, és szeret téged

Miként úgy bocsátasz meg nekünk, ahogy mi is megbocsátunk másoknak

Akár okos is lehetnék

De nem úgy, hogy úgy osztom az észt másoknak, hogy azt nem vonatkoztatom magamra is

Ahogyan meg kellene bocsátanom másoknak, úgy meg kellene bocsátanom magamnak is

Amiben több van, mint az első gondolata

Mert amit mások ellen elkövettem gonoszat, az nem elég, hogy bocsánatot kérek, mert az önmagában üres beszéd

Hanem jóvá is kell tennem, helyrehozva gonoszságomat

Így hogy megbocsássak magamnak, ahhoz is hozzátartozik a jóvátétel

Egyrészt megundorodva a bűntől, és lesve, és kihasználva az alkalmakat, láthatatlanul téve a tisztát

Hogy a Mennyei Atyánk önömét lelje bennem

Hogy megbocsássak magamnak az nem egy üres frázis, hanem tartalom a tartalomban, és mint ilyen hozzá tartozik ahhoz, hogy megbocsáthass nekem

Ha valakinek az asszonya az ő paradicsoma, akkor ő még nem készült fel az Isten országára

Ahhoz, hogy az Isten megbocsássa a bűneidet, ahhoz nem elegendő a bocsánatát kérni, hanem ahhoz erős szándékodnak szükséges lenni, hogy ne kövesd el ismételten azt a bűnt

Jóra való szándék nélkül az, hogy könyörögsz, bocsásson meg, akkor még nem fog meghallgatni

Ha nincs az Istenben békéd, akkor nincs békéd

Hogy azon vagy, hogy boldog legyél, békéd nélkül nem lehetsz boldog

Mikor mindent elkövetsz az örömeidért, hiszen mindent elkövetsz

Azok jönnek és mennek

Mikor megszerezted a békédet, akkor örömöd teljessé válik, és megmarad

Mikor az Istenbe lépsz, és helyet vesz benned, odaadja a békéjét

Ha megmaradsz az Istenben, megmarad a békéje benned

Egészen magabiztos vagy, amikor a testi egészségedről van szó, és ha megnézzük a kimutatásokat, akkor is csak időlegesen van igazad

A lelked egészségéről ugyan hol nézhetnél meg kimutatásokat?

Hogy meg még ráérek a lelkem egészségével foglalkozni, nem úgy van

Mert a lelkem egészsége megértésben kezdődhet, az egészségemre vivő úton

A gondolatoknak meg időre van szüksége

Az akaratomnak meg még több időre, amikor már nemcsak bólint, hanem rá is lép a tisztulás útjára

Egyedül nem tudom a lelkemet egészségessé tenni

Ugyan mindenki maga választ

Ahogyan eldönti az akaratát

De a körülmények mégiscsak különbözők

És ugyan hogyan adnám tovább a gyermekemnek a szeretetet, ha magam sem ismerem a mikéntjeit

Törekedve a kényelmemre, miközben a szeretet nem kényelmes

Ha meg abban nőttem, hogy nem ismertem meg, hogyan fogom meghajlítani a derekamat a szeretethez

Hogyan lehetnék kisebb, mikor minden arra ösztönözz, válj nagyobbá

És könnyen rám dobod a köveidet, ha azzá lettem, mint a körülményeim

Jólétem meg egyenesen bebetonoz a tévedéseimbe

És ugyan nálam van a választás, miközben nálad van a kérdés, ami képes kérdéssé válni bennem

Ha magam vagyok a kérdés, és az, hogy mások dicsőítik az Istent, és hálát adnak Neki az engem közömbösen hagy, és tovább sietek, hiszen nincs időm az effélére

És eljön mégis az a pillanat, hogy Rácsodálkozok, már azon is csodálkozok, ahogy Rá csodálkozhatok

Megtörtént, hogy eljött hozzám a válasz, és magam is válasszá váltam

És mikor válasz vagyok, és látom ahogy mások érdektelenek, amikor dicsőítem az Istent, és látom bennük, mért nem látnak

