What would be the properties of a universe with only one spatial dimension and one time dimension? General relativity in 1+1 dimensions is unique since the two curvature terms in the Einstein field equations cancel. This makes the Einstein field equations algebraic rather than differential equations. This special feature can make 1+1 dimensionality attractive as an instructional tool to simplify the mathematics that many beginners find opaque.
We describe a theory of gravity in (1 + 1) dimensions that can be thought of as a toy model of general relativity. The theory should be a useful pedagogical tool, because it is mathematically much simpler than general relativity but shares much of the same conceptual structure; in particular, it gives a simple illustration of how gravity arises from spacetime curvature. We derive the theory from fundamental physical principles using two different methods, one based on extrapolating from Newtonian gravity and one based on the equivalence principle, and present several exact solutions.
Sok meddő dologgal foglalkoznak, hátha... Elgondolkoztál már azon, hogy Einstein mennyi idő alatt alkotta meg a relativitáselméletet, és hogy utána azt már ismerve, de jócskán túlbecsülve, mennyi ideig próbálta kierőltetni belőle a gravitáció és elektromágnesesség efféle térelméleti egyesítését sikertelenül? (Elárulom: haláláig.)
(Vizsgáltam a dolgot, láttam nemmegfelelőségét én is, és ami problémát felvetettem róla, azt más tudósok is, mert olvastam több helyen.)
Csak még az jutott eszembe, hogy az energiaáram is görbíti a teret. Tegyük fel, hogy van egy hosszú vékony cső, amiben relativisztikus sebességgel mozog az energia (mint a kvarkokat összekötő gluon mező szálai).
Az általános relativitás nem az erősségem, de valahogy ki kellene számolni azt az energiasűrűséget (legalább nagyságrendileg), ami annyira meg tudja görbíteni a teret, hogy az egyik dimenzió mikroszkopikusan kicsivé zsugorodjon.
Tegyük fel, hogy a tér egyik dimenziója annyira meggörbül, hogy a görbületi sugár mikroszkópikus méretű. Mekkora gravitációs potenciál tartozik ehhez? Mekkora tömeg tudná a teret így meggörbíteni? És mi történne a skalár idővel?
Igen, legfeljebb ilyen részletektől mentes dolgokat tudunk megállapítani bizonyos mennyiségek összehasonlítása alapján, hogy még egyben van-e az atom, atommag, összetett részecske, vagy már nem.
Egyelőre nem tudjuk összedolgozni az általános relativitáselméletet a kvantumelmélettel, úgyhogy pl. az atom (ami ugye kvantumfizikai szerkezetű) ilyen torzulására még nincs helyes fizikai képünk, leírásunk.
1. nem veszem a fáradságot, azt a linket tedd ide, amit kértem 2. még mindig nem látok semmiféle cikket, saját keresésem fizetős oldalakra vezetett, a hivatkozott cikket nem tudom megnézni
Ha legalább az életben egyszer megpróbálnád kiszámítani, amiről csak beszélni szeretsz, egyből kijönnének a hibák.
Pl. a dvag kjelölne egy rendszert, és az ehhez képest mozgó testeket fékezné. Ezt látni kellene a Naprendszer bolygóinak megfigyelésénél. Ne csak beszélj róla, hanem számítsd ki. Próbálj olyan konkrét paramétereket (sebesség, impulzus, sűrűség, befogási valószínűség adott tömegben) rendelni az általad kitalált dvag-hoz, ami magyarázni képes a gravitációt, ugyanakkor nem okoz olyan fékezést, amit látnunk kellene.
Ühüm, lehet, hogy akarták, de olyan éter úgysincs amilyet szerettek volna.
Másmilyen van, a DVAG gravitonsugárzást (=sötét energia) hívhatjuk éternek. Ehhez persze kell a yin yang fotonmodell is. Ekkor mondhatjuk, hogy ha az éter gravitonjai töltést hordoznak akkor az maga lesz a foton. Így vezeti a fényt az éter, tulajdonképpen töltést szállít. Nem vesszük észre mert mind a két töltést szállítja ugyanaz a graviton pár (= foton). Csak párkeltésnél derül ki.
