"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig."
Szerintem akik az utókornak alkotnak, abban a pillanatban nem feltétlen így élik meg, hanem szimplán egy alkotási folyamatként, és az 5-10 ezer éves építmények megalkotói sztem maguk sem a 10ezer év múlvára alkottak...és elég sokminden anyagi világ, kézzelfogható..az is az anyagi világ egyféle hajszolása, ha kastélyt, piramist vagy akár egy kőszobrot alkotok (csak épp nem a pejoratív hajszolása az anyagiaknak)
a nihilizmus pedig itt érhető tetten: "Az élet értelmetlen rohanás a mókuskerékben"
Való igaz,az utolsó mondattal én sem értek egyet. Aki mókuskeréknek akarja érezni,annak is fogja. Aki keresi benne a jót,szépet, boldogságot, meg is fogja találni. Hozzáállás kérdése ;)
Szerintem pl a gyereknevelés maradandót alkotás,az egyszerű emberek szintjén. Már ezért megéri élni <3
Én máshogy értelmeztem, nihilizmust nem találtam benne. A maradandót alkotás és az anyagi javak hajszolása két különböző fogalom nálam. Attól,hogy valaki vásárol magának három kastélyt, nem fog még rá emlékezni a jövő, de ha már azt arra használja,hogy pl színházat,iskolát, gyerekotthont stb hozzon bennük létre, ami számtalan embernek okoz szórakozást, biztonságot, megélhetést, szintén stb, ott már inkább fennmaradhat a neve,mint mecénásnak.
az élet, bár nem mindenkinek, sőt legkevesebbeknek adatik meg, egy előremutatás az utódoknak, az utódok útjának kikövezése (akár az építészet, akár a zene, akár a kultúra által...)
-mik lennénk manapság piramisok, Göbecli Tepe, Stonehenge, Mozart, Beethoven, vagy éppen Goethe nélkül...esetleg mondjam Pitagoraszt, Platónt, Galileit, Newtont.... és hosszan sorolhatnám
de minden "kis" ember iis a maga módján tesz hozzá egy kicsit a jövőhöz a múltja által...ki többet, ki kevesebbet
Az emberek a vagyont és a hatalmat hajszolják, tudást és tulajdont szereznek, fiúkat és lányokat nemzenek, házakat és palotákat építenek. De akármit érnek is el, mégsem elégedettek. Akik szegénységben élnek, gazdagságról álmodnak. Akinek egymilliója van, kettőt akar. Akinek kettő van, tízet. Még a gazdagok és híresek is csak ritkán elégedettek. Őket is szakadatlanul kísértik a gondok és félelmek, míg a betegség, az öregkor és a halál el nem hozza nekik a keserű véget. Minden, amit az ember felhalmozott, eltűnik, akár a füst. Az élet értelmetlen rohanás a mókuskerékben.