Nem fogadják el a kérdéseimet

És látom magam mögött őket, ahogy lemaradnak

És felnézek, és meglátom a hátukat, ahogy elém kerültek

És megtörténhet bennem, hogy magamban megsértődök, és kérdéssé válok

És megtörténhet velem, hogy megfogom a kezeiket, együtt haladva a választ adó úton

Hogy a Föld a mindenség szív idege

Az abból adódik, hogy a hitben talált remény és szeretet adja meg a bizonyosságot

Ellene mondva a Föld harsogó erőszakának

A bent gyengéd érintéseire támaszkodva

Felismerve Jézus áldozatában az igazságot

Erőt merítve a keresztjéből

Hálát adva a felismerésben

Mindenki értsen amint akar

Aki meg megtalál, egyféleképpen ért

Megtalálva és megragadva a kincsét

Hogy az Atya mennyire atyai, hogy a mit jelent az, hogy Szeretet

Hogy a felismerés mennyire távol van a földtől

Hogy milyen mélyen vannak a gondolataink a felismerésmerésre

Szükséges megismerés, hogy rácsodálkozhassunk a magasságra, miközben felismerjük a mélységünket

Ugyan a magasság magához emel, és a gondolatainkat is magához emeli

Miközben anélkül a gondolataink sem lennének mások, mint por, és hamu az elmúlásban

A felemelkedésünkben a magasságot látjuk, hiszen a Kegyelem emel magához

Látjuk, ahogy okosságunk szertefoszlik a Bölcsességben

Hogy már ne ahhoz ragaszkodjunk, mint ami elmúlik

A Lélek meg ösztönöz minket arra, hogy most most már mi legyünk azok, akik odalépnek az Atyához

Befogadva mindazt, amit a Fiú tanít nekünk

Egyedüllétem okossága minden újabb nappal azt találja, kettővel osztottam, hiszen avval virrad rám a nap, ahogy felismerem, ahogy kevesebb

Jézusban járásom a részesedésben meg olyan, amint minden nap kettővel szorzok, ahogy mindig csak több az, amit befogadok

Már nincs is olyan távolság, ami ne közelség lenne

Hogy a tevének könnyebb a tű fokán átjutni, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába

Az a ragaszkodása a vagyonhoz

A nincstelen is ragaszkodhat az elmúlóhoz, és ilyen értelemben ő a gazdag

És a bővelkedő, aki kifizeti a bért, és segíti az özvegyet, valójában szegény az ő gazdagságában, és bővelkedő az Isten országában

És mint bővelkedő tehetem az Isten akaratát bennem

Ha meg avval váltam gazdaggá, hogy elvettem, és elravaszkodtam, addig nem válhatok bővelkedővé az Isten országában, amíg amit elvettem, vissza nem adom

Önmagában az, hogy megszégyenülök magam előtt a felismerésemben, az nem elég, hanem avval válik eléggé, hogy jóváteszek

Az meg hogy a henyét megsegítem, az csak megtartja a restségében

Hanem ha bevonom a tevékenységbe, azzal teszem a számára a legtöbbet

A világ önmagáért okos

Az Isten országában bővelkedő a másikért okos

Hogy meg azt gondoljam, nincs amit adhatok, hiszen a jó példa több, az elégnél

Ha meg magam sem tudok, és a másik sem tud, kérdést adhatok, és akkor maga is kérdez

Aki meg kérdez, választ kap

Ha meg akarok tudni, nincs olyan hatalom, ami megakadályozhatná, hogy megtudjak

Mert Akitől, és Akiről meg akarok tudni, nagyobb minden hatalomnál 

Kortól, nemtől, nemzedéktől, etnikumtól függetlenül az Isten Szava egyaránt mindenkit meghív az üdvözülésre

A koldusnak és a királynak is ugyanazt adja

Hogy a koldus képes legyen letenni a királyságát, és a király képes legyen koldus ruhát ölteni

Felismerve a keresztre szegezett, és feltámadt Krisztust Jézusban

Felismerve és befogadva a kincseit

Egységbe kerülve az Ő szeretetében

Rácsodálkozva az egyszerűségben

Egy bizonyos passzivitással vagyok az irányodba, hogy halsz vagy élsz

Hiszen nem kötéllel kötöznek az igazságba, hanem hívnak az igazságba

Ahogy eldöntöd az történik veled, hogy élsz vagy halsz

Hiszen melletted állhatnak az összes angyalok és szentek, akik elárasztanak az áldásaikkal, ha nem fogadod be őket, lepereg rólad az áldásuk

