Ezt a topicot az ókori római hadsereg(mint az európai modern hadsereg előképe)szervezete,felépítése,haditechnikai,etnikai,stb. jellegzetességeinek ismertetése ,vélemények ütköztetése céljából nyitottam.
Egy klasszikus ókori csata. Az első pun háború Szicília birtoklásáért tört ki és igen hosszú háborúskodás után itt is ért véget, miután a rómaiak flottát építettek, s a fedélzetre tett tengerészgyalogosokkal legyőzték i.e. 241. március 10-én az Egadi-szigeteknél vívott csatában, Szicília szomszédságában a pun tengerészeket. A siker titka a corvus volt!
Salve! Ez az abrazolas, egy Viktorianus kori abrazolasnak tunik. A teljes hitelesseget ne vard el tole. A nadrag viselese eredetileg megvetendo, barbar viselet volt a romaiak szemeben. Konnyu volt nekik, a mediterran eghajlaton.😁 A nadrag viselese valamikor Caesar idejeben terjedhetett el, mikor az eszaki gall videkeken allando romai jelenlet alakult es magaban Romaban is sok addig nem ismert, vagy megvetett barbar szokas honosodott meg. Ugye tudjuk, hogy nagy felhordulesre, Carsar barbar elemeket is a szenatusba fogadott...
Ez egy igen ritka abrazolasa egy legionarius taktikai elemnek. Elso sor, vedve magat, dofesre tartja kardjat, mig mogotte a masik, vedi pajzsaval felulrol...A mai Mainz teruleten levo, egykori legiotabor principiajan, egy oszlopfon elokerult relief, I. szazad. Erdekes az is, hogy a klasszikus gall szemoldok a sisakon, delfin alakura van kikepezve, es nem pancelban vannak, hanem valoszinuleg tunikaban. Ami gyakorlatozas es nem harc kozbeni abrazolast sejtet.
ŐSI IBERIAI FŐNÖK. Az ősi Ibériaiak egy elő-római vaskori kultúra volt az Ibériai-félsziget keleti oldalán. Hiába nevezték el róluk az egész félszigetet, az ibériai kultúra csak a félsziget mediterrán oldalát foglalta el, ami most Délkelet-Franciaország, Katalónia, Aragónia, Valencia, Murcia és Kelet-Andalúzia. A félsziget többi részét más emberek foglalták el, mint kelták, keltabériaiak, vascones, stb. Ibéria mediterrán partjainak volt néhány föníciai és görög gyarmata is, ahonnan ezek a civilizációk befolyásolták az ibériai kultúrát. Az Ibériaiak nyelve indo-európai izolátum volt, és néhány szót és mondatot, például számok és személynevek kivételével, a legtöbbje még nem világos. Bizonyítékunk van arra, hogy az ősi ibériai nyelvnek valamilyen kapcsolata volt a Proto-Baszkkal, mint bizonyosan tudjuk, hogy az Ibériai számok nagyon hasonlítottak a modern baszk számokhoz, arra utalva, hogy a proto-baszk és az ókori ibériai proto-ibériai lehet, hogy ugyanazon nyelvi nyelven különböző nyelvek család, egy nyelv különböző dialektusai, vagy különböző nyelvek egy távoli közös ősökkel, amelyek befolyásolhatták egymást. Tehát, hogy az ősi Ibériai és Proto-Baszk, az rejtély marad. Az íráshoz az ősi ibériaiak a föníciai forgatókönyv adaptációját használták. Volt ugyan közös ibériai kultúra, de a különböző területek között néhány különbségek léteztek. Az észak-ibériaiak, akik a Pireneushoz közelebb élnek, erősebb La Tène kelta hatást gyakoroltak, így gyakran használtak hosszú kétélű kardokat és nagy ovális pajzsokat, mint a gallok, eltérő kopisszerű ′′ falcata ′′ kardtól és a kicsitől A kerek pajzsok gyakoribbak délebbre. De a külső hatásokon kívül az Ibériai kultúra is egyedülálló volt számos szempontból, néhány jellemzően spanyol fegyverrel és katonai eszközzel, valamint egy megkülönböztetett művészet és tárgyi kultúrával. Köztudott, hogy a rómaiak részben a ′′ gladius ′′ kardot és a ′′ pugio ′′ tőrt is spanyol rövid kardokra építették. Van némi irodalmi és régészeti bizonyíték arra, hogy az ősi Ibériaiak fejvadászatot gyakoroltak, és trófeaként vágták le ellenségeik kezeit, amelyeket a Diodorus Siculus szerint testük körül állítottak ki. Az emberi kezek és a fejek gyakori szimbólumok az Ibériai kőművekben, és Katalóniában (Ullastret és Puig Castellar) két régészeti telepen találtak trófeafejeket. Ezeket a levágott fejeket eredetileg az épületek és a közterületek homlokzatára szegezték. Az Ibériaiakat gyakran zsoldosként alkalmazták a mediterrán hadseregben, és híresen átlépték az Alpokat Hannibal Barca szolgálatában. Valószínű, hogy az Epirus Pyrrhusa is találkozott az Ibériaiakkal, miközben Szicíliában harcolt a több etnikumú karthagói hadsereg ellen.
