Ritka izgalmakat tartogatott a tegnapi nap, a Szolnoki repülőtéren, hiszen repüléstörténeti jelentőségű eseménynek néztünk elébe, hiszen 4 éve elég kemény műszaki és még keményebb bürokráciai kihívások után eljött az a nap, amikor 22 évvel a leállítása után ismét a levegőbe emelkedhet a MiG-15UTI a hidegháború félve tisztelt harcosa, ami a háború utáni keleti tömb és a Szovjetúnió jelképének számított a repülés berkeiben. A Magyar Néphadsereg 25 év szolgálat után 1976-ban selejtezte ki az utolsókat a típusból.
Békés várakozásunk a MiG-15UTI-ra néhány csodás fotót eredményezett a Honvédség Gripenjeiről, akinek a feladatuk az lett volna, hogy jobb és bal kísérőként átrepüljenek a beton felett, tisztelegve az elért eredménynek, az UTI újbóli talpra állításának tiszteletére. Maga a manőver a gép meghibásodása miatt nem volt lehetséges, de így is ízelítőt kaptunk a földrengető hangorkánból, amit a géppár produkált, valamint később egy légtér ellenőrzést végző Ukrán AN-30-as is a tiszteletét tette a helyszínen.
Viszont nem csak emiatt nem volt felhőtlen az öröm. A nap végén viszont ízelítőt kaptunk a Magyar Honvédség őrszolgálatából, aminek szakmai felkészültsége, modora és a feladathoz való hozzáállása jól tükrözi a Honvédségen belüli morált, valamint az alá-, és fölérendeltségből eredő értékvesztést. Magyarul ez azt jelenti, hogy ha én megtehetem, hogy eltapossalak el is foglak, mert te egy nyomorult féreg vagy én meg az őrszolgálatos a helyi kiskirály, akinek az Isten se parancsol, mert ő nagyívben elkerüli a Szolnoki Repülőteret.
Mi is történt valójában?
Már messziről jól látható iramban tűnt fel a Honvédségi UAZ benne egy kékszalagossal és három további hiperaktív katonával, akik egy szűk kört leírva kipattogtak az autóból, majd a kékszalagos azonnal üvölteni kezdett a kerítésen kívül álldogáló csapatunkkal (4 fiatal, két idősebb férfi és két hölgy, összesen 3 autóval), hogy képzeljük mi azt, hogy mi itt a kerítés mellett tartózkodunk és fotózni merészelünk, miközben ez tilos. Ha nem hagyjuk el azonnal a területet, azonnali hatállyal rendőrségi feljelentésben lesz részünk.
Ami igazán vérlázítóvá tette a helyzetet, az a társa megmozdulása volt, aki nyomatékként felhúzta a kezében tartott géppisztolyt, majd maga előtt keresztbe fordította miközben az újját az elsütőgombon tartotta. (A fegyveresek nem voltak tisztában azzal, hogy fegyvertelen emberek ellen tilos a fegyver használatát még csak kilátásba helyezni is!!)
A szép szó, hogy amit teszünk az semmiféle törvénybe nem ütközik az süket fülekre talált a gorilláknál. Szó-szót követett a szarházi fajankók nem tágítottak. Mi sem, pedig már akkor már a laktanyából megérkezett a füles, hogy a repülésre meghívottak már ebédelnek, itt ma már nem lesz repülés. Nem siettük el az elcsomagolást és a távozást, noha ezen seggfejek nélkül valószínűleg hamarabb eltűnt volna mindenki a helyszínről, lévén mindenkihez hamarabb megérkezik az infó, mint azokhoz, akik csak úgy hiszik, hogy bennfentesek. Arra a kérdésre, hogy hallottak-e már a modorról és van-e valami fogalmuk, hogy a világ civilizáltabb részén ez a fajta kontaktus, katona és civil között hogyan zajlik és egyáltalán miért vannak ők itt és kicsodák egyáltalán, erre a kérdésre semmiféle választ nem kaptunk, csak olaj volt a tűzre.
Elgondolkodtató, hogy ilyen mentalitásúak azok az emberek, akik a munkájukat az adófizetők pénzének köszönhetik és akik gondolkodás nélkül képesek lennének civil emberekre fegyvert fogni, olyanokra, akik sosem ártottak senkinek és semminek.
Sajnos ez az incidens tovább mutat azon a néhány, IQ-ban igen szegény alakon, akik a parancsot végrehajtják. Mindenkinek van felsőbb vezetője, az őrségnek is, bezárólag az ezred parancsnokával. Miképp lehetséges az, hogy a legmagasabb katonai szinten sem látják be azt, hogy az általuk működtetett rendszerben ilyen hiba van, és a külvilággal való érintkezésre csak egy maroknyi ennyire tahóra futja, akiknek a munkájához tartozna az amit itt figyelmen kívül hagytak, vagyis:
- Teljességgel figyelmen kívül hagyták, hogy az őrség működési területe kizárólag a Szolnoki Repülőtér kerítésén belülre korlátozódik.