És a Sátán és az összes követőik minden erejükkel és cselvetésükkel mondják, és mondják rád az átkot, ha nem fogadod be az átkukat, hanem ellene mondasz a gonoszságnak, nem tehetnek ellened semmit

Mint ahogy az ítéleted az utolsó napon nem az lesz, hogy elítélnek, hanem amint ítélted az életedben magad életre vagy halálba, azt az ítéletet kapod magadra

Ugyan a józan belátás hamar felfedezhetné az igazságot

Mikor az emberen kívül mindenben ott a célszerűség

Az ember meg abban tetszeleg, hogy minden a kényelmét és a mindenen fölüli gazdagságát szolgálja, ami meg önmagában hordozza a bukását

Ha elkezdené kutatni az igazságot, miközben mindenkiben ott az igazság vágya, megelőzhetné azt, ami fájdalmat magának okoz

Ugyan van egy pont, ahol Isten felé fordul, és a segítségét kéri

De mennyivel jobb lenne a számára, ha már előtte elkezdene befelé hallgatózni

Ami meg eredményes lenne, hiszen gyenge tapasztalásokat találhatna

Gyengeségében, meg ami meg más szóval egyben alázat is, beköszönne hozzá a felismerés

Ami meg túlmutat az értelmen, hiszen Lélek

Hiszen minden tevékenységedben akkor haladsz látványosabban előre, ha a gyakorlattal együtt jár az elmélet, és hozzájuk csatlakozik a szorgalom

Az első parancsolat az Isten szeretetünk parancsa, hogy mondja a parancsolat, de mégis akkor fogjuk élni, ha a szívükbe csepegtetsz belőle a jelenléteddel, akkor válik az elmélet gyakorlattá

Ha van bennünk tehetség valami iránt, nyilván tökéletesebbet végzünk

Evvel szemben az istenszeretetünk sokkal inkább abban lesz teljes, amikor felfedezzük a hiányosságainkat

A jóságunkról alkotott téves fogalmunk meg éppen meggátol minket, hogy szeressük az Istent, hogy gyakorlatba ültessük az elméletet

Így az istenszeretet a legkönnyebb parancsolat az alázatosnak

És a legnehezebb a fennhéjázónak, aki meg ugyan mondja, de nem éli

Hogy meg a gyakorlat megelőzze az elméletet, hiszen az teljesen rendjén való

Tedd a kezedet a szívedre, és valld be magadnak, nem lenne ellenedre, sőt örvendeznél neki, ha az Isten szolgálna téged

Ugyanakkor, mivel az Isten Szeretet, jelenlétében érzékelnéd a szeretetét, amit úgy éreznél, hogy az több minden szolgálatánál

És mi lenne, ha mindent megkapnál, mindent bírnál

Ugyan most még nem gondolod, de akkor elbizakodnál, és többre tartanád magadat, ami elhozná, hogy megkülönböztetnél másokban

Az meg a halálod lenne

Hogy az Isten a Szeretet, és az Irgalom, de amikor belegondolsz, mihez köti az érzékelhető jelenlétét, akkor megmutatja magát a Bölcsesség

Így amikor adja a szeretetét, azért a szeretetért adja, amit magad is adsz, akár az Istennek, akár másoknak

Amikor másoknak adod, úgy veszi, Neki adtad

Így nem naggyá válsz, hanem kisebbedsz, és megtörténik, hogy már nem te cselekszel, hanem Ő cselekszik benned

És ugyan ez az út az áldozatvállalás útja, de soha sem fogod azt érezni, hogy túl sokat adsz, hanem azt, hogy keveset, miközben rengetegben részesedsz

Hiszen egészen könnyen bajban lehetsz a szeretet és az imádás fogalmaival, így bajban lehetsz az imádkozás fogalmával is