Es figyeljuk meg az elefantokat!!! Ugye mar regebben is irtam, hogy anno nem azsiai, vagy fekete afrikai elefantokat hasznaltak tobbsegeben a mediterraneumban, hanem egy mara kihalt, eszak-afrikai alfajt! Kisebb volt, mint a fekete afrikai szavannan elo rokona. De nagyobb, mint a kozep-afrikaban honos un. bush elefant, ami a dzsungelekben el.
Ahogy a rajzoló elképzeli. Xanten mellett talált nyilpuska maradvány alapján. Tehát, nem csak a kínaiaknak volt ilyen kézi szerkezetük anno. Kérdés, kinek volt előbb? Vannak, akik nem értenek egyet, állványon képzelik el, mint a mellékelt egyik képen....https://www.youtube.com/watch?v=iLiCIm8pyycA régészek római harci fegyvert fedeztek fel. Ami első pillantásra formátlan fémhalomnak tűnt, később kiderült, hogy ősi lövészfegyver része, hasonlóan a számszeríjhoz.A római légiósok nemcsak kardokkal, lándzsákkal, gerelyekkel és tőrökkel támadtak ellenségeikre, hanem nyilakat lövő fegyverekkel is.A német régészek rendkívül ritka maradványokat találtak egy ilyen fegyverből egy Xanten város közelében lévő kőbányában. A DW-WORLD hirportál, Dr. Hans-Joachim Schalles-lel, a Xanten Regionális Múzeum igazgatójával beszélgetett:"A város eredete egy római Vetera Castra nevű erődből származik, amelyet Kr.e. 15 -ben alapítottak a jelenlegi Xanten város közelében, amely a mai kolóniától északnyugatra található, szintén római alapítás.70 -ben az erődöt barbár betolakodók elpusztították, de újjáépítették. Körülbelül ugyanebben az időben római település keletkezett ugyanazon a helyen, amely Ulpia Traiana nevet kapta, és amely hamarosan elnyerte a városi rangot.A 3. század végén Ulpia Traianát elfoglalták a barbárok, de Róma a 4. elején visszahódította. A század közepén a barbárok támadásai oly mértékben növekedtek, hogy Róma elhagyta a várost.A 7. században a város, amely már a frankok birtokában volt, végül felvette az Ad Sanctus nevet, amely később Xanten lett.A terület, ahogy el lehet képzelni, nagyon gazdag régészeti leletekben, mind barbár, mind római korban. A most talált viszonylag kicsi, körülbelül 11 x 8 hüvelykes fémtárgy (lásd a fotót) 2000 évvel ezelőtt egy halálos lövészfegyver magja volt, amely hasonlóan működött, mint egy számszeríj - mondja Dr. Schalles.Ebben a fémes magban megerősítették a fegyver ívét. Hasonló, viszonylag jól megőrzött maradványokat eddig csak Spanyolországban és egyet Irakban találtak.De bár a fából készült részekből semmit sem őriztek meg ott, Németországban a kőbánya geológiai körülményei azt jelentették, hogy a fából készült szerkezet egy része még mindig megtalálható a fémdarab belsejében, beleértve az íveket rögzítő inak nyomát is. A régészek azt is megállapították, hogy kőrisfa.A talált maradványok lehetővé tették a szakértők számára a fegyver újjáépítését. A középső fémrészben az inakat függőlegesen feszítették. Ezek az inak rögzítették az ív két felét. Ez nem egy darabból állt, hanem két félből állt.Az első lövési kísérletek azt mutatták, hogy a vashegyeket hordó nyilak "lenyűgöző átható erővel" rendelkeznek. A fegyverrel 20 és 40 méter közötti távolságokat tudtak áthidalni.Az indián nyilakkal ellentétben a nyilaknak nem voltak tollaik a repülés stabilizálásához, de a hátulján bevágás volt az indítás optimalizálása érdekében."
Itt is nagyot alkotott, mint stratéga és hadvezér Caesar, a légiók pedig amikor nem harcoltak, akkor ástak, erdőt irtottak, sáncot, palánkot, erődöt építettek...
