Mert a férjeknek valszeg nem válási tortával, csak válási rekesz sörrel kedveskednek a haverjaik a tárgyalás után.
Nekem csak az első tetszett igazán -- a második kidolgozása is szép, de az ábrázolás túl durva. A saját (fél) telkén sátorozó-szabadtűzön sütögető férj csak annyira járt pórul, hogy pont lehet még rajta mulatni.
Megfigyeltétek, hogy mindegyiken a menyasszony viselkedik gyilkos indulattal a vőlegénnyel szemben? Egyetlen hűtlen arát sem akar a macsó férj vízbefojtani! :)
én nagyon limitáltan vagyok rájuk kíváncsi, igaz, hogy egyiktől sem lett gyerekem szerencsére.
a múltkor a zsúfolt buszon egész közel álltam a 18 éveskori udvarlómhoz. azon túl, hogy az egyetemi felvételimet a szakítás miatt elszúrtam (igen, az én hibám is)
még egy gond volt: van egy egypetéjű ikertestvére, aki tényleg még mindig összetéveszthető vele, és nem tudtam, melyikük áll ott. később írtam neki egy emailt, hogy vajon melyikük lehetett? :)
Az összejárni szerintem is túlzás, de én jóban vagyok az (egyszem) exemmel, 8 év után elmúlt a szerelem, de megmaradt a barátság, testvérek lettünk. Egyszer voltak nálunk a csajával vacsorán, és nem feszengett senki. Rendszer nem lett belőle.
Nekem most is a Top10 legfontosabb ember közt van az életemben, úgy félévente találkozunk, néhány havonta telefonon beszélünk.
Szerintem ez nagyban függ attól, mennyire volt komoly a dolog, csak egy rövid együttjárás, vagy egy igazán hosszú (gyermekekkel kiegészített) történet.