- Ezek az emberek nem ismerték fel azt a tényt, hogy a az általuk őrzendő objektumon kívül, egy magántulajdonban lévő szántóföld szélén tartózkodó embereket inzultálnak, egy olyan területen, ahol nincs feltüntetve a tartózkodás és a fényképezés tilalma (Nem is lehetséges, hiszen ilyen jogszabály nincs Magyarországon. Közterületen, ha nincs konkrétan ezt tiltó rendelkezés, ott és akkor tartózkodhatunk, amikor csak akarunk, akkor és azt fényképezünk amihez kedvünk van!)
- Ha a laktanyán belül valamiféle takargatni való van, ez a költségvetési pénzek felhasználásának betekintését akadályozza (A törvény írja elő, hogy a költségvetési pénzek felhasználási módjába való betekintés minden Magyar Állampolgár részére nyilvános, arról nem is szólva, hogy ilyen esetekben is beszámolási kötelezettsége van a laktanya vezetésének, v. rajtuk keresztül itt és most akár az őrségnek nevezett fajankóknak!) Szokás hivatkozni a hadititokra, de kérdem én, milyen hadititkot őriznek azzal a még meglévő néhány lepukkadt balkáni állapotú eszközzel, amit széles e világban általános közröhej tárgya az eltékozlásuk okán? Ennek okán is felmerül a laktanya vezetőségének felelőssége, hogy megfelelő emberek irányítják-e az objektumot?
Persze nem várható el az, hogy tisztába legyen a tettük súlyával azok a magas szellemi kvalitású egyének, akik a hatalmukkal visszaélve kerítésen kívül lévő embereket ilyen módon inzultálnak. Sajnos a hozzáállásuk és műveltségük alapján teljesen világos, hogy nem megfelelően választják meg a személyeket semmiféle posztra sem. Ezek az emberek a hiányos műveltségük és primitív stílusuk miatt nem képesek helyt állni sehol a társadalomban. Elnyomottak, akik az ebből eredő kissebbségi komplexusuk itt tőr elő. Azok a fajták, akik bemennek a kocsmába és szólnak kettőt, kapnak egy pofont, amitől eldőlnek és kész. Egyszerűen nem osztanak nekik több lapot. Itt azt hiszik, hogy előttük a kártyapakli és ők osztják a lapokat. Ezek olyan emberek akik abban a pillanatban, ahogyan egy pici hatalmat rájuk bíznak, azonnal azt gondolják, hogy máris ők az Atyaúristenek. Az olyan irritáló dolgok mint a jog, a törvényi kötelezettség, ezeket egyszerűen nem ismerik. Sajnálatos módon mostanában nagyon sok ilyen súlyos eljárási hibára derül fény nemcsak itthon, hanem Magyarország újkori nagy haverjával az USA-ban is, pont az olyan esetek kapcsán amikor a katonák halomra lőnek civileket csak azért, mert basztak utána nézni annak, hogy ki és mennyire érti a dolgát az, aki a parancsot kiadta.
Miután ebben a szituációban a hatóság részéről semmiféle jogtudomány nem csillant meg, ezért némiképp szerencsésnek érzem, hogy nem volt közöttünk egyetlen agyatlan barom sem, aki azonnali hatállyal beszólt volna nekik, hogy ha már ilyen jó erőben vagytok, akkor talán pakoljátok le a rajtatok található feketére edzett acélt, amiben a lőszer van, aztán gyertek ki és beszéljük meg. Nem tartom valószínűnek, hogy a bátorságuk ennél tovább tartott volna.
Az őrség és a civil emberek közötti kiprovokált és teljesen felesleges szembennállás legékesebb iskolapéldája a tavalyi évben a Kecskeméti repülőnap felkészülési időszakában történt, ahol a kerítésnél tartózkodó fotósokat maga az ezredparancsnok biztosította arról, hogy jogszerűen tartózkodnak itt, ha néhány teljesen alapvető szabályt betartanak, amivel soha sehol nem volt gond, ahogyan a szolnoki kerítésnél sem. A hígagyúak a legfelsőbb rendelkezésről tudomást sem véve folytatták tovább az inzultálást és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megnehezítsék a fotók készítését a por felverésével. Mindennek az lett a következménye, hogy bemutatták a kiváló járművezetési képességüket, aminek egy igencsak összetört UAZ és két kitört betonoszlop volt a következménye, mindezt egy tök üres belső úton elkövetve. Hogy milyen kép alakult ki róluk az eset után, az elképzelhető, arról nem is beszélve, hogy a kerítés ezen a ponton a mai napig is csak foltozott, itt csak az nem megy be aki nem akar.
Tisztelt, hölgyeim és uraim, katonák, civilek, vezetők és alárendeltek, döntéshozók és közemberek!
Biztos, hogy jól van ez így?
