Portugál, andalúz, katalán, baszk, kasztíliai, extremadurai, genovai, velencei, francia, angol és hollandus férfiak (és nők?) akik a tetteikkel megváltoztatták a világtörténelem menetét és naggyá tették Európát.
nagy hajsza volt akkoriban az északnyugati átjáró keresésére, hogy valahogy kikerüljék a spanyol ellenőrzésű területeket, meg rövidebb is lett volna Amerika körbehajózásánál, akkor még nem létezett a Panama csatorna
Igazából a kiváló breton tengerész, Jacques Cartier (bretonul Jakez Karter, élt 1491 - 1557)nyitotta meg a kanadai francia felfedező expedíciók sorát, de ő még csak tengeri, tengerparti expedíciókat vezetett, a szárazföld belsejébe nem nyomult be.
Három expedíciója is volt, az első kettő felfedező jellegű volt, a harmadik már a gyarmatalapításról szólt:
- 1534
- 1535-1536
- 1541 - 1542
Ez utóbbi volt az egyébként sikertelen első francia gyarmatalapítás Kanada földjén, itt már igazából Jean-François de La Roque de Roberval, egy hugenotta nemes volt a parancsnok, a közrendű származású Cartier neki volt alárendelve.
A gyarmatalapítási kísérlet sikertelen volt, az életben maradottakat 1543-ban visszahajózták Franciaországba.
Elsú két expedíciója során Cartier egyébként a Szent Lőrinc-öböl és Új-Foundland környékét és partvidékét fedezte föl, térképeket és jegyzeteket is készítve.
Ez a kanadai honlap - Űj-Franciaország virtuális múzeuma - jól követhető, részletes térképeken mutatja be piros vonallal Cartier 1. és 2. feélfedező útjának útvonalát.
Ráadásul sikeresen kineveltek egy francia - indián félvér "erdőjáró", ún. coeruer de bois réteget, amelyek a további földrajzi felfedezések és az őslakos törzsekkel való kapcsolattartás élcsapata lettek.
Mondjuk a franciák indiánpolitikája öszességében nekem sokkal szimpatikusabb, mint a briteké vagy a spanyoloké.
A hittérítésben is sokkal türelmesebbek voltak, mint a spanyolok.
Korábban érintőlegesen már volt róla szó, hogy a Mexikóból kiinduló spanyolok dél felől már az 1530-as, 1540-es években bemerészkedtek az akkor még gyakorlatilag teljesen ismeretlen, irdatlan kiterjedésű éjszak-amerikai kontinens belsejébe.
A spanyolokat ha nem számítjuk, akkor viszont a franciák voltak azok, akik elsőként hatoltak be az óriási kiterjedésű, őslakosok által is csak ritkán lakott észak-amerikai vadonba.
Samuel de Champlain és Étienne Brulé voltak az elsők, akik Québec városából kiindulva felfedező expedíciókat tettek Kanada keleti régióiban az 1600-as évek elején.
Baráti indián törzsek tagjai segítették őket, mutatták nekik az utat, elsősorban a franciákkal szövetségesi viszonyt ápoló Wendat (más néven Wyandot, közismertebb, de pejoratív nevükön Huron) indiánok.
Majd a két ünnep között írok ezekről az expedíciókról kicsit részletesebben is, ha lesz időm.
az átfertőződés veszélye miatt különösen, de a maszkot már ismerték ráadásul alája gyógynövényeket is tettek. (de nem tom kötelező volt-e használni, legalábbis zárt térben?).
Aludt. Nem tudta mi van előtte. Napnyugtára közelebb hozták a hajókat, és leszereltek. Napkeltekor felszereltek, tovább mentek. Nem voltak térképeik, ismerteik. Nem volt fejlámpájuk, hogy a hajós munkát megvilágítsák. ....
Ez tömény hülyeség. Tele van a cikk tévedésekkel. Kolumbusz nem vitorlázott éjszaka. Azaz éjszaka a minimális őrségen kivül mindenki aludt, pihent. Valamelyik őrült holland volt aki először éjjel, nappal vitorlázott Batáviába és vissza. A kormánnyal kapcsolatos írásrész is csak vázlat. Az 1400-as évek második felében kerül a kormány középre, de építenek még oldal kormányevezés hajókat is. Sőt van ábrázolás 3 kormánnyal is. Azaz két oldal kormány, és egy far kormány van a hajón Velencében. Az indiai óceánon megismert dauk, már régóta (közel 1000 éve) egy fartőkére szerelt kormánnyal közlekedtek. Ezt és a latin vitorlájukat hasznosították a karavellán.
Egyes kisebb-nagyobb ütközeteket képesek voltak megnyerni, no de háborút nyerni az USA ellen, azt gyakorlatilag képtelenek voltak.
Mondjuk nincs ezen mit csodálkozni, ha az indiánoknál sokkal erősebb, népesebb és technikailag fejlettebb Mexikó sem tudott mit kezdeni az 1846-1848. évi amerikai invázióval...
1743. március 30-án készítettek egy fém plakettet a mai Pierre város környékén (ma Dél-Dakota tagállam fővárosa).
Ebben megemlékeztek az utazásukról, valamint névlegesen a Francia Királyság birtokába vették a területet.
Ez utóbbi teljesen elméleti jelentőségű volt, mert a Missouri-fennsíkon nem volt tényleges francia uralom, sem pedig brit, sem spanyol.
A térség részletesebb feltárását az 1800-as évek elején az ún. "hegyi emberek", azaz prémvadászok és prémkereskedők végezték, 1803-tól a terület formailag már az USA fennhatósága alatt volt.
Az első valóban tudományos igényű felfedező expedíciókra azonban gyakorlatilag csak az 1850-es években került sor, majd továbbiakra a polgárháború után.
A térség közepe táján helyezkedik el a Por-folyó medencéje (Powder River Basin), amelyet csak 1865. nyarán szállt meg az amerikai hadsereg - a lakota, csejenn és arapahó indiánok heves tiltakozása, sőt fegyveres rajtaütései dacára.
1866-ban újra kirobbant az említett indián csoportokkal a háború.
Két év eldöntetlen háborúskodás után az USA úgy döntött, hogy enged Vörös Felhő főnöknek és kiürítette a vitatott területen lévő 3 db. katonai erődöt, a békeszerződésben a területet meg odaadta vadászterületül az indiánoknak.
Később aztán persze különféle szerződésekben mégis lemondatták erről a területről az őslakosokat, de a terület nagy része csak az 1876-1877. évi sziú háború során került ténylegesen az amerikai hadsereg ellenőrzése alá....