Nehogy azt higyjük, egy kis elemzés: Egy eleg jo rekonstrukcio, auxiliaris gyalogos a korai principatus korabol... Miert mondom, hogy elso szazadi ? Nezzuk: a sisak mindjart szembetunik, hasonlatos a korai, elso szazad kozepi, vegi inkabb, legios sisakjaira. Mivelhogy a tarkovedo lemez, melyen hajlik. Ez a szazad harmadik harmadatol volt jellemzobb ( bizonytalansagi tenyezo mindig marad a leletek korlatozott szama miatt ). A cingulum hossza, hosszu, ez is az elso szazadra jellemzo divat. A masodiktol, ez rovidul. A gladius, a pompei tipusu. Ez, szinten az elso szazad kozepe korul jelenik meg. Vegul, azt tudjuk, hogy ebben az idoben van egy egysegesito trend, a legiok es az auxiliaris felszerelesek kozott. Roviden ennyi...
Eredeti szövegek alapján, stilisztikai, nyelvi, helyesirási és teológiai elemzéssel. (pl.János apostol soha nem tartotta maqgát "prófétának") János apostolnak számos levele fennmaradt összevetve az Apokalipszissal, a kettő ég és föld.
A wikiből tudok én is csak idézni:
A modern kor teológusai sem tudtak egyöntetűen állást foglalni a szerzőség kérdésében. Az apostoli szerzőség ellen a következő érveket hozzák fel:
1) a Jelenések sokkal gyengébb görög nyelven van írva, mint a többi Jánosi irat, látható, hogy a szerző görögül ír, de héberül gondolkodik, helyesírási hibák is szép számmal vannak a műben;
2) a Jelenések görög szavainak írásmódja, használata jelentősen eltér az evangéliumétól, pl.: Jeruzsálem az evangéliumban „Hierosolyma”-ként olvasható, míg a Jelenésekben „Ierousalém”-ként;
3) a Jelenések szerzője nem nevezi magát apostolnak, pedig ez adná meg könyvének az igazi tekintélyt, hanem prófétaként mutatkozik be;
4) nagy a stiláris és teológiai különbség a Jelenések és a biztosan Jánosnak tulajdonítható írások között.
Az apostoli szerzőség mellett kiállók ellenben mindezeket nem tartják perdöntőnek. A gyengébb görög nyelvezet szerintük azzal magyarázható, hogy az öreg János apostol nem saját kezűleg írta le a látomásait, hanem egy „titkár” segítségével, és annak volt gyengébb a görög tudása. A stiláris és teológiai különbözőségek pedig a műfaji különbségekre vezethetők vissza.[12] Szerintük a szöveg egyértelműen utal a szerző zsidó származására, és arra, hogy komoly tekintélye van a kisázsiai gyülekezetek között. Ez pedig - vélik a jánosi hagyomány védelmezői – arra utal, hogy a szerző csakis János apostol lehet.
Kanonizálása
A könyv kanonikussága sokáig vitatott volt, bár többen már a 2. században apostoli tekintélyt tulajdonítottak a műnek. Markion egy „zsidó irat”-nak bélyegezte és elvetette, nem volt egyedül. Eusébius még a 4. század elején is ingadozott a kanonikusságát illetően. A Nyugati egyházban csak a 4. század végén vették fel a kánoni listára. Keleten még később, csak a 9. századtól számít egyöntetűen kánoninak. A könyv tekintélye azonban ezzel nem lett végleges.
Az újkorban Erasmus vonta kétségbe először a könyv apostoli szerzőségét, és ezzel együtt a tekintélyét. Véleményét osztotta Luther Márton is, aki szerint a Jelenések „sem nem apostoli, sem nem prófétai”.[10] Ugyanilyen ellenségesen viszonyult hozzá Zwingli is. „Nem mutatunk érdeklődést a Jelenések iránt … nem bibliai írásról van itt szó.” Sem a szókincse, sem a szelleme után nem lehet János írásának tekinteni. Kálvin is idegenkedett a Jelenésektől, nem is írt hozzá kommentárt. Mindezek ellenére az ókori hagyományt megőrizve a legtöbb mai egyház elfogadja a könyv kanonikusságát.
Vizuális fajta vagyok. Szeretem a bevezetéstani körülményeket vizsgálni, mert időnként új árnyalatot ad az írásnak.
Én úgy tudom, János Jelenések azért lett antilegomena irat (nem pszeudoepigráf vagy apokrif) mert volt egy vadhajtása a kereszténységnek ahol túlhangsúlyozták a próféciákat (ahogy mondod is). Ezért védelmi okok miatt ennek a kanonikusságát is megkérdőjelezték bizonyos körökben és időkben.
Ezt a nehezen érthető és értelmezhető irat, amit nem bolygatok.
(Mondjuk ezen az alapon jópár iratot kéne mellőzni. (2,3Jn, 2Pt, Zsidó levél....)
Plusz Pál is hivatkozik rá, ami belső bizonyítéknak elég erős.)
Ez a levél nem antilegomena, hanem homologumena.