A relelm szempontjából elég nagy baj ha a fénysebesség irányfüggő. A Doppler effektust is vissza lehet vezetni fénysebesség eltérésekre. A fénysebesség a DVAG-hoz képest mindig állandó, mint a hangnál (a hang terjedés a levegőhöz képest állandó). Ha fúj a szél akkor viszi a hangot. Ha fúj a DVAG (tömeg közelében abba "áramlik" befele) az is sodorja a fényt, a fény sebessége nő (külső szemlélő számára).
Ha nem fúj a DVAG, hanem a Föld repül, akkor a szembejövő fényt nagyobb sebességgel látjuk közeledni, ezt mérte ki Silvertooth.
A háttérsugárzáshoz képest valóban mozog a Föld, de az a doppler-effekt. miatt van.
Ha a fénysebesség minden körülmények között állandó lenne, tehát nemcsak a DVAG -hoz képest hanem a száguldó Földhöz képest is, akkor szerintem nem lehetett volna találni CMBR anizotrópiát.
A folytonosságot nem kell úgy elképzelni, mint egy folytonos vonalat. Lehet diszkrét is: két egymást időben átfedő állapot, rövid, egymást átfedő szakaszok, ahogyan az emberöltők is egymásra és egymás mellett léteznek. E nélkül nincs értelmes létezés (csak olyan, mint amit egyesek elképzelnek)... A BIG-BANG mivel van átfedésben?
A folytonosság alapvető, a szingularitás alaptalan! [b/] A dolgok emlékeznek! Emlékezet nélkül semmi nincs! Összefüggéstelen pillanatokból állna a világunk? Nem hiszem. Lehet hogy egy pillanattal ezelőtt én nem én, hanem mondjuk valamelyik másik nick voltam, és most épp azzal vitatkozom? Vagy csupán egy kődarab?
Vannak persze ilyen képzetek is, olvastam is róluk. Ki ki döntsön maga ebben.
Én abban hiszek, hogy a dolgok egymásra "emlékezve" következnek. Tudjuk a múltat, sejtjük a jövőt, és közbe megvagyunk valahogy. Nincs ez másképpen a gravitációval, a tömegvonzással sem. A bekövetkező bármely állapotváltozás: irány, sebesség, tömegelrendezés- a megelőző állapottal száll vitába- az elkövetkező érdekében... Ezt éljük meg gyorsulásként, centrifugálisként, stb. Ezek a tömegvonzással kapcsolatos jelenségek mind, és mind a súlyos tömeggel állnak üzleti kapcsolatban. A tehetelenség- az egészen más! Így e jelenségeknél értelmetlen beszélni "tehetetlen tömegről" A "tehetetlen tömeg" ha már muszáj így elnevezni, nem más, mint a belső energiadisszipáció valamely megnyilvánulása (felhalmozódás, veszteség) által csökkentett, korrigált súlyos tömeg, ahogyan az iszugyi képletében szerepel.
Zsora Így azután megizélhetem a GI-EM fény képletemet. Persze nem alapvetően, csak az inerciát kell a gravitáció két merőleges összetevőjére változtassam, más jelölést találva, vagy el is hagyva... Persze bánatos vagyok, de így lehet csak előre, (vagy hátra?) lépni. Esetleg helyben maradni.
A gravinerciális Poyinting vektor ugyanis: jó. Tehát a gravitációnak is kell, hogy legyen kétféle eltérő, merőleges összetevője, ahogyan az elektomágnességnek is.
A lényeg, hogy amit most "tehetetlenségnek" nevezünk, (irányváltás, lassulás), az mind mind csupán tömegvonzás- két mozgásállapot közötti változások eredője. A lassuló tömeget a saját korábbi mező (sugárzás) maradványa vonzza! Mert a tömeg az nyelő, és forrás is egyszersmind, s így saját időbeni maradványai is hatnak reá. Így azután a vonzás, lassulás, irányváltás- mind ugyanazon, a saját tömeggel arányosak. Mind tömegvonzási jelenségek.
A tehetetlenség az egészen más- energia disszipáció. A disszipáció pedig- átrendeződés: de különféle lehet: felhalmozódás (belül), veszteség (kivül) Iszugyi képletében : zuhanásnál az legfeljebb ezrednagyságrendű korrekció. Körpályán pedig a még kisebb: árapály.
Zsora. Nézz be kicsit az "És mégis Föld*leány a Hold" topikba. Azt hiszem, sikerült megértenem a tehetetlenséget. (Csak a gravitációt még nem... :-) ). Ez egy kicsit árnyalja azt, hogy mit hívnék tehetetlenségnek...