Ha nem így lenne, nem lenne a világon ez a rettegés

Hiszen a szeretet az elsősorban áldozat, illetve befogadott isteni akarat

Az imádás meg a Ráfigyelés bensőségessége

Az ima meg nem ajakimával kezdődik, hanem az ajkak imája következmény

Mert az imádság az imádásban elmélyülés, és irgalom

Majd gondolatok cseréje

És mivel elmélyülés, ezért ott tudom legjobban a csendben, a világtól elszakadt gondolatokban

Hiszen mindaddig, amíg menekülsz a félelmeid elöl, elviszed magad a tévedésbe

Beleveted magadat a világba, beleveted magad az élvezeteibe, és a haszonért munkádba

Nehogy szembe kelljen nézned velük

Márpedig eljönnek, ha máskor nem is, de a halálod pillanatában

Csakhogy félelemben nem lehet bejutni az életbe

Hiszen az egyik első Tanítás, hogy ne félj

Ha találkozol valamilyen félelmeddel, akkor ott valami nem kerek

És bár nem fogod elsőre belátni, de majd a fájdalmaid segítenek megfosztani téged a félelmeidtől

Elsőre avval, hogy szembe kell velük nézned

Ugyan vannak aszkéta életet élők, akik nem hisznek a feltámadásban, és már legyőzték a fájdalmaikat

Sőt már várják a nemlétüket

De micsoda kérdés várja őket, amikor nem a nemléttel találkoznak

Amíg nem emésztik meg a nemlét nem létét, addig rosszabb helyzetbe kerülnek, mint a rettegők

De amint felismerik, hogy egyedül a szeretet számít, jobb helyzetbe kerülnek, hiszen már győztesek a félelmeik felett

Nem gondolhatod, hogy a halál a halálnak életet tud adni

A halott akkor tud életre állni, ha megmutatják neki az életet

Ugyan a halott akkora áldozatokat hoz a kényelmeiért, és a szórakozásaiért, ha azt az áldozatot kellene neki meghoznia az életért, akkor sírva fakadna

Útmutatás nélkül csak igen keserves sorsban, fájdalmak és nehézségek közepette, tevékennyé válva találhatnák meg a kevesek az életet

Ugyanakkor meg a király és a koldus élete is teljesen alkalmas arra, hogy élővé váljanak

Az Isten Szava, Tanítása hív meg az életbe

És akik tettekre váltják, ők léphetnek be az életbe

Aki ragaszkodik az elmúlóhoz, nem alkalmas az életre

Hogy meg az áldozat visz be az életbe, az áldozat az csak eszköz, az elmúlóról lemondásomhoz, hiszen a szeretet az élet

Hogy a világ nem fogadja el a Teremtőjét, sőt még maga előtt is tagadja

Az mindenekelőtt azért van, mert magának él, sőt a céljának gondolja, hogy magának éljen

Mivel nem tapasztal, hiszen nem is tapasztalhat, amíg magának él, nem is veti fel magának a kérdést, mi az életem értelme?

Miközben elé van tárva az igazság

De mivel le kellene mondani az eddigi életéről, amit meg félt, ezért nem is juthat a felismerésére, amíg nem győzi le a félelmeit

Ezért meg kell engedni a világnak, hogy megtapasztalja az életének a következményeit

Majd meg kell mutatni magának önmagát

És lehetőséget kell kapnia a nyomorában, hogy kiküzdje magát a nyomorúságából az életbe

Ugyan a szégyenében meghalna

De a szégyenében kicsinnyé válik, és késszé válik a kérdésre

És választ kap, és a válasz mellé segítséget

Aki meg nagy marad, tudatosan marad nagy

Hogy a halálból a halába tart, már nem mondhatja, nem tudom

De előtte még végigjárja nyomorúságának megismerését az önmaga döntésében

Hogy meg az istentagadásában az Istent fogja okolni, mindenért amit maga okozott, megtörténik

Isten negyven évig adta a figyelmeztetéseit, és dobta a mentőköteleit, hogy ne így történjen

Sőt amikor megtörténik, akkor is arra vár, hogy segíthessen

Hogy meg elvárom az Istentől, hogy mindenben segítsen, és üdvözítsen, hiszen az elvárás nem akarat

Mert az akarat az cselekvő

A tisztaság akarata az, aki maga is cselekszi a tisztát

Meg is kapja érte az örök és boldog életet