De azért igazad van, nem építek teológiát ilyen történelmi kutatásra, csak érdekességnek tudom be.
ezek az aktuálpolitikai vonatkozások hiteltelenitették a kanonizáló egyházatyák szemében a legtöbb korai szent iratot. Ismerünk vagy 6-8 apokalipszist (ennek sokszorosa létezett). Ezeket mind kivágták, kivéve a Jelenések könyvét. Az is csak tévedésből maradt benn, mert pathmosi Jánost, a látomások szerzőjét akkoriban Szent János evangelistával azonosították.
Egy bibliai rész illusztrálásához, egy római katona leírását használja az író. Szeretném az ő szemével látni ezt a képet.
Tudnátok segíteni, hogy Kr.u.50-80 között, tehát Claudius/Nero és Vespasianus/Domitianus közti időben hogy nézhetett ki egy ilyen öltözék?
A bibliai szöveg:
"Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde."
" Eleinte hosszabb, combközépig érőt hordanak, aztán ez rövidül, kb. Marius korára. A vállak megerősítése már korán megjelenhetett, a második századra."
Hmm.... ez a vállerősített láncing nem rontotta drasztikusan a pilum dobás távolságát/hatékonyságát?
Ez egy igen ritka abrazolasa egy legionarius taktikai elemnek. Elso sor, vedve magat, dofesre tartja kardjat, mig mogotte a masik, vedi pajzsaval felulrol...A mai Mainz teruleten levo, egykori legiotabor principiajan, egy oszlopfon elokerult relief, I. szazad. Erdekes az is, hogy a klasszikus gall szemoldok a sisakon, delfin alakura van kikepezve, es nem pancelban vannak, hanem valoszinuleg tunikaban. Ami gyakorlatozas es nem harc kozbeni abrazolast sejtet.
IBERIAI FŐNÖK.
rikaban honos un. bush elefant, ami a dzsungelekben el.
A régészek római harci fegyvert fedeztek fel. Ami első pillantásra formátlan fémhalomnak tűnt, később kiderült, hogy ősi lövészfegyver része, hasonlóan a számszeríjhoz.A római légiósok nemcsak kardokkal, lándzsákkal, gerelyekkel és tőrökkel támadtak ellenségeikre, hanem nyilakat lövő fegyverekkel is.A német régészek rendkívül ritka maradványokat találtak egy ilyen fegyverből egy Xanten város közelében lévő kőbányában. A DW-WORLD hirportál, Dr. Hans-Joachim Schalles-lel, a Xanten Regionális Múzeum igazgatójával beszélgetett:"A város eredete egy római Vetera Castra nevű erődből származik, amelyet Kr.e. 15 -ben alapítottak a jelenlegi Xanten város közelében, amely a mai kolóniától északnyugatra található, szintén római alapítás.70 -ben az erődöt barbár betolakodók elpusztították, de újjáépítették. Körülbelül ugyanebben az időben római település keletkezett ugyanazon a helyen, amely Ulpia Traiana nevet kapta, és amely hamarosan elnyerte a városi rangot.A 3. század végén Ulpia Traianát elfoglalták a barbárok, de Róma a 4. elején visszahódította. A század közepén a barbárok támadásai oly mértékben növekedtek, hogy Róma elhagyta a várost.A 7. században a város, amely már a frankok birtokában volt, végül felvette az Ad Sanctus nevet, amely később Xanten lett.A terület, ahogy el lehet képzelni, nagyon gazdag régészeti leletekben, mind barbár, mind római korban. A most talált viszonylag kicsi, körülbelül 11 x 8 hüvelykes fémtárgy (lásd a fotót) 2000 évvel ezelőtt egy halálos lövészfegyver magja volt, amely hasonlóan működött, mint egy számszeríj - mondja Dr. Schalles.Ebben a fémes magban megerősítették a fegyver ívét. Hasonló, viszonylag jól megőrzött maradványokat eddig csak Spanyolországban és egyet Irakban találtak.De bár a fából készült részekből semmit sem őriztek meg ott, Németországban a kőbánya geológiai körülményei azt jelentették, hogy a fából készült szerkezet egy része még mindig megtalálható a fémdarab belsejében, beleértve az íveket rögzítő inak nyomát is. A régészek azt is megállapították, hogy kőrisfa.A talált maradványok lehetővé tették a szakértők számára a fegyver újjáépítését. A középső fémrészben az inakat függőlegesen feszítették. Ezek az inak rögzítették az ív két felét. Ez nem egy darabból állt, hanem két félből állt.Az első lövési kísérletek azt mutatták, hogy a vashegyeket hordó nyilak "lenyűgöző átható erővel" rendelkeznek. A fegyverrel 20 és 40 méter közötti távolságokat tudtak áthidalni.Az indián nyilakkal ellentétben a nyilaknak nem voltak tollaik a repülés stabilizálásához, de a hátulján bevágás volt az indítás optimalizálása érdekében."
